Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-13 / 86. szám

Helyünk a világban lehetőségeink és kilátásaink fej- nemzeti jövedelem növelésé-1 A feljődés fontos hajtóere­A közepes gazdasági lettségű országok cso­portja messze az elma­radott gazdaságú ázsiai és af­rikai országok előtt jár, de még nagy távolság választja el a világ 12 gazdaságilag élen járó országától. A közepes fej­lettségű országok, köztük ha­zánk, természetesen el kíván­ják érni a gazdasági fejlettség magas szintjét. Milyenek a ki­látások? Bíztatóak-e a távla­tok? Milyen fejlettségi szín­vonalon áll majd a magyar népgazdaság 2000-ben? Távoli, de belátható idő. Csaknem annyi idő választ el bennünket a 6zázad é^ az ezredfordulótól, amennyit a felszabadulás óta magunk mögött hagytunk. S az elért eredmények nyomán bizalommal tekinthetünk a jö­vőbe. Ha az utóbbi évek átlagá­val, hatszázalékos nemzeti jö­vedelemnövekedéssel számo­lunk a jövőben is minden év­ben, akkor a negyedik ötéves terv utolsó esztendejében az egy főre jutó nemzeti jövede­lem meghaladja az ezer dol­lárt, 2000-ben pedig a 4600 dollárt. Ez igen magas fajlagos szám, 30 százalékkal haladja meg az USA hasonló mutató­jának 1968 évi szintjét. Per­sze közben a tengeren túl sem áll meg az élet. Az Egyesült Államok egy lakosra jutó nemzeti jövedelme 2000-ben — ugyancsak az utóbbi évek nö­vekedési ütemét előre vetítve — még mindig kétszerié na­gyobb lesz, mint hazánké. De ne feledjük: a jelenlegi mint­egy 3,5-szeres különbséget dol­gozzuk le kétszeresre! Nem is beszélve arról, hogy szocialista viszonyaink között az elosztás sokkalta igazságosabb, a fo­gyasztás pedig bizonyosan ész­szerűbb lesz majd. Magyaror­szágnak mintegy 12 millió la­kosa lesz 2000-ben, s az fej­lettebb gazdasági viszonyok között él majd, mint az akko­ri Ausztria es Anglia lakossá­ga. A jövő lehetőségei, kilátásai kizárólag attól függnek, mi­lyen mértékben sikerül évről évre a nemzeti jövedelmet gyarapítani. Méghozzá új, in­tenzív módszerekkel, mivel a hagyományos extenziv fejlődés forrásai kimerültek. így a nek legfőbb módszerévé a ter­melékenység emelése válik. A már idézett prognózis sze­rint tízévenként a magyar ipar termelése megkétszereződhet, s így az 1970. évi szint 2000-ig megn y olcszorozód hat. Vagyis gyermekeink másfél hónap alatt termelhetnek majd any- nyit, mint mi egy év alatt. S az ezredfordulón már nálunk is alkalmazzák majd a tudo­mányos és technikai forrada­lom olyan eredményeit, ame­lyekkel napjainkban jobbára i csak a fantasztikus irodalom­ban találkozhatunk. Üj anya­gok, szupravezetők, mikroötvö­zetek, elektronsugaras és ultra­hangos megmunkálás. Termé­szetesen tért hódít az atom­energia és a kibernetika is. Merjünk álmodozni — val­lotta Lenin. S a szovjet hata­lom nehéz napjaiban kidolgoz­ták az akkor fantasztikusnak tűnő villamosítási tervet, a Goelrot, s ez a program már régen történelem, de ma is ta­nulságos. Jelzi, hogy a távlat erőt ad, megtermékenyíti a napi munkát, növeli a felelős­séget. Naponta kell tehát síkra - szállni az újért, a korszerűért, a szervezettebb munkáért. z utóbbi aktualitását alá­húzza, hogy az elemzé­sek szerint gazdasági elmaradottságunknak nagyobb része vezethető vissza szerve­zési okokra és csak a kisebb része származik az alacsony műszaki, technikai színvonal­ból. Az ezredfordulót és a gazda­ságilag fejlett Magyarországot aligha tudjuk elképzelni a szocialista országok magas fo­kú integrációja nélkül. A leg­korszerűbb technika kifejlesz­tésében és alkalmazásában, a nagy sorozatú gazdaságos gyártásban, s a hazai fogyasz­tásban szinte úgy építünk a szocialista országok közösségé­nek eredményeire, potenciáljá­ra, nagy piacára, mint sajátun. kéra. Valamennyi KGST-or- szágban, így hazánkban is, most készül az első nagyszabá­sú 15 évre szóló távlati terv. S ezek a tervek már eleve ösz- szehangolják az átfogó fejlesz­tési programokat, egyeztetik a hosszú távú gazdaságpolitikai stratégiát, a kibontakozó in­tegrációs folyamatokat. E je korunkban a gazdaság szer­kezetének korszerűsítése. Sok­sok milliárd forintos tiszta ha­szonnal jár például, ha nő a szénhidrogének (kőolaj, föld­gáz) felhasználása a szén ro­vására. Az ipari termelésnek kb. az egyharmada — ahogyan a Gazdaságkutató Intézetben kimutatták — az olaj- és gáz­iparhoz hasonlóan igen jöve­delmező, és ezért gyors fej­lesztésre érdemes. Az ipari ter­melés második harmadának — például a textiliparnak — a szerényebb haszna rekon­strukcióval fokozható. Végül a harmadik harmad állami tá­mogatások formájában feléli a másik két harmadban termelt tiszta jövedelem számottevő részét, így ez a harmad vissza­fejlesztésre, illetve a termelés teljes átállítására szorul. A nemzed jövedelmet gyara- píthatjuk tehát, ha a nagy ál­lami támogatást igénylő trak­torok, teherautók, tengeri áru­szállító hajók, motorvonatok stb. helyett más korszerű és gazdaságos terméket készíte­nek. És akkor is, ha az egyéb­ként jövedelmező cikkeket időről időre koszerűsítik, meg­újítják, kicserélik. A hatékony és koncentrált beruházásoknál persze még inkább szükséges az ezreforduló követelményei­re figyelni. De a világért se rangsoroljuk a munkákat: mindig az legyen a fontos, amit éppen el kell végezni. A sok kicsi sokra megy — hosz- szú távon igaz ez amúgy is­tenigazából. Mert percből és órából lesz a történelem. A nép írja a történelmet — ez szinte már köz­hely. De gondoljuk csak végig: a szocialista világ mun­kás hétköznapjain egy kicsit az emberiség jövőjéről i* újból és újból döntünk. Messziről in­dultunk, s nagy utat kell még megtennünk, hogy félreérthe­tetlenül mindenki számára bi­zonyítsuk a szocializmus fölé­nyét a munkában, a gazdaság­ban, a gazdagabb, emberibb életben. Kovács József (Folytatjuk.) Bíznak a régi tanácstagokban Választ várnak a közérdekű javaslatokra Ahogy közeledik a vá­lasztás napja, egyre több szó esik arról, ki lesz a tanácstag, s vajon a jelölt alkalmas-e arra, hogy megfelelően képvi­selje a választókerületet a ta­nácsban. Ezeknek az eszme­cseréknek jó ösztönzést adtak a választási gyűlések és a ré­tegbeszélgetéseik is. Sok jelölő gyűlésről beszá­moltunk az újságban, s ezek az írások is tükrözték a pezsgő belpolitikai életet. Az emberek megfontolták, hogy ki töltse be a 3711 községi és városi tanács­tagi tisztet. Véleményük, is­mereteik általában megegyez­tek a népfrontbizottságokéval, s elfogadták jelöltnek azokat a munkásokat, tsz-tagokat, értel­miségieket, alkalmazottakat, nőket és fiatalokat, aki­ket ajánlottak Mindössze 49 választókerületben fordult elő, hogy valamilyen okból nem tartották megfelelőnek a jelöltet. Igen figyelemreméltó, mennyire nő az emberek igé­nye, amikor az ő képviseletük­ről van szó. A tanácstag tisz­tének fontossága érződik e vál­toztatásokból is. Például volt, akit azért nem tartottak meg­felelőnek, mert nem az utcá­jukban lakik, mást azért, mert bejáró dolgozó, s csak este ér haza a közeli nagyközségből, így kevé6 ideje jutna a köz- ügyekre. Ezeken a helyeken más je­löltet állítottak. Negyvenhat választókerületben több ta­nácstagjelöltet szavaztak meg Ennél jóival töbhször fordult elő, hogy más is szóba került, a második jelölt nevének em­lítésekor azonban nem emelke­dett annyi kéz a magasba, amennyi szükséges. Ebből per­sze az is kitűnik, hogy az em­berek még nem szokták meg a többes jelölést. S ha az elő­ször ajánlott ismerősiük ellen nincs kifogásuk, nem tartják szükségesnek, hogy más is in­duljon mellette a választáson. Két év nem sok a bizonyí­tásra, a tanácstagok többsége azonban állta a sarat, s ezt el­sősorban azzal ismerték el az emberek, hogy őket jelölték a mostani teljes ciklusra is. A községi és városi tanácstagok nyolcvanegy százaléka a lakos­ság bizalmát élvezve újra in­dulhat jelöltként. S emeljük még ki, hogy több a munkás, a tsz-tag, a nő és a fiatal is a mostani jelöltek között. A politikai élet pezsgése kü­lönösen lemérhető azon, hogy tizennégy és fél ezer választó- polgárnak volt mondanivalója, véleménye. Több mint tizen- egyezer-háromszáz közérdekű javaslat hangzott el összesen. Közvetlen hangú és bátor vé­leménynyilvánításra ösztönöz­ték a választópolgárokat a je­lölő gyűlések előadói, akik őszintén és nyíltan foglalkoz­tak a helyi politikával; álta­lában* az országos politikából1 a X. kongresszus határozatá­ból, a Központi Bizottság no­vemberi állásfoglalásából, a Hazafias Népfront választási programjából kiindulva vilá­gították meg a helyi fejlődést és a gondokat. Növelte az em­berek aktivitását, hogy megis­mertették velük a tanács úgy­nevezett ciklusprogramját, amely felvázolta a négy év fejlesztési elképzeléseit. Mi a legfontosabb teendő a jövőben? Erre egyértelműen azt leihet válaszolni, hogy a közérdekű javaslatok intézése. A tegnapelőtt! újságunkban ismertettük a csurgói tanács módszerét, amely mindenkép­pen figyelemre és követésre méltó: a kétszá zharminckét közérdekű javaslatna írásban válaszoltak az embereknek. Azt is megmondták, mire fut­ja az erejükből, s mi az, amit egyelőre nem tudnak megva­lósítani. Ugyanígy példaadó a lengyeltóti kezdeményezés, ahol faiunap keretében társa- I dalmű munkában tették rendbe i a székhelyközséget, s a két társközséget, Hácsot és Kisbe- rényt. A jelölő gyűléseken el­hangzott javaslatok közül jó- néhány — rossz az út, járda kellene — megvalósult Az emberek nem voltak fu­karok sehol sem, amikor saját pénzüket, saját munkájukat kellett fölajánlani. Most a szervezésen lesz a hangsúly, hogy valóban megjavítsák az utakat, a járdákat, kialakítsák a parkokat, megépítsék a busz­várókat, kiássák az árkokat, elkészítsék a berendezéseket az óvodának, iskolának, ját­szótérnek — amint vállalták. Nagyon fontos hogy a pártszervezetek, a tanácsok, a népfrontbizottságok szorgal­mazzák a válaszadást a közér­dekű javaslatokra, azután pe­dig tegyenek meg mindent, hogy a gyorsan téljesíthetőket megvalósítsák. Ez ahhoz is hozzájárul, hogy továbbra is pezsgő maradjon a községpoli­tikai munka, az emberek ösz­tönzést kapjanak véleményük elmondásába, javaslataik tol­mácsolására. A közérdekű ja­vaslatok csaknem hetven szá­zaléka a községek és városok fejlesztésére vonatkozott, így az adja a tanácsok további munkájának gerincét. Ezért kíséri az állampolgárok figyel­me a javaslatok további sor­sát L. G. Nem könnyű a társaikat jellemezni A tanárok a tulajdonságokról nem beszeltek Értelmesen élni SIVÍTVA hasítja a vasat az acél. Kékes-fekete forgácsok hullanak a földre. Hófehér hajú, meglett korú férfi hajol a gép fölé, nézi fi­gyelmesen a formálódó anya­got. Azután néhány gyors, gya­korlott mozdulat, az eszterga­gép megáll, s a megmunkált anyag ott van a mester kezé­ben, aki látható elégedettség­gel szemléli munkájának ered­ményét. — Mit jelent önnek a mun­ka? — Az életeri értelmét, oél- ját... Mindenkor azt tartot­tam szán előtt, bogy haszno­san, értelme­sen éljek, s ezt a munkában találom meg ma is. Hetven­hat esztendős vagyok, most már napköz­ben megenge­dek magam­nak ebéd után egy kis szen- dergést, de ép­pen úgy dolgo­zom — ha nem is olyan sokat —, mint fiata­labb korom­ban. Nem tu­dom mi lenne velem, ha nem lennék olyan jó erőben, hogy dolgozhassak. Az idős mester, Jelinek Pál siófoki géplakatos őszinte val­lomása, hitvallása volt ez a munka szeretetéről. A gépla­katosszakmát 1912-ben kezdte tanulni Szabó Jenő siófoki kis­iparosnál, s azóta ezermesterré vált. Nincs olyan szákimájába vágó munka, a vízvezetek-szse- reléstől mindenféle zárak, mo­torok megjavításáig amelyhez ne értene. Siófokon és környékén nin -s az őslakósok között olyan em­ber, aki ne ismerné és ne tisz­telné. Nemcsak azért, mert a munkában mindenkor korrekt, megbízható voü, hanem azért is, mert kisiparos! szakmájá­nak gyakorlása mellett csak­nem hat évtizede áll önzetle­nül a közösség szolgálatában. — Jövőre lesz éppen hatvan éve, hogy 1914-ben önkéntes tűzoltónak jelentkeztem. A testület fennállásának 90 éves évfordulóján talán azt is meg­említik, hogy 1938-tól vagyok az ankétesek parancsnoka. A siófokiak, ha Pali bácsit rohanni látják, akkor tudják, valahol baj van, valahol pusz­tít a “Vörös kakas«. Hány tűz megfékezésénél működött köz­re, már elsorolni sem tudja. Mentek akkor, amikor még lo­vak húzták a vészesen' kolom- poló kocsit, s megy most, ami­kor autóval viszik a segítséget. Oltott nádtetős házakat, s ő irányította a siófoki kenyér­gyár mentési munkálatait is. Éppen ötven esztendeje, 1923-iban kapta meg az ipar- engedélyét, s nemrég vette át azt a szép jelvényt, melyet azok a kisiparosok kapnak, akik ötiven évig becsülettel állnak a lakosság szolgálatá­ban. Tulajdonosa a Tanácsköztár­saságért Emlékéremnek, a Te­gyünk többet Somogyért! ki­tüntetésnek. A tűzoltóságnál századosi rendfokozatot érdé- i märt ja es á Tűzrendészéin I Érem, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata ki­tüntetést. A becsületes, az értelmes munka nélkül elképzelhetetlen életről vallanak azok a tanít­ványai — ötvenen vannak kü­lönböző beosztásokban —, akik nála tanulták ki a szakmát. S vallanak azok a százak, akik az ő hívó szavára, példája nyo­mán lettek önkéntes tűzoltók. Értelmesen élni — ezt vall­ja Jelinek Pál siófoki kisipa­ros, a városi önkéntes tűzoltók parancsnoka. S hogy ezért mennyire tisztelik őt a város lakói, jelzi az is, hogy a Kele utcai körzetben ismét tanács­tagnak jelölték. Szívesen vál­lalta az elmúlt években, s vál­lalja most is, mert ezzel szin­tén segítheti a közösséget, a társadalmat, amelyért hosszú élete során már nagyon sokat tett. — Szeretem a munkát, min­dig jó kedéllyel dolgoztam, s dolgoíom, amíg erőm lesz itt a gép meilett és a tűzoltóság­nál is — mondja búcsúzáskor. VASÁRNAP, amikor a Kele utcai és a környékbeli válasz­tópolgárok az urnáikhoz járul­nak, olyan emberre adják sza­vazatukat, aki életének értei mét a munkában találja ... A középiskolák KlSZ-alap- szervezetei minden évben jel­lemzéseket írnak azokról a ta­gokról, akik tovább tanulnak. Sok ilyen jellemzést olvastunk. A legtöbben úgy csűrték-csa- varták a mondatokat, hogy végül nem mondtak semmit. A diákok maguk is tudják, hogy változtatni kell ezen a mindenkihez egyaránt kíméle­tes magatartáson. Egyszer már a megyei diákparlamenten is elmondták erről gondolataikat. Hogyan csinálták ebben az évben, sikerült-e változtatni? Erről beszélgettünk az alap­szervezetek vezetőivel a Mun­kácsy Mihály Gimnáziumban. — Nagy gonddal írtuk meg a véleményünket mindenkiről. A jellemzéseket csatolják a fölvételi kérelemhez, így na­gyon megfontoltan kellett nyi­latkoznunk — kezdte a be­szélgetést Terdik Mária. Belelapoztunk néhány jel­lemzésbe. Valóban őszinteséget éreztünk mindegyikben. “Mun­kája sokszor öncélú. A mi hi­bánk, hogy eddig nem mond­tuk meg neki" — írták egyik társukról. — Az általánosban hétpe­csétes titok volt az osztályfő­nöki .jellemzésünk. Mi felol­vastuk mindenkinek az alap­szervezet véleményét — szólt közbe Maxmilian Amália. — Sokszor a felolvasás után győződtünk meg igazán arról, hogy jogos a kritikánk. Az a társunk például, akiről azt írtuk, hogy öncélú a munkája, felháborodott. Azt mondta, nem azért dolgozott, hogy most ez legyen a véleményünk. Mi pedig úgy láttuk, azért tevé­kenykedett, hogy jót mondhas­sunk róla a negyedik végén — folytatta Terdik Mária. — Tanáraitok nem segítet­tek? — Az osztályfőnökkel meg- j beszéltünk minden véleményt Hasznosak is voltak a tanácsai, tzalai László I Főleg saeatopontefeatí, adott « jellemzésekhez. Persze, a töb­bi tanárt is megkérdeztük, de ők csak arról beszéltek^ ho­gyan tanul az illető, meg je­lentkezik az órán vagy nem. Egyéb tulajdonságokról nem beszélték — mondta Jusztus Erika. — Ügy tudom, nálatok ver­tikális felépítésű alapszerveze­tek vannak. Nem okozott ne­hézséget, hogy a többiekkel kevesebbet vagytok együtt, mint az osztálytársakkal? — Nem. Talán még köny- nyebb volt így a dolgunk. Mi gyakran nem azt a tulajdonsá­gát ismerjük meg valakinek, mint az osztálytársak. Például van nálunk egy lány, aki az osztályban nem csinált sem­mit. Csöndes és visszahúzódó volt. Az alapszervezet feladat­tal bízta meg, s most kiváló kultúro6unk — mesélte Kiss Mária. — Az nem volt probléma, hogy sokszor a fiatalabbnak kellett jellemeznie az időseb­bet? — Art hiszem, a többiek nevében is mondhatom, az idén már nem. 1 Elmesélem, bár nem dicsekedni való törté­net. Tavaly harmadikban tör­tént velem. Egy negyedikes fiúról írtunk jellemzést. Min­dent őszintép mondtunk. Mi­után ő elolvasta, rám táijjadt, hogy elvágom a jövőjét, miért akarok neki rosszat, így bizto­san nem veszik majd fel. Te­hetetlen voltam. Gsszetépték, az osztálytársai írtak egy agyonkozmetikázott véleményt, s a végén v^lem íratták alá. Még egyszer nem tudtam vol­na megtenni — elevenítette föl az akkor történteket Lovenyák Margit. Ügy láttam, ők komolyan vették a dolgukat. Jogosan várják el, hogy a címzett in­tézmények is fontolják meg véleményüket. H. É. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents