Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
Benase pzsef Akáclevél hazak&vhtctsz, szél-kamvyeved vígan sirhatsz. Idegen táj nem vígasztál terített ágy. vendég-asztal. HazaszáUok beporzásra esiClaghÁres virágzásra, dús érésre ász könnyével fogad a fáié köszönése. Hallom a táj szívverését: aká&evél, te ne kcss&, szél-postával el ne késsél, ne szenvedjek kétkedésért' Érzem, a vágy vérengzését kénszenvedés mérgezését, nem adom el szerelemért. Páréi Anna VIHAR falevelek ezre a szélben feUamadA a nagy madár sötétedő felhőit rémuralma alaitt megüresednek a sétányon a padok trónjai a tófenék toalettasztalán tükröket törnek össze a zöld meiyzö td indák haragja* mént diákkoromban nem tudtam, néha megoidam házi feladataim eltorzulnak a hullámok, smus-cosmvus görbéi nem tudok mát kezdeni az életemmel a jelenlegi köríiiményeket figyelembe véve állok a parton büntetem magam hagyom, hogy megázzák Népművelés - táblákkal Műemlékek és művészi értékek városainkban Megszokott látvány, hogy | ha egy-egy épület falán meg- j pillantjuk a Műemlék vagy S Műemlék jellegű épület fel- \ iratot viselő márványtáblát. | Tudjuk, az épület megkülön- j böztetett figyelmet érdemel I akkor is, ha a külső formája nem hivalkodó; az előttünk ; ott élők üzenetét őrzi. Azt ! azonban már csak kevesen i tudják, hogy kevés ország jelzi hasonlóképpen a műemlékeit. Dr. Dercsényi, Dezső, az Országos Műemlék Felügyelő- ; ség igazgatóhelyettese, mint mondotta, Becsben látott hasonló módon »'bemutatkozó« épületeket, de azonkívül nem ! emlékszik rá, hogy utazásai során máshol is látott vokta ilyet — Mikor és milyen célzattal kerültek a tát) lak az épületek falára? — 1957 után, amikor a műemlékvédelem fokozottabb anyagi támogatásban, részesült, kezdtük él a táblák elhelyezésiét. Kettős céllal. Rész- 'tven védettséget szerettünk volna biztosítani az értékes régi épületeiknek. Előfordult ugyan is, hogy amikor bevezettek a villanyt egy ilyen épületbe, a villanyszerelők munkájuk során nagy kárt Okoztak. A felelősségrevonás- kor pedig joggal kérdezték; honnan, tudhatták volna, hogy í az az épület műemlék. A má- i sík szempontunk a népműve- I lés volt. Igyekeztünk egy-egy [ilyen mondatba sűrítve el- | mondani az épület korára, stílusára, építőjére vonatkozó j tudnivalókat, így ezek elolvasása nem vesz hosszabb időt ! igénybe, és mégis tájékoztat— Az országban ma már minden műemléken rajta van a tábla? — A műemlékeken igen, de a műemlékjéllegű épületeken még nem. A műemlékvédelem három nagy csoportra oszlik; a műemlékekre, a mű- emlékjellegű épületekre és a városképileg fontos épületek csoportjára. Körülbelül 1860 darab műemléket tartunk nyílván, ezeket a városrendezők ftölelesek a tervékbe beépíteni és a munkálatok folyamán érintetlenül hagyni. A műemlék jellegű épületek száma körülbelül 5000, ezeket addig lehet fenntartani, amíg a városfejlesztést nem akadályozzák, és fenntartásuk gazdaságos. Körülbelül 1000 darab a városképileg fontos épületek száma, melyeket nem történelmi és művészi értékük, hanem a városkép megszokott látványa miatt védünk. — Az Országos Műemlék Felügyelőség hatáskörének hol van a felső határa? — Az országban f5 olyan vedett városrész van, ahol csak a mi engedélyünkké), építkezhetnék. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezekben a városrészekben nem épülhetnek modem lakóhazak. Sőt! I>e az építőknek be kell tartaniuk az eredeti beépítési vonalakat, és vigyázniuk kell arra, hogy az új épület tömegében se lépje túl a megengedett méretet, templom elé például ne építsenek toronyházait. Ha harmonikusan illeszkedik az új a régihez, azon belül anyagában, formájában mai lehet. A műemlékeknél a szomszédos telek, tehát a környezet is védett, ott sem lehet az engedélyünk nélkül építeni. Azt hiszem, nem érdemtelen megemlíteni, hogy a városrendezésbe való beleszólási jog is csak kevés országban illeti meg a műemlékfelügyelőségeket olyan mértékben, mint Magyarországom. hasnádi Varga Éva Búcsú Kijevtől A postakocsié dala röpköd repülőgép bőgő moraj áíbaas, a szíjak félcsatolva és szájamban cukor olvadó ízei, a hatalmas térén csöpp pontként látszik már csak Alexander, meg integet, de szeme nézését nem érzem én már soha többé. — Az a régi postakocsis gyűrűt küldött vissza annak a lánynak, ahogy az orosz nóta meséli, én pedig most azon tűnődöm, micsoda érzés bujkált ott tört szavaink zavart csetlése köziben, milyen erő húzott egymáshoz Kije/v napfényes temetőjében, hol örökké égő kandeláber emlékezik hősi halottainkra. Nem adtam én neki gyűrűt, csak pillantásunk kereste meg egymást, s a Dnyeper folyó zöldes szalagja kötötte át a horizontot. Most pedig indul a szürke madár és itt marad 6, Alexander, Kiijew szerető házai őrzik majd későbbi léptei hosszát. Nem intek most már vissza, hiszen ujjaink búcsút váltottak regen, emelkedik a gép és a postakocsis legendás jegygyűrűje fel-tfetvillan s ott karikázik fehér kabátos felhők tetején. — Milyen tényezők akadályozzák mégis a munkájukat? — Azt hiszem élvben, mindenütt a világon, műemlék- barát minden ember. Soha senki nem vonja kétségbe munkánk hasznosságát, csak eppen azt az egyet', amely az ó tulajdonában, szomszédságában található, csak azt nem tartja értéknek. Ez a tény azután nagyon sok csatározásra kényszerít bennünket, különösen a magántulajdonban, lévő műemlékek esetében. Egy Balaton-parti régi épület tulajdonosával hosszú vitákat folytattunk, le akarta bontani a házát, és nem engedélyeztük. »»Könnyű maguknak airt mondani ott Pesten, hogy szép, de jöjjenek le lakni ide« — fakadt ki keserűen. Bizonyos szempontból igaza volt, de abban semmi esetre sem, amikor art állította, hogy neki abban az épületben szégyenkeznie kell a falu többi lakosa előtt Az •embanek, a régitől igyekeznek, megszabadulni, és arról, ami pzemne talán kevésbé Mtvá:: nyos, nehéz bebizonyítani, hogy értékes, annak, akinek csak nyűg és teher ez az érték. — Ilyen vitás esetek rendeződnek? hogyan — Ha más mód nincs az épület megmentésére, megvásároljuk, de sajnos sok esetben maradnak sorsukra, azaz a pusztulásra. — Hogyan kell értelmeznünk a modern műemlékvédelem ellentmondásosan hangzó jelentését? — Régen art tartották műemléknek, ami szép. Má a műemlék ennél sokkal többet jelent. Egy-egy épület történelmet. korszakokat jellemez, az értéket nem határozhatja meg csupán, az esztikuma. Egy szélsőséges példát említenék. Tudjuk, hogy a honfoglaló magyarok úgynevezett lakó- gödröket vájtak a földbe, letakarták faágakkal, és abban laktak. Ugye, nem lehetett különösebben szép látvány? De ha lenne egy ilyen lakó- goööremlékúnk. ez a legbecsesebb múemiSoértékeink közé tartozna. Ezenkívül — egészen a Idtencszázas évek elejéig — a műemlékek helyreállítása aásatfc az épület újjáépítését vagy teljes átalakítását értették. Találtak egy gótikus katedráhtst, lebontot! ták, az oldalékot, mondván, | mit keres az ott, és sorra >»ki- jaivitották" az elődök stílusbeli tévedéseit, jóllehet az eredeti úgy volt érdekes, a tn- í búival, az esetlegességeivel együtt, mert úgy volt jellemző annak a kornak emberére. A modem műemlékvédelem az eredetinek a megóvását tartja elsődleges feladatának. h. I. László Márta A TÉ R A z elmúlt évek alatt sokszor jártam erre hogy megrövidítsem az utat. Mmdig gondolatok nélkül mentem. Ezen a délutánon hirtelen megálltam a József Attila utcán és befordultam a térre, de nem azért hogy átkerüljek a másik oldalra. Néhány lépés után leültem. A Tér... A régmúlt, a gyermekikor emlékei egyszerre mind ott nyüzsögték — bennem és körülöttem. Mekkora öröm volt, amikor a füzeteket végre 'bevághattam a szekrénybe, és végigrohanva a folyosón egymás után nyomkodtam a csengőgombokat; — Jössz a térre? Jössz a bérre?... Gyerünk! Miit játszunk ma? Cápát? Ra'biópan- dúrt? Fogócskát? ... Ipi- apacs egy-kettö-hárarn: le vagy ütve! Hallani vélem a vékony, félénk gyenmekhangokat ahogy megszólítottak a téren: — Kislány, jössz játszani? — Én a fiúkkal játszom — vetettem oda ilyenkor fölényesen. Mert tényleg igen büszke voltam rá, hogy néha hajlandók voltak bevenni a játékba; persze leginkább rablónak és csak ritkán pandúrnak. IfSzt a különleges engedékenységet is csak akkor tanúsították, amikor versenyfutásban vagy távolugrásban szép simán lehagytam még azokat a fiúkat is, akik mindig pandúrok voltak és soha nem akartak rablók lenni ... Micsoda rejtelmes, áttekinthetetlen csoda volt számomra a Tér! Ezt a csodát keresem. Nem akarom elhagyni. Várom, hogy újra megelevenedjen. Igen, ezért jöttem ma ide. Talán történik valami, talán hozzám szegődnek a mai nap csodái, mert nélkülük élni nem lehet. Érzem is 'belül a türlemetlenséget. A legszívesebben megszólalnék, és azt mondanám: — Ajándékozz meg a mai csodáiddal, te régi tér! Az emlékék néha olyan elevenné válnak, hogy szinte hallani, hogy szakad végig a vizsgára készült szépséges rózsaszínű krepdesinruha, amelynek tulajdonosa kényes- kédő, stréber kislány volt. Valamiért belémkötött, aztán él akart futni. Én utánakaptam, és megtörtént a 'haj __ M ost minden olyan világos, tisza. Ahogy it ülök, belátom az egész teret. Nincs rajta semmi titokzatos. A felnőttnek teljesen kitárulkozott. A nap vakítóan süt, a langyos szellő időnként gyengéden végigsimítja a terebélyes ár- vácskaszőnyeget. Szemkört az évszázados fa lombja fiatalos zöldet öltptt. a — ki tudja hányadik — tavasz tiszteletére. Lassan fölállok, és a fához lépek. Már fölemelem a karom, hogy átöleljem a törzsét, aztán körülnézek, es szégyenkezve leejtem a kezem. Hiszen át sem tudnám fogni. Igen, az öreg fa még tanúja volt, amikor vérző térddel tá- pászkodtam föl a földről, de tudtam, nincs semmi baj, mert a kioszk égjük helyiségében mindig volt egy néni annál pedig jód és egy-kettőre fertőtlenítette a téren szerzett sebeket. Ha minden seb olyan hamar begyógyulna!. „ Édesanyám! Édesanyám.. A gondolat akaratlanul szavakká formálódik, és megint szégyenkezve körülnézek. De senki sem figyel rám. Két mí- niszokmyas lány önfeledten fürdeti arcait a nap sugaraiban, a vasutas egyenruhát viselő férfi fényképezőgépével bajlódik, egy hosszú hajú fiatalember pedig érdeklődve nézi. Láthatóan alig várja, hogy felajánlhassa a segítségét ... , M ost egészen tisztán hallom anyám hangját, amint utánam szól: >»Ne szaladj úgy! Vigyázz, mert kimelegszel. Nehogy megfázz!« — És később: »»Istenem, már megint elesett ez a gyerek ..." Néhány perccel azelőtt mentem el a betegágyától, hogy meghalt. Talán ezért olyan nehéz megnyugodni ... — Ipi-apacs egy-kettő-három: le vagy ütve! Fölkapom a fejem. Szőke fürtös, aranybama bőrű kislány találta meg a 'bokrok között rejtőző ifjú embert, aki — miután lelepleztek — sértődötten kiáltja: — Nem ér a nevem, aasom- naszüneé! Somogyi festők művei Szabados János: Öröm és gyász. Leitner Sándor: FestöasztaJ. Czmkotay Frigyes: Hus®ka~hax főn.vödön,
