Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-23 / 118. szám
Pantomim, a szó nélküli beszéd ' A műveltség netovábbja Köllő Miklós Kaposváron Ügy tesz, in intim falba 1 ütközne, és én látom a falat. I Ügy tesz, mintha kötelet húz- ; na, és én látom a lábánál körbe csavarodó kötelet. Ujjai hegyével érzi a téglákat. S a karizmait ínegfeszíti j a kötél. Ezek stílusgyakorlatok: művészetében művel ilyet ecsetjével a festő, rímeivel a költő és az agyaggal a szobrász is. Bajban vagyok, amikor Köllő Miklósról, vagyis a pantomimről szólok, mert minduntalan a -hang nélküli testbeszédtől« távoli példákért j nyúlok. Aki hasonló helyzetbe . kerül, ne mentegesse magát Hiszen a pantomimnek alig van hazai szakirodalma, s ez a művészeti ág — igen kevés kivétellel — nélkülözi a kritikusokat is. Amiért lelkiisme- retfurd a 1 ásun k lehet, hogy esetleg keveset sem tudunk arról, ami az utóbbi években l] a hazai pantomimben történt. Történt egyáltalán? Hiszen a pantomim nem kapott állandó 1 helyet egyik színházunkban j sem, s a televízió sem kényezteti a pantomim kedvelőit. Figyeljünk Köllóékre — mert elsősorban rájuk érdemes —, és választ kapunk a kérdésekre. Köllő Miklóst kö- j rülbelül négy éve «-jegyzik«, azóta megjárta Amszterdamot. Amerikát, Spanyolországot. Idehaza egy pesti pincében hosszúra tervezett pantomim- sorozatot indított, de ott csak tízszer találkozott főleg fiatalokból álló közönségével. Járta és járja az országot, s már nemcsak ő, hanem együttese, a Dominó is sikert arat. Pedig a közönség egy része a bemutatkozás első pillanatában csalódik. Akik a krétaarcú bohócot, a clownt várták, vagy akiknek a pantomim kizárólag Marcel Marceau-vai jelent egyet, s ha nem Bipet látják, csalásra gyanakszanak. Igazuk van? Biztosan nincs, hiszen Kölló arcáról eltűnt a ekként sántít »-a bizonyítási eljárás«, mert ha valaki nem fehérarcú és történetesen nem Marceau-követő, attól még lehet rossz pantomimes. Máshonnan - kell tehát közelíteni, és messzebbre visszapillantani. Ha másért nem, hát azért, hogy lássuk, mi mindenre voltak képesek a pantomimmel. Az elmosódott határok miatt nehéz a meghatározása, egyelőre vessük papírra, amit — legalábbis a tudomásom szerint — senki sem vitat: ez az ősi színjátéktípus egy csupán testmozgással és arcjátékkal kifejezett drámai akció. A franciák a tizenhatodik század végén már tapsoltak neki — vallják az egykori leírások. S amiben már nem hagyatkozunk a krónikásokra: a pantomim első, huszadik századi, csodákra képes művelője Chaplin vort. Szavait senki sem hiányolja, Chaplinnel nem babrált ki a némafilm kezdetleges technikája. Olyan szintű pantomimet alkotott, hogy mondanivalóját a kimondott emberi szó csak elhomályosította volna. A chaplini példát elemezve sokan számon kérik a pantomim művészeitől a mímo- drámát Ha érdeklődésük nem is, ám produkcióik zömmel más irányt vettek. (Meglehet, nem ez a legjellemzőbb példa, de gondoljunk Béjart-ra, aki a pantomim segítségével egy teljesen új balettstílus alapjait teremtette meg.) Igen sokan úgy vélik, hogy a pantomim nem lehet életképes mint önálló színházi formanyelv, s csak úgy maradhat fenn, ha a «-totális színház« szolgálatába szegődik. Nem biztos, hogy egyszerűsíti a véleményalkotást, ha most ide írom, Köllő Miklós beszélgetésünkön óva intett a mimes és a pantomimes összekeverésétől. A pantomimes Karl Günther Simon tanulmányának példáival bizonyíthatjuk, a pantomim elfogadott eszköze lett a drámának is. j Az Állítsátok meg Arturo Uit! előadásában például par.tomi- mikusan cselekvő alakok éráé- - keltetik a bár légkörét, ahol Ui a cimboráival szórakozik, i Ám Brechten kívül Wilderre, Williamsre TS hivatkozhatunk, j Megérdemlünk egy kis pihenőt; Köllő Miklós szavait idézzük a pantomim geometriai jelrendszeréről, ö a testet egy vonalra és egy pontra bontotta. A pont a köldök, a vonal a gerincoszlop. A vonal egyik vége a keresztléc. a medence, a másik végén gömb- í ként egyensúlyoz a fej. A felosztás meghatározza a test pontjainak egymástól független mozgatását is. Am ez egv másik, rendkívül érdekes — s nem utolsósorban anatómiai j ismereteket feltételező — téma. A Pantomim — inkább j megsejtett — gazdagsága csa- j pongásra készteti az embert, telnek a kéziratlapok, s még j nem esett szó Köllő Miklósnak és két művésztársának a kaposvári ifjúsági házbeli fellépéséről. Azt hiszem, kinevet- i nének, ha mellőzve a megfogalmazás fondorlatait azt írnám: nem tudom egeszen pon- i tosan, mit láttunk, de nagyon I jó volt. Pedig errefelé rejtőzik ; j az igazság: Köllő az egyre szűkülő tért tapogatta maga1 j körül, s mi a nézőtéren úgy I éreztük, súly nehezedik a mellünkre. Köllő egy szétrágha-1 í tatlan gombóccal küszködött, s) mi is nyeltünk, amikor lefelé szaladt az ő ádámcsutkája. Köllőék és a közönség az előadás végén úgy néztek egy- ! másra, ahogy a bemutatkozás - első perceiben szokás. Sok-sok várakozással. Mondom, Köllőék is. Pintér Dezső C seppet sem fiatal, művelt külsejű, állástalan férfi, ez áll a színla- pon a főhős, Ekipazsev neve után. Ennyi minden! — és azt hisszük, máris mindent tudunk Valentin Katajev vígjátékának főszereplőjéről, aki ráadásul azonos a címmel is. ő a műveltség netovábbja! A | jelzőkkel jócskán körülrakott Ekipazsev mégsem íróasztalon naggyá dagasztott papírhős. hanem bizonyára ott mászkált a fiatal Szovjet-Oroszország utcáin, elnyűtt, egykor elegánsra szabott kabátjában, büszkén fitogtatott, tudományos érdemekért kapott kitün- 1 tetőseivel, bölcsen hangoztatott szimpátiájával az új rendszer iránt, de rosszul kendőzött nagyképűséggel, minden bajon, nehézségen kárör- vendö kajánsággal. Azt hiszem. bőven láthatott ilyen alakokat Ogyesszában is a fiatal kirakatszervezö: Valentin Katajev. A NEP-korszak kirakatszervezői állásához hoz- zátarozott: ügyes szövegeket eszkábalni rigmusokat, élce- ket rögtönözni. feketézők, anarchisták és még az Ekipa- zsev-típusú igen művelt -szimpatizánsok« ellen is. A harmincas évek elején, ami- j kor Katajev nekiült, hogy —1 a sikeres A kör négyszögesi- ; tése után — megírja A mű- | veltség netovábbját is, csak vissza kellett emlékeznie . . . A világhírű prózaírót a no- í vellák. regények mellett nem hagyta érintetlenül a színpad, j és ezek a színi "kirándulások« | ugyancsak hoztak sikert. A j műveltség netovábbja, ame- i Ivet Magyarországon először a Kaposvári Csikv Gergely j Színház tűzött műsorára jó vígjáték, amelyben a szatíra feszülő, kemény hámorát. ‘ a bohózat ügyes elemei oldják, j Jellemvígjátékként végig j egyenletes, a pergő, »vitrio- ' los» indítás után azonban ! mintha a megoldásra »elfa- j radna«, lelassul a darab, a : happy-end szükségszerű, ugyan, de annak nem látjuk • 'szükségszerűségét, hogy a dramaturgiai beavatkozást, me- [ lyet más daraboknál nem nélkülöz a kaposvári színház. j most mellőzzék. Ennyi -besegítést« elbírt volna a főiskola rendezőosztályán végző Szőke j István diplomamunkája. Otthonosan. találékonyan mozog a vígjátékporondon a J rendező. jó karmesterként hangolja össze a főbb szereplőket és általában eredeti I helyzeteket is épít a színen. Pazar harsánysággal, rokon- j szenves dévajsággal oldotta meg például Mihail és Sura szerelmi kettősét. A szánal- j más. félszeg dadogás elképzelhető lett volna szánalmas te- ; tova kísérő mozdulatokkal is. 1 Ehelyett azonban a dialógus dadogós-gátíásait. az ösztönök felszabadítása harsány, mohó pajzán mozgással állította szembe. A ház lakóinak vegyes társaságával kö- | riilrakja a rendező a nagyképű Ekipazsevet, találóan parodizál. néhol azonban elragadja a kedv, egészen a túl- ; zásokig! Szinte kirobban a színről a játék a széksorok közé, s nem biztos, hogy kellett ez! A háttér —szereplők között éreztünk felesleges alakokat is . . . 'A darab végső I -kifáradását« csak néhol si- • kerül ellensúlyoznia. A har- ' madik felvonás pedig lényeges, mert a műveltség netovábbjáról itt derül ki igazán, hogy a műveletlenség netovábbja: egy kul kerületi munkás, aki nagy tisztelettel várta otthonába, többet tud nála ... A jelzéseket, egy ,új világ apró, de bizonyító erejű -be- szüremléseit« jól fogja fel és tükrözi a rendező is, és általában jól mutatják a szereplők is. A szerepek, a szerep- játszások darabja elsősorban A műveltség netovábbja. A főhősé, Kun Vilmosé elsősorban! A -hullámhossz« azonos a Filuména házasságának izgága férjével és a Tartuffe Orgonjáéval (mindkét jellem- vígjáték egyik oszlopa volt Kun Vilmos). Itt azonban kőre épül minden. Az előbbiek kórossá fokozott változata Ekipazsev, a tudálékosság és a pimasz üresfejűség valóságos színpadi < tanulmánya. Hruby Márta ügyes jelmezében. a kopott eleganciával a külső megjelenés is egeszen jól sikerült, s ezt csak hatványozta a sok széles, terjengős mozdulat, mindenkire ráripa- kodó, rikácsoló gesztus, a har- pagoni, orgoni fenntartások, és ostobaságok sorozata — Kun Vilmos gazdag tehetsége. Talán nem véletlen az. hogy egy lényegében hasonló temperamentumú. harsány, színészi alkat az ellentéte is: a Kátay Endre által kitűnően színre állított munkás, az idősebb Paraszjuk. A típus szinte, kínálkozó külsőségeit elkerülve valóságos munkást, néhol még a kisebbrendűséggel, de általában szilárd öntudattal társalgó kétkezi embert állá elénk, igen nagy szeretettel. Hasonlóan sikerült Farkas Rózsa felesegalakitása és Garay Józsefnek a nagy sikert arató. ízig-vérig vígjátékfigurává tormáit jellegzetes nagyapója. A z együttes játéka nem egyforma, de ez érthető is. Nagyszerű Pogány Judit, Andai Kati és Kiss Jenő teljesítménye. Mindhárman eredeti, kedves fiatalok, jó kedvű őszinte humorral. mértéktartó karikíro- zással. Verebes István hatásosan agresszív Anaszovja azonban néhol mesterkélt, j száraz. Egy kissé halványabbra sikerült az ifjú Paraszjuk figurája — a főiskolai hallgató Reviczky Gábor alakitasa — és Czakó Klára Kalerijája. Mészáros Joli régi úrhölgye ügyes epizódalakítás, a jelmeze több ötletet is elbírt volna. Kiemelkedik a lakóik sorából még két kitűnő figura. Tóth Béla és Radios Gyula alakítása. Tröszt Tibor fehér festék, s Bip utánzását is hiába keresnénk műsorában. Mégis ,a legjobbak közül valónak tartják, nevét a lengyel Tomaszewsky és a cseh Fialka után már nem felejtik le a képzeletbeli ranglistáról. Bár testtel, kézzel, arcjátékkal is játszik, sokszor játékos karaktert reprodukál. A míme6 önmagából teremt. A színházi formanyelv kiművelésekor nyilván erről sem feledkezhetnek meg az alkotók. Sz. Mhargrdzeli A 100. bejegyzés A panaszkönyvben 99 bejegyzés állt, de az étterem igazgatója eddig egyetlen egyre sem felelt. Most azonban, amikor a századik bejegyzés esedékessé vált, izgatottság lett rajta úrrá. Mint a rendezőn, a századik bemutatója előtt. A tegnapi újságban ugyanis azt olvasta, hogy a metró egy évig érvényes ingyenjegyei ajándékozott az egymilliomo- dik utasnak. Ez a kerek szám eszébe juttatta az esedékes századik bejegyzőt... (Mit is kellene tenni? — töprengett magában. Talán ajándékozza meg a p anasztevöt. Nem, nem, ez valahogy nem stimmel. Inkább átadja a futballmeccsekre érvényes bérletét? Hosszas gondolkodás után úgy döntött: >•Humánusok leszünk. Századik bejegyzőnk ingyen kapja a megrendelt adagot.-'. Az étterembe belépett egy aktatáskás férfi. Az adminisztrátor odasúgta az igazgatónak: — Szemmel láthatóan int- rikus típus.' Ez lesz a századik. Az aktatáskás leült, a pincérek nyomban körülfogták. — Kérem szépen... — kezdte a vendég. — Azonnal — harsogtak kórusban a pincérek, és már hozták is a panaszkönyvel. — A menüi szeretném ... — Ugyan, ebből a könyvből bő ismertetést kap főzt- jeinkről — szellemeskedett az igazgató, majd hozzátette: — Siessen, írja be, omit akar, sürgős dolgunk van. — í De hiszen még nem is ettem — próbálkozott a vendég. — Elvégre a kritikus is elolvassa előbb a müvet, aztán kritizál. — Ez valószínűleg író — súgta az adminisztrátor. — Tudják, már írtam egy regényt — kezdte az aktatáskás —, a büfék világáról szól, de a nagy Ítészek azt mondták. nem világirodalmi szenzáció. Így most elhatároztam: az éttermekről írok. Azért jöttem ide, hogy tanulmányozzam a gasztronómiai ínyencségeket. Röviden: kérek egy hárcsót és egy üveg »Borzsomi—t. Most megissza a Borzsomit — gondolta a direktor, miután az aktatáskás megette a hárcsót. De nem-! Hozzá sem nyúlt az ásványvízhez, hanem az üres tányér mélyén nagy örömmel piszkálni kezdett valamit. A »valamit« aztán a zsebébe rejtette, és kinyitotta a panaszkönyvet. Szólt a dzsessz, a személyzet visszafojtott lélegzettel leste a vendég tollvonásait, aki befejezvén írnivalóját azonnal távozott. Mindannyian a panaszkönyv fölé hajoltak, amelyben ez állt: »Mar három hónapja keresem boltjainkban ezt a szükséges méretű facsavart, amit most végül is sikerült az önök harcsájában megtalálnom! őszinte köszönettel és hálával tartozom a vendéglátó igazgatójának, aki szívén viseli a lakosság közszükségleti cikkek iránti keresletét.FVurcmrotta. Ror.aH» Ilonka néni világa Ezen szóval fogad: — Jó napot, lelkem, isten éltesse. Ez lesz az alaphang a szennai Kossuth utca 9. számú házában, özvegy Istvánfi János- ! nénál, akit a faluban mindenki Ilonka néninek szólít. Ott, a tisztaszobában, aranykeretes barna reri lyiképek, púpozott ágyak környezetében üldögé- I lünk. Ott van Margit menye és a nésziasszony, özvegy Csapó Józsefné, Margit néni. 1 — Az unokám fényképit nézd? A szerelőműhelyben dolgozik. Még iskolában sem járt. amikor fából traktort faragott. Mondtuk neki: »Mért azt az i olajos mesterséget g'yelűted ki magadnak?« De csak kitartott mellette... Néhány évvel ezelőtt még 1 nem ebben a kívülről téglapiros házban beszélgettünk volna. Zsúpfedelű épület állt Itt 1965-ig. Fénykép is van erről is: lovas legény beszélget a kapuban két menyecskével. — Aj. a régi szép menyecskeviselet ! Bő mén tölök fölé bő szoknyát húztunk, úgy ám! Pén tölbül az élelmeseknek nem köllött sok. Én mindig sótartó lány voltam: se sok, se kevé6 nem volt rajtam húsbul. Na aztán a kurta üng, kasmirken- dö a nyakba. A lábon gombos kapca feszült. Félcipő. De az egészben legszebb a konyt vót. A konty. amelyet ebben a mai időben már csak ketten tudnak csinálni Szennán. S kettejük közül az egyik: Ilonka néni. — Ez, látják, ez má hetven- nyóevan éves. Ügy vótunk ezzel. mint a királyné a koronával. Éjjel-nappal viseltük. Templomban, kapálásban egyformán. — Hogyan készül? — Nagy munka ez. A rödős csipkét a drótra varrom. Rózsa is költ, de má csak keményet, francos műanyagot lehet kapni. Hoz azér, aki akar puhái. Fekajtatja a falut érte. Mer három sor fehér után egy sor rózsa köti. Én ezt a pántlikát Szigetváriul kaptam. Aranyozott búzakalász is van rajta. — így iMt a fejen a szennai konty Szalagok. Hatja? Szén így örgy- virág, nefelejcs, szegfű, piros róizsa . . . minden van rajta. Na, aztán gőzőnyi költ. Forró vizet öntök a teknyőbe, letakarom. Mikor gondolom, hogy hűl a víz, akikor rátartom a kontyot a gyors melegre. így kapja meg a formáját. A menye meg is próbálja. — Jaj, a hajam, nem fekete már! Valamikor, amikor még az Ilonka mellett nem kellett a nénit is mondani, de sokszor kiment a lányokkal a horhos melletti rétre. Potáztaik — esd rugózásnak is a testvél- lányát vette el. Hát te. fiam, mér nem fekszel oda a feleséged mellé? Megmondom | én, édesanyám: nem jó van 1 ez így, ahogy van. Nem is vót, Az az asszony, a felesége, az tan fűvel-fával összeállt . .. — Az én bátyámmal élt később együtt — a nászasszony mondja. — De azt is méglö- i vette egy cselédgyerekkel. Kadarkúton vette a fegyvert több zsák búzáért. Hová tűntek a fazekak, amikben főztek? A múzeumokban akad mutatóba belőlük egy-egy. A »kászlik«. a »sublatok« is kikerültek a hámondták ezt — az almákkal. Egymásnak dobálták a lányok a gyümölcsöt. A legények meg | — ha tehették — elkapdosták. •Add vissza, te János!« Így kezdődött. .. Istvánfi János elvette. Tudta róla: dolgos lány. Mert az apja — amikor Ilonka még csak nyolc éves volt — elhalt. Negv fehernep maradt. — Ember nélkül szereztünk a hathoz még egy holdat. Mentem a Tokaj urasághoz szög a- nyi. Meg napszámba. Ha kellett, a Kémény-völgybe, ha hívták, a Lojcsásba. — De ne Lojcsásnak írja. Dolmánynak kell írni! Milyen viilág volt az? — Vót úgy., hogy testvei- fi* i zaikibul. — Gánicát. dödöllét ritkán főzünk. Miótátul kenyeret nem köll sütnyi, bubotát sem szaggatunk belőle. Csak azt a szép örzsébet-napi köszöntőt sajnálom, mer elfelejtik. »Idejöttem reggelre. örzse köszöntést re. Örzse, maradj békivel, köszönnek egészséggel!«. Szemüveg nélkül varr, hetvenegy évesen. — Jó világ ez. nem hagyík magara az öreget. Irta: Lesfcó Lásaló Fotó: Grábner Gyula. Somogyi Néf/apl 5
