Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-01 / 50. szám

Zenekari est Ravel és Franck A hanigversenyévad eddigi Legjelentősebb eseményén ve­hettünk részt hétfőn este a Lastinca Művelődési Központ színháztermében. Egy kitűnő nagyzanekar, a Budapesti MÁV Szimfonikusok vendég- karniagyukkial, Lehel György- gyel az éden a francia zene- irodalom- két, Kaposváron »élőben« még nem hallott re­mekművét hozták magukkal. A program önmagában is érthető várakozást keltett. Vendégeink szereplése, akik­hez egy nagyszerű adottságú, pianista, Lux Erika csatlako­zott, várakozásunkat is felül­múlta. Ravel bad kézre írt D-dúr zongoraversenye valamiféle kuriózumnak tűnhet, hiszen egy félkarú zongoraművész számára komponálta, s a szo­katlan technikai kötöttség fél- revihette volna az alkotót Az egytételes versenymű azonban — bármily nagy bravúrra késztette a zeneköltőt és a mű­vet hitelesen tolmácsoló Lux Erikát — inkább tartalmi je­gyeivel, mély zenei gondola­I taivad fogja mag a hallgatót. A technikai adottság itt is, mint mindig, másodlagos. Lux ! Erika felkészülten, nagy fizi­kai erőkifejtést is vállalva, muzikálisan, sodró erővel és átélten játszott hangszerén. Külön öröm volt számunkra, hogy a kicsi, de hálás közön­ség ünneplését viszonozva két »ráadással« is bemutatkozott a művész, s egy másik »arcát«, másik »lelkületét« tárta föl. Chopin keringője és Liszt Ma­nók tánca című műve épp ezért nem tűnt ráadásnak. A program önálló, szerves része volt, s Lux Erika ragyogó ze­nei adottságait csillogtathatta meg. A MÁV Szimfonikusok a műsor első részében is »ele­mükben« voltak, s amit ilyen­kor jellemzésükre mondani szokás (a kritikai zsargonok felsorakoztatásával), az mind fölöslegessé válik, hisz termé­szetes sajátjuk. Lehel György, a világot járt kitűnő karmes­ter mintha egyetlen hangsze­ren muzsikált volna. Ragyogó összhangot teremtett, s kvali­tásait Cézár Franck megrázó epejű és felemelő d-moll szim­fóniájában mutatta meg iga­zán. Születése után nyolcvan­négy évvel mi újat mondhat­nánk e műről, amely bejárta a világot, s a hangversenydo­bogók nélkülözhetetlen darab­ja. A borongás hangulatú, mély érzelmeket korbácsoló első tétel tragikus hangvéte­le, a sejtelmesen lírai máso­dik tétel, amely pizzicatoval, hárfával és egyetlen szóló- hangszer megejtő dallamával indul, az izgalmas és drámai feszültségű harmadik tétel olyan hallatlan egységet alkot, amelyről nem is szabadna kü­lön beszélni. Lehel György szuggesztív erővel, látványos­ságtól mentesen, kristálytisz­ta felfogásban adta vissza ezt a nagyszabású kompozíciót. Élmény volt ez az est, meg­győződésünk szerint ünnep a zenekedvelő közönség számá­ra. Egyébként Kadosa II. Di- vertimenitója is szerepelt a műsoron. J. B. Fórum a fiataloknak Korrepetálás üzemi költségen — Ifjúsági parlament kétévenként AZ ÁLLAMI RUHAIPAR­BAN dolgozóknak csaknem fe­le harminc éven aluli. A Ka­posvári Ruhagyárban a dolgo­zóknak valamivel több, mint negyvennégy százaléka fiatal. Az ő munkájuk nagyban be­folyásolja a termelési ered­ményeket. így különösen fon­tos a KISZ-korosztálybeliek érdekképviselete. E céllal hív­ták életre a ruhaipari szak- szervezet elnöksége mellett működő ifjúsági bizottságot. Papp Borbála e bizottság tagja. — November 22-én rendez­ték meg a ruhaiparban dolgo­zó fiatalok tanácskozását Bu­dapesten. Ezen mi is részt vet­tünk. Az ott elhangzott felszó­lalásokban elsősorban a mun­kával, a beilleszkedéssel kap­csolatos eredményekről és gondokról esett szó. A fiata­lok helyet és szerepet kémek a termelésben. Tanulni akar­nak, hogy önmagukat alkal­massá tegyék nagyobb és bo­nyolultabb feladatok megol­dására. Üzemünk fiataljai is minden szinten továbbképzik magukat. Kilencvenen szak­munkásképző intézetben, hat- vanan az üzemünkben két mű­szakban ,— délelőtt és dél­után — működő szakközépis­kolában tanulnak. Ez utóbbi­ban fiatal mérnökeink a szak­oktatók. Ezenkívül nyolcán a Könnyűipari Főiskolának va­gyunk levelező hallgatói, amely már üzemmérnöki dip­lomát ad. A vállalat különö­sen az ilyen, saját termelési érdekeivel is összhangban álló iskola elvégzését támogatja. A tanuló fiatalok munkaidőked­vezményt és a tanulmányi eredménytől függő jutalmat kapnak. Emellett vállalati költségen korrepetálják is őket az eredményesebb tanulás elősegítésére. — Az ifjúság helyzetének javítására minden vállalatnál intézkedési tervet dolgoznak ki. Mit tartalmaz ez a terv? —* kérdeztem Vértes Elemérné- től, a Ruhagyár KlSZ-csúcstit- kárától. — Az ifjúság érdekvédel­mével kapcsolatos mindama elképzeléseket, terveket és célokat, melyekről a novem­beri tanácskozás felszólalói beszéltek. Kétévenként ifjúsági parla­mentét kell összehívni, ahol a fiatalok képviselői megbeszé­lik, hogy az intézkedési terv­ben foglaltak menyiben való­sultak meg. Emellett a szak- szervezet támogatásával éven­te kétszer megrendezzük az üzemünkben dolgozó fiatalok fórumát. Ennek programja nem előre meghatározott A részvevők a fiatal dolgozókat érintő bármilyen probléma megtárgyalását kérhetik. Ezen­kívül az intézkedési terv meg­szabja a vállalati és KISZ-ve- zetés kapcsolatát — ezen be­lül például, hogy a kollektív szerződésben le kell írni a KISZ anyagi támogatásának mértékét. A terv pontosan rögzíti jogainkat és kötelessé­geinket. A jövőben a szakszer­vezettel közösen arra törek­szünk .hogy a fiatalok sajá­tos problémái megfelelő he­lyet kapjanak a kollektív szerződésben, a különböző szabályzatokban, és hogy rendszeresen ellenőrizzék azok végrehajtását. Az idei terveikből Vértes né a két legjelentősebbet emelte ki: — A KISZ szervezésében a ruhaipari szakmunkások ré­szére versenyt rendezünk. A ruhaipari fiatalok tanácskozá­sán hallottunk ilyen szakmai vetélkedőről. A budapesti fér- fifehémemű-gyárban volt már hasonló verseny, ezért tő­lük kértünk tanácsot. Sajnos, tapasztalataikat nem tudjuk teljesen felhasználni, mert egy Ing elkészítése percekben mér­hető, míg egy zakó vagy nad­rág megvarrósa csak órákban. A szalagon dolgozók állandó­an két—'három műveletet vé­geznek. Ez a munka sokszor éppen azért tűnik »favágás­nak«, mert nem látják saját öltéseik fontosságát az egész gyártási folyamatban. E vetél­kedő vresenyzőinek a munka­darab- elkészítéséhez szüksé­ges összes műveletet el kell végezniük. A versenyen szer­zett szakmai tapasztalatok eredménye az lesz, ha a fiatal dolgozó a szalag minden mun­kahelyén képes lesz helytállni. UGYANCSAK AZ IDÉN tervezik az FMKT, azaz a Fi­atal Mérnökök és Közgazdá­szok ’ Tanácsának megalakítá­sát. A főiskolát, egyetemet végzett fiatal szakembereik száma az utóbbi években je­lentősen gyarapodott, s igé­nyelték ezt. A tanács a fiatal műszaki és gazdasági vezetők fóruma lesz. Vitákat rendez, ezenkívül találkozót a gépeket gyártó külföldi cégek képvi­selőivel és termékeik megren­delőivel Bíró Ferenc Tízéves a kaposvári Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet Bensőséges ünnepség a városházán Inkább a jubileumi ren­dezvénysorozat tartalmában, minit a külsőségekben fogal­mazódik meg, hogy tízéves fennállását ünnepli a kapos­vári Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet Ebből az alkalomból tegnap az intézetbe látogat­tunk, ahoi dr. Orbán István­tól, 1286 állami gondozott »apjától« kértünk tájékozta­tást az elmúlt egy évtizedes munkáról, Somogy megye gyermek- és ifjúságvédelmi helyzetéről és a jövő tervei­ről. — 1963. március 1-én hozták léltre a kaposvári Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetet a me­gyei tanács vb határozata alapján abból a célból, hogy javítsuk a gyermek- és ifjú­ságvédelem helyzetét Az ön­álló somogyi intézetbe az első évben 613 gyereket vettek főt illetve hoztak vissza Nagyka- nizsáróL 1964-ben 1018, 1972- ben 1286 állami gondozott tar­tozott az intézethez. Az elmúlt tíz év alatt összesen 4120 gye­reket utaltak be a helyi gyám­hatóságok. 1968-ban létrehoztuk az If- júmunkásotthont a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában, ahol jelenleg negy- veniketten laknak. 1972. ja­nuár 1-től százötven-kétszáz utógondozott gyerek felügye­letét látjuk el. Nyaranta a Balaton-panton — Fonyódon és Siófokon — ideiglenes gyermekmegőrzőt működtetünk a szökött gyere­keknek. A szélesedő gyermek- és ifjúságvédelmi munka egyre több pénzt is igényel, jelenleg hétmillió forinttal gazdálko­dik az intézet. (Egy gyerekre évente átlag több mint tíz­ezer forintot költenek.) A tízéves intézet megfelel a követelményeknek, de koránt­sem elégíti ki a korszerű igé­nyeket Hamarosan megkez­dődik az új gyermekvédő in­tézet építése. — Az elmúlt egy évtized összességében mit jelentett a gyermek- és ifjúságvédelmi munkában? — Az 1969-es kormányhatá­rozat a munka hatékonyságá­nak, színvonalának emelését tűzte céűjuL Üj alapokra he­lyezte ezt a feladatot, mely­ből kiemelném az állami ás társadalmi megsegítés fokozá­sát, fölemelték a nevelőszü­lőknek járó gondozási díjat, többet fordíthatunk az állami gondozottak ruházkodására, bevezették a zsebpénzrend­Reggelre minden kiderül F ejét félrebiccentve ült a kemény ülésen. A ne­héz bőröndű utasok pil­lantásra sem méltatták a poggyász nélkül Utazót. Belső támasztalanságot érzett. Tud­ta, hogy senki sem fog mellé­je ülni, az emberek valami eddig föltáratlan ösztöntől vezérelve érzik meg és kerü­lik messzire a némán is üvöl­tő magányosságot. A szemét lehunyva üldögélt: érezte az arcán a napsugarak folttá mázolódását. Illeszkedtek a gondolatai, mint a mozaik­cserepek. Szeretett volna va­lamit, valami nem hétközna­pit is kigondolni. »Vad, em­bertelen arcú tájon jártam, kese'.yűszemmel figyelő lesi- puskások között, amíg az út végén önmagámra találtam.« De ez nagyon hamisan hang­zott. Abroncsként szorították az egyforma napok. Nem az a »megszentelt« hely volt a ta­nári szoba, ahogy ö gyerek­korában gondolta, amikor a földrajztanárhoz bekopogott a térképszoba kulcsáért. S ő maga sem lett »bálvány«, mi­kor tanárként érkezett ide. Először nem vette észre, hogy pletykák középpontjába kerüli. Belső kielégítetlensé- gét félremagyarázták. Cinkos félrepillantásokat kapott el, hirtelen elhallgattak, ha vala­hová belépett. Nem érezte az alkotás gyönyörűségét, ami­óta idekerült rajztanárnak. Merev tekintetű agyagszobrok kerültek ki keze alól. Tehe­tetlensége mogorvává tette. Elfolytak a napok; a nappa­lok és a félig ébren töltött éj­szakák, minden. Nem tudott megkötni a hígnak, kásásnak érzett falusi légkörben. Fi­gyelte önmagát. Pózokat vett föl védekezésül a vetköztető pillantások ellen. Szaporodtak a természetellenesen merev szobrok a műteremnek nyil­vánított földes szobában. Lát­szólag szilárd építmény volt a Házassága. Eszter, a mindent rendszerező, a logikátlan gon­dolkodásra hajlamot nem mu­tató asszony és a kisfiú kész idill! De nyomasztotta őket az egyre inkább rájuk telepedő csönd. Néha úgy érezte: meg kellene magyaráznia ezt a hallgatást, önmagát. Egy nap Eszter elmosoga­tott, eltörölgette az edénye­ket, »En most elmegyek. Hal­lod? En most elmegyek a gye­rekkel.« Nem kérdezte, hová. Egyáltalán nem szólt sem­mit. Miért nem érzi meg egy asszony, hogy most nem hagyhatja magára?! Utazott visszafelé. Nevetsé­ges, hogy ő jön vissza a falu­ba. Eszter a gyerekkel kiszállt a városban. »Nem kell, hogy bekísérj, majd taxit fogadok.« Csak menj! Anyád rettenete­sen örül majd neked, hogy betelepszel a gyerekkel! A restiben megivott egy kupica cseresznyepálinkát. Egyedüli leszálló volt. Bakta­tott az úton a kanyarokon túli falu felé. Unalmas út volt, macskásodon lábakkal lépegetett, nem kerülgette a tócsákat. »Tanító bácsi, taní­tó bácsi!« A tsz bognárműhelyéből eredt a kiáltás. Ment a tö­rött ablakú épület felé. »A Bokros Balázs apja vagyok, tanító bácsi.« Még mindig nem szokott hozzá, hogy vele egykorúak bácsizzák. Ez volt szokás a faluban. »Hát hogy tanul az a gyerek?« Kutatott az emlékezetében, melyik is az. Aha! »Szépen fejlődik a kézügyessége.« Ez semleges, megbízható mondat. Kinek nem fejlődik a kéz­ügyessége, ahogy korosodik? »Akkor jó — mondta az ember. — A kézügyesség az kell, ha az apja mesterségét akarja folytatni.« Már bánta azt a semleges mondatot. Nem nézett a bognár szemé­be. A forgácshalmot nézeget­te, meg a szerszámokat. »Mert az a fontos, hogy az ember hogyan közeledik az anyag­hoz, tanító bácsi. Lélektelenül nem lehet« — mondta a bog­nár. Bólintott. A másik már nem tudott mit mondani; kez­dett egyik lábáról a másikra állni. Menni kellett. »Hát kö­szönöm a híradást a gyerek­ről, tanító bácsi.« Aznap több kolléga is beál­lított hozzá. Sohasem tették azelőtt. »Csak a Solohov-re- gényt akartam kölcsönkérni, Dezső. Csak a holnapi érte­kezletre akartam felhívni a figyelmedet, Dezső. Csak a tanmenetedet hoztam be, De­zső, ott felejtetted az iskolá­ban.« Tudta, hogy szent bor- zadáXlyal az asszony és gye­rek nélküli lakásba akarnak bepillantani. »Csak az án­gyom térdét akartam kérdez­ni, Dezső, nem maradt ná­lad?« — előzte meg a követ­kező belépőt. Az megütközve nézett rá. Álmatlanul feküdt. Még az hiányzik, hogy a kis bognár is bekopogjon. Milyen szöveg illene a szájába? Fura, hogy nem talált megfelelőt. Csak azt: »Az a fontos, hogy az ember hogyan közeledik az anyaghoz.« Csak ez illik hoz­zá. Fölkelt, kávét főzött ma­gának. Amíg a fekete ital ki­folyt, labdázott egyet az agyaggal. Ez volt a szokása. Kis darabot letört a masszá­ból, labdát gyúrt, dobálgatta. Az ujja bemélyedt a nedves agyagba, nyomkodta, dagasz­totta. Arc gömbölyödött a labdából. »Nincs menekvés.« Megszállottan dolgozott. Még az ujjaiban is perzselést ér­zett. Eszter! Felismerhetők voltak már a vonásai. Gyúr­ta, formálta. A kávé kihűlt a pohárban. Szinte vakon dolgozott. Nem merte »látó szemmel« megnézni. Majd reggel. Reg­gelre minden kiderül... Lesko László szert, hivatásos pártfogód fel­ügyeletet hoztak létre,' beindí­tották a patronáló mozgalmat, és nem utolsósorban javították az intézetekben működő ne­velők élet- és munkakörülmé­nyeit 1969-tőd bővült a községi gyámhatósági munka is. 1972. január 1-től az intézetben tel­jesebbé vált a munkáltaitól jogkör. Nagyobb hangsúlyt kap a területi munka; 283 nevelőszü­lőnél 432 állami gondozott gyerek van jelenleg. Egy levelet forgatok a ke­zemben, nevelőszülő írta. »Családommal együtt nagyon megszerettük a nálunk levő ... gyereket. És ő is minket Nem tudjuk elképzelni nélküle az életünket Igényt tartunk az örökbefogadására. Semmiféle akadályt nem ismerünk ...« — Az elhagyott gyerekek száma nőttön nő Somogybán — folytatta dr. Orbán István. — Ezzel párhuzamosan éven­te mintegy 10—15 örökbefo­gadás történik. 1973-ban, eb­ben a két hónapban már nyolc gyerek talált családra. Megható levelet mutat aa intézet igazgatója, egy ölökbe fogadó szülő írta. »Naigyon szomorú, elkesere­dett emberek vagyunk! Volt nálunk egy gyönyörű kislány, háramhónapos kortól tizenöt hónapig neveltük. Egy évig harcoltunk érte... Mindenhol kilincselve, könyörögve, és mégis visszakapta az anya ... Nekünk nincs és nem is lehet gyerekünk. Az életünk semmi­vé vált a történtek miatt. Van-e az Ön intézetében egy­évestől, tizenöt hónapos korig egy szép, egészséges kislány?« A társadalmi bázis szélesí­tése az utóbbi évekbeh elő­térbe került. Ezzel foglalko­zott a tegnapi ünnepi ankét is, melyen részt vett Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára. — Negyvennyolc ipari és mezőgazdasági üzemmel tar­tunk fenn szoros kapcsolatot, ez azt jelenti a gyerekek ol­daláról nézve, hogy megküny- nyítjük a munkába állásukat, ugyanakkor a gyár, az üzem nevelőerejében is bízunk — joggal. Huszonegy vállalattal és szocialista brigáddal van ‘'gvüttműkődiési szerződésünk \ brigádok fe’adata elsősor­ban, how igvakezzenek pó­tolni a hiányzó szülői ház me­legét — mondta dr. Orbán István. A városházán megtar­tott ünnepségen mintegy két­száz nevelőszülő, patronáló szocialista brigád tag, társadal­mi pártfogó vett részt, közü­lük többen jutalmat kaptak. Kedves színfoltja volt a meg­emlékezésnek, hogy mintegy százötven nőnek egy-egy szál szegfűt nyújtottak át az inté­zet jubileuma alkalmából. Horányi Barna Somogyi Néplap 0 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents