Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-01 / 126. szám
Színházi mozaik rCentenáriumi irodalmi est Kritika — éjjel . A Dráma c. folyóirat 11 vezető londoni színikritikust szavaztatott meg arról, hogy he- l.veslitk-e a premier éjszakáján történő kritika írás gyakorlatát Az újságok ehhez azért ragaszkodnak, mert szerintük a premierek is a friss napi hírek kategóriájába tartoznak. A lap maga nem ért egyet a gyakorlattal. szerintük nem véletlen, hogy a napilapkritikusoknak még nem jelent meg kritika- ' ilogatás-kötetük, s a 20 perctől másfél óráig terjedő idő rém alkalmas átgondolt véleményalkotásra. Sók, már rno- <’?rn klasszikusnak számító da- o kapott ezért igen rossz kri- ét másnap reggel olyan kri- ii.sok tói, akik esetleg az elö- i tást sem tudják végigülni, és néha telefonon diktálják be kritikáikat, ezáltal sok a nyomdai hiba is. Ezek után roppant meglepő összkép alakul ki a 10 kérdésre adott válaszok nyomán. Abban egyetértenek a kritikusok, ! hogy a produkciót végig kell nézni, és fájlalják, hogy Ham- j letet például kritikusi gyakor- ! latuk alatt még soha nem láthatták meghalni, de arra a kérdésre, hogy munkaíeltéte- j leiket nyűgnek érzik-e, 11 közül 8 egyértelműen nemmel felel, a többi is csak valamivel nagyobb terjedelmet szeretne. Erdélyben A Kritérion Könyvkiadó jelenteti meg Enyedi Sándor kétkötetes művét Az erdélyi magyar színjátszás kezdetei címmel. Enyedi számos olyan új adalékkal gazdagította az eddigi kutatási eredményeket, hogy nem egy — eddig helyesnek és megalapozottnak tűnő — megállapítás felülvizsgálatra szorul. Az első kötet címe: Thália szekerén. Ebben az erdélyi magyar színészet küzdelmes útját vázolja fel a szerző a fejedelmi-főúri és diákszínjátszástól 1821-ig, a kolozsvári Farkas utcai kőszínház megnyitásáig. A második könyv címe: Játékrend. Ez évek szerint közli a kolozsvári és vidéki előadásokat, a színészek nevét, a darabok címé*, szerzőjét, fordítóját. Komáromban Komáromban megalakulásának húszéves jubileumát ünnepelte a Magyar Területi Színház. Ebből az alkalomból a színház dolgozói ünnepi es- ! ten gyűltek össze, amelyen részt vett Miroslav Válek szlo- 1 vák művelődésügyi miniszter is, aki ünnepi beszédében köszöntötte/ a MATESZ együttesét, majd átnyújtotta »Az állami építésben szerzett érdemekért-'- kitüntetést, melyet a kormány két évtizedes sikeres kultúrpolitikai és művészeti j eredményeiért adományozott j a társulatnak. Este a vendégek megtekintették Vörösmarty Csongor és Tünde című színművének díszelőadását. V ttörőavatás Kisírt szemű, szipogó, ki- | már patakokban csorognak a i az iskolában. Az osztályból lenc-tfe éy körüli kislány, könnyei, vállai meg-megrán- 1 mindenki úttörő lesz, csak én - lebkeridőjét markába gyűrve | dúlnak a zokogástól. nem. szorongatja, mintha félne, ! Csak nehezen tudom szóra 1 Meelenörltem wzavain kí- hugy valaki elveszi. bírni, azután — biztatást érez- i váncsian kérdezősködtem. — Miért sírsz, bántott vala- J ve szavaimból — megered a ki? I nyelve. — Nem akarsz úttörő lenni? A kérdésre rám néz és most 1 — Ma van az úttörőavatás , __ p>e jgen akarok csak — :---------------------------------------------------------------------------------------------, anyu nem engedi. Azéirt én el| megyek az ünnepélyre, és nem Beszámoló a Béke és Szocializmus új számában bdJ’ h°8' megvemek e,te — Miért akarsz úttörő len- j Nemzetközi kutatócsoport eszmecseréje Lenin egyik művéről : ni? — Az iskolában a felsősök mind úttörők, és sokszor kirándulnak, játszanak. Jövőre I én is felsős Leszek, a tanár néni pedig azt mondta, hogv már vasárnap szalonnát sütünk a auhogónál és dalokat tanú- i lu-nk. De nekem nincs úttörőnyakkendőm sem, és akkor I nem is lehetek úttörő. Beszámolót közöl a folyóirat | májusi száma arról az eszmecseréről, amelyet egy nemzetközi kutatócsoport folytatott Lenin -Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka« című müvének időszerűségéről. A marxisták számára nem kétséges — szögezték le a kutatócsoport tagjai —, hogy az imperializmus ma korántsem az, ami a XX. század elején volt. Az imperializmus természete viszont változatlan, mint ahogyan a fő jellemzői sem változtak. A jelenkori imperializmus megítélésekor a marxisták nem tagadják azokat az új mozzanatokat — állapították meg az eszemecsere részvevői —, melyeket az állammonopolista kapitalizmus idézett elő az imperializmus fejlődésében, de azt a revizionista tételt sem fogadják el, amely szerint az ■nperializinus gyökeresen átalakul. Vasil Bilak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára -A cseli- r lovákiai szocialista forrada- r.n tanulságai és a jelenkor« \mű cikkében az 1948-as rsdöntő februári események llentőségét méltatja. 25 esz- ideje győzött Csehszlovákiáin a szocialista forradalom, s évforduló jó alkalom ai i'f., ív áttekintsük a 25 év icj- désének eredményeit, a népségekét, amelyekkel a csehszlovák munkásosztálynak es pártjának meg kellett küzdenie. A Béke és Szocializrvus a Német Kommunista Párt közreműködésével nemzetközi szimpoziont hívott össze a nyugat-németországi Essenbe. i 21 tőkés ország kommunista és | munkáspártjainak képviselői 1 ( vették részt a szimpozionon, amelyen eszmecserét folytat- 1 i tak a fasiszta veszély fokozódásáról és az ellene vívott harc lehetőségéről. Az eszmecsere középpontjában a jelenkori fa- | sizmus, illetve a neofasizmus 1 | állt. Rendkívül érdekes cikket írt Ricsard Koszolapov szovjet tudós, a filozófiai tudományok doktora, a szovjet társadalom szociális struktúrájának elemzésével kapcsolatos problémákról. Felhívjuk a figyelmet arra az interjúra, melyet a Béke és Szocializmus tudósítója az Afrika déli részén még gyarmati sorban levő országokban készített azoknak a pártoknak . és szervezeteknek a vezetőivel, melyek a nemzeti felszabadító harcot irányítják. A »-Tények és adatok« rovat ezúttal a Román Kommunista Pártra, a Finn Kommunista Pártra és a Libanoni Kommunista Pártra vonatkozó ( adatokat tartalmaz. Megemlékezik a lap Tim Buciiról, a kanadai és a nemzetközi kommunista mozgalom j nemrég elhunyt nagy alakjá- 1 ról. A pedagóguslakás A pedagógusok lakásépítésének eredményeit, a múlt év tapasztalatait összegezték csütörtökön a Pedagóígusok Szakszervezete elnökségének ülésén. A tanácskozás megállapította: jó eredménnyel zárult a nevelők kedvezményes lakásépítési akciója 1972-ben is. A megyei művelődésügyi osztályok ebben az időszakban 1236 kölcsönigényt terjesztettek föl a Művelődésügyi Minisztériumhoz. A korábbi évhez képest a községekből benyújtott igények száma némileg csökkent, a városiaké pedig növekedett. Az OTP 1100 kölcsönkeretet biztosított, örvendetes, hogy az építkezők 26 százaléka pedagógus házaspár és szembeépítés eredményei tűnő, hogy növekszik az építkező óvónők száma is. Továbbra is sok segítséget jelent a pedagógusok számára a szolgálati lakás vásárlása és építése. A megyék részére költségvetésből biztosított lakásvásárlási összegek ebben a tervidőszakban nem változnak. A tanácsi lakásjuttatások száma megyénként, illetve városonként változó. A pedagógusok szakszerve- zetenek elnöksége summázva a tapasztalatokat, megállapította: a tavalyi év is — a számos hátráltató tényező ellenére — eredményeket