Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-14 / 163. szám

Kisiparosok, kiskereskedők Siófokon Nagyüzem a gabonaforgalmi vállalat marcali telepén Az egeiket elismerik, Kétszázötvenöt vagonnal naponta a másikat mesrlmilletik SIÓFOKON aligha lenne megfelelő a szolgáltatás mun­kájuk. nélkül. Számítanak is rájuk. támogatást kapnak, amíg a közérdekért fáradoz­nak. Háromszázharminchát önálló kisiparosról. ötven­nyolc kiskereskedőről, har­minckét vendéglátósról — ki- főzdésről. lángossütőről, pe­csenyesütőről stb. — van szó. Nem kicsi a számuk, de a fel­adatuk sem kevés. Forgalmuk növekedése az igények és a városban megfordulók számá­nak emelkedését is jelzi. Ma­gyarán: több a munkájuk, ám / ezzel arányosan — esetenként aránytalanul — magasabb a jövedelmük is. Ez az. amit sokan közülük nem ismernek el. legalábbis az adóbevallásoknál »szemér- mesen« hallgatnak egy-egy nagy tételről, több tízezer fo­rintos hasznot hozó üzletről. Mielőtt részletesebben szól­nánk a gondokról: eszünk ágában sincs általánosítani, minden siófoki kisiparost, kis­kereskedőt ügyeskedőnek ki­kiáltani. Dr. Németh Istvántól, a Siófoki Városi Tanács elnök- helyettesétől megtudtuk, hogy nem ritka az az iparcikk-kis­kereskedő vagy bazáros. aki minden felszólítást megelőz, és tisztességes beszámolót ad a jövedelméről. A hivatalos szerveknél törvénytiszteletük, az üzletfeleiknél előzékenysé­gük és szorgalmuk miatt él­veznek elismerést. Nem mondanánk igazat, ha példáinkat általánosítanánk. Tavaly Siófokon a pótlólag földerített félmillió forintos eltitkolt jövedelem mám. har­minchat adózóra több mint százezer forintos jövedelem- adót vetettek ki. Lapunkban is szó esett Gyürke Pálné ki­főző ügyéről; nemcsak a majd­nem hatvanezer forintos adót kellett utólag befizetnie, ha­nem a törvény előtt is felelnie kell a csalásért. Györkéné esete nem az egye­düli, most is folytatnak adó- vizsgálatokat. s szomorú ered­ményük bizonyára a büntető- eljárás lesz. A közelmúltban a Siófoki Városi Tanács jelentést ké­szített a városi párt-végrehaj- tóbizottsúgának. amelyben szó volt az árrendszerről is. A szabad árakat egyesek semmi­féle korlátok közé sem szorí­tották, s így elképesztő arány­talanságok születtek. Munka nélkül szerzett jövedelmekről beszélhetünk, , mert a felszá­mított ellenértéket a kisiparo­sok nem hozták arányba az elvégzett munkával. A GÁTLÁSTALAN szeren­cselovagok természetesen megfizettek pénzéhségükért. 1971-ben ötször, tavaly pedig hétszer indult eljárás az ár­képzési szabályokat megsértők ellen. A rendszeres árellenőr­zés a becsületes kisiparosok­nak, kiskereskedőknek sem jön rosszul, hiszen az ellen­őrök tanácsokat adnak egy- egy vitás árkérdés eldöntésé­ben. Az árak csökkenését és a minőség javulását is várhat­juk Siófokon néhány ki vél kisiparos konkurenciájától Elsősorban az autójavítók jö­hetnek smba. közülük kerül­nek ki a messze földön híres karosszérialakatosok. fénye­zők és ezzel még nincs vége a sornak. Újabb kisiparosoknak is he­lyük lenne a városban, de csak azoknak, akik a szolgáltatások színvonalát javítanák. Elkelne néhány jó cipész — veszély­ben az utánpótlás! —, kellene gumijavító és gáztűzhelyjaví­tó is. A város peremtelepülé­sein igen sok munka lenne. (A kisiparosok többsége csak a belvárost tekinti »aranybá­nyának-«, pedig hol vannak már azok az idők, amikor az üdülők meg az itt lakók ;s csupán a Főtéren akarták min­den ügyüket elintézni?) Élel­mes iparosok máris fölfedez­tek néhány jól kihasználható lehetőséget, nemrégen például olajkályha-javító látott mun­kához a városban. A tanács nem is titkolja: Siófokon csak a zöldség-gyü- mölcskereskedéssel foglalko­zók kaphatnak árusítói enge­délyt. Újabb önálló vendéglá­tósokra, kifőzdésekre most nincs szükség. AKADNAK, AKIK meg sem próbálnak kilincselni az enge­délyekért, hanem munkához látnak mindenféle képzettség és kötelező feltétel nélkül. Sajnálatosan megnőtt a kon­tárok száma, különösen az építőiparosok — kőművesek tetőfedők — között. Szövetke­zeteknél, állami vállalatoknál dolgozók titokban jó pénzért munkához kezdenek. Sem a rengeteg építkezéshez, sem a karbantartáshoz nem elég a jelenlegi legális kapacitás, a nagy kereslet így állandóan munkát ad a kontároknak is. A tanács és a KIOSZ rendsze­res ellenőrzésekkel próbál gá­tat vetni a meg nem engedett tevékenységeknek, elfogadha­tó eredményt azonban — leg­alábbis egyelőre — nem sike­rült elérni. Tavaly több mint két tucat bírságot szabtak ki kontárkodás miatt, ám ez nem bizonyult eléggé visszatartó hatásúnak. P. D. Az aratás nemcsak a gazda­ságokban eredményez csúcs­időszakot, nemcsak itt . mit az egyik legjelentősebb ese­ménynek. A learatott termény útja a gabonaföldekről a Ga­bonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat telephelyeire vezet, -ti szárítják, tárolják. A beérkező nagy mennyiségű termény el­helyezése gyakran okoz gon­dot a telepek vezetőinek. Az aratás idején itt is csúcsidő- szak van. A vállalat 2. számú marcali üzemegységébe is egymás után érkeznek az árpával, búzával megrakott teherautók, trakto­rok vontatta pótkocsik. Elő­ször a mérlegház elé gördül­nek, majd innen irányítják •őket a tárolószínekhez, ahol .leborítják az érett gabonát. — Két járásból, a marcali­ból és a fonyódiból szállítják ide a gabonát — mondja Ernszt István, a körzeti üzem vezetője. — Huszonkét terme­lőszövetkezettel kötöttünk szerződést gabonaátvételre. Az árpa aratása a végéhez köze­ledik, ebből egyre kisebb mennyiségek érkeznek, búzá­ból viszont egyre többet szál­lítanak a gazdaságok. Az át­lagtermések nagyon jók. En­nek következtében a gazdasá­gok most pótszerződéseket kötnek a többlet gabona érté­kesítésére. A kóthelyi tsz pél­Megkezdődött a búza őrlése dául a szerződésben lekötött mennyiségen kívül már újabb harmincöt vagon gabona szál­lításét kezdte meg. — Milyen a gabonák víztar­talma, szükség van-e szárítás­ra? — A víztartalom tizennyolc- huszonnégy százalék körüli, így 4—8 százalékos vízelvo­násra van szükség. A szárítást Sirokkó típusú szárítóval vé­gezzük. Ez a gép műszakon­ként 6—700 mázsa terménybői vonja el a fölösleges vízmeny- nyiséget. — Hány műszakban üzemel a szárító? — Jelenleg két műszakban dolgozunk, de ha szükség van rá, akkor három műszakban. Ez attól függ. hogy milyen nagy a beérkezett mennyiség, és mekkora annak víztartal­ma. — Mikor érkezett az első kenyérgabona-szállítmány? — A marcali és a somogy- szentpáli termelőszövetkezet ma szállította be az első ke­nyérgabonát, ennek nedves­ségtartalma 15 százalék körü­li, hektolitei'súlya pedig 78 kilogramm. A most beérkező gabonák minőségét a tavalyi­akéhoz szinte nem is lehet ha­sonlítani. Hektolitersúlyúk megfelel a szabványnak, de sok esetben jobb annál. — Tárolási gondjai nincse­nek az üzemnek? — Az elég nagy mennyiségű tavalyi készlet ellenére sincs tárolási problémánk. Ez rész­ben annak is köszönhető, hogy a gazdaságok megértet­ték: a tárolás, szállítás csak úgy lehet zavartalan, ha a tu­lajdonukban levő, gabonatáro­lásra alkalmas épületeket a rendelkezésünkre bocsátják. Mivel a vállalatnak nincs elég tárolóhelye, így a két járásban több mint nyolcszáz vagon ke­nyérgabona elhelyezését vál­lalták a tsz-ek. A tárolás el­lenértékét a vállalat természe­tesen kifizeti. — Naponta mennyi gabonát tudnak zavartalanul átvenni? — A két járásban összesen nyolc átvevőhelyünk van. Hogy ha a gépjárművek fo­lyamatosan érkeznek, akkor napi 255 vagon búzát tudunk átvenni, összesen kétszázti­zenöt emberrel dolgozunk. Ebbe beletartoznak a molná­rok és a keverők is. A marcali malom a beérkezett új búzá­ból már megkezdte az őrlést. Az üzem munkáját az időjá­rás még nem akadályozta, az átvétel teljes lendülettel, za­vartalanul folyt. A zsákokban pedig szaporodik az új liszt, es hamarosan már az ebből készült kenyér kerül az aszta­lunkra. D. T. Mit ér a jó üzletvezető? A vendégben ne forintot lásson Gondolnak as idei gabonatermés elhelyezésére A Gabona-tröszt vállalatai a tsz-ekkel és az állami gazda­ságokkal bértárolásra kötnek szerződést, hogy elhelyezhes­sék az idei gabonatermést. A vállalatnak ugyanis nincsen elegendő raktára. Sokat javít viszont a helyzeten, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek — egy újabb rendelkezés elő­Uborkaszedés Berzencén nyeit kihasználva — soron kí­vül állami támogatással épít­hetnek raktárakat. A gazdaságok részéről máris nagy az érdeklődés a 30 va­gonnál kisebb, nem ideiglenes megoldású szemestermény­tárolók beruházása iránt. Eh­hez ugyanis 30 százalékos ár­támogatást igényelhetnek, ha az építést augusztus 15-ig meg­kezdik, és legkésőbb decem­ber 31-ig be is fejezik. A benyújtott kérelmeket az illetékes pénzügyi szervek so­ron kívül elintézik. A tárolókat előregyártott elemekből lehet fölépíteni. A gazdaságok egész sor típus­tervből válogathatnak. Újsze­rű megoldás, a zárt gumifó­liából álló szemestermény-tá- roló, az úgynevezett gumisíló (felállítását a Taurus gumi­ipari vállalat rövid határidőre vállalja). Korszerű, gyorsan ki­vitelezhető építményeket kí­Meglepő reklámszöveget ol­vastam a közelmúltban lapunk hirdetési oldalán. Az egyik balatonboglári vendéglő a kö­vetkező érvekkel támasztotta alá vendégcsalogató felhívá­sát: kitűnő konyha, népi zene­kar és új vezetés. Sok függhet az üzletvezető­től, ha már a hirdetésszöveg­ben is szerepel mint egyik vonzerő... Hogy mennyire így van, az ifj. Gaál Jánosnak, a kaposvári Park étterem üz­letvezetőjének a szavaiból is kiderül. — Jó vezető nem létezik igazságos szigor nélkül. Ennek szükségességét a dolgozók többsége el is ismeri. Ha még­sem, annak oka az, hogy né­hány ember több hasznot re­mél ott, ahol laza a fegyelem. Az ilyen' gondolkodású ember talán észre sem veszi azt. hogy lassan még a törzsvendégek is elmaradoznak. Ha belépek egy vendéglőbe, azonnal meg tudom állapítani, milyen az üzletvezető; a tiszta­ságból. abból, hogy a pincérek keveset nyüzsögnek, mégis minden olajozottan megy; nem nál az Agrober tervdokumen- j kiabálnak át öt asztal felett tációja is. I hogy »ötös fizet«; nem legye­zik a törlőrongyot a vendég orra alatt. Sok függ a konyhától is. Sok vendéget vonz a jóízű étel, de az se mindegy, hogyan szer­vírozzák azt. Végül is az egész üzlet hangulata az üzletveze­tőtől függ, hiszen ő állít köve­telményeket a személyzet elé. Hogy e^ek teljesíthetők-e, az attól függ, kepes-e a vezető a beosztottjai helyébe képzelni magát. Éppen ezért szerintem jó az. ha mielőtt valaki vezető beosztásba kerül, végigjárja a -szamárlétra« valamennyi fo­kát. Egy üzletvezető tekintélyét nagyon ronthatja, ha csak eyetlen dolgozó is úgy érzi: az ő munkakörében a főnök nem állná meg a helyét. Az egyik legnépszerűbb Ba- laton-parti vendéglő üzletve­zetője Nemes Pál. • Szerinte nem feltétlenül fontos a »sza­márlétra« végigjárása. Élet­pályája bizonyítja állítását. Huszonkét éve van a vendég­látószakmában. Tanulóideje leteltével azonnal üzletvezető lett. — Tizenhárom évvel ez­előtt, amikor ide kerültem Ba­latonszárszóra, a Diófa afféle »fuvarospihenő« volt, két füs­Szedik az uborkát a berzencei Jobb Élet Termelőszövetkezet fóliasátrai alól. Eddig tizenöt mázsa termést takarítottak be, melyet Nagykanizsára szállítottak. SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó 1941. október 13. Egy ba­kancs, egy nadrág, egy zub­bony, gatya stíb. Az újoncok fölszerelése a legnagyobb rendben folyt, legalábbis a raktámapló szerint. Valóság­ban a legnagyobb káosz ural­kodott. Egy kissé még civil hangulatban, érdeklődve néz­ték egymást az újoncok, és komikus mozdulatokkal túloz­ták el a túlméretezett sapkák, zubbonyok esetlenségeit, amit a szolgálatos tisztesek és tiszt- .helyettesek is jól láttak, de f egyelőre nem szóltak érte. í Amolyan »hadd viháncoljanak, 'majd mi úgyis leszoktatjuk őket az ilyesmiről« hangulat­ban voltaik. Óriási cserebere folyt. Mindenki a saját mére­tét kereste. Az uborkaszedéssel egyidejűleg megkezdték a másik fóliasá­tor alatti növények kapálását. ^•Részletekéi kö*M»mk a \nos című regen^aebdl. seerző aao­Az egyik ablaikmélyedésbe húzódva egy sovány arcú, bar­na fiú, értelmes mandulasze­meivel egy bakancsot mérege­tett. Egy lábon állva tapogat­ta a lábbeli belsejét, majd fej­csóválva felhúzta. — Ez olyan hepehupás, mint a megyeri dombok szemlélte­tő illusztrációja, és legalább hat számmal nagyobb — mondta nevetne társának, egy nyúlánk, fekete fiúnak, aki­nek csak a füle tartotta a saj­kát. Bő zubbonya nevetsége­sen nagy volt, combközépig lógott, a nadrágja viszont szűk és még derékig sem ért fel. — Az enyém is. de igazodom hozzá — válaszolt humorosan komolykodó arccal. — Valami istentelen bütykös láb tapos - haitta ki ilyenre, és ha ezt a kémény bőrt egy láb így el tudja torzítani, akikor fordítva is lehet. Nem? — nézett de­rűsen a másikra, aki jóked­vűén hallgatta fejtegetéseit. — Hogyhogy? — kérdezte csodálkozó mosolygással. — Úgy, öregem, hogy ahol a bakancsban hepe van, ott az1 én lábamon hupa lesz... és fordítva. Egyszerű, nem? Jóízűen nevettek. A mandulaszemű levette a sapkáját, mert szorította a halán tákét. — Sajnos, ezt a sapkával nem lehet. Mutasd csak a tie­det! Az meg nagy volt. Nem annyira, mint a másiké, de nagy volt. Letette .az ablafk- párkán.vra. Amint kipillantott az udvarra, ahol a sárgás­piszkos épületek húzódtak a lehullott levelű, kopasz fák között, a kora délutáni őszi verőfényben, leveleket söprő­I tös helyiséggel. Elképzelése­men, hogy a kocsma mögötti rogyadozó mozihelyiségből egyszer jó nevű vendéglő lesz, mindenki csak mosolygott. Az eltelt tizenhárom év Ne­mes Pál vezetői rátermettségét bizonyította. — Nincs szabadság, de még szabadnap sem. Néha pedig úgy elmennék én is pihenni. Ezt azonban nem tehetem meg. Nem azért mintha attól tartanék, hogy nem menne az üzlet. Biztosan menne. De az emberek egy-k£t hét múlva talán könnyelműbbek lenné­nek. Egyre több lenne a kija- vítatlan hiba. A vendég pedig csak egyetlenegyszer ne kapja azt, amit megszokott, s nem jön többet . A vendégben vendéget kell látni, nem forintot. Aki nem ezt tekinti alapszabálynak, az vagy csak az orra hegyéig lát, vagy nem ebbe a szakmába való. — Gombamódjára szapo­rodnak a Balaton párján a vendéglők. Nő a konkurencia is ... — A most. induló vendég­lőnek a maximumot kell nyúj­tania. ha versenyezni akar. így tehát «a versengés minden­képpen a vendég javát szol­gálja, márpedig ez a cél. A már nevet szerzett helyek kö­zül csak azok vannak előny­ben, amelyekben az évek so­rán kialakult egy mintaszerű­en dolgozó törzsgárda. S a szó legvalódibb értelmében ven­déglátó szakemberekből áll. — Kire bízná szívesebben egy most nyíló üzlet vezetését: egy húszéves gyakorlattal rendelkező, de alacsonyabb végzettségű, vagy egy, a főis­koláról most kikerült, még ta­pasztalatlan emberre? Nemes Pál válasza diploma­tikus; — Mindkettőt fölvenném kétheti própaidőre. Hamarosan elválna, melyikük a rátermet­tebb. Gyakran hallani mende­mondákat néhány pincér »egetverően magas«. kereseté­ről. Nekem az a tapasztala­tom, ha egy pincérgárda ki­fogástalanul dolgozik, senki sem tippelgeti, »vajon meny­nyit keres«. gető katonákat látott, aíkik]) Tény, hogy a vendéglátó- mintegy parancsszóra, feszes \ szakmában vannak csak a bor- vigyázzban tisztelegtek vala- J ravalct hajszoló, mindent csak kinek. — »Hülye dolog« — Ja pénzzel mérő emberek. Ep- gondolita. — »Ezután így lesz?« J pen ezért az az üzletvezető, De sok töprengeni való ideje ^ aki képes rá, hogy túllásson a nem volt, mert egy ragyás- f napi hasznon, az meg tudja ér- képű szakaszivezető éktelenül J tetni beosztottjaival is, hogy kellemetlen hangja süvített Ja borravalónál van nagyobb — végig a folyosón. j) és hosszú távon anyagilag is — Vigyázz! é kifizetődőbb — elismerés: a j) vendég elégedettsége. (Folytatjuk.) | Bíró Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents