Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-15 / 88. szám

SZEMKÖZT AZ ELETMIIVEL Beszélgetés Fekete Sándor PetofUkutatóval ' Ferencvárosi Pincetárlat Fekete Sándor nem szorul bemutatásra, neve ismert ol­vasóink előtt is, folytatásokban közöltük Petőfi élete című könyvét, kötetek, cikksoroza­tok, még színpadi mű is tanús­kodnak arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kuta­tója a Petőfi-életmű egyik leg­jobb ismerője. Munkássága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az új kutatások fényé­ben tisztább, igazabb előttünk Petőfi Sándor képe. — Először nem a költő életművéről, hanem a kuta­tómunkásságáról érdeklő­dünk. Mi indította önt arra, hogy Petőfi kutatója legyen? — Nem az iskolában, hanem otthon kaptam először kézbe Petőfi verseit, apámtól. Azóta állandósult a kapcsolat Igaz, nem irodalmárként, hanem történészként közelítettem elő­ször az életműhöz. Az első na­gyobb lépés egy pályázat volt, amely Petőfi és a márciusi fiatalok politikai forradalmi tevékenységét kérte bemuta­tásra. Elnyertem a pályadíjat. A márciusi fiatalok csoportja nagyon vonzó téma volt ne­kem, különösen Vasvári Pál tevékenysége, alakja. Késeibb újságíró lettem; 1957-ben a Népszabadság kulturális rovat­vezetője. Petőfivel ekkor is foglalkoztam, • állandósult a munka as Akadémia Petőfi - kutatócsoportjában dolgozva, később már irodalomtörténész­ként Volt mit kutatni, egyre több új adat kerül elő, egy­re inkább szükségessé vált az új Petőfi-életrajz megírása. Erre 1970-ben kaptam megbí­zást — Véleménye szerint mi az eddigi monográfiák leg­főbb hibája, s melyiket ta­lálja legjobbnak.? — Egyrészt hiányosak, torzí­tottak az adatok is, másrészt I — Nem lehet és használom. Az első kötet a könyvhétre jelenik meg, 1844- ig dolgozom fel Petőfi útját. Még két kötet vár kiadásra, s így lesz teljes az életrajz. A második kötet 1844-től 48-ig, a harmadik pedig a halálig mutatja be az életutat. Előre­láthatóan 1975-ben jelenik meg. — Ez a költészet nemcsak a kutatót buzdította munká­ra, hanem megihlette Fekete Sándort, az írót is, még pon­tosabban a drámaírót. A kecskeméti Katona József Színház mutatta be: Boros­t tyán, a vándorszínész című darabját. — Két darabot írtam Petőfi­ről. Az említett darab — címe is jelzi — a vándorszínész Pe­tőfit mutatja be. A másik be­mutatását nem vállalta a szín­ház. Címe; Az összeférhetetlen. Lényegében azt boncolom benne, hogy mit jelent 1973- ban az életmű. Diákok adják elő a darabban az életút egyes epizódjait, s a színen meg is beszélik tanulságait Ez a da­rab könyvben jelenik meg norrtóokára. Megjegyzem, hogy nem a Petőfi 73 alapötletből született, mert a darab már akkor készen volt, mikor a film forgatását még al sem kezdték. — A mára utaló felfogás mindenesetre sok izgalmat rejt. Mi a véleménye a film­ről? — A .szándéka jó, a megva­lósítás elmarad a cél mögött. Túl sok benne a szándékolt látványosságkeresés, -hajszo­lás, de nagyon sok puszta üresjárat is marad. — Mit jelent *-szemközt lenni« ma az életművel? — az előbbiekből következően — nem teljes a Petőfi-értéke­lés sem. Illyés Petőfi életrajza tulajdonképpen szépirodalmi mű, az áll hozzám a legköze­lebb. Nagyszerű értékelést nyújt írója azonban nem tu­dott mást felhasználni, mint a rendelkezésére álló eddigi ku­tatások eredményeit A kutató- csoport új adatokat derített ki — köztük a már el­hunyt kollégám, Dienes András és Mezősi Ká­roly is —, ezeket a megje­lenő Petófi-életrajzban fel­nem is szükséges utánozni őt. Példá­ját kell újra átgondolni és az új viszonyok között tanulni tőle. Az igazi tanulás persze nem abból áll — bocsánat a nyers fogalmazásért —, hogy szavakban dicsőítjük a költőt, a tettekben viszont kibúvókat hajszolunk. Beszélni kell arról is, ami benne elavult, mert csak úgy lehet őszintén követ­ni azt, ami a lényeg, ami ér­vényes életművében és példá­jában. — A kaposvári Petőfi­emlékülésen is sok szó esett arról, hogy mit jelent ma Petőfi a fiataloknak. Mi er­ről a véleménye? — Nem lehet kötelezővé tenni a példát és nem is kö­vetheti mindenki. Én azt hi­szem, hogy Petőfi a fiatalok legjobbjai számára példázat igazán. Továbbá nem minden történelmi helyzetben van szükség — lehetőség arra a forradalmi magatartásra, me­lyet a márciusi fiatalok élükön Petőfivel tanúsítottak. Az per­sze kevés, hogy Petőfi példá­ján annyit mondjunk: -tanul­jatok jói«, »vegyetek részt a parkosításban«. Ez is kell, de így kevés. A példázat alapján arra kell utalnunk, hogy a szocializmus felépítésében igen sok lényeges feladat vár rájuk, ezért fontos részvételük a köz­életben. — A feladatok megoldását felnőttként, a dolgozó társa­dalom tagjaként vihetik véghez. Petőfi viszont fiata­lon tette ezt. — Mert akkor olyan volt a történelmi helyzet, arra volt szükség. Ma is nagyon fontos a fiatalok »indítása«. Az is, hogy ne csak az a forradalmi ma­gatartás legyen a példa, ha­nem más haladó történelmi személyiségek is — és velük együtt Petőfi. Dolgozó, hozzá­értő, szorgalmas, építő embe­rekre van szükség. — Részvevője bizonyára nagyon sok Petőfi-ünnepség- nek. Mi a véleménye, ho­gyan ünnep lík Petőfit, ho­gyan lehet jól ünnepelni? — Nyolcvanegyszer tartottam előadást Petőfiről, s ezeket több helyütt vita is követte. Nem vagyok udvariaskodó ter­mészet, de azt meg kell je­gyezzem, a kaposvári emlék­ülés a legjobbak közül való. Alapjában véve nagyon sok a jó emlékezés, de tapasztalható a túlhajtás, néha gyermekes // Örülünk, hogy fiafal művész képviseli Somogyot" túlhajtás is. Mindenki okvetle­nül akar tenni valamit Petőfi »neve alatt«, a vendéglátóipar is, a kereskedelem is. Ez ön­magában nem rossz, de igen gyakran sekélyes formalitás, ami nem használ sem azok­nak, akik csinálják, sem a köl­tő emlékének. Petőfi példája lesz az emlékév után is; de nemcsak Petőfi lesz az. Vala­hogy úgy kell jól ünnepelni, hogy maradjon »puskapor« a nem ünnepnapokra is. A közös centenáriumi prog­ram első rendezvényéként pénteken délután megnyílt Ru­mi Attila kiállítása Somogy, illetve Kaposvár testvérkerü­letében, Ferencvárosban. Egy órával «lőtte a IX. ke­rületi tanácson találkoztak a kerület és Somogy, illetve Nagyatád párt- ás tanácsi ve­zetői. Több mint egy évtize­des kapcsolat, barátság fűzi Somogyot a IX. kerülethez, Fe­rencvárost megyénkhez. Dr. Készéi Pálné tamácselnökasz- szony és Horváth Ernő, a ke­rületi pártbizottság titkára a jelenlévőkkel arról a nagy se­gítségről beszélgetett, melyet • ferencvárosi munkások me­gyénk szocialista mezőgazda­sága első lépésednek megtéte­léhez adtak. Azóta sem évült el a testvéri kapcsolat, s most, hogy Pest, Buda és Óbuda egyesítésének, valamint Ka­posvár rendezett tanácsú vá­rossá nyilvánításának centená­riumát ünnepeljük, talán még szorosabbra fonódott a somo­gyiak, a ferencvárosiak barát­Rumi Attila a Pincetárlat**. Többsége ismert megyénk kö­zönsége előtt, de hadd emlé­keztessek néhányra. A Dac- haura, a Háborúra, a Mese il­lusztrációra, a keleti és a ma­gyaros nwtívumokbói terve­zett ornamentikákra. Űj alkotásként került bemu­tatásra az 1514, mely egy kalo­dába zárt parasztfejet ábrázol, s a két Kapu, amely nemcsak nagyságával, hanem elsősor­ban gazdag megmunkálásával tűnik ld á kiállítás anyagából. Sokszor elismételte a tanács- elnökasszony: »örülünk, hogy fiatal művész képviseli Somo­gyot.«. Ezzel annak az elkép­zelésnek is kifejezést adott, hogy a jövőben sem szűnik meg a testvéri kapcsolat So­mogy és Ferencváros között. Horányi Barna Hiú,»»' . • Házigazdáink emlékplakett­je, melyet a somogyi vendé­geknek, barátoknak adtak, azt hiszem, örökké őrzi min.dan.y- nyiunikban ennek a találkozás­nak az emlékét is. És a ferencvárosiak talán éppígy tekintenek nap mint nap majd Rumi Attila Nép­művészet című művére, hiszen az ott marad a kerületben. Most csak kevés szóval mu­tathatom be Ferencvárost, ezért mindjárt a kerület első és egyetlen kiállítóhelyiségébe, a Pincetárlatra kalauzolom el az olvasót. 1967-ben nyűit egy több emeletes lakóház alagso­rában. Kicsiny helyiség, de máris népszerű, hiszen a IX. kerület egyetlen képzóművé- saeti központja, galériája. — T. T. | Szükség volt egy kiállítóhelyi­sógre — mondták a tanács mű­velődésügyi osztályának dolgo­zói —, hogy a ferencvárosi munkásak ízléséi, alakíthassák, formálhassák. Száztízezer em­ber lakik a kerületben. — »Jói jegyzik a Pincetárlat ki­állításait« — mondták, s meg­tudtam, hogy a nagyatádi Ru­mi Attila a 98. a kiállítók so­rában. A 100. kiállítás a kerü­let szülöttének, Dési Huber Istvánnak állít emléket — be­széltek terveikről. Szabó Kálmán, a Csiky Ger­gely Színház művésze egy Keats-verset mondott el beve­zetőben, majd Kocsis László megyei tanácselnakhelyettes nyitotta meg Rumi Attila kiál­lítását. Szélt megyénk gazdag képzőművészeti hagyományai­ról, és beszélt az itt élő alko­tók munkásságáról, bemutatva Somogy képzőművészeti életét. Tizenhat alkotást állított ki O lyan egy-egy buszjárat, minit a halászháló, amely a vízbe merítve már-már szakadozik a zsák­mánytól, s amikor a partra ke­rül és kiokádja magából a rengeteg halat, üresen vetik vissza a hullámok közé. A há­ló fonadéka között legföljebb néhány keszeg halacska vagy sárült ponty marad, amiért még lehajolni sem érdemes. — Nem jó a hasonlat — mondja a Mohács—Kaposvár között közlekedő buszjárat ka­lauza. — Aki a buszban egy- egy város vagy járási szék­hely után is megmarad, az tá­volsági utas. Messzibb útra ve­szi a jegyét, tehát drágábban, s ráadásul többnyire fontos ügyben utazik. A környező falvakból a járási székhelyre utazóiknak legföljebb kisebb kényelmetlenséget jelent, ha lekésik a járatot. Majd jön a másik, ha nem most, egy vaigy két óra múlva biztosan. A tá­volsági utasnak azonban sok- «■ t egér- napi veszteség, na vr,d ■•!. <0 u-.f.ihj; ;»iga’ oas n >ny, egy darab a kör­nyezetből. Buszon utazni egy darab az életünkből, kivált hétfői csúcs- forgalom idején. S ezen az sem tudott váMozitaitrri lényegesein, hogy a Vedén vállalatoknak ma már legalább ötazör-hat- szor annyi kocsijuk van, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt Áss wttőb'l.-.znk utazók özön Bégé szüntelenül megújuló al­kalmi közösség, járatonként állandó maggal (a rendszere­Buszon sen ingázók, düákofk) és szün­telenül változó arcokkal. Közösség, mert az emberek viselkedése egymás között sa­játos. Általában csak akkor jellemző rájuk, ha ezen a lár­más, zötykölődő járműn utaz­nak. A busz — mint a szakzsar­gon mondja — nem kötöttpá­lyás közlekedési eszköz, ha­nem megáll szinte minden »eperfánál«. Nem kell még a kiszállás után félórákat, órá­kat gyalogolná, míg az ember eljut a célhoz, mint sok vasút­állomásnál. S talán ezért nép­szerűbb közlekedési eszköz a busz, bár a vonat — fapados vagonjaival, piszkos, szemetes belsejével együtt — kétségkí­vül kényelmesebb. A buszra legjellemzőbb a hangja. Berezonált, rossz ab­lakainak zörgésénél, fulladó motorzajánál már csak az út- testbentók légkalapácsának zaja kellemetlenebb. S ezért aztán akinek beszélgetésre tá­mad kedve, »hangerősítőt« ■kell felraknia. Ez aztán olyan jól rrikerült, hogy az utazókö­zönség egyetemlegesen értesül a családi eseményekről, házas­ságról, gyerekről, betegségről, "őt a meecsa 1 attáfásokról is. !v'u mkahélyi vezetők talentuma kerül terítékre, orvosi várók fülledt légköre idéződifik fel az lett: két néni a piaci áraikról kelepei sebesen. S hogy a hangzavar még teljesebb le­gyen: két diáklány Petőfi- idézeteket citál, izgulva, iz­zadt tenyérrel, előttük pedig két középkorú asszony a szo­cialista országok és a KGST(!) kapcsolatáról értekezik. (Mint kiderül, marxista esti egye­temre igyekeznek.) Az autóbusz egy darabka közélet is egyben. Viccektől a tanácsváLasztásokig, az orvosi ellátástól a mai étkezési szo­kásokig mindenről fel világo­sodhat, aki kíváncsi rá Kide­rül, hogy az Mesék a kert má­sik végében új házat építenek, a régi is megvan, négyszobás, jó állapotban, ‘ kifogástalanul, de hát a lány nem akar a szü­lőkkel együtt laikni, külön, csak külön ... különben szereti az anyját-apját, de hát külön.. . (Könnyek.) ásutt a nagymama do­hog, mert a fiatal anya az istennek som haj­landó megengedni, hogy fölve­gye a kisbábéit — Sír a kicsi, csaik sír .. . van ezeknek lel­kűk? Mert a védőnő azt mond­ta ... tudja is az, én neveltem hat gyereket, nem ő... — Milyen szb-tfflcár az ilyen? — recsegik odébb — mindig az igazgató irodájában kávézik, megtalálni csak ott M örökzöld téma staccato ja mel- 1 lehet, az üzemben sohasem . .. A buszban utazók közösségét kitűnően jellemzik a szagok is. A reggeli törköly keveredik a fűszeres kolbász illatával, a borotválkozáshoz használt arcvíz pacsulija az éjszakai álmok savanyú szagával. Piac­ra szállított hagyma, ázott ka­bátok, benzin, olaj és por ve­gyülnek össze valami sajátos szagorgiában. A délutáni és a kora esti buszoknak viszont meghatározóan törődött mun­ka- és izzadságszaguk van. Irattan, szabály: a mindig kevés ülőhely a gyerekekkel utazó anyáiké és a görnyedt hátú idős néniké. Az előbbiek­kel szemben szinte soha, az utóbbiakkal szemben viszont elég gyakran megszegik ezt az előíratlan előírást. A férfiak­tól mindenki elvárja, hogy ad­ják ált a helyet, ez így termé­szetes, így diktálja az évezre­des lovagiadéig. S ha az erő­sebb nem tagjai között akad — s mi nidi g alt ad — csak a maga kényelmére gondoló önző frá­ter, az asszonyok — mint dü­hös szarkacsapat — fullánkos megjegyzésekkel veszik elő a szatoálysértót, A női szolida­ritás azonban ezzel meg is szű­nik. Megfigyeltem, helyet nem ad át középkorú niő idős néni­nek, s az éftemedett korú asz- sronyok is kotlós szemekkel figyelik szaoirwzédjukat, ha egy gyerekes anya göreyedeeik ülésük mellett, de mozdulni az istennek se mozdulnának. A buszon mindennapos je­lenség, s nem számít goromba­ságnak a könyöklős, a tolako­dás, a lábak , letaposása s a gombok leszagattása a kabá­tokról. Szinte kötelező érvényű az újságolvasás, az aprósüte­mények majszolása, nem illik — és csak erősen kapatos tár­saság nem szokott hederíteni erre a szabályra — a cigaret- tázás, a szeszes ital fogyasztása és az éneklés. Aludni viszont lehet, horkolni már kevésbé. A távolsági busz komfortossá­gának bizonyos hiánya miatt nagyobb falvakban, városok­ban a menetrendbe hosszabb pihenőt kell beiktatni. A rövi- debb helyköizi járatoknál erre nincs szükség. úszón utasam: tükörképe a mának. Néhány jel­lemző adat: évekkel ez­előtt rokon- és beteglátogatás­ra, de főként vásárolni jártak az emberek (kiváltképpen a somogyi emberek) autóbusz szak A megyei és a járár székhelyre utazók száma azóta sokszorosára duzzadt, az or­voshoz igyekvők, a vásárolni szándékozók és a piacra utazó vidéki asszonyok aránya csök­kent, noha számuk ténylegesen nőtt. Ma már a buszok első- sárban diákokat (közép- és ál­talános iákoláaofcat nagyszám­ban) s naponta a munkahe­lyükre utazó munkások a'lka’ miTBottak tömegét szállítja. Ma ez Jellemzi élsősor'ban az autó­buszjáratokat. Caspar Tibor B Egy perc Napfényes, tavaszi dél­előtt. A város szívében, a Május 1. utcán át hömpö­lyög a gépkocsiáradat. A személy- és teherkocsik, a dömperek, a kamionok dü­börgő monstrumai között fé­lelmetes az átkelés a túlsó oldalra. A gyalogosok této­ván, a gépkocsifolyam réseit lesve állnak a zebrák előtt. Az utca túlsó oldalán za­jos gyerekcsapat tűnik fel. Óvodások jönnek, egymás kezét fogva, mint valami vi­dám, tavaszi virágfürt. Előt­tük és mögöttük óvó nénik és dajkák igazgatják a soro­kat. A zebra előtt összetorlód­nak. Át akarnak kelni a túlsó oldalra. Most olyan a gyereksereg, mint a meséből idetévedt törpék csapata, még csúcsos kucsma is van a fejükön. Csakhogy a me­sében csöndes és sima az út, itt meg minden dübörög, vágtat, előz az úttesten. A járdáról egy rendőr ke­rül elő. Hosszú, sovány fér­fi. Belegázol a kocsiforga­tagba, és fölemeli a botját. Az autók csikorogva fé­keznek. Hosszan sorakoznak egymás mögött a dömperek, a pótkocsis teherautók, az ormótlan, emelődarus szer­kezetek. Gyorsan megtelik velük a Május 1. utca, a Kossuth tértől a József At­tila könyvesboltig. A gép­kocsivezetők kihajolnak az ablakon, és egymást kérde­zik: — Mi van? Karambol? — Nem.. Óvodások kelnek át az úton. Az emberek mosolyognak, Az óvodások egymás kezét fogva vontatják magukat át a zebrán, a rendőr fölemelt csíkos botja védelmében, Nem sietnek. A zeb-a előtt álló g*pkorsi V"ze‘^'r! moz­dulatlanul figyeli őke*. Itt várni kell gyerek k-M van szó! Azután szendvicset húz elő a táskájából, és maj­szolni kezdi. Mosolyog. Ta­lán éppen az ő gyerekére gondol, aki az óvodában most eszi a tízóraiját. A gyerekek átértek. A motorok felbőgnek, morogva és sivitva indul a kocsika­raván. C'sak ,’mi közön s*oes vert voVt az egész. Egy meleg szivdobbanás a délelőtti for­gatagban. TjkfJ JinOB

Next

/
Thumbnails
Contents