Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-19 / 115. szám
/ Vetik a káposztát, szedik a Négy nemzet ételei az asztalokon Vetik a kései káposztát a mesztegnyői Lady János Termelőszövetkezet kertészeiében. Hatszáz négyzetméternyi területen került tőidbe a mag, s a'kikelő palántákat húsz hold- nyi területen fogják elültetni. A fóliasátor alatt megkezdték a karalábé szedését. Eddig hat-hétszáz fejet szállítottak már Marcaliba. Négy ország — Csehszlovákia, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és Magyarorezág — zászlóit lengette a májusi szél a balaton- boglári áfész Hullám vendéglátó-kombinátjának bejáratánál. Az étterem és a bár ünnepi külsőt öltött tegnap délután. Az étteremben hófehér térítők, virágok, az asztalokon a hidegkonyha remekei. A bárban szemgyönyörködtető terítési bemutatót láthattak a meghívott vendégek s megcsodálhatták a gasztronómiai műveszet remekeit. A bemutatón megjelent Bartolak Mihály, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, Tóth Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese, illetve a SZÖVOSZ, valamint a Somogyi Fogyasztási Szövetkezeti Mozgalom több vezetője is. A részvevőket s a négy nemzet küldöttségét dr. Kiss József, a MÉSZÖV elnöke — a rendezvény fővédnöke — köszöntötte. Szólt az esemény szakmai jelentőségéről, majd kés, villa s kanál került a kezekbe, hogy a meghívottak véleményt mondhassanak az ízekről, a készítményeikről is. Ez a tegnapi rendezvény tett pontot az egy hetes nemzetközi vetlékedő végére. A négy j nemzet fogyasztási szövetke- j aebeinek végzős vendéglátóipa- j ri tanulói: három szakács, há- ; rom felszolgáló, két oktató és A műszaki szervezet kialakításáról ! a delegációk vezetői — egy-egy nemzetet kilencen képviseltek — mutatták be a főzés és a felszolgálás tudományát. Az áfész, a Hullám étterem vezetői és dolgozói messzemenő segítséget adtak a csapa- í toknak nemzeti estjeik megrendezéséhez. A versenyzők május 13-án este érkeztek a balatonboglári SZOVOSZ- üdülőbe. aztán az izgalommal beli munka következett. Hétfőn a csehszlovák, kedden az NDK-beli, szerdán a lengyel, csütörtökön pedig a magyar végzős tanulók vették kézbe a főzőkanalat, öltötték magukra a pincér kabátot. A vendégek és szakemberek szerint valamennyien jelesre vizsgáztak. Minden nemzet estje egyúttal í tapasztalatcsere is volt. ! A pénteki bemutató során ; kér tem, meg Balázs Andort, a ' szervező bizottság vezetőjét, j foglalja össze az egyhetes I munka jelentőségét: »Az NDK j és Csehszlovákia fogyasztási szövetkezeteinek kezdeményezésére 1971-ben kezdődött a \ nemzetközi rendezvénysoro- | aat, s oda a magyarokat is j meghívták. Az idén Maigvar- ország adott otthont e vetléke- dőnek. és itt kapcsolódott be először a lengyel fogyasztási szövetkezetek csapata. Mindennek célja a részvevő országokban folyó vendéglátóipari szakmunkásképzés formáinak és módszereinek tanulmányozása. annak megítélése, hogy a szakmai tudást, az anyagot a tanulóidő alatt hogyan tudják elsajátítani a fiatalok. Az eddigi tapasztalatok igazolták e találkozók szükségességét. hozzájárultak az egyes nemzetek konyháinak megismeréséhez, az emberi, baráti kapcsolatok erősítéséVégzős vendéglátóipari tanulók versenye Balatonbogláron tanácskoztak a tsz-ek szakemberei Kaposváron hez. A bemutatónak nincsenek vesztesei, csak győztesei. NemA napokban került sor Kaposváron. a Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének rendezésében a körzet főmezőgazdászainak és műszaki vezetőinek tanácskozására. Ennek fő célja a tsz-ek műszaki szervezete kialakításának megbeszélése volt. A termelésfejlesztés ugyanis az utóbbi években egyre nagyobb mértékű; sok szövetkezet egyesült, és mind kevesebb a kis tsz’ A föld ötven százaléka a négyezer holdnál nagyobb területtel rendelkező szövetkezeteké. Mindez maga után vonja a termelésfejlesztést, s ez egyúttal műszaki szempontból is fontos: elsősorban nem a géppark számbeli növekedésével. hanem minőségi változásával jár együtt. Megvalósításához azonban műhelyekre és megfelelők szakembergárdára is szükség vám, így a műszaki szervezet kialakítása nehéz, összetett feladat, mivel a helyi adottságokat is figyelembe kell venni. A Műszaki szervezet kialakításáról Mélykúti Csaba, a Mezőgazdasági Gépklsérleti Intézet javítástechnológiai főosztályának munkatársa tartott előadást, s beszámolt az intézet kutatási eredményeiről. — Negyvenezer traktor az elkövetkezendő időszakban az ország mezőgazdaságát megfelelően kiszolgálná — mondotta. — A nagy teljesítményű. automatizált gépek kezeléséhez nagyabb műszaki intelligenciával rendelkező traktorosokra is szükség van. A traktoregységek lóerő-teljesítménye az utóbbi években rohamosan növekszik. 1970-ben 4«, 1975-ben 65, 1980-ban pedig várhatóan 86 lóerő jut majd egy trakto'-egységre. A kambájnpark gépeinek számát 12 ezerről 14 ezerre kell emelni, a minőségi fejlesztés mellett. Eibből következük, hogy a műhelyterületek korszerűsítése is előtérbe kerül. Az új típusú traktorok felújítását, nagyobb javításait nem célszerű — és nem is gazdaságos — a termelőszövetkezeteknek a saját műhelyükben elvégezni, mivel a műszaki felkészültség hiánya miatt elhúzódnának a munkák, s így a traktorok hosszú időre kiesnének a termelésből. Ezt a feladatot csak a korszerűen fölszerelt szervizek láthatják el eredményesen. Az előadó ezután a gépek teljesítőképességének a megőrzéséről beszélt. A műszaki vezető szerepéről szólva, pedig hangsúlyozta a teljes szakmai tájékozottság, a kellő politikai és vezetési ismeretek jelentőségét. Az alkatrészellátás mennyiségi szempontból kielégítő ugyan, de az összetétele kifogásolható. Hamarosan azonban ebben is jelentős javulás , várható. A műszaki szervezet I kialakítására. a gépparkok j megszervezésére az intézet technológiákat dolgozott ki: ezek bevezetését, a helyi viszonyoknak megfelelő alkalmazását segíti, s ha valamelyik gazdaság igényli, szaktanácsokkal is szolgál. A következő előadó. Boór Ferenc a traktorok javasolt karbantartásáról és az erőgépek állapotának műszeres vizsgálatáról beszélt. Az előadásokat követően válaszok hangzottak el a részvevők kérdéseire, majd a műszeres vizsgálatoknak az MTZ—50 típusú traktoron való gyakorlati bemutatásával zárult a tanácskozás. D. T. zetd konyhájukat nagyon magas színvonalon mutatták be a végzős tanulók. Érdekes volt az is, hogy a rendezvény során, egyedül a magyar csapat hozta cukrászkészítményeit, a többi három országban ugyanis ez nem tartozik a vendéglátóipar hatáskörébe. , A Fogyasztási Szövetkeze tele végzős szakács- és felsaol- i gáló tanulóinak versenye tegnap este zárult. A sok izgalom és kemény .munka után örömmel vették kézbe a fiatalok az okleveleket és a rendező szervek ajándékát. * Dévai Zoltán \ \ IMRE LÁSZLÓ: Két év nyolc hónap ; /9. ' Kicsi táncoló lépésben megy foda a spaknival a habarcshoz, fmire Kés a malterkeverőt föl- f kéri egy szolid tangóra: »Ar- f gentínában csókra vár a lány." JIgen, a pampákon, mindjárt ybal kéz felől ott ül egy hosszú \ hajú lány, meglátja Kicsit, J hozzásimul forrón, közelebb, J közelebb, s amikor már egé- Jszen közel van, visszaváltozik i hosszú nyelű malterkeverővé, i amit aláírásra bárki megkap- J hat a szerszámraktárban. } Kapelláró mintha oda se figyelne, de látja azért minden mozdulatát. Fries lépésekkel lejön a létra tetejéről, szólítja Bikát: »Gyere hamar, megfca- nítlak festéket keverni. Itt ez a vödör, látod? Most liárom- J negyed rész vizet teszünk bele, Jigy ni. Hol a festék. Kicsi? Ez $az. Most beleöntjük szépen, júgy! Most föltűnöd az inged i ujját, egész a váltadig, hadd J látsszon a tetovált csaj combija a muszkáidon, nyúlj bele Jhátran, csak úgy. ahogy mutat- itam. mintha a kútágast fejnéd ^odahaza a nyárfalombos kis ^faladban. Na látod. így, csak áteeemeiw-hogy túabe jöjje* — Cigarettaszünet! Bika ott áll, merő egy kuli- mász vállig, mind a két keze. Káromkodik rettenetesen, s kinevetik, őt senki se nevette ki soha büntetlenül, de ez most nem olyan szituáció, hogy ütni lehetne. Még jobban nevetnének, s elugrálnának. Legalább egyet közülük bele kellene fojtani a vödörbe, vagy inkább ráönteni a festéket, marná ki a szemét, ordítana, mint akit nyúznak. Fölkapta a vödröt. — Oda is viszed? Kösz. Akkor már vidd is oda a létrához. Jó, letelheted! Klassz! Most majd figyeld, mit tiud a legöregebb pemzli — mondja Kapelláró, mintha tudomást sem vett volna arról, mit forralt az imént Bika. Elszívja a cigarettát, majd nyugodtan fölballag a létrán, egészen a tetejére, ott a jobb lábát átveti, és meg is áll a létra másik ágán. Belemártja a rövid nyelű meszelőt a festékbe, kiemeli onnét, egy cseppet lerázza, s nagy, hosszú karlengetéssel elkezdi festeni a mennyezetet. — Látod. Bika? — fordul 900sb hajtóka»# testesei, img közben dolgozik, dühös tekintetű társa felé. — így meszeld az eget is, ha egyszer eléred. Csak egyet el ne felejts: azt kékre szoktuk. Átveszed, vagy rágyújtasz előbb? Ott a staub! Munkásnak álcázott Kent. Vigyázz, ne szívd mellre, mert akkor csicsogni kezd a tüdőd. Az első perctől kezdve szem- benálinak. Három az eggyel, egy a hárommal. Kapeilárón látszik, hogy elemében van. Ilyen nagy szava odakint soha nem volt. Igaz, ott Bereczki volt a gazda. Észre sem veszi, hogy az öreg szavait, tréfában is morcos félmondatait ismétli, amiket, úgy hitte, régen elfelejtett. Jókedvű. Látja, hogy Kicsi és Kés fölnéznek rá, s tetszik nekik, ahogyan viselkedik. Jól van. srácok, de azért nem kell túlzásba vinfti, begurul itt nekünk. és mehetünk a szigorítottba. Ki fejezi be amit el- Kezdtünk? Bereczki szaki biztosan nem. Van annak más dolga. Azóta már biztosan ki- veszekedte magát az irodán, »beolvasott« ennek vagy annak (az illető csakis valami fejes lehet, mert amilyen gE'smb lelkű lefelé, annyira ' rátarti följebb, egészen az igazgatói irodáig), igaz, nem ért el sokat, de azt a maga erejéből, a munkája által érte el. Igen a munkát is kiadja ilyenkorra a segédeknek, az inasoknak — melyiknek mi dukál —, tüsténkedik ott, míg -ce*k mindenkit Az utasok érdekében 1^1' n:i|> mm HÓI* A Volán ellenőreit kísértük | el ellenőrző körútjukra. Méng \ Henrik gépkocsivezető, Farkas István és Tobak Ferenc, a piros karszalagok tulajdonosai, útban Csurgó felé a munkájukról beszélnek. — Ismernek bennünket más vállalatok, üzemek gépkocsi- vezetői is. Ha előznek vagy! szembejönnek velünk, és nem I tudjuk magunkat »láthatatlanná" tenni, jeleznek az au- l tóbusz vezetőjének. Tíz utas — jegy nélkül Öraegyeztetés. körültekintő böngészés a menetrendben: közben figyeljük a szembejövő járműveket is. Aztán beáll unk egy mellékűtra. A Barcs—Ba- bócsa—Vízvár járatot várjuk. Néhány perc késéssel érkezik az autóbusz, kelletlenül áll meg. Valamennyi hely foglalt. ' még az ülések között is állnak. 1 de a kalauz mosolyog. S ha mosolyog, akkor már nincs | baj. Többször fordult elő szabálytalanság ezen a járaton, j Most nem találtunk hibát. A Gyékényes—Őrtilos—So- s mogybükkösd—Csurgó távolsági járatot őrtilos határában várjuk be. Gépkocsink 300 mé- ' terrel odébb parkol, hogy ne keltsen feltűnést. Ügy látszik, a késés valamennyi járat egyik jellemzője, mert ez sem érkezik pontosan' Ilyenkor emelt hangon beszélnek az utasok, idegesebb a kalauz is, és a kocsiban felbomlik a rend. — Előfordult, hogy egy távolsági járaton 40 utas közül tíznek nem volt érvényes menetjegye. Természetesen a büntetés sem maradhat el ilyenkor, az ötven forintot kifizeti az utazó. Bennünk, ellenőrökben, a kalauzon kívül az utasok is ellenségüket látják. Megtörténik, hogy egy részük »otthon« felejti a tárcáját, kapkodva kutat, a zsebét is megmutatná. Természetesen személyi igazolvány sincs kéznél. de ha a rendőrséget emlegetjük, azért a mellényzsebben mindig akad »felesleges« pénz. Szidnak bennünket, az öklüket rázzák. Valóban így van, de azért nem kell attól tartani, hogy meglendü] a jobb kéz. Egyszer fordult elő, hat hónap lett a következménye. A kalauz is hibás. Többször nem ad jegyet, ha ismerős, rokon. barát utazik a buszon, de a viteldíjat elteszi a zsebébe. Ilyenkor feljelentjük, és nem marad el a büntetés. A szégyenlős kalauz Ellenőriztük a gyékényes! helyi járatot. Szemüveges jegykezelője azt sem tudta hirtelen, mit szóljon, annyira izgult, amikor az ellenőrök felkapaszkodtak a lépcsőn. Oka volt rá. A megengedhetetlen módon letépett jegyek visszafelé is eladhatók, és az »üzlet« búsás hasznot ígér. A felelősség levonáskor mentegetőzik: ő nem tehet róla, nem hibás, véletlenül történt. Egy kís idő múlva: ne haragudjanak, máskor így lesz meg amúgy ... Az ellenőrök jegyzőkönyvbe veszik a történteket, s a kalauzzal is aláíratják. Ez mar a busz mellett történik. A kalauz szégyenérzete nem engedi, hogy az utasok előtt firtas- ság mulasztásait. A Csurgó—Szenta közti járaton minden rendben volt. de nem így a Kaposvár—Bö- hönye—Csurgó között közlekedő autóbuszon. Csaknem másfél órai késéssel érkezett a végállomásra. Vése határában állítottuk meg, A kalauz nélküli kocsi vezetője hangosan köszöntötte az ellenőröket: Jelentem, a kocsi rendben! Ami annyit jelent, hogy mindenkinek van jegye, és feltehetően nincs semmi szabálytalanság. Amikor azonban a leszállókat ellenőrizték, kiderült, hogy azért még sincs minden rendben. A büntetést az az utas sem kerülhette el, aki váltig bizonygatta, ő pedig vásárolt jegyet. Hosszas huzavona után végül mosolyogva fizette ki az ötven forintot. Kíváncsiak voltunk a kaposvári helyi járatokra. Este kilenc óra után már kevesen veszik igénybe az autóbuszokat, kevesen sétálnak az utcákon, csalásra is kevesebb a lehetőség, de azért próbát tettünk. INégyforintos jegy — kettőért? A kettes járaton talán nyolcán utazhattak. A többségük bérlettel, de azt is érdemes közelebbről is megvizsgálni, mint azét a fiatalemberét, aki nem írta rá bérletére a sorszámot. Hogy mióta használhatta jogtalanul? Nehéz volna eldönteni. Sértődve, duzzogva fizette ki az ötven forintos bírságot. A tizenegyes járaton a kalauz három négyforintos jegyet adott ki három utasnak — két forintért. Semmit nem tudott felhozni mentségére. Nem könnyű az ellenőrök munkája. Szidják, szapulják őket, ádáz »ellenséget" sejtenek a piros karszalagos, tányérsapkás Volán-dolgozókban. A kimutatások szerint pedig évente csaknem kétmillió forint »tűnik« el. vándorol illetéktelen zsebekbe. Valamennyi járatot ellenőrizni képtelenség. Az ellenőrök azt mondták: amíg a fővárosban jól bevált lyukasztórendszert be nem vezetik, nem várható számottevő eredmény. Rőhrig Gábor el nem igazít egész napra, aktán hozzálát ő maga is. nehogy szó érje a ház elejét. Most pedig lassan ebédhez készülődik, hideget eszik, piros kockás konyharuhából. Ez a szokása. Aztán elballag egy kis- fröccsre, át a köpködőbe, így csinálja negyven éve nyáron inkább, mint télen. Ha fáj a gyomra — a festők között sok a gyomorbajos —, sápadt arccal járkál közöttük, s nem mondaná, mi baja, az istennek se, de hát látszik az, a beesett arcán, a lázas szemén, a szava járásán, olyankor legjobb az htjából jó előre kitérni, mert nem néz se istent, se embert. — Bika! Hallod? Belőled jó szobafestő lenne — mondja Kapelláró. — Honnan veszed ezt? — Nem öntöd rá a festéket, akire dühös vagy. — Még rádönthetem. — Meggondolod te azt. Nem vagy te olyan. — Miért ne lennék? — Mert melós vagy. előttem ne játszd a bazári majmot. Te tudsz dolgozni meg szeretsz is. Te nem most hazudsz. Akkor hazudtál, amikor csövezni kezdték Hogy volt az a dolog, Bika? — Nem érdekes ... Ott kezdődött, hogy összebalhéztam otthon, a tsz-ben az elnökkel. Mindig a kapáláshoz osztott be. hiába kértem, adjon más munkát, nem bánom, ha bgle- döglök is, de a kapat aat a*álom mint a ... Na mindegy. Elkezd ott hitegetni, hogy majd így lesz, majd úgy. közben csak ott kapálgatok én Rozi nénémmel és két-három öregasszonnyal egész nyáron. Megelégeltem, s a dohány is kevés volt. Mit rohadok én itt, gondoltam. bemegvek még egyszer az elnökhöz. Hát be is mentem, piásan. és ez volt a baj. Amikor megint azt mondta, várjak türelemmel, hirtelen fölment a pumpa, s azt mondom neki, hát miért én váriak mindig. Miért mindig ábécé sorrendben osztogatják a jó melót az irodán: atyafiak, barátok, cimborák, és csak aztán a többi. Hadovái ott nekem: jobb lesz, ha tartom a pofám, mert elintéztek — Kit intéztetsz el, te rohadt kulák? — Akkor már nekem is megjött a hangom. Mérgemben azt hittem, ráborítom az asztalt. A többit már kitalálhatod. Följöttem Pestre. Kégli sehol, kettőnknek adta ki az ágyat az öreglány, akinél albérletet kaptam. Először nagyon tré volt a helyzet, hogy nincs hova hazamenni, aztán ez se érdekelt. Aludtam, ahol rámes- teledett: haveroknál, nőknél. (Folytatjakj