Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-13 / 162. szám

é Nevelésről Személyiségfepesztés a felnőnek idegen nyeivi oktatásával Az emberi személyiség alakulása nem fejeződik be az ifjúkorral, hanem éppen azért, 1 mert közösségi lények va- , gyünk, a változó gazdasági és I társadalmi, körülmények hat­nak reánk. Ugyancsak létünk társas jellege miatt éppen más emberek, más népek alapo- 1 sabb megismerése, a hozzájuk való viszonyunk kialakulása döntő tényező jellemünk, szo­kásaink formálódásában. ! Mindez feltételezi más népek nyelvének megértését, bizo-- 1 nyos fokú aktív használatát a magunk megértetése céljából, j A külső személyiségformáló hatások befogadása lehet tu­datos és öntudatlan. Az előb­bi az erősebben ható tényéző. ! Ilyen általában a tanulás kü­lönféle formája, tehát a tu da- ; tos nyelvtanulás is. Ez éppen a felnőttkorban minden kény­szerítő körülménytől mentes, j önkéntes, céltudatos. Milyen nevelő hatások érik i az embert idegen nyelv tanú- . lásakor, és hogyan formálják j ezek személyiségét? Már az az elhatározás, hogy tanulni fog, : majd később ennek valóra váltása edzi az ember akarat­erejét. Az önnevelés egyik fontos tényezője ez, amit kül- j ső tényezők is segíthetnek, sót segíteniük kell. Nagyon fontos önnevelése eszköz a céltudatos- j súg, annak a biztos tudata, j hogy van értelme ennek a ! munkának. Egyáltalán nem le­becsülendő az sem. ha valaki ] anyagi előnyök (nyelvpótlék. ' magasabb beosztás) eléréséért I Tíz rawidcvú A világ ifjúságának találko­zóira emlékeznek a könyv szerzői. Maguk is részesei idő­ben távolabbi, vagy közelebbi VIT-eknek. Idézzük Almé Cé- sariét: » ... egyáltalán nem igaz. hogy az ember műve be- végezteteit, hogy semmi dol­gunk a földön .. .« Ez a mottó­ja a Kozmosz Könyvek soro­zatában most megjelent anto­lógiának. Az összes világtájat képvise­lik szerzői. Néhány név: Oria- na Faliad, Ivan Goll, Garai Gábor, Veress Miklós, Nicolas Guillen, Eugen Jebeleánu, Gi- ang Nam, Illyés Gyula, Job­bágy Károly, Artúr Lundkvist. ! Nazim Hikmet. Műfajilag is sokszínű ez a hírlapárusoknál is kapható kötet. Az irodalmi műfajú írások, I cikkek mellett helyet kaptak a fiatalok által kedvelt dalok kottái, szövegei is. A DÍVSZ j indulóé, az Avanti popolo-é, a j Zsong a folyóé is. Berliniben nemsokára újabb j »■fejezet« kezdődik ... tanul, de az általunk eszmé­nyinek tartott közösségi sze­mélyiség értékes jellemvonása az. ha valaki elsősorban a más népekkel való barátkozás céljából kívánja megismerni kultúrájukat, tudományos éle­tüket, az egyszerű emberek életét, mindezt az ismeretet pedig saját népünk érdekében használja föl. A leggyakoribb eset. hogy a nyelvtanulóknál mindkét motívum serkenti az erőfeszítést, A minden. emberben műkö­dő — lobogó vagy szunnyadó — alkotásvágy. az aktivitás személyiségjegye kap éltető, fejlesztő tápot a nyelvtudással. A közösségben élés örömének kiélése ez: meg tudom értetni magam embertársaimmal, még ha más néphez tartoznak is. Az akarati tényezőt, a szemé­lyiség eme vonásának fejlődé­sét hatalmas mértékben fej­leszti a sikerélmény. A nyelv­tanító pedagógusnak egyik legfőbb célja, hogy sikerél­ményhez vezesse felnőtt tanít­ványait. és ez azután további erőfeszítésekre készteti őket. A személyiség alakulása az akarat, az értelem ,0s az érze­lem tényezőinek gazdagodása útján, mindezek egységében történik. Természetesen nem egyforma intenzitással, de fel­tétlenül egymást segítve. Pél­dául az NDK népének életéről német nyelven tanulva beszél­getés közben az értelmi ténye­zők mellett fellép az érzelem is (német forradalmi dalok), valamint a látás útján történő ráhatás műemlékek, a terme­lőmunka képei, tömegfelvonu­lások látványa). Az erős érzel­mek pedig visszahatva felfo­kozzák az egyéb tényezők ne­velő hatását. Azt mondják, hogy az emberek általánem nem szere­tik, ha »nevelik« őket. A fia­talok ilyenkor gúnyosan »lel­kizést« emlegetnek, a felnőttek közül néhányan pedig egy kis­sé cinikusan »lelki fröccsről«, »szemináriumról« beszélnek. Véleményem szerint ennek oka, ha nem igaz érzéssel és meggyőződéssel, példaadással névelünk. Gyermekkorunktól kezdve végóránkig benne élünk a folyamatos művelő­dés, a folyamatos nevelés med­rében. Nevelnek bennünket szüléink, majd a pedagógu­sok. később a munkahelyi ve­zetők és a társadalom vezető személyei. Kötelességük a fe­lelős, céltudatos embernevelés. A szülők teendői közé tarto­zik a páldaadás. olyan helyze­tek teremtése, melyekben a nyelvtanulás szépségét és hasznát, érdekességét észreve-' szí a gyermek. Az iskola meg­adja a nyelvtanulás alaplehe­tőségét. Nagyszerű nevelési al­kalom általános és középisko­láinkban a más országok fia­taljaival való levelezés. Az is­kolán kívüli nyelvoktatás, ne­velés dolgozó liatalok és fel­nőttek számára a TIT-ben és az MSZBT-ben folyik. Az itt dolgozó nyelvtanárok nevelő munkája a felnőttek személyi­ségfejlesztésének legfőbb esz­köze. Melyek a nyelvtanárok feladatai ebben a tevékenység­ben? A hallgatók megnyerése a komoly nyelvtanulásnak a nyelvi jelenségek sokatmondó kultúrtörténeti jelentőségének felmutatásával, anyanyelvi ki­fejezéseikkel való összehason­lítással. esetleg más nyelvek­kel való egybevetéssel, a nyelvtanulás sokféle haszná­nak bebizonyításával. A hall­gatóik megnyerése a nyelvóra számára — éspedig sorozato­san — az óra kellemességével, humánus légkörével, vidám J történetek, képszemléltetés. vetítés, zenehallgatás beillesz- : lésével, újságolvasással, sike­res szerepeltetéssel, egymás­hoz is ragaszkodó közösség ki­alakításával. Mindez pedig ne 1 kinyilatkoztatásszerűen tör- ; ténjen, hanem a hallgatók rá- í vezetésével, --az ő általuk fölfe­dezett tények, érzések, eszmék erejével. Ez a nevelés művé­szete. A munkahelyi vezetők nagy lehetősége: a dolgozók nyelvtanulása és áttételesen személyiségük alakulása hasz­nának felismerése, illetőleg en­nek elismertetése a dolgozók­kal, az anyagi és szellemi in­■ dítékok létrehozása, tudatossá ! tétele. A vállalati és az egyéni érdek találkozását jelenti a . művelt dolgozók számának növekedése egy üzemen, vál- 1 lalaton. intézményen belül, hi­szen idegen nyelven is tudó ! szerelők, techikusok. mérnö­kök könnyebben sajátítják el a külföldi gépek, szerkezetek kezelését, javítását. Sokat te­het ennek érdekében a szer- ! vezett nyelvtanulásban ered- j menyesen részt vevők jutal- I mazása. És megint csak a I példa, a vezetők példája! Tár- ! sadalmunk vezetőinek elő kell : segíteniük közgondolkodásunk I olyan áthangolását, hogy a I nagyobb tudásra való törekvés 1 társadalmi megbecsülésben ré­■ szesüljön. A tudás termelőerő, ; mely áttételesen hat. A nyelvtanulás útján torté- i nő személyiségfejlesztés elűzi 1 a sovinizmus egyik tényezőjét, azt, hogy a népek nem isme­rik egymást, s így egymás el­len uszíthatok. Ez volt a múlt­ban. de a jövő képe más. S I nekünk ezt kell előmozdíta­nunk g magunk nyelvtanulá­sával, személyiségünk tudatos 1 kimunkálásával, és azzal, hogy másoltat is a tudáshoz segítünk. Török Lehel Á Balaton-parti eszpresz- szó fákkal övezett te­raszán majdnem min­den helyet elfoglaltak az üdü- lővendégek, csak néhány asz­talon díszelgett még a »Re­serviert« táblácska. — Pr őszit! — Csirió! Kellemes hangulat, vidám tréfálkozások. A fiú éppen akkor érkezett, amikor a ze­nekar szünetet tartott. Meg­állt a bejáratnál, körülnézett. Egy piros ruhás lányt kere­sett. Szőke haj, kerek arc, fi­tos orr. ö az! Szinte belebi- zsergett a háta. Délután lát­ta a strandon, követte az ut­cán, leste a moziban. De nem szólította le, az ismerkedésnek ez a formája idegen volt tőle. Most itt az alkalom, gondolta, és türelmetlenül tekintgetett a zenekar felé. Végűé az együttes folytatta műsorát. A fiú kissé bizonytalanul, de határozottságot színlelve lé­pett a lányhoz, és bemutaüto- zott. — Charlotte — mondta a lány, és megszorította a fiú kezét. Különös név, gondolta. Charlotte felszabadultan társalgott, mintha már rég­óta ismernék egymást. Imád­ja a Balatont, szeret autózni és nyelveket tanul. Okos, modern nő — ábrán­CHARLOTTI dozott a fiú. Kedveli a fran­ciát, Verlaine és Rilke nyel­vét, és látta az álmok váro­sát, Párizst. Épp javasolni altatta, hogy a szünetben is folytassák a beszélgetést, de a lány megelőzte: — Bocsánat, megérkeztek a barátaim, ma este foglalt vagyok — és a hangoskodó külföldi vendégek felé intett. — És holnap? — Holnap a strandon. A fiú bódult fejjel ült le asztalához, és féltékenyen nézte Charlotte bozontos ha­jú lovagjait. Ivott, majd fel­tűnés nélkül távozott. Az üdülőig száguldó autók reflektorai kísérték. Másnap szikrázó napsütés­ben indult a tópartra. Char­lotte Krisztus-pózban hevert a stég előtt. — Bon jour, mademoiselle! — Bon jour! — válaszolt mosolyogva a lány. Maga mellé ültette a fiút, gyengé­den beletúrt a hajába. — Utálom 'a formaságokat. Szia! — Szia! — mondta a fiú, és örömmel adta vissza a ba­rátságpuszit. — Csinos vagy. fiuka! A fiú zavarában nem tu­dott mit válaszolni. Üjra a lány szólalt meg: — Most mire gondolsz? — A barátaidra. — Csak alkalmi ismeretség volt — nyugtatta a lány. Ci­garettát vett elő —: Royal! Idegesen nyúlt a cigarettá­ért, és gyanakodva nézett a lány szemébe: — Tőlük kaptad? — Meg ezt a pulcsit is — dicsekedett és a strandtáská- jaba gyömöszölt ruhadarabra mutatott. — Száguldás, eszpresszó, pulcsi, pénz — ez a te éle­ted? — Csak nem vagy félté­keny? — kacérkodott a lány. — Talán a nevedet is ők kölcsönözték? — Nem. Ezt egy filrm ende- sö előlegezte, akivel a múlt nyáron ismerkedtem meg. — Te ... te szajha! A lány nem sértődött meg. Átkarolta a fiú vállát, és mo­solyogva kérdezte: — Mondd csak, minden lányt ilyen szép szavakkal szoktál meghódítani? Je fáimé — suttogta, és duzzadt ajkát a fiú szájara tapasztot- ta. A fiú nem érezte a csók ízét. „ Szodiva Janos Rhoda Scott Siófokon Rajongással szeretem Rhoda Scott játékát, mellyel először a televízió Képernyőjéről bű­völt el a világhírű orgonista, • első magyarországi fellépése, szereplése óta tart csillapítha­tatlan szomjam hangszeréből elővarázsolt hangjaiért... Rhoda Scott Siófokon. Elő­ször Somogybán és a Balaton- parton. Két feledhetetlen esté­vel ajándékozta meg rajon­góit a népszerű muzsikus. Volt, aki örült, hogy a szabad­térin élvezheti orgonajátékát, más a színhely hatalmas teré­ben a képernyő »premier plán­ját« is szerette volna »hozzá­tenni« Rhoda zenéjéhez. Mert Rhoda maga is csodálatos, ahogy játszik: arcvonásai együtt élnek felszálló dalla­maival ... Rhoda kiszámíthatatlan. Do- ! bosa. az olasz származású francia szimfonikus dobos, fe­szült figyelemmel kiséri játé- ! kát, improvizációit. És nem tudni, hogy hány számot ját­szik. Kétszer ötven perc a műsoridő, de nem lehet sejte- ‘ ni sem. hogy mikor fejezi be ] koncertjét. Addig játszik, j ameddig belső érzései hajtják, j Műsorának leírására aligha j Játék közben. vállalkozhatunk. Talán csak annyit róla, hogy zenéjének építőelemei olyan tarkák, mint egy egzotikus madár tolldísze. harsány de nem bán­tó. ellenkezik minden megszo­kással, mégis olyan egységes, tiszta, mint a forrás vize. Rhoda mindenkitől tanult. Baehtól a francia sanzonig és a néger folklórtól az európai és amerikai zenéig mindent beleolvaszt egyéni stílusába, ami az övé lehet, amit ma- j gáénak érez ... Rhoda nemcsak a muzsikát szereti, hanem a közönséget j I is. De hogyan? Ügy, hogy a i legtöbbet nyújtja minden fel- ' lépésekor. És ezt érzi hálás publikuma, amit úgy fejez ki, hogy örökre szívébe zárja __ É s várja, hogy mielőbb újra találkozhasson vele. Még néhány fellépés, és el­hagyja Magyarországot. Megy tovább, hogy »teljesítse* évi ötven-hatvan koncertjét —eb­ben nincsenek benne a tévé szerepléseik. Ügy búcsúzunk tóle, hogy: Viszontlátásra, Rhoda Scott! , 1 Hórányi Barna A próba percnyi szünetében egy láncszem, A koncert előtt egy órával: sok függ a tech egy pálcika. nikusok munkájától is. „Mi is akarjuk, hogy lássák az eredményt’ 101 középiskolás Marcaliért Nem tudtam, merre indul- ‘l jak, hiszen az emeletes házak S körül már mező volt. Távo- j labb, az út mögött látszottak csak házak. Kísérőm — Cso- bod Lajos, művezető a mar­cali KISZ-laká.sok építésénél — büszkén mutatta a körnvé- í í két útbaigazítás közben. Úgy éreztem, nem a szakember, ! hanem a marcali lakos sze- j mével nézett szét. Mutatta, | hol épülnek lakások, hová ter­vezik a melegvizes strandfür­dőt, milyen szép az új MHSZ- telep. s müven jó minőségű mondta Bartsch János tábor­vezető. — Hol laknak a gyerekek, mit csinálnak a szabad idő­ben? — A kollégiumban kapott helyet a tábor. Aki itt él a községben, az is bent lakik a többivel. A szabad idő váltó- 1 zatosan telik el. Minden máso- | dik nap Balatonmáriára me- gyünk fürödni. A tanács gon- j doskodik buszról. Ha nem megyünk fürödni, akkor ki­menő van, s délután minden- I ki maga szervez programot Többször voltunk moziban, le- j hét táncolni, esténként vetél­kedőket rendezünk. az új út, melyet a bB-as tere­lőjenek épí lettek. Valahol benne van itt a levegőben: mindenkinek szívügye, hogy mielőbb várossá nyilvánítsák , ezt a nagyközséget. Ezt érez­tem az epitötá borban is. A Berzsenyi lakótelep sza­lagházai előtt elhanyagolt volt a környék. Giz-gaz, kövek, zsombék volt az egész két hét­tel ezelőtt. Már csak egy csü­csök mutatja a régi kepei. A marcali Lady János Gimnázi­um és Szakközépiskola tanulói vállaltak itt két hét munkát. Százegyen: hetvenhét lány es ; huszonnégy fiú. , — Itt park lesz. ott ovoda, bölcsőde, amott sportolásra al- , kalmas rész. Mi a park helyét készítettük el. Gazt irtottunk. ' talajt egyengettünk, betonból vízlevezetőt építettünk, ma ; kezdjük a sétányok betonozá­sát. Nehéz munka, de eddig — Az a jó, hogy koedukált a tábor. Így érdekesebb a program, bár lehetne több fiú is. Még iskolába jártunk, ami­kor a két párhuzamos első osztály kihívta egymást mun- kaversehyre, ezért a mi osztá- j lyunkból hat kivételével min­denki eljött — mondta egy el­sős lány. — Azt mondják, néhány év múlva, várossá nyilvánítják Marcalit. Szépíti ez a park, ha elkészül. Én például ott fogok lakni — mutat egy fürdóruhas lány a most épülő házra. j— Haza csak vendégségbe járunk. Ha ennek a tábornak vége lesz. akkor pedig két hétig teljesen távol leszünk Marcalitól. Néhányan me­gyünk a villányi építőtáborba is. Ott gyümölcsöt szedünk. Csupán egyetlen aggodal- muk vám : hiába vofct a sok i meg jól bírják a lányok * —«-munka. U hm kezdik meg a füvesítést, építkezést, újra be­növi a területet a gaz, gödrö­ket mélyeszt a víz. Hogy meg­tudjam a további terveket, föl­kerestem Takács Józsefet, a marcali tanács beruházási cso­portjának mérnökét. — Mi js azt akarjuk, hogy lássák az eredményt. Már szál­lítják a betonlapokat. meg­rendeltük a gyöngykavicsot. Legalább a sétányok"- készül­jenek el. Azután lehet füvesí­teni. Az ősszel ismét szeret­nénk segítséget kérni az isko­lától. mert sok fát kell ide ül­tetni. Nem számítottunk eny- nyl jelentkezőre. Azt hiszem, pedagógiai szempontból jól lógták meg a dolgot az isko­lában a mozgósítás idején. Most sem hagyják magukra a gyerekeket: mindig van velük tanár, ki-kimegy az iskolaigaz­gató is. A munkakezdés előtt lefényképeztük azt a területet. A táborozáskor mindnyájan megkapják, hogy lássák, mit végeztek. —■ A százegy tanuló hány forint értékű munkát végez a két hét alatt? — Mi százötvenezer formt körül számolunk. Ha nem esik az eső a zárásig, meg is lesz. A napi ellátást leszámít­va az iskola kapja meg a pénzt. Azt mondták, jó lesz közős kirándulásokra. Hosszú Éva Somogyi Néplap] 5 s

Next

/
Thumbnails
Contents