Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-17 / 165. szám

/ BALATON lOBBAN VONZ Mesterségük címere Életveszélyes napozó Nincs szükség „megtelt” táblára — Féldecizők a strandon A hegesztő A kaposvári strand felé tar­tó pöttömnyi gyerekek sorát látva arra számítottam: káni­kulai csúcsforgalom fogad. Té­vedtem, mert amit az uszodá­ban és a strandon láttam, in­kább emlékeztetett kora tava­szi pangásra, mint nyári zsú­foltságra. Cyörék József he­lyettes fürdőigazgató irodájá­ban a forgalomra vonatkozó adatokat böngészve kiderült, hogy előző nap a termálban 324. az uszodában 207, a stran­don pedig alig hatszáz vendég volt. A két-három év előtti adatok ennél négyszer-ötször nagyobb forgalmat mutatnak. Györék József szerint tízezer ember is kényelmesen stran­dolhatna itt, de a ruhatár még egyszer sem telt meg. — A tavasszal itt járt buda­pesti vendégeim megdöbben­tek a gyér forgalom láttán, és a csaknem üres medencéből boldogan bugyborékolták: -Itt aztán nincs szükség a megtelt táblára«. Bár a szünidő kezde­te óta egy kissé emelkedett a forgalom, ez mégsem az »igazi nyár-. — Mi ennek az oka? — A Balaton sokkal köze­lebb került Kaposvárhoz az utóbbi egy-két évben. 45 perc alatt ki lehet utazni vonattal Sok család vásárolt autót is. ök szintén inkább a hosszabb túrákat választják. Egyre több lakásban van fürdőszoba már a körnvező falvakban is. Ez is oka a forgalom csökkenésének. Néhány hete kint jártam a tö- röcskei tónál, ahol — bár szi­gorúan tilos — több ember fürdőit, mint a -strandon vagy az uszodában. Ezek a »zug- strandok « sem növelik éppen a forgalmat. Mint megtudtam, a megfo­gyatkozott számú fürdőző kö­zönség néhány tagjával is sok baj van. Az ország több strandjával ellentétben ugyanis — mint azt lapunkban is több­ször szóvá tettük — a büfében nemcsak üdítő ital vagy sör, hanem rövid ital is kapható. Néhány vendég strandolás közben is a pohár fenekére néz. Az ilyenek sok bosszúsa­fürdözők elől. A falat burkoló negyvenkilós homokkőlapok lezuhanással fenyegetnek, | ugyanis azokat teljesen hibás technológiával, gipsszel ra­gasztották a helyükre. Ha a gipszet víz éri. -feltúrósodik«. nem rögzíti a burkolólapokat. , így most a homokkófelület le­Kinck a fejére esik? got okoznak a többi strando- lónak és a fürdő dolgozóinak is. A másik ilyen gond, hogy bár a strand mellett kis lab­darúgó- és lábteniszpáiyák vannak, többen mégis inká a virágágyásokon vagy a na­pozó vendégek hátán játsza­nak. Több fiatal facsemetét is kitörtek az utóbbi napokban. A medencéd között sétálva észrevettem, hogy mind a ter­málfürdő. mind a fedett uszo­da napozója drótsövénnyel van elkerítve. — Ennek mi az oka? — Életveszélyessé vált a napozó, ezért kellett elzárni a A hét vége baleseti krónikája Kivilágítatlan fogatnak rohant a motor Ittas gyalogos okozott bait Siófokon — Három szerencsétlenség műszaki hiba miatt A hét végén sok Szerencsét­lenség történt a somogyi uta­kon, ezek egy részéről lapunk vasárnapi számában beszámol­tunk. A közlekedésrendészet tegnap újabbakról tájékozta­tott bennünket. Komlósdon a megengedett­nél gyorsabban hajtott motor- kerékpárjával a 19 éves zselic- szentpáli Orsós Sándor segéd­munkás, é6 egy éles kanyar­ban az árokba borult. Súlyos combcson ttörést szenvedett, utasa nem sérült meg. Balatoníenyvesen az ötéves, NDK-beli Heiko Greseus fék- távolságon belül egy Opel sze­mélygépkocsi elé