hozott: több mint 1700 pedagóguscsalád lakásproblémája oldódott meg. — Most otthon nem tudják hol vagy. Nem fognak keres ni? — Nem keresnek. Ügy tud- i ják, hogy a templomba mentem. És a két forintért, amit j anyu adott, hogy dobjam a | perselybe, veszek negrót a nagyinak, mert beteg. Az iskola udvaráig együtt j megyünk. Ott már gyülekeznek az egyenruhás, vidám út- j törők, kisdobosok, szülők és hozzátartozók. Megkeresem az úttörőcsapat ; vezetőjét, és amikor felhang- i zik az avatást jelentős harso- naszó. a íogadalomtevő pajta- ; sok között sárga ruhában, de j piros nyakkendővel, boldogan mosolyog az én kis ismerősöm is. K. A. •' A z a három ember ott a présház teraszán már rég ült ilyen csöndes beszélgetéssel a pohár bor mellett. Jó ideig csak hallgatták a csöndet, elernyedve az erdőszéli tiszta levegőben. Lehet, hogy ki akarták hallgatni a természet féltékenyen őrzött, titokzatos zajait, a gyenge hajtás, a hártyavékony csecsemőlevél finom szél-mozgatott neszezéseit, zizzenéseit a barna csontú venyigén. , tA kora nyári nap teli, ragyogó képpel adakozott: bőségesen megfürösztötte a dombhátat, röntgensugarai átvilágították a pohár bort. Talán ez a szelíd, bőven ömlő fény volt igazán megnyugtató, ernyesztö, és valameny- nyi hétköznapi feszültséget tökéletesen kioldó. Az a három ember ott a présház teraszán már rég ült ilyen csöndes beszélgetéssel a pohár bor mellett. Azelőtt — bukkant föl bennük egy-egy emlékkép — ilyenkor rohanva járt a pöttyös korsó körbe, bőven csurgóit a mohón nyelt vörös bor kétoldalt a szájuk mellett, hirtelen, szinte ágáló türelmetlenséggel fakadt ki a dal. gyorsan megcsuklott, gyorsan nyakon ragadta és megfojtotta a dallamokat az ital. Azelőtt rögtön mozdult a láb, az izmok dtnamitkötegek voltak, s valamennyi rostjuk gyújtózsinór, amely néhány korty után máris lángra kaAlkotók pódiuma A centenárium es a könyvhét jegyében rendeztek meg a megyei könyvtár legutóbbi irodalmi estjét. Rostás Károly, a Kaposvári Városi Tanács elnöke mondott Irodalmi veretű köszöntőt, melyben a városból induló, a városhoz kötődő művészekre, írókra, költőkre emlékezett. Az est bevezető gondolatai egyben könyvheti nyitányt is jelentettek: Horváth Zsigmond, a Szépirodalmi Kiadó szerkesztője szólt a könyv, az olvasás szerepéről napjainkban. Figyelemre méltó megállapítása az. hogy amíg egyre többet beszélnek a -Gutenberg gálák szis- sorvadásáról, addig minden szellemi produktum »könyvvé lenni igyekszik" — mondta. Példái szemléletesen bizonyították állításának igazát, hiszen filmforgatókönyvet is megjelentetnek önálló kötetként, színpadi műveket pedig régóta élvezünk kötetben is. Bernáth Aurél részleteket olvas fel áj könyvéből. Takáts Gyula. .Somogyi Tóth Sándor Alkotó vendégek ültek a könyvtári pódiumon, s először Bernáth Aurél Koseuth-díjas festőművész—író szólt a közönséghez. Megjelenés előtt álló, még cím nélküli könyvéből idézett apró, tömör írásokat: amelyek köziül nem egy a pálya múltjával. a pálya tanulságaival foglalkozik, de képet is ad a jelen környezetről. Meditativ jellegű beszámolók, »jelentések« ezeik, egy-egy apró megfigyelésből kisarjad zó asszo- ciáoiórendszer szépirodalmi ! Takáts Gyula József Attila- díjas költő versét először Toi- { nai Mária idézte, majd a feöl- tő maga olvasott íel nemrég i megjelent kötetéből, a Sós j forrásból. Végül Somogyi Tóth Sándor I nyitotta ki legújabb könyvét, | amely már kapható a boltokban csakúgy, mint a Sós forrás, címe A gyerekek kétszer \ születnek. Az közismert, hogy Somogyi Tóth Sándor vonzódik a »gyerektémákhoe«. aaoo- ’ " idott, áogygye' reksesenepSS oemesak egymás^ nak mondanak tanulságos: dolgokat, hanem a felnőtteknek is Somogyi Tóth Sándor könyveiben — így a legújabb kötetbe» m — érezzük, hogy ver» nyiíft szarná iraenet a kamaszokról, bafcffisoteröl a felnőtt uemawdeknek. , Három, Somogyboz kötődő alkotó — hánom bepillantás a műhelybe, frsss alkotásokba — ez jeteoteSte az ést értékes tartalmát az alkotó vendégeket «uouplő köaonséginek. Az -azelőtt« mindössze. Az a három ember ott a présház teraszán dehogy öreg még. sőt egyikük sincs még középkorú sem. S lám, az egyik mégis Levint emlegeti, Tolsztoj könyvének ezt az izgalom nélküli, meggondolt ideálját, aki Rousseau mester tanai szerint: -míveli kertjeit . . .« És erről megy a szó, nem az azelöttröl. Az csak belül ötlik fel néha. Mert azelőtt melyiküknek jutott volna eszébe, hogy milyen fontos a permetezőszer összetétele? Hogy lehajoljon egy töke mellé, letépni a korán rothadó levelet? A bor márkája volt a téma, és nem a fajtája; maligánfoka, s nem a termés becsülgetése már kora nyáron. A három ember között nem csapkodott izgága vita, megváltó fenekedés — mint azelőtt. A mondatpatakok türelmes ritmusban dagadoztak, egyesültek beszédfolyammá, és ez a beszédfolyó szépen át- hömpölyógte a délutánt, at az estet is. így fakadt fel az énekszó is. Nem visszhangozta az egesz hegyközség, de talán így volt jó. Azután elmentek a regi pincéhez is. ahol legelőször ültek még kamaszfejjel a po- bar meBte.—, Ageiőrt™. A szó makacsul visszahangzott gondolataik közé, de egyik se mondta ki. Különös, józan dac tartotta őket a mindennapi dolgoknál meg a holnapi és a holnaputáni dolgoknál. Feléhez közeledett az éjszaka ntár, a három ember bezárkózott a présház mélyére, forró kávé kotyogott ki a fö- zőn, amikor egyikük megkérdezte: — Hát mmden megváltozott? Erre nem lehetett egy szóval felelni. Egy mondattal se. Azelőttök idézésével sem, de még az ezutánok emlegetésével sem. Mert bármilyen köznapi igazság, de igazság: másként issza már az a bort, aki maga metszi a tőkét, mp- ga permetezi és szüreteli 'is. Ennyiben igen, ennyiben minden megváltozott — és nemcsak itt a tőkék között. Egyikük arról beszélt — igaz. kissé akadozó nyelvvel —, hogy a termeszei egyensúlya tökéletes. Ezt erdemes ellesni, megtanulni. Mert ha locsog a Vince, akkor a ... ize ... tele a pince. S ez tényleg így van. Egy biztos, a hosszú, esős hidegre mégis gyorsan és nem megkésve jött a rügyfakasztó meleg. Mert az öregek is. . . a Vince ... Hajnal felé egyikük megint megkérdezte— Hát akkor minden megváltozott? Volt ebben a kérdésben egy kis korholás, egy kis nosztalgia. — Attól függ — pattant egy válasz a sarokból. Azután kivágódott az ablak. A friss levegő hatalmas bukfencekkel zavarta ki az áporodott éjszakát. A kialvatlan szemeket megcsiklanddzta a fény. Igen, ezek a hegyközségi reggelek, hajnali eszmél kedések, ezek __ ezek .. ugyanazok. H árom óra. Ilyenkor szólal meg az első. Kacskaringós a füttye, ha ember utánozná, csak falvédösilány produkció lenne, szépelgés. -Mondják, hollandiéban van egy utca, ahol magnóról játsszák be reggelente a madárhangot.« Csöndes nevetés szalad ki az ablakból. -Es műfákat ültetnek a házak elé.« Illúzió. »És műtrágyázik a műmgdár?- Gurul a nevetés, fölébred a kakukk. És a mozdulatlan erdei fák mint feszes, fénytelen cseppkőoszlopok adják ágról ágra a hangot. Ez is ugyanaz. Az a három ember kilépett a présház teraszára, a dombhát mögött már kapaszkodott a nap. és egyszerre lendüllek a karok nyújtózkodásra. Az izmok rostjai dindmittá töltődtek, nagyot roppant a csont... mint azelőtt. 'Tröszt Tibor Somogy/ Néplapí 5 TŐKÉK — pár év
