Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-24 / 119. szám

Scheel Ammanban tárgyal Ahmad Lawzi jordániai miniszterelnök hivatalában fogadta Halter Scheel nyugatnémet külügyminisztert. /• (Telelőtó: AP—MTI—KS) Walter Scheel külügyminiszter, aki kedden érkezett Kairóból Ammanba, már az este tanácskozásra ült össze jordániai kollégájával, Szalah Abu Zeid külügymi­niszterrel, s később felkereste Adnan Abu Odah tájékozta­tási és művelődésügyi minisz­tert és Ahmed Luzi minisz­nyugatnémet terelnököt. A nyugatnémet külügyminiszter mindhárom megbeszélésén hangoztatta, hogy kormánya támogatja a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22-i határozatát, amely az izraeli csapatok kivonását követeli a megszállt arab te­rületekről Brandt parlamenti nyilatkozata Brezsnyev látogatásáról Leonyid Brezsnyev látogatása után II jövő egyezményei LUSAKA Waldheim felkereste az összetűzések színhelyét (Folytatás az 1. oldalról.) Megjegyezte: a Szovjetunió kifejezésre juttatta, hogy érde­kelt az európai biztonsági ér­tekezlet mielőbbi megkezdésé­ben. Megmondtam az SZKP KB főtitkárának — folytatta Brandt —, hogy az NSZK-nak és nyugati partnereinek egyál­talán nem fűződik érdeke az értekezlet összehívásának ha­logatásához. Brandt szavai sze­rint azonban jó előkészítő munkával kell biztosítani az értekezlet sikerét. A kancellár .megjegyezte, hogy eszmecserére került sor Közép-Európában levő fegyve­res erők kölcsönös csökkenté­sének kérdéséről is. A megbeszéléseken nagy fi­gyelmet szenteltek Nyugat- Berlin problémájának — mu­tatott rá Brandt. Ennek során — jelentette ki — kezdettől fogva világos volt, hogy elő­ször is mindkét fél a Nyu- gat-Berlinről megkötött is­mert négyoldalú megállapodás talaján áll és másodszor, egyik fél sem kívánja meg­változtatni ezt a szerződést, vagy sajátosan értelmezni azt. A Szovjetunió képviselőivel folytatott tárgyalásokon fontos szerepet játszottak a gazdasá­gi kérdések — folytatta. Mind­két állam érdekelt a hosszú lejáratú gazdasági együttmű­ködésben. Brandt elégedetten szólt ar­ról, hogy Leonyid Brezsnyev és kíséretének tagjai minden jel szerint jól érezték magu­kat bonni tartózkodásuk alatt. Brandt közölte, hogy a kor­mány a napokban jóváhagyás végett a törvényhozó szervek elé terjeszti az atomfegyverek elterjedésének megakadályo­zásáról kötött szerződéshez való csatlakozás törvényterve­zetét. Befejezésül Willy Brandt kijelentette, hogy kormánya következetesen kívánja foly­tatni a realitásokon alapuló politikáját. Münchenben az NSZK álla­mi pénzverdéje emlékérmet bocsátott ki Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának nyu­gat-németországi látogatása alkalmából. (MTI) Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, aki a zambiai veze­tőkkel a Rhodesia és Zambia közti kapcsolatok elmérgese­désének okairól, s a zambiai gazdasági élet és kereskedel­mi forgalom helyreállításához szükséges nemzetközi támoga­tás módozatairól folytat ta­nácskozásokat Lusakában, kedden felkereste a legutóbbi összetűzések helyszínét, Zam­bia, Rhodesia, Namíbia és Botswana közös határvidé­kén. Déi-Vietnam Vizsgálat a helikopter-katasztrófa ügyében A nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság — a saigo- ni rendszer tiltakozása ellené­re — megkezdte a Dél-vietna­mi Ideiglenes Forradalmi Kor­mány bejelentésének kivizsgá­lását. Mint ismeretes, a DIFK tájékoztatta az ellenőrző bi­zottságot arról, hogy május 10-e és 12-e között a Saigon­tól mintegy 120 kilométerre északra fekvő, a DIFK ellen­őrzése alatt álló Loc Ninh tér­ségében, amerikai repülőgépek bomba támadásokat hajtottak végre. Szerdán reggel két helikop­ter, fedélzetén a NEB 12 — három-három kanadai, indo­néz, magyar és lengyel — tag­jával, valamint a kétoldalú vegyes bizottság (DIFK. Sai­gon) három-három képviselő­jével a Bien Hoa-i légitámasz­pontról elindult Loc Ninh felé. A saigoni katonai parancs­nokság szerdai közlése szerint kedden, április 22-e óta a leg­kisebb számú fegyveres össze­ütközésekről érkeztek jelenté­sek. A saigoni fél ezúttal is a felszabadító erőkre igyekezett hárítani a felelősséget a tűz­szünet megsértéséért. * * * A nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság szerdán megkezdte az április 7-én Quang Tri tartományban, Li Ton helységben bekövetkezett helikopter-katasztrófa ügyé­ben folytatott vizsgálat anya­gának megvitatását. Mint is­meretes, a szerencsétlenségben kilenc személy — köztük a NEFB négy tagja — életét vesztette. Fosefsson javasolta: Izland intézzen ultimátumot a NATO-hoz Az izlandi halászati ügyek minisztere közölte, hogy a szigetország maroknyi hadi­flottája, az angol fregattok jelenléte ellenére, akciót fog indítani az Izland által meg­állapított határon belül halá­szó brit hajók ellen. Egy kedd éjszakai tv-vitában Ludwig Josefsson elmondotta, hogy az izlandi őrhajók a köd leple' alatt megpróbálják az angol hadihajókat kijátszva megkö­zelíteni a halászhajókat és el­vágni a hálók vontatókoteleit. Josefsson javasolta, hogy Izland intézzen ultimátumot a NATO-hoz, és ha ezután az angol hadihajók 48 órán be­lül nem hagyják el az ország felségvizeit, zárja le a NATO keflaviki repülőgéptámasz­pontját. A televíziós beszélgetésen részt vevő ellenzéki politiku­sok hangsúlyozták: »A brit agressziót illetően a kor­mánynak nincs ellenzéke Iz- landon«. Korona „a diplomáciai offenziváram Szatiat továbbra is támogatja Jarringot Egyiptom — Waldheim ENSZ-főtitkár értékelésével ellentétben — továbbra is le­hetőséget lát Jarring ENSZ- megbízott közel-keleti misszió­jának folytatására. Ilyen ér­telmű nyilatkozatot adott Szá­dat egyiptomi elnök a Walter Scheel külügyminiszter kísére­téhez tartozó nyugatnémet új­ságíróknak. »Továbbra is tá­mogatom Jarringot — mond­ta —, egyáltalán nem kértem, hogy más személlyel vagy egy bizottsággal helyettesítsék, an­nak ellenére, hogy a Jarring- misszió valóban zsákutcába jutott-« Mint ismeretes, Wald­ZI Profumo-ügy arányait ölti Újabb közéleti botrány Londonban A Párizsból hazatérő Ed­ward Heath miniszterelnököt közéleti és politikai botrány fogadta Londonban. A politi­kai bombát a Stern című hamburgi hetilap robbantotta fel azzal a jelentésével, hogy különböző NATO-fővárosok- ban előkelő örömtanyák mű­ködtek, amelyeknek egy ma­gas állású angoj diplomata, aki egyébként arisztokrata és hozzájut kormányának titkos katonai dokumentumaihoz — rendszeres látogatója volt. A Stern nem nevezte meg a dip­lomatát. kára kedden lemondott. A le­mondásról még akkor született döntés, amikor Heath Párizs­ban tárgyalt a francia állam­fővel. A szokásoknak megfe­lelően közzétették Heath és Lord Lambton levélváltását is, amely rendkívül szűksza­vú volt. Lambton egészségi és személyi okokra hivatkozott, Heath szárazon tudomásul vette a bejelentést. A válasz­levélből hiányzott az utalás arra, hogy a kormányfő »saj­nálattal« fogadja el miniszte­rének lemondását. A Stern állításainak elözmé­. , _I nyük volt Angliában: január­A z angol sajtó szerdán vas- i ^ n '.i . ___________________ ban a Scotland Yard detektív­t ag szalagcímek alatt jelen­tette a Stern állítólagos lelep­lezéseit. Az újságok gondosan elkerülték, hogy összekapcsol­ják ezt a jelentésüket egy má­sik fejleménnyel, azzal a hír­rel, hogy Lord Lambton had­ügyi államminiszter, a légierő ügyeinek parlamenti államtit­jei egy széles körű razzia so­rán felrobbantották a London­ban virágzó pornográf keres­kedelem központjait. A razzia alkalmával rengeteg olyan fénykép és dokumentum ke­rült elő, amelyek több politi­kai és közéleti személyiséget hozhatnak rossz hírbe. A Daily Telegraph rámutat, hogy a Scotland Yardnak tu­domása volt egy »call-gir!« hálózat működéséről, amely magas régiókat is szórakozta­tott. A kormányfő a hírek sze­rint személyesen vizsgálja fe­lül a rendőri jelentéseket. A botrány azonban óráról órára dagad, ós csütörtökön a par­lament elé kerül. Marcus Lip- ton, munkáspárti törvényhozó, akit erős szálak fűznek a biz­tonsági hivatalokhoz, kijelen­tette: a magas állású szemé­lyiségek erkölcsi és »biztonsá­gi« botránya a Profumo-ügy arányait ölti. A kompromittált volt mi­niszter. Lord Lambton. szer­dán délben személyes nyilat­kozatban próbálta kimagya­rázni szerepét. -Ostoba módon naívui viselkedtem« — mon­dotta, de kijelentette, hogy bűnszövetkezetről, »édes élet­ről«, államtitkok kiszivárgásá­ról nem volt szó. Elismerte, hogy kapcsolatban állt egy prostituálttal és ennek isme­rőseivel. Tudtán kívül felvéte­leket készítettek róla, hogy ezeket »sajtócsemegeként« el­adták és emiatt a v rendőrség1 kihaúgatta — ismerte be Lord Lambton. heim a közel-keleti válság fej­leményeiről készített átfogó jelentésében arra szólította fel a Biztonsági Tanácsot, hogy találjon új módszert és kezde­ményezzen új akciót a közel- keleti válság megoldására, mert a Jarring-misszió felújí­tása többé nem lehetséges. En­nek oka az, hogy Izrael azt követeli, vonják vissza Jar­ring 1971 februári mandátu­mát, míg Egyiptom ragaszko­dik hozzá, hogy Izrael adjon pozitív választ Jarring jegyzé­kére, azaz vállaljon kötelezett­séget a megszállt arab terüle­tek kiürítésére. Kairói megítélés szerint dr. Mohamed Hasszán El-Zajjat külügyminiszter vasárnap kez­dődő háromnapos moszkvai lá­togatása teszi fel a koronát arra az egyiptomi »diplomá­ciai offenzívára«, amely a Biztonsági Tanács június 4-re kitűzött közel-keleti vitáját j készíti élő. El-Zajjat moszkvai tárgyalásait követően New 1 Yorkba utazik, s személyesen vesz részt a tanács vitájában. Európa két legnagyobb népe a szdVjét és a német. A szocialista országok legerő­sebb, vezető ereje a Szovjet­unió (egyszersmind a világ két óriásának is egyike), és öreg kontinensünk nyugati felének gazdasági nagyhatal­ma az NSZK. A köztük levő, évekkel ezelőtt még áthidal­hatatlannak látszó szakadék, az évekre mesterségesen be­fagyasztott normális emberi és államközi kapcsolatok, a békét és biztonságot fenyege­tő nyugatnémet revansista szellem évtizedekig döntően befolyásolta a világ, de külö­nösen kontinensünk politikai fejlődését. Hogyne figyelt volna hát a világon minden­ki az elmúlt napokban a Rajna-menti városra, Bonn- ra, ahol a Szovjetunió első számú vezetője, Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára tárgyalt, a Nobel-bé- kedíjas nyugatnémet kancel­lárral, Willy Brandttal. Nemcsak a tárgyalófelek politikailag nagyon is mar­káns személyisége miatt, s nem is csak azért, mert a vi­lágpolitikában igen sokáig meglehetősen szokatlan szov­jet—német magas szintű megbeszéléseknek voltunk tanúi. Nemcsak ez irányítot­ta a figyelmet a nyugatné­met fővárosra. Hanem, úgy vélem, döntő mértékben az, hogy maga az emberiség leg­féltettebb kincse, a béke és biztonság ügye kapott itt szé­les és megbízható fundamen­tumot, amelyre tovább épül­het közö6 sorsunk. A szocia­lista országoké, Európáé, a két világrendszeré, — az em­beriségé. S mindez a megnö­vekedett, egészségesebbé váló bizalom légkörében. Pedig ide eljutni egyálta­lán nem volt könnyű. Mind­két felet kölcsönös kötöttsé­gek terhelték. A Szovjetuniónak (s nyu­godtan mondhatjuk, hogy az egész szocialista tábornak) nem szegte kedvét az újra- és űjrakísérletezés sok ku­darca. A szocialista békepoli­tikát gyanakvás kísérte, a nyugati kormánykörökben szüntelen vádak érték Bonn­ban, amelyeket nehezen lehe­tett elhárítani. Pedig a béke­politika a rendszer lényegé­ből fakad: a szocialista világ- rendszer megszületésének pillanatától kezdve harcolt a békéért, a biztonságért. A szocialista diplomácia kezde­ményező készségét azonban nem apasztotta el a sok rossz­indulatú hang, sőt megedzet­ték türelmét, kompromisz- szumkészségét, amelyet aztán a tárgyalások szakaszában sokat érő kamatra tuditak vál­tani. Egészen más kötöttségek terhelték az NSZK-t. Még néhány évvei ezelőtt, a hi­degháború narkózisában, az amerikai »atomernyő védel­me alatt«, a gazdasági fejlő­dés mutatóit harsogva úgy látszott, a nyugatnémet veze­tő körök továbbra sem látják be, hogy politikájuk az Eu­rópában megindult gyógyu­lási folyamat csúnya sebgó­ca, s egyenesen a történelem folyamatának fő sodrával állnak szemben. A meginduló olvadáshoz, majd frontáttö­réshez a nyugatnémet közvé­lemény fejlődésére és bizo­nyos átrendeződésére volt szükség. így került részlege­sen a hatalom sáncain belül­re a szociáldemokrata párt, élén Brandttal, majd 1969- ben, a szabaddemokratákkal együtt teljesen. S a múlt év végén a nyugatnémet válasz­tók nagyobbik részének he­lyeslése tekintélyes mandá­tumnyereséget jelentett a kis- koalíciónak. A revansista jobboldal megsemmisítő ve­reséget szenvedett: pedig né­hány hónapja még fenyegető­nek látszott az eszközökben (megfélemlítés, vesztegetés, sajtókampány) nem válogató ellentámadása. Az események logikája azonban újra bebi­zonyította, hogy nem lehet visszafordítani a történelem kerekét. S ma már nevetséges handabandázásnak látszik Straussék fenyegetőzése, és piti frakcióharcnak Barzel bukása. A napokban megkö­tött szovjet—nyugatnémet egyezmények ugyanis az ese­mények egészen más irányba való fordulását jelzik, mint ahogyan azt a CDU—CSU berkekben szeretnék. Ezek az egyezmények szorosan beleilleszkednek a normális államközi kapcsola­tok rendszerébe, s ezzel tény­legesen megszüntetve, felszá­molva a második világháború térhes örökségét. De nemcsak a múlt és a jelen számára van jelentőségük: a gazdasá­gi, ipari, műszaki és kulturá­lis egyezmények, ha lehet, még inkább a jövőnek szól­nak. Egy feszültségektől, bi­zalmatlanságtól terhes kor­szakot utasítanak maguk mö­gé, s dokumentumai egy olyan életnek, amelyben a békés alkotó munkáé lehet a főszerep. Cs. T. Nixon elnök kedden zép-európai idő szerint a ké­ső éjszakai órákban — írás­beli nyilatkozatot adott ki a Watergate-ügyről. Az elnök ebb^n először üt meg önkriti­kus hangot, mondván, hogy »éberebbnek kellett volna len­nie«. Először ismeri el azt is, hogy bizonyos, meg nem neve­zett személyek »túlmentek utasításain« és »átfogó erőfe­szítéseket« tettek arra, hogy »korlátozzák a (Wategate) vizsgálatot és elpalástolják a kormányzat egyes tagjainak részességét, erkölcstelen vagy bkylab-program A Kennedy-fokon megkezdték a visszaszámlálást A NASA lemondott arról a tervről, hogy az űrhajósokkal próbálja rendbehozatni a Sky­lab ür’.abora'íórium sérült nap­elemeit. Az amerikai űrköz­pont inkátta válljalja annak kockázatát, hogy az űrhajósok tudományos programjának né­hány célkitűzését feladja. Vég­szükség esetén az űrhajósok a Skylab energia-6zükségletének biztosításához felhasználhat­ják az őket szállító Apolló áramforrásait. Conrad parancsnok, Kerwin és Weitz űrhajósok kedd éj­Washington Nixon nyilatkozata a Watergate-ügyről kö- törvénytelen cselekmények­ben«. A személye elleni vádakat cáfolva az elnök nyomatékosan kijelentette: nincs szándéká­ban lemondani. A nyilatkozat hét pontban cáfolja a különböző kihallga­tásokon elhangzott vádakat. Eszerint az elnöknek 1. nem volt előzetes tudo­mása a Watergate-műveletről; 2. nem volt tudomása a Wa- tergate-üggyel kapcsolatos el- palástolási erőfeszítésekről és nem vett részt ilyen tevékeny­ségben ; 3. soha senkit sem hatalma­zott fel arra, hogy a Water- gate-per vádlottadnak elnöki kegyelmet ajánljon fel, s nem volt tudomása ilyen ajánlatról; 4. saját személyes vizsgálata megkezdéséig (vagyis idén március 21-ig) nem volt tudo­mása semmiféle olyan erőfe­szítésről, hogy pénzalapot biz­tosítsanak a Watergate-per vádlottai részére; 5. sohasem tett kísérletet a CIA bevonására a Watergate- ügybe, és senkit sem hatalma­zott fel erre; 6. saját vizsgálata megkez­désének időpontjáig nem volt tudomása dr. Ellsberg pszi­chiáterének, irodájába történt betörésről; 7. nem hatalmazott fel és nem bátorított egyetlen beosz­tottat sem arra, hogy bármi­lyen méltatlan vagy törvény­telen választási taktikához fo­lyamodjék. szaka érkeztek vissza Kenne­dy-fokra. Szerdán, közép-európai idő szerint 10 óra 30 perckor, is­mét megkezdték a visszaszám­lálást az Apolló rakéta péntek 14.00 órára tervezett felbocsá­tásához. Ha a visszaszámlálás zavartalanul folyik le és a Skylab űrállomáson nem je­lentkeznek újabb problémák, akkor végre elindulhat a há­rom amerikai űrhajós, az űr- laboratórium személyzetének első psoportja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents