Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-30 / 100. szám
NÉPFRONT ÉS MŰVELŐDÉS Rendhagyó műteremlátogatás Találkozás Somogyvári Józseffel Az V. népfrontkongresszu- son igen nagy teret kaptak azok a vélemények, melyek azt szorgalmazták, hogy a mozgalom fordítson minél több energiát a művelődéspolitikai munkára. Ezt tükrözték a határosatok is. Nemrégiben értékelték az V. kongresszus óta eltelt időszak művelődéspolitikai tevékenységét, így elemezték a művelődési munkaközösségek munkáját. Országosan hetvenegy ilyen munkaközösség -jött létre, ebből négy megyei, tizenkilenc járási, tizenkilenc városi, huszonkilenc pedig községi szinten. Kiemelkedik a sorból a ne- 1 mesdédi közösség »Az első könyv házhoz megy« akcióval. De nemcsak a nemesdédi példa, hanem a Hazafias Népfront más megyei eredményei is szükségessé teszik annak rövid áttekintését, miként valósítja meg megyénkben a népfronmozgalom az V. kongresszus céljait, hogyan kapcsolódik a közoktatáspolitika által meghatározott új feladatokhoz, mi a célja, mik a lehetőségeik a községi művelődési munkaközösségeknek. Nincsenek még statisztikai összegezések, de több írásos dokumentum, tapasztalat; Varga Károly megyei népfronttitkárnak és munkatársának, Schablauer Zoltánnak összegező véleménye kellő alapot ad ilyen -kongresszus- közi« áttekintéshez. Elsősorban a tartalmi munka A népfrontmozgalom hatalmas tömegeket képes mozgósítani nagy rendezvényeken való tevékeny részvételre a kulturális életben is. E munka nagy sikere volt az országos népdalkultúra ápolásához forrást felfedező, kedvet teremtő mozgalom, a Röpülj pdua-sorozat, melyet a televízióval és más szervekkel közösen rendezett a népfront. Kisebb horderejű ugyan, de legalább olyan fontos a szülők parlamentje-sorozat, amely szerintünk a nevelési tapasztalatcserék egyik legjobb fóruma. Ez utóbbi nagyon jól jelzi, hogy nem hirtelen ötletből -felkapott« rendezvény, hanem sajátos összegezése, megnyilvánulása annak a tartalmi munkának, melyet a mozgalom a közoktatáspolitikai feladatok végrehajtásában vállalt. A közoktatás gondjaira már korábban is figyeltek a népH atvan évvel ezelőtt, 1913 április—májusában világháború veszélye fenyegette hazáinkat. Az Osztrák—Magyar Monarchia vezető körei fegyveresen készültek beavatkozni a Balkán ügyeibe. Drámai feszültséggel Otthon, a konyhában, festés közben. frontmunkások, mégpedig meglehetősen sokfrontú tevékenységben. Közoktatásunk a változás, fejlesztés izgalmas napjait éli. Természetes tehát hogy a gyakorlati feladatok, a túlterhelés csökkentése, az osztályzaturalom megszüntetése kerültek előtérbe. S az ebbeli segítségadás jellemzi a népfrontmunkát is. Világosan összegezi a megyei feladatokat a két dokumentum. Egyik a művelődéspolitikai teendőket körvonalazza, a másik az állami oktatás fejlesztésével kapcsolatos megyei mozgalmi célokat határozta meg. E munka kerete, s egyszersmind a magva is elsősorban a szülői munkaközösség lehet, amely egyrészt segíti az iskolát, másrészt képviseli a társadalom — a lakóhely -kis« társadalmának — igényeit az intézménnyel szemben. Melyek azok a célok tehát, amelyek különösen előtérbe kerültek a szülői munkaközösségek hagyományos feladatai mellett? Az óvodai hálózat bővítése, az iskolára előkészítő foglalkozások szervezése, a pályaválasztás, a pályairányítás, a munkaerőforrás és a munkásszükséglet összhangjában. S ami vele összefügg: az ösztöndíjrendszer kiépítése. Ha nem megy másként, -rábeszélik« a gazdasági vezetőket. Szükségesnek látják, hogy kiépítsék a kapcsolatot a három -pólus«: az iskola, a szülői munkaközösségek és az ifjúsági szervezetek között, segítsék a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását. S ami rendkívül fontos, a népfront által szervezett téli politikai oktatások egyik fő témája a közoktatás jelenlegi helyzete és fejlesztése volt. Hiszen — mint ismeretes — nemcsak az iskola ügye ez, hanem közügy is. Az olvasással kezdődik Művelődési munkaközösségről először akikor írtunk, amikor Balatonszárszón megalakult. Azóta jól működik Nemesdiédan, alakulóban van • Ladon, Somogyszentpálon és másutt is. Varga Károly (aki egyébként tagja az országos elméleti munkaiközösségnek is), azonban felhívta a figyelmet: nem szabad túlságosan gyorsan messrziemenó következtetéseket levonni sem az eddigi eredményekből, sem a megtorpanásokból. Olyan kezdeményezés volt ez — miként' Darvas József is hangsúlyozta —, amelyhez nem adnak előre gyártott kliséket, helyben keil feltalálnia -magát«, megtalálnia feladatait. Egy bizonyos, ha másból nem, a népi írók műveiből is kiderült, hogy a falvakban mindig is volt a földművelő embereknek egy igényes, olvasni 'szerető rétege, mely nemcsak vásárolta a könyveit, hanem különböző körökben, alkalmi tanfolyamokon szervezte is művelődését. Nyilvánvalóan ez a réteg csak növekedett a mai faluban; belőlük, közülük alakul a munkáik özösség is. Ezzel kapcsolatban szeretnénk eloszlatni bizonyos félreértéseket, főleg a főhivatású népművelők -ellenérzéseit«. Sokak szerint megunt több van egy bizottsággal. Pedig erről szó -incs. ez a munkaközösség nem bizottság, és ahogy a szülői munkaközösség sem az iskola ellenére tevékenykedik. ígv T’iek a közösségek sem a művelődési intézmények ellenére '-anem azokért is jöttek létre, -öl kell ismernie a néoműve- lőnek a bennük rejlő lehetőségeket, kapocs je1 lag ükét a 'alu közössége és az intézmény között, és élni kell ezzel. Túlbecsülni sem szabad, hiszen bizonyára nem fogják megoMnmi azokat a gondokat, melyekkel a közművelődés eddig sem volt k“oas megbirkózni. de alábecsülni még nagyobb hiba lenne! Ezeknek a munkaközösségeknek — például a nemesdé- dinek — nagyon jó vonásuk az, hogy az olvasással kezdik. Dicséretes Böröcz Ottóné kezdeményezése, aki úgy -intézte«, hogy az első könw házhoz menjen. Sőt, a szakkönyvolvasást nagyon ügvesen kapcsolta össze a helybeli kert- nazdálkodók szakmai érdeklődésevei. Sokan tesznek olyan ellenvetést is, hogy miért sok ezek-1 ben a munkaiközösségekben a falusi értelmiségi. Az a jó, hogy sok, miért ez nem elszigetelt -úri klikkje« a falusi értelmiségnek, harnem éppen a legjobb kapcsolattartás, az együtt munkálkodás formája az egyszerű emberekkel. Ho- zsannazengés nélkül hadd írjam ide — egyetértve valamennyi népfrontmunkással — jó hinni ezekben a közösségekben, támogatva, segítve az első hajtásokat. Csak így érdemes: az V. kongresszus szellemében, szorgalmas, kitartó Először az EIVIRT-ben mutatta be akvarelljeit Somogyvári József. Nagyon tetszettek. Találkozásunkat most a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központban megrendezett kiállítása sürgette. A szerkesztőség klubjában kezdtük a beszélgetést. — Hol fest? — A konyhában. Vasárnap és főleg későn este amikor a család alszik. — Csupa akvarellből állt a kiállítása. — Erősebb szagú festékkel nem dolgozhatom a konyhában. ahol étel készül, és megvallom, rámolni sem kell vele sokat. Sokadik találkozásunk volt az első alkalom arra, hogy közelebbről is megismerjem. — Pesti lakos voltam 1962- ig. A fővárosi évek gyümölcse volt, hogy sok kiállítást .láttam és 1958-tól rendszeresen tanultam festeni. A Dericovits- körbe jártam, ahol Nagybányai Nagy Zoltántól tanultam. Több lehetőséget is megmutatott nekem. Grafikával, akvarellel kezdtem. Somogyvári József ugyan nem végzett Képzőművészeti Főiskolát, de kihasználta mindazokat a lehetőségeket, melyeket a kultúrpolitika teremtett. Művésztelepeken dol- i gozott, beiratkozott a József Attila szabadegyetemre is. 1962-ben került Kaposvárra. — Az E1VIRT gyártmánytechnológusa. Munkája a gyártmányszervezés előkészítése, az a technikához kapcsolódik, festészete pedig líra. — Az első pillanatra valóban kettősségnek látszik. Az embert azonban sok minden érdekelheti. Nem mondom, hogy munkám során csak sikerélmények érnek, de rendszerint megkapom ott is azt a -lökést«, amely nélkül nehezebb lenne élni. Munkám és a festés kiegyensúlyozottá tesz. — Harmóniáról beszélt. Sikerült megteremtenie? — Elég sok poblémám van. De éppen ezek indítanak el a megoldások felé. A festészet mellet a vitákat szeretem nagyon. Szakszervezeti vitakört vezetek a gyárban. Csak úgy érdekelnek a problémák, ha megbeszélhetjük azokat,..kicserélhetjük gondolatainkat, véleményünket. — Mire törekszik? — Érdekelnek a tudományos eredmények, persze, a magam szintjén. Különösen azok a felfedezések, melyek az emberi életet szebbé, jobbá teszik. Egy önmagának feltett kérdéssel adott újabb irányt a beszélgetésnek Somogyvári József. — Hogyan hat mindez az én festészetemre? A festészetben a térproblémák nagyon érdekelnek. A tér, az idő, nagyon súlyos problémák, de emberiek... — Kiket tart nagynak? — Sorrend nélkül, Egryt. ö is mindig térproblémákkal küzdött. Közel áll hozzám Derkovits. A szenvedő emberekért küzdő egyént előbb ismertem meg, azután, találkoztam a festővel aki művészetében is igazolta magatartását. Czóbelt, Szőnyit, Domauovsz- kyt is szeretem. — Beszélgetésünkből úgy érzem, nagy hangsúlyt fektet az alkotó ember személyiségére. — Igen. A kép mögött álló művész adja meg a művek végső hitelességét — Hogyan fest? — Betanulom a látványt, melyről az emlékeimet mondom el. — Terve? — A megismerés folyamatában előbbre jutni. Ha ez sikerült, gondolom a festészetem is hasznát veszi. Van még előttem lehetőség, érdemes tanulni. És így az ember élete ki van töltve tartalommal, szépséggel, emberséggel. i — Szereti a kiállításokat? — Igen. Másokét is, de én is szívesen állok közönség elé. A legfontosabb kapcsolat a festő és a közönség között. Amit eddig élménynek éreztem, úgy látom, mások is annak tartanak képeim valóságán keresztül. Ez nagyon jó érzés, olyan, amelyről nem szabad lemondani. Ezért ősszel újabb anyaggal kívánok bemutatkozni a TIT-székházban... munkával. Tröszt Tibor Hatvan évvel ezelőtt történt Somogyi dolgozók a háborús veszély ellen Segítség a könnyebb eligazodáshoz, helyzetelemzéshez Horányi Barna teli napokat élt át hazánk lakossága: minden piHamatban számítaná lehetett a hadüzenetre. A magyar haladó erők tiltakozó mozgalmait indítottak a háborús készülődések ellen. »•A háborút egyáltalán nem kívánjuk« — az akkori kaposvári sajtó e megállapítása tömören fejezi ki Somogy megye lakosságának véleményét. A háiborúellenes hangulat jutott kifejezésre április 20-án. Ezen a napon a somogyszili kerületben dr. Hegyi Árpád függetlenségi párti képviselő tartott beszámolókart. Három községet keresett föl: Attalát, Csornát és Puliéit. Mindhárom helyen éles hangú beszédben támadta a kormányzat bei- ás külpolitikáját. Elítélte a kard- csörtetésit »Amíg egyrészt a hadügyi kiadások szédítő módon emelkednek, gazdasági, egészségügyi és kulturális szükségleteink kielégítésére nem jut pénz« — állapította meg a jelenlévő tömeg lelkes Helyeslés© közepette. Somogy megye munkássága április végén nagyméretű háborúellenes agitációt indított. A szocialisták itt is — akárcsak az ország más vidékein — a május 1-d ünnepségeket kívánták béketünrtetésekre felhasználni. Ennek előkészítésére nagyarányú szwrvező munka indult Eljött május 1. Kaposváron ezen a napon délután a munkások menete végigvonult a városon. Anttmititarista jelszavakkal és munkósdalok éneklésével haladtaik a főbb útvonaliakon. A proletárok tömege a sétatérre vonult. Itt tartották meg az ünnepi gyűlést, mintegy ezer részvevővel. Az ünnepségen Szabados Zádor mondott beszédet. Fölemelte szavát a háborús veszély ellen. Beszéde közben a jelenlévő munkásokból gyakran tört fel a »le a háborúval!« kiáltás. A megmozdulás végén a tömeg teljesen rendben oszlott szét. A budapesti Népszava tudósítása joggal jegyezte meg: Kaposvár dolgozó népe »impozánsan ünnepelte meg a proletárság világünnepét«. Nagyatád munkásai a Széchenyi téren tartották ünnepségüket. Braun Dezső elnökölt, Holló János kaposvári mun- kásvezető volt az ünnepi szónok. A tömeg helyeslése közepette ítélte el a Tniiitarizmust. A hatóságok ezúttal nem zavarták meg az ünnepséget (eltérően sok régebbi gyűléstől). A Népszava tudósítása meg is jegyezte: »A népgyűlés szép rendben ért véget, mert a szol- i gab Író úr régebbi szokásaiba! kijózanodva, most már nem okvetetlenkedett.« Barcson több száz ember vett részt az ünnepségen. A tömeg a Rába-féle vendéglőtől vonult a régi vásártérig. A kaposvári szónok május 1. jelentőségéről beszélt, s közben a háború kérdéséről is szólt. A barcsi megmozduláson (akárcsak a nagyaitádin) is érdemes megfigyelni, hogy a kapc«vá- j [ ri munkásmozgalom milyen [ komoly segítséget nyújtott a j vidéknek. A május 1-i háborúellenes megmozdulások megmutatták a somogyi nép bókevágyát. Ennek hatása érződött a vár- megyeházán is. Bármilyen szűkkörű volt is a választójog, a megyei törvényhatóságon be- ] lül a kormánypárttal szemben ! szép számú ellenzék is tevékenykedett. Ez utóbbiak közül azonban csak a néhány »füg- { getlenségi és 48-as« állt szem- I ben komolyan a hivatalos j bel- és külpolitikával. Az ellenzékiek nagy részét; gróf \ Széchenyi Aladárt és társait csupán hatalmi vetélkedés választotta el a kormánypárttól. Jellemző erre a »bizalmatlan- sági indítvány« ügye. Április végén — a közvéle- 1 meny kívánságára — a megyei törvényhatóság ellenzéki tagjai | bizalmaitlansági indítványt j kívántak benyújtani a kormányzat ellen. Néhány nap múlva Széchenyi Aladár a megjegyzésével elárulta, hogy — minden »ellenzékisége« dacára — a hatalmon lévők külpolitikáját támogatja. Nagy csalódást keltett ez a kaposvári baloldali körökben. Május 14-én a »függetlenségi és 48-asok« nyújtották be a bizalmatlansági indítványt. Ezt a javaslatot azonban a kormánypárti többség elutasította, és Széchenyi AJadáréksem támogatták. Május közepén véget ért ideiglenesen a háborús válság. A monarchia nem érezte magát felkészültnek egy hosszan tartó hadviselésre, ezért tartózkodott a hadüzenettől. A nemzetközi feszültség enyhült, s ezt a haladó közvélemény So- j mogybam is megkönnyebbülós- ! sei fogadta. H it évtized telt el azóta. Hazánk ma már a dolgozó népé. külpolitikánk a békét szolgálja. A nemzetközi haladó erők napjainkban már képesek arra, hogy megfékezzék a háborús uszítókart. Dr. Merényi László, a történettudományok kandidátusa Közművelődési adatgyűjtemény A Központi Statisztikai Hivatal a korábban közzétett sorozatok folytatásaként jelentette meg most a Közművelődési adatgyűjteményt. Ez a külön kötet a közművelődéséi a sport adatait tartalmazza, az elemzés igénye nélkül. Az adatgyűjteményben tallózva részletes és összehasonlító ismertetést olvashatunk például könyvkiadásunkról, 1938-tó) a múlt évig összegezve a kiadott műveket és azok példányszámát. Megtudhatjuk a kötetből azt is, hogyan alakult az időszaki sajtókiadás és terjesztés, a könyvtárak száma és azok könyvállománya; , mennyi volt a beiratkozott ol- j vasó 1949-től a múlt év vé- I géig. Adatokat láthatunk arról is, miként nőtt 1925-től 1938-ig, majd 1945-től 1972ig Budapesten és vidéken a rádióelőfizetők száma; mennyi tv-készülék szolgálta az oktatást, a szórakozást, 1958-tól 1972-ig a fővárosban, az ország más városaiban, illetőleg a községekben (Csak egyetlen adat: 1958-ban 16 038. 1972-ben 2 084 669 televízióeiőfizető volt i az országban.) A közművelődésre jellemző arányszámok szerint — a múlt év vonatkozásában — Somogybán az ezer lakosra jutó átlagos napilapterjesztési példányszáma és a száz lakosra jutó közművelődési könyvtárakból kikölcsönzött kötetek száma jóval több az országos átlagnál, de a többi megyéhez képest a színházlátogatás mértéke is magasabb. A kiadvány nemcsak megyei hanem városi összehasonlító adatokat is tartalmaz, sőt megtalálhatunk benne néhány európai országra vonatkozó, a fejlődést mutató sorrendet is, például a közművelődést jellemző arányszámok és a televízióadás heti műsoridejének tükrében. A Közművelődési adatgyűjtemény mindenképpen alkalmas arra, hogy a téma behatóbb megismerésére kíváncsi, a közművelődés helyzetének vizsgálódásával foglalkozó munkabizottságok kézbe vegyék és hasznos segédanyagként tanulmányozzák. Somogyi Néplopl 5 I
