Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-17 / 140. szám

A könyvhéten Jelent meg KÖRKÉP‘ Huszonkét mai magyar elbeszélés A Körkép 73 iránt megnyil­vánuló olvasói érdeklődést legjobban azon lehet lemérni, hogy napok alatt elfogyott is­mét aiz antológia. A népszerű­ségnek nem tudnak megfelelni a hazai nyomdáik, de a kötet írásai sem nyújtanak egyforma él1vezetet az olvasóknak. A népszerű antológiáik veszélyé­re már az első megjelenésük pillanatéiban figyelmeztetett a kritika. Pontosain rámutatott, hogy ikönnyen sematikussá válhatnak ezek a kötetek, ame- melyekmek feladatuk az is. hogy évről évre érzékeltessék a magyar irodalom teljességét. A Körkép 73 sokat örege­dett«. Kevés fiatalt szerepel­tet. Messze elmarad például az 1964. évi antológiától, amelyik­ben harminc novellát olvas­hattunk még. És a mai miagyar prózaitermés szélesebb hori­zontjáról »tudósított«. Az új kötet értékéhez tartozik két­ség 'kívül, hogy fölfedezte Illyés prózáját, de kimarad az antológiából Bertha Bulcsú, Fenákel Judit, Gáli István, Moldova György, Sánta Fe­renc, a tehetséges fiatal és középkorú nemzedék java. A fiatalok közül csak Simonffy András, Vámos Miklós és Mé­szöly Miklós szerepel egy-egy jó írással a kötetben. Galgóczi Erzsébet Pókhálója lényeges megfigyelésen alap­szik. A történet egy termelő­szövetkezetbe kíséri el az olva­sót, de az ottani élet ábrázolá­sa, azt hiszem, kivetíthető sok más közösségre is. Az ilyen leleplező szándékú írás segít­het a társadalmat károsító je­lenségek felismerésében, a hi­bák kiküszöbölésében, a ma­gas színvonalú írói szándék megvalósításában. Nemcsak megöregedett a Körkép 73, hanem néhány írásiról kereken kimondhatjuk, hogy csak helyet foglal el .mais, értékesebb művektől. Az irodalomba vetett lút i csorbul, hia olyan lapos törté- j nettel találkozik az olvasó, ; mint az írói rutinmunkának számító, felszínt tükröző Át- ! tételek, Birkás Endre elbeszé­lése. A kritikának kötelessége, hagy figyelmeztessen: az ' iro­dalmi ábrázolás nem kerülhe­ti meg a problémákat, nem te­kintheti az embert »érdekte­lennek« ... Kiemelkedő írások Déry: A napok hordalékai, Illés: Törte­tők, Illyés: Gyerekkorom láng­jai. Ezek az írások valójában memoárirodalmunk értékei, el- beszíélésgyűjteményünkben el­sősorban. írói példaként tartjuk számon a szerzőket. Lényeglá­tásról, nemes írói anyagról ta­núskodnak. Példájuk szüksé­ges iránytű a fiatal nemzedék­nek. A toll »használatára« ta­nítanak azok az idősebb írók. akik ma is fiatalok, gondoljunk csak Déry reneszánszára, aki »popfesztiváljával« jelentős sikert ért el az olvasók és a színházba járók körében. A Körkép 73 ugyan érzékel­teti a mai magyar irodalom kiemelkedő »csúcsait«, de na­gyon szűk pasztában vetíti a fényt. H. B. hímvásár Uj magyar alkotások „vizsgája“ Siófokon Szovjet, lengyel, bolgár, ro­mán, NDK-beli, csehszlovák és jugoszláv filmátvételi bi­zottság foglalja el ezekben a napokban a siófoki Május 1. filmszínház nézőterét. A legutóbbi idők magyar filmtermését tekintik meg. Az évi két alkalommal — eddig Budapesten rendezett — film­szemlék egyikét tartják meg most itt Néhány játékfilmcím a be­mutatottak közül: János vi­téz, Plusz mínusz egy nap, Lányarcok tükrében, Harma­dik nekifutás, Bob herceg, Ma­gyar ugaron, Szabad lélegzet, Kakukk Marci, Fekete város. A dokumentumfilmeket töb­bek között a Poézis és a •Bal- czó címűek képviselik. De be­mutatnak néhány rajz- és tu­dományos kisfilmet is. A szerdától hétfőig tartó »seregszemle« szinte szünet nélkül folyik. Vasárnap a so- mógyi vendéglátók vitorlázást iktattak pihentetőként a szo- ■lalista országok filmátvételi üldöttségeinek programjába, k szerződéskötésekre és a cgyzőkönyvek aláírására hét- in kerül sor, a delegációk ?d den utaznak el. A tárgyalásokon a Hungaro- i tér—Zimre Péter Harmadik filmet Dósai István igazgató képviseli. A küldöttségek tag­jai között olyan, filmkörökben ismert szaktekintélyek van­nak, mint M. A. Szolovjev, az OSZSZK állami filmbizottsá­gának elnökhelyettese, Eugen Madric Romániából, aki a 3. számú alkotócsoport vezetője, a lengyel ZygmUnt Kalyzuski kritikus, dr. Erhard Kranz, az NDK filmfőigazgatóságának képviselője, Josef Kot, a szlo­vák. központi forgató vállalat osztályvezetője. Egy-egy vetítési blokk be­fejezése után a küldöttségek megbeszélik, értékelik a lá­tottakat. M. A. Szolovjevet, a szovjet delegáció vezetőjét kérdeztük benyomásairól. Bár érdemben csak hétfőn nyi­latkozhat, elmondta, hogy a látottak megnyerték tetszését. Először vett részt zsűrizésen, de nem most ismerkedett meg a magyar filmmel. Jól ismeri eredményeinket. A most lá­tottak közül néhány film — bár nem éri el az egykori csú­csot — sikerre számíthat a szovjet nézők előtt is. Kiemel­te a témaválasztás gazdagsá­gát, külön kitérve Bacsó Pé­nekifutáá című alkotására, élő problémaként jellemezve a látottakat. A delegáció nevé­ben köszönetét mondott a »so- mogyias« vendéglátásért a rendező szerveknek. Helyes­nek látná, ha az évi két szem­le közül az egyiket továbbra is itt, a Balatonnál rendeznél, meg a Hungarofilm. S ez — az előzetes hírek szerint — teljesülő kívánság. A »filmvásár« eredményére visszatérünk. Holnap indul Velencébe Fedélzetmester szárazon Most egy ki­csit tengerre szállunk. A kikötőpadló egyik vége itt van Kaposvá­ron, a Rippl- Rónai utca 22. szám alatt, a másik vége pedig Ale­xandriában, Bejrutban, Hamburgban. Lehet hajót is választani, ter­mészetesen olyat, amelyen magyar zász­lót lenget a szél. Nem fo­gunk csalódni: hiszen vihar vár ránk, to­vábbá garan­táltan eredeti zsebmetszők valamelyik ke­leti kikötőben, és obiigát bir­kahúsok. Aki _ , hajlamos a *-» Debrecen tengeri beteg­ségre, leteheti az újságot. Akivel tengerre szállunk: Mészáros Csongor fedélzet-1 mester, s itt ringatózunk egy pohár vodka mellett a már j említett Rippl-Rónai utcai udvari kikötőben. Itt lakik ugyanis két hónapig egyfolytá­ban, kapálgat kedvére és vág­ja a marhahúst ebédhez. Mert a tengerészek szárazon sem tétlen emberek. Nem tudom elkerülni az »indítókérdést«, hiszen tenger- telen országunkban nem olyan hétköznapi dolog az, hogy va­laki tengerész lesz. A Tizenöt­éves kapitány után természe­tesen mindenki elhatározza, ő azonban tizennyolc éves korá­ba döntött így. Miért? (Azt még elárulom, hogy az egy pohár vodka valóban egy po­hár. én kaptam tengeri védő­italként, a fedélzetmester — ahogy mondta — több mint egy éve “-jellempróbát« tart, s nem iszik szeszt.) — Érettségi után választani kellett. A sors úgy hozta, hogy az apám éppen érettségi talál­kozón jött össze egy régi osz­tálytársával, egy hajóskapi­tánnyal, aki sokat mesélt. Az­után apám mesélt nekem, és fedélzetén találtam magam.« én egészen hirtelen a Debrecen fedélzetén találtam magam, a Fekete-tengeren, hajósinas­ként. Mészáros Csongor nem bő­beszédű ember. Úgy mondja, hogy a tenger inti megfonto­lásra, határozottságra az em­bert, így nem kis kérdező&kö- désbe kerül, amíg megtudom, hogy hajósinasnak lenni nem olyan szörnyű és megalázó, mint Maximkának a moziban. A beszélgetés gyorsan meg­győzött arról, hogy jó lesz el­búcsúzni az álmodozásoktól, a kalandkönyvek élményeitől. Mert így utólagos elmondás­ban a vihar az Atlanti-óceá­non. a Biscayne-öbölben, a Ti­sza nevű ötezer tonnás hajó fedélzetén, egészen köznapi rendellenességnek tűnik, mint egy menetrendszerű családi háborúság vagy egy hét végi hajrá. Legföljebb jobban inog az ember alatt minden ... — A hajósinas felavatása komoly ceremónia. Én a Deb­Földközi-tenger partja és más az Északié. Az Északi-tenger nagy kikötőiben a modern gé­pesítés a szembeötlő, délen az olcsó kézi munka. Megfigyel­tem egy arab rakodót. Két lepényen és petrezselymen élt egész nap. Sok a gyerek. Elő­ször a fényes, vonzó, elegáns »plafont« látja az ember, csak ha jól körülnéz a kikötőváros peremén, Bejrutban például, akkor veszi észre a »p ncét« is — a nyomornegyedet. Lát­tam, amikor egyet széthordat- tak a buldózerek. Mikor újra kikötöttünk, megint minden a régi volt. Különös ellentmon­dások ezek. A bádogviskó tu­lajdonosának Jaguárja van. és tv-antenna nyúlik a rozoga tá­kolmány fölé. Lakásra még­sem telik. Megszakításokkal beszél a fedélzetmester. Arról, hogyan élnek jó közösségben a fuvar­hajók tengerészei — a MA­HART alkalmazottai —, ho­gyan telnek napjaik, miért a legszebb sziget számára a Rho- dosz, mit játszik a Metro Go’.dwin Mayer saját mozija Alexandriában. A tengerész [ kedves témája azonban a jó étel. — A Földközi-tenger partvi­dékén a legkedveltebb a bir­ka. De mindenütt másként ké­szül. A törökök a túlfűszere­zett birkahúst krumplival ke­verik, aludttejjel locsolják, ki­I sütik — s ez a ' piláf. Csodá­latos az íze. A románok a daralt birkahúst mint a kol­bászt töltik és kisütik, ennek mitite a neve. Az arabok hoez- szú pálcikára tűzik a birka­hússzeleteket, közte faggyú van. A görögök a két legfonto­sabb tengeri halat, a keíart és a scambrit készítik nagy­szerűen, hüvelykujjnyi zöld­babbal. — Hányszor kapott gyomor­rontást? — Még egyszer sem. De azt írja meg. hogy piláf ide. piláf oda, a legjobb a magyar kony­ha, — mondja, és hirtelen ész­bekapva kisiet, megkeveri a rotyogó marhagulyást. Azt hiszem, azt még nyu­godtan hozzátehetjük, hogy a „A Panác kamu kér iája“ >omo?yi mozitorténet mmikönyvben, buzsáki hímzéssel Túszomat éves a hazad szo­fista filmszakma: ebbőí az i;kálómból július 10-töl 12-ig -ínyódon továbbképzést tarta­lak Baranya, Tolna, Fejér és Somogy filmklub-vezetőinek. A részvevőknek bemutatják az elmúlt huszonöt év kiemel­kedő magyar filmsikereit is. Az évfordulóhoz kapcsoló­dik, de csak az év végére je­lenik meg a Somogyi mozitör- ténel, melyet a Somogy me­gyei Moziüzemi Vállalat igaz­gatója, Szántó József és Torma Károly osztályvezető készített. A minikönyvgy új tőknek bizo­nyára csemege lesz a mű, melyben a szerzők — figye­lembe véve, hogy elsőként vál­lalkoztak erre a feladatra — ■ nsgiliehetősen sok diokumemtu- rro.t használnak fel. A század első éveiben sáto­ros -ánidonmozik járták a me­gyét, amolyan cirkuszos mu­tatványként játszották a fran- 'cia Lumiére filmjeit. Egyik híres filmjében a kamera felé rohanó mozdony is megjelent, mindenütt navy batránvt ka­varva. A nézők zöme féléimé­iben a padok alá bújt. Egy ilyen esetet jegyzett föl Torma Károly Csurgón, ahol elmesél­ték, hogy e szavakkal bátorí­totta a Közönséget egy sze­mély: — Ne ijedjenek mag, ez csak a Panác kamukérdája. A kamukéria tudjuk mit je­lent. — 'becsapást —, s kiderült az is, hogy Csurgón volt egy Panác nevű mozigépész. Való­színű, az elsők között rende­zett mozielőadásokat a község­ben. Érdekes adathoz jutottak a minifcönyv írói az 1904-es So­mogyi Hírlapból is. A Buda­pestről kölcsön vett vetítővel M-esztegnyőn tartottak elő­adást, ahol a fővárosról és a Magas-Táti'áról készült filme­ket mutatták be. A kaposvári Kossu th-szobor­hoz az Uránia mozi tulajdo­nosa, Grünwald Mór egy elő­adás bevételét ajánlotta föl. A mnnákönyv borítói máris elkészültek, buzsáki asszonyok hímezték. A háramszáz számo­zott példány mindegyike más­féle hímzést kap. Hasonló munkára hazai példa nincs. Egy fénykép vallomása Az üzletek kirakataiban megjelentek a végzős diákok osztályképei. Előttük roko­nok, barátok, ismerősök és kíváncsi ismeretlenek nézik az ifjakat. Az én kezemben egy régi osztályképről készült kicsiny fénykép van, 1951-ből való. Felirata: »Latinjai S. Szak- érettségis Tanfolyam hallga­tói, 1950:51-ben végzett köz­gazdász B. oszt.« A képről 30 fiatalember néz le rám, meg a tanfolyam, kollégium vezétői, az osztály tanárai. Beszédes kép ez, embersor­sok múltja, jelene és jövője villan elő az arcok, nevek mögül: munkás- és paraszt- fiátalok nehéz gyermekkora, hősi küzdelme a szellemi föl- emelkedésért, majd életpályá­jukon a nép szolgálata. Mi lett belőlük az egyetem, főiskola elvégzése után? Túl­nyomó többségükből álla­munk szocialista szemléletű, kiemelkedő szaktudású dol­gozója. Többen közülük ma vezető beosztásban szolgál­ják a népet, amely tanulni küldte őket. Van közöttük író és megyei népi ellenőrző bizottsági elnökhelyettes, já­rásbírósági elnök és gyári művezető, gyárigazgató és az Árhivatal egyik országos ve­zetője, nemzetközi jogász, azután mérnökök, orvosok, tanárok, mezőgazdászok. Egy kissé szétszórva a hazában, de mindenütt szívesen gon­dolva egymásra, hiszen együtt voltak életük egy jelentős korszakában. »Kisvárosok őszi vasár­napjai. Ma megint találkoz­tam veletek ...« — írta a század elején Ady Endre, le­nézve a Korona szálló abla­kából a bús, nyomott hangu­latú térre, és ismét felköd- lött előtte az elmaradott Magyarország. De 1950-, 51- és 52-ben már lázas szellemi munka folyt ugyanennek a szállónak emeleti helyiségei­ben: a szakérettségis tanfo­lyam kollégiuma és tanter­mei adtak szállást és munka­helyet 200 férfihallgatónak. Ezek az ifjak hozzájárultak a város szellemi arculatának megváltoztatásához is. A tük­rös nagyteremben, ahol egy­kor irodalmi esten Ady End­re fújt riadót verseivel a harcra, most méltó utódként ők rendeztek a kultúrforra- dalom szellemében történet­tudományos, irodalmi elő­adásokat, hangversenyeket. A szakérettségis kollégium So­mogyi Pál igazgató vezetésé­vel a város egyik fontos kul­turális központja lett. Hősi korszak volt ez taná­rok és diákok életében egy­aránt. A nagy társadalmi át­alakulás láza fűtötte mind­nyájukat, hiszen hallatlanul nehéz feladatot kellett meg­oldaniuk. A hallgatóknak aránylag rövid idő, egy év alatt kellett a tantárgyak kö­zépiskolai anyagát megtanul­niuk, érettségizniük, és nem­csak papírral, hanem tudás­sal fölfegyverezve magasabb tanulmányokra jelentkez­niük. A város legjobb peda­gógusai foglalkoztak velük Fehér György, majd a kö­vetkező évben dr. Páti Fe­renc tanulmányi vezetővel az élükön. A megyei pártbizott­ság. a megyei tanács oktatási osztálya szerető és féltő gonddal istápolta a tanfo­lyam munkáját, támogatta a hallgatók életkörülményei­nek kedvező alakulását. Köszönöm neked, kis fény­kép, ezeket a múltból fel­merülő, de társadalmunk je­lenére is kiható emlékeket. Köszönöm mai ifjúságunknak szóló, kitartó erőfeszítésre, becsületes munkára való buz­dításodat. Tőrök Lehal A Hajdúszoboszló az Atlanti-óceánt szeli. Mészáros Csongor készítette a felvételt. récén fedélzetén estem át ezen. Valaki felöltözik Nep­tun nak, megborotválják az embert, átmászatják egy kát­rányos hordón. Rég volt. Az­óta megjártam az Atlanti­óceánt, a Földközi-tengert, az Égéi- és a Vörös-tengert, va­lamint a Fekete-tengert. A ha­jósi nasságtól a fedélzetmester­ségig vittem. Hogy miiben áll a lényege ennek a munkának? Állandó felügyelet, ellenőrzés, a raktártér szemmel tartása, a gépek fölötti szemle. — És a kikötői benyomások ? — Alapjában más jellegű a magyar konyha közül is ez a legjobb számára, hiszen itt ül­het asztalhoz feleségével és a kisfiával. — Mikor száll tengerre me­gint? — Hétfőn. Megjött a távirat, vége a szabadságnak. Utazom Velencébe. — Az utazás során mi a leg­szebb élménye? — A legszebb a hazatérés... Tröszt Tibor Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents