Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-27 / 148. szám
Gierek és Jablonski fogadta az osztrák kancellárt | Leszerelési értekezlet Megtartották a 607. ül^st Kedden megtartották a genfi leszerelési értekezlet 607. ülését. A délelőtt folyamán felszólalt Maszahiro Nisibori, a japán küldöttség vezetője. Felszólalásában elmondotta, hogy Japán üdvözli a Hágai Nemzetközi Bíróság június 22—i döntését, amely elítéli a francia nukleáris kísérleteket, s a japán kormány egyben felszólít minden, légköri nukleáris kísérleteket végző államot a nemzetközi bíróság határozatának betartására. A japán küldöttség végezetül kifejezte sajnálkozását, hogy Franciaország és Kína nem vesz részt a leszerelési értekezlet munkájában. A csúcstalálkozó után A lengyelországi látogatáson levő Bruno Kreisky osztrák kancellárt (jobbról) tegnap fogadta Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök. Edward Gierek, a LEMP KB első titkára kedden a kora délelőtti órákban fogadta a hivatalos lengyelországi látogatáson tartózkodó dr. Bruno Kreisky osztrák kancellárt. Henryk Jablonski, a Lengyel Államtanács elnöke délután fogadta dr. Kreiskyt. Az osztrák kormányfő ezt követően sajtóértekezletet tartott. Ennek során kijelenette, hogy a lengyel—oszrák politikai kapcsolatok jók és így a varsói tárgyalásain a fő figyelmet a gazdasági kérdésekre összpontosíthatták. Dr. Bruno Kreisky osztrák kancellár 3 napos hivatalos lengyelországi látogatásának befejeztével, kedden délután elutazott Varsóból. A pályaudvaron Piotr Jaxoszevicz mi(Telefotó: AP—MTI—KS) niszterelnök és a kormány több tagja búcsúztatta. A látogatásról kiadott közös közlemény megállapítja, hogy a lengyel miniszterelnök és az osztrák kancellár gyümölcsöző véleménycsere során áttekintette a nemzetközi élet kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseit és sokoldalúan elemezte a lengyel— osztrák kapcsolatokat. Az őszinte, tárgyszerű és kons- ruktív megbeszélésen megelégedésüket fejezték ki, hogy a két állam között szoros és baráti a viszony, és állást foglaltak az együttműködés további fejlesztése mellett minden területen. Kreisky ausztriai látogatásra hívta meg Jaroszewicz miniszterelnököt A lengyel kormányfő a meghívást elfogadta. Reykjavik Izland módosítani kívánja az 1951-es szerződést Hivatalos tájekozlutás a .\A lO-tanácsnak Mansfield véleménye: Nixon nem fog élni a vétójoggal »Nixon elnök sajnálattal i bodzsát. Lehetőségével él is, Izland hivatalosan tájékoztatta a NATO-tanácsot, hogy módosítani kívánja azt az 1951-es szerződést, amelynek értelmében az Egyesült Államok fenntarthatja a keflaviki katonai támaszpontot. A reyk- javiki kormány június elején már tájékoztatta erről a szándékáról az amerikai nagykövetet is. A szerződés előírásai alapján amennyiben a felek hat hónapon belül, tehát karácsonyig nem tudnának megállapodni, további egy éven belül bármelyik fél felmondhatja a szerződést. . f Az izlandi intézkedés összefügg az úgynevezett »tőkehalháborúval« is. Mint ismeretes, Izland 1972. szeptember 1-től 50 mérföldnyire terjesztette ki parti vizeinek határát, ezt a döntést azonban Nagy-Britan- nia nem vette figyelembe, és az angol halászhajók — a haditengerészet egységeinek védelme alatt — rendszeresen mgsértik a parti vizek határát. A keflaviki támaszponton több mint háromezer amerikai katona állomásozik, és a NATO-támaszpont hálózatának egyik kulcsfontosságú bástyája. vette tudomásul a képviselőház hétfői szavazásának eredményét« — jelentette ki a Fehér Ház szóvivője. Mint jelentettük, az amerikai törvény- hozás képviselőháza hétfőn az 1973—74-es pénzügyi évre szóló 3,3 milliárd dolláros pótlólagos megajánlási törvényjavaslatot 235 szavazattal 172 ellenében elfogadva egyúttal megszavazta azt a módosító indítványt is, amely előírja, hogy a törvény által a kormányzat rendelkezésére bocsátott összegekből nem szabad sem közvetve, sem közvetlenül támogatni semmiféle kambodzsai, vagy laoszi légi, illetve szárazföldi hadműveletet. Az amerikai költségvetés pénzügyi éve július elsején kezdődik. Így a washingtoni kormányzatnak csak június 30-ig van lehetősége arra. hogy legálisán bombázza Kamminthogy — kedd reggeli jelentések szerint — az' amerikai repülőgépek kedden is bombázták az indokínai országot. Hírmagyarázók rámutatnak, hogy Nixon a következő választás elé került: vagy elfogadja a törvényhozás döntését, tehát megszünteti a légitámadásokat — ezáltal szabadon rendelkezik a különféle Három kudarccal teli év után A CDU—CSU vezetői a hatékonyabb együttműködés tormái után kutatnak programjával Három év kudarcokkal sűrűn teletűzdelt politikájából okulva a két nagy nyugatnémet ellenzéki párt, a CDU és a CSU vezetői az együttműködés új, hatékonyabb formái után kutatnak. A két pártvezetőség Bonnban együttes ülést tartott, a harmadikat, amióta Rainer Barzel, az ellenzék vezetője lemondásra kényszerült. Franz Josef Strauss, a CSU kormányhivatalok szükségle- | elnöke és a Barzel-utód Hel teire megszavazott 3,3 milliárd dollárral, amelyből 25 millió dollár fordítható légihadműveletekre; vagy megvétózza az intézkedést — nem rendelkezik a pénzalapokkal, de az indokínai hadműveletekkel kapcsolatban megtartja döntési szabadságát. Mansfield szenátor, a szenátus demokrata párti többségének vezetője és más megfigyelők úgy vélik, hogy az elnök nem fog élni a vétójoggal. műt Kohl (CDU) az együttes vezetőségi ülés után kifejezték készségüket egy új politikai irányvonal részletes kidolgozására. Fő céljuk, hogy »alternatívát nyújtsanak a kormánykoalíció szemben«. Bonni megfigyelők szerint a CDU—CSU nehéz és néhol fájdalmas út előtt áll, ha célját el akarja érni. Elsősorban meg kell változtatniuk a róluk NSZK-szerte kialakult képet. amely a belső szétszab- daltság és erőtlenség félreismerhetetlen jeleit mutatja. Az együttműködés módszerének tekintetében már kialakult az egyetértés, a két párt vezetősége rendszeresen tart majd együttes üléseket, és a vezetők legszűkebb köre is sűrűn folytat konzultációkat, 1974 tavaszán pedig közös kongresszust rendeznek. »Aki a politikában nem tekint előre, elkerülhetetlenül a lemaradók közé kerül« — mondotta Brezsnyev abban a televíziós beszédben, amelyet az Egyesült Államok százmilliónyi képernyőjén hallgattak Amerika polgárai. A Brezsnyev—Nixon csúcs- találkozó valóban jól példázza, hogy a fejlődés jelenlegi korszakában új és előretekintő formát kell kapniok a nemzetközi kapcsolatoknak. Különösképpen vonatkozik ez azokra az országokra — az Egyesült Államokra és a Szovjetunióra —, amelyek egymással gyökeresen ellentétes világnézetet és társadalmi rendszert képviselnek, s amelyekre éppen gazdasági, katonai erejüknél fogva döntő felelősség hárul abban, hogy a társadalmi rendszerek versenye ne a hidegháború és az atomfenyegetés, hanem a békés rivalizálás körülményei között folytatódjék. A találkozó számos eredménye között talán elsősorban azt kell kiemelni, hogy — Brezsnyev szavaival élve — »visszafordíthatatlan folyamatról« van szó. Ezt jelzi, hogy máris megállapodás született Nixon 1974-ben esedékes moszkvai látogatásáról, sőt célzás történt arra, hogy a rákövetkező évben Brezsnyev ismét az Egyesült Államokba látogat. Nem rövid lejáratú célok által vezérelt kampány, hanem egy olyan fordulat végrehajtása folyik, amelyet a világ gazdasági, politikai, sőt katonai, stratégiai realitásai már régóta megérlelték. Ebbe a nagyszabású keretbe állítva kell szemlélni a csúcstalálkozó ama eredményeit, amelyek híre már az elmúlt napokban bejárta a világot. Mindenekelőtt a nukleáris háború megelőzéseiről kötött megállapodást, amely a találkozó legfontosabb okmánya. Ettől elválaszthatatlan az a dokumentum, amely rnegli. ározza a stratégiai fegyverek további korlátozásáról folytatandó tárgyalások alapelveit és ezzel lehetőséget nyújt az úgynevezett SALT- tárgyalások második szakaszának eredményes folytatásához. E két, az emberiség egészét érintő szerződés mellett egy sor megállapodás jött létre a kétoldalú együttműködés legkülönbözőbb területein. Mindkét tárgyaló fél következetesen figyelembe vette, hogy a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak egyaránt vannak szövetségesei és szövetségesí kötelezettségei. Televíziós beszédében Brezs. nyev így fogalmazott: »Teljes hr : adottsággal ki kell jelentenem: tárgyalásaink, szellemüket és az aláírt egyezmények betűjét tekintve, egyaránt számolnak ezzel a körülménnyel«. Ez a megfogalmazás egyben arra is utal, hogy a világpolitikai fordulat folyamatos végrehajtása közben teljes mértékben f:gyelembe vették a világipolitika kialakult realitásait. A fordulatot nem más országok »feje felett« és más országok »eilen« hajtják végre. hanem annak érdekében, hogy fokozatosan új alapokra lehessen helyezni általában a nemzetközi kapcsolatokat. Nem kétséges, hogy ez még igen hosszú és körültekintő munkát igényel. Annyi azonban világos — s ez önmagában is szükségessé teszi a »történelmi« szó leírását — hogy a második világháború óta most első ízben kezdenek kialakulni egy hosszú távú békés időszak szilárd keretei. A hangsúly természetesen a kezdeten van. Hiszen a problémák még rendkívüliek. A világpolitika jövője szempontjából talán az a leglényegesebb. hogy Kína visszatérjen egy olyan reális politikai vonalvezetéshez, amelyet be lehet illeszteni a nemzetközi kapcsolatok békés, a vitákat és konfliktusokat tárgyalások útján megoldó gyakorlatába. A szovjet—amerikai megállapodások és a 6zéles körű együttműködés távlatai megkönnyíthetik Peking számára a realitásokhoz való alkalmazkodást. Annál is inkább, mert ezek a megállapodások egyben ama amerikai körök vereségét jelentik, amelyek néhány évvel ezelőtt az amerikai—kínai kapcsolatok szükségszerű és helyes normalizálásával kapcsolatban még a Szovjetunió valamiféle »világpolitikád elszigeteléséről« fantáziáltak. Az Egyesült Államok hivatalos politikája mindenesetre szélesebb látókörűnek, reálisabbnak bizonyult annál, semhogy ezen a járhatatlan úton próbáljon tovább haladni. Mindezekért a mostani szovjet—amerikai csúcs igen jelentős lépés afelé, hogy — mint azt Brezsnyev mondotta — »sok nemzet számára biztosítsuk a tartós békét«. G. E. London Eredménytelen volt a négynapos út Salisburyben Négynapos — feltehetően eredménytelen — tárgyalások után visszatért Londonba az Robbanás Madridban HM HELFAST Az „ulsteri szabadságharcosok” kettős gyilkossága Egy újkeletű protestáns ter- rorezervezet. amely június közepe óta vállal felelősséget a négyéves észak-írországi polgárháború leghidegvédűbb gyilkosságaiért, keddre virradóra meggyilkolta a katolikus Paddy Wilson volt szenátort, városi tanácsnokot és nőisme- rősét Belfastban. Áz »ulsteri szabadságharcosok« (UFF) nevű szervezet egy helyi lap szerkesztőségével közölte »haditettét« és arra hivatkozott, hogy az ismert politikus meggyilkolása bosszú volt egy protestáns fiatal meggyilkolásáért, amely állítólag az 1RA »provóinak« műve. A választások időpontjának közeledtével egyre inxább elszabadulnak az indulatok Észak-Írországban, és teljes csőd fenyegeti az angol kormány Fehér Könyvbe foglalt reformjavaslatait, Whitelaw »csomagtervét«, amelynek az új helyi gyűlés fontos alkotó-1 eleme lenne. I Drámai felvétel Madridból, ahol egy megrongálódott vezetékből szivárgó gáz felrobbant. Ketten megsebesültek, az anyagi kár rendkívül jelentős. (Teleíotó: AP—MTI—KS) a háromtagú angol kormány- küldöttség, amely a múlt hét vége óta zárt ajtók mögött konzultációkat folytatott Salisburyben a rhodesiai fehértelepes rendszer vezetőivel. A küldöttség vezetője Sir Denis Greenhill külügyi államtitkár, — akit, mint kiderült, lan Smith, a fehórtelepes rendszer vezetője még csak nem is fogadott — kedden tett jelentést Douglas Home brit külügyminiszternek. Az angol küldöttség szóvivője szűkszavú nyilatkozatában csupán annyit mondott, hogy a Salisburyben tett látogatás »rutinjellegű« volt, csupán az volt a cglja, hogy »megbízható képet alkossanak a jelenlegi rhodesiai helyzetről«. Nagy-Britannia tavaly megszakította a konzultációkat Rhodesiával, mert a salisburyi kormány még a minimális engedményekre sem volt hajlandó. A magas szintű brit küldöttség rhodesiai látogatása meglepetést keltett politikai körökben.
