Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-08 / 82. szám

S«ép 1««*, de... 1 60 százalék bejáró Lehet majd tanulni is? 2 Óra VOltftOII, 2 Óra az állOflláSOll — Szép lesz ess, ha rákerül a külső borítás — mondja a művezető, Borsi Dénes, aki már tizenöt éve dolgozik a Somogy megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál. Korábban az elektroncső gyár irodaházának építését vezette, dolgozott Tá­ti záron, iskoláik magasodtak fel a szeme előtt. Most a tanító­képző kollégiumának Bajcsy - Zsilinszky utcai építkezését vezeti. — El kell készülni 1974. augusztus 31-ig. Ebben az év­ben befejezzük a válaszfala­kat, befedjük a tetőt, felrak­juk a külső vakolatot, azután jöhetnek a szakipari munkák. Az építkezés göröngyei kö­zött bukdácsolunk. A fűrész­gép korongja visít, a talicskák kerekei nyikorognak, a kőmű­vesek harsogva hiányolják a tízes téglát. A daru mozdulat­lan, nem dolgozik. Kezelője Ricsovics Ferenc, a betonkeve­résnél segédkezik. Sorolja az adatokat, hogy gépe csaknem 28 méter magas, közepes gém- állásnál a teherbírása négy tonna. Lelkesen bizonygatja: — Nem túl nagy teherbírás a négy tonna, de nagyon gyors ez a gép. Rettentő gyors! Ha elkészül a kollégium, 255 személy fér el benne. A hét rzint közűi öt emeleten egymás mellett sorakoznak a négysze­mélyes hálók. Mindegyiknek kis előszobája van, ahol beépí­tett szekrényék lesznek és mosdó. — Miért ilyen kevés az ab­lak az utcai homlokzaton? — A szobákat a déli oldal­ra kellett tervezni, ez termé­szetes. Így a szociális helyisé­gek, a zuhanyozók, a tv-ter- mek, az ételmelegítők, a do­hányzók a Bajosy-Zs. utca fe­lőli oldalra kerültek. Ezeken a helyiségeken pedig nem lehet üvegfal. Az ijesztően nagy felület egyébként nagyon szép külső borítást kap. Eddig Borsi Dé­nes sem dolgozott azzal az im­port palával, mellyel a tervek szerint a falat burkolják. Az épület mögött készül a I hőközporot. A hat méter mély, hatalmas gödörből két és fél ezer köbméter földet hordtak el. Még nem tudják pontosan, hogy mivel fűtenek majd, gáz­zal vagy olajjal. A kazánház építésénél új zsaluzási eljárás­sal dolgoznak. Olasz licence alapján készült 70x80 centimé­teres vaselernéket használnak. Rendkívüli előnye a faanyag­gal szemben az akár százszori felhasználhatóság, míg a desz­ka erre a célra csak kétszer alkalmas. Eddig a kollégium építése során 2 ezer négyzet- I méter pallót használtak fel. Az épület hossza 54 méter. Középen lesz a liftház, ahol két személylifttel lehet az emeletre fölmenni. Ennek még csak az alapja van meg. Je­lenleg huszonhármán dolgoz­nak az építkezésen. Ebben az évben 16 millió forint értékű munkát kell az itt dolgozók­nak elvégezniük. A beruházás értéke 44 millió forint — Hol étkeznek majd az itt lakó diákok? — A kazámház pincéje fölött lesz a konyha, az első emeleten pedig az étterem. Ez a főépü­letből egy zárt folyosón érhető eL M. A. Az 1600 tanulóra 192 kollégiumi hely jut. Mint Bíró Bálint, az 503-as Ipari Szak­munkásképző Intézet igazgató- helyettese mondta, ez a tanu­lók alig egy nyolcada. Több százan napi húsz-harminc, nemegyszer ötven kilométert utazva jutnak el az iskolába. — Milyen szempontok alap­ján osztották el a kollégiumi helyeket? — Vannak szakmák, me­lyekben nagy szükség van az utánpótlásra, ezert főként az ezekre jelentkezőket részesí­tettük előnyben. Emellett ter­mészetesen a szociális körül­ményeket és a távolságot is fi­gyelembe vesszük. A »divaU* szakmákat« tanulók csak a legritkább esetben számít­hatnak elhelyezésre. Leányok számára pedig egyáltalán nincs kollégiumunk. Hegedűs Ida másodéves ma­róstanuló is ezért kénytelen Kadarkútról »-bedöcögni«. — A hét első felében iskolá­ba járunk, csütörtökön, pénte­ken és szombaton pedig mű­helygyakorlaton vagyunk ka­posvári üzemelőben. Én a j MEZŐGÉP Vállalatnál dolgo­I zom, és mivel itt már bevezet­ték a szabad szombatot, a hét végén nekem sem kell jönnöm. Iskolanapokon fél hatkor ke­lek, és délután fél ötkor érek haza. Műhelynapokon pedig délre járok be és éjfél van, mi­re hazaérek. í — Ha éjfélkor ér haza, és másnap délelőtt, nem sokkal az ébredés után ismét indul­nia kell, mikor jut ideje ta­nulásra, nem is beszélve a szó­rakozásról? — Van egy jő! bevált sza­bály, melyet ha betartok, rész­1 ben megoldja ezt az időhiányt: aki az órán kétszeresen figyel és dolgozik, annak otthon fele annyi tanuLrúvalója marad. Ami a kérdés másik felét il­leti: nagyon szeretem a jó könyveket és a szép verseket. Az iskola irodalmi színpadá­nak is tagja vagyok. Igaz, a próbák nemegyszer iskolai idő­ben vannak, így csak külön en­gedéllyel tudok részt venni rajtuk. Ez néha olyan elmara­dást is okoz a munkában, amelyet pótolnom kell, de hát máshogy nem lehetett megol­dani. Szüleimmel hamarosan beköltözünk Kaposvárra. Ez­zel az én gondom megoldódik. Nem úgy Szigeti Andrásé, akinek még két és fél évig kora hajnalban kell indulnia a dombóvári állomásra. András elsőéves mechanikai műsze­résztanuló. — Műhelynapokon, amikor fél háromkor fölkelek, még nem is szürkül. Hatra Kapos­várra kell érnem. Ebéd után jó két órát várok, mikor vég­re három előtt pár perccel in- nul a vonatom. Fél öt—öt óra, mire hazaérek. Ilyenkor már inkább kívánkozom az ágyba, mint az asztal mellé a köny­vekhez. I Budai József másodéves l I-------------------------------------------------­autószerelő tanuló napirend­je is hasonló. Az ő vonata szintén háromkor indul Men­nyére. ö is ötre ér haza. — Mennyi ideje jut tanu­lásra ? — Félóra, legföljebb egy óra. Nagyon szeretem a spor­tot. A falu labdarúgó-csapatá­ban játszom. Az edzésekre is kell jusson idő. — Több mint két órát vá­rakozik az állomáson naponta. — Sajnos, sok az üresjárat í Igaz a 14.55-ös siófoki szerel­; vényen mindig van tanulók»- csi, de az vesse rám az első követ, aki ott tudna tanulni. A beszélgetés befejezé­séül Bíró Bálint igazgatóhe­lyettes még elmondta, hogy a sok bejárató tanuló a tanárok­nak is gond. — Sok szó esik ma a hát­rányos helyzetű — főleg álta­lános iskolás vagy gimnáziumi — tanulókróL Ügy gondolom a »-hátrányokiból« az ipari is­kolás tanulóknak is bőven ki­jut. A tanárok számára jó né­hány szervezési problémát je­lent a sok »menetrendhez kö­tött« és bizony nemegyszer fá­radtan iskolába érkező tanuló. Biró Ferenc 30 éve a hotelportán Nálunk nincs szezon" Válasz egy levélre Az üzemlátogatás elmaradt Elnézést kell kémem a Szé­kesfehérvári Könnyűfémmű protokollosztályának vezető­jétől, amiért egy nekem írt le­velére válaszolok. A mindössze két sorból álló levél ugyanis egy furcsa és elfogadhatatlan szemléletet mutat. A Kaposvári Közigazdasági Szakközépiskola diákjai kirán­dulásra készültek, és útjukon szerettek volna megismerkedni egy korszerű nagyüzemmel, az ott dolgozó munkásokkal. Ké­résükre az utazást Intéző iro­da levélben fordult a Székes- fehérvári Könnyűfémmű ve­zetőihez, hogy az üzemlátoga­tást tegyék lehetővé. A válasz gyorsan megérkezett: »Levelükre válaszolva közöl­jük, hogy a Kaposvári Köz- gazdasági Technikum csoport­ját 1973. április 24-én fogadni nem tudjuk.« Aláírta a protokollosztály vezetője — de jó, hogy már ide is eljutottunk! — s azt sem tartotta szükségesnek, hogy megindokolja az elutasítást, vagy megjelölje azt a napot, amikor a fiatalokat szívesen látnák. Gyakori téma napjainkban, j 1 hogy fiataljaink egy részénél a fizikai munkának és munkás­nak nincs túlságos becsülete, ami elsősorban abból ered, hogy fiataljaink nem ismerik e munka fontosságát, szépsé­gét Ezért is helyeseljük az isko­lai KISZ-szervezetek törekvé­sét, amikor üzemlátogatások szervezésével, a munkás, a munka megismertetésével kí­vánják elérni ennek a szemlé­letnek a megváltoztatását. A törekvés egyébként egyezik po­litikai céljainkkal is. Az üzem- látogatás hatással lehet fiatal­jaink pályaválasztására. Bármelyik kis- és nagyválla­latnak akadhat olyan helyzete, hogy a felelős vezetők nem foglalkozhatnak az üzemláto­gató fiatalokkal. De bizonyá­ra mindenütt van olyan kö­zépvezető, aki készségesen ka­lauzolja végig a gyárat látoga­tó fiatalokat, s válaszol kér­déseikre. Az üzemi párt- és KISZ-szervezetek is szívesen vállalkoznának erre a feladat­ra! Tudjuk, egyetlen vállalat sem rendezkedhet be arra, hogy naponta üzemlátogatók csoportjait fogadja. De amikor arról panaszkodunk, hogy né­hány szakmában nincs elegen­dő utánpótlás, és súlyos tízez­reiket költenek vállalataink hirdetésekre, hogy a fiatalok érdeklődését fölkeltsék, akkor az ilyen elutasító levelet ol­vasva csak arra gondolhatunk: nem jártak el kellő körültekin­téssel. Sz. L. Délelőtt igen csendes a Ka­pós-szálló portája, p>edig mini Farkas István főportás mond­ta, majdnem valamennyi szo­ba foglalt. — Nálunk nincs »csúcs és holt« szezon, mint a balatoni hotelekben. Ennek oka, hogy míg ott főként külföldi turis­ták a vendégek, nálunk leg­több a hivatalos kiküldetésen itt-tartózkodó vállalati ellenőr, vagy éppen átutazó más város­beli. Gyakori vendégeink a sportolók és a művészegyütte­sek. — Eszerint egy vidéki szál­lodának nincsenek »látványos« külföldi vendégei? — Nyilván kevesebb, mint a Balaton-parton, de a közel­múltban még kínai vendégünk is volt. Nemegyszer neves dip­lomaták és művészek is szállo­dánkban alszanak. Külföldi vendégjárásunkat jól jellemzi, hogy kétnaponként fogadjuk az Intourist csoportjait. — Sokak szerint egy hotel­portásnak különleges adottsá­gokkal kell rendelkeznie. Me­lyek ezek? — A jó hotelportás jellem­zője a tapintat, az udvariasság, a talpraesettség és a nyelvtu­dás. A portások többsége ezek­nek a követelményeknek meg­felel Mégis van egy dolog, amit néhány fiatal kollégám I nem érez. A vendégLátószak- mában a szakmaszeretet egyenlő a vend égszeretetteL Ahhoz, hogy az udvariasság, a kedvesség ne essen nehezem­re, ne érezzem úgy, hogy ezt a fizetésemért kell csinálnom, az szükséges, hogy szeressem a vendéget. Ha az ember ezt egyszer megérti, viselkedésé­nek lassan természetes réssé lesz a figyelmesség. — Gondolom néha nem könnyű kedvesnek lenni. — Vannak hibakeresők. Túl hűvös a szoba, túl meleg a szoba, huzat van, száll a por és még sok egyéb szesaélyes- kedő panasz. Ilyenkor nem szabad türelmetlennek vagy bosszúsnak lenni. Alapszabály, hogy a vendégnek van igaza. — Biztosan vannak valóban jogos panaszok is. — Igen, nem is eg}7. Egyszer éjjel szólt le mérgesen egy vendég, hogy víz csöpög a nyakába. Pár perccel később kiderült, hogy egy hibás víz­vezeték folyik a fölötte lévő emeleten. Sok bosszúságot okoz egy ilyen eset. — Vannak-e törzsvendégek? — Sok törzsvendég van. Sőt olyanok is vannak, akik már a Béke-szállóban is rendsze­res vendégek voltak. Egv-egy ilyen régi ismerőst fogadni mindig nagy öröm számomra. B. F. ESTE TÍZ UTÁN Iskolai felvétel a kaposvári E • £$4ESégügyi Szakiskolába A Somogy megyei Tanács V. B. Egészségügyi Szakiskolájában, Kaposvár, Kórház, 1973. szeptember X-én általános ápolónői és gyermekápolónői évfolyam induL FELVÉTELI FELTÉTELEK: L 17—32 életér 2. Középiskolai érettségi. Illetőleg I £tL iskola A képzés ideje 2 év Ösztöndíjat es a vidéki hallgatók részért kollégiumi elhelyezést 21. ^ A portás mindig többet akar (tudni, mint ami van. Megkí- inálom egy szivarral, amit rit- ikán szoktam. Rágyújt, aztán júgy nézi a szivar végén a pa- i razsat, mint aki mindent tud. Ennyi neki elég. A továbbiakban semmit nem i tudok kivenni abból, hogy a Nelli odasandít. Nappal van, J helyesebben reggel, ami rosz- iszabb a nappalnál. A nappalo- } kon már nehezen tudok eliga­zodni. Ha az embernek min­dig arra kell figyelnie, hogyan lép ki valaki vagy valami a sötétből, annak a nappal válik olyanná, mint másnak az éj­szaka. Érthető. A Nelli odasandít Az is le­het. hogy akar valamit, de ezt csak én állítom. Mindenesetre figyelem, ahogy bevonul. Ügy jár, mintha kimenne. A kime­nésnél ez ugyanis nekem szólt Csak le akart maradni. Pél­dául. ha jött a villamos, a mu- cusoknak azt mondta, hogy fáj a feje, és gyalogol egy megál­lót... Esze van. Mindig kita­lált Most befelé menet aprózza. Mintha kijönne. Lehet, hogy ő erről nem is tud, de így van. Én se tudhatom, hogy mit akar ez jelenteni, mert mindez reg­gel történik. Ha este látnám így, ahogy kilép a gyárudva­ron a sötétből és a köveken csattogtatja a cipősarkát és fölhajtja a gallért és hátradob­ja a haját és lengeti az ernyőt, tudnám, mit jelent. De az éjje­liőrt nappal is fogja az éjsza­ka. Minden nap hatkor szivarra gyújtok. Ez így megy. Mire a szivar leég, már kiengedtem a nadrágszíjat és felböktem a sipka elejét, és kigomboltam a kiskabátot, s megnéztem az irányt, amerre menni kell. Szóval: indulás haza. De most este van. A Nelli már régen elhúzta a csíkot. Más helyzetben már régen te­lefonált, ha úgy hozta, hogy erre jár. Erre most nem jár senki ömlik az eső. vihar volt, a portásfülke ablakán is csu­rog a víz. Még sose Jártam a tengeren. A szekrényből kiveszem a ám hozzá kucs­ma is. Háromszögletű, mint a háztetők a hegyek között. Po­ros. Rég neim esett éjszaka. Teherautók fröccsentik az úttesten a vizet. Nappal szürke a vihar, de éjszaka csillogó. Nappal egy villám hasít, az is az égen. Éjszaka annyi a vil­lám, ahány tócsa, ahány az ab­lakszem, ahány a tükör Éjsza­ka olyan a vihar, mintha egy várost szerelnének föl neon­csövekkel, de csupa olyan he­lyen, ahol senki se várná. Esőben a legnehezebb a sötét Nyári viharban. Pedig nemsokára indulni IcelL Az ilyen sötétben is meg kell máznak a tolvajok. Alagútjai visszavezetnék abba az éjsza­kába, ahol már senki nem is­mer senkit, és már eltévedtek a nyomok. Az ilyen sötétben is meg kell mutatni az őrnek, hogy nem hagyja magára az éjszakát. Akik a sötétben dolgoznak, ér­tik ezt Kilépek. Az eső elnyomja a fényt el­nyomja a hangokat. Az éjjeli­őrnek semmije nem maradt, amin végigléphctne. Mindene működik, de vak és süket Bot­tal csak ilyenkor járok. Ütni nem való, mert ahova ütne, onnan hamarabb jön a vágás. A földet tapintom vele meg a tócsát, mint a vak. A gumicsizma szárán te be­vág az eső. Ilyenkov aztán fél­ni végképp ne* rákig, szemközt, még a rövi- debb utca követ, a villanyosz­lopok mellett itt-ott még át- tnteget a homály. Valahol bu­li van, mert forog a magnó, esővel kevertek a táncdalok. A sarkon meg kell állni. A zseblámpa messziről látszik, de annak, aki tartja, csak rö­vid fényt ad. Zuhog, és még­is van ebben valami jó. Csak arra kell gondolni, hogy van­nak, akik most száraz fedél alatt hallgatják az eső kopogá­sát és szerelmeseit, akiket ka­pu elé zavart a vihar, é6 fa­lusi asszonyok, akik mosáshoz szednek esővizet, és sofőrök, akiknek lemossa kocsi iát. És folyók, akik testvérként fo­gadják a cseppeket Nagy csa­lád. Az éjjeliőrnek esemény, ha ömlik a víz, mert megváltozik tőle a világ. Jobban megülep- szik a szó. Mert beszélni úgy­sem tud, mert biztos abban, ha ilyenkor emberrel találkozik a hosszú kerítésfalnál, az csak tolvaj lehet... Ember ilyen időben nem vállalkozik kime­nőre Ennyi az egész. A hosszú, sötét fal mentén a kerítés tövére csurog a víz. Legalább másfél méterre kell haladni a faltól, ott jobb a já­rás. Szilárdabb a föld. Valami suhan a levegőben, de az nem számít. Bagoly vagy dene­vér. A kutyáknak van annyi eszük, hogy ilyenkor a wow alatt lapulnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents