Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-13 / 86. szám
Petőfi-emlékülés Mellőzik-e Kovili Lajost? Tegnap délelőtt a megyei könyvtár előadótermében Pe- tófi-emlékülést rendezett a Kaposvári Tanítóképző Intézet tantestülete. Dr. Várkonyi Imre igazgató üdvözölte a megjelenteket; bevezetőjében méltatta Petőfi költészetének nagyszerűségét, példázaterejét. Ö összegezte röviden az elhangzott referátumokat korreferátumokat is. Kutatások, viták A közismert Petőfi-kutató, Fekete Sándor irodalomtörténész tartott előadást, a Petőfi- fi'lológia vitás kérdéseiről. Elmondta bevezetőben, hogy nagyon sok kérdés vizsgálatát már a múlt század végétől egyoldalúvá tették az uralkodó osztályok érdekei: nem alakulhatott ki az irodalomban — ennélfogva a köztud atban sem — az a Petőfi-felfogás, amely méltó módon hirdette volna e költészet teljességet, forradal- miságát. Gyökeres változás a felszabadulás után következett be. Révai József rajzolta meg a költő-forradalmár alakját, jóllehet az ötvenes években is napi politikai érdekek akadályozták a teljes Petőfi-portré megrajzolását. A jó értékeléshez biztonságos kutatási alapok, adatok kellenek — tűnt ki Fekete Sándor előadásából. Elmondta: nem volt helyes az. hogy egyszer s mindenkorra lezártnak tekintették például a költő származásának, szülőhelyének kérdését Sokáig tartotta magát két végletesen ellentétes — ma már túlhaladott — nézet: az egyik a költő színmagyar származása mellett tett tanúságot, a másik a szláv származás mellett, sőt még éhből >-eredeztette« a költő forradalmi sá gát is. A forradalmiság j nem vérképlet következménye — mondta Fekete Sándor. j A továbbiakban részletesen I elemezte mindazokat a forrásokat, az életműnek ama mozzanatait, melyek Petőfi költészetét forradalmivá, személyiségét forradalmárrá változtatták. e-s Ösztönösen alkotó, keveset olvasó varsa rónak jellemezte j Petőfit jó néhány irodalmár. A neves Petőfi-kutató elmondta, hogy a költőt már aszódi éveiben is »Könyves Sándornak« nevezték iskola társai, és a későbbi időszakban is rendszeresen művelődött, több nyelven olvasott, több nyelvből fordított, s nemcsak szép- irodalmi műveltségét, hanem filozófiai ismereteit is széles horizontról gyűjtötte. Nem igaz az az értékelés sem. amely úgy tartja, hogy Petőfi rossz színész volt. s inkább csak színlapírókent alkalmaztak. Az adatok, a kutatások fényt derítettek arra. hogy költőnk a parodisztikus szerepekben egészen nagyszerű volt, és vándorszínészként igen gyakran játszott főszerepet, a darabokkal való ismerkedés . bővítette világképét is. Referátuma — melynek a fentiekben csupán néhány gondolatát emeltük ki — bár filológiai, kutatási kérdéseket I taglalt, folyamatában, szelle- i miségében mutatta be Petőfi | életművét, pályáját A verselésről ■ Látszólag egyszerű, sokak szerint ösztönös, valójában nagyon is tudatos és átgondolt vemsépítkezés Petőfi Sándor lí- j rai termése — e gondolattal ' keadte előadását Péczely Lász- { Illést tartott a somogyi írvos-egészségiigyi szakszervezete Az elnökség 1972. évi munkájáról, a tapasztalatokról dr. Sári Ferencné, a megyei bizottság titkára számolt be. Hangsúlyozta, hogy a múlt évi fejlesztések az egészség- ügyi intézményeknél elsősorban a minőségi javítást célozták. Az orvos-egészségügyi dolgozók évente 3 százalékos bérfejlesztést kapnak, emellett a nagyobb összegű bérmaradványokból jutalmazásokra is telik. De — állapítja meg a jelentes — a jutalmazások mechanikusan történnek, nincs ösztönző hatásuk, vagyis nem szolgálják a betegellátás javítását olyan mértékben, mint az várható lenne. A megyei kórház nődolgo- zpinak kérésével is foglalkozott a megyei bizottság titkára ; üzemi bölcsődét szeret-1 nének. s ezt támogatja a szakszervezet is. A megyei kórházban, a , mentőknél és a gyógyszertári j központban tizenhat szocialista brigád tevékenykedik. Vállalásaikat támogatják, és munkájuk kellő erkölcsi, anyagi megbecsülést kap. Az egészségügyről szóló 1972i évi II. törvény szellemét az egészségügyi dolgozók nagyobb része megértette, etikus magatartást tanúsít. 1972-ben mégis hét ügyirat került az etikai bizottság elé. Csökkent ugyan az ide kerülő ügyek száma, de a valóságban több törvénysértő eset fordul elő, mint amennyire fény derül — állapította meg a jelentés. Végül az újítómozgalommal és az oktatással foglalkoztak a megyei bizottság ülésén. ló. a Pécsi Tanárképző Főiskola tanára. Általános jellemzését gazdag példaanyaggal egészítette ki, mely híven tükrözte, hogy melyek azok a költői eszközök, verselési módok, képalkotások, ritmusok. amelyeket Petőfi igen tudatosan állított mondanivalója szolgálatába. Kimutatta. hogy a nagyszerűen megfogalmazott érzésvilág mennyivel jár előtte korának, hogyan tér ismét vissza a huszadik század költészetében; s ez is bizonyítja költészetének örökéletűségét. Példa, élmény, tanulság sű- ; rűsödött az elemzésben, mely ! az Év végén című verset tag- ; lalta a verstani és a mondanivaló szoros összefüggésében. Szirmay Endre, a Kaposvári Tanítóképző Intézet tanára ugyancsak verstani korreferátumot tartott: a modern verselemzési módszerek egyikéből, a szóstatisztikai vizsgálatokból adva ízelítőt. A példa szemléletes: egy költő szókészletéből miként lehet következtetni műveltségének fejlődésére, költészetének egyre növekvő hatására, változó világképére. , » Petőfi jelenléte A tudományos emlékülés tulajdonképpen azért volt na- gj'on értékes, mivel nem állapodott meg egyik előadás sem tudományos kérdések taglalásánál. hanem igyekezett a mára utalni, igyekezett arról is j szólni, hogy mit jelent nekünk I ez az örökség. Tulajdonképpen j az örökség felhasználásáról beszélt Bellyei László, a tanító- ! képző intézet tanára, amikor összevetette (a múlt század vé- J gétől egészen jelenünkig), mi- í ként kapott helyet Petőfi kői- j tészete az alsó tagozatos tan- könyvekben. Tanulságot ki- nált ez az összegezés, mert bizonyította. hogy nem élnek a tankötiyvszerkeszlők eléggé a nagyszerű lehetőséggel, kevés a Petőfi-vers. A vizsgálódáshoz szervesen ’ kapcsolódik Szoliva Jánosné középiskolai szakfelügyelő igényes, szenvedélyes korreferátuma. melyben a középiskolások Petöfi-képéröl beszélt. A helyzetelemzésen túl nagyon érzékeny sokoldalúsággal világította meg a pedagógusok tennivalóit. Zsolnay József tanítóképző intézeti tanár saját növendékeinek körében vizsgálódott a Petőfi -képről. Az intézet hallgatóinak körében — s lényegében a hasonló intézetekben tanulók körében is — nagyon egyoldalú és hiányos a Petőfi- kép. Ennek olka részben a tanulók passzivitása, érdektelensége; csak a hatékonyabb pe- dagógusmunka jelenthet kiutat. őszinte szembenézés, a gondok feltárása — ez jellemezte a tegnapi emlékülést, amely rövid műsorral fejeződött be. T. T. Párbeszéd a gazdaság központi irodájában A párbeszed elindítója egy levél volt, mely szerkesztőségünkbe érkezett. Kovili Lajos, a Kutasi Állami Gazdaság bérelszámolója írta; »A gazdaságon belül a tizenhat év alatt szakszervezeti és KISZ-mun- kával is foglalkoztam, jelenleg szakszervezeti üzemi elnöki beosztásom van. A községben a Hazafias Népfront titkári teendőit látom el tíz év óta, valamint tanácstag is vagyok 1950 óta. Iskolai végzettségem nyolc általános. Marxista középiskolát végeztem A gazdaságnál eddig végzett munkámmal mégsem tudtam bizonyítani, hogy az emberek értékelésénél legalább a minimumot kapjam fizetés, jutalmazás. nyereségrészesedés terén. A szociális juttatásokról xnem is beszélve, például lakás.. .« Öten ültünk az állami gazdaság igazgatói irodájában: Kopecsni Vince igazgató, Fábián József munkaügyi vezető, Recsek. Dezső vállalati szakszervezeti bizottsági titkár, Kovili Lajos és jómagam. A beszélgetés nem minden tanulság nélküli. Kovili Lajos: »öttagú családom van, három leányom — kettő az élettársam előző férjétől, de ezeket is a magaménak tekintem —, egy szobában élünk, régi cselédlakás, most a gazdaságé. Lakást szerettem volna, szolgálatit. De nem kaptam. Ki szorít ennyire háttérbe?« Kopecsni Vinve: »Megmondom őszintén, nagyon meglepődtem ezen a levélen. Elsősorban amiatt, hogy Kovili Lajos még sohasem kopogott be hozzám a gondjaival. Nem tudtam, hogy a nyereségét kevesli. Néhány évvel ezelőtt adott be szolgálati lakásra kérelmet, de nem tudtuk teljesíteni, mivel a gazdaság ilyen lakásokat nem épít, s a már megépítetteket a magas képesítésű szakemberek lakják.« Kovili Lajos: »Ilyen nagy lányokkal — tizenhét, tizenhat, tizenkét évesek — nem lakhatunk egy szobában az élettársammal.« Kopecsni Vince: »Tudjuk, hogy nehéz körülmények között él. S nem értem, miért nem próbál meg magán segíteni. Olyan kevés kellene ehhez! A gazdaságban indult egy lakásakció — talán nincs is ilyen kedvező'feltételű egyetlen somogyi gazdaságban sem —. be kellene neveznie. Éppen a napokban volt itt az irodában egy fiatal, minden további nélkül megígértem a támogatást. Elmondom, miről van szó. Kétszintes és egyszintes házak építéséhez adunk segítséget az épülni szándékozó dolgozóknak. Tulajdonképpen tízezer forint saját tőkével már Akik mertek, nemsokára beköltözhetnek... egyszintes háza lehetne. A ta- j egyet vele. Ezt felelős embe- karélvkönyvet kellene bemu- I rek. szakszervezeti vezetők, tatni, azután szinte csak a párttitkárok s gazdasági veze- kulcsokat kellene átven- | tők együttesen határozták meg. nie. A felépülés után I Decemberben előlegként 900 letörlesztené a részleteket, I forintot, márciusban 1560-at ezek nem nagy összegek. í kapott.« Százezer forinttal segít a gaz- j Kovili Lajos: »Miklós Sándor, Lukács Erzsébet kevesebb időt töltöttek él itt, s többet daság ilyen esetekben, s a gyerekek után is többször tízezer forint szociális kedvezmény adása lehetséges. Éppen itt a szomszédban került tető alá egy tehenész é6 két traktoros kétszintes épülete, májusban már beköltözhetnek.« Kovili Lajos; »Nem kell az 'ilyenfajta lakás.« Kopecsni Vince: »Ez olyan lehetőség, amit kár elszalasztani. A maga fizetése kétezer forint, hozzájárultam, hogy kereseti lehetőséghez jusson az Állami Biztosítótól, 6 az áfész- től, éppen, mert a családi körülményeire tekintettel voltunk. Az élettársát a gazdaságban alkalmaztuk, úgy tudom, két lánya is dolgozik. Meg kell ragadnia ezt a lehetőséget !« Kovili Lajos: »Nem szánom rá magam.« Fábián József: »Ami a lakáskérdést illeti, én már biztattam Kovili elvtársat. Beszéltem volna erről itt az igazgatói irodában i6. de nefn tehettem. mert Kovili Lajos elzárkózott ez elől. A beosztottam. jól ismerem a lakáskörülményeit. Rosszak. Ügy gondolom. az előtte álló nehézségektől riad vissza. Pedig egy év alatt lakása lenne! Mint munkaerő a követelményeknek megfelel. Képesített könyvelői vizsgát tett. Igaz, munkahelyéről néha egy kicsit el-elma- rad. De sok egyéb irányú kötelezettsége van.« kaptak. Tóth Géza is.« Kopecsni Vince; »A számok bizonyítanak, s ezeket munkakörénél fogva maga is ismeri. Gazdaságunkban minden eltöltött két év jelent a nyereségelosztáskor egy pontot Egy pont negyvenhat forintot ér. így előnyben van azokkal szemben, akik később kerültek a gazdaságba. S azt is tudnia kell, hogy a két fiatal nagy társadalmi munkát végez. Sok vasárnapjuk, sok estéjük a fiataloké. Most legutóbb Í6 ők rendezték meg a KISZ-napot. Mi nem tudjuk ezt külön jutalommal honorálni. Ilyenkor — mert van erre lehetőségünk — méltányoljuk a gazdaságban végzett társadalmi munkájukat. A pénzösszeg, melyet kaptak — úgy tudom — igy is kisebb az önénél. Tóth Géza : középfokú technikumot végzett, gazdasági felelősként pedig a szakszervezetben nagy munkát vállalt.« Kovili Lajos: »Én is végeztem társadalmi munkát. Kartotékokat vezetek, összesítek, lel világosi tóm az emoereket, akik hozzám jönnek a gondjaikkal. A faluban jól ismer» I nek mint közéleti embert.« Kopecsni Vince: »Elismertük már. hogy munkakörének eleget tesz. Amiket felsorolt, mind ilyen kötelességek. Tudjuk, hogy sokat tesz a köz6é| gért, .de azt mi' itt a gazdaságKLRLKLiS IMlih ESTE TÍZ UTÁN 25. A második körnek egy óra után indultam neki. Ez már jobb kör. Ha az ember egyszer már került, kitapogatta mór, hogy merre lépjen. Mert minden este elölről kell kezdeni. Nincs két egyforma éjszaka. Másként nem megy, ha megy. Ezért jobb a második kör. Akkor már össze lehet komáz- ni az idővel meg az éjszakával. A szolgálatból is letelt már annyi, amire rá lehet fogni, hogy valami letelt. Bny- nyi az egész. Félelem azért van most is, de csak a megszokott fokon. Ha nincs benne több maligán, mint amit megszokott az ember, ki lehet bírni. Vagyis tűrhető. Az ember észre sem veszi. De ha nagyobb, rögtön jelentkezik. Elindulok. Még nem is vagyok a homályos oldalon, de már kőre lépek. Mintha valaki megcsavarta volna a lábujjamat. Nem igazi sötét ez, de •árnál rosszabb. Nines seem, ami az ilyen sötétben pontosan látná, hogy mi van a lába alatt. Lehet tovább menni. Persze, hogy lehet, nem történik ma semmi. Szólni kellene az udvarseprőknek, hogy egyszer a kerítés mellől • is takarítsák el a szemetet. Minthogy a szemét természete is olyan, hogy a kerítés mellé húzódik. Ha ez így megy, nem sok idő kell, és térdig szemétben járunk. Ha guberáló lennék, csak fölemelném a papírzacskókat meg az újságlapokat,' meg az Uras konzervdobozokat meg a kinyomott tubusokat. Aztán megmondanám, hogy a környékiben ki micsoda, hol vásárol, mit olvas, mit eszik, milyen krémet használ. Egyszer egy gyilkos a helyszínen hagyta a krérnes tubusát. Ez vezetett nyomra. Mind nyom ez, amit magunk után hagyunk, mint vízen a hajó a hullámokat. Aztán mindig vannak új nyomok. Az éjjeliőrnek eme ta fi- gpeáat Mi, aug kerhn—ja a nagy, malterszínű falkerítést. Még arra is, hogy melyik mucus hogy öltözik. Amelyik rtá- gyon, azt vagy kitartják, vagy esetenként szedi össze, vagy tolvajtól kapja. Ez így történik. Amelyik nem a gép mellett áll, hanem kóborol a gyárudvaron. az valamit figyel, hogy leadja a drótot. De honnan kapja a drótot az éjjeliőr? A buta tolvajok lebuknak. Lehet, hogy leütik az éjjeliőrt, de három nap alatt kézre kerülnek. Az okos betörő mindent tud. az nem indul el földerítés nélkül. Kilestem a Nellit. Az ablakon át innen láttam, hogy a megállóban, a villany alatt várják. A pali tízre ért oda. A Nelli behúzott nyakkal tipegett át az udvaron. Sietett, mintha otthon még várná a nagymosás, de aztán 6emmi. Az ipsze a gyárkaput figyelte. Ennyi az egész. Vak vagyok, ha nem latom, mire megy a játék. Még föl is segítette a villamosra. Ide lehet szokni a környékre. Más nem jutott eszembe. Csak később, amikor már menetben voltam, gondolkoztam el az ilyen ügyeken. A sötétben ugyanis könnyű fényt látni. A mucusoknak is megvan a maguk furfangja. A Nelli moot húz engem, odarendeli az illetőt, a villany alá állítja. Az ft* • Hogy lássam: van valakije. Méghozzá olyan, akit nem szólítanak le este a mucusok, ha vonulnak ki a gyárkapun. De annyit azért már én is megtanultam, mióta figyelem itt, ezt a környéket a gyár körül, hogy a mucusok mindig visszajárnak. Legalább egyszer. Az első balhét csak a kezdők veszik komolyan. Meg azok, akiknek eddig még minden ügyük elveszett. De az első balhé után a mucusok egyszer csak megjelennek. Itt, a gyárkapu előtt, van aki húsz méterrel messzebb, de egyszer még ideáll. Az biztos. Ismerem őket, mint a tenyerem, mert van amikor hónapokig látom, hogy az esti / műszak végén várja, akit várni kell. Nem sokat adok rájuk, nem tartom számon őket. Nem tartozik az éjjeliőrre, velük nem lesz ügyem az bizte*. Egyszer aztán elmaradnak. De eljön az este. amikor ideges lesz a levegő, valami fölborzolja mindazt. ami volt, s mire az ember fölnéz, egyszer csak azt látja: mar megint itt áll. Várja a palit, aki volt, hogy most merre veszi az irányt. De úgy, hogy útba essen neki. Megfigyelésem szerint a két lámpa közt, a homályos részen van az a hely, ahoi a jelenet lezajlik. A mucus vagy vem _ , _ ban nem tudjuk pénzzel jutalRecsek Dezső: »Ami a nye- | mázni. Azt is meg kell mond- reseget illeti, abban nem értek j jam, nemcsak az évei és a fi1 zetése után kapott pénzt a i'nyereségelosztáskor. Hanem J pluszt is.« hangulatban van, vagy olyan,v mint a tigri6. Idehallatszik. 7 _ __ . ^ .. f győzködtük egymást Kovili — Ázt hiszed, hogy engem^ Lajossal. Én hiába bizonyga- csak így le lehet rázni? if tom neki. hogy senki sincs ei. ... ,____. , , . ,, jtlene. senki sem akar itt roszA palit ez leveszi a labaro . 7 Pedig rendszerint az völt. akij szat neki- Az mindig úgy lesz, eleinte csüggedt utána. DeJ hogy fiatalok, friss munkaerők most minden kiderül, mert jönnek, magasabb kepesítésüek mucusszerínt őt dobták a sze-Jjs p h metkosarba. Hat ennyire egy-j \ emberben az szerű minden. * a kis fétez. A vir . . ..... . j lág nem állhat meg. Ma már Akárhogy folytatódik, de on- f , nan a homályból együtt tá-# gimnáziumi végzettsegűeket voznak. Nem iR szállnak föl a{sem igen tudnák alkalmazni villamosra, mert egy megállót? irodai munkára. Ide is szak- még sétálnak, ennyit megér az j ember keU> maga* képzettségű. Amikor falszálltak, már nem* °e ^jos"ak * leláttam olyan világosan a Nel-7 t helye lesz, kár borúsan lit, mert akkor már szembe- J látnia.« vágtak a fények. A mucusok J Eddig a párbeszéd. Láttam; az első balhé után visszatér- * nem meggyőzni levélnek, de Ltt mar nem mernem i . ezt a Nellivel biztosan állíta- f ir°nkat. Kovili Lajos értékes ni. Személyes ügy. J ember, szüksége van rá a gazDe ezt csak a második kör# óaságnak. A község számit ál- után tudnám pontosan kikai-{ dozatvállalasára. becsüli eddigi kulálni. Azt is csak télen. Nyá-# munkájáért. De: le a sötét rom húm n r ttyaö \/i ri'Qrl V i _ ” . , , _ ,, , $ szemüveggel! Merjen vállal f kozni, segítenek neki a gazda- _, \ # ság vezetői. Nincs oka az ag Most azonban elmozdult az godalmaskodásr* idő. Az ilyen faradt éjszaka-7 ban nehezen tudja az ember. J Leskó Lászto hogy hol tart. Ha egyáltalán - tart valahol. * rom hamar megvirrad. Senkinek se tanácsos belenyúlni a hajnalba. i
