Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
Akácz László Száz forintért egyet RAJZOLÖ ASSZONYOKAT kerestünk a kutasi határban. No, nem olyan istenáldotta tehetségeiket, akiknek keze nyomán az igazinál is szebb virágok nőnek, hanem csak amolyan próbálkozókat, akik most, életük fáradtabb felében szeretnének közelebb kerülni a rajzolgatás-festege- tés tudományához. A községi művelődési otthon rajzszakkörébe járogatnak. Gazdagítja-e otthoni életüket — s ha igen, mennyivel — ez az igazi széppel való kései randevú? A lakásokra voltunk kíváncsiak': a tömött lombok alá bújt tanyák tiszta szobáira, e tiszta szobák falát díszítő képekre, a szárnyas tükrök csecsebecséire. Arra, hogy a szakkörben pallénozott ízlé« mit is parancsol otthon. Ennek akartunk utánajárni, de hát ebből a vizsgálódó körülnézésből nem lett semmi. Mert megakasztott s némiképp ugyan a témához kapcsolódó, de azért mégis más természetű töprengésre késztetett mindjárt a legelső látogatás. K. Gáspárokhoz kopogtattunk be először. Az asszony esy hangosabb kurjantásunk’ előkerült, s a dicséretesen háborgó pulit odébbparam- c«olva kedves szavakkal tessékelt bennünket befelé. Ahova készültünk, a tiszta szobában állapodtunk meg. Kérdeztük, miért is jár el abba a szakkörbe, miért is töri, végig magát hetente ezen a hol poros, hol sáros, hol meg fagyott hat kilométer ép. S hogy lássuk is, mire haladt már a kései tanulásban, kértük: mutassa meg néhány munkáját. AZ ASSZONY, kislányosan vállat vont majd odalépett a kredenchez, és annak alsó polcáról előhúzott két vaskos mappát Előbb a kisebbet a ceruzaraj zoüskal telit nyitotta fel. Váraüawd. árt bennünket a látvány. A keménypapír tokban nemhogy a kisdiáknak, de egy kezdő fokon tanuló főiskolásnak is dicséretére váló munkák sorakoztak. Nekászabeditott természetes lendülettel futottak a lápokon a vonalak, s akár valami csendéletet akár egy tájat mutattak, mindegyikükből kiérződött hogy hizomy nem tehetség nélkül való kéz húzta meg őket Egyszóval: ügyes, rajzolásra termett asszonynak mutatta K. Gás- párnét a sok lap. Főképpen is azok, amelyekről emberi arcok nézték vissza ránk: az alkalmas pillanatokban »megfogott«, fiú-, leány-, asz- szony- meg férfitekintetek. Aztán kinyitotta a terjedelmesebb gyűjteményt. Mellbe vágott a látvány. Ebben a kötetben ugyanis színes »ábrázolatok« sorakoztak. Csúcsukról lecsorduló hóval ékes hegyek, tövükben az álmodozó, ibolyakék tó, a tó egyik partján a kicsi ligetben megbúvó faház, a másik parton meg — no mik? — őzikéik. Legelésző, kortyolgató őzikék... Magyarán: giccsgyűjtemény volt a nagyobb, az újabb mappa. Míg becsülettel végignéztük mindet, volt idő úgyösz- szerafcni a következő kérdést, hogy sértő, bántó még csak véletlenül se legyen: — Miért csinálja újabban csak ezeket a színeseket? Talán túl sötét, egyhangú a ceruza? — Nem — rázrta a fejét az asszony. — Ezek itt eladásra lesznek! Ezért a hattyúsért éppen ma délután jön el az egyik sógorom. S hogy látta, első szóra nemigen értjük a beszédét, bővebb magyarázkodásba kezdett: — Kislány koromban is éreztem én, hogy nekem menne a