Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-06 / 54. szám
A munkáspolitika tűkre MAI KOMMENTÁRUNK Megnyílt a „Mi hoztuk az időt” című kiállítás III tabló — Nyitva 9-től este 7-ig Fellofoogórva fogadta, az érkezőkét tegnap délután a kaposvári Kilián György Ifjúsági és Üttörőház. Hat órára zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel az előtér s a folyosó. A megyei, a városi pártbizottság itt rendezte meg a “-Mi hoztuk, az időt•* című kiállítást. Ott láttuk a megnyitón a megye s a város számos vezetőjét, a kaposvári veteránokat, sok munkást, dolgozot, értelmiségit. Ott volt Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára, Kocsis László, a megyei tanács elnök- helyettese, Somogyi József, a városa pártbizottság első titkára, Róna Imre, a textilművek igazgatója, az SZMT elnöke, a megyei párt-vb tagjai. Részt vett a megnyitón Tamás Mária, a Központi Bizottság agitációs és propaganda- osztályának munkatársa, s eljöttek a Baranya, valamint a Bíró Gyula nyitotta meg a kiállítást. Egy kis ízelítő a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent könyvekből, amelyek a munkásosztály életével, politikájával foglalkoznak. Tolna megyei pártbizottság képviselői is. József Attila Munkások című versének elhangzása után Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg a kiállítást. — Jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy megyénk lakossága három hónapon keresztül láthatja ezt. az értékes, a munkásosztály életét gazdagon bemutató, hűen szemléltető kiállítást, amelyet a Központi Bizottság agitációs és propagandaosztálya állított össze. E kiállítás egyben történelem is: a magyar munkásosztály, ezen belül a somogyi munkásság kialakulásának, osztállyá szerveződésének hű történetét, szemléltető áttekintését adja. Bemutatja a munkásosztályt történelmi hivatásának teljesítése közben, azt, hogyan harcolt az ezernyolcszázas évek végén, a századforduló után, aztán fegyverrel a kézben 1919-ben, a Tanácsköztársaság védelmében. A munkások legjobbjai mozdultak meg, szerveztek sztrájkokat, terjesztették a röplapokat újból és újból a Horthy-rendszerben is. A tablókon elhelyezett dokumenve az országos eredmények, tapasztalatok jelentőségét: az újjáépítés élére állt, segített felosztani a somogyi nagybirtokokat, megjavítani az uradalmi gépeket, leleplezni, megszüntetni a spekulációt. Munkásosztályunk hajtotta végre az államosítást. Közülük nőttek ki a munkásigazgatók, üzemi vezetők. Az ő és hozzájuk hasonló új vezetők irányításával értük él jelenlegi eredményeinket. Közben megvívtunk egy sor politikai csatát. Ki ne emlékezne a látványos választási küzdelmekre, az iskolák államosítására, a gépállomások, a termelőszövetkezetek megszervezésére, amelyben munkásosztályunk baráti segítséget nyújtott szövetségeseinek. •— Engedjék meg, hogy most én is felidézzek egy képet, amely a kiállítás színhelyéhez ^kapcsolódik — mondotta ezután Bíró Gyula. — Nem nagy történelmi eseményről van szó, de igaz valóság. Ebben az épületben, az egykori úrikaszinóban, ahol most állunk, a felszabadulás előtt sarkantyúk pengtek, csizmasarxo- kat csattogtattak, s arról vitatkoztak, hogy nem szabad ebbe a nyugodt, csendes kisvárosba ipart telepíteni, mert megjelenik ezzel együtt a »fel- forgatók síserehada«. Ügy érzem, ez is történelmi igazságszolgáltatás, hogy most éppen itt mutatjuk be a kiállítás keretében korunk történelme főszereplőjének, a munkásosztálynak, valamint az egyre növekvő somogyi munkásseregnek az arculatát, harcos múltját, dolgos hétköznapjait. Bíró Gyula ezután arról beszélt, hogy a Központi Bizottság novemberi állásfoglalása kapcsán sok szó esik a megyében is a munkáspolitikáról. Mit jelent a munkáspolitika? Jelenti minden egyes lépésünket, amely közelebb visz a szocializmus teljes fölépítéséhez. S a munkáspolitikát jól tükrözi a »Mi hozmuk az időt« című kiállítás országos, valamint megyei anyaga is. Bíró Gyula végül azt kívánta, hogy legyen nagy közönségsikere a kiállításnak; merítsenek a látogatok minél több ihletet mindabból, ami itt látható, a jövő számára. A kiállítás megnyitójára megjelentek ezután megnézték a három helyiségben elhelyezett száztizenégy tablót, a folyosón rendezett könyvkiállítást. A kiállítás március 17-ig lesz nyitva, s reggel 9-től este 7-ig tekinthetik meg az érdeklődök. U G. Somogy iparának fejlődését tanulmányozzak a látogatók a klubteremben. tumok, bírósági peranyagok' is hitelesen bizonyítják, hogy itt, nálunk, Somogy megyében is nagyon sok munkás áldozta életét, vagy töltött hosszú éveket börtönökben, internáló táborokban, mert nemcsak saját élete megváltoztatását tartatta fontosnak, hanem a munkás- osztály, a dolgozó nép ügyének szolgálatába szegődött. Amint a tények bizonyítják, az ügynek lelkes képviselői, a népnek, a nemzetnek áldozatos harcosai voltak. Ma már történelem ez is. Az idősebb, a fiatalabb nemzedék egyaránt büszkeséggel, kellő tisztelettel emlékezik vissza — rájuk, a magvetőkre. Ennek a kiállításnak is feladata az, hogy harcukat tovább őrizze, még ismertebbé tegye. Ezután arról beszélt a megyei pártbizottság titkára, hogy a történelmi sorsfordulónkat a felszabadító szovjet hadseregnek köszönhetjük. 1945! ;anuár 5-én megalakult a munkásosztály pártja, a kommunista párt, s az első perctől az élet megindulásán munkálkodott. A kis létszámú somogyi munkáscsapai — fnl.Ls.merMunkakönyvvel a kézben A kis ablak túlsó oldalán LEGTÖBBSZÖR hosszú sor áll a városi tanács munkaközvetítő irodájának kis ablaka előtt. Az ablak túlsó oldalán Békési Jánosné munkaügyi előadó. — Harmincöt-negyven ember fordul meg itt egy délelőtt. Legtöbben kedden és pénteken jönnek, mivel korábban csak ezeken a napokon volt félfogadás. Az emberek megszokták ezt a két időpontot. — Mi a feladata? — Az ügyfelek tájékoztatása a kaposvári munkalehetőségekről és a munteakönyvek- kel kapcsolatos ügyintézés. A vállalatok negyedévenként közük igényeiket. Tavaly 5242 munkalehetőséget jelentettek be. Csaknem 2900 ügyfél kérte tanácsúnkat és 2412 ember elhelyezkedését segítettük. — És a többiek? — Vagy nem felelt meg ■számukra az ajánlott állás, vaigy a váltólat kifogásolta a iélentkező nem meg-felelő képzettségét. Tapasztalatom- szerint a csupán nyolc általánost j végzettek közül inkább a fér- i fiáknak, az érettségizettek közül pedig inkább a nőknek tudunk megfelelő munkahelyet ajánlani. Az imént nem beszéltem a »vándormadaraikról-“. Sajnos, belőlük elég sok van, s általában még a minimális iskolai végzettségük sincs meg. Nem tudnak megmaradni egy munkahelyen, többen közülük havonta ötször is fölkeresik az irodánkat. Békésiné másik feladata a munkakőnyvek kiadása, illetve megújítása. Tavaly az iroda 1448 munkakönyvét adott ki. — A minap magam is beálltam a kis ablak előtti sorba. Ügy éreztem, elég lassú az ügyintézés. Ebben a többi ott várakozó is egyetértett. — Ebbe nincs igaza, mert például tavaly nyárom kétezer ember fordult itt meg. Volt nap, hogy harmincnégyen jötó tek csak munkakönyvért. Egy munkakönyvhöz tízkérdéses ívet kell kiállítanom ... mégsem volt. na.p, hogv déli tizenkettőig ne intéztük v-^-ia el mindenkinek az nevét, vermésaeteóan van eset, amikor j többet kell várni. Csak két példát a miértre. Nemrég sza- bodult a börtönből egy asz- szony, aki már többször érdeklődött munkalehetőség után. Volt eset, hogy egy órán át telefonálgattam a vállalatokhoz. A minap egy másik asszony a férjének keresett munkát, és semmiképpen sem akarta megérteni, hogy munkaközvetítés csak az ügyfél személyes jelenlétében lehetséges. A TANACSADÄSNÄL mindig mérlegelni kell a jelentkező adottságát, iskolai végzettségét és azt, hogy hol van legnagyobb szükség munkáskézre. Sokszor nagyon nehéz a legjobb megoldást megtalálni. Néha a sorban állás közben felpaprikázódott emberek megvádolják, mondván: »Persze nekem soha nincs.«. — Higgye el, én volnék a legboldogabb, ha mindenki megelégedésére végezhetném a dolgomat. Ez akkor lehetne így, ha az emberek me-galapo- | zottabb efcépzelá&ékkel. több, megértéssel fordulnának az irodához. B. E, Huszonöt éves a felnőttoktatás Nehéz örökséget hoztunk magunkkal — sok mással együtt — a múltból. Több százezer ember hiányos iskolai végzettséggel, sokan analfabétaként lépték át azt a történelmi küszöböt, amelyet számunkra a felszabadulás jelentett. De már az első esztendőkben teljesen egyértelművé vált: tanulnunk kell, hogy befogadhassuk és alkalmazni tudjuk mindazt az újat, amely az ország építéséhez nélkülözhetetlen. Tegnap volt 25 esztendeje, hogy állami határozat született a felnőttoktatás megszervezésére. S attól kezdve ezrek ültek esténként az iskolapadokban, pótolták azt, amit legtöbbször saját hibájukon kívül mulasztottak el. Elnehezült kezekkel fogták a tollat, írták a házi feladatokat, oldották meg a matematikai példákat. Legtöbben az általános iskola utolsó két osztályát pótolták, bár igen sok helyen a négy felső osztályt is megszervezték, mert különösen vidéken az első néhány osztály elvégzése után munkába állították a gyereket. A háború előtti években hazánkban 900 ezer írástudatlant tartottak nyilván. A felnőttoktatás nagy misz- sziöt töltött be, de illúzió lenne azt hinni, hogy két és fél évtized alatt teljesen sikerült felszámolni egy egész történelmi rnúlt kulturális bűnét. Sokan voltak, akik szégyelltek iskolába járni. Mások úgy vélték, »ha eddig jó volt, ezután is jó lesz«. De még az ilyen visszahúzó erő ellenére is óriási eredmények születtek. A háború előtt 900 ezer volt az analfabéták száma, 1970-re ez már 187 ezerre csökkent. Viszont ez a szám még mindig azt mutatja, hogy a munkát nem fejeztük be. A dolgozók általános iskoláiban a legnagyobb érdeklődés az 1963—64-es tanévben volt, akkor az esti tagozaton 100 ezren tanultak. 1971-ben 17 ezer 365-en iratkoztak be ilyen iskolákba. Az érdeklődés is csappant, de a szükséglet is kisebbé vált.-A negyed- százados évforduló új feladatokat, korszerűsítési tennivalókat állít az oktatás irányítói elé. Az esti és a levelező tagozatokon tanulók aránya részben eltolódott a felsőfokú intézmények felé, az elmúlt 25 év alatt összesen 78 ezren szereztek diplomát főiskolákon és egyetemek esti és levelező tagozatain. De egy legutóbbi összesítés alapján — az adat 1972-es — még mindig másfél millióan nem fejezték be az általános iskola utolsó két osztályát. Tavaly ősszel minden megyében vizsgálták a felnőttoktatás helyzetét, és az általános tapasztalatok értékelése alapján született az a miniszteri utasítás, amely ez év január 1-től lépett érvénybe. Eszerint a művelődésügyi miniszter és az érintett szaktárcák miniszterei a tovább- \ képzés alapfeltételének tekintik az általános iskolai ismeretek elsajátítását, ezért rövidített tanfolyamok szervezését tették lehetővé. Elsősorban magának a tanulni vágyó felnőttnek érdeke ismereteinek gyarapítása, mert szakmájában is így tud előrelépni, fejlődni. Közös érdekünk, hogy műveltebbek, szakképzettebbek legyünk. L. V. Tervek és milliók Miből, mennyit, hova? Ezek voltak a »vezérkérdések«, amelyekre beszélgetésünket építettük dr. Németh Istvánnal, a Siófoki Városi Tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályának vezetőjével. A téma az 1973-as év költségvetése, ami meghatározza, hogy miként is fejlődik ebben az évben Somogy második városa? Az első — és azt hiszem legfontosabb — dolog a tervezésnél a »miből«? — Ebben az évben 77 millió 186 ezer forint a fejlesztési alapunk — mondta dr. Németh István. — Ez az összeg magában foglalja azokat az összegeket is, amelyekkel például a Balatonfejlesztési Tárcaközi Bizottság hozzájárul az Arany-, illetve Ezüstpart közművesítéséhez, vagy az OKGT a művelődési ház építéséhez, valamint a tanácsi szervek az MHSZ-bázishoz. — Mire költik a több mint 77 milliót? — Vannak nagyon égető gondjaink, amelyeket sürgősen meg akarunk oldani. Ezek közül első helyen szerepel az új bölcsőde építése. Az történt ugyanis, hogy mire elkészült a mostani, a város »kinőtte«, és a százszemélyes bölcsődéből még százhúsz gyerek kimaradt. Ezért a foki-hegyi új lakótelepen hatvanszemélyes bölcsőde építését kezdjük meg az idén. Ebben az évben több mint 6 millió forint többletbevétellel bővült a költségvetés, ennek nagy részét a gyermekintézmények fejlesztésére fordítjuk. A bölcsőde előreláthatólag 3 millió 400 ezer forintot »visz el«. Az épületet 1974. december 31-én szeretnénk átvenni. Ugyancsak idei beruházás a gyorsíróiskola , megvalósítása, ami már évek óta húzódik, és szinte a »város szégyenfoltja«. Régóta egy magánházban működik az iskola, olyan körülmények között, amelyek egyáltalán nem felelnek meg a követelményeknek. A gimnázium bővítésével annak épületében adunk helyet az iskolának, mely az új .korülmé- aáfek kozott két tanulócsoporttal működik. Egyúttal helyet biztosítunk a zeneiskolának is; tetőtér-beépítéssel egy gyakorlótermet alakítunk ki. A művelődési ház építését az idén folyatjuk. Reméljük nagyobb sikerrel, mint tavaly. A kivitelező ugyanis több, mint 7 millió forint beépítésével maradt adós. A ház elkészültének határideje 1974-ben jár le. — Hogy áll Siófok a közművesítéssel? — Ebben az évbén több jut a belső városrészek közművesítésére. Különösen az előbb említett foki-hegyi lakótelep ütés vízhálózatának kialakítása, illetve bővítése fontos. Sort kerítünk a kenyérgyár környékének rendezésére is. Nemcsak a közműfejlesztésre, hanem az egé'z város rendezésére, városiasítására nagyobb gondot és több pénzt fordítunk. — Hogyan készülnek a szezonra? — A nyár nagyban megváltoztatja a város életét és képét. Ezt is figyelembe vettük a költségvetésnél. Részben az erre a célra kapott összegekből, másrészt a megnövekedett üdülőhelyi díjakból emelkedett ez az összeg, melyet a nyári fölkészülésre fordíthatunk. Eddig nagy g-ondot jelentett például az üdülőhely tisztán tartása. Egyre csökken a kézi erő, ezért tavaly ötmillió forint értékű berendezést — seprőgépeket, szemétszállítót, locsolókocsit, konténeres szállítót — vásároltunk. Emellett elég nagy az az összeg is, melvet az utak, parkok. középületek rendben tártáéira fordítunk. — A Sic parton két negyvenegy lakásos é; ülőt vár befejezésre. Milyen további lakásépítést terveznek? — A foki-hr; v la'-■’teleden újabb 16 oétó.reoor: : i"!ami lakás építését, majd ú!abb negyvenkilenc lakást — 1975’ 0 -oS. M.
