Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-17 / 89. szám
Helyünk a világban Az urnák elé járultak Somogy választópolgárai A 47-es választás emlékezetes volt Siófok balatinkiliti városrészében dél felé már alig-alig járnak az utcán. A választó- polgárok nagy többsége már szavazott. Az iskolában a 20. számú szavazókor tevékenykedik. Kovács Imrével, az Űj Tavasz Tsz párttitkárával a választásokról beszélgetünk. Nem nézné ki belőle az ember, hogy negyvenöt éves. Tizennégy éve párttitkár, s még ma is az 1947-es választást tartja a legemlékezetesebbnek. — Az volt az első választás, amelyen én is részt vettem. A MADISZ-ban sokat beszélgettünk arról 1946-ban. hogy mi a tanulságuk az akkori választásoknak. Detektoros rádión hallgattuk az értékeléseket. 1947-ben aztán én is szavaztam, mégpedig a kommunista pártra. Olyan jó érzés volt, amikor hallattuk, hogy előretört a párt a szavazáson. Ezért elevenítem föl szívesen ezt az élményemet. — S most? — Tizenegy tanácstagot küldünk a várcsi tanácsba. Nagyon jó hangulatban < tettek eleget az emberek állampolgári kötelességüknek. Voltunk mi már fülkében A sok humoros epizód közül egy. A sziavazatszedő bizottság tagja mindenkit megkér, hogy fáradjon be a fülkébe. Egy idős házaspár csak nem akar kötélnek alku. Amikor harmadszor ismétli, odaszól az asszony: — Ö. minek menjünk a fülkébe. éppen eleget voltunk mi az öregemmel fiatal korúnk ban ... Ugye, papa! Rövidesen végzünk Közhely lenne azt mondani, j hogy rendben, fegyelmezetten, törvényesen és ünnepélyesen zajlik a választás. Közihély lenne, mert mindenütt így van. így természetes. Lóhalálában -fut« a krónikás, hogy "gyorsfényképei- két járást is átfogjanak, de bizony tíz óra után már mindenütt azzal fogadják: rövidesen végzünk. Az első szavazókat a barcsi meg a nagyatádi járásban is kedvesen fogadják. Van, ahol a KISZ-titikárra! az élen együtt jön nek a fiatalok. Tizennégy . eilső szavazó fogott össze pél- | dául a haramiái 1-es körzetben. Bedenek Kati, Czipóth j Lali, a Írét úttörő köszöntötte \ őket. A nagyatádi 9-es körzet- j ben is több mint húsz első&za- { vazó volt. Barcson Haraga János, a szavazatszedő bizottság elnöke azt mondta Weith j Ferinek: »Ügy üdvözöllek j most fiam, mint első szavazó állampolgárt. Tedd el, őrizd meg ezt az emléklapot, majd j hatvanéves korodban vedd elő. gyönyörködj benne! fiatalságodra is emlékeztet.« közepes fejlettség gondjai A gazdaságilag közepesen fejlett országok okulhatnak az előttük járók példájából. Szinte készen — ha nem is ingyen és áldozat nélkül — megkaphatják mindazt. amit a tudomány és a technika fejlesztésében másutt elértek. így egyebek között korszerű géprendszereket, kiforrott konstrukciós megoldásokat és gyártási eljárásokat vásárolhatnak. Okulhatnak az élen járók kudarcaiból, hibáiból is. elkerülhetik a fogyasztás növekedésével járó torzu'ásokat, buktatókat. Kár volna tagadni, hogy a fejlett tőkés világ »példája« a fogyasztói szokások alakulásában hátrányokkal is jár. A rendkívül fejlett telekomládi pótlék és nyugdíjemelésre kerül sor. Vagyis, szemben égy korábbi elképzeléssel, évről évre nem csökken, hanem növekszik a fizetési borítékon kívüli, tehát a munkateljesítményektől független, szociális jellegű juttatások aránya. A családi jövedelmek közötti különbségek mérséklését szolgálják a »csúcsok« nvese- getésével, a progresszív adópolitikával, az örökösödés, az adás-vétel »megdrágításával«, a személyes ingatlantulajdon mértékének korlátozásával. Kiket érintenek ezek? Számukat a közvélemény eltúlozza. 1970-ben például összesen 3136 kisiparos adózott 100 ezer forintnál magasabb évi 10 A szavazás befejeződött ezer forintos jövedelmet elero önálló szellemi foglalkozásúak, művészek száma ugyanebben az esztendőben nem érte el az ezret. És mindössze 1600 vezető állású szakembernek (köztük a 750 vállalat, szövetkezet igazgatójának, elnökének és helyetteseinek) volt az 1970. évi jövedelme 100 ezer forint fölött. Valószínűleg ennél na- ! gyobb a magas jövedelmű újítók és feltalálók száma Kereki község, a tanács Kő- 1 1946-ban született s ez a har- röshegyen székel. A községet madik választása, amélyen hét tanácstag képviseli majd a . , ,, ,. , ,.. .. közös tanácsban A művelő- I re6zl vett Most elüszor teve' dési terembe olyan fegyelme- kenykedett a szavazatszedő zetten érkeztek a választópol- í bizottság elnökeként, ö és tár- gárok, hogy háromnegyed tizenegykor befejeződött a választás. A 491 választópolgár közül csak négyen nem szavaztak, mert más városban fekszenek kórházban, illetve elutaztak. Rózsa Pál kovács sai nagy felelősséggel láttak hozzá a szavazatok összeszám- lálásához a/, urna felnyitása után. majd elkészítették a jegyzőkönyvet. összeállításunkat Hernesz Ferenc. Jávori Béla. Kercza Imre, Lajos Géza, Paál László és Szalai László írta, A fényképek Grábner Gyula, Gyertyás László és Jávori Béla munkái. munikáció, főleg a televízió szinte percről percre a távoli falvakba is eljuttatja a világ ! arculatának változásáról, a | legújabb divatról és hobbyról, a manipulált és rafinált mó- ■ dón felfokozott fogyasztásról I szóló híreket, eseményeket S j a gondot az okozza, hogy az egyértelműen jó tapasztalat — j mint például az árubőség és választékgazdagság zebben hódít tért, mint a rossz, a presztizsíogyasztás, a státusszimbólum. Mostanában sokfelé bírálják a hazai fogyasztás új jelenségeit. s gyakran a javak gyarapodásával, az igények fokozódásával hozzák összefüggésbe a haráesolást. a kispolgárisá- got, az individualizmust. Van-e köztük valóban összefüggés? Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára ez év januárjában gz országos ideológiai tanácskozáson ezeket mondotta: »Az. hogy az emberek örülnek az életnek, hogy, örülnek megnövekedett anyagi lehetőségeiknek, és ezeket tovább akarják növelni, nem kispolgáriság. A veszély ott van, ahol a fogyasztás öncéllá válik, az anyagi javak hajszolásává, ami a közösségi aktivitás, az emberi élet teljességének rovására megy. Ez valóban a szocializmustól idegen kispolgári szemlélet.« Egyesek fényűző, pazarló életmódja különösen kihívó és kirívó napjainkban, amikor még nem is kevesen — főleg a nagycsaládosok és a régi nyugdíjasok — megélhetési gondokkal küszködnek. Az anyagi ösztönzésben a teljesítmények növelésére serkentő kevésbé gazdasági, és differenciálás változatlanul feladat, de közben, vele párhuzamosan, főleg szociálpolitikai intézkedésekkel a családi jövedelmek között meglevő különbségek felszámolására is törekednek. Ezért még a IV. ötéves terv időszakában esaA nagy jövedelemkülönbségek mérséklésére késztet a gazdaság adott szintje csakúgy, mint társadalmunk szocialista jellege. Ne feledjük, hogy az egy lakosra — tehát a 1Ö millió magyar állampolgárra — havonta átlagosan 1500 forint pénzjövedelem jut. Nem túl nagy összeg, de a gazdaság fejlettségéből ennyire futja. Számolni kell tehát azzal, hogy ha egyes családokban a viszonylag szolid, 1500-as átlag többszöröséhez jutnak, akkor más családokban kénytelenek kevesebbel beerni, esetleg a napi megélhetési gondokat^ is vállalva. Vagyis a meglevő különbségek további csökkentése kívánatos. De úgy. hogy a személyi jövedelmek nagyobb hányadát továbbra is j a munka szerint differenciáí- : tan osszák fel, hogv ezáltal j ösztönözzenek a teljasítmé- I nyék növelésére, egyebeik közt a családi pótlékok, a nyugdijak bercentrikus, nagy célkitűzései. Mint például a létbiztoi*- sá-g és a teljes foglalkoztatottság. Vagy a fokozott gondolkodás az öregekről, a gyerekekről. a társadalom elesettjeiről. De hosszabb távon lehet arra is igazán figyelni, hogy a növekvő hazai fogyasztás ne kövesse mindenben és mechanikusan a nyugati modellt. Különböző szabályozással (pL ártámogatással vagy adóztatással) bizonyos termékek fogyasztását ösztönözni, másokét visszafogni lehet, és szükséges is. Alapkérdés: milyen mértékben növekedjék hosszabb távon a reáljövedelem, a személyes fogyasztást ? A választ jelenleg a szakemberek körében is élénken vitatják. Abban egyetértenek, hogy a gazdaság fejlődése évi 5—5,5 százalékos átlagnövekedést tesz lehetővé. De vajon célszerű-e ez? Akik a viszonylag magas átlag mellett érvelnek, azok joggal hangsúlyozzák, hogy az aktív bér- es szociálpolitikához ez szükséges. De az már kérdés, hojv a gyorsan növekvő fogyasztás önmagában elegendő lesz-e a jó fogyasztói közérzet kialakulásához. Egyre többen határozottan állítják, hogy nem. Inkább növekedjék valamivel szerényebb mértékben a fogyasztás — 15 év alatt még így is megkétszereződhet —. de feltétlenül nagyobb összegeket kell az úgynevezett fogyasztói infrastruktúra fejlesztésére költeni. Mert . mindenekelőtt a lakáshelyzet és a tömegközlekedés gyökeres megjavítása és részben az üzleti és szolgáltatóhálózat bővítése nélkül a jólét féloldalas, a magas fogyasztás is jogos elégedetlenséggel párosulhat. apjaink fogyasztói közérzetét nem csupán a fejletlen infrastruktúra. haljam sok má6 feszültség és kielegületlenség is beárnyékolja. Az előrerahanó igények.« tői, a növekvő szükségletektől persze nem rémülhetünk meg, hiszen ezek szolgáltatják a társadalmi és gazdasági fejlődés fő hajtóenergiáját. De ettől nem lehet rossz a közérN emeléséhez szükséges ! zet. ha el tudjuk jó] helyezni anyagi fedezet megteremtésére. A készülő 15 éves távlati terv már a gazdasági fejlettség magas szintjének elérését tűzi ki célul, mégis az éves és az ötéves tervekhez viszonyítva sokkal inkább társadalmi jellegű. Nemcsak azért, mert a gazdaság öntörvénye, belső logikája szoros pórázon tartja a tervezőket rövid távon, hanem azért is, mert hosszú távon érvényesíthetők felmérhetően a szocialista társadalom emKLKLKLS IMKL ESTE TÍZ ETÁN mindig nek. napközben emelkedőé? Senki nem járt erre, hogy legalább az ilyen álmot megzavarják. És még most is alszom, ha nem jön a durrdefekt. A sofőr már alárakta az emelőt Most nyomja fölfelé a kocsi hátulját, és amikor kész, föllöki a micisapkát, csípőre teszi a kezét. Ide nem hallani, hogy mi van a műsoron, csak a szája jár. De akinek így mozog a szája, az nem mondhat mást... Majd csuk jut valamire. Nekem pedig pótolnom kell az első kört. Ha már így elmaradt. De valahol elmaradt ez az egész este, mert késő van ugyan, lassan éjfél, és a Lipták úr még csak mo6t próbálkozik azzal, hogy hazatalál- j<m. Van így vele, ha összejön a haverság, van kinek elmélkedni, hogy kár folytatnom, úgyse értitek meg ti. hogy milyen az atom belseje. kbg van, aki fizet, folytatja. Ha nem is értik, hogy milyen az atom belseje, de azt értik, hogy Lipták úr addig folytatja, míg van. aki fizet. És ha már megfejtette az atom titkait, a téma kéznél, lehet beszélni a súlytalanságról, amelyhez soványságában már maga is közel áll, vagy a nemzetközi helyzetről, amellyel ma az történt, ami még soha. És ez így igaz. A Vajda úr, a KÖZÉRT-es is most érkezik. mert a taxi gyertyahibás volt, s a Richter úr a kapuban áll, vidékről várja a feleségét, mert az egyedül nem mer fölmenni a liften. Attól fél, hogy a lift egyszer elszabadul, kiveri a tetőt, ö pedig valahol a világűrben köt majd ki. Richter úr ezt komolyan veszi, egész nap hasonló dumát hall a sontésnél. Józan ügyekkel már rég nem foglalkozik. Slezákné messziről látszik, a homályból, a háztömb sarkán áll az alku, és mindenki tudja, hogy így, éjfél után eroemes alkudni. Az ank Van itt egy vízcsap. Közel a bejárathoz, arra szerelem föl a gumicsövet, ha meg akarom locsolni a begóniákat Fony- nyadnak. a fehér, is meg a lila is szürkére vált. A nagy melegben nemcsak a nedvességük. de a színük is elpárolog. A «“nappali portásnak eszébe nem jut, hogy estefelé locsoljon, ez nincs a fizetésben. A legtöbben csak nézni szeretjük a virágokat. így aztán estére úgy fest a ki6 kert, mint két elhanyagolt sír, ahova már régen eltemettek valakit. Nyáron nem jó itt a levegő. A melegben árad a rozsdaszag, az éjszakára Í6 nyitva hagyott műhelyablakokon át a gépek vas- és olajszaga. mejj a műanyagok szaga terjeng a levegőben. Meg a haverok és a mucusok szaga, .amitől nyáron se lehet ki6zel- lóztetni a gyárudvart. A gumicsővel, ha már itt tartok, fellocsolom a portásfülke előtt a járdát. Kihozom a széket a kisablak alá, ahol érdeklődnek napközben a portástól a jövő-menők. Ülök. Már egy hete igy van ez. Orvoshoz kellene menni, de az csak háromig rendel. Nekem ez olyan, mintha valaki hajnali háromkor szedné máját, éoey oealhxeon a lésre. De én még éjszaka is (áradt vagyok, amikor figyelni kell, nemhogy nappal, alvás idején. Már este fáradt vagyok. Alighogy beérek, máris le kell ülnöm. Mire meglocsolom a virágokat meg a járdát, alig várom, hogy leüljek. Látják rajtam a haverok, a műszakból hazamenet. A sápadtság a sötétben jobban virít. — Föl a lejjel, Gáspár! — Nem kell annyit éjszakázni ! De ezt csak úgy mondják, hogy elüssék a dolgot. Látják rajtam, hogy valami nincs rendben. Megveregetik a vál- lam, megkérdezik, hogy ne hozzanak-e a talponállóból egy üveg sört vagy egy kis- fröccsöt. A mucusok itt akarják hagyni a kaját, amit nem ettek meg. Barackot meg diny- nyét kínálnak, málnafagylaltot akarnak hozni a presszóból. Nem kell semmi. Az emberek szeretik az ilyesmit. Nyugödtabban indulnak haza. ha igy csinálják. Mire hazaérnek, már eszükben sincs, hogy velem mi lehet. Jól van ez így. Persze, én nagyon jól tudom, hogy mi van. Elképzelésem szerint az orvos hanyatt fektetne, aztán hasra fordítana, megkopogtatna elöl-hácut, aneevtasfiakta a szívműködést, hazánkat a világgazdaság tér- | képén, a történelmi fejlődés | folyamatában, ha munkánkat és annak eredményét összevetve igényes, reális mércével vizsgáljuk önmagunkat csakúgy, mint szomszédainkat, s a nyugati világot. Kovács József Ünnepelt e lőadóművészek Budapesten A világ operaszínpadainak ünnepelt művészei látogatnak májusban Budapestre. Boris aztán fel ültetne, és egy kis kalapáccsal a térdemre ütne. Itt * ^ , a baj. Megroppantak az ide- J Christoff, napjaink egyik i geim. l’1 Pedig az utóbbi időben mintha a részegek is megritkultak volna a környéken. Főleg mióta az URH-kocsik megszaporodtak és nagyobb, a rendőrségi cirkuláció. Kicserélték a lámpaoszlopokat, nagyobb előad omű vesz -egv e - nisége május első felében szerepel nálunk. Mario del Monaco, a világhírű, olasz hőstenor évek óta a budapesti operakedvelők első számú sztárja, higanygőz-^ idei fellépései — május 10-én Carmenben Don Jósé, , május 15-én a Bajazzókban Calámpák világítanak a hosszúj) utcában. Az új fényektől még^ a talponálló sárga neonja is, sápadtabb. Akárcsak én ma-) nio — minden bizonnyal torajongóinak lelvább növeli kés táborát. James Kinget, Salzburg és Bayreuth ünnepelt hőstenorját a világ kevés számú igazi hós- tesiorja között tartják számon. Nálunk eddig csak lemezeit »gam. Persze hátul, a gyár mögött, maradt minden a régiben. A rét felől, a sötét oldalon az éjszaka olyan, mint volt, úgy él, ahogy megszületett. De hiába, ha valahol nő a tény, attól valami mindig hátrál. Magam is látom, hogy a, sötét oldal egy részén letapo-, merték, május végén szmpa- sott a fü. Napipal .ott gyere-J dón is bemutatkozik, kék játszanak kutyák ugrál-, Nifcoía Nlkoicw, nak; megy a háborúsdi, a ka-* maszok fociznak, döngetik lab-, boigar Lenorista. dával a kerítést. A mai térd a-, Gaetano Bardini is vendégsze rabok a fal tövében hevernek., repel nálunk májusban. Jővep meg ott felejtenek sapkát, in-J ,, , , get meg mindent, amit a zse-J Konder: a kaS6ai operahaz bekből kiraknak. Én aztán egy, noristaja május 20-án az Br- helyre gyűjtöm őket. hogy, kel Színházban az Otelló cím- másnap ott találják. Érte is f szerepében áll közönség elé. jönnek, elviszik, hogy újra ott- * felejtsék, amit a zsebből ki- _ _. __________ r aktak. t a kedve®! valamint mohftaíjuk..) Somogyi Néplap! 5
