Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-11 / 108. szám
Pedag'ó^usg;; ülés az államosításért 25 eve, 1948. május ll-én \ Színházi hónap A BŰSKÉPÜ LOVAG »Szabad hazában, szabad pedagógusokkal: szabad iskolát!« címmel közölte megyénk két lapja — a Somogyvármegye és a Somogyi Hírek >—, amikor x-Somogy pedagógus társadalma hitet tett a népi demokrácia mellett«. A somogyi pedagógusok nagygyűlésen egységesen táviratban kérték az iskolák államosítását. A Pedagógusok Szakszervezete kaposvári. és járási csoportja (melyben az egész vármegye képviselve volt) szervezte a megmozdulást. Fiilöp János elnök nyitotta meg a nagygyűlést. Kovács Péter, a szakszervezeti központ küldötte, területi szervező titkár a Pedagógusok Szakszervezetének új feladatáról és célkitűzéseiről beszélt. Jól látta, hogy a pedagógusok sorsának jobbra fordulása csak úgy várható, ha szoros szövetségre lépnek a dolgozók munkáspártjával. Kovács Máté kultuszminisztériumi államtitkár megállapította, hogy a harc a polgári és a népi demokrácia között Magyarországon véglegesen eldőlt, a népi demokrácia' javára. A legharcosabb munkásoknak e téren a pedagógusoknak kell lenniük — hangsúlyozta. A legnagyobb akadályt a felekezeti iskolák okozzák. Egy faluban két-három fajta iskola is működik, s a felekezeti féltékenység miatt nem tudnak együttműködni. Viszont egyedül nem képesek az általános iskola célkitűzéseit megvalósítani. Az államosítást a dolgozók elemi kulturális érdekei kívánták meg. A kulturális demokrácia megvalósításának feladatát kell vállalniuk a pedagógusoknak. A nevelés közügy, a nevelőket nemcsak elméleti értékelésre, hanem politikai állásfoglalásra is kötelezi — mondta. Várnai László tanfelügyelő, a magyar közoktatás, a magyar pedagógia két fontos elvét hangsúlyozta: .a pedagógusnak a haza szeretetére és a haladás szeretetére kell nevelnie. Kultúrát a nép széles rétegeinek! — erre hívta fel a vármegye pedagógusainak oszthatatlan egységét.Hermon Tibor, a megye alispánja a törvény- hatóság nevében elmondta, hogy a közigazgatás megad minden támogatást a pedagógusoknak, ha, a haladás és a népi demokrácia építését szolgálják. László János, a parasztpárt megyei titkára a falusi szegényparasztság kulturális fölemelésének érdekében követelte a felekezeti iskolák államosítását. A hozzászólások során a ' lekezeti tanítók részéről keserű panaszok hangzottak el. Az ! egyházközségek sokszor részben vagy teljesen megvonták ; jogos járandóságaikat,- nem fizették be az illetményhozzájárulásukat, az iskolaszék gyámkodását sérelmezték, kifogásolták, hogy az iskolaszéki elnök veszi fel a tanítóknak járó illetményeket és azt késedelmesen fizeti ki, az iskolaszéki gyámkodás pedagógiai és szellemi téren is megnyilvánult, kerékkötő volt az általános iskolák megszervezése terén. A nagygyűlés lelkesedéssel fogadta azt a határozati javaslatot, hogy a visszásságokat szüntessék meg, és szabadítsák fel a felekezeti tanítókat az iskolaszék gyámsága alól, mert csak így tud megfelelni a népi demokrácia kultúrpolitikájának. A kultuszminiszternek, a szaktanácsnak és a Pedagógusok Szakszervezetének táviratban küldték meg határozatukat: »A kaposvári csoport 365 pedagógusa nevében kéri az illetékes szervet, hogy szabadítsák fel a felekezeti tanítókat a feudális bilincsek alól. Szabad hazában szabad peda- gósokkal, szabad iskolát akarunk.« M. B. Az OlOT támogatásával Balatoni nyár kevés pénzből A CÍMBEN FOGLALT állítás első és utolsó része első piiLlainatra kissé ellentmond egymásnak. A nyaralók zöme több éves gyakorlatból tudja, hogy a nyaralás elég sok pénzbe kerül. A fiatalok százai ennék ellenére veszik maguknak a bátorságot, hogy megszámolt forintjaikkal a zsebükben elutazzanak a magyar tenger partjára. Legtöbbjük alkalmi munkát is vállal, és a nyaralás költségeit ebből fedezi, mások — és ők vannak többen — megtakart tott pénzüket költik, amíg a készlet tart. Ez az enyhén szólva nem kielégítő helyzet is közrejátszott abban, hogy az ifjúsági törvény pontjai között súlyának és je- ' erdőségének megfelelő helyet kapjon a turizmus támogatása. A miniszteri utasításók már a turizmus segítésének konkrét megfogalmazását is magukban foglalják. A közelmúltban megjelent egy értesítő, amely tartalmazza mindazokat a lehetőségeket, amelyeket kihasználva olcsón utazhatnak, nyaralhatnak a fiatalok. Mindjárt a nyaralásról: Somogybán a megyei idegenforgalmi hivatal ötvenszázalékos területhasználati engedményt ad öt kempingjében — a siófok-sóstói Ifjúságban, a Kék Balatonban, a szárszói Túra táborban, a saemesi Hullámban és a fonyód-bélatelepi Napsugárban. Az Országos Ifjúségpoilitikai és Oktatási Tanács (OIOT) anyagilag hozzájárul az üdülés Élmények — benyomások Tanulmányi kiránduláson Erdélyben A Krénusz Általános Iskot nyolcadik A osztályának tantól mondták, hogy náluk nár-már hagyomány az éven- :éntá több napos országjárás. \ négy év tanulmányi kirándulásán az egész országot bejárak, és mint Kiss Istvánná osz- 'yfőnök elmondta, az idei •’.-alföldi kirándulásuk so- r még Romániába is eljutot- k. — A kirándulás élményeit igyam tudja felhasználni ok- 1 ó-nevelő munkájában? — Szaktárgyaim a földrajz 5 a történelem. Elsősorban e ágyaknál lehet nagyszerűen elhasználni az utazás emlékeit, benyomásait. Az utazással kapcsolatos nevelési célkitűzések elérésére pedig az osztályfőnöki órákon nyílik legtöbb lehetőség ^gy ilyen osztályfőnöki órán s a nyolcadikosok vendége •m.- Hogyan készültetek az Ura? — Jó néhány útleírást és térképet kellett áttanulmányoznunk, mert erűnek a kirándulásnak mi magunk voltunk az idegenvezetőd. Minden nevezetesebb helyet más-más mutatott meg a többieknek. — Szeged, Békéscsaba és Debrecen mellett a legemléke- •etesebb az Erdélyben töltött ap volt Nagyvárad és Elesd •tán eljutottunk csaknem a Kirá’v-hágóig. — Mi volt számotokra a legemlékezetesebb ? — Én még soha nem jártam külföldön — kezdte egy kislány —, azért számomra a legérdekesebb az országhatár volt. Izgalmas pillanat, amikor az autóbusz előtt felnyílik a sorompó. Egy piros ingles fiú elmondta, hogy Ady »Kőrös menti Párizsában", Nagyváradon még a költő cikkéből ismert »Kanonok soron« is végigmentek. — Számomra a legnagyobb élmény a szakadékok és a sziklafalak között húzódó szerpentin út volt. Nemegyszer centiméterektől függött, hogy buszunk átfér-e a keskeny hidakon. Egy-agy ilyen »sikeres« átkelés után ügyes gépkocsi- vezetőnk nagy tapsot kapott. — Élesden az 1905-ös aratósztrájkra emlékeztető oszlop előtt mi i6 felidéztük a román és a magyar parasztok közös megmozdulásának eseményeit — hangzott a következő »felelet«. — Találkoztatok-e román gyerekekkel? — Igen, Nagyváradon. Mindannyian igen kedvesek voltak. Még az esti kultúrműsorra is meghívtak bennünket, sajnos indulnunk kellett debreceni száll ásunkra, sokáig nem időzhettünk. — Felső tagozatos kirándulásainkon sok vidéket bejártunk, és úgy gondolom, vala- menniyünk véleményét mondom: többet tanultunk e szórakoztató és élménygazdag úton, mint öt történelem- vagy földrajzórán. — Reméljük, középiskolai kirándulásaink is ilyen emlékezetesek lesznek. B. F. költségeihez: ötvenszázalékos vasúti jegyet ad az utazáshoz, és táborozási részvéteid jegyeket bocsát ki, a nyárra huszonötezret. Az Express-tábo- rok húsz forintért adnak szállást egy-egy éjszakára, ebből a szállásjegy hat forintot fedez, tehát a fiatbalnak tizennégy forintjába kerül. Az idén első alkalommal vezetik be az étkezési utalványrendszert. Hét forint ötven fillér értékű étkezési jegyeket mellékelnek a táborozási utalványok mellé. Ezek a jegyek június 15-e és augusztus 31-e között a kijelölt másod-, harmad- és negyedosztályú éttermekben válthatók be. SOMOGYBÁN az Express- táibor fogadja a legtöbb nyaralni vágyó fiatalt. Az ugyancsak OIOT-kezdeményezésre bevezetett egyhetes üdülést — amelyet középiskolások vehetnek igénybe mindössze száz forint térítésért — már tavaly is sokan kihasználták. Az idén tizenegyezer diákot várnak a sóstói, a saemesi és a földvári táborok. Az egyetemisták tíz napra 150 forintot fizetnek. Közülük kétezret tudnak elhelyezni a táborokban. Zala Márk és Jordán Tamás. A legfiatalabb budapesti színház, a Huszonötödik lépett fel a kaposvári Csiky Gergely Színházban Gyurkó László darabjával, e huszadik századi »lovagjátékkai«, melynek a címe is egészen különös: A búsképű lovag, Don Quijote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörűszép halála. Tévedés ne essék, ez a cím nem a különlegesség miatt ilyen hosszú, hanem a hagyomány miatt, hiszen ha elolvassuk, máris a fülűnkben halljuk a vásártéri komédia kikiáltójának cirkal- masan hosszú, szörnyűséges és gyönyörűséges históriakínála- tát Ez a cím azonban másféle/ emlékeket is ébreszt bennünk. S ez az emlék Cervantes különös történetéhez fűződik, melynek a témájától nem sokban különbözik a mi Pázmán lovagunk vagy a Mikszáth áltál megírt Beszterce ostroma. Egy önmagát túlélt, ideálvilágtól megszédült utód nevetséges konfliktusai a hétköznapokkal, rémlátásai, csodálatos szerelmei és borzalmas kalandjai. Csakhogy Don Quijote alakja, sorsa Cervantes meg éneklésében sokkal több, mint egy humoros kalandos pikareszksorozat, sőt annál is több, aminek alkotója eredetileg szánta: a lovagromantika gúnyiratánál. Túlságosan is jól sikerült, világirodalmi klasszikussá nőtt, szinte minden következő kort megihletővé, szinte minden művészeti ágart megihletővé. A név hallatára elénk ugrik Picasso kitűnő rajza, amely szintén hordozza ezt a tragikomikus vonást: egy hórihor- gas és egy pocakos alakban. A lovag és fegyverhordozója, Sancho Panza. A jóért elinduló, az erkölcsi eszmények jegyében és bűvkörében tevő kevesek, valamint a józan számítók többségének vitathatatlan kimenetelű konfliktusa. Don Quijote története minden komáik jócskán tartogat tanulságot, s tulajdonképpen nem is látszik olyan véletlen- nők. hogy szinte egy időben került színre Budapesten, az Operettszínházban a La Mancha lovagja című musical és a Huszonötödik Színházban Gyurkó László darabja. Ügy vélem, Gyurgó nem nagyobbítja, de nem is tépázza meg a már Cervantes által odapingáit glóriát: az ő lovagja voltaképpen »szabályos« búsképű lovag, akiről ebben az utánköltésben lényegében az derül ki, hogy valóságos ellenfelekkel kerül szembe. Gyurkó rendkívül érthetően, logikusan építi játékká ezt a történetet, és nem hagy kétséget afelől, hogy akiben Don Quijote óriást lát, az egyébként belülről valóban óriás; ahol sárkányt vél, az a köznapi látszat ellenére valóban sárkány; és a lovagi ellenfél ugyancsak lovag, csak éppen a csalás, a beletörődés és a közöny a vértezete. Nem vélt, hanem valós igazságért küzd ez a lovag. És nincs kétség egy pillanatra sem, hogy a nézőnek — egy kicsit ijedős, egy kicsit fenntartásos Sanchóként — izgulnia kell érte, szánakoznia kell rajta. Nem akar beburkolni rejtett üzeneteket, titkokat, ki nem mondott fél- re-m eg jegy zéseket a szerző; tiszta hittétel szép szertartását építi színre, nyílt lélekkel vállalva a búsképűség nagyszerűségét és kemény megpoíoz- tatását. Berek Kati rendezése nagyon következetes, látványos, hatásos helyzetekben mutatja be a szerző gondolatait, sok ötletet érkünk a kontrasztokban. kirobbanóan szellemes intelligenciát Szigeti Károly koreográfiájában is. Az együtt játszás, a pontos, kellemes összehangoltság kíséri végig a fiatal művészek játékát, amelyből kimagaslik Jordán Tamás, Zala Márk és Bajcsay Mária rokonszenves alakítása. Jobba Gabi a narrátor, ősi darabok ősi figurája, ahogy Gyurkó Szerelmem, Elektrájában sem passzív cselekménygamboiyrtó, hanem együtt érző, magyarázó, gondolkodtató, fontos szereplő a narrátor, úgy itt is Kétségtelen Gyurkó szándéka: tanító színházat csinál, nem leplezi didaktikus céljait, de nem is túlozza el egy pillanatra sem. Nem válik katedrává a színpad, ugyanakkor merészen, s nagyon könnyedén, megnyerőén újszerű. Ilyen a díszlet is, Koós István munkája, és Sebő Ferenc egyszer lírai, máskor groteszkül naturális, megint máskor izgalmasan agitatív muzsikája. Együttesen szép, jó szándékú, tartalmas színházi estét adott a Huszonötödik Színház vendégjátéka Kaposváron. Tröszt Tibor IMRE LÁSZLÓ: Két év nyolc hónap 12. Indulat nélküli arccal nézett körül, száznyolcvanas magasságával, kisportolt termetével maga volt a centikkel nem mérhető tekintély. Előreugró, erős állát megsimítva nézte a földről épp feltápászkodó Ka- pellárót, tekintetében némi kíváncsisággal, mintha azt kérdezte volna: no csak, hát te vagy az, nem is gondoltam volna. Egyúttal azt is fölmérte ez a pillantás, ki volt a tá- . madó és' ki az, akinek védekeznie kellett. Mindjárt nyug- I tázta is ezt, egy mozdulattal, ^amellyel Kapelláró mellé lékeit, hogy tapra állni segítse, ke nem szólt. Pettersonnak ez k szótlansága volt a leginkább friasztó. Igen, mert ugyanakkor f látnivaló volt, hogy némasága Jnem közömbösséget takar; na- r gyón is hangsúlyos volt a ma- Jga nemében, s mindenki tud- fta, ki ellen és ki mellett szól fily módon. a — Te velem jössz — mondata és Bika felé intett. — A többiek a helyükre! Nem várta meg, míg a fiúk elhagyják a helyiséget, Bikával előrement. Lépteik sokáig kongtak a hosszú folyosón. Bika sokáig nem aludt a többikkel. Szigorítottba tették, hetekre. A társai megúszták kisebb büntetésekkel. Kapelláró csak harmadnap vette észre, hogy bal vállán, ahol azon az estén a szúrásokat érezte, kis kék színű kereszt-tetoválás látható, mintha megjelölték volna. De a jel értelmét nem tudta megfejteni. Hiába kérdezgette Kicsit, az se tudta, annál titokzatosabb képpel vizsgálgatta, s homályos mesébe kezdett, holmi indiánfilmekről, amelyekben az ellenségüket jelölték így bizonyos törzsek, persze azok nem tetováltak, késsel dolgoztak, csak a forradás látszott a kés nyomán. Abban megegyeztek, hogy ez a jel a szabadulás utánra szólhat, valakiknek, talán Bika barátainak. Jó lesz nem elfelejteni ezt, akkor is, ha szívesen elfelejtkezne erről akárki. Bármilyen furcsa, a kis kereszt sok álmatlan éjszakai órát okozott Kapelláró számára. Először arra gondolt, talán a félelmét kell legyőzni, azokkal a később bekövetkező eseményekkel kapcsolatban, amelyekre ez az apró jel utal, mint valami állandó, jogfolytonos figyelmeztetés. Rájött azonban, hogy nem a félelem az, ami ébren tartja ilyenkor, sokkal inkább az elővigyázatosság érzete, amelyet azelőtt nem ismert, Mintha valaki örökké figyelné, egy arc nélküli árny, aki minden lépéséről tud, s ennek kellő fontosságot tulajdonít. Mi több: elraktározza magában a mozdulatait, számot tart a gondolataira, a terveire, s azt várja, mikor nyílik kedvező alkalom a leszámolásra, hogy előlépjen onnan, ahonnét a legkevésbé várják, és fölemelje a kezét, hogy akkora ütéssel csapjon le rá. amilyet senki mástól nem. kaphatott volna, s ez az ütés a földre teríti örökre. Ha nem szégyellte volna, megkérdi Kicsit meg a többieket: mondjátok srácok, de őszintén, ti is érzitek ezt? Vannak, akik úgy élik le az életüket, hogy csupa láthatatlan barát veszi körül őket, s az ilyenek a koporsóban is mosolyognak és magukkal viszik a barátságok megfejthetetlen titkait, misztikumát, várakozásaikat és a beteljesülést, ami mind, mind a láthatatlan barátokkal kapcsolatos. De mit tudhatnánk kezdeni a láthatatlan ellenségeinkkel, akik egyszer majd, a legváratlanabb pillanatban letépik rólunk az inget, megnézik, ott-e a tetovált kereszt a bal váltónkon. Ék akkor megbánjuk, hogy a világra születtünk, szeretnénk a földdel eggyé válni, s őrjöngünk a kíntól, hogy lám, mo6t sem, még ruost az egyszer sem látjuk az arcát annak az árnyéknak, amely annyi éven át, talán egész életünkben szemmel tartott bennünket. Kapelláró, amikor láthatatlan ellenségére gondolt, alig várta a reggelt, az első napsugarat, az árnyék nélküli világosságot. Rémképek üldözték álmában. Vizek fölött futott, sziklákon kapaszkodott fölfelé, s nem tudta, őt üldö- zik-e vagy ő az üldöző. Beleizzadt a göncbe, s hánykolódott. (Folytatjuk) Somogyi 5
