Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-18 / 90. szám

A szabin nők elrablása ÓVÓNŐKÉPZÉS TELEVÍZIÓVAL Lámcsak, hogy elröpült ti- I zenegy év! Sokan vannak a kaposvári nézők között, akik j még emlékeznek arra, hogyan : rabolták el a szabin nőket egy csendes, »Hannibál« típusú pe- j dagögus: Bányai tanár úr csu- ! dasaép történelmi tragédiájá- i ban... Én csak ezt az elrab­lást láttam, és nem sajnálom \ azokat, akik jó évtizednyi idő után megint leültek a nézőtér­re. A szabin nők elrablása ugyanis az a darab, amelyet könnyen elfelejt az ember. Pillanatnyi élmény. Ettől könnyű, inkább könnyűcske, egy-egy daliLaimfoszlány, egy- egy poén ott ólálkodik emlé­kezetünkben — azután vége. Ennyi idő után Kellér Dezső jó poénjai megint újak, mo­solyt, kacajt, nevetést, bősé­ges hahotázást is fakasztanak, hiszem bohózat ez ugyebár, amelyben annyit jelent a tra­gikus történelem, mint a ki­tömött bagoly Bányai tanár úr polcán. Persze azért korántsem olyan ártatlan darab ez, leg­alábbis neon akarta ártatlan­nak látni a kaposvári színház mostani társulata, anélkül per­sze, hogy megkomodyították volna ezt az ügyesen össze­vissza történetet. A félmoso- lyokban, a vándorszírü játsza­dozásról elmondottakban, a kösKÍnház-fohászban volt — vagy csak éreztük? — csepp­nyi önparódia, a ripacskodás pellengérre vonása, éppenség- ges jó adag »ripizés« által. De hát ezök csak tónusok a darab mulatságos, groteszk színvilágálban, melyből né­hány egészen kitűnő, harsány- nyá színezett figura komikus, slílusegységet j Szilvásy Béla állatorvos a karmester- j pucsférje .. . Réti Erika pa­már // A Magyar Nemzeti Galériá­ban kiállítás látható az ausch­witzi múzeum képzőművészeti anyagából. A Hazafias Népfront, a Ma­gyar Partizán Szövetség, a Nácizmus Üldözöttéinek Bi­zottsága és a Magyar Nemzeti met. Méltán, mert a kiállítás anyaga — miként azt a meg­nyitóban Darvas József, a Magyar Írószövetség elnöke mondta: üzenet az emberek­nek, hogy tartsa,g tiszteletben a meggyilkolt, megkínzott milliók emlékét, és figyelmez­tetés arra. hogy csak a hala­dás eszméi, a haladó társada­lom képesek megakadályozni és békébe szelídíteni a feltörő barbár indulatokat. A vitrinekben, tárlókban a | megölt foglyok használati tárgyai, cipők, ruhák, kefék, gyermekjátékok sorakoznak. Együttesen és egyenként is | megrendítő, megrázó élményt j jelentenek a szemlélő számé- J ra. Képek, szobrok, fafaragó- j sok elevenítik fel a szörnyű élményeket. Az igen csekély szómban életben maradt, akkori kezdő művészek közül ma már nem egy európai hírű. A napokban elhunyt nagy spanyol festő, Picasso egy grafikája is a kiállított anyag között van. Sok kép mellett hazai és külföldi költőik és íróik idézeteit olvashatjuk; Radnóti, Simon István, Pi­linszky sorait. A külföldi írók közül leg­jobban a haladó német író. Apitz Maltz sorai ragadtak meg, miután a valóságnak es a történelmi hűségnek leg­megfelelőbben adja vissza a szellemet és a politikai irányt, I mely Ausohwitzot és a hozzá \ hasonló haléltáboroikat életre hívta. Annáik idején azt hir- | dették ugyanis a németek: óik | mindent elkövetnek, hogy a fogolytáborok lakói ■ jód érez­zék magukat, és egészségesen térjenek vissza hazájukba, qáthonukba. találó karikatúrája emelkedett len: ugyanúgy, ahogy nagysze- ki. Azért azt nem mondom, rü volt Csorba István és Kom- hogy a népes szereplőgárdában los István két figurája is: Ret- sikerült a szerepfelfogásban, a tegi Fridolin színigazgató és játszásmódban »vezényelnie« nek: Verebes István rendező­nek, annyi azonban bizonyos, hogy jó bűvésze a neve Hetes­nek, mert minden arra alkal­mat adó helyzetből elővará­zsolja. illetve elővarázsoltatja a jókedvet. Végig kitetszett az előadás­ból: A szabin nők elrablását nem azért tűzték színre, mert zenés darab, mert az egykor országszerte dúdolt slágerei »közét« ki kellett tölteni szö­veggel. Itt inkább a szöveg­közöket tölti ki a zene meg a tánc. Pogány Judit és Kiss Jenő bájosan üde és kedvesen fia­talos kettősét leszámítva álta­lában idegen maradt az ének­szó a darab hangulatától, s még inkább idegen a koreog­ráfia: Rajka Péter munkája. Ha ezeket a táncokat jól eljár­ják az Operettszínházban, már akikor is minden elismerésünk a táncosoknak! Gene Kelly bravúros tánclépéseit parodi­zálni is csak bravúrosan lehet,', utánozgatni azonban fölösle­ges! Marad tehát a zenétien, s mégis fűszeres darab, amely hozott játékélményt bőven. Jó! illett, illeszkedett a játékba — a prózai játékba! — olyan szí­nész is, akit mindeddig kizá­rólag operettben, sőt operett- stílusban láttunk. Pálfy Alice- re gondolunk, aki házi úrnő­vé, szigorú polgárasszonnyá | csak termetével, hanem a roo- »szürkült« a sok grófné és bá- j i€tt primadonna, a sikerkirály­nő csillogó vonzáskörével, ra­gyogásával »taszított«. Olyan volt, mint egy emlékmű egy »régiszép« játékstílus felett, A két testvér — Irma és Etelka — Pogány Judit és Horváth Zsuzsa — két ellentétes de jól megtalált típus. A kisebb epi­zódfigurák közül — Korpássy jellegzetesen esetlenné rajzolt alakítását — ifj. Mucsi Sán- | dort említjük meg. A díszle­tek nyitottak, levegősek, szel­lemesek, a jelmezek találóak; Gáspár András és Kele Judit jó humorát; fantáziáját dicsé­rik. Tröszt Tibor ' ’ I ' í;' eddig is többször bizonyította, hogy nerrícsak zenés darabban kitűnő: Róza házi cseléd ked­vesen ügyefogyott, lelkendező figurája újabb bizonyiték. Ba­nyai tanár úr általában szür­ke, összeaszott, esetlen figura, persze nem biztos, hogy csak ilyennek lehet elképzelni. Papp István ilyennek képzelte, pon­tosan leírta, vagy inkább il­lusztrálta ezt a figurát, ennél többet azonban nem tudott adni, pedig úgy érezzük, több­re ad lehetőséget egy ilyen szerep, miként bőven adott két kitűnő színésznek, Dán- ffy Sándornak és Kiss Jenőnek. Dánffy borke­reskedője ,egy sildes sapkás bömbölő szőrmók volt, harso­gó köznapi vámpír, együgyű és erőszakos, ha a szinre lé­pett, lehetetlen volt nem fi­gyelni rá, nem nevetni rajta. Kiss Jenő Szendeífy hosszé- j relmese nagy elismerést érdé- jfelnőttoktatás mel. A fiatal színész az olasz ölmvíig játékhősök lezserségé- vel jár-leél a színen, széles, né­ha szegletes mozdulatokkal; egész igényes játéka ellent­mondott a hagyományos hős- szerelmes sablonoknak, és mégis hősszerelmes volt, csak éppen eredeti, újszerű. Talán a legjobb az egész darabban. Szül. Janáky Vilma amikor színre lépett — Simonyi Mag­da meghívott vendég — nem­Sopronban. az Óvónőképző Intézetben televíziót állítottak az oktatás szolgálatába. Az ipa­ri televíziós rendszer, valamint a képmagnó csaknem 100 ezer forintba került. A készülék a tanintézet és az óvoda között működik. A kamera segítségével figyelhetik a jövő óvó­női az óvodai foglalkozást. a iioi esfjenjojifiisag; szolgálatában a ne­rón-é után — egész nagyszerű ű _ Üzenet az élőknek” Mindezekre méltó választ ad Maltz alábbi idézete: »Min­dent megtettek, hogy életben maradjanak, de amit nem tet­tek meg. attól maradtak élet­ben az emberek.« Valóban úgy van, amint a költő, író látta, ítélte. »Le- Galéria együttesen rendezték i gyen az emlékezés sírkövük«, e tárlatot, mely méltán viseld ; miként azt a kiállítás bejára- az »Üzenet az élőknek« cí- j tánál egy felirat hirdeti az el­pusztítottak ról. Gyenes Zoltán Berzsenyi Dániel, a ma­gyar t'elvi.ágosodás egyik leg- mesi megelégedettség osztály- nagyobb koltoje, a múlt ^ sza- eifoguitságábol, és a polgári zad elejen ilyen vallomást tett ■ átalakulás irányába fordult. A házasságáról baratjanak, a £eivjiágosodás eszméi rádöb- korabeü magyar n-odalom ve- intették: a haladás érdeké- zeralakjanak, Kaztnczynek ^en SZQkség van a nők szelle­Berzsenyl heves belső világ- | megvalósítását? Milyen ténye­nézeti harc árán kitört írott levelében: »Feleségem teljes együgyüségben találtam, I s abban meg is hagytam ...« Ez annyit jelent, hogy a ne­mes kisasszonyt szellemileg j igénytelennek, műveletlennek ismerte meg a nősülő fiatal nemes, de ezen cseppet sem akadt fenn. sőt ezt a szellemi igénytelenséget később sem igyekezett eloszlatni benne, mert a kor nemesi közgondol- [ kodása szerint ezt természetes­nek találta. ml felszabadítására. Sógornő­jéhez, Dukai Takács Judithoz írt későbbi versében az egész feudális rendnek kiáltja oda a szemrehányó, a változást sür­gető kérdést: »Hogy a szelíden érző szép nemet Letiltva minden főbb zők együtthatása vezet az ér­tékesebb személyiség kialaku­lásához? Mindenekelőtt ilyen a magasabb szaktudást és mű­veltséget elsajátító egyén sa­ját öntudatának növekedése, önmaga értékének helyes megítélése az alapja további fejlődésének. Ehhez járul az az igény, hogy mindennapi üzemi munkájában össze tud­ja kapcsolni a fizikai és szel­lemi tevékenységet, mert ko­runk technikai fejlettsége ezt mind nagyobb mértékben megkívánja. Igény, sikerél- } mény és tudatosság a fejlő­van-e?« Ez a rövid nyilatkozat lelep lezi a nők szellemi lebecsülő-j a. polgári átalakulás után a set. íme. nemes uraink nem- j tőkés rendszerben azt már csak a népét zárták el erős nern engedték, hogy nagy szá- §on* I mű munkás- vagy parasztfia- tal tovább tanulhasson. Bizo­korlátokkal a veszélyes dolatokat ébresztő tudástól, ^ hanem még saját osztályuk nő tagjainál is fölöslegesnek ítél­ték a műveltség megszerzését. Tsak semmi felhajtás! (úgy, mint máskor) A minap, az estvéli órák­ban, hol a Kapos fogadó előt­ti térre fordul a Fő utcza, erős ostorpattogások közepet­te a főbejárat elé kanyaro­dott egy vörös postakocsi, Pest-Budáról érkezvén. Jeles férfiúkat és asszonyságokat hozott magával, kik az öszvz- gyűlt társaságot voltak hivat­va jóllakatni s szórakoztatni. Megjöttek a színjátszó urak és hölgyek is, szivárványszí­nű toalettekben. Különösen pompázatos volt a szubrett ruházatja, de orczája is. Ur- banovícsné — ki a rétesféle­ségek miatt volt hivatva Ka­posvár városába — igencsak nehezen kászálódott ki a hin­tából, minthogy annak ajtaját vékonyra méretezte csinálója — relatíve az asszonysághoz. A teremben bent nagy mu­latságot csapott a tiszteletre­méltó közönség, kinek pénz­tárcája elbírta a terheket. A pincérek, szervírozván a jó­féle étkeket, maguk is része­sei lettek az estvéncP. s vál­tak kiváló modorukkal szín­folttá. Lám-lám, mit is tesz a Pest-Budai színvonal... Sok gyertyák ragyogtak az asztalokon, mint a pallérozott fők feje búbja. Volt ott me- nue-kártya, hetven forintokért csak a rézdomborítás darab­ján, amit talán nagynevű művész kalapált ki, hogy ily sokban mérték mz értéket. Kétféle éteklista is találtatott majd minden asztalon, fekete és piros színekben ragyogva, mindegyikükben ugyanaz éteksorral, hogy tisztábban lásson a gyomrára koncentrá­ló polgárság. Aztán asztali kalendárium, amely szivar­zsebben is hordattathatik, ki­nek éppen arra támadna ked­ve. Reserviert táblák a góti­kus ábécének rendje szerént, majd minden asztalon. Min­denek legfigyelemreméltóbb dísze volt az, mit maga a hí­res vendég, a közismert fő- szakács írt alá: Hegedűs. A pesti Vörös Postakocsi éte'c- csinálója nem tévesztendő össze Balogh Jancsival, ki a helybéli közönség által meg­szokott czigánybandát vezeté hegedűjével, és időnként da­lolni is szokott volt. Bár hall­hattuk volna mostan is e je­les férfiút az ide czitált ide­gen dalművész helyett, kinek ugyan erős hangja i'agyon, ám nem mentes az néhány dissonantiáktól. Sajnos eUnaradtanak az estréröl a helybeli irodalmá­rok, kik penig híres relikvi­áknak lehettek volna szemta­núi. Mert minő szerencsés öt­let is ama nagy étteremben kiállítani a híres tollforgató- nak. a Krudynak néhány em­léktárgyát. mit a leves és a cikakriposzta között módjá­ban all az étkezőknek meg­pillantani, a fő helyen egy stampedlinek nevezett pálin­káspohárral. Meg kell említeni a jeles férfiút, ki önként tévedt a színjátszás útjára, s műsorá­nak talpazatja mások ügyes utánzása lett. Bizony hallhat­tuk volt szájából még a híres primadonnát, a Honthy mű­vésznőt is, kinek penig után­zása igen ritka, csakúgy, mint Feleky Kamill és Rátonyi művész úré! Mégis ő adta az estve fortissimoját, miszerint a műértö közönség nem na­gyon engedte el a dobogóról, ismét hallani akarván kac- zagtató mókáit. Különösen hölgvvendégek tüntették ki az előadót lelkes tapsikolás- sal. valamint lövellő pillan­tásokkal, melyek ugyan in­kább szóltak a szóban forgó önkéntes jeles termetének, bordó pantallójának. összegezvén hát a tapasz­taltakat, bátran kimondhat­juk a sententiát: pompázatos estve kerekedett, minden megtaláltatott az asztalokon, mik egy egyszerű vendégfo­gadói vacsorának feltétlenül kellékei szoktak volt lenni! Mondotta is az egyik uraság: Tsak semmi felhajtás! — de nem nagyon hallatszott az ő hangja a nagy mulatság kö­zepette. _ . ., , . , PaJ-Vairol, késnek egy-egy fokozata, egy­Guzsalyra, tore kárhoztatni : ^tal nyomában jár a termelés ........ . szokta fokossá Lehetővé válik az A ferfitorveny, vájjon jól , anyagi megbecsülés növeke­dése is. Természetesen ezen túl az egyenjogúság megvaló­sításának útján erkölcsi té­nyezők is hatnak: a tudással rendelkező ember tekintélyé­nek növekedése a családban, az üzemben, a társadalomban. nyitják ezt a polgári iskola , . , , , zsákutcája is. vagy a tanítta- ! Az llyen "ok na§yotab es «ed- tás anyagi nehézségei. A női Pl®P?l€se.bb szerepei tudnak egyenjogúság megvalósulása- tieloltem * csalad jovojenek nak útjában, álltak az elnyomó 11 anyásában, a gyermekek osztálypk érdekei: a női műn- somanak ^ formálásában. Alti kaerőkmek fizetett kevesebb - pedlg a kls közösségben, a csa- bér fokozott kizsákmányolást jelentett, a feudális nézetek maradványai pedig tovább is azt tanították, hogy a nők szá­mára a magasabb műveltség megszerzése fölösleges. A szocializmust építő társadalomban az alkotmány kimondja a nők egyenjogúsá­gát, belefoglalva a tanuláshoz való jogot is. Ennek az elmúlt 27 évben sok eredménye mu­tatkozott meg: nők tömegei végezték el az általános, majd a középiskolát esti vagy leve­lező tagozaton, többen még magasabb szaktudást és mű­veltséget is szereztek, szép számmal láthatunk nőket a politikai, gazdasági, kulturális élet fontos helyein. Mégis van­nak még tennivalóink a női egyenjogúság teljes megvaló­sításáért. Ilyen terület a mun­kásosztály nő tagjai számára a munkavégzés melletti tanu­lás, a szakmai tudás, az álta­lános magasabb műveltség megszerzésének biztosítása. Azokról van szó, akik az álta­lános iskola elvégzése után mindjárt a termelőmunkába álltak be. A korszerű termelési technika megkívánja a folya­matos önképzést, ezt pedig a legeredményesebben szervezett formában lehet csak megva­lósítani. A céf elérését a dol­gozók általános és középisko­lái .szolgálják. Iádban így megállja a helyét, az a társadalom, a közélet dol­gaiba is hatékonyabban bele­szólhat. Párhuzamos mindezzel az öntevékeny életforma meg­valósítása, az ilyen emberben kifejlődik a sokoldalú alkotó­készség, az üzemi munka ész- szerűsítésében, az újításokban is. Az egyenjogú női szemé­lyiség kialakulásának ez az út­ja a szervezett formában, kö­zösségekben járható végig. Az üzemi munkahely és a dolgo­zók iskoláinak együttműködése hozza létre ezeket a fejlődési alkalmakat. A szervezett ok­tatás-nevelés hoz létre a sze­mélyiségben olyan értékeket, mint az önálló gondolkodás képessége, melybe beletartozik a felelősséget érző ítéletalko­tás, a kombinációs készség fejlesztése, továbbá a szemé­lyiség értékes vonása a szak­mai gyakorlat, a világnézeti tudatosság és a művelődési igényesség összekapcsolása. Megrajzolható a jövő képe: a férfi és a nő viszonyát az érzelmi és családi, nemi kap­csolatokon túl a közös munka, a közös társadalmi tevékeny­ség is alapvetően meghatároz­za. Ez pedig a kapcsolatok megerősödését jelenti majd. Török Lehel Hogyan szolgálja a felnött- ilcszaros Attila *ok látás a óta agjuegweaEasfc Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents