Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-13 / 60. szám
FELN ŐT TO K TATÁS FOTOGRÁFIA A múh év legjobb magyar filmje címet kapta Zolnay fái rendező alkotása, a Fotográfia. Ez a cím mindenesetre szembesítő is; lehet, hogy sokan vannak, akik úgy érzik, láttak jobb magyar filmet is tavaly. Művészi film, amely alatt most nem az idézőjelbe tett -művészfilmet-» értjük. Talán az irodalmi riport filmbeli megfelelőjének érezhetjük, egy nagyon jól illő és a film történéseihez szervesen kapcsolódó keretjátékba izgalmas életanyag szövődik. Két fiatalember látszólag üzleti, valójában, valóságot faggató művészi — fotóművészi — céloktól hajtva járja a falvakat, csattintgatják a fotó- masinát. s megmutatják elkészült képeiket. Általában nem tetszenek. Ezek a felvételek — nagyobb részben — valóság- ízűek, f otóműaLkotásak, de a megrendelőik mégsem akarják falra akasztani. Az ízlés jobban kedveli még a pózba állított, mosolygósra retusált fényképeket. De ez is még mindig keret; az igazi anyag az életsorsok, melyek a beszélgetések kapcsán megelevenednek. Ügy érezzük, meglehetősen hatalmas anyagból szűrték ki a rövid film képsorát — nagyon igényesen. Nemcsak a fényképezőgép, hanem a filmfelvevő kamera is igazán jól, hatásosan dolgozott; ere- j deti gesztusokat még «rede- j tibb helyzeteket, tekintetvilla- násokat örökített meg. Nagy, 1 asszociációs hatású dolgokat rögzítettek filmre. A fotózástól megszédült férfi háromszáz forintért rendelt képet; a feleség szóba sem akart állni velük, mindvégig némán tűrte, hogy fényképezzék, de szót lan gyűlölete beszédes volt. Egy házasság teljességét lehetne megírni a képsor után. Mindössze néhány riport forraszfodik filmmé, ezeket az epizódokat azonban szervesen, összekapcsolja a keretjáték, mégsem egyenletesek. Ha lehet így mondani, az alkotók egy esetben »hagyták magukat« sodorni az izgalmas va- lósaganyagtól. Jelzéseik, a beékelt /félmondatok telitalálatok. de a kihagyásra nem volt kedvük. Különösen borzalmas történet bontakozik ki két magányos öreg mindennap» jaiból: egy g ye nmek gyilkos- ság emléke. Lélektani vizsgálatokhoz is értékes alapanyagot szolgáltató vallomásokat rögzít a hangszalag, sajnos megállapodik ezen a szinten. Nem kutat, nem keres más sorsot, hanem követi makacsul a gyilkosság eredőit, melyeket az első beszélgetéstől kezdve mindvégig sejtünk, s az utolsó párbeszéd-vallomás sem ad többet sejtéseknél. Ha csak ezt az epizódot növelik filmmé, akkor nincs hiányérzetünk, mivel azonban többet fűztek össze, ez az utolsó aránytalanul fölénőtt a többinek. Arcok, tekintetek, keresetlen őszinteség a filmvászonra toluló megörökített valóság. Egy fiatal művészet nagyszerű lehetőségei is körvonalazódnak, sót bizonyítást nyer! nek, élesen különválasztva a hűségálarcú hazug fényképezést (amelyben legalább olyan nagy a szerepe a re tu .sör nek. mint a valóságnak) az őszinte szándékú fotóművészettől. Több létegű alkotás a Fotográfia. melynek rendezője a 1 szó szerinti valóságon tanylta a filmezést. Mesteri kézzel vegyíti össze a verseket — ! Nagy László, Szécsi Margit és I Weöres Sándor sorait halljuk I énekelve, gitárkísérettel — a j titokban fölvett párbeszédekkel. Ugyanilyen biztos a keze. mikor a dokumentumfilmet emeli művészeti rangra valóságos szociagráfiai hitelességgel. A két főszereplő — Zala Márk és iglódi István — játé- I ka is ilyen kettős. Színészek, | akik mégsem játszanak, hanem valóságos helyzetekben j kérdeznek, reagálnak: fintorokkal, összekacsintással — s mégsem csak »vannak« a ! vásznon, hanem alkotnak is. Alkotótársak is. A kettősség talán olyan ítéletre ösztönözne bennünket, hogy kísérletként fogjuk fel Zolnay Pál filmjét — erről azonban szó sincs. Kísérleti hipotézise ninos ugyanis a filmnek, hanem nagyon is átgondolt, következetes alkotói elgondolás, amely előttünk birkózik a legnehezebb és a leginkább tiszteletre méltó anyaggal, a hétköznapi valósággal. Ez a küzdelem néha torzíthat is, okozhat aránytalanságot is — a kész mű, a Fotográfia mégis maradandó és értékes alkotása filmművészetünknek. Tröszt Tibor Újra az iskolapadban „Tűzre, tízre vigyázzatok/** A kirándulásnak is vannak szabályai AZ ELSŐ NAPSUGÁR kicsalogatja a városiból az embert. Még azok is váilalikoz- na/k egy-egy hosszabb. rövidebb túrára, akik egyébként .a fák alját konzervosdobozok-. nem nagyon veszik a fárad-; ságot, hogy kimen jenek a természetbe. A »profi« természet- árok talán ezért is féltik ilyenkor az erdőt. Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy tággal. Példák sora bizonyítja, hogy a kirándulók nagy része nem tud az erdőben viselkedni. Feltételezzük, hogy csupán a termeszét nem ismerése okozza ezt, nem pedig a‘szándékos rongálás. Az eredmény azonban ebben az esetben a szándéktól független. Kaposvár környékén pillanatnyilag négy parkerdőt tartanak nyilván. Kiépítésükre a közelmúltban tették meg az első lépéseket — pénzt, fáradságot áldozva, kudarcot gyeik. Az idén minden erdőben elhelyezik a szeméttárolókat. Eddig ugyanis a hét végén a kirándulók úgy »beterítették« kai. üres ü vegekkel meg papírral. hogy a bosszankodó természetbarátok győzték összegyűjteni a szemetét. Meglepő, hogy a legnagyobb szeméthalom az iskolásak után marad, pedig őket éppen azért viszik ki környezetismeretá sétára, hogy a valóságban is lássák azt, amit az erdőről az iskolában tanulnak. A pedagógusoknak kellene elsősorban példát mutatniuk. Lehet, hogy ők sem ismerik az erdő szabályait? Nyáron, ősszel szinte minden héten hirt adtunk arról, hogy itt is, ott is erdőtűz volt. Az ok: a kirándulók nem a vállalva, (elég, ha a Gyertyá- kijelölt helyen raktak tüzet, nos-völgy turistaházának leégésére gondolunk). Azóta is sokan fáradoznak azon, hogy a zöldövezettel nem túlságosan ellátott város környékéi vagy otthagyták a még el nem hamvadt/ parazsat. De nemcsak a tűzre kell vigyázni. A vízre is. Ma már nagyon kevés város mondhatja el maigákirándulásra alkalmassá te- I ról, hogy környékén tiszta, A tanyavilág helyzete r • •• rr % es j ovo je friss vizű források vannak. Kaposvár eme szerencsések közé tartozik. A kirándulók közül azonban sokan összetévesztik a forrást a kézmosóval, sőt olyan is előfordult, hogy a főzés »melléktermékét«, a krumplihéjat dobták a forrás vizébe. Mást viszont kiszedtek belőle. A víz alján ugyanis kavics szűrőréteg' tartja tisztán a vizet a szennyeződéstől. Ezt a kavicsot kiszedni és hazavinni a »gyűjteménybe« — vétek. Az erdőt általában csendje, tiszta levegője, nyugalma miatt 'keresik föL Ezeket zavarják meg a motorok. Sokan összetévesztik az erdei utakat a gyakorlópályával, pedig motorral csak az erdei parkolóhelyig szabad bemenni. A somogyi parkerdőknek van olyan része, amit éppen a zaj, a füst miatt hagytak el a madarak ... EZEK A PÉLDÁK kiraga- dotitak — nem általános és jellemző a kirándulók többségére. Azt azonban nem árt szem előtt tartani, hogy srz erdőnek is vannak törvényei! S. M. A szomjas ember, ha nem kap inni, a száját nyalogatja, és közben kicserepesedik az ajka. A föld is megrepedezik, ha kevés csapadék hullott rá. Ezek a jelenségek szemmel láthatóak. A szomjúságnak átvitt értelemben is van olyan megnyilvánulása, amilyet az érzékszervek mutatnak. A tudásvágytól kerekre nyílt szemmel ül az iskolapadban Árvái József harminchét éves rönkhordó segédmunkás. Kék ove- rallnadrágja fölött alkalmanként viselt zakó, a., munkahelyen cserélt fehér ing gallérja alatt fémszálas nyakkendő. A műszaknak különben nyoma sincs a teherbírásán, frissnek látszik a tanulásban, a figyelemben. Erre csak úgy képes az ember, ha nagy akarattal páro- I sül a szándéka. Olyannak ismertem meg Árvái Józsefet, j aki képes arra a nagy áldó- j zatra, hogy behozza a mulasztást, ami az ő esetében »történelmi«. Erről így beszél: — Egy nagy iskolába jártam, ahol a | szegényebbek háttérbe szorultak. Apám dolgozott egyedül j a családban, öten voltunk test- | vérek. Nagyon emlékszem tanítómnak arra a mondására, ! hogy: »A mutter cipőjében jöttél. látom, akkor az anyád otthon van.« Ezt úgy mondja, mint akiben valóban mélyen égett seb a múlt. öt osztályt végzett így, most a nyolcadikban ül. A hatodikat, hetediket jó eredménnyel végezte. — Mi ösztönzi? — Három gyerekem van, tíz-, nyolc-, négyéves. Szeretném őket úgy fölnevelni, ahogy a mai, korszerű igények megkövetelik — mondja, s hozzáteszi, hogy mindennap várja az új lakásról szóló értesítést, mert még kinn lakik a telepen. — A nyolc osztály nélkül i)em kezdhetek semmit — folytatja. — Készenlétben vagyok arra, hogy még tanfolyamra is menjek. A meggyőződésnek, hogy érdemes, még érnie kell benne. — Nehéz? — A kérdésre elmosolyodom. mert azt illik tudni, hogy nehéz! — Két műszakban dolgozom. Különösen éjjel tudok tanulni,' fél tizenkettő, háromnegyed, mire hazaérek. Otthon Ilyenkor már alszanak és nem zavarnak. Ha a négyes nem megy, félreállok. »Vagy húz a szürke, vagy félreáll« — jegyzi meg nevetve. Tetszik a makacssága. — Melyik tantárgyat szereti a legjobban? — A kémia és a földrajz áll hozzám a legközelebb. Minden embernek van hobbyja. Nagyon megfigyeltem minden szavát. »Készenlétben« állni, »minden embernek van hobbyja«. Az egyenjogú cigány biztos szókincse, s ha belegondolok, több ez, mint »mai szótár«. Tulajdonképpen dühös vagyok Bedő Bélára meg Balogh Erzsébetre, amiért félreálltak. Tizenhat-tizenhét évesek. — Nem szerettem tanulni — mondja a fiatalember. — Ilyenkor bánja meg az ember. Most gépkocsirakodó. Megkérdezem tőle, volt-e elképzelése valaha is. hogy mi szeretne lenni. Halványan mondja, hogy —• kőműves. A jövőjét tervezi. A barcsi fűrészüzemben megvfen a fejlődés A zsibongóban ők is egy kicsit gyerekek, komolyra fordította a szót. de a beszélgetés útja, parkettás szeretne lenni. Balogh Erzsébet a cipőfelsőrészeket készítő ktsz-ben dolgozik. Péterhidáról jár be. Túlkoros volt az iskolában, a szülei kivették, éppen az utolsó osztályból. — Dolgozni akartam — mondja elégedetten. Nem bánja, hogy így történt. De tanul, ha talán kevesebb akarással is, mint Árvái József. Mégis előbbre lép, és a munkáját nagyobb tudassál végzi ezután. Beck János, a Barcsi Általános Iskola levelező tagozatának igazgatója, a felnőttoktatás több éves sikereiről számol be. — 1951 óta rendszeresen működik — mondja, — .Tanulóink java része cigány: Minden elismerést megérdemelnek, hogy munkájuk mellett j kitartóan tanulnak. Nem csupán az érdekesség kedvéért: Dombóvárról. Székesfehérvárról is hazajártak hozzánk ta- | nulni. Volt közöttük tehetséges is, .javasoltuk, hogy ne hagyja abba a tanulást. — Hatvankilenc levelező ta- j nulója van a Barcsi Általá- j nos Iskolának. — Csökkent nálunk is a be- ! iratkozók száma, de az új rendelkezés. amely erősen szorj galmazza a dolgozók iskoláját, máris kedvezően érezteti ha- | fását. Az lesz a gondunk, hogy legyen majd elég tanterem és tanár! ' — Azt hiszem, ez a kellemesebb a gondok közül... — Szívesen vállaljuk ezt a j munkát. A mi iskolákban j szinte már egy törzsgárda ala- ' kult ki a levelezőoktatókból. j — Mondhatom azt hogy a tanításban ez a feladat különösen szép? — Más feladat hárul ránk délután, mint a gyerekeknél. A tananyagból a leglényegesebb dolgokat kell kiemelni, a legfontosabb összefüggésekre tereljük a figyelmet. Az a tapasztalatom, hogy siketül fölkeltenünk a felnőttekben is a tudásvágyat. Ez a munka részben könnyebb, részben nehezebb. Másért szép a felnőttoktatás, mint a gyereknevelés. A gyerekektől nem kapjuk vissza azt, hogy: Tanár úr, a munkában hasznosítottam, amit itt tanultunk. Jó érzés ezt hallani. Két csoportra lehet osz.tani tanulóinkat. A tizenhat-tizenhét évesek külön tábort alkotnak, megint külön világ az idősebbeké. Az idősebbek érettsége, komoly akarása sokat segít a fiatalokkal való foglalkozásban is. Az osztályban élő példakép, ha van egy idősebb dolgozó közöttük. Ezt a barcsi lelkesedést szeretnénk elhinteni megyeszerte. Horanyi Barna Szakdolgozat-írók és „megszállottak“ — a Társadalmi Szemle márciusi számában — E/. az ifjúság egy kicsit szenvtelen. Sok mindent, így Időszerű kérdésről, a tanács- A bértömeg-gazdálkodást a lö/rtáneimet is nemegyszer választásról és a helyi polili- kísérletképpen Csepelen is be- ' csak a ráció oldaláról közeli szettek — erről a most kéz- j t.iik meg. Pedig a mólt kutatákárói szól a párt elméleti ér politikai folyóiratának vezető I dődött próbálkozásról beszélőikké, Jakab Sándor tollából. Dr. Kovács Dénes a nagyüzemek államosításának negyed- százados évfordulójáról emlékezik meg. Nagy Richard a budapesti üzem- és munkaszervezési tapasztalatokat ösz- szegezi cikkében. Hoós János get a vas- és fémművek vezetőivel Sólyom József. Dr. Pil- lis Pál a mezőgazdaság példáján vizsgálja a korszerűség és a vállalati döntesmechanizmus kapcsolatának kérdéseit. Újabb hozzászólást olvashatunk a folyóiratban — ezúttal a gazdasági növekedés és Nadasdi Józsefét — az Eszme, struktúraváltozás néhány Ö6z- | szervezet, mozgalom címmel eíüggésére világít rá tanul- j indult vitához. Böhm Antal lányában, dr. Komócsin Mi- í konzultációs cikke a kiepolgá- ily pedig — Csongrád ' me- 1 ri ösztönösség és a forradalmi ■ vizsgálódások alapján — gyakorlat összefüggéseit fog- lc-’.v«VTág helyzetéről és , lalja össze, elsősorban toíté- ivöjh'M fejteget érdekes gon-! aeti áttekintésben. 'a . .Új megy! ágiiéiban, A tudományos-technikai for- a tárgya: sa elképzelhetetlen érzelmi motívumok nélkül — mondta dr. Kanyar József, a Somogy megyei Levéltár igazgatója. — Sok függ attól, hogy egy tanár mennyire képes közel vinni irodalmunk és történelmünk emlékeit a diákjaihoz, mennyire képes kialakítani bennük a táj és a szűzföld szereteté t. A diáik száméra nem teszi élménysaerüvé a történelmet az olyan óra, ahol csak a tankönyv gyakran elég szürke fejezeteit »adja le« a tanár. Ezért szeretnénk szotusabbra fonni .V - .... - ... i , ., ,,. , . ___. , a kapcsolatot a megye tainál orlt.-3U8g ossza.uggeseben «dalomról szóló rovat szovjet ue&ámteú velük egv irgyal mai gazdasagi-tarsa- ^ «ehsz.ovak Unulman v-ok- rnuzeunv. vagy levéltári séta bol koaol részleteket, a nem- j -■ zetközi rovatban pedig Tatar : tótemtoseget. Imre a leszerelési folyamat tíz ! — Milyen témákkal )eapcsoévének jelentősebb állomásait^ latban kutatnak a fiatalok a gazdasá dalmi jelenségeket — az ár- kérdést, bizonyos negatív tudati megnyilvánulásokat, az urbanizációs fejlődést — Be- rand T, Iván cikke. suta latban kutak MaMtoréMl — Mivel 18 éven aluliaknak a levéltári anyag legnagyobb l részéi nem adhatjuk ki, első- ! sorban könyvészeti anyagaink után érdeklődnek. A somogyi ; sajtó például 1866-tól rendelkezésre áll. Ezenkívül levéltá- [ runk is közzétett — éppen. a [ fiatal kutatóiéra gondolva — megyénk történelmét áttekintő I műveket. i Az utóbbi időben legtöbben városunk múltjával és az 1848-as eseményekkel kapcsolatban kerestek forrásokat. Általában évfordulóik, helytör- ; téneti vetélkedők és pályázati dolgozatok kapcsain kutatnak |. leggyakrabban. Egy fiataléin - [ber például Noszlopyról készít tanulmányt a Helikon-pályázatra. mások a falujuk törté- ! netével foglalkozó mikrofilmjeinket keresik dolgozatukhoz. Természetesen nemcsak évfordulós »«gyerekeink« vannak, I többen valóságos megszállatitI városunk színházának történe- 1 tével kapcsolatban keres néha jelentéktelennek tetsző apró eseményeket, egy másik a sza- | káesmüvészet történetét kutatja. Néháinyan erejüket meghaladó feladatra is vállalkoznak. Ügy gondolom, hogy például a zselicszentjakabi apátság történetéről dolgozatot írni túl komoly feladat egy fiatalember szám ára. A történelemtanárok sokszor nem irányítják j megfelelően tanítványaik ér- 1 déklődését az ismeretezintjük- nek megfelelő témák félé. A tenáiroik munkáját segíti | javaslatunk, mely szerint az iskoláikban helytörténeti ».mi- nim urnnkön vvtánsíkat« kell létrehozni. Ügy gondoljuk, a helytörténet sokszor nem kap jelentőségének megfelelő helyet a történelemtánításban. — Mi az ön véleménye a honismereti szakkörök munkájáról? — A hMBBmeretii munka elzatokon eleit eredményekkel mérhető. Ügy gondolom, jó volna, ha e szakkörök nem csupán a közismerten nagy jelentőségű történelmi eseményekkel foglalkoznának, hanem felkutatnák a még szélesebb körben nem ismert helytörténeti adatokat, és a 48-as szabadságharc kevésbé ismert hőseit is. Többek között érdekes kutatási terület volna számukra, hogy az 1848-as jobbágyfelszabadítás után milyen robotterhekitől szabadult meg a parasztság. Ha ezt összekapcsolják a* 1919-es és 1945-ös földreformmal fagiLadkazó kutatásokkal, előttük áll falujuk népének egész története. Levéltárunk gazdag anyaggal tudj-a segíteni a szakkörökéi. — Ki volt az utóbbi év legkülönösebb levéltári kutatója? — Tatán az a fiatalemben aid egy vetélkedő szünetében keresett telefonon, »égetően fontos« adatok után érdeklődSomogyi Né*!at\ 5