rajzolás. Csináltam is, ha csak volt egy kis szabad időm, de hát ahogy teltek az évek, úgy szaporodott a kezem, alá való munka. Attól fogva aztán, hogy férjt hez mentem, egy vonailkái sem húzhattam. Csak akkor, amikor a gyerekek is a maguk emberei lettek meg a föld is bekerült a csoportba, akkor jutottam oda, hogy megint rajzolni kezdjek. A kisebbik lányom tanítónénije említette, hogy indul valami szakkör a faluban, hát egyszer elmerészkedtem. Bíbelődtünk ott mindenféle képekkel, láthatták az előbb! Egyszer aztán lerajzoltuk az öreg Gált, az iskolaszolgát, vagyis ahogy mostanában nevezik: hivatali segédet, akinek, úgy mondta a szakkörvezető, igen karakteros feje van. Az én rajzom lett a legjobb, legalább is azt mondták rá .. . Tetszett az öregnek, el is vitte haza, megmutatni ... Amikor visszahozta, sokáig itt üldögélt. Aztán, amikor már eleget példálózott arról, hogy milyen ügyes kezem van, előhozakodott a kérésével. Azt mondta mennék már egyszer el a lá- nyáékhoz, s másolnám le nekik azt a képet, amit valami vándorpiktor pingált föl fa folyosójuk falára. Éri a szél, szívja a fagy, le kellene másolni valahogy. Mert az a táj nem arra való, hogy elpusztuljon. Azt meg kellene őrizni, olyan szép! Elmentem, s lemásoltam ... Kérés nélkül is adtak érte egy százast, Az lett aztán a helyzet, hogy jö- vögettek innen is, onnan is festetni. Volt, aki már előlegbe . itthagyta a pénzt... Most aztán már rendelés nélkül is csinálom, hogyha jönnek, hát ne kelljen senkinek várakoznia. Vigye, amelyik tetszik, darabját egy százasért... FESTŐ ASSZONY a kutasi határban — mondtam aztán magamnak. — Későn virágzó, visszaszorított őstehetseg! — Közönséges giccsőr — feleltem tüstént rá —, aly mint a vásárokból, búcsúkból ismerős társai, sorozatban gyártja a képzőművészeti szennyet, továbbmérgezve vele a félművészetnek még amúgy is olyan könnyen áldozatul eső falusiakat, tanyaiakat öregségére magára talált népművész — érveltem megint —, akinek ceruzája nyomán életre kei a papír... Veszedelmes kontár, aki bár soha nem jött volna rá, hogy miféle képesség is rejtőzik benne! Már kint a dűlőút végén álldogáló kocsinál jutott eszembe: miféle belesulykoit életelv vitte K.-nét ebbe a képcsinálásiba? Mi fojtotta el a benne lappangó, s végre utat talált igaz szenvedélyt? A »fizetnek érte, hát persze, hogy csinálom« elv állt útjába, hogyha így, öregségére is, de valami tiszta fogantatású dolgot műveljen. Vajon végleg elütötte attól, hogy valamiben megint úgy lélje kedvét, ahogy azt kislány korában szerette volna?! Vajon másodszor is meghalt benne az alkotó ember? A magasságot ma már csttlagmérföldekkel jelölik. Volt idő, amikor még csak arasszal mérték, és csodaszámba ment egy-egy ugrásszerű emelkedés is. Ne feledjük el hát a merész kísérletezőket, akik először tépték el magukat a földtől, hogy meghódítsák a levegőt. Es mert a mának és a holnapnak a tegnap a kulcsa. H angos robajjal dolgozott az »Anzani«. Egy kicsit várt még, hallgatta a motor egyenletes ütemű járását. Teste átvette a könnyű faváz rázkódását, villanyáramhoz hasonló rezgése a bőre alá hatolt, a húsa rostjai közé. Meghúzta az indítót. Üj érzés, egészen friss még, szárnyakkal a hátában. Igaz, nem először próbálkozik, de a szárny halott maradt, valahányszor megkísérelte az emelkedést. Nem sikerült még életre mozdítania, engedelmes nagy madárrá idomítania. mely akarata hullámain felvinné a levegőbe, ug- rásnyival közelebb a mérhetetlen éghez. Repülni! Elszakadni a földtől: elroppan tani a lápcot, a lebilincselő nehézkedést. Repülni! A Franciának már sikerült. Látta körözni a háztetők felett, átsiklani a hidak ívénél is magasabban a folyamon. Hányszor nekikészült reménykedve: na most, talán most neki is sikerül. Aztán csak futott, gurult a szárnyas gép a hepehupás rét füvén, meg-megbillent a buckákon, anélkül, hogy arasznyira is elvált volna a földtől. Hiába rángatta-csavargatta a farokzsinórt, csak gurult-gurult. A többiek is mind mintha leragadtak volna. Egyedül a Mérnök libbent föl tavaly nyáron, ugyanitt, alig magasabbra, mint a pillangó. A Mérnök is maga szerkesztette a gépét. Mindent magúknak kell kitalálni, felfedezni, mintha előttük senki nem repült volna még a világon. A Wright- testvérek a Franciát is megelőzték, odaát, túl az Atlantióceánon. Mindent újrakezdeni, elölről, magányosan. Meg-meg- újuló nekifeszüléssej őrlődni, újra meg újra próbálkozni már-már dühöngve a tehetetlenségtől. Sejtette már, hogy ez a baj. Az indulat kioltja a megfontolást, a higgadt logikát. Ráeszmélt: csak annak sikerülhet nagy dolgokat megoldani, aki uralkodik ön- . magán. Elszánt, szívós türelemmel, élesre fent figyelemmel gondolta végig a sikertelen kísérletek részleteit. Az »Anzani« dübörög. Mo6t először tolta ki gépét a hangárból úgy, hogy csak futtatja, figyeli, tanulmányozza. Nem szólt senkinek előre, SáTit a mátkáját sem hívta, mint más alkalommal, hogy jöjjön ki, nézze, ő legyen az első lány aki szállni látja. Kapcsolt. A légcsavárcsap- ágyat kicserélte, mert rángatott. Most simán forog. Fokozatosan felpörgeti a lendületét. A repülőgép megdöccent, nyiszorogva gurult a mezőn. Jócskán maga mögött hagyta már a hangárt, a messzire elnyúló, tágas rétről kis skatulyának látszott, s körülötte a fák gyuía&zálakká kicsinyed- tek. Vakondtúrások lánca szelte át a pályát: a pilóta ugratni próbálta a gépet. Megbillentette a botkormányt. Közben a feszülő zsinóron végigsiklatta a tekintetét, lasza kurta lesz, néhány sző: »Nem. Kegyelxnességed kiűzött. Én vagyok az a jött- ment kölyök.«) A láthatár peremén fölívelt a Lánchíd. Megcsillant a folyó. A parton tarka sokaság, színes szalagok, harangszoknyák. Tekintete a cseres- nyeajkú lányt kereste a kőoroszlán talapzatánál. Föntről nem tudta személyekre bontani a tömeget. Pedig biztosan ott van. A megcímzett bonbondobozt most kidobta. Kinyílt a kis piros selyemernyő, s egyenletesen ereszkedett lefelé. Tapsra verődtek odalent a Dékány Kálmán AZ AVIATIKUS egészen hátra a farokig. Egyszerre megszűnt a rázás, ringott a gép. A mellkasa megdobbant: akkorát ütött, hogy belezsibbadt. Álom vagy valóság? Meg kellene csípnie magát, de mo6t nincs idő. Ha álom is, száll a gép. Suhog a levegő, feszül a szárny. Szinte a vállában érzi, mintha a testéből nőne ki. A lélegzete sugárzik. A levegőben villogtak a kerekek. Embermaga6ságban. Mégis szólni kellett volna Sárinak! (A gyerekkori Édenkertből kiűzte az Űr. Most az Űr fölé emelkedett!) A z úttest fölött suhant a gép. Ég felé tárt arccal bámulták a járókelők. Kalapot lengettek, kendőt lobogtattak. Emeletmagasságban repült. A sebesség óránként ötven kilométer. »Anzani« légcsavar, szárny — mind ugyanaz. A farokuszony új csak. Három hónap telt el. Mo6t ősz van, szeptemberi napsütésben ragyog alatta a város. É6 a cseresnye-piros ajkak. Sárika a Duna-parton, a megbeszélt helyen, a Lánchíd kőoroszlánjánál. Külön meglepetést tartogat a számára. Az _ újságok .megírták, hogy átrepüli a Óunát. A király végignézi a Várból. A királynak nem hoz semmit; egy lyukas garast sem adott aviatikára. Saját műhelyük jövedelmét áldozzák rá. Még kölcsönt is vett föl. Most már nem lesz gond visszafizetni. »Látványos« repüléseket rendez majd vidéken, pénzért. A motorzúgásba belecsendült az üdvrivalgás. A Francia a La Manche csatornát repülte át, ő most még csak a Dunát, de egyszer majd az Adriát. Regényt is írhatnának erről. A repülő emberről, aki fent van, egyedül a felhők fölött. (Elégtételt vehet az édenkerti kiűzetésért. Az Űr futárral levelet meneszt hozzá, csengő aranyakat ígér, ha fölviszi a felhők fölé. Vátenyerek. Hurráztak, éljeneztek. A folyam fölé siklott. Átel- lenben a Vár, a zölden fénylő kupolák. Valahol ott lesz a király. Szél csapkodott, hullámzott a víz. A városban csendes volt a levegő. Itt kavargóit; lökdöste, rángatta a gépet. A 6zárny nyikorgott. összeszorította a fogát. Átjutott. A domb előtt visszakanyarodott. A Vár magasan állt, odáig még nem szállt föl magyar repülő. Ha nincs szél, megkísérelhetné. Most a szárnyat paskolta a szél, ahogy dőlt, fordult. Megbillent a gép. Az »Anzani« köhögött. Süllyedt. A motor kihagyó ütemmel, szaggatottan járt. A pilóta a kormányba kapaszkodott. A benzinadagolót nyomkodta. A motor nem húz. A súlya nő. A légcsavar lassul. Alatta hegyesre korbácsolt hullámok. » A zuhanás elkerülhetetlen! Villámgyorsan határozott: inkább a víz, mint a szárazföld. A folyó nem töri össze, s talán a motort is megmentheti. Torkába szúrt a gyomra. Csobbanás. A világ elsötétült. Aztán a feje fölbukkant. A légcsavarba fogódzkodott. ,m% jra repült. Tág körben '■y szállt. Most látta először föntről a faluját. Az ott a szülőház! Lejjebb ereszkedett, szinte súrolta a kéményt. A kovácsműhely előtt Apa kalapáccsal integet. Mama a homlokához kapja a kezét. Mama ijedős — mosoljrodott el. Az aviatikus elfeledte azt a zuhanást. Fénylett az arca: most övéinek mutatja be a csodát. A falu apraja-nagyja kitódult a legelőre. Az Edénkért Ura is eljött. Kezét nyújtotta a startnál. Gratulált a bátorságához, a sikerhez. Persze, nem isimerte meg. ö nem szólt. Melengette magában a titkot. Ez az Edénkért az övé, igazibb, mint amaz volt. Ezt akarat és tudás teremtette. A napbarnított arcú, égszínkék szemű, vállas fiatalember alázatosan kezet csókolt. A nő .szigorú tekintettel várta a magyarázatot. . — Ne haragudj, drágám, hogy két és fél órát késtem — dadogta a fiatalember. — Nem tudtam előbb elindulni. Láttad volna, hogy rohantam hozzád. Egyetlen szerelmem. Minden gondolatom te vagy. Bocsáss meg! Ha kell, letérdelek eléd, és... — Ne térdelj le! Bepiszkítanád a vadonatúj nadrágodat. Aki szeret, az megbocsát — mosolygott elérzéke nyül- ten a nő, és közelebb simult a fiúhoz. Laci megkönnyebbülten cigarettára gyújtott: — Édesem, így mindjárt más. Ebben a feszült, ideges légkörben nem tudtam volna elmondani neked. — Mit? — Főúr, fizetek! — intett a fiú a pincérnek, és átnyújtott egy bankjegyet. — Tessék! Lett volna egy kávém és egy Almuskám. De rohannom kell. — Hová mész? — érdeklődött a nő idegesen. — Sajnos, ausztráliai üzletfeleket kell fogadnom. A főnököm már biztosan dühös, luUMI T~T — * -t — H- - — 1—1fß ICvev™» í fW ŰH* K, Hajsza Elnézést!... Csókolom a kezedet. Imádlak! — kiáltotta Laci már az ajtóból. Az utcán taxiba vágta magát: — A KEFIR eszpresszóba legyen szíves. Kapcsoljon rá! Szimpla borravalót kap, ami nálam nagy szó — biztatta a sofőrt. Eszeveszett száguldás után fékeztek a KEFIR eszpresszó előtt. Laci gyorsan beszaladt « wumlcöTti fiillréhm. * iy.aam tóttán tárcsázott: — Halló, Ica? Egyetlen szerelmem. csupán azt szeretném mondani, hogy öt óra helyett háromnegyed hétkor megyek a találkára ... Nagyon vágyom utánad ... Ügy kellesz nekem, mint egy pohár tiszta viz — duruzsolta a kagylóba. — Gazember! Te soha nem iszol tüzet — hallatszott a drót túlsó végéről. — Érted még arra is képes lennék! Egyetlen szerelmem! Rohanok, amilyen gyorsan csak tudok. Pá, szívem! Laci vészes száguldással bukott be a sarki posta ajtaján: — Egy távirati blankettát kénkJ — lihegte c kisasz szonynak, s máris fogalmazta a sorokat: ETA! EGYETLEN SZERELMEM! KEGYETLENÜL FÁJ, DE A MA ESTE KILENC ÖRAI RANDEVÚNKON CSAK HOLNAP ESTE FÉL KILENCKOR TUDOK OTT LENNI. SZERETNÉM, HA PONTOS LENNÉL! A VISZONTLÁTÁSIG CSÓKOL: LACI. A postáról rohamléptekkel igyekezett a sarki presszóba, benyitott az ajtón. Balról a második boxban bronzhajú fiatal lány ült. Laci feldúltan rogyott le mellé: — Egyetlen szerelmem! ügye, gyűlölsz? Három óra hosszat várattalak. Erre nincs mentség, még akkor sem, ha a családunkban az történt, hogy... Sajnos, ilyen az élet Ugye, azért még remélhetem, hogy egyszer szóba állsz velem? A lány gyengéden megsimogatta Laci homlokát: — Semmi baj. örülök, hogy itt — Én is boldog vagyok, de a boldogság kék madar, mell elrepül. Sajnos, csak azér: jöttem ide, hogy elmondjam nem tudok idejönni. Az a családi ügy ... Holnap üzenek hogy hol és mikor találkozunk. A bolondulásig imádlak. Pá, szívem! Búcsúcsókot intett, és elszáguldott. Magdához mái csak éppen be tudott kopogn a kávéház ablakán: — Egyetlen szerelmem Mennyire rossz nélküled! Vigasztalhatatlan vagyok, de egy életbevágó ügy miatt el kell rohannom. Még a héten mindent megmagyarázok.. Őrülten szeretlek! — kiáltotta lázas szenvedéllyel, aztán elrohant. A sarkon lelassított, hosz- szan-mélyen felsóhajtott. »Sajnos, kifutottam az időből Jobban kellene megszerveznem a randevúimat. Hiába, már nem vagyok a régi! De elég is volt ebből a zaklatott tempóból, ebből a szélhámos viselkedésből. Már benőhetne a fejem lágya. Meg kellene nősülnöm. Sajnos, ezt sem lehet. Mert már van egy feleségem ...« Fáradtan legyintett, aztán nagy sóhajjal, görnyedten elbotorkált hazafelé. Galambos Szilveszter Ide főúmák nincs bejárás. Örök Éden: emelkedés. Fölemelkedni önmagunkhoz. Többnek, különbnek lenni ma, mint tegnap. Egyetlen jogos uralom: lei gázni a Félelmet. megnyitni az Ismeretlent. Éden — sorsunk uralma. Előredőlt, s az ütemet hallgatta. »Anzani, Anzani« — mondta hangosan. Erős, megbízható motor. Kiheverte a zuhanást. A szárny letört. Másikat csinált. Űjra kinőtt. Szüntelenül gondolkodott. Az okot kutatta, hol, miben hibázott. Nincs megállás. A félelem csak a veszteglők, sarkába mar. Lassan húzta a kormányt. Emelkedett. Simogatta a magasság. A templomtorony hegyén rézkereszt csillog. Sosem látta ilyen körzelről még. Csak lentről. Égre mutató ujj. Beszélték, hogy a valóságban nagyobb, mint az ember, a gömb hordónyi. Ez is csak mese. ívben fordult, a birtok fölé. Kastély, piros tető. kis tornyok. Nyárfák. Varjak rebbentek föl. A fészekben tá- togó csőrű, riadt fiókák. Melyik volt az a fa? Az a sudár, a legsudárabb. A tó milyen békés! Akkor is ilyen volt, azon a délután. A kikötőben csónak pihent. A tó közepén apró sziget, fi- lagóriával. Asztal, pad. Mesesziget. H ány éve? A bokrok között lopakodva kúszik a tóig. Megtapogatja a csónakot, ujját a vízbe mártja. Egyszerre ott termett a fiú, zaj nélkül, nesztelenül. A tettenérés mozdulatlanná bénítja. A fiú kíváncsian nézi az idegent. Élesre vasalt fehér nadrág, és hosszú ujju trikó az öltözéke. Kezében képeskönyv. Megszólal: — Akarsz evezni? A dermedés oldódik: — Ha megengeded. — Akkor jó — mondja a fiú. — Bevihetsz a szigetre. Én vagyok a kapitány, te a matróz. Később azt mondja a fiúnak, válassza ki a legmagasabb nyárfát, ő fölmászik, és hoz varjútojást a fészekből. A fiú azt mondja: ha igazán hoz, máskor is eljöhet játszani. Ö máris ugrik, lábával átkulcsolja a fa derekát. Sebesen kúszik fölfelé. Egyszerre szóváltás üti meg a fülét lentről: — Te már mindenféle jött- ment kölyökkel cixnborálsz? És csattan utána a parancs: — Tüstént gyere le onnan! Rémülten lecsúszik, fölhor- zsolódik a tenyere. — Zofort! Meg ne lássalak többet! Zúgó motorral keringett a tisztás fölött-. Hói van a fehér nadrágos fiú? Merre jár? Csak az Űr jött ki. Az öreg főúr. Száraz volt a parolája. Elfelejtett — gondolta. Csak én nem felejtek. Az ülés alól előhalászta a levelet, a nehezékkel. Postázta. A parányi piros ernyő libegve szállt alá. A fiúnak címezte: »Itt vagyok, Apád látja, mégsem kergethet el. Te a csónakodon vittél a mesébe, én egyszer szárnyakon viszlek magammal a csillagok közé.« Szántó Gábor Egy hét kőművesek közt Kalapácsok ketyegése a falon Buldózerek nevetése agyagon Talicskák Lapátok Szekerek Mész Oldhatatlan szeretet Vízben forgó lapáto1 Vésők vakolatnevetét Köpködő proknidarabo Vérző kéz Sichtán kívüli szakadt Pólya SZTK Éjszaka Ficamtagok ébredése Kenyér fröcct staub bére Zökkenés csengetésre ŰJRA ŰJRA ŰJRA
