Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-14 / 137. szám
Az ünnepi könyvhéten jelent meg rMúzeumba kerül a martoni harang Szép Szó Mai írók szólnak hozzánk. Mai kérdésekről a ma emberéhez. Mindenkihez. Igaz, nem elsősorban az irodalom berkeiben otthonosan mozgó, szőkébb olvasóréteghez, de nem is azokhoz, akik esetenként vesznek kezükbe valarr; köny- nyű olvasmányt. A rendszeres napilap-olvasókhoz szólnak. Akik kedvenc újságjukat igazán elolvassák, figyelemmel, értőn és kritikusan. De nemcsak egyes rovatok írásait, hanem eljutnak például a szép- irodalmi szemelvényekig, szívesen olvasnak rövidebb elbeszéléseket, verseket — persze, nemcsak itt —. és érdeklődnek művészetpolitikai kérdések, a művelődési élet gondjai iránt is. Hozzájuk szól hétről hétre a Népszava szombatonként megjelenő művészeti, irodalmi, társadalomtudományi melléklete, a Szép Szó, amely címével — és ennek megfelelően tartalmával — József Attila emlékezetes, rövid életű folyóiratának örökségét vállalja. Ennek a mellékletnek az 1972- ben megjelent anyagából ad közre válogatást a Táncsics Könyvkiadó úgy, hogy négy ciklusában helyet kap a mai magyar irodalom csaknem minden alkotója. József Attila szellemét keresem az írásokban. A társadalom eseményeit, az emberi élet iránti nagy fogékonyságot, az elkötelezettséget, a vitakedvet, a magas művészi igényességet. A kor indulatait, levegőjét, a gondolatok, magatartások küzdelmeinek magával ragadó ábrázolását. Megtalálom-e benne? Nagyobbrészt igen. De nem teljesen. Elsősorban a tanulmányok felelnek meg a fenti követelményeknek. Igaz, ezeknek az igényes, magvas gondolatokat tartalmazó írásoknak egy része nem e mellékletbe készült, különböző alkalmakkor, rendezvényeken elmondott beszédeknek vagy azok részleteinek — esetleg másutt is megjelent — közreadása. De jól illeszkednek a válogatásba, sőt jelentős szerepük van annak a markáns képnek a kialakításában, amely e ciklus darabjai nyomán rajzolódik ki művelődéspolitikai életünk múlt évéMozgósítás a zaj ellen A KÖRNYEZETVÉDELEM egyik legbonyolultabb problémája a zaj. A civilizált életben alig lehet menekülni előle, pedig következményei sóikkal súlyosabbak, mint gondolnánk. Ráadásul nálunk a védekezés terén eddig igen ke- | vés történt Még a felhasználható mérési adatok túlnyomó része is külföldről származik. Tudjuk például, hogy laká- 1 sarkiban a zaj miatt szenvedő j londoniak aránya 1948 és 1961 között 25 százalékról 50 százalékra nőtt, viszont akiknek a nyugalmát a külső zaj egyáltalán nem háborgatja, azoknak az aránya eközben 58 százalékról 9 százalékra csökkent. A zaj erősségét decibellel mérik. A 80 decibel súlyosabb következmények nélkül elvi- j selhető, 90 decibelnél — ami tízszer olyan, erős, miaut a 30 decibeles — alig érteni egymás szavát, 120 decibel fölött már maradandó hallásromlás következik, a 130—140 decibeles zaj pedig fizikai fájdalmat okoz. Nyugodtan aludni legfeljebb 40 decibelnél lehet. A magyar munkavédelmi szabályok szerint 106 decibeles zajban legföljebb 12 percig szabad dolgozni, utána a munkaidő hátralévő részét 70 decibelnél kisebb zajban kell ledolgozni. Magyarországon a' . hallást rontó zajban csaknem egymillió ember dolgozik. A budapesti Soroksári úton reggeltől estig 85—90 decibellel dübörögnek a teherautók, és hasonló a zaj a Boráros téren, a Kosztolányi Dezső téren, a Rákóczi úton, a Nagykörúton és a pályaudvarok környékén. Az egyik házgyár vibrátorainak zaja még 90 méteres távolságból is tízszer nagyobb a megengedhetőnél. Az autóbuszok utasterében a sebességtől függően 82—88, a vezetőfülkében pedig 92—95 decibelig is megnő a zaj. Az egyik fővárosi szövődé üzemi csarnokában 77—101, egy dunántúli hengerműben 78—116, egy építőipari gépgyár nagycsarnokában 96, -kísérleti üzemében 104, egy öntöde motorpróbarnűhe- lyében 110 decibelt is mértek. Nemrég nálunk is széles körű akcióba kezdtek a zaj ellen a szakemberek. Mind több helyen végeznek műszeres méréseket. és megállapításaikat egyre gyakrabban követi a zaj csökkentése is — néha milliós költségekkel. Már. 1971 nyarán rendelet jelent meg, mely a zajos munkahelyeken bekövetkezett halláscsökkenést foglalkozási ártalomnak minősíti, és kártérítési kötelezettséget kapcsol hozzá. Javaslatok készülnek a zajártalmak kiküszöbölésének lehetőségeiről. RÉSZT VESZNEK a magyar szakemberek a zaj elleni KGST-szabványok kidolgozá- sában.Szorgalmazzák az épületek zajvédelmére vonatkozó előírások megfogalmazását, jó hangszigetelő épületszerkezetek gyártását, a gépkocsik zajának csökkentését. Szükségesnek minősítik önálló kutatóintézet kifejlesztését és az akusztikával, illetve a zajjal foglalkozó kutatóhelyek megerősítését. Javaslataikat rendszerbe foglalva rövidesen eljuttatják az illetékes szervekhez. ről, legjellemzőbb vitáinkról, így együtt világos utat mutatva. legjobbjaink elkötelezettségét bizonyítva. Tematikailag is gazdag rész ez, hiszen a természettudományos ismeretterjesztés, a történelmi kutatások legújabb eredményei éppen úgy helyet kapnak benne, mint például a néprajz. Legjelentősebbek mégis a munkáskultúráról írt kis tanulmányok. Hasonlóan változatos, színes válogatás az írójegyzetek anyaga is. A tizenhat írás mai kérdéseket érint. könnyed hangvétellel, de gondolatokat ébresztve. írók földrajzi és gondolati bolyongásai, emlékezései. meditációi tájakról, emberekről, írótársakról. A harmincegy költeményből álló válogatás így egységesen — figyelmen kívül hagyva egy-két öncélú verset — méltó a címhez. Ezek a költemények sem formai bravúrokkal, sem fenegyerekes szókimondással nem akarnak meghökkenteni. Őszinte, szenvedélyes lírájuk azonban elgondolkodásra késztet, érzelmileg is megragadja az olvasót. Muni ka, szórakozás, természet, az élet sokszínűsége lüktet e költeményekben.. Utoljára hagytam a szépprózai válogatást, amely elbeszélések címszó alatt jelent meg. Bár inkább tárcaaovel- láknak mondhatók, ami azonban semmiképp sem jelent értékcsökkentő ítéletet. Sőt. Csupán azt szeretném jelezni, hogy ide készült, napilapba, megadott terjedelmi határok közé szorítva. A szerzők mai írók. Műveik olvasmányosak, nagy mesterségbeli tudásról vallanak. Az írások többsége mégsem hordoz elég maiságot — és ez természetesen nem a témaválasztásra vagy a cselekmény idejére vonatkozik —, nem a legfontosabb kérdéseket ragadja meg. Csupán néhány írás felel meg ennek a j követelménynek, elsősorban Galambos Lajos Törpeharcsa, Csák Gyula Juliska fia, F. Rácz Kálmán Francia ágy. Földeák János A feneketlen tónál és Rákossy Gergely Bogarak című munkája. Ezekben azonban a nagyon izgalmas és tisztes szándékú mondanivaló művészileg nem elég meggyőző, esetenként didaktikus. összességében azonban i változatos, színes i válogatás a kötet, kellemes, tartalmas olvasmány. De azért is örömmel kell üdvözölni az idén is — ; harmadik évben jelent meg | —, mert a műfajilag is gaz- | dag antológia meglehetősen ritka kiadási gyakorlatunkban. ; Pedig nagy szükség lenne rá. A Táncsics szép kivitelben adta ki a kötetet, hangulati- ; lag illő grafikákkal díszítve. P. L. Hosszú az út a pusztáról Élesen, talán utoljára csendül a kis harang. A hang betölti az irodát, kiárad az ab- I lakon. Fölfigyelnek rá az ud- | varon dolgozó emberek, meg- ! állnak egy pillanatra. A harangszó emlékeket idéz. Ré- I gén elmúlt, soha vissza nem térő időket, sorsokat, emberi, családi tragédiákat. Oldalán megkopott évszám: 1754. Alatta nehezen olvasható, latin nyelvű felirat: »Laus tibi, Domine«, Dicséret neked, Uram. Évtizedeken át Marton- pusztán volt ez a harang. Most ideiglenesen a Böhönyei Állami Gazdaság pártszervezetének irodájában található, és a marcali múzeumé^ lesz. Amikor nemrégen Gelencsér István, a gazdaság nyugdíjasa meglátta, így szólt Lábas Elemérhez, a pártszervezet csúcsvezetőségének titkárához: — Ez a harang meg a harangszó hozzátartozott a mar- ton-pusztai cselédek életéhez. Ez szólított, bennünket kora hajnalban munkára. Nem nagyon dicsértük azokat az urakat, akikért nekünk kora hajnaltól késő estig görnyednünk kellett. Az esti harangszó legtöbbször még a földeken talált. S ha tűz volt, vagy valamelyik, munkában korán megrokkant cselédtársunkat utolsó útjára kellett kísérni, akkor is ez a harang szólított bennünket. Elköltözött Marton-pusztá- ról a harang, nincs már kinek szóljon. A korábbi ötven családból már csak nyolc lakik ezen a pusztán. S ők is készülődnek: őszre, jövő tavaszra a környező községekbe költöznek, új, emberibb körülmények közé. Kereesényi Károly igazgató és Lábas Elemér párttitkár a marton-pusztai haranggal. energia ment el erre, de ezt a munkát senki sem sajnálja. Igaz, villamosítottunk, festettünk, a földes konyhákat, szobákat megszüntettük, százezreket költöttünk erre, a falvak és a puszták, majorok közötti távolság azonban ezzel nem lett kisebb, őket kellett közelebb, a falvakba hozni — mondják. ] Ezenkívül eljártak a takaréknál, segítettek az építkezésben, a házvásárláshoz szükséges kölcsönök elintézésében, | tárgyaltak a házukat eladó tu- | lajdonosokkal, mert akadtak olyanok is, akiknek még ebben is segítségre volt szükségük. Hosszú az út a pusztákról. S nemcsak a tíz-tizenöt kilométernyi távolság, a sáros, elhanyagolt utak miatt. — Évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy új alapokra helyezzük gazdaságunkat, korszerűsítjük a termelésszerkezetet, szakosítunk. Erre igen nagy szükség volt, mert többször milliós veszteséggel zártuk az évet. De nem is történhetett másként, hiszen harmincféle növényt termeltünk, birkát, sertést, szarvasmarhát tenyésztettünk. Most már csak kukorica és búza terem földjeinken, építettünk egy modern sertéstelepet, s csak ezzel foglalkozunk. Az utóbbi években már nyereséget fizettünk. Kereesényi Károly igazgató és Lábas Elemér, a pártszervezet csúcsvezetőségének titkára beszél a gazdaság fejlődéséről, a gondokról is. — A legnehezebb feladat az emberek szemléletének megváltoztatása volt. Nagyon sok — Miért akarnak innen kitelepíteni? Itt születtem a pusztán, itt éltek a szüleim, s nagyon sok ősöm i6. Jól érzem magam itt! Csírás voltam eddig, teheneket gondoztam, most kanász legyek? Az órákig tartó pusztagyűléseken, a pártszervezet taggyűlésein számtalan ilyen és hasonló kérdés hangzott el. Féltek attól, hogy új munkájukkal nem keresnek majd annyit, mint a megszokottal. S bizony akadt a pusztán élő kommunisták között is olyan, aki csak többszöri beszélgetés után értette meg. hogy jobb lesz neki és családjának, ha otthagyja a régi, megszokott életformát. S amikor költözni kezdett, csomagoltak a többiek is, akik addig őt figyelték, rá vártak, hogy mit határoz. A gazdaság adott mindenkinek 10 ezer forintot, ha házat vásárolt, ezenkívül 40 ezer forint kölcsönt, ha építkezni akart. A 10 ezer forintot nem kell visszafizetni. A 40 ezer forintnak is csak egy részét, attól függően, hogy a kölcsönt felvevő hány évet dolgozik még a gazdaságnál, összesen 700 ezer forintot költött erre a célra a Böhönyei Állami Gazdaság. Tizenöt pusztán, majorban 150 család élt Ma már csak Marton- és Gánna-pusztán, meg az István-majorban van összesen tizenhárom család. Segesden, Nemesdéden, Vésén, Böhönyén és a gazdaság központjában, Terebezd-pusztán laknak az egykori cselédek. Gyermekeiknek nem kell már reggelenként nekivágniuk a hosszú, sáros utaknak, vagy kocsira ülniük, hogy iskolába mehessenek. A szülőket reggel és este autóbusz szállítja munkába. Délben pedig nem a földre ülve tarisznyáznak, hanem bemennek ebédelni a gazdaság üzemi étkezdéjébe. Keresetük sem lett kevesebb — ettől pedig sokan féltek —, mert tavaly az egy dolgozóra jutó évi átlag- kereset 1100 forinttal emelkedett S amíg régen megszokott volt, hogy naponta 10—12 órát is dolgoztak, most már az a természetes, hogy nyolcórai munka után hazamehetnek. Lábas Elemér párttitkár megkongatja a harangot, s a hang betölti az irodát, kiárad az ablakon. Felfigyelnek rá az udvaron dolgozó emberek. A harangszó emlékeket idéz. Régen elmúlt, soha vissza nem térő időkre emlékeztet. Szalai László Népi használati tárgyak a Rábaköz és a Fertő vidékéről i4 sor$ qtjűrközni hívta A sopimu Liszt Ferenc Múzeum munkatársai 400—500 újabb ritkaságot gyűjtöttek össze a Rábaköz és a Fertő-vidék régi használati eszközeiből. Képünkön: Előkészület a restauráláshoz. ^ Csikket, buszjegyei, mindenféle papirt a botjára tűz. Esernyőnyél a bot, akkurátusán meghegyezve a végén. »Hozzám sokszor volt rossz a sors, sokszor volt jó. Egy könyv kitellenek belőle. Ebből a képzeletbeli könyvből mondok most magának részleteket itt, a templom mögötti parkban, melyet a buszpályaudvar, az állomás meg a presszó oldala kerít körbe. Jó ez a langyos idő. Hol is kezdjem? Talán ott, hogy paksi gyerek voltam én. ott láttam meg a fényes világot hetven kémény esztendővel ezelőtt. Azután most mégis siófoki vagyok, a Szabadi felé vezető úton van a szerény kis portám. Hosszú volt az út, amig ide kerültem a folyótnz mellől az állóvíz mellé, hall- ja-e. Amíg parkőr lettem itt a városi tanács költségvetési osztályának jóvoltából, öt forint hatvan fillér órabérrel. fia, az első megpróbáltatás hamar elért. Gyerekfejjel, bognárt áruméként. Akkoriam wdoiwíjPEáwl» merne. hogy áram hajtotta gép állt egy ilyen műhely sarkában. Bár ott Pakson se lett volna egy sem! De volt, és én uz egyik kezemet adtam neki. A szij bekapta, elbánt vele. No, Menzer Feri — mondtam magamnak — életed virágjában, tizenhat évesen lesz véged. De nem lett. Asszonyt is kaptam, még módba is kerültem. Nem éltünk rosszul. Csak- hát nem minden a módi. Házunk lett — Pax-ház, kölcsönnel— tejbe aprítani való is akadt. Az asszony albérlőket tartott. Az egyik elcsavarta a fejét. Könnyű volt felkezű embertől. Ha így van, legyen xgy. Elköszöntünk egymástól szép csöndesen. Te mész rózsám jobbra, én meg balra. Nagy a világ. A házat — ért az mai pénzben számítva százötvenezret — eladtuk. Inflációs idő volt, trillióban és billióban számoltak. Nem ért a trillió meg a billió egy marék jancsiszöget! Hogy valamire mégis használjam, csereberélni kezdtem, hogy megéljek. Életben maradtam. Egy asszony lányt szült nekem. Szeret engem a lányom, most a nyárrá is várom éket. De az anyjával nem tudtam kijönni. Nyakamba vettem a világot. Ott voltam minden nagy építkezésnél. Komló, Sztálinváros. A munkahelyekre, munkásszállásokra portás is kellett. De biztonság a'z nemigen volt. Rossz hírű vagányok rontották a levegőt. Egyszer odaültek hozzám az italboltaban. Rendeltek feszt. Aztán — mintha csak az illemhelyre mennének — szépen elszállingóztak. Jött a pincér, fizetnem kellett. Nekem. aki csak málnai ittam. De örülhettem, hogy ennyivel megúsztam. Ai«, 02*0*1 ennek ax etetnek » vége lett. Nyugalomra vágytam nagyon. Füreden üdültem, hajóval átjöttünk, a zöld tavon Siófokra. Azt mondtam, ez az a hely, ahol élnem érdemes. Le is telepedtem. Megnősültem. A feleségemnek két gyereke volt, ÍZ egyik csak tízéves. Felne- uetótűz. ÉSimrtokarm vamtok. Nekem édések, mintha vér szerintiek lennének. A Betonútépítő Vállalattól mentem nyugdíjba. Ügy van az, hogy az embert solcszor hívja gyűrközni az élet. Csak az marad állva, aki kedvvel bírja. Mert anélkül hamar a földre kerül. Éldegéltünk ketten az én Lucámmal, megtakarít engem. Le-leballagok a partra, s ha az idő fölmelegszik, meg is martom magam. Itt, a munkahelyemen meg az embereket figyelem. A rendeseket, a rendetleneket. Vannak, akiknek szólni sem kell. de vannak, akiknek a rendőrrel való fenyegetés sem használ, A részeg embert soha ki nem áll- hattam.a józant becsültem ... Elballag n jázminbokrok irányába. Kismama gyerek- kocáit toL A parkőr megnézi • kicsit, rámosolyog sátoros bajsza alól. A kicsi visszanevet. Leskó László Somogyi Népla#J5
