Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-19 / 115. szám

KITÜNTETETTEK El üzem cím a bejárat fölött C saknem kétszáz név. Akad köztük ismerős is, mint például a sió- toki Klabuzai Miklós, a ka- posmérői Prukner András, a visnyei Bárány Tibor, a nagy­atádi Mészáros József, a dará­nyi Nagy István, a böhönyei Kovács Lajosné, a kdsbánapáti Fábri Béla, a belesi Simon Gyula. Növénytermesztő, párt- •tótkár, főagronómus, főkönyve­lő,elnökhelyettes, elnök — ez a munkakörük. Valamennyien termelőszövetkezetben dolgoz­nak. Mind a csaknem kétszá­zan, a Drávától a Balatonig. Nevűiket a legutóbbi MÉM-ér- tesítőben olvastam, mégpedig a Személyi ügyek rovatban, a Kitüntetések címszó alatt, ez­zel a bevezető szöveggel: »A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter hazánk felsza­badulásának 28. évfordulója alkalmából eredményes, jó munkájuk elismeréséül a. Me­zőgazdaság kiváló dolgozója jelvénnyel tüntette ki...« Csaknem kétszáz somogyi termelőszövetkezeti dolgozó. A foglalkozásukat, illetőleg be­osztásukat tekintve van köz­tük traktorvezető és tsz-ein ők. j növénytermesztő és főagronó- j rnus, állatgondozó és főköny- •, velő, gépszerelő és párttitkár, j giatterkezelő és SZTK-ügyin- j téző, brigádvezető és növény- védő szakmunkás, fogatos és takarítónő, mezőőr és éjjeliőr. S a munka, ünnepe vagy a ki­váló szövetkezet cím elnyerése alkalmából tovább gyarapodott megyénkben a kitüntetett szö­vetkezeti -gazdák és alkalma­zottak száma. S még nem tar­tunk az év végénél. És hány esztendő telt él a szövetkeze­tek megalakulása óta, hány olyan ünnepi esemény, amikor az embereknek kitüntetéseket adtak át a közgyűléseken? Ezt még könnyebben összeszám­lálhatnánk, mint azoknak az ezreknek a számát, akik me­gyénk közös gazdaságaiban az eddig eltelt időben kiérdemel­ték és megkapták a jelvénye­ket, kitüntetéseket. Ha a ha­tárt járjuk, a majorokban, mű- héivetoben. irodákban megfor­dulunk, biztosan találkozunk velük, vagy legalább is a több­Tízezer uttoret var a huszonöt éves csillebérci tábor Csillebércről az 1840-es évek közepétől kezdve egyre gyako­ribbak az írásos feljegyzések. A Horthy-fasizmus idején az illegális munkás- és ifitalál­kozók színhelye volt ez a vi­dék. 1948 után lett a neve fo­galommá. Tulajdonképpen földrajzi név, mégis mindenki úttörőkre, kisdobosokra, vi­dám nyarakra gondol e szó hallatán. A név összeforrt az úttörőmozgalom történetével. A felszabadulás után a Magyar Üttörők Szövetsége megalaku­lásával és erősödésével itt kezdődött meg egy úttörököz- pont építése. Azóta felnőtt a tábor. Eddig 250 ezer pajtás fordult meg itt. Az idén ne­gyedszázados fennállását ün­nepli. Ifjan, gyarapodva és megszépülve az évfordulóra. Az új körülményekről, cé­lokról s feladatokról tartott sajtótájékoztatót tegnap a tá­bor központjában Simon Já­nos, a tábor vezetője. 1968-ban kezdődött az úttö- rőbrrocLalam rekonstrukciója. Százmillió forint értékű beru­házásnak köszönhető, hogy a nyáron már egy még korsze­rűbb és szebb tábor várja az úttörőket. A felújítás során új szálloda is készült, amely nemcsak nyáron biztosit szál­láshelyet, hanem megteremtet­te a téli üzemeltetés feltételeit is. A parancsnoki épület eme­letráépítéssel gyarapodott, s a kulturális életnek kedvez a felújított szabadtéri színpad. Az altáborok új kis épületei és berendezései a kulturáltabb el­helyezést szolgálják, de egy­ben lehetőséget biztosítanak arra is, hogy májusban és szeptemberben jutányos áron igénybe vegyék a vidéki úttö­rőcsapatok is fővárosi kirán­dulásaik alkalmával. A most elkészült műhelyépületek szak­köri helyiségeiben, érdeklődé­si körüknek megfelelően bar­kácsolással, .modellezéssel fog­lalkozhatnak az itt táborozok. Fölépült a honvédelmi techni­kai park, s az úttörő-járőrpá- lya is. Ez mind-mind színeseb­bé, érdekesebbé teszi a jó munkájuk révén ide érkező táborozó pajtások életét. S nemcsak üdülni jönnek ide az úttörőik. A tálbor törek­vése az, hogy a játék és szó­rakozás mellett ismereteiket bővítsék, és ezzel is felkészít­sék őket a következő év úttö­rőmunkájának feladataira s akcióira. Korábban — az öt­venes években — csak üdülő- jellegű volt a tábor, noha már 1957-től előtérbe került a ve­zetőképzés. Több mint két éve ősszel, tavasszal és télen a mozgalom felnőtt vezetőinek is tartanak itt tanfolyamokat. A Miagyar Úttörők Szövetsé­ge már a megalakulásától kezdve nagy gondot fordít a nemzetköziség szellemében va­ló nevelésre. Jó lehetőséget nyújt erre hogy már 1948 óta rendszeresen táboroznak itt testvér pionírszervezetek kül­döttei is. Minden évben meg­rendezik a »Béke és Barátság« Nemzetközi Tábort, az idei nyár nemzetközi eseményei­nek sorát pedig május 22-én a Szovjet—Magyar Barátság el­nevezésű úttörőtalálkozó nyit­ja meg, 250 szovjet és 300 ha­zai pajtás részvételevei. A nyári program sokszínű, és mozgalmasan kezdődik. A ju­bileumi ünnepségek első rész­vevője — s a tábor lakója — az a kétezer úttörő lesz, aki június 10. és 20. között a VI. országos úttörőtalálkozó kül­dötteként tartózkodik majd Budapesten. I Csillebércen, áhol hajdan a ] KIMSZ-esek jártak az idén, í tízezer úttörő vesz részt a nyá- | ri táborozás jubileumi rendez­vényein. H. É. ségükkel. Azokkal, akik még nem dőltek ki a munkából, il­letve nem változtattak mun­kahelyet az évek során. Szóval: itt vannak ők, s dol­goznák. Beszélgetünk velük. És látszatra semmi sem árul­kodik arról, hogy otthon a kre- dencben, a sifonérban őrzik elismerésük bizonyítékát. Ami­re biztosan ma is büszkék. Ta­lán, mesélnek is róla, alkalma­sint megmutatják másoknak is, feltűziik a kabátjukra. F,gy- szer — évekkel ezelőtt — egy szövetkezeti nyugdijastalálko- zón láttam: az idős ember sö­tét öltönyén ott csillogott a jelvény, s a mellette ülő ugyan­csak koros asszony oda-odan é- zett, és az ő szeme is csillo­gott : a feleség büszkesége volt ez... Nemrég egyik szövetkezeti elnökkel beszélgettem, s ő mondta: jó ideje tervezi már az eddig kitüntetett szövetke­zeti gazdák összehívását. Amo­lyan véleménycsere-beszélge­tésre gondolt, ahol azok az emberek, akik a példás mun­kájuk révén kitüntetésben ré­szesültek a szövetkezet meg­alakulása óta, elmondanák, mi a véleményük a megtett útról. Rászánnának egy délutánt erre az összejövetelre. Sok szem­szögből ítélnék meg azt. ami íó volt. vasv ami szerintük hi­básan történt a közös gazdál­kodás során. Minthogy a ma­guk munkaterületén kiválóan láttáik, illetve látják el a fel­adatukat — ezt tanúsítja a ki­tüntetés is. —. nyilvánvalóan sok. megszvüelésre érdemes dolgot elmondanának, s ezeket az egész közösség érdekében hasznosíthatná a tsz vezetése. E z volt az elnök elgondo­lása. A megvalósításból azonban semmi sem lett. Az egyéb muniká, a min­dennapi szoros elfoglaltság nem hagyott rá időt. Pedig hát megérte volna. Mert talán ép­pen az ott elhangzottak segít­hetnének előbbre vinni a mun­kákat. Es talán azt is elősegít­hették volna, hogy a kitünte­téseknek a fénye mindig egy­forma ragyogással csillogjon — belül, az embereikben is. Az idén felszabadulásunk évfor­dulóján ismét csaknem kétszá­zan kapták kitüntetést. S nem ártana, ha a szövetkezetek évek múlva is emlékeznének és emlékeztetnének arra: tud­ják, kik szereztek kiemelkedő érdemeket a gazdaság erősö- diési folyamatában. Ez a köz­hasznú figyelm,esség minden bizonnyal növelné a kitüntetés erkölcsi értékét. Még nagyobb megbecsülést adna neki, jogos viselőjét pedig további még eredményesebb munkára ser­kentené. H. F. | Élüzem lett a Mosonmagya- j róvári Mezőgazdasági Gépgyár | I Kaposvári Gyára, s nem is j akármilyen körülmények kö­zött, A nagyvállalat évről év­re kiirt versenyében megelőzte — az összes mutatót tekintve — a többi három gyárat. Na­gyot nőtt az egy dolgozó mun­káját jellemző egy napos átlag termelési értéke: a .tervezett 820 forint helyett 867 forintra sikerült teljesíteni. Növekedett a termelési érték is: a terve­zett 139 millió forint helyett 143 millióra. így a főkönyvek kimutatásainak nyereség rova­tába is nagyobb összeg került, 27 millió helyett 30 millió fo­rint. Az elért eredmények el­ismeréseként, az április 28-i ünnepségen 183 ezer forint ju­talmat osztottak ki a dolgozók között. Ezenkívül huszonhatan érdemelték ki a Kiváló dolgo­zó kitüntetést. Eddig az impozáns fejlődést, és a megnyugtató hétköznapo­kat jellemző számok. Az ada­tok aizoníban csak a tavalyi erő­feszítések eredményeit jelzik. Ugyanakkor az sem lehet kö­zömbös, hogy mindezt hogyan vitték végbe. Mennyi erőfeszí­tést, ésszerűen tervezett és szervezett kis intézkedést sike­rült az év egymást követő hét­köznapjainak sorába illeszteni, s ezek hogyan befolyásolták a munkát? Hogy e kérdéshal- maizra választ kapjunk, fölke­restük Lovas József igazgatót. — Kétségkívül a körülmé­nyek is kedveztek nekünk 1972-ben — mondta —, mert a piaci igények nagyszerűen ta­lálkoztak termelési lehetősé- geinkkéL Szerződéseinket is ezek szerint alakítottuk. Űj terméket nem készítettünk, gyárunkat csupa olyan beren­dezés hagyta el, ami már jól bevált, s bizonyos termelés: tapasztalattal tudott rajta dol­gozni a gyár kollektívája. Ezek sorába tartoznak a különböző szemes és szálas terményeket szárító berendezések, azonkí­vül a Szovjetunióba szállított mintegy 310 darab egyszintes ketreces tojóház, továbbá a talajművelő gépek, mint pél­dául az FTM kombinátorok. Készítettünk még gyümölcs- gépsorokat, belföldi használat­ra és exportra egyaránt. Ha­gyományos termékeink közé tartoznak még a takarmány­keverő berendezések is. (Köz- bevetőleg: a takarmánykeve­rőknek ez az év a »hattyúda­la«, jövőre már nem gyártjuk ezeket.) A piaci helyzet az idén is kedvez nekünk: terme­lésünk 96—97 százalékára már most szerződéses fedezetünk van. így lehet ugyanis csak komolyan és tervszerűen dol­gozni. — Sikerült-e a munka jobb szervezésében is előbbre lépni? — 1971 végétől a munka- és üzemszervezési intézkedések sorát valósítottuk meg, külön­böző műszaki intézkedésekkel együtt. Ezeknek a legfonto­sabb tanulsága az volt, hogy a kapacitásnak megfelelően át­csoportosítottuk a munkaerőt. Az volt az elgondolásunk, hogy a munkaerőt ésszerűbben használjuk kd (akár erőteljes anyagi ösztönzéssel is), és úgy alakítsuk a tevékenységünket, hogy a gyár az 1972-es lét­számmal teljesíteni tudja a magasabb tervszámokat. Tisz­tában voltunk vele, hogy ért csak úgy érhetjük el, ha a termelést folyamatosabbá tesszük. — Vagyis csökkentek az év végi nagy hajrák és a mérték­telen túlóráztatások? — Arra törekedtünk, hogy pontosan teljesítsük negyed­éves célkitűzéseinket, nehogy az esetleges lemaradások az év végén torlódjanak össze. Ez aztán annyira jól sikerült, hogy például az idén is az első négy hónapban kétmillióval teljesí­tettünk többet, mint amennyit terveztünk. Mindezt, nem győ­zöm hangsúlyozni, a gyárban meglevő belső tartalékok fel­tárásával sikerült elérni. — Például? — Például önálló osztállyá szerveztük az anyagosztályt, kiszélesítve egyúttal a tevé­kenységi körét, de megnövelve a felelősségét is. — Tudják-e tartani ezt a színvonalat az idén is? — Nehezebb lesz, de meg­próbáljuk. Cs. T. Négy mázsa Julienne ételízesítő naponta A zákány i JVLÉK- telepen még nem kezdődött meg a szezon. A hatalmas csarnokok tisztára seperve várják a szállítmányo­kat, hogy aztán a friss zöld­ségből, gyümölcsből befőtt és savanyúság készülhessen. A modem konyhának ugyanis elengedhetetlen kellékei a tar­tósított élelmiszerek és a kü­lönböző ételízesítők. Az emeleti teremben asszo­nyokra bukkanunk. Egy hosszú asztal körül szárított zöldség- halmok között foglalatoskod­nak. Mögöttük zsákok garma­dája. Ételízesítő készül itt, nem is akármilyen. Kilencféle zöld­séget kevernek össze és csoma­golnak el. Az alapanyagot is itt. helyben, készítették, és a szárított konyhakerti növények most egymással keverve adják a Julienne ételízesítőt. Az asztalra terített alap­anyagok kellemes illata jóval biztat. Szárított burgonyát, a kelkáposztát és vöröshagy­mát kevernek össze. Természe­tesen előzőleg gondosan átvá­logatták a raktárból előhozott készítményeket, nehogy szeny- nyeződés, vagy más, idegen anyag rontsa a termék minő­ségét. A keveréket, amelyből na­ponta 40—50 zsákkal csomagol­nak, tíz kilogrammos csoma­golásban szállítják, — elsősor­ban a Somogy megyed MÉK vállalatoknak. De más dunán­túli megyék is szívesen vásá­rolnak belőle. D. T. A vállalatok termékeikért minél jobb árat szeretnének kapni. Ezt sokféle módon ér­hetik el, akár tisztességtelen eszközökkel is. (Ha rajta nem vesztenek!) Furcsa kettősség ez. Saját termékeinek áreme­lése, emelkedése miatt egyet­len vállalat — s annak egyet­len dolgozója — sem panasz­kodik. (Ha azonban a másik vállalat kér többet... Hazánk­ban 1,7 millió árucikk kerül forgalomba. Ki és miként ké­pes arra, hogy ennyiféle hol­mi árát szemmel tartsa? A nagy mennyiség némileg meg­tévesztő. A fogyasztási cikkek tetemes hányadát ugyanis — a liszttől a tüzelő olajig — rög­zített áron, azaz központilag meghatározott összegért adják j el a vevőnek. Más termékeket j — a karfioltól a szilváig — í szabadpiaci áron kínálnak. [ Marad tehát egy csoport, ahol I azt keli nézni: betartják-e az állam által maximált árat, il­letve — szabadáras termék esetén —, nem lépi-e túl a nyereség a méltányos hasznot. Valamennyi láncszem Természetesen csak leírva ilyen egyszerű ez. Mert jelen­legi, ún. vegyes árrendsze­rünkben feszültségeket teremt­het, hogy a rögzített áron ér­tékesítő üzem k^Joperációs partnerétől szabad áron vá­sárolja az alkatrészt, a félkész terméket. Ahogy sok vita volt azon is — most készül a jog­szabályi meghatározás — mi a AKI ÁRAT MOND Első fokon tek el, de a fönti három té­nyezőről mindenkinek más a véleménye: ami az egyiknek tisztességes, az a másiknak tisztességtelen. Van mit tisztázni, rendbe tenni, jogszabállyal mederbe terelni fönt, azaz országosan. Ám éppen ezért, mert az ár végső összegének kialakulásá­ban minden közbeeső lánc­szemnek — a nyersanyag-be­szerzéstől, a szállításon át a termelési technológiáig — nagy a szerepe, van mit csele­kedni első fokon is, a vállala­toknál, a műhelyekben. Ki kezdje? »Továbbra is az értékará­nyos árakra kell törekedni, de közben biztosítani kell az árak stabilitását« — szögezte le a párt Központi Bizottságának 1972 novemberi ülése. Kik kezdjék, s ho.1 ezt a stabilitást? Fock Jenő miniszterelnök az úgy befolyása van az árra, mint a közvetett költségeknek. S miközben majd mindenki az árakra panaszkodik, csák kevesen vizsgálják azt, hogy a termékelőállítás különböző szakaszaiban mi a fölösleges, a csökkenthető, a megtakarít­ható. A holt- és az eleven munkával való ésszerű gazdál­kodás — némi leegyszerűsítést megengedve — a forrása az önköltség mérséklésének. E forrásból azonban ma még csak kevesen, s alkalomszerűen merítenek. rúd, csöveket darabolnak fel néhány alátét miatt. Csupán jelzésül: a közleke­dési eszközök gyártásánál 66,9 százalékra, a bőr-, szőrme- és cipőiparban 74,3 százalékra, a textiliparban 66,8 százalékra zotti létszám gyors felduz­zasztását is megfizettesse. És a kötelességek? Mert a jogokkal kötelezett­ségek is párosulnak. A terme­lés önköltsége vállalati kate­gória, nem népgazdasági. Az­az a teendők ugyancsak vál­lalatiak. Márpedig az ún. köz­vetlen és közvetett költségek folyamatos emelkedése nem magyarázható kizárólag objek­Néhány de Roppant nagy anyagmennyi­séget fogyaszt ej az ipar. Egyetlen esztendő alatt 166 000 tonna öntödei nyersvasat, több mint kétmillió tonna acélárut, 5,4 millió négyzetméter kró- mos felsőbőrt, hogy csupán né­hány terméket említsünk. Tíz rúg az anyagköltség. S ami el- i tív okokkal. Része van abban pocsékolódik, abból nem lesz termék, valahol, valakikkel fi­zettetik az árban! Végső soron velünk, fogyasztókkal kényte­lenek megfizettetni. A vállalat joga Kézenfekvő, hogy a termelő az ártól költségei megtérítését, a. nyereség biztosítását várja. Ám fönntartás nélkül elfogad- hatjuk-e, hogy például tavaly a gépek és gépi berendezések gyártásában — hangsúlyozva, hogy találomra választott pél­dáról van szó, mert más ipar­csoportot is említhetnénk — 4,1 százalékkal növekedett a termelői ár? Fönntartásainkat az diktál­év alatt megkétszereződött az országgyűlés márciusi üléssza- ; iparban a villamosenergia-fel­kán egyebek között így adott használás — évi 5,1-ről 10,31 ja, hogy általános tapasztalat választ erre: »Az utóbbi idő- milliárd kWó-ra nőtt — ami- i szerint mindenütt és minden­ben a kelletenel kevesebb szó | ken benne van az új gyárak j kor könnyebben esik az önköltség csökkentésé- i serege, a korszerűbb berende ről, pedig a jövedelmező, a j zések légiója, de benne a pa .azdaságos termelésnek, az j zarlás is, az üresen járó gé ! tisztességtelen haszon ? Igaz,! j kimondhatjuk: amit tisztesség- , j télén magatartással, móds-zer- I rel, kirívóan magas arral ér-1 árak csökkenthetőségének ez változatlanul egyik fontos ele­me. A gazdasági vezetőknek sokkal nagyobb figyelmet kell fordítaniuk erre.« A termelés j szervezettségé­pektől a fölös világításig. S hasonló de szócskákkal foly­tathatjuk a sort, hiszen min­dennapos gyakorlat, hogy nagy ráhagyásokkal készülnek a' öntvények, drága acélt forgá nek, műszaki színvonalának. | csolnak kényszerűen, mert ___ _ __ __._________ ^ az anyagfelhasználásnak épp I nincs éppen méretszabato61 szervezetlenséget, az alkalma-. folyamodnak áremeléshez, mintsem a költ­ségek elemzéséhez, a költség­tényezők vizsgálatához. A vál­lalat joga — kivételes esetek­től eltekintve — annak eldön­tése, mit gyárt. Am azt a jo­gát már nem ismerhetjük el, hogy a termékeiért kért árral a kihasználatlan állóeszközö­ket, az anyagpocsékolást, a annak is, hogy — például — a torgácsológépek kihasznált­sága mindössze 1,1—1,3 mű­szakira terjed, lassú az újítá­sok, találmányok gyártásba való bevezetése, az új techno­lógiák alkalmazása, laza az anyagelszámoltatás, túl nagy a hulladék, s így tovább. Sók szó esik napjainkban a vállalati árpolitikáról, néhán.\ biztató példát már a fogyás:' tők is ismerhetnék. Am jogos kérdés, hogy az árellenőrzés megálljon-e magának az árnak a vizsgálatánál, elegendőnek tartva a szabálytalanságokén a gazdasági bírság kiszabását, avagy tovább lépve, követke­zetesen firtassa a vállalati ár­politikáért a személyes felelős­séget. Mészáros Ottó (Következik: Burkoltan, nyíltan) Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents