Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-27 / 122. szám

Kiosztották a jubileumi pályázat díjait Az 1973. évi Jubileumok cí­mű közművelődési pályázat eredményeit tegnap délután is­mertették a Latinca Sándor I legyei Művelődési Központ­ban. Honfi István, a megyei ! ártbizottság osztályvezetője átadta azokat a díjakat, me- ' veket a részvevők a Somogy legyei Tanács V. B. művelő- iésügyi osztálya, a Budapest •X. kér. Tanácsa V. B. művelő­désügyi osztálya és Kaposvár áros Tanácsa V. B. művelődés­ügyi osztálya által meghirde­tett Petőfi-, Csokonai- és cen- i enáriumi pályázatán nyertek cl. A Petőfi-, a polgári forra­dalmi és a Csokonai-pályáza- ton az irodalomtudományi ka­tegóriában nem adtak ki első dijat, második díjat kapott tóra Ferenc, harmadik díjat dr. Szirmay Endre és Laczkó András. Az irodalmi kategó­riában csak a második díjat adták ki, ezt Leskó László kapta meg. A zenei díjak kö­zül a másodikat és a harmadi­kat adták ki: Heisz Károlynak, illetve S. Szerdahelyi Katalin­nak. A fotó kategóriában is csak a második díj került ki­adásra, ezt Csonka Bélának ítélte a zsűri bizottság; a kép­zőművészeti kategóriában pe­dig a harmadik díjat adták ki: *jászló Leventének. A szer­kesztett irodalmi műsor és drá­mai pályázaton első díjat ka­pott Klujber László és Szilágyi János, második díjat Laczkó András és Vértes Elemér, har­madik díjat Győri Attila, va­lamint Horányi Barna. A centenáriumi pályázaton a helytörténeti kategóriában má­sodik díjat kapott Bodolay Gyula, harmadik díjat dr. Foglyos Lászlóné és Szmekál FIATALOK. SIKEREK, ÖRÖMÖK Frigyesné. Az irodalmi kate­góriában Draveczky Balázs és Bóra Ferenc második díjat kaptak. A képzőművészeti | munkák közül Kovács József j érmeit harmadik díjban része- [ sítették. A fotó és film ka­tegóriában Nagy László első díjat kapott, Péter János és I Juhos Nándor második, Gyer- tyás László harmadik díjat. Dr. Torma Ákos és Vuncs István filmjét második díjjal jutal­mazták. A szerkesztett irodal­mi műsorok és drámai kate­góriában második d,íjat kapott Vértes Elemér, Leinberger Ágota és Szilágyi János. A felnőttek pályázatával együtt értékelték a gyermek­rajzokat is. Első helyezettek: Györfi András, Malesz Ma­rianna, Szabó Tamás, a gya­korlóiskola tanulói; Mike Beáta, a Petőfi iskola tanuló­ja^ Pálfi Mária, a nagybajomi művelődési ház szakkörének tagja; Kövesdi Gyöngyi és Tóth Katalin, a fővárosi IX. kerületi Költői Anna iskola ta­nulói. Második díjasok: Mol­nár Judit, Molnár Tamás, Fe­hér Éva, Gál László, a gyakorló iskola tanulói; Hulyák Erika, a fővárosi Költői iskola tanuló­ja. Harmadik díjasok: Zsobrák Andrea, Lenti Zsolt, a kapos­vári Krénusz iskola tanulói; Fejes Éva, a Petőfi iskola ta­nulója; Molnár Adrien, Farkas Miklós, a gyakorló iskola ta­nulói és Kollár Gyöngyi, a Koltói iskola tanulója. Az ösz- szesített iskolai pályázaton a Molnár József vezette gya­korlóiskola első, a Szabó Éva vezette fővárosi iskola máso­dik, a Tibol László vezette nagybajami művelődési ház szakkör harmadik díjat ka­pott. Helikoni hangulatok Könyvheti kézfogások Döntenem kéül, ma már ha- mszthataUamul döntenem kell, mert sürget az idő. Nyomja a .cikem két megválaszolatlan levél, amelyek szinte betű sze­rint is egyeznek, pedig az egyik att íródott, “ahonnan messze „éli utazni, míg az emibeír he­gyet láthat*, a másikat pedig onnan röpítette a posta, ahol az Alpok Iáiba elé borul a vi­céik. Egyik táj sem a szülőföl­dem, de mégis, mind a két le­vél, mintha hazahívna. Tiszte - I ettél meghívjuk — írják —, a könyvhét alkalmából rende- nett író-oiwasó találkozóra, a községünk kulitúrházába ... Mi haszna ezeknek a találko- isoknak? Van valami gyakor­lati hasznia, vagy pedig csak azért történik, hogy emelje a künyvürnnep pampáját? Nem in kérdezem ezt, hanem egy- x egy döbbenetesen éles eszű c-ütaljai szövetkezeti kocsis kérdezte, persze, csak amolyan ; riokian, szánté önmagától. És a kérdés egyik oldaléra ó maga megfelelt: azit én jól tudom — mondta —, hogy ne­künk egy-egy ilyen találkozó- búi mi a hasznunk. En jóma- ; ..m például úgy tekintek a versre, a novellára, a regény- . mint valami csodára. A c , dákait pedig nem szeretem, k i, kénem, érteni alkairok min­■ unt, amivel szembetalálom ,ig&m. Mondok talán egy pél­c it. Van egy városban lakó «unokám, akinek el kellett Magyaráznom, hogy miként illetik a kenyér. Hogy a bú- : át elültetik a főidbe, az ott nedvességtől megdagad, csí­■ iát hajt, a kis sápadt csíra át­töri a talajt, aztán a napfény­ben úgy megizmosodik, mint a paridban a fű, aztán szárba szökken; kalászt terem, magot terem, beérik, learatjuk, meg- őröljtik és a lisztből végü’lls kenyeret süt a pék. Ml pedig azt szeretnénk tudni, miiként kerül az a picike kis versma- gocSka a költő leikébe, s mi­lyen folyamatokon megy át a gondolat, míg megszületik a költemény. Es olyan dolgokat is tudni szeretnénk, hogy az elbeszélésből. v"i<rv a regény­ből mennyi a valóság és men­nyi a költés. És kíváncsiak va­gyunk arra is. miként látják ?ez írók a mi életünket. Ha vá­lásért kapunk ezekre a kérdé­sekig, jobban megértjük. De az irodalomnak mi a hasznq KM -1 ■> Akkor is elmondtam, most ! elmondom: én felfrissülök tő­lük. Különösen^, h® falusi ol­vasókkal találkozom, ha velük beszélgetek, ha velük fogok kezet, úgy érzem magamat utána, mintha a tarisznyámat újra töltötték volna hamuba sült pogácsával. Szeretem a nekem szegzett kérdéseket, még az angyalian naiv kérdé­seket is szeretem. Jó érzés tudni, hogy az ember munká­jának szemmel is látható ér­telme van, És olykor még mű­vekhez is segítettek ezek a I meghitt találkozások. Ott, Csátalján, a felejthetet­len Céstalján, a találkozó után búcsúzásként büszkén muto- ' gatták a szépen gondozott ha- j i tárt. Hintára ültettek, s mert tudták honnan indultam el egykor, kezembe tették a gyeplőt, és engedték, hogy kedvem szerint nyargalhassam a szövetkezet szilaj lovait. Vers született ebből... Simon Lajos | Próbál a Munkácsy kan. ura kórusa. Egy régi helikonistával be­szélgettem, aki értő módon be­szélt arról is, hogy milyen sze­repet töltött be a keszthelyi Helikon még Festetics gróf Idején, kik jöttek ide, s ho­gyan töltötték az időt a neve­zetes ünnepségeken. — A középiskolások jó foly­tatók. _ És azt. hiszem., peyn a2 — Nem találkoztunk azóta. ! kínos keservvel tör elő a ázó. | posvárit nagyon tehetséges vezetésű*»?. Lényegében ez jellemzi a bog­' láriak Dózsa műsorát is: igen sok .eredeti, ügyes ötlet, vala­mivel végletesebb előadás. Az utcán »hírek* fogadnak: a pártszékház nagytermében nagy sikert arattak a somogyi zongoraszólisták. Elégedett az arca a fonyódi gimnázium lá­nyainak is, az énekkari bemu­tató után levegőztek a sétá­nyon. Mindenki találgat, mér­legel. Lesz-e »-aranyeső- vagy »ezüsteső* legalább. A parton próbál a Munkácsy gimnázium kamarakórusa. Merényivé Pap Éva vezetésével. Izgulnak,, nagy a tét. Az agrártudományi egyetem dísztérm éből gordonk a hu gok hallatszanak; a Táncsics diák­ja, Gallai Judit játszik, és né­hány perc múlva már Vörös Gábor, az egyik nagy esélyes következik fuvolával, előtte a kottán Quantz és Farkas Fe­renc egy darabja, fellépésre vár a rivális kaposvári liörtés József. Zongorán kísér — ha lehet mondani: szinte minden ka- kísér* — Kardos Simon István ünnepnap kedvéért illik mon- I dani, de egyre inkább kitelje­sedik ez a hagyomány ... Ekkor .lépett hozzánk Iby András, a siófoki gimnázium tanára — diákszínpad vezető­je —, s megragadta a régi he­likoni sta kezét: amióta érettségi tétel lettél! j A régi helikonista ugyanis | Simon István Kossuth-díjas költő volt, aki megnyitotta pénteken az ünnepi könyvhe­tet és a szavalóversenyt a keszthelyi Petőfi filmszínház­ban. A helikoni ünnepségre érke­ző látogató valóban küzd a bő­ség zavarával. A rendezvények egyszerre több helyen zajla­nak. Szurkolók, versenyzőtár­sak, forró tapsok, találgatások. És jó hangulat, a nem tizen­éveseket is megifjító kedv. Fiatalok tarka tömege, s csak a blúzra, pulóverre tűzött kis jelvény jelzi, hogy melyik kö­zépiskola diákjai. Egy tanárnő mondta: — Igiaxs, hogy már nemigen látni matrózblúzt, de a fiata­lok — 1958 óta járok ide — sokkal udvariasabbak, kultu­ráltabbak. És ez az egyik leg­nagyobb örömünk... Versmondók. Ascher Gab­riella ül a zsűriben. Nehéz a dolga, jobbnál jobbak lépnek a pódiumra, és nagy a büszke­ségünk, hogy a mezőnyben szép számmai vannak somo- \ gyiak. Egy pesti kislány gitár­ral a kézben mondja a székely balladát; a harcba induló és visszatérő férfi ónékel, az ott­hon maradt asszonyból szinte Különös, ötletes, merész for- | Kálmán fiatal zenetanár, szin­mabontás. És máris egy somo- j lén régi helikonista. —■ Versenyző­ként négyszer voltam Itt, az­óta szinte vala­mennyi alka­lommal ... Tu­dom, mit jelent ez a diákoknak, és éppen ezért az lenne igazi, ha most is évente rendez­nék meg — mondja Szerpelés, siker, öröm. Es izga­lom! Próbálnak a néptáncosok, a kaposvári Móricz Zsig- mond Mezőgaz­dasági Szakkö­zépiskola ngjgi- rég érkdt&tt diákjai és az 503. sz. Szak­munkásképző Intézet együt­tesének tagjai. Ott-láirturakkor még javában folyt a verseny. Ma már minden kiderül, kora délután eredményhirde­tés lesz, aztán gálaest. A díjak Észak és dél együtt A BALATON KÖRÜL A Balatonon “osztozkodó* két megye — Somogy és Veszprém — tanácsainak ide­genforgalmi hivatalai közös, kétnapos programot szerveztek a héten. A Balaton körüli tú­rára az ország minden megyé­jéből meghívták kollégáikat is, akik néhány kivételtől elte­kintve, el is jöttek. Tizenegy megye volt képviselve az ösz- szejövetelen. A cél az volt. hogy megmutassák a tópart idegenforgalmi szempontból fontos létesítményeit, kem­pingjeit, s egyéb szálláshelyeit, az üdülés lehetőségeit S azok, akik Győrből, Szegedről, vagy akár innen a szomszédból, Pécsről érkeztek, most láthat­ták ig azokat a létesítménye­ket, amelyeket ajánlanak az utazni kívánóknak. Szaporán szántottak a tollak a jegyzet­füzetek lapjain, a részvevők szorgalmasan rótták az adato­kat: a kempingekben elfoglal­ható szállások számát és árát (ez nagyon fontos, hiszen a vendég is ezzel kezdi az érdek­lődést), s azt, hogy milyen programot tud biztosítani egy- egy balatoni üdülőhely. Bizonyítani akart mindegyik hivatal egy kicsit — a másik 1 előtt. Amellett, hagy a két megye idegenvezetői bemutat­ták egymásnak a nevezetessé­geket, fölhívták egymás figyel­mét az idegenforgalmi lehető­ségek kihasználására Í6. Na­gyon szívesen átadták a ta­pasztalatokat, s bemutatták azokat az új szolgáltatásokat, bővítéseket, amelyeket az utóbbi időben végeztek. A fü­redi kemping gondnokától pél­dául megtudták: sikerült pó­tolni a tavalyi vihar által ki­törőéit fákat. A veszprémiek­nek pedig nagyon tetszett a bé- latelepi kempingben az idén először megvalósuló ötlet: la­kókocsi-parkolóhelyeket léte­sítettek a táborban. Ahogy el­mondták; jövőre ők is beveze­tik ezt a szolgáltatást. Nagy sikere volt a földvári klubnak is. Nekünk, somogyiaknak egy kicsit furcsák az északi part kevésbé zajos üdülőhelyei, s háborítatlanabbak a partré­szek, minit a délin. Az északi part műemlékeikben is gazda­gabb, mint a somogyi, ezekét nagyon szépen gondozzák. És okosan propagálják — ezt is el kell Ismerni. A déliek pedig megtalálták azt a formát, ho­gyan lehet minél több embert elhelyezni a már egy kissé tül- aeúíoíiz>ak látszó vizpartem. A szomszéd rétje mindig zöl­debb — így tartja a közmon­dás. A két megye idegenforgal­mi hivatalainak egészséges ver­senye viszont e közmondásnak egy kicsit módosított változa­tának felel meg: “A mi rétünk légyen legalább olyan zöld, mint a szomszédé!* (De ha le­het, még zöldebb!) S ha már az övé szebb, nem szégyen megkérdezni, hogy rhivel gon­dozza, Két nap alatt ezekre a kérdésekre is választ adtak egymásnak az idegenforgalmi szakemberek. A szakmai ismeretek mellett a részvevők szerint volt még egy nagy előnye e találkozó­nak. Az Idegenforgalom dolgo­zói ugyanis állandó telexkap­csolatban állnak egymással, Győrtől Debrecenig: szállást, ellátást és egyebet rendelnek — adnak. Vannak, akik évek óta ismerik egymást így, de, személyesen még soha nem ta­lálkoztak. Ez a kirándulás most a személyes találkozóra Is alkalmat adott, és a résztve­vők szerint ez a munkájukra is jótékony hatással lesz. Ered­ményeit pedig az utazók és üdülők élvezik. & ML Verseny után — Gallai Judit, gyi kislány következik: a sió­foki gimnazista Raab Anikó, Kosztolányi versével. Aztán egy másik gim­nazista, Nagy Erzsébet. A mű­sor szerint kö­vetkezik a ka­posvári szak­munkástanuló Krajcár Mária, utána Deutsch István, a ka­posvári Tán­csics gimná­ziumiból, és két marcali gimna­zista zárja a sort: Nádor Er­zsébet és Makai Margit. Bármilyen jó lenne, nem le­het “1 etanyáz­ni* egy helyen, mert vonzó a program a mű­velődési ház nagytermében. mellé külön jutalom, az ismer­D iákszí n padok vetélkednek. A két somogyi csoport, a boglárt és a siófoki már csütörtökön szerepelt Róluk kérdeztem meg a zsűri együk tagját, Deb- reczeni Tibort, a Népművelés: Intézet vezető munkatársát. — A hagyományos formák­tól mindkét együttes előadása ekért Előnyükre. A siófokiak Pathelm mestere azt mutatja, bog? nagyon jé úton haladnak, Várakozás, böngészés. Raab kedés, a barát1 ;wáv a közös agyüttlétek vidám öröme — és minek tagadni: néhány friss, itt saövődő diáikszerelem is. Tröszt Tibor Somogyi Néplapl 5

Next

/
Thumbnails
Contents