Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-07 / 81. szám

fCENTENÁRIUMI KIRAKATVERSENY Hél- vállalat-, tizenhárom üzlet nevezett 1973. IV. 7. A SOMOGYI NÉPLAP MELLÉKLETE Brigádgyűlés — Es most ti következtek... Zsoldos Ferencné brigádve­zető befejezte a tájékoztatást a tavalyi munkáról s az idei ten­nivalókról. A brigádtagok — könyvelők, kalkulátorok, nyil­vántartok — érdeklődéssel hallgatták, hogy sikerült-e megvalósítani mindazt, amit alakuláskor, 1971 novemberé­ben elhatároztak. Azzal a céllal kezdték a munkát, hogy részt vegyenek a munkaversenyben, egymást se­gítő közösséget alakítsanak ki, amely föltétele annak, hogy a könyvelés állandóan naprakész legyen, s 'a vállalat vezetőinek rendszeresen adják a készlet- gazdálkodásról a megbízható, korszerű üzemszervezéshez, vezetéshez nélkülözhetetlen in­formációs jelentéseket. Tavaly 90 934 tételt könyvel­tek le, a hibaszázalék mindösz- sze 1,31 volt. Az idén 140 000 tételt kell előreláthatólag le­könyvelni, s az a törekvésük, hogy a munka minősége to­vább javuljon, még kevesebb legyen a hiba. — Eredményeinket — noha számokkal dolgozunk — nehéz és nem is lehet számokkal mérni. Amióta brigádban va­gyunk, tovább javult a mun­kahelyi légkör, mindenki fon­tosnak tartja a tanulást, s azt. hogy meg jobban becsüljük, segítsük egymást — mondta Molnár Ferencné számviteli osztályvezető, aki ugyancsak tagja a brigádnak. Szavait egy esztendő eredmé­nyei bizonyítják. Előfordult, hogy két brigád tagnak megbe­tegedett a gyereke. A többiek vállalták, hogy elvégzik helyet­te a munkát, hogy otthon ma­radhassanak az ápolás idejére. Közgazdasági középiskolá­ba, vízügyi technikumba, esti egyetemré, gimnáziumba jár­nak, hogy fejlesszék tudásukat. A brigádnapló bejegyzéseiből az is kiderül, hogy rendszere­sen olvassák a legújabb köny­veket, s egy-egy jó regényre, filmre, színdarabra felhívják társaik figyelmét is. Nemcsak általános műveltsé­gük fejleszésével törődnek. Ott vannak minden jelentő­sebb politikai megmozduláson, tevékenyen részt vesznek a közéletben. A kaposvári óvo­daépítéshez például 800 forint­tal járult hozzá a brigád. "Brigádgyűlésen tanácskoz­tunk az MSZMP Központi Bi­zottsága 1972 novemberi hatá­rozatáról, azt helyesnek és szükségesnek tartjuk vala­mennyien« — olvasható a nap­lóban. — Nemrég dolgozom az osz­tályon. Rövid idő alatt is meg­ismertem ezt a jó közösséget, s szeretném, ha én is tagja lehetnék a brigádnak — szólalt fel Tihanyi Sándor csoportve­zető. Amikor dönteni kellett ké­relméről. vele együtt vették fel Lovassy Zsuzsát, Jakab Erikát. Kiss Juditot, valamint Orbán Jánost, akik valamennyien vállalták, hogy igyekeznek mi­nél előbb beilleszkedni a bri­gádba. — Megtakarított pénzünkön vásároljunk könyveket a Zója nevelőintézet részére. A kapos­vári centenárium tiszteletére díszítsük fel virággal új iroda­házunkat. Lépjünk be a termé­szetbarátok szövetségébe, s menjünk rendszeresen kirán­dulni, ez nagyon szükséges az egészséges életmódhoz — hangzottak az ötletek. Vendég is volt a brigádgyű­lésen. A vállalat Csonka János nevét viselő gépszerelő brigád- j jának a vezetője. — Jó volt hallani a sok öt­letet. Kérem, hogy a két bri- gád a jövőben dolgozzon ] együtt, kössünk ennek érdeké- ' ben szocialista szerződést — I javasolta Darabos Ferenc bri- ! gádvezető. A megállapodást nyomban ! megkötötték. A házigazda, a Dél-dunántúli Vízügyi és Köz­műépítő Vállalat számviteli osztályának Latinca Sándor szocialista brigádja elhatároz­ta, hogy munkájuk mellett se­gítenek a Csonka János brigád tagjainak a tanulásban, mód­szereiket pedig átadják. Szalai László A Kaposvári Városi Tanács V. B. és a KPVDSZ megyei bizottságának felhívására hét vállalat tizenhárom üzletével nevezett be a centenáriumi ki­rakatversenybe. örvendetes változás tapasztalható a jelent­kezők számában. A centenáriumi kirakatver­seny öt nevezetes ünnephez kapcsolódik: április 4., május 1., augusztus 20., november 7. és december 2., a város felsza­badításának napja. Az első fordulót április 4-e, felszaba­dulásunk ünnepe alkalmából értékelték. A városi pártbizottság, a KPVDSZ megyei bizottsága, a megyei és a városi tanács kép­viselőiből álló bizottság nem­csak a kirakatok kulturáltsá­gát vizsgálta. Azt is, hogy azok mennyire tükrözik az ünnep jelentőségét, városunk fejlődé­sét. / Egyhangú vélemény alapján az első forduló győztese 78 ponttal — az adható legtöbb pont 80 — az Iparcikk-kiske­reskedelmi Vállalat Május 1. utcai 136-os számú készruhá­I zati boltja, második 77 ponttá! ; seny végső értékelése decem- j a Carmen illatszerbolt, har- i bér 15-én lesz. Ekkor adják át madik 71 ponttal a Osibi Áru- j a szervezők és a yá.llalatok ál­ház kirakata lett. tál felajánlott díjakat a leg­A centenáriumi kirakatver-I szebb kirakatok rendezőinek. 120 óra társadalmi munka Szabadnapon a városért Száz éve történt Szuper Károly és színtársulata Kaposváron A köztisztaság közérdek hogy váron nagy Bár a száz évvel ezelőtti Ka­posvár városatyái foglalkoztak már az állandó kőszínház épí­tésének gondolatával — meg­kezdték az alapító összegek gyűjtését —, a város polgárai­nak kulturális igényeit tovább­ra is a vándor színtársulatok elégítették ki. A társulatokat meghatározott időre, általában néhány hónapra szerződtették, ez idő alatt végigjátszottak egész repertoárjukat a Korona szálló egyik termében. Voltak köztük jobbak és kevésbé si­keresek, akadtak olyanok, amelyek évekig megéltek Ka­posváron, mások hamarosan odébbálltak. A Somogy című hetilap egyik márciusi száma az utóbbiak közül mutat be és leplez le egyet. Bizonyos Szu­per Károly színigazgató és társulata sikertelen szereplését és dicstelen távozását állítia elrettentő például a jövendő színészei és igazgatói elé. »Mielőtt Szuper Károly Ka­posvárra jött, több levelet írt a lap szerkesztőihez, amelyben támogatásukat kérte-« — írta a Somogy cikkírója. Ez meg is történt, szerződés várta a szín- igazgatót és színészeit novem­bertől márciusig. A baj ott kezdődött, hogy akik a truppba tartoztak, kevés kivétellel "szellemiben szegény, testiben vénült, törődött tagok« voltak. A játékukról nem esik szó, de talán nem is kívánatos. Csu­pán egyetlen mondat, amely a gáláns kaposvári közönségről szól. »Sokan már csupa szána­lomból jártak színházba, s azért, hogy az unalmasabb es­téken találkozzanak az isme­rősökkel.« Szuper színigazgató úr min­denesetre kivárta, hogv lejár­jon a szerződés, majd szép csendben eltávozott a városból. Jobb sorsra érdemes színészei közül némelyek követték pél­dáját, mások közben "mellék­állás- után néztek a városban. Az egyik színész például fran­ciatanárnak (!.) adta ki magát, előleget vett föl a jóhiszemű polgároktól, majd odébbálilt. A Somogy megemlékezik egy bi­zonyos Besenyeiné nevű szí­nésznőről is. aki miután el­hagyta a férjét, a »művészet nevében kapott írást« koldusi | engedélyként hasznosította. De a kaposváriak továbbra is jól vizsgáztak nemeslelkü- i ségből. Ugvanez a szám rövid I hírben közli, hogy «Szombaton műkedvelői előadás volt Ka- I posváron a Korona fogadó ter­mében. azon színészek segé­lyezésére. kiket Szuper szín­igazgató olv nyomorban ha- j gyott, hogy a művészet érde- I kében a közönség kénytelen Ä [ volt zsebbe nyúlni«. A következő héten a szín- társulat -jobbik és a városban maradt feléből- való színész. Erdey Elemér ragadott tollat, hogy leleplezze volt direktora kaposvári üzelmeit. Leírta pél­dául, hogy a bevétel nagy ré­sze az igazgató zsebébe ván­dorolt. És hogy minél több pénzre tegyen szert Szuper úr. egészen »elmés« dolgokat ta­lált ki. Például: »Ha a költőnek eszeágában sem volt gyereket vagy apró- dot írni a darabjába. Szuper úr egyet beleköltőtt. csakhogy nyolcvan krajcárt húzhasson beteges fia játékáért (leinek nyavalyája közbevető! e? le­gyen mondva a legnagyobb ré­mületet és botránkozást okoz­ta a közönség soraiban!.« Ilyen és hasonló történetek­kel szórakoztatta Erdey Ele­mér úr a Somogy oivasóit. S. m. 1 Itt a tavasz, ha az időjárás kissé szeszélyes is. Esténként sokan sétálnak Kaposvár ut­cáin. és bosszankodnak azok miatt, akik semmibe veszik a íisztassággal kapcsolatos ren­delkezéseket. Jó néhány utcában — külö­nösen a vasútállomás előtt — valóságos szeméthegyeket lát­ni esténként. Pedig mindenütt ott a hulladékgyűjtő. A piaci napokon a Színház park meg a környező utcák állapota is jelzi, hogy nagyon sok kö­zömbös, nemtörődöm ember jár arra. Vajon otthon, a laká­sunkban is így szemetelnek? Városunk jelentős összeget költ minden évben a köztisz­taságra, a város szépítésére. Sok pénzbe kerül az utcákon, parkokban, tereken ültetett vi­rág. Kaposvár lakói büszkék a megyeszékhely »virágos« jel­zőjére. Sajnos, nem lehet a vi­rágokban gyönyörködni, mert I elvonja a figyelmet a rengeteg szemét. A köztisztaság közérdek! i Mindenkinek, aki a szépet sze­reti, érdeke, hogy a város út­jai, parkjai ne csak virágosak, hanem tiszták is legyenek. S azokat, akik ezt nem értik meg — ha másként nem megy, rendszabályokkal kell erre fi­gyelmeztetni! Kissé zavar­tan, megille- tődve nyitot­tak be az iro­dába. Akadoz­va, lassan el­mondták. hogy milyen elhatá­rozásra jutot­tak. .— Tudjuk, Kapós- milyen gondót jelent a gyer­mekes csalá­doknak az óvo­dai hely hiá­nya. Nekünk elég sok sza­badnapunk gyűlt össze, el­határoztuk, hogy ezeket a napokat társa­dalmi munká­ban dolgozzuk le, s az ezért járó kerese­tünket óvoda­építésre ajánl­juk fel... Tiszperger József és Járfás Kálmán, a Volán 13. sz. Vál­lalat személyforgalmának Vö­rös Csillag szocialista brigád­jában dolgoznak. . Mindketten buszvezetők. Egymást váltva vezetik a Kaposvár—Űjvárfal- va közötti járatot. Tiszperger József indulás előtt. Díszkivilágításban a városháza Az elhatározást tett követte. Hamarosan elkészült a válla­lásról szóló papír, mely azt tartalmazta, hogy hat napon keresztül, összesen 120 órát dolgoznak, hogy keresetükkel is hozzájárulhassanak a társa- — dalmi összefogásból épülő óvo- j da megvalósításához. Az utasok ebből semmit sem ! tudtak. Évek óta ismerik Jár- | fás Kálmánt és Tiszperger Jó- I zseíet is, megszokták a csen- . des, udvarias embereket. Naponta húsz óra. Egyik | nap Járfás, másnap Tiszper­ger ülit a kormánykerék mel­lett. S talán még óvatosab­ban, figyelmesebben, vezettek, vigyáztak az autóbuszra, ud­variasabban beszéltek az uta­sokkal, mint máskor. Mindketten nősek, családo­sok, kettőjüknek három gyer­meke van. Hat nap alatt 1134 forintot kerestek, s ez a pénz hamarosan ott lesz azon a számlán, amelyre a város szo­cialista brigádjai, dolgozói az óvodaépítésre felajánlott ösz- szeget befizetik. Somogysárdon, illetve Me- zőcsokonyán laknak. E tettük­kel azonban azt bizonyították, hogy szocialista módon gon­dolkoznak, felelősséget érez­nek Kaposvárért, szívügyük­nek tekintik a város fejlődé­sét > * 1

Next

/
Thumbnails
Contents