ugrott és az elgázolta. Súlyosan megsérült, eltörött a lába. Siófokon az Erkel Ferenc utcában erősen ittasan haladt az úttesten a 38 éves berlini Günther Gronovszky gépkocsi- vezető és a 24 éves budanesti Sajtos István vezette motor- kerékpár elé tántorodott, mely elütötte. A gyalogos is. a mo­toros is megsérült. Günther Gronovszky ellen szabálysér­tési eljárást indítanak. Mezőcsokonyán vasárnap es­te a megengedettnél gyorsab­ban motorozott a 25 éves tás­kái Farkas János segédmun­kás, és egy kivilágítatlan lo­vas fogatnak rohant, melyet a 61 éves helybeli Böhm Károly kovács hajtott. A motoros megsérült. Farkas Jánostól és Böhm Károlytól a rendőrség vért vetetett, mert alapos a gyanú, hogy mindketten itta­san vettek részt a forgalom­ban. Kaposváron, a Berzsenyi ut­cában az ötvennégy éves mer- nyei Petrovics János segéd­munkás egy álló teherkocsi mögül figyelmetlenül lépett az úttestre és egy motorkerékpár El Somogyi Néplap elgázolta. Könnyebben meg­sérült. Három, viszonylag szeren­csésen végződött balesetről is jelentést kaptunk, mindhár­mat műszaki hiba okozta. Az M 7-es úton a bal hátsó kereke deféktet kapott annak a Wartbourg Tourist személy­gépkocsinak, melyet a 49 éves budapesti dr. Posvai Lajos tu­dományos munkatárs vezetett. A kocsi többször átfordult a tengelye körül, ám szerencsé­re az ajtói nem nyíltak ki. Dr. Posvai Lajos négytagú család­ja jelentéktelen sérüléseket szenvedett. Az anyagi kár meghaladja a 35 ezer forintot. Böhönye és Terebezd-puszta között eltörött a 35 éves lete- nyei Tóth Oszkárné főelőadó vezette új Zsiguli jobb hátsó rugója és teleszkópja. Tóth Oszkárné elvesztette uralmát a kocsi fölött és egy telefonosz­lopnak ütközve állt meg. Sen­ki sem sérült meg, az anyagi kár húszezer forint. Mernye és Mernyeszentimik- lós között defekte* kapott a 36 éves kaposvári Pfeiffer János kőműves vezette motorkerék­pár és felborult. A motoros könnyebben megsérült. Vadé-puszta közelében fi­gyelmetlenül vezetett egy te­herautót a 36 éves alsóbogát- pusztai Balogh Imre, és egy pótkocsis vontatónak ütközött. Sérülés nem történt, az anya­gi kár 30 ezer forint. Kaposváron a Május 1. utca és a Dózsa György utca talál­kozásánál, a kijelölt gyalogát­kelőhelyen a 19 éves kaposvá­ri Zsidákovics József autósze­relő motorkerékpárral - elgazol - ta a szabályosan áthaladó 47 éves kaposvári Bernáth Lajos- né könyvelőt, s az könnyebben megsérült. Zsidákovics a bal­eset után nem állt meg. ha­nem elmenekült. A rendőrség kézrekerítette és büntető eljá­rást indított ellene. A fiatal­ember jogosítványát máris be­vonták. omlással fenyeget, sőt több he­lyen már le is omlott. Pana­szunkra a falburkolatokat ké­szítő budapesti vállalat azt vá­laszolta, hogy lejárt az épül«: garanciális ideje. Egy kőfal sem kezdhet omladozni átadá­sa után hat évvel. Ennek okr csak a hibás technológia lelte* — Nem derültek ki ezek r hibák korábban? — De igen. Akkor azonban egy Budapestről érkezett »tol- dozó-foldozó brigád« kijavítot­ta az apró hibákat. Most már az egész kőlapfelü.et átrakása volna szükséges, és ez bizony hárommilliónál is többe kerül­ne. A Víz- és Csatornamű Válla­latnál elmondták, hogy a több mint egy éve tartó huzavona tovább folyik, mivel jogilag nem terheli felelősség a buda­pesti ORSZAK Vállalatot, mely a burkolatot alvállalko­zóként készítette. A műmár­vány burkolat garanciája mindössze három év volt. Kétségtelen, hogy a tervezőt és kivitelezőt egyaránt felelős­ség terheli. Amit tenni lehet: a kőlapok ideiglenes megerő­sítése és drótkerítés az élet- veszélyes helyek köré. Ügy gondoljuk, ez csak egy újabb ok a csekély forgalom­ra. Amikor elbúcsúztunk Gyö­rék Józseftől, már csak egyet­len elárvult fürdöző úszkált az ötvenmé-teres medencében, ko­mor pillantásokat vetve a drótsövény felé. Biró Fercnc A páradús, fülledt melegben jólesik a gyár fala és a magas betonkerítés közti kis folyosó hűvöse. Itt ülnek vagy húszán a vasgerendákon, a széles le­mezeken. Csend van. csak az őrlő állkapcsok zaja hallat­szik. Kolbász, szalámi, parizer került elő a zizegő papirosok közül. A fal másik oldalán elhall­gatott a nagy kalapácsok csen- gése-bongása, a hegesztőké­szülékek sziszegése. s a behe- mót vastartályok hasas oldal­falai mentén nem nyüzsög, nem matat a munkások hada. A műhely fölött szomorúan gubbaszt a széles gördülő da­ru. Délelőtt kilenc óra. Tízórai szünet. Kérésemre fiatal férfi törli sebtében a kezét, becsomagol­ja a tízóraiját, s jön. Kérem, hogy fejezze csak be nyugod­tan. de szabadkozik: — Egyébként se árt. ha meghagyom. Fogyni akarok. Nemrég mar alig féltem be az ajtón. Rápillantva nehezen értem meg szándékát. Középtermetű, jókötésű, magabiztos fellépésű férfi, bőre barna, kezei kidol­gozottak. de nem a látástól-va- kulásig tartó munka túlzott erőfeszítéseinek görcsös ércso­mói és aszott bőre csúfítják karját, hanem a harmoniku­san működő kemény izmok já­téka vet rajt dombokat, baráz­dákat. Hazánkba érkezeit a VDK egészségügyi minisztere Dr. Szabó Zoltán egészség- ügyi miniszter meghívására — dr. Vu Van Cannaik, a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság egészségügyi minisz­terének vezetésével — egész­ségügyi küldöttség érkezett Budapestre. A vendégek fo­gadására a Ferihegyi repülő­téren megjelent dr. Szabó Zoltán, valamint az Egészség- ügyi Minisztérium több ve­zető beosztású munkatársa. A delegáció egyhetes itt tartózkodása során ellátoga* több budapesti es vidéki egészségügyi intézménybe. Megtárgyalják és aláírják az 1974—75-re szóló magyar—vi­etnami egészségügyi együtt­működési tervet. Hangja nyugodt, mondani­valója megfontolt, kifejezés­módja választékos. Két keze , beszéd közben szaporán gesz­tikulál. széles, heves modula- tai mintha át akarnák fogni az j egész, műhelyt. Észreveszi pillantásomat. | Kamaszos mosoly jelenik meg a szarukeretes szemüveg mö­gött ülő szemekben: — Sokat mutogatok, ugye? [ Megszoktam, hiába. Ha megy a munka, csak így érteti meg az ember magát. Hiába ordí­tana. a kalapácsot, a lemez­vágó olló hangját nem lehet túllicitálni. Arról már nem is beszélek, amikor a hegesztő- keszülék ott sziszeg az ember füle mellett. — Akkor egyébként sem le­het másra figyelni... — Hát nem nagyon. Aki hegeszt, annak ott legyen a szeme a munkán. Mert ha nem. akkor legföljebb csak annyit tett, hogy egymáshoz forrasztott kel vasdarabot. A hegesztés ugyanis nem ott kez­dődik. s nem is ott végződik, hogy két vasat tartósan egy­máshoz erősítünk. A hegesz­tésnek külön fortélya van, sok­sok gyakorlattal, mindig teljes figyelemkoncentrálással lehet csak igazán jól végezni. — Miért? — A hegesztés akkor jó. ha a tulajdonos, aki megveszi a termékünket, sose gondol arra, hogy »niesak. itt hegesztették a tartályt, a varrat mentén-. A nyomokat nem lehet ugyan el­tüntetni de nem is kell feltét­lenül ordítaniuk. A hegesztett rész nem lehet bütykös, gö- csörtös, bunkóktól éktelenkedő. S ennek titka van: a gyakor­lót. Mert csak a mindennapi munka során lehet megtanul­ni, hogyan tartsa az ember a hegesztőpálcát, a készüléket, hogyan álljon, amikor szerte­szét pattognak a szikrák. S mindezt a két-három méteres átmérőjű, nagy vashenger kö­zepén, ahol minden kerek, s kevés biztos támaszt talál a cipő talpa. — Mikor tanulta a szakmát? — Falusi gyerek voltam, zse- lickislaki. Gyerekkoromban nem sok vasat, gépet latiam én arrafelé. Hacsak a kovács­műhelyben nem, ahol nap nap I után szították a lángot, élesz- 1 tették a parazsat, és hevült iz­zófehérre a vas. Valami rend­kívüli dolognak éreztem én ezt akkor. Vasat formálni, az igen! Azután később, amikor válasz­tani kellett, hogy hol keres­sem a megélhetésemet, csak a gyárat választhattam. Kimond- va-kimondhatatlanul bennem volt a vas tisztelete. Persze nem ment minden simán. Se­gédmunkásként kezdtem, ké­sőbb lakatos, majd hegesztő lett belőlem. Végigjártam minden kis szegletét a mű­helynek. ahány féle munka itt csak létezik, megismertem mind. s nemcsak megismer­tem , a véremmé váit. Tizen­hét éve kezdtem a gyári mun­kák. s mo6t egy évtizede va­gyok ennél a vállalatnál. — Elégedett ? — Azt hiszem igen. Néha el­nézem. amint nagy szállítóko­csikon vagy vasúti vagonok­ban utazik egy-egv tartály messze, az ország másik végé­be, vagy éppen exportra. Né­zem, ahogy a nagy szürke testek beolvadnak a messzeség­be. bámulok utána. Bámulom, mint a festő a sajat tárlatát, vagy az építészmérnök a há­zat, amelyet tervezett. Bencs János, a Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár kaposvári gyárának hegesztője — és amit szeré­nyen elhallgatott, s én csak a beszélgetés végén tudtam meg — csoportvezetője A munká­járól, személyéről alkotott kép nem lenne teljes, ha el­felednénk megemlíteni, hogy nemrég fejezte be a marxis­ta—leninista esti egyetem há­roméves tagozatát, kétszer ka­pott kiváló dolgozó, az idén pedig kormánykitüntetést. Harminchét éves. Csupor Tibor „Mégiscsak a gyermekeim apja” A vonat robogott. Velem szemben kedves, csinos asz- szonyka ült. Nagy kék sze­meivel barátságosan nézett rám. Mintha mosolygott vol­na félszegségemen. Éreztem ugyanis, hogy valahol már láttam. Talán beszéltem is vele. Sajnos nagyon rossz az arcmemóriám. Nem tudtam hova tenni, így azután hall­SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó 3. A fiú elpirult. A szavak és egyáltalán a fogalmazás kö­zönségessége zavarba hozta. »Szolgálatban van, természe- >tes, hogy nem árulja el isme- ’ retségünket- — mentegette za­vartan magában. — »Lesz még rá alkalom, hogy találkoz­zunk.« A következő napok túlzsú­folt kiképző programjukkal azonban erre nem adtak lehe­tőséget. Többször találkoztak. ! de Komora félre nem érthe­tően átnézett rajta. A kiképzés terhes napjai Jalatt többszőr megfordult a fiú fagyában, hogy este a szolga- -lati idő letelte után fölkeresi Komorát a szobájában. Elke­seredése, akár a többieké, tel­jes voLt. A tisztesek, különös­képpen a továbbszolgálók szin­te szadista kegyetlenkedéssel fűszerezték a kiképzési prog- j rámol. A legkisebb hibára ön- itudattörő. megalázó szankció­kat alkalmaztak, az »egy min­denkiért, mindenki egyért« elv alapján. Barátságuk indokolttá tette azit az elképzelést, hogy kérésére Komora esetleg olyan beosztásba helyezi, ahol nincs kitéve a primitiv kínzásoknak. Most rájött arra, hogy mit je­lent egy, vagy különösképpen több csillag a parolin. Még az egy évvel öregebb, rendfoko­zat nélküli honvédek is, aki­ket »oktató úr«-nak kellett szólítaniuk, alaposan megüg- ráltatták őket. Ügy vette ész­re, hogy a csillagok számának növekedésével vagy fehérről ezüsl színűre való változásával a kínzasi hajlamok egyenes arányban nőnek. — Itt mindenki ' bizonyara igyekszik mindenkinek vissza­adni az újoncidő alatt mások­tól elszenvedett kínzásokat — panaszkodott egyszer Kozák­nak, akivel igen meleg barát­ságba kerül*. — így volt ez öregem min­dig — válaszol* a fiú, majd el­keseredetten tette hozKa: — Csak még megtetézik egy. »háború van, mindent el kell1, tűrni« elmélettel. Erre még csak válaszolni sem lehet. 1 Tolnai szesmügyre vette ad helyiséget. Két-három szek-i rény, lakattal lezárva, egyd íróasztal lámpával, mely mö­gött egy öreg szék csámpás- kodott az olajos padlón. A sa­rokban egy nagy kályha du­ruzsolt, túlságos meleget^ árasztva. A bejárati ajtó mel lett egy másik a parancsnokid szobába vezetett. Most ki tárva f engedte, hogy benézzen rajta. Valamivel jobb állapotban]) levő nagy íróasztal, egy égő,| vaskályha, néhány szék, egy,» páncél- és egy faszekrény, vas­ágy, piros-fehér-zöld csíkos i takaróval és egy mosdó volt a' berendezés. A falon az aradi vértanúk kivégzését ábrázolói» rajz, az íróasztal felett a kor­mányzó, vele szemben néhai vitéz jákfai Gömbös Gyulai» volt honvédelmi miniszter arc képe. Ügy nyolc óra fele, marj majdnem végzett, mikor a na-J pos hangját hallotta. Valaki-J nek jelentkezett. Pár pillanat! múlva nyílt az ajtó és belépett! elegánsan, jól szabott tiszti! egyenruhájában Komora had-J nagy. Tolnai merev vigyázzállás­ban jelentkezett. d (Folytatjuk..) gattam. A beszélgetést ö kezdte: — Csakugyan nem ismer Vneg? Pedig írt is rólunk. Igaz, nem tegnap volt, de nem is olyan régen. Tudja, a szo­cialista brigádunkról... Motyogtam valamit, s las­san megindult a szó. — Hova? Mi célból? Nagyot sóhajtott és mon­dataiból szomorú történet körvonalai bontakoztak ki. — Hét éve esküdtünk. Bol­dog voltam. Férjem eleinte rendesen dolgozott a szakmá­jában. Kislányunk hat-, a fiúnk négyéves. Aranyosak. Két-három éve azután elsza­badult a pokol családi éle­tünkben. Barátok, rossz tár­saság, ital. Otthagyta a mun­kahelyét, én pedig rendesen dolgoztam, ö azt sem adta haza, amit alkalmi munkával keresett. A dáridók napiren­den voltak. A legtöbbször ré­szegségig leitta magát. Kis szünet után folytatta. — Hogy most hová? Már­ciustól külön élünk. A szüle­im adtak otthont. A gyere­kek velem vannak. A járás­bíróságra megyek. Ma lesz a békéltető tárgyalás. Ha meg­javulna, ha ismét ember tud­na lenni, a két gyerek miatt... Csak legalább ma viselkedne rendesen, maradna józan. Ne kellene szégyenkez­nem miatta- Mégiscsak a gyermekeim apja. A tárgya­lás délután egy órakor lesz. Megérkeztünk. Délben a véletlen ismét összehozott minket. A ven­déglőben most már ismerős­ként üdvözöltem. Ebéd köz­ben gyakran nézegette az óráját. Egyszer csak egész testében remegni kezdett. — Nézze csak! ö az! £gy bizonytalan léptekkel haladó, illuminált állapotban lévő férfit láttam leülni az egyik asztal mellé. Megfi­gyeltem: az asszonyka tekin­tete most már határozottságot tükrözött. D. Z.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents