Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-19 / 91. szám

G y aki» szóba, kerül a munkahelyi pártszer­vezetekben, mikeni se- gfiheti a politikai munka a leghatékonyabban a vállalati terveik teljesítését. Úgy vél­jük, azok válaszolják meg he­lyesen e kérdést, akik e tevé­kenység tudatformáló szerepé­ből indulnák ki. Vagyis abból, hogy az agitáció, a propagan­da, a szemléletet, az ember gondolat- és érzésvilágát keli alakítsa. Ez az igazi rendelte­tése. ennél töbhre sem, de ke­vesebbre sem vállalkozhat. Nem egyszerűen «■mozgósít« tehát a feladatok megvalósí­tására, hanem jóval többet tesz: a termelés úgynevezett emberi tényezőit alakítja, for­málja. Azokat az erkölcsi, szemléleti, pszichológiai ténye­zőket, amelyektől mind na­gyobb mértékben függ a ter­melési feladatok megoldása. Lehet ugyanis egy terv köz- gazdasági vagy műszaki szem­pontból a lehető legésszerűbb, végrehajtása mégis akadozni fog, ha a dolgozókat a vezető­ség csupán e tervek puszta végrehajtóinak tekinti. Ezért közvetlen »termelési érdek« a munkahelyi demokrácia ki­bontakozása. A pártpolitikai munkának ebben a tekintet­ben is megvannak a maga — nagyon jelentős — tennivalói. Mégpedig mindenekelőtt az, hogy ösztönözze az embereket AZ EMBERHEZ SZÓLVA a véleménynyilvánításra, föl­keltse és erősítse bennük azt az érzést, hogy felelős gazdái üzemüknek. Az ösztönzés persze önma­gában még nem elegendő. Nem sokat ér, ha a pártszer­vezet buzdít ugyan az együt­tes gondolkodásra, de nem fordít figyelmet az ehhez szükséges feltételek kialakítá­sára. Ez utóbbi természetesen elsősorban a gazdasági veze­tőség, illetve a szakszervezet dolga. De a pártszervezet is rajta kell tartsa a szemét, sőt közvetlenül is közre kell mű­ködnie ebben. Politikai mun­kával is, hiszen anélkül nem bontakozhat ki az eleven mun­kahelyi demokrácia légköre. E légkör megléte vagy hiá­nya távolról sem mellékes. Ezért nem lehet egyetérteni azzal, ha a munkahelyi de­mokrácia fejlettségi szintjét csupán a szervezeti kereteken, formákon mérik. ' Nem elég tehát, ha csak azt vizsgálják, hány tanácskozást, gyűlést tartották, mennyi részvevővel és felszólalóval, hogyan tartot­ták meg a formai előírásokat és így tovább. Félreértés ne essék: távol áll tőlünk a szervezeti kérdé­,Az itteni környezetvédelmi minisztérium..." A Vidám Színpadon is EGY EVE FOGLALKOZIK már a Somogy megyei Fimom« medhanikai Vállalat a Sdilka hangtompító, zajcsökkentő be­rendezés gyártásává!. A múlt évben vásárolták mat az Országos Találmányi Hivataltól, és az első típuso­kat már eikkor be is mutatták a Budapesti Nemzetközi Vá­sáron. Azóta külföldi kiállítá­sokon is szerepelt a gyárt­mány, osztatlan sikert aratva. A légtechnikai berendezé­sek (ventillátorok, klímabe­rendezések stfo.) rohamos el­terjed ésükikel a civilizált kö­rülményeket biztosítják, de káros hatásaik ugyanakkor gondot okoznak a szakembe­reknek. A zajártalomra gon­dolunk, és mindinkább aktuá­lissá válik az ellene való vé­dekezés. Különösen a hangos munkahelyeken, de a hang­versenytermeikben, oktatási intézményekben is szükség van. erre. Az ilyen helyeken alkalmazott Légtisztító beren­dezések gyakran nagyon erős zúgását csökkenti a Silká hangtompító berendezés. Mátyusz Zaltánnéval, a gyártó vállalat kereskedelmi ügytintézőjévél a berendezés jövőjéről. beszélgettünk. — Minden Légnemű közeg­ben terjedő zaj tompítására alkalmas a berendezés. Gyá­rakban, üzemekben, lakóépü­letekben és még nagyon sók helyen alkalmazható, ahol erős zajjal dolgozó gépék van­nak. Néhány adat: a kompresszo­rok általában 100—110 decibel hangerővel dolgoznak. Az ÄBEO előírása szerint a mun­kahelyeken a megengedhető legmagasabb zajszint 80 deci­bel. Ez a hangerősség egyéb­ként még éppen hogy nem káros. A Finommechanikai Vállalat által gyártott készü­lékek majdnem mindegyik tí­pusa a beszédhang frekven­ciáján. (1000) mért zajt 30 decibellel. csökkenti. A készüléket bülönlböző hangmagasságok elnyelésére lehet tervezni. A «szíve« az üvegszálköpenybe burkolt sa- lákgyapotbetét, mely a be­rendezésen keresztülhatoló a szabadal- hanghullámok nagy részét el­nyeli. Jelenleg ötféle típust gyártanak. A zajártalmak eHeni véde­kezés fontossága egyre nő. Sok az olyan, munkaihely, ahoi a zúgástól nehezen értik egy­más hangját az ott dolgozók. Hogy az elmúlt évben meg­rendelt mennyiségnek négy­szeresét igénylik 1973-bam a vállalat partnerei, ennék is betudható. Mátyusz Zoltánná egy kimutatást tett elém: mi­lyen cégek szereltették fel ed­dig hangtompító berendezést A mintegy harminc megrende­lő között van a Mecseki Érc­bányász Vállalat, a Népsza­badság szerkesztősége, a Cent­rum Áruház központja, és a Vidám Színpad is. Ami azon­nal szemet szúr: egyetlen So­mogyi érdeklődő sem akadt Ezek szerint nincsen, me­gyénkben olyan üzem, mun­kahely, ahol védeni kellene a dolgozókat a zajártalomtól.,. Londoniból mái jelentkeztek: »Az itteni környezetvédélmá minisztérium érdeklődik az Önök Siüka hangtompító ké­szüléke iránt« — olvastam a levélben. MAGYARORSZÁGON hang­tompítót eddig csak elenyésző mennyiségben gyártottak. Külföldről (drágán) lehetett beszerezni ezeket a berende­zéseket vagy a kis zajjal mű­ködő gépeket A KGST-orszá- gók között itt Kaposváron csi­nálják a legnagyobb válasz­tékban ezeket a készülékeket Jövőjüket az is bizonyítja, hogy az idei Budapesti Nem­zetközi Vásáron már önállóan állítja ki ezt a gyártmányát a Somogy megyei Finommecha­nikai Vállalat K A, Napraforgó-nemesítési kísérletek fóliasátor alatt a napraforgó az begszemcsed Takairmányter- meszbésá Kutatóintézet csak­nem 40 méter hosszú, hat mé­ter széles és három méter ma­gas fóliasátrában. A fűthető és hűthető fóliaiházban február közepén (különböző naprafor­gófajták magvait vetették éL A kutatók — dr. Kurnik Ernő akadémikus vezetésével — olyan, alacsony törzsű, (kom­bájnnal aratható új naprafor­gófajtát akarnak előállítani keresztezéssel. amelynek az aüajtai-ta iirta es 1ereriéid-io7Jtma ■ vetekszik a jélerüeg Suazter­mesztéslben levőkkel A fóliasátor ailkailimianáiagvaji a kísérletek időtartamát eövi- dátók le: így egy óv alatt két novénygenerációt is föilnevel- hetnek. A már virágzó napra­forgóikat etamánhálóból készí­tett izolátorok alatt tarmákae- nyítik. Az így (kapott magot szabad ég alatt vetik majd el, s — ha az időjárás lehetővé teszi — meg az idén betakarít­ják a második nemzedék ter­sek lebecsülésének szándéka. Hiszen az eredmeny gyakran éppen az előkészítés alapossá­gától függ. Például azon, hogy egy termelési tanácskozáson milyen szélesre tágítják a részvevők körét. Ha ugyanis túlzottan nagyszámú és szer­teágazó a megjelentek tábo­ra. az emberek szokatlannak és idegennek érzik a körül­ményeket, s inkább csak ma­gúi között, szűkebb körben nyilvánítanak véleményt. A efféle »kuckó-közvélemény« pedig nem elegendő a széles körű munkahelyi demokrácia kibontakozásához. D e folytathatnánk a sort olyan tényezők megem­lítésével, mint például a munkahelyi tanácskozások témáinak megválasztása. Hányszor hallani munkások kifakadását amiatt, hogy az elhangzó előadások, tájékozta­tók nehezen érthetőek, szá­mokkal és műszaki részkér­désekkel agyonzsúfoltak. Vagy ugyanazokról a dolgok­ról esik szó unos-untalan, s nap mint nap találkoznak ve­lük különböző fórumokon, il­letve az üzemi sajtóban. Lát­szólag kisebb jelentőségű dol­gok ezek, de az üzemi demok­rácia légköre nem kis részben éppé® az ilyesmiktől függ. A különböző tanácskozások alapos, körültekintő előkészí­tése tehát nem lebecsülhető. Mégis hiba lenne a munkahe­lyi demokrácia problémakörét a szervezeti kérdésekre egy­szerűsíteni, pusztán vagy első­sorban szervezeti oldalról megközelíteni. Art’ kell elér­nünk, hogy az üzemi demok­rácia az egyes munkahelyek mindennapos életének állandó és természetes élemévé váljék. Ennek megvalósításában a mi körülményeink között a párt- szervezet mindenütt kulcssze­repet tölt be: mindenekelőtt tőle függ egy ilyen szemlélet és gyakorlat meggyökerezte­tése. Természetesen a pártszerve­zetnek area is föl kell hívnia a figyelmet, hogy a munkahe­lyi demokráciának a termelő­munka mindennapjaiban. tör­ténő érvényesítése nem öncé­lú folyamat, hanem a terme­lés élőremozdításának, fej­lesztésének eszköze. Ezért ér­demel bátorítást például az olyan művezető, id megbe­széli a dolgozókkal a döntések végrehajtásának módját. A munka menetének ilyen kol­lektív megtervezése esetén is megtörténhet, hogy nem a leg­jobb megoldást választják. Ilyen esetben azonban köny- nyebben tudják a hibát kija­vítani, mert a dolgozók fele­lősséget éreznek az eredmé­nyes végrehajtásért E z a tapasztalat is meg­erősíti, hogy nem min­dig az utasítás az egy­szerűbb és célravezetőbb eljá­rás. A végrehajtás eredmé­nyessége attól is függ, meny­nyire érzik a dolgozók saját­juknak azt a tevékenységet, amelyet végeznek, mennyire érzik magukat »beavatva« sa­ját munkájuk előkészítésébe és eredményébe. Ez olyan té­nyezője a termelőmunkának, melyet a 'pártpolitikai tevé­kenység soha nem hagyhat fi­gyelmen kívül. Dr. Jened György, az MSZMP KB munkatársa MAI KOMMENTÁRUNK Felelősséggel válasszanak a tanácstagok A régi és az új tanácsta­gok most először indulnak, a tanácsházára, hogy azoknak c. megbízásából, akik alkalmas­nak tartották őket e tisztség­re, részt vegyenek az ünne­pélyes keretek között megtar­tandó alakuló tanácsüléseken. Tegnap délelőtt és délután két. nagyközségi és húsz községi tanács alakult meg, s a kö­vetkező napokban sorra ösz- szeülnek a városi, nagyközsé­gi, valamint a községi taná­csok. A jövő hét végére az általános tanácsi választások­nak ez a szakasza is befeje­ződik, s csak a megyei tanács megalakulása lesz hátra má­jusban. Nem könnyű és nagy fele­lősséggel járó megbízatás a tanácstagság. Ezt sokan és sokszor hangsúlyozták a jelö­lő gyűléseken, a választási gyűléseken, sőt akkor is, ami­kor gratuláltak a tanácsta­goknak a megválasztásuk után. Erre a felelősségérzetre most is szükség lesz, amikor összeülnek a tanácsok, s megválasztják a végrehajtó bizottságot, az elnököt, az el­nökhelyettest, a bizottságokat, a népi ülnököket, s nem utol- sósotban a megyei tanácstag­jukat. Nagy a tanácstagok fele­lőssége, amikor mérlegelik, hogy kik kerüljenek be a vég­rehajtó bizottságba, ugyanis ez a terület legfőbb állam- igazgatási testületé. Ezért meg kell fontolni, hogy ki képes á megnövekedett feladatoknak mindenben megfelelni, a te­rület társadalmi, gazdasági, művelődési életének alapos is­meretében helyesen dönteni. Már az előző választáskor megindult egy egészséges fo­lyamat, s több munkás és munkásnő, tsz-tag került a végrehajtó bizottságokba. En­nek tudatos folytatására most is megvan minden lehetőség. A választás napján újabb kö­zös tanácsok megalakulásá­nak lehetőségét teremtettük meg, éppen ezért érdemes a társközségek megfelelő kép­viseletét a tanácstagok figyel­mébe ajánlani. Ahol két-há- rom vagy ennél több község tartozik egy közös tanácshoz, nagyon fontos, hogy minden társközségből legyen egy-egy tanácstag a végrehajtó bizott­ságban. A megyei tanács megalaku­lásának alapja, hogy a városi, nagyközségi, községi tanácsok megválasztják megyei tanács­tagjukat. A közvetett válasz­tás elősegíti, hogy azokat küldjék a megye parlament­jébe, akik valóban a legjob­ban tudják képviselni a tele­pülésüket. Az eddigi hetven­hét helyett most százegy me­gyei tanácstagból alakul meg a megye parlamentje. Min­denképpen előnyösebb, hogy sokkal kevesebb helyen vá­laszt két tanács egy megyei tanácstagot, így jobban ele­get tehetnek a feladatuknak, akik ezt a megbízatást kap­ják. Alakulnak a tanácsok. Mun­kájukhoz nagy erőforrás a választópolgárok bizalma és számtalan közérdekű javas­lata. E. G. NÉGYBORBOLA Élethivatásuk — a fegyveres szolgálat — Ott harcoltunk a Kárpá­tokban, aiz Úszta partizán cso­portban, a Buzsora-hegysóg környékén ... Miért lettem partizán? Résaesarató voltam bevonulás előtt a Csongrád megyei Sövónyházán, s bizony nem szívesen mentem a hábo­rúba. Ezért, amikor sikerült átjutnom a szovjet csapatok­hoz, hamarosan jelentkeztem a partizánokhoz, hogy a töb­biekkel együtt én is fegyver­rel küzdhessek egy új, szabad haza megteremtéséért. — Ezért vállalta a felszaba­dulás után a fegyveres szol­gálatot? Meglepő feleletet ad idős Borbola Mihály, akivel életé­ről beszélgetek: — Egy ideig rendőr voltam 1945-ben, majd pártmunkás lettem. Nem akartam rendőr maradná, s a katonasághoz sem vonzódtam. Tudja, neikem a katonai szolgálatról semmi vonzó emlékem nem maradt, olyan embertelenül bántak ve­lünk a régi hadseregben. Arra gondoltam: én a fegyveres par­tizántevékenységgel megtet­tem azt, amivel hazámnak tar­toztam, folytassák mások. Tudom, azt akarja kérdezni, hogyan van, hogy mégis a hadseregbe .kerültem, s ommjn mentem nyugdíjba. Tartalékos tiszti iskolára küldtek 1950- ben. Akikor láttam, mennyire más ez a hadsereg mint a ré­gi Ezért maradtam, azután megszerettem, élethivatásul választottam a fegyveres szol­gálatot Nagyobbik fia, ifjabb Bor­bola Mihály hároméves volt 1944-ben, amikor édesapja a Kárpátokban harcolt — Sokat gondoltam akkor feleségemre, fiamra, akit alig láttam, s szüntelenül az járt eszemben: viszontlátom-e őket valaha. S ha sikerül, vajon mályen élete lesz a fiamnak, ; milyen élethivatást választ, il­letve választhat majd magá­najk. Jó tizenöt évvel ezelőtt az ! akkori kaposvári vaskombi-- náthám találkoztam a fiatal Barbolávtal. Vasesztergályos- tanulö volt egyben, a KISZ- adapszerveaet titkaira. Akkor így beszélt terveiről: — Ha telszabadulok, és be­vonulok, katona- vasv rend­őrtiszt szeretnék lenni. Vonzó­dom a fegyveres szolgálathoz, ú& éttanc kötelessé­gem is, hogy ezt az élethiva­tást válasszam, s egykor majd édesapáim helyére lépjek. Ifjabb Borbola Mihály ma rendőrtiszt Misi után, aki 1941-ben lát­ta meg a napvilágot 1948-ban megszületett Pista, 1954-ban pedig Zoli... Gyakorlatot tartottak a sió­foki járás munkásóret Objek­tumvédelem vélt a feladat s a sálkiares vógmahiajitás után a Jó­zsef Attila nevet viselő egység parancsnoka a helyszínen, di­cséretben részesítette a legfci- vál óbbakat Ott hallottam Borbola István nevét — Apám fegyverré! küzdött hazánk szabadságáért majd fegyverrel saólgállrta védelmét is. Én azt tartottam kötetessé- gemnefc, hogy ezt a példáit Ibö- v-essem. Ezért lettem nmtnkás- őr. Azóta már a hivatásos állományában van. Nemrég, amákar siófoki ott­honában kerestem főül a meg­érdemelt nyugdíját élvező idős Borbola Miháflyt teiláBooizibasn a legkisebb fiúval. Zolival. — Öíszé1 tényleges katona! sBOtígaiata» vemunam be. terrtkeztem tartalékos tiszti is­kolára, s ha sikerül eredmé­nyesem. elvégezni, tovább sze­retnék menni katonai főisko­lára. Bátyámat Pistát követve én is mezőgazdasági gépszere­lő szakközépiskolát végeztem, ám jobban vonzódom a fegy­veres szolgálathoz. Meg aztán édesapánk helyére nekünk kein állná. —- (Milyen érzés azt látni, hogy a három gyerek is fegy­veres testütetnéL dolgozik, s mindhárman azt választották élethivatásul? — Jó érzés és nagyon büsz­ke vagyok rájuk — mondja az apa, s ezt mond ja felesége is, akinek a katonaférj után most azt kéül megszoknia, hogy a három gyereket bizony nagyon ritkán láthatja. Az udvaron egy bájos apró­ság tűnik fél, szalad idős Bor- bodához, s nevetve ■ kapaszko­dik ez ölébe. — Középső fiam kislánya. A nagyobbiknek is van két gyer­meke, azok is leányok. Ügy láitfEik, a következő nemzedék­ből nem lesz, aki a Borbola családot képviselje a fegyve­res erőknél — jegyzi meg mo- te-TtaoliíQgusa» «guten bmataetuizi — Igaz, a legkisebb fiam még nőtlen... Búcsúzunk, jó pihenést bé­kés, nyugodt öregséget kívá­nunk idős Borbola Mihálynak. Mielőtt elköszönünk, még ezt mondja: . . — Soha nem folyásoltam be fiaimat hogy milyen életpá­lyát válasszanak maguknak. Arra kértem őket, tanuljanak szakmát s bárhol dolgoznak is, mindenhol és mindenkor becsületesen. ttoseiiif el felada­tukat.-A példát erre is az apa élete szolgáltatja. Tizennégy kLfcüm» tetést érdemelt (ki fegyveres szolgálata alatt. A Szocialista Házáért Érdemérem, a Sza­badságharc Érdemérem, a Háza Szolgálatáért Érdemérem arany és ezüst fokozata, a Szolgálati Érdemérem tulajdo­nosa, és kapott egv szovjet ka­tonai kitüntetést is. Amikor nyugdíjba vonlait, a Kiváló Szolgálatért Érdemren­det nyújtották át neki. Szalaá Lásalá Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents