Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

V AflOL A PATAKNAK lejt • Damjanich utca, ott áll egy vakolatlan családi ház. Két é*m lakik itt Vajda János, a hűtűház nyugdíjas igazgatója, a cukorgyár elsó imunkásigaz- gatója. Amióta meghalt a fe­lesége, kettesben él a fiával, aki elsős a gépipariban. Olyan szép rendet tart a két férfi, hogy az idegen nem mondaná meg, nincs asszony a háznál. Régi tagkönyvek, oklevelek, albumok kerültek elő hamaro­san. Történelmi eseményeket elevenítettünk fel. Olyan volt ez a beszélgetés, mint amikor a fotós egyre jobban kinagyít­ja egy fölvétel részletét. Sok­szor elkanyarodtunk, időben előre és hátra ugrottunk, az­után mindig visszatértünk az államosítás idejére. Régről is­merem Vajda Jánost, s amit tiszteltem benne, az energikus- ságot, most is éreztem minden mozdulatában. A keze különö­sen megkapott. Talán sohasem tagadhatná le, hogy munkás­kéz, egy hajdani lakatosé, aki­nek minden szerszám a barát­ja. S ez a kéz, ha kellett, tu­dott ökölbe szorulni. Otthonról hozta magával ezt a tudományt, hiszen az apja a kiskorpádi munkástanács el­nöke volt 1919«ben, s ezért öt­évi fegy házra ítélték, ö a fő­városban kóstolt bele a mun­kásmozgalomba, s ahogy mondja, »le kellett lécelnie, mert sokat jártatta a száját«. Hazajött Kaposvárra, s laka­tosként dolgozott a cukorgyár­ban 1930-tól egészen az álla­mosításig. flz első A felszabadulás után azon­nal belépett a pártba, a gyár szakszervezeti főbizalmija a pártszervezet elnöke lett. Min­dig kiállt, ha szükség volt rá. Különösen nem tetszett néhá- nyuknak, hogy hét igazgató volt a gyárban. Elmentek a Novacsekhez, hogy addig nem lesz tiszta a levegő, nem megy ki a Kladnigg-szalag, amig nem nyugdíjazzák a hat igaz­gatót. Azután elmentek a fő­városba a vezérigazgatóhoz. Nem tértek rá azonnal a tárgy­ra, bár a vezér tudta, miért mentek. Kihasználták a lehe­tőséget, s munkaruhát, órabér­emelést kértek társaiknak. — Akkor aztán rátértünk, hogy nem kell a hét igazgató. iminkásigazgató Mint legidősebb, persze én be­széltem a legtöbbet. A vezér azt mondta, hogy majd meg­látja, mindenesétre szűk lesz kettőnknek a vállalat. Erre én: jó, de az én hátam mögött a párt áll, a magáé mögött nem tudom ki. Azzal utaztak haza, hogy majd gondolkodik a vezér. Ál­mukban sem gondolták, mi­lyen fordulat következik a gyárak életében. — A feleségem azzal fogadott, hogy távirat jött nekem, de senkinek sin adják át. Fel­hívtam a postát, hát kérdik, megjött-e a Madarász Lajos is. Csodálkoztam, amikor elolvas­tam az értesítést, melyet az iparügyi miniszter írt alá, hogy március 25-én délután fél 4-kor legyék a Vasas-szék­házban, s vigyek magammal személyi igazolásokat. Hárman utaztunk fel: Madarász, Rózsi János meg én. Először azt hit­tük, hogy valami nagy szak- szervezeti értekezletre hívtak, akkor néztünk nagyot, amikor széthúzták a függönyt, s szin­te az egész kormány ott ült az elnökségben. Bejelentették az államosítást, s azt, hogy mi le­szünk a gyárak vezetői... Ami bennünket illet, Madarász La­jos lett a Mezőgazdasági Rt budapesti központjának válla­latvezetője, Rózsi János a ka­posvári malomé, én a cukor­gyáré, az öcsém, Gyula pedig valamivel később a Helios, az­tán a konzervgyár igazgatója. — Mi volt az első dolga? — Azonnal felhívtam a gyár párttitkárát, hogy a pénztárba ne engedjenek be senkit, amíg haza nem megyek, személye­sen Gyimesi Sándor vigyázzon a pénztárra. Reggel azonnal összehívtuk a tisztviselőket, s megmondtam, hogy a mai nap­tól állami tulajdonban van a gyár, én vagyok a vezetője, Novaesek pedig a főmérnök. Aki becsületesen dolgozik, az­zal nem lesz semmi probléma. Aki ezt nem vállalja, legjobb, ha veszi a kalapját. Persze nem vette senki. — Nem volt nehéz tapasz­talatok nélkül igazgatni a gyá­rat? — Megvallom őszintén, hogy egy hétig nem aludtam, csak spekuláltam. Az első dolgom volt, hogy megbízható embe­rekkel, párttagokkal vettem körül magamat. Kaiser Ervin lett a helyettesem, neki meg­mondtam, hogy tegnap még kalapáltam, én nem értek a vezetéshez, szükségem van a segítségére. Énekes Jenő sze­mélyzetis, Vuncs Gizi titkár­nő, Kiss János pedig üb-titkár lett. A legfontosabbat persze én is értettem, azt, hogy ter­melni kelL — Mit szóltak a munkások a kinevezéséhez? AZ ÖREGEK PADJA A napsugarak körültáncol­ják a szobrokat, befuraksza- nak az ágak köze, megvilá­gítják a játszóteret, azután megtelepszenek a padokon. Az embereket csábítja a parkba a fény, a csalóka meleg. Fiatal anya tolja maga előtt a babakocsit a Szabad­ság parkban, halkan dúdol- gat. Az emlékmű előtt meg­áll és körülnéz, és lassan egy napsütötte pádhoz irányítja a kocsit. Gyapjútakarót vesz elő, a pad támlájára teríti, és Utkíp a baba a csörgővel ját­szik, ö az arcát a nap felé fordítja. Piros pádon öreg­ember üldögél. Kalapja mé­lyen a szemébe húzva, vígan, kacskaringózva bodorodik a széles karima alól a kékes­szürke füst. t n t dulatlan, mintha a nap der­mesztette volna meg. Piros kabátos hölgy érkezik, fölé hajol, aztán mellé telepszik. A szökőkút körül ülnek a legtöbben. Ahogy a nap jár, úgy vonulnak át mindig más padokra az emberek, csak az öregek maradnak. Valahol táskarádió szól. Tulajdonosa hol fölerősiti, hol lehalkítja. Vörösbarna ír szetter fut a fák között, nyakában a pó­ráz, nem lehet parancsolni ne­ki. A gazda tanácstalan, s furcsábbnál furcsább fütty­jelekkel próbálja visszahívni a rendetlen ebet. Tolókocsiban fiatalember érkezik, kényelmesen az öre­gek padja mellé áll, s ha kér­dezik, akkor is szótlan ma­rad. Az a pad az öregek ked­venc helye, akik sohasem be­szélik meg, mikor találkoz­nak. Mégis naponta ott van­nak, ugyanabban az időben. Ez így van rendjén. S ha újabb társ érkezik? Ügy üd- vözlik, mintha már évtize­dek óta tartana az ismeretség. Gondtalanok, néha meg-meg- mosolyogják a fiatalokat, né­ha durcásan elfordulnak, ma­gukba zárkóznak. Néha úgy érzik, övék a park. Tudják minden rezdülését, ismerik titkait. Hozzájuk lehet iga­zítani az órát, mert mindig ugyanabból az időben érkez­nek és távoznak. Az öregek padját nem foglalhatja el más... Röhrig Gábor Tízéves fiúcska kapaszko­ren. Forog-perdül a körhinta, ülnek egymás mellett a gye­rekek, s berregnek hozzá, csak a kormányt kell hajta-'. ni, s száguld sebesen a kép-) zeletbeli versenyautó. AzJ öreg bácsika néha körülte-\ kint, mintha várna valakit,\ azután kis idő múlva meg érkeznek a cimborák is, akik' már évek óta ugyanazon pádon töltik el délutánjaikat Jólesik beszélgetni a KEREKES IMRE ESTE TÍZ UTÁN 18. A kutya fordul, egyet. Mire - _ kibiztosítok, már hörög. Még fényben. Még nem tűz kimé-a jneg is áll, s berogigyan a hát- letlenül, csak éled, csak si-J iába. ilyen állásból minden mogatja a szikkadt földet.) kutya támad. Van még köztünk Négyen, öten üldögélnek egy-a öt méter. Ha elvétem, megmar. más mellett sokszor órákon} Mint akit a fa(lkerítéshez keresztül szótlanul. Előkerül) CsaJk ^ ujjam ját_ a kortya, s nezoje is akad a f ^ a ravászon, hogy biztos játéknak mindig. £ Legyen az érintkezés. Jó ez a nap. Eletet ad .. .t Hörög, de most már mélyeb- — mondja az egyik napszem-f ben. Szóval 'támad. Ügy meg- üveges. Cigarettát vesz elő,? lódul, hogy alig van időm komótosan megsodorja, a szá-r meghúzni a stukkert. jóhoz illeszti. A kalapos fe-\ lelne rá, de csak egy érdeke-f sen gomolygó, lassan emel­kedő füstfelhő a válasz. Pöttömnyi csöppség játsza­dozik ott, ahol Berzsenyi mellszobra áll. Felkapaszko­dik a talapzatra, diadalma­san körbenéz, majd visszato-) __________________________ t yog a nagymamához. Fakój hanyatt esik, hempereg, s va- köpenyes asszonyok dolgoz- ^ dúl felém dobálja magát. Min- nak a füvön. összegereblyé- ^ dig a szája van hozzám leg- zik a maradék faleveleket, j közelebb. Fólreugrik, és fölvisít, mint öléskor a disznó. Visszahem­pereg, de talpra ugrik. Eltaláltam, de csak a bordái közt, s maradt benne erő, hogy újra induljon. Most kell megcélozni, de most már én támadok. A lövés pofán találja. Ettől Jirci v csinosítják a parkot. Beszé- dük hangos, egymást harsog- . ják túl. Lány ballag a beton- ( úton, kezében sárga táska, ( egyik szemén virít a fehér kö- ( tés. Ixissít az emlékmű előtt, ( A harmadik lövés után nyú­lik csak el, de az élet még mindig benne van. Megvárom, míg elcsitul. A veszett kutya a legszívósabb. Megtorlóim a stukkert, kör­azután hirtelen-váratlanul ) bejáram még egyszer a helyet, föllép az első lépcsőfokra. zseblámpám fényét belemár­Fehér kabátban napszem- üveges fiatalember ül a Ber­zsenyi iskola hatalmas fa­ajtaja előtt. Mellette újságok, cigaretta. Fejét fölemeli, a napra szegezi, s olyan moz­El Somogyi Néplap tom a sötétbe. Rávilágítok. Be­le nem rúgok. Ma éjszaka még kétszer meg kell kerülnöm a gyárat. De egy lövés is elég ahhoz, hogy utána halálos csend legyen a környé­kien . . . Milyen könnyű csendet I csinálni. I A világosai*! oldal sarké«, lahol a kéri tés már a hosszé utca lámpái felé vezet, meg­állók. Előre-hátra nézek, visz- szavilágítok a zseblámpával. Magam sem tudom miért, ne­hezen indulok tovább. Talán a fények miatt, ahogy az útról ideviláglanak. Ilyenkor tavasz- szal játszik a fény, ahogy játszanak a gondolatok. Megkeverik az embert, és ide­gesítik. Nem hagyják lecsilla­podni még akkor sem, ha már csillapodna. Elindulok, de hátra-hátra- nézek, mert úgy hallom, hogy a veszett kutya most lábra áll. És kát nem követtek már ve­szett kutyák? Valamivel el kellene takar­ni az éjszakát. De neim mindig ilyen ez az éj. Nem mindig ezt az arcát mutatja Ha Nelli jön, mintha valami más áradna az éjszakából. Mintha valahonnan a föld alól valami fényt kapna, amelynek nincs is forrása. Ott forrnak a fényeik valahol az éjszaka üst­jében, csak nem lehet hozzá­juk férni. Aztán valaki jön, és felszabadulnak, mintha nem is az az éjszaka volna, ami volt. ^Nem mindenki tudja így megváltani az éjszakát. Nelli tudja. Nem a cigarettával, a lecsókonzerwel, a főtt kolbász- szál, üveg sörrel. Ettől nem lesz más. Ezt délután is meg lehet vásárolni a KÖZÉRT - ben, a Vajda úrnál. Csakis at­tól, ahogy Nelli kezeli az árut. Pedig csak egyszerűen benyúl a szatyorba, aztán kirakja itt a puhafa-asztalra, ami még ko­szos is, mert a portás is könyököl. Ds hiába, mert rettek. Az emberek úgy állta* mellettem, ahogy kellett. A hat igazgatót szépen nyugdí­jaztuk. Mindenkinek a mun­káján érződött, hogy miénk t gyár. Többet termeltünk mint a »tőkés« kampányban. A KŐVETKEZŐ BVBEN Vörös Akadémiára vitték, s onnan már hűtőipari szakem­berként került ki, ő lett 1951. augusztus 1-től a kecskeméti hűtőgyár igazgatója. Amikor ott, majd Debrecenben »be- zöcskülte« — ez a sza vaj ára­sa — az üzemet, kinevezték az akikor még épülő kaposvári hűtőház igazgatójának. Innen ment nyugdíjba hat évvel ez­előtt, s ma is büszke rá, hogy egy évet leszámítva mindig fi­zettek nyereséget. Az egykori munkásigazgató­ra ma is mindig lehet számí­tani. Ahogy ő mondja, nem tudna otthon megülni. Lajos Géza tói, ahogy ezt Nelli teszi, meg­szelídül az éjszaka. Így van ez. És ezért nem le­het tudni, hogy az ember mit kap az éjszakától. Sötétséget, veszettséget vagy fényt. Csak az éjjeliőr tudja, akinek hol a fejét szorítja, hol a lábánál he­ver a sötét. Hol tolvajok ütik le, hol a szelíd fény, abból a bizonyos forrósból. De sajnos. Amíg sötét lesz, addig a veszettséget se lehet kiirtani. Mégis legjobb lenne valami­vel letakarni az éjszakát. Ha volna egy nagy takaró, ami körülérné a gyárat. Ilyent kel­lene ráborítani a városra is, hogy alatta mindenki aludjon. A sötétség, úgy ahogy van, ki­szenvedne, az éjjeliőr meg csak pipázna. A takaró anyagát elhasznál­ják. Egyenruha is készül belő­le. A gyerekeknek is marad valami. De hóit nem minden éjszaka 6i'kerül így. Mint ahogy ez se. Csak ritkán váltják meg az éjszakát. Érdemes ezen gon­dolkozni. Megálltam itt a portásfülke előtt húzódó járdaszélen, és végignéztem a hosszú utcán, és végignéztem a hosszú házso­ron. Az erkélyek úgy meredtek az éjszakába, mint a fekete fogsorok, és a házak ablakai már olyan sötétek voltak, mint­ha valaki légitámadást jelzett volna. Egy élő lélek nem sok, annyi sem mutatkozott. A lö­vés, amit arra a kutyára le­adtam, annyira nem érdekelt senkit, mint mondjuk, engem a krumplifőzelék. Minthogy ki nem állhatom. Az emberek megszokták a lövést. Három lövésre itt, a környéken már ki sem nyitják az ablakot. Jó jel. Nem igaz? így aztán nekem se maradt több. bementeim a portásfülké­be és felgyújtottam a lámpát: (TolytatjukJ Felvételi pályázat a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetem tagozataira Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága az 1973/74. tanévre felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetem alábbi tagozataira: 3 éves általános tagozat; 2 éves szakosító tagozatok: gazdaság­politikai, etikai, pedagógiai, politikai-vezeíésismereti és kultúrpolitikai speciális tago­zatok. Általános tagozat A tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első tanévben filo­zófiát, a másodikban politikai gazdaságtant, a harmadikban magyar és nemzetközi mun­kásmozgalom-történetet tanul­nak. Félévkor vizsgáznak, az év végién pedig szigorlatoznak. A tagozat befejezése után vég­bizonyítványt kapnak. A jelentkezés feltétele: érettségi vagy ennél magasabb iskolai végzettség, illetve en­nek megfelelő általános mű­veltség, marxizmus—leninizmus esti középfokú iskolai végzett- ség, illetve ennek megfelelő I marxista tudás. Az általános tagozatok a já­rási és városi pártbizottságok mellett működnek. Kétéves szakosító tagozatok A tagozatok elméleti tovább­képzést, felsőfokú ismereteket nyújtanak, a következő szaba­don választható szakokon: fi­lozófia, politikád gazdaságtan (kapitalizmus — szocializmus), a nemzetközi munkásmozga­lom története. A jelentkezés feltétele: fő­iskolai, egyetemi vagy mar­xizmus—leninizmus esti egye­temi (általános tagozat) vég­zettség, illetve ennek megfele­lő felkészültség. A szakosító tanfolyam hall­gatói eredményes osztály- vizsgák után a marxizmus mindhárom ágából államvizs­gát tehetnek, és a 17/1963. VII. hó 2. Korm. sz. rendelet értel­mében főiskolai oklevelet nyerhetnek. A szakosító tago­zatok, az Oktatási Igazgatósá­gon működnek. Speciális kollégiumok A speciális kollégiumok fel­adata : a párt-, állami, tömeg- szervezeti funkcionáriusok, propagandisták, gazdasági ve­zetők, különböző szakterülete­ken dolgozó értelmiségiek spe­ciális pedagógiai és marxista— leninista továbbképzése. A kollégium hallgatója le­het, aki a Marxizmus—leni­nizmus Esti Egyetem 3 éves tanfolyamát, a 2 éves szako­sító tagozatát elvégezte, vagy ennek megfelelő végzettséggel rendelkezik. A tanulmányi idő egy év. A kollégium befejezésekor a hallgatók végbizonyítványt kapnak. Általános tudnivalók A jelentkezéshez szükséges kérdőív a járási, városi párt­bizottságokon és az Oktatási Igazgatóságon szerezhető be. A pályázatot a munkahely szerint illetékes járási, városi párt- bizottságra kell küldeni május 1-ig. Az általános tagozatokon és a speciális kollégiumokon a felvételi beszélgetésekre, illet­ve a szakosító tanfolyamokon a felvételi vizsgákra május második felében kerül sor. A tanév szeptember 3-től június 30-ig tart Az általános tagozatokon es a 2 éves szakosító tanfolyamo­kon hetenként egyszer, a spe­ciális kollégiumokon pedig két hetenként meghatározott napon és időben előadás vagy osztályfoglalkozás van, melyen a megjelenés kötelező. A tandíj egy évre: az álta­lános tagozatokon és a speciá­lis kollégiumokon 170, a 2 éves szakosító tanfolyamon pedig 250 forint Felvételt nyerhet, aid a fel­vételi beszélgetéseken, illetve a felvételi vizsgán megfelel, egy­idejűleg más egyetemre, tan­folyamra nem jelentkezett, or­vosi igazolással rendelkezik. Pártonkfvüliek is kérhetik a felvételüket Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága Kiváló minőség és természetvédelem Az ország egyik legkorsze­rűbb galvanizálója dolgozik a VBKM kaposvári gyárában. A félautomata vezérlésű mű­helyben krómozott, nikkele­Jzett, ezüsttel bevont és kad- miumozott munkadarabok ké­| szülnek, amelyeket helyben í használnak feL A .szakaszolókések ezüstözését ellenőrzik. A fürdőből kézi vezérlésű katódátemclő kocsi segítségével veszik ki az alkat­részeket. A galvánfürdő vegyi összetételét a laboratóriumiban folya­matosan ellenőrzik. Azt is figyelemmel kísérik, hogy a kelet­kezett szennyvíz — amelyet a Kapósba engednek — ne tar­talmazzon mérgező anyagokat. Gyertyás László képriportja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents