Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-09 / 57. szám

Tanulnak a cérnagyári asszonyok Könnyebb az éjszakai műszak Egyenlő munkáért egyenlő bér A Nagyatádi Cémagyár párt-, gazdasági és társadalmi vezetősége feladattervet készí­tett a párt nőpolitikái határo­zata alapján. A pártcsú(»veze­tőség a gazdasági vezetőkkel együtt áttekintette, mi való­sult meg a feladattervből. A gazdasági vezetők felül­vizsgálták, hogy az azonos munkakörben dolgozó férfiak és nők egyenlő munkáért egyenlő bért kapnak-e. A vizs­gálat kedvező eredménnyel zánu'llt, mert a fizikai munkás- nőik és az alkalmazottak bére az elvnek megfelélő volt, mindössze csekély korrekcióra volit szükség. Taivady elvégez­ték az üzemiben a kötelező bédbesorodást A szakmai vég­zettség, a munkakörben eltöl­tött idő, a gyakorlottság foka szerint állapították meg a bér­különbségeket. Az átsorolásnál ügyelitek arra, hogy az egy- sainten teljesítő férfiak és nők között ne legyen bérkülönbség. Nagy gondot fordítanak a nők képzésére, továbbképzésé­re. Az 1972/73-as oktatási év­ben középszintű állami okta­tásban, szakmai továbbkép­zésben összesen harmincnyol­cán vesznek részt, közü­lük huszonnyolc nő. A poLiitoTkaí továbbképzés szerve­zésekor a dolgozó nőket is be­vonták. A marxizmus-lenániz- mus esti középfokú iskola tíz hallgatója közül nyolc nő. A párt, KISZ és szakszervezeti politikai oktatás hallgatóinak mintegy 85—90 százaléka nő. Február elején megszervezték a dolgozók iskolájának üzemi tagozatát. Tizenöt nő tanul a VII. osztályban. Nem tudtak előrelépni a nők szakmai képzésében, ugyanis a cérnázóban és a kiszerelőben végzett munkát nem ismerik el szakmunkának. Pedig vala­mennyi itt dolgozó szívesen vállalná a tanulást azért, hogy szakmunkássá képezze magát. Kérésük csak akkor teljesíthe­tő, ha a vállalati központ és a minisztérium támogatja őket ebben. A gazdasági vezetőség a több gyermekes anyákat — akik ezt kérték — fölmentette az éjszakai műszak alóL Az üzem vezetői keresték annak a lehetőségét, hogyan lehetne segíteni az éjszakai műszak­ban dolgozók helyzetén. El­képzeléseiket 1975-ig kívánják megvalósítani. Az év elejétől — kísérletképpen — bevezet­ték a 15 perces munkaközi szünetet, ennek időtartama alatt frissítőként ingyen ká­vét, teát és gyümölcslevet szol­gálnak fel. Beszereztek több hajszárítót, hogy a fürdés után hajat száríthassanak a nők. A távlati tervek között szerepel, hogy a motringoló gépeken dolgozók a motring­kötést majd ülve végezhetik. Arra törekszenek, hogy az éj­szakai műszakban dolgozó nők számát a minimálisra csök­kentsék. Igen kedvezően fo­gadták az üzemben a fogá­szati és nőgyógyászati szakren­delést. A tárgyi és személyi föltételekről az üzem gondos­kodott. Tisztább lett az üzemi csar­nokok levegője, mert megol­dották a kiszerelőben a légcse­rét. A cémagyári vezetők min­dennapos tevékenységének szerves része a nőpolitikái ha­tározat végrehajtása. Nemcsak beszélnek, hanem tesznek is a határozat megvalósításáért. Tavaly nyolcvanegyen érde­melték ki a kiválódolgozó-cí­met, ebből a nők aránya 74 százalék. Ott vannak a nők az üzem vezetőségében, a párt-, a KISZ- és szakszervezet ve­zetőségeiben is. A Nagyatádi Cémagyár nődolgozóinak hely­zete fokozatosain, mégis nagy­mértékben javult a határozat megjelenése óta. D. S. Megünnepelték a nőnapot a megyében Kijelölés helyett választás A megyei konferenciára készülnek a kaposvári úttörővezetők A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség intéző bizottsága ápri­lisban rendezi meg az úttörő­vezetők V. országos konferen­ciáját Budapesten. Az úttörő- vezetők városi konferenciáját a közelmúltban tartották. — Milyen témák köré lehet csoportosítani az országos kon­ferencián elhangzó kérdése­ket? — kérdeztük Sándor Má­riától, a városi úttörőelnökség elnökétőL — A novemberi úttörőparla­ment részvevői nagyon sok ja­vaslatot tettek az úttörőélettel kapcsolatban. Ennek megvita­tása és elfogadása lesz egy­részt a konferencia feladata. Kiegészítjük a működési sza­bályzatot. Például meghatá­rozzuk az úttörők jogait és kö­telességeit. Bár az utóbbi meg­található a tizenkét pontban, úgy gondoljuk, nem hiábavaló erről újból beszélgetni. A har­madik témakör az úttörőélet demokratizmusa lesz. Az út- törőparlamenten elhangzott ja­vaslatok nem merültek a fe­ledés homályába. Most a kon­ferencián is megvitatják, mi valósítható meg belőlük. A gyerekek sok használható öt­letet adtak a televíziónak, a rádiónak, a sajtónak. Több olyan műsort szeretnének, amelyben gondjaikkal, életük­kel foglalkoznak, — Mit jelent a működési szabályzat kiegészítése? — Az úttörőszervezet na­gyobb mértékben kíván a tár­sadalomra támaszkodni, mint eddig. Több segítséget várunk. Azt hiszem, az úttörők köte­lességével nem szükséges kü­lön foglalkozni, inkább a jogaik fontosabbak. Eddig nem érvé­nyesültek megfelelően az úttö­rők jogai. Országos szinten is megalakítjuk az úttörőtaná­csot, s ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek az út­törőcsapaton belül élhessenek jogaikkal. Az őrsi foglalkozá­sokon például nincs lehetőség arra, hogy a gyerekek kötött­ségek nélkül elmondhassák mindazt, amivel nem értenek egyet. Kevés az olyan gyűlés, ahol napi gondokkal, az őket érintő problémákkal foglalkoz­nak. így pedig a szervezet nem tudja kifogástalanul megolda­ni a feladatát. Eddig a konfe­renciára kijelölték a részve­vőket, ezután úgy választják a képviselőket. Ez az úttörőélet demokratizmusának növekedé­sét jelenti. A csapatvezetőség hatáskörét kibővítették, s a demokratizmus elve már most, az országos konferencia előtt is érződik. — Eddig is érvényesült az úttörőéletben. Miért kerül újra a tárgyalóasztalra? — Az elvet nem a jó érte­lemben értelmezték. Kapos­vári úttörőcsapataink munkája nagyon változatos képet mu­tat. A városiban az úttörőcsa­patokban egyáltalán nem volt úttörőtanács, a gyerekek irá­nyító joga csak látszólagos volt. — Hányán vesznek részt a megyei konferencián? — Az úttörővezetők városi konferenciája megválasztotta a harmincegy tagú városi taná­csát. Ez a tanács azután meg­választotta soraiból a tizenhá­rom tagú úttörőelnökséget, va­lamint az elnököt. Kaposvár várost huszonöt küldött képvi­seli a megyei konferencián, amelyet március 22-én rendez­nek. Reméljük, hogy javasla­taikkal hozzájárulnak a sike­réhez. R. G. Már szerdán megkezdődtek a bensőséges ünnepségek az üzemekben, szövetkezetekben, intézményekben. Virággal, ajándékokkal kedveskedtek a lányoknak és asszonyoknak a nemzetközi nőnap alkalmából. Tegnap délelőtt a virág volt mindenfelé a legkelendőbb, a kollégák ezenkívül édességet, apró ajándéktárgyakat vittek a munkahelyükre, este pedig haza. a feleségüknek, az édesanyjuknak. A nőnap alkalmából tartott ünnepségeken arról is szó esett, hogy a párt nőpolitikái határozata óta milyen változások következtek be. Ez az össze­állítás a nőnap megünnepléséről ad képet. Fonónők ünnepe Bensőséges ünnepséget ren­deztek tegnap a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyá­rában. Ennek jelentőségét fo­kozta, hogy a gyár dolgozóinak 72 százaléka — mintegy ezer- kétszázam — nő. A zsúfolásig megtelt gyári ebédlőben Bayer Nándor főosztályvezető a vál­lalat gazdasági vezetőségének nevében köszöntötte a nőket. Elmondta, hogy a gyár dolgo­zóinak a helyzetében — fel­mérve a tennivalókat — ala­pos változások várhatók. A Gazdasági Bizottság segítségé­vel — noha a papírt még nem kapták kézhez a dolgozók — az átlagosnál lényegesem na­gyobb béremelést hajtanak végre. A gyárban tovább ja­vulnak a szociális és a mun­kakörülmények. Az egyes üzemcsarnokokban felméré­seket végeztek a zajártalom­ról, s kutatják annak a mód­ját, hogy miként lehetne azt csökkenteni. Ezenkívül hűtő­gépeket szereztek be, melyek­nek a haszna nyáron érezhető majd Igazán. A jobb egészség- ügyi ellátást pedig a fogászati rendelő segíti. A gyárban megtalálható a szórakozási, ta­nulási és sportolási lehetősé­geknek szinte minden válto­zata. A köszöntő után rövid, de igen tartalmas műsort láthat­tak az ünnepség részvevői. Esze Istvánnak, a Fonómunkás Kisszínpad tagjának szavalata után kedves meglepetéssel szolgáltak a rendezők. A tele­vízió Ki mit tud? versenyéből :ól ismert két fiatal lépett fel: Forgács Gábor jódlizó és Bo­ros Lajos polbeaténekes. Mindkét fiatal nagy ßikert aratott. Még szerdán, de a nőnap alkalmából a gyár két nődol­gozója kapta meg a Könnyű­ipar kiváló dolgozója kitünte­tést: Veress Zoltánná tervosz­tályvezető és Kóbor Károlyné. A tsz-bcn dolgozó nőket ünnepelték Asszonyok, lányok töltötték meg tegnap este a beraencei tanács és a Jobblét Termelő­szövetkezet székhazának nagy­termét. A szövetkezet vezető­sége több mint száz meghí­vót küldött szét a faluban. A szíves invitálás (kijárt minden olyan női tsz-tagnak, aki öt­szonyók, lányok alaposan ki­vették részüket a munkákból. Főként a növénytermesztés igényelte fáradozásaikat. A szövetkezet eredményei az ő munkájuk mozaikcserepedből is épülnek. Ezt hangsúlyozta Varga János elnök a tegnapi munkanapon felül telje- • összejövetelen. Idézünk beszé- ' débői: »A magyar nőtáirsada- lomimal együtt ünnepéi ma az egész haladó világ. Elismerés­sel és köszönettel adózunk a magyar nőknek, a mi asszp­sített, s minden nőbizottsági rendezvényen részt vett. Mert volt ebben a szövetkezetben minden téma iránt érdeklődés. Ott voltak az asszonyok a nyolc előadásból álló soroza­ton is. Meghallgatták a múlt évi munka értékelését, a nőket érintő jogszabályokat, a csa­lád és az iskola kapcsolatáról szóló előadást, a gyermek- és ifjúságvédelem kérdéseit tag­laló beszámolót, s nem egy egészségügyi felvilágosító" te­matikájú összejövetelen is rósat vettek. Ez a nagy aktivi­tás nagymértékben a nőbizott­ság elnökének és titkárának, Huszics Istvánjának és Kak- lik Jánosnénak, valamint a pártalapszierveziet titkárának, Kovács Istvánnénak köszönhe­tő. A berzencei Jobblét Terme­lőszövetkezetben dolgozó asz- i nyainknak, lányainknak. Tár- sadalmunáíiban hármas szerep­körben kell helytállniuk: dol­gozóként, társadalmi felada­tok megoldódként és család­anyaként. A tsz vezetősége és férfi tagsága nevében a leg- őszintébb tisztelettel köszön­tök minden asszonyt, és lányt, erőt, egészséget, boldogságot kívánva nekik.­A helyi általános iskola ta­nulói műsorral és virággal kedveskedtek az ünnepeitek­nek. Nagy sükere volt egy kis óvódás — Káplár Erika —kö­szöntőjének. Az ümhepség vé­gén megvendégelték az asszo­nyokat, lányokat. Ötmilliót a nőnapra Reggel zene köszöntötte a Kaposvári Ruhagyárban a munkagépek mellett helyet foglaló nőket. A gyárban gon­dosan kiválasztották a legjobb férfihang tulajdonosát, aki mikrofonon keresztül üdvözöl­te a nődolgozökat. A gyár ve­zetősége hóvirággal és édes­séggel kedveskedett az ünne­peiteknek. A héten folyamatosan osz­tották ki a tavalyi nyereségré­szesedést a Kaposvári Ruha­gyárban és telephelyein — tá­jékoztatott bennünket Szabó Benő főkönyvelő. A kifizetése­ket úgy időzítették — a vál­lalatnál igen nagy a nődolgo­zók aránya —, hogy a nőnap­ra mindenki megkapja a pén­zét. Összesen mintegy ötmil­lió forintot osztottak ki a vál­lalat 2400 dolgozója közölt. Általában mindenki az évi fi­zetésének tíz százalékát kapta, kivéve azokat a telephelyeket, ahol a termelékenység nem alakult megfelelően, itt csak kilenc százalék jutott. A válla­lat régi dolgozóit fokozottab­ban megbecsülték: aki 15 éve dolgozott itt, az húsz, aki már 20 évet töltött a vállalatnál, az harminc százalékkal emelt nyereségrészesedést kapott. ÍJj óvodában az ijjú lakók HORVÁTH 1 ÁN O S A 1 ka pun kívülről-Art hiszitek, hegy csak tn ácsorgók fényért és szereletért a város kapuja előtt.., Sokan várjuk a kapukon kívül, hogy bizalmatok rézkrajcáraival megajándékozzatok :­(Bari Károly) Sok gondunk van az iskolá­ban a cigánygyerekekkel, sok a szüleikkel, körülményeikkel az iskolán kívül. Mi lesz ve­lük? Mit tehetünk értük? Megérdemlik, hogy tegyünk irt ük valamit? Akarnak ők változtatni az életformájukon? Tudunk segíteni nekik ebben? Számtalan kérdés. Egy ’gaz történettel megpróbálok vála­szolni. Ügy írom le, ahogy a történet főszereplője elmond­ta, átélte, érezte... MIÉRT VAGYOK ÉN CIGÁNY? Iskolába megyek. Lábom alatt ropog a fagyos hó; szél zúg, zörög az ág. Szememet csípi a hideg, kibuggyanó könnyem végigfolyik arcomon. Megállók, hátat fordítok a szélnek, kabátom ujjával pró­bálom ■ szárítani arcomat. Te­kintetem végigjárja a zsom- béfcos tájat, a zúzmarától fe­hérbe öltöztetett árokba hajló fűzfákat, a puha füstölt eregető házacskákat, putrikat. Itt a patak hiújánál mindig megál­lók, visszanézek. Anyám áll kinn. Hosszan néz utánam. Félt, hátha beleesek az árok­ba. Csak akkor megy be, nyug­szik meg, ha már a falu felé irányítom utamat, átérve a hí­don. Mikor elsős voltam, min­dig elkísért az iskoláig. Jó légy ám! — mondta, amikor elbocsátott. Én jó voltam, és most is ió vagyok, szeretek iskolába jár­ni. Egyszer olvadáskor kiöntött az árok, s elnyelte a hidat, amelyen a faluba vezet az út. Azt mondták, nem mehetek is­kolába. Én sírtam, nem bírtak velem. Én el akarok menni, hajtogattam. Gyurka bátyám megsajnált, hátára vett, s nagy kerülővel kivitt az országúira. Eljutottam az iskolába. Nem hiányoztam sohasem. Mindig alig vártam, hogy odaérjek. Az osztályban meleg van, is­merősként fogadnak a padok, a tabla, s a íaäafee» a Az iskola az én tündér világon. Az órán mindig nagyon figye­lek. Beleremegek, ha a tanító néni felszólít felelésre. Szí­vem a torkomban dobog, mi­kor megsimogatja a fejemet és megdicsér. Szépen írok, nagyon vigyázok a betűk kapcsolására. Olvasásnál utánzóm a tanító nénit. Sok verset, mesét tudok kívülről. Ha látogató jön az osztályba, a tanító néni elké­ri a füzetemet, meg olvastat is.., Csak az bánt. ha csúfol­nak. Cigány. Olyankor sírok. Verekedni is szoktam. Egyszer megkérdeztem anyámat, miért vagyok én cigány. — Annak születtünk — mondta. Beszé­lem a nyelvet is, de szégyen­lem. Csak öregapámmal szok­tam szívesen beszélgetni. Sok mesét, történetet tud, igaz tör­téneteket ... öregapám vajda volt, teürin- télyes ember. Termetes, szép szál ember. Nagy bajusza vaui, szépen kipödörve, ahogy az a vajdához illik. Ügy hívják ma is: »Bajuszos Jancsi bácsi«. Van neki szalukapája, azzal farag sudár nyárfákból beknó- ket, vályúkat, ö mondta el, hogyan éltek, hogyan vándo­roltak még a szüleim is. Egy- egy falu határában megtele­pedtek. A férfiak vájták a tek- nőket, vályúkat, faragták a fő- zőkanalakat, az asszonyok meg kéregetm mentek, házaltak. Sodróiéra akasztott bugyorral o( dadogtak. lepedőbe kötött csecsemővel, lesunyt saemmaJ, naegaferawa. öragMPÉM 1» így látta el tíznél is több gyerme két. Mikor én születtem. 1945-öt írtak. Akkor határozták el szüleim, hogy ezután máskép pen lesz. AZ EMBERIBB ÉLET FELE A lovak cuppogva emelge­tik lábukat a tengelyig érő sárban. Erejüket megfeszítve, hangosakat prüszkölve húzzák a kocsit. Nehezen vergődnek, ki a földútról az országúira. Öregapám biztatja őket: — Hajsz! Ne! Rigó! A rúdon állva tornázza ma­gát a kátyúkban dülöngélő ko­csin, míg a kövesútra nem koppan a lovak lába. Ekkor le­száll, oldalról irányítja a jó­szágokat. Hátraszól: vigyáz­zunk, le ne essen valami. A kocsin bútordarabok, le­pedőbe kötött cókimók. Anyám kezét fogva én is a kocsi után baktatok. Amint ad kövesútra érünk, anyám meg-# áll, visszanéz. Szeme meäszei lát, túl az elhagyott zsombé-i koson. Nem szól, csak némán néz, szorítja a kezemet. Talán búcsúzkor!ik. Apámra gondo­lok, aki meghalt, s nem érte meg, hegy leomlanak a put­rik, hegy a faluba költözünk. Toppemtgat lábával, a ragadós sarat rázza le csizmájáról. Nem megy könnyen. Majd a# kövesúúon guruló kocsi nyomé-i ba szegődünk. # i Több mint huszonegy ezren szereznek diplomát Évről évre többen szerez­nek diplomáit a hazai felsőok­tatási intézmények különböző fakultásain. Tavaly együttvé­ve 20 008 voűit az utolsó éves haffligaitök számoa, az idén 21 338-an végeortek a nappali, «8Ü éa tewecó tagozaton. Ezen belül 12 60«-an • nappalin, 1565-en az estim, 7167-en pedig a levelező tagozaton szerzik meg diplomájukat. Somogyi NéplopI 5

Next

/
Thumbnails
Contents