Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-13 / 136. szám

Lemondott az olasz kormány Lezárult a konzervatív kormányzás válságos időszaka Kedden lemondott az olasz I bizalmi szavazást, amely min- konmány. Elhalálozása meg- j deliképpen a kormány veresé- felelt annak a helyzetnek, | gével és lemondásával járt amely két héttel ezelőtt ala- ; volna. kult ki a kormánytöbbség fel- Ezzel lezárult a konzerva- bomlásával, valamint annak, i tív, ún. jobbközép kormány­hagy a vezető kormánypárt, a zás válságos időszaka és az Kereszténydemokrata Párt va- ; újabb kormányválsággal kez­sárnap véget ért kongresszu­sán úgy határozott, hogy irányt változtat és a Szocialis­ta Párttal alakít kormányt. Andreotti kormányfő elnök­letével kedden összeült a hi­vatalban levő kabinet. A mi­niszterelnök a pártvezetőkkel folytatott előző napi megbe­szélései alapján javasolta a kormány lemondását; a javas­latot egyhangúan elfogadták. Andreotti ezt követően közöl­te lemondását a Quirinale-pa- lotáíban Leone köztársasági el­nökkel, majd a képviselőház elnökéivel. Délután személye­sen jelentette be a képviselő- házban — megelőzve ezzel a detét vette egy új politikai szakasz Olaszországban. A szocialista párt részéről az első állásfoglalás úgy érté­keli a fejleményeket, hogy a kereszténydemokrata kong­resszus irányváltozást hozott — annak megfelelően, amit a baloldali ellenzék következe­tesen sürgetett. Az Olasz Kommunista Párt ugyancsak pozitívan értékeli j azt, hogy a Kereszténydemok- i rata Párt kénytelen volt [ kongresszusán beismerni a ; konzervatív politika kudarcát és irányváltozást volt kényte- ' len elhatározni. Az egynapos rendkívüli kongresszuson GENF Megnyílt a leszerelési értekezlet nyári ülésszaka A genfi Nemzetek Palotá­jában kedden megnyílt az ENSZ leszerelési bizottságá­nak nyári ülésszaka. A tanács­kozáson 25 állam képviselője vesz részt. A megnyitón be­szédet mondott Alekszej Ros- csin nagykövet, a Szovjetunió, és Joseph Martin nagykövet, az Egyesült Államok képvise­lője Roscsin nagykövet egyebek között hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nemzetközi légkör kedvező feltételeket teremt a fegyverkezési hajsza korláto­zásával és megszüntetésével összefüggő kerdesek megoldá­sára. Az amerikai delegáció yeze­tője ugyancsak kifejezte azt a reményét, hogy sikerül majd megállapodásra jutni a vegyi fegyvereknek és az atomfegy­ver-kísérleteknek az eltiltásá­ról. SALT-tárgyalások Elnapolták a A stratégiai fegyverzetek korlátozásáról folyó szovjet— amerikai tárgyalások kedden Genf ben megtartott ülésén Vlagyimir Szemjonov, a szovjet küldöttség vezetője és Alexis Johnson, az amerikai delegáció tanácskozást vezetője megegyeztek abban, hogy meghatározatlan időre el­napolják a tanácskozást —. jelentették a konferenciához közelálló körökre hivatkozva a hírügynökségek. — A SALT- tárgyalások következő ülésé­nek időpontjában diplomá­ciai úton egyeznek meg. A két küldöttség vezetője kedden el­utazott Géniből. Helmut Kohlt választották meg a CDU elnökévé CDU új főtitkárává, Konrad Kraske helyére. Őrségváltás » nyugatnémet CDU élén (balról jobbra): Bar- zel, az eddigi és Kohl, az új elnök, akit kedden választot­tak meg a párt rendkívüli ko ngresszusán. (Telefotó: AP—MTI—KS) Helmuth Kohl rajna-pfalzi ] tartományi miniszterelnököt választotta meg kedden a nyugatnémet keresztényde­mokraták rendkívüli kongresz- szusa a CDU élőnkévé. A bonni Beethoven-csarnok­ban megtartott egynapos kongresszuson 621 szavazásra jogosult küldött vett részt A nyitóbeszédet a távozó elnök,' Rainer Barzel tartotta. Búcsú- ■ az első szavazást: hatszáz kül­dött élt szavazati jogával, kö­zülük 520-an mondtak igent Helmuth Kohl pártelnökségé­re. A nemmel szavazók száma igen csekély. Ezután a kongresszus Kurt Biedenkopf közgazdász pro­fesszort választotta meg a A szavazás megtörtént: a CDU új elnöke Helmuth Kohl, Rajna- Pfalz tartomány miniszterelnöke. Amikor az elmúlt esztendő őszén általános választásokra került sor a Német Szövetségi Köztársaság­ban, szinte senki nem hitte volna, milyen hatalmas és milyen közeli krízissel néz szembe az akkor »izmait mutogató-«-, »biztos győze­lemről« kiáltozó jobboldali ellen­zék. Már az eredmény kialakulásá­nak pillanatában látszott, hogy a bonni államban valami nagyon fontos történt. Egycsapásra meg­szűnt a szociáldemokrata—szabad- demokrata koalíció felett a parla­mentben lebegő Demoklesz-kard. A Bundestagban olyan erőviszo­nyok alakuljak ki, amelyek biz­tosították a Brandt kancellár ál­tal vezetett kabinet zavartalan belpolitikai működését. Ennek nem utolsósorban külpo­litikai okai és következményei voltak. Brandték elsősorban keleti politikájuknak köszönhették dia­dalukat és győzelmük világvi­szonylatban is megszilárdította az enyhülési folyamat eredményeit. Ezek az eredmények gyors erje­dést idéztek elő a hidegháború konzerválására berendezkedett ellenzékben. Az a tény, hogy mindezek után dr. Rainer Barzelt tulajdonképpen »jobbról« buktatták meg, talán minden eddiginél többet elárul [ abból, milyen veszélyes és konok j kísérletek népesítik be a CDU— [ CSU berkeit: a múlt kísérteiéi, I Barzel formailag azért mondott le I már májusban a CDU—CSU par- I lamenti frakciójának vezetéséről, mert valami kompromisszum-félét szeretett volna kialakítani a va­lóság és a revansisták lidérces álmai között, de társai még ezt sem fogadták el. Tartalmilag azonban egyszerűbb az ok: Barzelt a kül- és a belpolitikai fejlődés í kérlelhetetlen parancsa buktatta meg. BEJRUT Hafez bemutatja kormányát é Megkezdődött tegnap a li­banoni parlament rendkívüli ülésszaka, amelyen Amin Ha- I fez miniszterelnök bemutatja kormányát és előterjeszti a 17 tagú kabinet programját. A bizalmi szavazás csak többnapos parlamenti vita után a hét végén várható. Politikai megfigyelők szerint lehetséges, hogy a kormány nem kapja meg a bizalmat. A Szaeb Szalam és Rasid Kct- { rami volt miniszterelnökök ve- I zette befolyásos muzulmán | csoportok ugyanis a páriámén- j ti ülésszak bojkottjára szólí­tottak fel. hogy így kénysze- -ítsék ki Hafez miniszterel- ] nők lemondását. NORDHORN Tüntetés a NÜTO-gyakorlótér ellen A NATO-nak az alsó-szász- országi Nondhornban levő bombavető- és rakétakilövő j gyakorlótere ellen az eddigi ; leghevesebb tüntetés zajlott | le keddre virradóra és kedden j reggel. Szemtanúk szerint j több száz tüntető csapott össze i a kivezényelt rendőri erőkkel. 1 A tüntetők több brit teher- j gépkocsit felgyújtottak, meg­szállták a lőtér ellenőrző tor­zóul az egység helyreállítására szólította fel pártját és bur­kolt bírálatában óva intette attól, hogy a kisebb testvér­párt, a bajor CDU diktátumá­tól hagyja befolyásolni irány­vonalát. Igen óvatosan kinyilvánítot­ta azt is, hogy a CDU-nak al­kalmazkodnia kell a megvál­tozott európai realitásokhoz. Kora délután tartották meg Eltemették a TU 144-es személyzetét Kedden a moszkvai Novo- I gyevicsi temetőben katonai gyászpompával eltemették a i párizsi Le Bourget repülőté- i ren szerencsétlenül járt TU— , 144-es szovjet repülőgép hat­főnyi személyzetét. Díszsortűz- zei búcsúztatták Mihail Koz­lov és Valérij Molcsanov pi- i lótát, Vlagyimir Bengyerov ’ mérnököt, Georgij Bazsenov navigátort, Borisz Pervuhin j mérnököt és Anatolij Dralin fedélzeti mérnököt. A gyászünnepségen Pjotr ; Gyementyev repülőgépipari miniszter mondott beszédet. A gyászinduló hangjai mel­lett a sírt elborították az em­lékezés virágai. nyát, megakadályozva ezzel hogy leváltsák az ott levő őr­séget. Ä rohamrendőrség gumibo­tokkal vonult ki a tüntetők ellen, ők azonban a »védők« minden erőfeszítése ellenére behatoltak a gyakorlótérre, s szétzúzták ott az Ems-csator- na -egyik ideiglenes hídját. A tüntetéseket a gyakorló­tér megszüntetéséért küzdő akcióbizottság szervezte meg. Gépjárművezetők, figyelem! A 70. sz. úton az átépített siófoki Sió-híd próbaterhelése június 13-án szerdán 6«—12 ára között lesz Javasoljuk az átmenő forgalomban részt vevőknek, hogy a híd lezárása miatt kerüljék el Siófokot KPM KÖZÚTI IGAZGATÓSÁG, KAPOSVÁR A kínai külügyminiszter Párizsban Párizsban tartózkodik Csi Peng-Fej kínai külügyminiszter. Képünk Versailles! látogatáson, a Trianon-palotában ké­szult- (Telaíoío-: AP—MTI—KS) A helsinki döntés Hat és fél hónapon át 32 európai és két tengeren túli ország nagykövetei — a hosszabb-rövidebb szünetek­től eltekintve — szinte na­ponta tanácskoztak Helsinki­ben. Délelőtt, délután vagy este; külön üléseken és bi­zottságokban, kétoldalú avagy kisebb csoportokban lezajló találkozókon — s nem ered­ménytelenül. Tíz meg száz előterjesztést, javaslatot, mó­dosító indítványt, ellenvetést megvitatva, kötetekre menő aktacsomagokon átrágva ma­gukat, elkészítettek végül egy 30 oldalas előterjesztést. És ezt június 8-án elfogad­ták valamennyien. Ez az előterjesztés »A helsinki konzultáció ajánlásai« címet viseli, s azoknak a kormá­nyoknak készült, amelyeknek külügyminiszterei épp három hét múlva — megkezdik en­nek alapján az európai biz­tonsági és együttműködési konferencia tanácskozásso­rozatát. A 34 érdekelt állam képvi­selőinek nagy jelentőségű döntése röviden a következőket tar­talmazza: 1. A konferencia színhelye Helsinki (külügyminiszteri megnyitó), Genf (munkabi­zottságok ülései), Helsinki (záró ülésszak, később meg­állapítandó szinten); 2. időpontja: a kezdés jú­lius 3-án lesz; a munkabi­zottsági ülésekre pedig a tárgyalások menetétől füg­gően szeptember első nap­jaiban kerülhet sor; 3. részvevői: 32 európai or­szág, az Egyesült Államok és Kanada; meghívás alap­ján pedig elküldhetik képvi­selőiket a Földközi-tenger menti országok is; 4. napirendje: az európai biztonsággal összefüggő kér­dések ; együttműködés a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvé­delem területén; együttmű­ködés emberiességi és egyéb területeken; további lépé­sek a konferencia után. A döntések ismeretében, a megállapodásokat összegezve látszólag minden olyan egy­szerű, magától értetődő, hi­szen valóban ezeknek a prob­lémáknak a megvitatására hivatott a biztonsági konfe­rencia. A látszat azonban nem mutatja, mennyi mun­kára, egyeztető tárgyalásra volt szükség, amíg az eltérő véleményeket — hogy ne mondjuk: különböző taktikai manővereket — el lehetett juttatni a megállapodásig. Az elv ugyanis kezdettől fog­va az volt, hogy határozattá csak az olyan javaslat emel­kedhet, amelyet senki nem ellenez. Tavaly november 22-től jó néhány héten át még csak az ügyrendi kérdésekről tár­gyaltak. De már az olyan, viszonylag egyszerű kérdés eldöntése is hosszú vitát vál­tott ki, hogy ki elnököljön a konzultáción. (E tisztségre aztán a finn külügyminiszté­rium egyik vezető tisztvise­lőjét választották.) S bonyo­lódott a viták jellege, ami­kor az érdemi kérdésekre tértek át. Az egyik legnagyobb gondot az okozta, hogy az európai konferencia napirendjére föl­vegyék-e a katonai kérdése­ket, amint ezt a NATO-or- szágok egyike-másika szeret­te volna. Ezt a problémát a bécsi haderőcsökkentési tár­gyalások kitűzése oldotta meg — szerencsére úgy, hogy az európai konferenciát nem kellett megterhelni az ön­magában is roppant bonyo­lult katonai kérdéskomplie- xummai. Hasonlóképp a konferencia túlterheltségének veszélyétől tartott a nagykövetek döntő láspontra helyezkedett, hogy a 32 európai és a két tenge­ren túli országon kívül ne terjesszék ki a részvevő ál­lamok körét. Ebben a kér­désben végül is kompromisz- szumos döntés született: a Földközi-tenger térségének államairól. A napirend összeállítása során a vitának volt egy olyan szakasza, amikor a konzultáción belül és még inkább azon kívül bizonyos körök spekulációs propagan­dacélokra igyekeztek fölhasz­nálni a tanácskozást. A har­madik napirendi pontba min­den áron bele akarták erő­szakolni azt az ideológiai fel­lazító tervet, amelyet »jólfé­sült« megfogalmazással »az eszmék szabad áramlásának« neveztek. A terv célja át­látszó volt. s kidolgozói nem kevés politikai naívságot ta­núsítottak, amikor úgy vél­ték, hogy az európai együtt­működés címszava alatt aka­dálytalanul vihetik be ellen­séges propagandájukat a szo­cialista országokba. Mondani sem kell, hogy ennek az el­képzelésiek semmi köze sincs a valódi kulturális együttműködéshez, amit vi­szont épp a szocialista or­szágok kezdeményeztek és szorgalmaztak a legjobban. Csak néhány példát emlí­tettünk a hat és fél hónapig tartó viták anyagából, hiszen a megbeszélések az ülések szünetében is folytatódtak a két- és többoldalú találkozó­kon. De ez a pár eset is mu­tatja, hogy a megállapodá­sokhoz valamennyi részvevő jóindulatára, a szembenálló vélemények meghallgatásá­ra és lehetséges méltánylásá­ra, a megállapodások iránti legkomolyabb szándékra volt szükség. Külön méltatást érdemel a szocialista országok kiemel­kedő kezdeményező készsége. Közismert, hogy már maga a biztonsági konferencia is a szocialista országok javaslata alapján került a nemzetközi diplomácia munkaprogram­jába. S minden elismerés megilleti a finn kormányt, amely otthont adott a ta­nácskozásoknak és elsőnek javasolta a sokoldalú, nagy­követi előkészítő tanácsko­zást. A hat és fél hónapos ta­nácskozás során a szocialista országok minden fontos alap- és részkérdésben terjesztettek elő javaslatot. Hogy végül is eljutottak a megállapodásig, abban természetesen szerepe van. a NATO-hoz tartozó es a semleges államok realitáso­kat mérlegelő politikájának is. Ide kívánkozik: ahogy előrehaladt az általános európai enyhülés folyamata, úgy mutatkoztak egyre inkább hajlamosnak a kompromisszumokra a NA- TO-államok is. Ehhez vi­szont a döntő lökést a máju­si események adták meg: a két német állam szerződésé­nek ratifikálása Bonnban, Brezsnyev és Brandt ered­ményes tárgyalásai, továbbá a szovjet—amerikai legfel­sőbb szintű tárgyalások be­jelentése. A helsinki döntés tehát az eredményes folytatás remé­nyeire jogosít föl. Rónai Ru­dolf magyar nagykövet, aki a részvevők nevében köszö­netét mondott a finn kor­mánynak a rendezésért, tel­jes joggal állapíthatta meg: »Történelmi jelentőségű kon­ferenciát készítettünk elő, amely hosszú évekre pozití­van befolyásolhatja — és be­folyásolnia is kell — földré­szünk és népeink sorsát; utat nyithat a népeink közti poli­tikád, gazdasági, kulturális együttműködés és baráti kap­csolatok soha eddig nem lá­tott fejlődése számára...« Kemény, kitartó munka so­rán tehát kezdenék kirajzo­lódni Európa jövőjének kör- 1 többségé, amikor aula az ák- vonalai.

Next

/
Thumbnails
Contents