Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-10 / 58. szám

Patyolat 5JB A sárga: expressz Az »Ikerbábukon« forró levegővel szárítják a kabátokat. Már a tavaszi csúcsfor­galom kezdetén vannak a Pa­tyolat; dolgozói. A központi üzem raktáraiban hegyekben tornyosul a tisztításra, mosás­ra váró ruha és egyre sző­kébb a készáruraktár. A Patyolat három f6 fel­adata; a mosás, a tisztítás és a festés. Az utóbbi évről évre csökken, átlagosan '■ 25 száza­lékkal. Ennek okát Kassai László igazgató az életszín­vonal emelkedésében látja. — Festés helyett ruhákat, kabátokat vásárolnak az em­berek. Jóformán csak a házi­lag kötött pulóvereket és a nyloningeket hozzák festésre. Ez egyébként világtendencia. Az NDK-ban már csak egy­két helyen vállalnak ilyen munkát. 1972-ben a lakosság részére 2 ezer 236 mázsa ruhát mos­tak ki, ezzel 138 százalékra teljesítették a tervet. Vegy- tisztítási tervüket 18 százalék­kal lépték túl. A vállalat az utóbbi évek­ben hatalmas léptekkel fejlő­dött 1966-ban még csak 70 ezer 711 tétel ruhát tisztítot­tak, 1972-ben pedig már csak­nem a dupláját A kapacitás bővülésében nagy szerepe van annak a 21 millió forintnak, melyet a lakossági szolgálta­tások fejlesztésére fordítanak, a IV. ötéves tervidőszakban. Ebből 10 milliót a megyei ta­nácstól kaptak. — Mire költik a pénzt? — Terveink szerint a Ka­tarin lakótelepen levő üzle- : ónkét szalonná fejlesztjük. Ide olasz gépeket várunk, és özeket a III. negyedévben sze­retnénk üzembe helyezni. \'egy tisztítási kapacitásunkat 1 r omszorosára, a mosásét két i; félszeresére növeljük az .070. évihez viszonyítva, ösz­.esen kilenc üzletet és ót s '.aiont állítunk be. A tanács­ul kapott 10 millió forintot erre a célra fordítjuk. — Az 1973. évi tervek? — A hangsúly ebben az év­ben is a lakossági szolgáltatás Vesztésén van. Mosási ter­vünk 22 százalékkal maga- bb a tavalyinál, a vegytisz- . é 17-tel. Ez árbevételben -tér, illetve 5 millió 130 . forintot jelent — felelte ló Attila főkönyvelő. Az üzemben tett körsé- i.i során Gelencsér Gyula, vegytisztító és Varga István, mosoda részlegvezetője ki­rí bennünket. Érdekes ada- ■kkal szolgáltak. Az előbbi íszlegben naponta 1000 té­telt tisztítanak ki, Illetve fes- enek meg. Jelenleg 47-en dolgoznak itt, az üzem össz­létszámúi 250 körül van. Ha valamelyik részlegben mum- 1 aerőhiány jelentkezne, köny­ven tudnak segíteni: vannak an dolgozóik, akik mind- ■rr.i:.;':a j'yanatot ismerik, ö . csoportosítják át A beérkezett szállítmányo­kat jelzésekkel látják éL A jelölőcédulák (a szakmai zsar­gon lasminak nevezi ezeket) különböző színűéit. A sárga: expressz, a fehér a vegytisz­tító s jele. Festésnél műgyan­tával kezelt lasnit használnak, mert ezt nem fogja a színező anyag. Az üzemnek óránként mint­egy 3—4 tonna gőzre van szüksége. A vegytisztító gé­pekbe 20 kiló ruhát tesznek, a kezelési idő 35 perc. Ez alatt a nagy fajsúlyú szerves oldó­szer kitisztítja, a gép ki cent­rifugálja és megszárítja a ru­hát A teljesen automatikus, NDK-gyártmányú gépeket lyukkártyával vezérlik. A felelősség — kötelesség Nem vállalni. könnyű felelősséget De akár vállaljuk, denütt ott a felelősség: »lent­is. -fent- is. Nem lehet bérbe akár nem. a felelősség hoz- adni. nem lehet róla önkénye­dolgozmak, és 18 mázsa ruhát vasalnak ki egy műszakban. 1972 nyara óta a frissen ki­tisztított, kivasalt ruhákat már műanyag zacskókba cso­magolják. A kapacitás bővítésére nagy szükség volt, hiszen még így is gyakran előfordul, hogy jóval a vállalási határidő le­járta után kapjuk vissza a ki­tisztított ruhát. A szállítások gyorsítására lenne szükség, ez esetben a lakosság is élvez­hetné a több milliós fejlesz­tés előnyeit. Mészáros Attila A kalandernek nevezett gépen egy műszak alatt 18 mázsa ruhát vasalnak ki. zánk tartozók;, mint naphoz az ámj'ók. Más kérdés, hogyan élünk vele, egyáltalán tudatában va­gyunk-e felelősségünknek, ké­szek vagyunk-e vállalná? S itt mutatkozik meg a kommunis­ta sajátos helyzete. Hiszen őt — többek között — minde­nekelőtt felelősségének tuda­tos vállalása kell jellemezze. S jelemzi is — különösen, ha a pártszervezet céltudatosan törődák azzal, hogyan jut ér­vényre az egyes párttagok sze­mélyes felelőssége. A buzdítás mellett Aligha, van olyan összejöve­tel, beszélgetés, ahol ne ke­rülne szóba a felelősség. Hang­súlyozzuk szükségességét — és joggal. Felvetődik azonban: elegendő-e általánosságokban történő emlegetése? Ez ugyanis olyan kötelesség, melynek a konkrét tevékenységben kell teljesülnie. A buzdításnak is megvan ugyan a szerepe, de — mint azt az idei beszámoló taggyűlések is érzékeltették — mindennél nagyobb hatása van a személy szerinti értéivel ás­nék. Néha csak egy-két szó ez: »köszönjük«, »elmaradtál«, -nagyobb aktivitást várunk« és így tovább. És máris ébre­dezik a kollektíva kényelmes névtelensége mögé bújt sze­metes felelősség. Máskor is értékélték a párt­tagok munkáját, de ilyen nagy nyilvánosság előtt, s ennyire őszintén, ilyen következetes­séggel — ez korá bban nem volt általános gyakorlat. Vala­hogy most ért be igazán az a sókat emlegetett tétel, hogy az alapszervezet egész politi­kai tevéken ysógóért az ott élő, dolgozó párttagok a felelősek. A vezetőség is persze, de nem­csak ő, hanem együtt és kü­lön-külön mindannyian! Ez érződött abban is, ahogyan a végzett munikáról, az újabb feladatokról a hozzászólók el­mondták véleményüket. Az is igaz: helyenként még nem tudták hová tenni ezt a »hangvételt«. Egy taggyűlésen a mellettem ülő asszony, ami­kor két kommunista magatar­tásbeli hibáiról volt szó, roez- szalióan meg is jegyezte: »hát még ezt is kihozták!«. Szinte úgy érezte, csorba esett a tag­gyűlés tekintélyén. „Én csak egy kis pont vagyok“ Amikor a felelősség szó el­hangzók, többek gondolatában a rta>gy központi apparátusok, a megyei szervek jelennek meg. Ügy vélik: csakis ott len bet a helye, mert hiszen ők maguk csupán kis pontok, te­szik amit kell, és kész. Ezt a felfogást maga az élet cáfolja napról napra. Mégis — újra meg újra éled. , Talán, mart ideiig-óráig menlevelet ad, ké­nyeimet biztosít. Pedig min­sen lemondani. A mérce ter­mészetesen más és más. Ez azonban csak az elbírálásnál jön számba, a dolog lényegén mit sem változtat. A bevált politika jobb vég­rehajtására a Központi Bizott­ság a múlt év novemberében meghozta a döntést. Semmi ok és jog nincs hát a tétlenségre, immár nem lehet helye a »semmit se tenni, de azzal is várni« mentalitásnak. És an­nak a szemléletnek sem — amiről már előzőleg szó esett —, hogy >én csak egy kis pont vagyak«. A párt határozatát ugyanis nem leltet úgy általá­ban megvalósítani, csakis az adott munkahelyeken, konk­rétan. A nagy egészből gazda­sági és politikai téren egy­aránt meg keli tálalni és meg kell határozati a helyi tenni­valóikat. Éppen ezért a Köz­ponti Bizottság határozatának végrehajtásában különös fe­lelősség terheli az egyes part­tagokat is. A tettek ránk várnak Minden munka jó elvégzé­sének alapja a személyes fele­lősség nemcsak magunkkal, hanem környezetünkkel szem­ben is. Sokszor ez annyit je­lent, hogy nem adjuk tovább a hibás terméket, hogy nent néz­zük tétlenül a pazarlást, hogy nem megyünk tovább közöm­bösen a visszás jelenségek lát­tán, hogy sürgetjük a meg­érett döntéseket, hogy megér­téire. türelemre neveljük a -eális szemléletet nélkülöző­ket. Mert ilyen és ehhez ha­sonló »apróságokból« tevődik össze a »nagy« politika. De ki valósíthatja ezt meg. ha ,nem mi magunk? Várhatunk-e va- 1 elei másra? Aligha. Aki csak azt várja: mi lesz. s maga nem tesz semmit, az nem kommu­nista módon értelmezi a fel­adatát. Csak zsebre tenni az eredményt, vagy méltatlan- 'födni, hogy mások nem úgy dolgoztak, ahogyan kellett vol­na — különös felfogás lenne egy párttagtól. < A felelősség és az ember összetartozik általában. Nem így a párttagsággal járó fele­lősség. Ezt önként vállaljuk, vagy nem vállaljuk, hiszen a párttagság nem kötelező sen­kire nézve. De vállalása azt is jelenti: a párttagnak köteles­ségei vannak, felelősség azért, hogy ihunikahelyén, területén a párt politikája érvényesül­jön, hogy megvalósuljanak a párt határozatai. Nem könnyű ezt a köteles­séget sem válladni. sem telje­síteni. Ezért nélkülözhetetlen az alapszervezet nevelő, segítő ereje. Az egyes párttag csak így teljesítheti kötelességét. Balogh Mária Tíz év után Kell • r­a jo • r r t IVÓVÍZ I Vízműtársulat alakult lharosberényben Tíz évvel ezelőtt — az egyre népszerüsödó mozgalom kezde­tén — a megyei tanács egyik határozata törölte Iharos be- rényt a törpe vízművet ellá­tandó községek sorából. Az in­tézkedésből okult a lakosság, tanultak a helyi vezetők — s élve a 70-es évek tanácsi ösz- szevonásából következett új szerepkörrel — kutakat kértek és kaptak a megyétől. Újra ter­veztek, szerveztek, számoltak, kilincselek, s közben azt is kigondolták a szakemberekkel, hogy a közeli társközséget. Iharost is elláthatják egy füst alatt. Kedden délelőtt pedig két­száznál is többen jöttek el a két faluból, hogy megtudakol­kutas ellátásra elegendő, de szívesen segítenék abban, hogy később minden ház udvarán ott legyen a csap. A hivatalo­kat képviselőle azon lepődtek meg leginkább, hogy a falube­liek közül senki sem sokallta a hozzájárulást, csak egy-két intézmény reklamálta a részé­re kiszabott terhet. Szakáll néni okos szóval arra kérte a »bizottságot«, hogy a közös udvarban lakó családok­nak is külön-külön legyen víz­csapjuk. — Ez természetes — kapta a választ. Az öregekről, a kis jö­vedelmű emb^-ekről sem fe­ledkeztek meg .nekik mérsé­kelni fogják az összeget. A végén magasba emelked­jék a vízműépités jogi és mű- j tek a kezek, kimondták a tár­szaki fettételeit. Riga Ottó tanácselnök ered­ményes szervezésről adott szá­mat; a 7000 forintos egységnyi hozzájárulást a lakosság 00 százaléka vállalta, de a gyűlés alatt is egyre többen tették az asztalra az aláírt belépési nyi­latkozatot. Igaz, a tízm'lliós költség mellett ez csak a köz­sulat megalakulását, s még taps is csattant, amikor ismer­tették a »leltárt«: a tanács 2 millió 400 ezer, a szombathe­lyi vízügyi igazgatóság pedig 1 millió 800 ezer forintos segít­séget ad. Jövő nyárra víz fo­lyik a csapokból. Ezzel újabb háromezer lakos kap egészsé­ges, jó ivóvizet. N. F. Érdekes módon vasalják a ? ruhákat. Az »ikerbábunak« f nevezett két felfújható töm- f lőre húzzák a gőzölt ruhákat, és forró levegővel szárítják. Az itt dolgozó nők normája egy műszakban 150 darab. Ha ezt teljesítik, napi 78 forintot keresnek. Egy félreértés eloszlatására: a Japánban készült ballonokat nem lehet festeni! Poliészter tartalmuk miatt ugyanis a vasalásnál maradandó törések keletkeznének az anyagban. A hőkezelés pedig még el is olvaszthatja a ballonokat! A mosodában korszerű gé­pek dolgoznak. Kapacitásuk általában 100 kiló. Egy-egy műszakban átlag 130 mázsa A kapun kívülről Én vígan vagyok. A költöz­ködés láza fogott el, örülök, hogy a faluban fogunk lakni. Házat vettünk. Bátyám trak­toros a szövetkezeiben, öreg­apám fogatos. Jutott a vásár­lásra. De a falu is befogadott bennünket, emberséggel, be­csülettel. Velünk együtt öt család vett házat, hagyta el a telepet, a régi élet visszahúzó Somogyi Néplap ruhából távolítják el a gepek é emlékeit. Most már jobb lesz nekem is. Este olvashatok, rá­diót hallgatok. De az lesz a legjobb, hogy közelebb leszek az iskolához. a szennyezettséget. A használt mosószer a Patyolat 5/B uni­verzális, kombinált mosópor. A ruhák átfutási ideje mind : két részlegben (maga a tiszti- JTANlTÖ SZERETNÉK KENNI tás, illetve a mosás) mind- J össze 2—3 óra. A várakozás tehát a szállítás elhúzódásá­ból adódik. A vasalást korszerű gépeken végzik. A munka nem köny- nyű, nyolc órát állnak *z bb* J Amikor öregapám mellett a ülök a kocsun, azt gondolom, Jón is kocsis leszek. Ha Gyur­ika bátyám megengedi, hogy i melléje üljek a Zetoron, trak- J toros akarok lenni A fejem i fölött süvöltve húzó lökhajtá- ^sos repülő a pilótáéi etet teszi képzettem, hogy tekintek le a falura. De igazában még nem döntöttem el, mi leszek. Hi­szen ahogy változott az éle­tünk, úgy változott az én vá­gyam is. Nekem mindenem az iskola Itt érzem legjobban magamat. A nevelők szeret­nek. Rám mosolyognak, ha meglátnak, szinte biztat a te­kintetük. Nagyon szeretem a tanító nénit! Első osztályos ko­romban ő fogta a kezemet, mi­kor húzódozva, kicsit vadócan próbáltam beilleszkedni az is­kola rendjébe. Szemét mindig magamon érzem. Makacsai görbülő ujjaimat gyengéden igazította a ceruzára. Kedve­sen, szépen beszélt velem. Most is gondja van rám. Mikor indulunk haza, sorba­állít bennünket, hol engem, hol mást állít a párjához, s igyekszik rendet teremteni a hazamerves izgalmában topogó, lökdösődő gyerekek között. Egyiknek begombolja a ka­bátját. megköti a salját a másiknak lehajtja a gallérját, kikísér bennünket az utcára. Mielőtt elköszönünk, mondja, hogy jók legyünk, szépen men­jünk, köszönjünk a felnőttek­nek, tanuljuk meg a leckét. Tanulok, Már a felső tago­zatba járok. Sokat kell tanulni. De megy. Szeretek tanulni. .. Úttörő vagyok és nekem újabb boldogság forrása az úttörőélet, őrsvezetői megbízatást kap­tam. Őrsömmel jól teljesítem a próbákat. Pajtásaim nem csúfolnak, szívesen játszanak velem, és kérnek, hogy segít­sem a leckét megcsinálni. Nyáron táborozunk a Bala­ton mellett, országjárásra me­gyünk. Nevelőim segítenek, biztatnak, számomra lehetősé­geket teremtenek a tanulás­ban, élmények szerzésében. Ér­zem: tágul világom, nyílik ér­telmem. Versenyeken veszek részt, országos mozgalomba kapcsolódtunk be az őrsöm­mel. Megfejtettük a Magyar Televízió Nyomolvasó Kame­rájának rejtvényeit, feladatait. Jött a meglepetés: bekerültünk az országos döntőbe. Budapes­ten fogunk vetélkedni a televí­zió nyilvánossága előtt. Csa­patvezetőnkkel, a kedves ta­nító nénivel utaztunk. Ekkor láttam először szép fővárosun kés volt, de számomra örökké emlékezetes marad. Akkor. Ott, a kamerák előtt, a ver­seny izgalmában azt kérdezte tőlem a riporter, mi szeretnék lenni, ha megnövök. Hirtelen nem is tudtam válaszolni, úgy meglepett a kérdés. Mit mond­jak? Kocsis, mint öregapám? Traktoros, mint a bátyám? Vagy pilóta? És akkor — va­lami belső sugal'atra — a fe­jembe tóduló vértől piros arc­cal. szívdobogva kimor.dtam: tanító szeretnék lenni! Tanító, mert csak akkor tudom meg­hálálni a sok jóságot, amit én kapok. Azt a sok szeretetet... S a kimondott szavak vágy- gyá, életcéllá érlelődtek. Ott­hon tudtam meg. hogy elhatá­rozásommal azoknak szerez­tem a legnagyobb örömöt, akik eddig egyengették uta­mat, árasztották rám jósagu­kat, szeretetüket. hiszen ők is ezt az utat szánták nekem . . NEM KÖNNYŰ AZ ÜT Már gimnáziumba járok. Én, a cigányfiú a középiskolai tin dományokban töröm magamat, s lépegetek közelebb életcé­lomhoz. Általános iskolás ne­velőim állami támogatást sze­reztek számomra. S ha nem is kát, s láttak engem az egész értem egészen, tudocm, hogy ez országban, s hallották, amit na8y dolog. Nagy család gon- mondfaim . . . doskodik rólam: a tánsadaiom.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents