Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-30 / 100. szám
II* " 1"J' .Ír TV i r J ’NYUSDÍIBAN Ij művelődés- liaz ftagyatanoii: ^ sze|íd de kemény ember (Folyt, az 1. oldalról.) | ségekkel, de mindenütt a szó- I partnerek lehetnek az intéz- I * » dési házak milyen fontos szerepet töltenek be nálunk a szocialista kulturális nevelőmunkában. öss-zehasoni í tott a a tőkésvilág szemléletét, a kulturálódási magánügynek tekintő felfogását a mi szocialista művelődéspolitikánk közti különbséget. Elmondta azt a nemzetközi konferenciákon szerzett tapasztalatát, hogy még a gondolkodásra képes tőkéspoldtikusok sem értik, miért érdeke egy szocialista országnak, hogy az általános iskolát mindenki eredményesen végezze el, hogy olcsó legyen a színházjegy, a könyv, s miért áldoz az állam és a megyei tanács művelődési otthonok építésére. Néhányain ott is felismerik ugyan ennek jelentőségét, de ott mindez puszta, kezdeményezés, megtorpanó kísérlet csak, hiszen a Gaulle-ista alapelvekkel például nem egyeztethető össze olyan, intézményeik létesítése, ahol a munkás, az egyszerű ember, művelődik, szórakozik — es politizál! — Mi annak örülünk, ha sokszor lassúnak tűnő ütemben is, de épülnek a művelődési otthonok, az iskolák, fejlődik a könyvtárhálózat, hogy ezek az intézmények azonos vagy sajátos módon, más-más szerepkörrel és nagyságrendjüktől függően eltérő lehetóI cialista nevelés céljainak elérésén munkálkodnak — mondta Oku PáL Elemezte a továbbiakban -drittem művelődési otthon fontos szerepét a város életében, s utalt arra, hogy folytonosan növekszik Nagyatádon az iparban dolgozók száma. Éppen ezért jelentős — mint mondotta —, hogy itt, a művelődés házában a szabad idő tartalmas eltöltéséhez szép lehetőség legyen a munkások sza mára. Ki kell elégíteni — ma gas színvonalon — a meglévő igényeket, s egyben új, tártál masabb igényeket kell támasztani. Ezen a kettős pilléren nyugszik a szocialista művelődéspolitika — hangsúlyozta a művelődésügyi miniszter. Különösen érdemes kiemelni azt az utalását, hogy az új igények felkeltése változatos népművelési módszerekkel történjék. Ennek szenemében kell kétoldalú kapcsolatot kiépíteni a helybeli üzemekkel, akik mény működtetésében, s kell, hogy igényeiknek. megfelelően támogassák is tanácsaikkal, anyagi eszközökkel. Majd utalt a barcsi példára, az ottani művelődési ház közös fenntartására. — Nagyatád a fiatalok városa is — mondta Iiku Pál, és felhívta a figyelmet ana, hogy a művelődési ház legyen az ő otthonuk is, a szórakozási gény párosuljon a művelődési ehetőségek okos felhasználásával. A továbbiakban ifjúság- politikai alapelvekről, majd özmű velödési kérdésekről szólt. Elmondta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága napirendre tűzte a közművelődés átfogó fejlesztési tervének 1 kialakítás át. Iiku Pál beszéde befejezése után ajándékot adott át — Somogyi József Kisplasztika! kompozícióját —, amelyet Hamvas János köszönt meg. Ezután úttörök köszöntötték világgal a vendégeket. A kombájn megbillent a hídon. Nem volt idő gondolkodásra. Még Balogh fejében: adhatok sítást n,ak, k smeretemre hallgatóik.« Maga bújt a gép aló az emelő- ! vei. Homlokát fényessé . tette a verejték. Centiméterről ’erati méterre zökkent vissza eredeti egyensúlyhelyzetébe a gép. Hányszor élte át addig a képzeletbeli halált Lajos? tudni. Az berek megölelték és azt mondták: csáss meg nekünk Lajos, mi nem mertük volna«. Nem volt mit megbocsátania. 1959-ben Tapsonybain, amikor megalakult a tsz, nehéz volt munkáira bírni az embereket. «-Inkább ragaszkodtak volna a megszokott rosszhoz, mint a nem ismert jóhoz.«. A terv pedig megvolt, meghozták a kocasüldőket is. De akkor a gondozó azt mondta Balogh Lajosnak: »Nem merem én ezt csiináJlni. Megígérték, hogy felgyújtják a portámat.«. Balogh Lajos két réigi emberét hozatta oda a munka elvégzésére máshonnan. így indult meg a szövetkezeti élet. Valaki egyszer azt mondta neki: »Te Lajos! Én még olyat nem láttam, mint' Üj- várfelván. Az emberek nem látszanak ki a gazból!« Mit hoz a sors? Egy év múlva Balogh Lajos lett ott az elnök. Aztán: egy baleset. Segíteni akart, hogy ne álljon a munka. A kezét elkapta a gép. Nem szereti még látná sem a vért; akikor mégsem ájult él. A kramlbájnos etető rémületéiben messze futott, egy távolabb álló ember segített neki. A kórházban fénykép készült a nyílt törésről. »Bodossy főorvosnak köszönhetem, hogy megmaradt a kezem.« Tavaly újra eltörött. Csak fél év után ment véle megmentőjéhez, addig úgy érezte, nem fejezheti be a munkát. Egy hét múlva már kérezikediett: »Fontos tárgyalásom lenne főorvos űr, exportügyben«. Elengedték. Aztán »ikiint felejtette magát«, csak a kötözésre járt be Balogh Lajos, a Somogy Kardi Haladás Termelőszövetkezet nyugdíjas elnöke. „Nyugdíjas.“ Aki ismeri, annak furcsa ez a szó, ha vele kapcsolatba«. keli használni. Nehéz volt a búcsú, s nem is volt igazi, csak amolyan »félbúcsú«. Mégis — életében először — nyugtató tablettát vett be. Három faluban, szorítottak kezet vele az emberek: »Köszönjük, elnök elvóirs!«. Üjvár- fáLván, Mezőcsokonyán, So- mogysárdon. Mert 1970-től már három falu gondja volt az övé. Nagy területű, egyesült tsz a Haladás. Szakember, nagy tapasztalat kellett a vezetéséhez. Honnan indult? A földművelést 'gyerekként, az apja mellett szerette meg a pusztám. Szarvasom végezte az iskolát. Csak két tanuló kaphatott ösztöndíjat. Kivételt tettek: nem a középbirtokos szülőktől származóknak ítélték az egyiket,' hanem néki, aki szívósan küzdött minden új ismeretért. Jelesen, végezte el tanulmányait Vissza a pusztákra. Nemrégiben összetalálkozott volt cselédemberrel. »Mondom — anínyi év után — az egyik neki: Gyuri! Megismer? Odajött átölelt megcsókolt. Jólesett Mindig szerettek azok, Tartalmas műsorral ért végett a délutáni ünnepség. A Fonómunkás Kisszínpad bemutatta Petőfi-műsorát, Szabó Kálmán Keatsnek Öda egy görög vázához című leölteményét mondta el, majd a kaposvári Munkácsy Gimnázium kamara- kórusa fejezte be a műsort. Este ugyancsak műsor várta a vendégeket, az új létesítmény nagyatádi közönségét. Sok szép tervről hallottunk az új létesítményben. Ügy véljük, Budán Imre igazgatónak és munkatársainak kitűnő lehetőséget ad az intézmény arra, hogy megvalósítsák a nemes népművelési kú'detést: a városi cs a járási közművelődési feladatok tartalmas ellátását. T. T. átfutott Lajos »Nem uta- sanki- ha a lelBalogh Nem em»BoRakodómunkások I lyen csúf időbe« még a kutyáját sem veri Id a< ember. A szel zabolátlanul, mint egy neveletlen kamasz, füítyent az ember fülébe, s az eső ferde szálú erecs- kea verik a járókelők, hátát. Az állomás félé közeledve látszik, hogy csillog a vasutassapka ellenzőjén a víz. A nagy rámpa mellett mint álmos, lomha testű hernyók sorakoznak a teherautók, piszkos színű ponyvával borított tetejüket végigpásztázza az eső. Egy konténerekkel megrakott kocsi araszol a fekete, ragacsos sáriban. Az óriás raktár egyik végéből nem látni a másikat a felhalmozott áruk tömegétől. Piros és kék színű szállitóládák cövekelték le magukat vaskos- makacsul, könnyű fapapucs- bálák dombja meHett zömök jutazsákok szoronganak. Dróttal, spárgával, műanyag rafiával átkötött, bagöngyölt csomagok, formátlan vagy alakjukat csak sejtető »szerelésben«. De akad itt olyan cikk is, amelyik csupasz, feladója nem tartotta érdemesnek, hogy csomagolással fárassza magát. Ide érkezik és innen kel útra minden olyan áru, amely meghaladja a húsz kilót, de még nem éri él az ötven mázsát Itt rakják fel a hordós bortól a vasfazékig, a rumos demizsontól a nehéz tartályokig. a söprűtől a mosdóállványokig az e kategóriába tartozó mindenféle rendű, rangú és rendeltetésű tárgyak, cikkek, eszközök, áruk toki elesései. A csomagfaalimok között kis utak kígyóznak, rajtuk nagy a forgalom: csikorognak a zömök, vaskos molnárkocsák kerekei, szapora szuszogás hallók, s rekedt torokhamgok rövid (szinte csak szótagnyi) felhívást, utasítást, figyelmeztetést röppentenek a másik felé. Jó fogás esik a molnáriko- asin, a kiálló vasszarvak védik a kézfejet. Platóját alaposan megrakták zsákokkal. Erőteljes felsőteste munkás keményen markolja a kocsi kormányzó cső végeit, háta-dereka meredten előredől: még a hasizmával is biztosítja az egyensúlyt. Testén a rakodók egyenruhája: kék munkaruha, kopott svájcisapka, vastag, csaknem a bokáig érő kötény. Vass Lajos kásbajami, 1971 óta dolgozik itt. — Mikor kelt ma? — Háromkor. — Hány órára ér haza? — Van az négy óra is. Kettő felé végzünk, azután vonatra ülök. Kutasról pedig kerékpárral karikázok hazáig. — Ilyen időben? — Mindegy. Nem vagyok kisasszony. — Nagy a huzat ebben a raktárban. Nem érzi a cson.t1 jaiiKj.m ? — Aáá, fenét... Csak a szemem. Az tényleg megfázott egyszer. Árut vittünk, aztán a kocsi megcsúszott a hóban, és bele az előtte haladóba. Ott vártunk, topogtunk óráikig a fagyban, majd a hideg kocsiban. Kint is hideg volt meg bent is. Éjfélig is eltartott. Otthon aztán éreztem, hogy a cúg meghúzta a szemem. Írtak fél a doktorok szemüveget, de nem bírom viselni, idegesít az idegien dolog az orromon. Fiatal fiú Dékmár László. Kopott vasutassapka a feje búbján. Arca vörös az erőlködéstől, hangja el-élakad, mint azoké, akiknek minden idege- izme egyetlen dologra »állt be«, az erő teljes kifejtésére. Keze beszéd közben sízóraiko- zottan jár, a konténer vasalt sarkára csap jókorát. Sokat nem tud mondani, mindössze egy hónapja dolgozik itt: az apja hozta ide, hiszen évek óta itt dolgozik ő is. Varga József és Novak György eddeiek. A kora hajnal már őket sem találja az ágyban-: a rakodómunkás, kivált ha vidéki, a korán kelők között is a legfrissebb. Ami feltűnt, egyik sem visel karikagyűrűt, pedig mindkettő benne van már a legszebb férfikorban. — Nem vagyunk agglegények — szögezi le Varga József, kitalálva, ki nem mondott kérdésemet, — Rakodás közben nem lehet gyűrűt, viselte megc&ippeniti a vaspánt, aztán az orvos se tudná szebben leoperáini az ember ujját. Látja, a konténerek sem szeretik, ha az ember azzal hivalkodik, hogy nős — teszi még hozzá mosolyra villanó szemmel. — Még az óra se fér meg a kezünkön — teszi hozzá Novak György. — Veszélyes... e A (kaposvári vasútállomás darabárué kirendeltségén Jakab József fiatal irodavezető tájékoztat: — Általában kétféle rakodói feladat van. A vasúton érkező árut itt helyben lerakják — ezzel foglalkozik rakodóink kisebb része. A többiek gépkocsival elviszik szerte a megyébe. Ahogy mi mondjuk, terítik. Olyan ez a darabáruközpont, mint egy óriás pumpának a feje. Ide fut be az áru az ország .miniden részéből, s itt osztjuk szét, innen kerül el a legkisebb faluba, pusztára is. A munkának nemcsak a fizikai oldala nehéz, a szervezési része sem utolsó. Bgy-egy járat ezer és egy helyre viszi a különböző cikkek sokaságát, s célállomásonként mindig azt ás annyit kell leadni, ameny- nyit ott megrendeltek, ameny- nyire ott várnak. Ez sem egyszerűbb dolog a tonnák mozgatásánál. — Mennyit dolgosnak, a e&— Havonta árttagbam 240— 250 órát. Ez napi 10—12 órának felel meg, s aki bejáró, annak még külön tehertétel az utazás is. Arra azonban ügyelünk, hogy ennél többet ne dolgozzon senki: ha elérik ezt az óraszámot, szabadnapokat és rendszeres szabad szombatokat adunk ki. Ezenkívül most dolgoztunk ki egy új javaslatot, amelynek az a lényege, hogy a rakodók legföljebb csak 210 órát dolgozhassanak havonta. Az új bértételben a súly nagyobb szerepet kap. arná a gépkocsivezetőket arra ösztönzi, hogy ne húzzák az időt. és intenzívebben használják ki a fordulókat. o — Mennyi súlyt emelnek átlagban? — Ügy százötven körül. De emeltünk már kétszázat is. — Mázsában? — Tonnában ... NováJk Gyöngy felkattimtja horpadt cigarettásdobozát, s szórakozottan morzsolgat egyet a csúf, ráncos, dohánytól »csepegő« cigaretták aö- züL Varga József kiemel egy marékravaló alaktalan szemetet a zsebóbőL — Ez tegnap egy doboz gyufa volt... Egy kis megilletődött csend Lesz. Ránézek a papír- és a fatörmelékre, azután szinte önkéntelenül jegyzem a noteszembe: MESTERSÉGÜK CÍMÉBE. Cee«er Ebet Beleakad a láda sarkába, ‘vagy ! ködők? akik szerették a munkát. Mindig szerettem azokat, akik elöl jártak a dologban.« Dolgozott később a Minőségi Vetőmaigtermeltető Vállalatnál, a Csornai Járási Tanácsnál főagronómusiként, osztályvezetőként. 1957-bén a Serstéstenyésztő Vállalat üzemegységvezetője lett. Azután 1959-től a mai napig tsz-eknél. Azt mondja, amit nagyon akart, azt mindig elérte. S vallja: minderütinek sikerülhet a legmerészebb álma, ha tesz is érte. Talán ezért tűzött ki egyre nagyobb célt maiga és a szövetkezet elé. Egyszer egy gyűlésen azt mondta: »Látják ezt a pontot a ceruzám hegyénél ott a falon?« Nem látta senki. De nézték erősen. Aztán valaki a második sorból felszólalt: »Én már látom.«. Végül az utolsó sóiból is esküdni merték volna, hogy tisztán látják. Akitor azt mondta: »Most már megmondom: nincs itt semmiféle pont. Ilyen a jövő is. Erősen gondolni kell véle, akarni kell. Akikor látjuk is. És ezért a jövőért érdemes dolgozni. Megértették. Válaíki megfigyelte: egyszerre három lépcsőfokot lép felfelé mindig. Ez is jellemző rá. Miinél nagyabbakat lépni a cél felé. Ezért járt elöl a feladat« vállalásiban. A személyes példa ösztönző erejében hisz. De sokszor mondták neki otthon: »Most már közelebb is találhatnál állást.« De nem szeretett munkát bevégezetleriül hagyni. Fiatal szakemberekkel vette körül magét, hogy ne kelljen aggódnia a szövetkezetért, ha majd nyugdíjba vonul. Januári búcsúzóján kitért arra is: »Ügy érzem, jó kezekbe teszem le a szövetkezet vezetését.« De azért maradt még ő is. Szükség van rá. Hol? Ahol a legnehezebb jelenleg; az állattenyésztésiben. Szaktanácsadóként. így mondta Szabó Flórián elnökhelyettes. Nem fáradt meg. »Mindig így szerettem volna nyugdíjba menni. Frissen, derűsen. Sikerült »Hatvanéves. Szép fehér a haja, a szeme csillog, nem érzi magát hatvannak. De azért: »Nem kezdeném újra. Sok minden van a hátam mögött. Nehéz volt. Most már csak a jót akarom.« Vannak számok, amelyek kitörölhetetlenek emlékezetéből. Kívülről tudja, menynyivel gyarapodott az állat- állomány, hogy az egyesülés után kétszeresére nőttek a terméseredmények. Mosolyog — ez jellemző rá, ez a szelíd mosoly — és azt mondja: »Amikor először fizettünk a mező- csokonyaiaknak, nern akarták elhinni, hogy olyan sok pénz jár nekik, hogy megkapják, s azt kezdenek vele, amit akarnak.« Százegy forint ötven fillér jutott tavaly egy munkanapra. Mit köt a mostani szakemberek, a mostani vezetők lelkére? Egy tapasztalattal válaszol: »Régen, még a pusztai időben három hold cukorrépánál nem tudtam időre befejezni a hengerezést. Eső jött. Csak napok múlva végeztem el ezt a munkát. Hogy kevesebb répa termett-e ott, mint másutt, azt nem tudom. De az biztos, hogy a következő esztendőben öt mázsa búzával maradt el az a terület a másik tábláktól. »Nem -mond többet. Mindenki levonhatja magának a következtetést: »Minden munkának, minden dolgunknak a maga idejében kell éleget tenni, akkor pi- hehetünk csak jó leikiismeret- teL« L. L. Somogyi Néplap
