Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-29 / 74. szám

/ Értékelés és következtetések A máit év gazdálkodásának tapasztalatait értékelte a napokban az észak-somogyi tsz-szövetség elnöksége. A gaz- dá&ottás részletes elemzése a következő idők legfontosabb feladataira irányította a figyelmet. »■Termelőszövetkezeteink 1972-ben — a mostoha időjá­rás ellenére — mindent egy­bevetve eredményes esztendőt zártak. A negyedik ötéves terv második évének célkitűzéseit elérték, sőt egyes ágazatok eredményeivel azt túl is szár- :: Jalták.« így kezdőtök az a risztetek írásos és szemléltető táMazastekíhain. gazdag elem- zás, mely a megye mintegy e gy harmadainak, az észak-so­mogyi, szövetkezeteknek: múlt évi gazdálkodását értékeli. . Az áttalánossógtoan jellemző tény után hadd idézzünk egy véleményt: — Nem végeznénk megfele­lő munkát, ha most arról be­szélgetnénk, hol milyen sálke­reket értünk el. Az eredményt elismerjük, tudjuk, örülünk neki, de tudomásul kéül ven­ni, hogy igen sok gonddal, ne­hézséggel küszködünk. Leg­főbb érdekünk, hogy ezeket a problémákat, fogyatékosságo­kat megvitassuk, s azokra a tapasztalatokra irányítsuk a figyelműinket, amelyekből ok ulnunk keliL A (két megállapítás önma­gáiért beszel: a fejlődés nem mentes gondoktól, elientmom- dásoktoL Ezen az elnökségi ülésen egyértelműen kifeje­zésre jutott a szándék: úgy értékeljük munkánkat, hogy jól hasznosítható következte­téseket vonhassunk le. Korszerűsödés — gondokká! A növénytermelés és az ál­lattenyésztés értékelése elvá­laszthatatlan a szövetkezetek műszaki ellátottságától. A szo­ros összefüggést jól bizonyít­ja többek között az a tény, hogy 'bár jefantösen nőttek a terméshozamok a növényter­mesztésben, mind a tervhez, mind pedig a korábbi évekhez viszonyítva igen sok probléma volt főként a gabonák és a ku­korica minőségével. Ennek oka pedig a megfelelő szárító- kapacitás hiánya. Az elnöksé­gi ülésen — érthetően — ezzel a témával kapcsolatban első­sorban arról esett szó, hogy a megfelelőbb fajtáik kiválasztá­sa mellett a szárítóberendezé­sek beszerzésére és üzembe helyezésére kell a fő figyelmet fordítani. De említhetnénk a takarmánytermeléssel kap­csolatos műszaki ■ összefüggé­seket is: a múlt év csapadékos időjárása kedvezett a szálas és tömegtakanmányok termelésé­nek. A jó kilátásokból mégsem lett valóság: a korszerű beta­karító gépsorok, és a nem megfelelő tárolási lehetőségek miatt jelentős lett a minőségi romlás, a tápanyag veszteség Lehetne tovább sorolni a péüdálkart, de hogy mennyire sürgető a műszaki színvonal emelése, a gépi beruházások meggyorsítása, annak igazolá­sára még csak egyetlen tény­re utalunk. Az észak-somogyi szövetkezeitek a múlt évben meglevő gépparkjuk értéké­nek mindössze kilenc százalé­káért vásároltak új gépeket. Ha ezt az ütemet tovább tar­tanák, azt jelentené, hogy a géppark cseréje tizenegy évet kívánna! Ha ehhez hozzátesz- szük, hogy a meglevő traktor- állomány egyötöde már ma is nyolc évnél idősebb, akkor csak azt a következtetést von­hatjuk ile, mely a tanácskozá­son is eühamjgzott: nem tart­ható ez a helyzet, minden le­hetőséget meg kell ragadni a gépesítés gyorsabb ütemű fej­lesztésére. Kedvező tapasztalat és a saarvasmarhaprotgrajm első eredményének tudható be, hogy az észak-somogyi szövet­kezeitekben 1,7 százalékkal nőtt a közös sziairvasmarha- álilomány, ezen belül pedig en­nél is nagyobb mértékben, 3,1 százalékkal emelkedett a te­hénlétszám. öt szövetkezei­ben befejeződött a tehenészeti telep építése, ami egyben azt is jeleníti, hogy jó úton halad az ágazat koncentrálódása. Az eredmények mégsem egyértel­műen kedvezőek, figyelmezte­tő és elgondolkodtató, hogy például szövetségi szinten csökkent az egy tehénre jutó éves tejhozam, meglehetősen magas volt a borjúeihuűlás, a korábbihoz viszonyítva csök­kent a napi súlygyarapodás. Bár sok összetevője és oka van ennek — a takairmányo­ziasi gondokra már utaltunk —, egy nagyon lényeges, a vi­tában1 többször is szóba kerü­lő, sürgető feladatot említ­sünk: az eddiginél sokkal na­gyobb gondot kell fordítani a szakmunkásképzésre! Az állattenyésztési ágazatról szólva mindenképpen emlí­tést érdemel, hogy csaiknem tíz százalékkal csökkent a szö­vetkezetek sertésállománya, biztató körülmény viszont az, hogy majdnem öt százalékkal emelkedett a kocalétszám, és javult a száz kocára jutó ma­lacszaporulat is. Nőttek a ráfordítások — romlott a jő vedel mezőség Az ászaik-somogyi szövetke­zetek összes bevétele a múlt évben három százalékkal ma­gasabb volt az előző évinél. Ezt az emelkedést viszont a költségek, a ráfordítások öt- százalékos növekedésével ér­ték el — tehát romlott a szö­vetkezetek jövedelmezősége. Míg a korábbi évben egy,, a múlt évben öt szövetkezet zárt mérleg szerinti veszteséggel. Kétségtelen, hogy - ebben ob­jektív okok is közrejátszottak, de ahagy a tanácskozáson is erre irányult a figyelem, sok baj oka volt a szervezetlenség, a lazaság. Figyelmeztető ta­nulságok ezek éppúgy, mint az, ami a személyes jövedelem alakulására és a holnap fejlő­dését biztosító felhalmozásra vonatkozik. Mint említettük, a ráfordító sok növekedése miatt 2,3 szá ■ zalőkikal csökkent a jövedel­mezőség. Ugyanakkor a szö­vetkezeteikben dolgozó tagol: és alkalmazottak személyes jövedelme 2,3 százalékkal emelkedett. Félreértés ne es­sék: a személyes jövedelem növekedése alapvető célunk és érdekünk, de ez nem történ­het a továbbfejlődéshez szűk- ■ séges alapok rovására. Ahogy az elnökségi ülésen is kifeje zésre jutott,, a jövő szempont jábcü fontos és magszí vlelemd. tapasztalat ez. x­__a problémákat, a fo­g yatékosságokat vitassuk meg, azokat, amelyekből okulnunk kell« — ez a szellem hatottc át az észak-somogyi tsz-szö­vetség elnökségének ülését. A holnap ad választ arra, hogy ki-ki milyen hatékonyan al­kalmazza a gyakorlatban eze­ket a tapasztalatokat. Vörös Márta Agitációs és propagandatanácskozás a miéi pártbizottságon Tegnap délelőtt a megyei pártbizottságon aktívaülést tartottak az országos agitációs, propaganda és művelődési ta­nácskozás anyagából. Az aktí­vaülésen részt vett Grósz Ká­roly, a Központi Bizottság agi­táció« és propagandaosztályá­nak helyettes vezetője, Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára és Honfi István, a me­gyei pártbizottság propagan­da-1 és művelődési osztályának vezetője, továbbá a járási és városi pártbizottságok illeté­kes vezetői, munkatársai. Honfi István vitaindító elő­adásában megyénk ideológiai, politikai helyzetét elemezte és meghatározta az ebből követ­kező agitációs feladatokat. Előadását vita követte. Ennek során felszólalt. Grósz Károly is, aki az agitációs és propa­gandamunka általános, idősze­rű kérdéseiről beszélt. m Recept helyett y alapszervezetről — Azt mondják, a balaton­szentgyörgyi ÉRDÉRT K1SZ- alapszervezete működik a leg­jobban a fonyódi járásban. — Nem csináltunk; csodát. A titka talán ennyi :í folyama­tosan kell dolgozni,' égy percre sem szabad leállni. A mi mos­tani eredményeinkhez öt év kitartó munkája kellett — kezdte a beszélgetést Nagy La­jos KISZ-titkár. — Aranykoszorűs címmel tüntették ki a KlSZ-klubjukat. Milyen munka van az elisme­rés mögött? — Nálunk nem válik külön a KISZ-munka a klubmunká­tól. A klub az otthonunk. A vállalat 40 ezer forint értékű bútorral rendezte be a termün­ket, mi pedig most díszítjük a falburkolatot. Minden rendez­vényt itt tartunk. Havonta ta­A hegsztést itt így hív­ják: varrat. A meóso- kat — akik a sugárve­szélyt jelentő háromszöggel fölszerelt gépkocsin utaznak — radiológusoknak nevezik. A varrat minőségét iridium — 192-vel vizsgálják. Ez a ra­dioaktív izotóp öt éve került először a Siófoki Kőolajveze­ték Vállalathoz, s lassan ki­szorította a nehezen kezelhető és lassú röntgenkészülékeket. Bakó Béla hegesztőmérnök, a radiológus csoport egyik ve­zetője mondja: — Nekünk roncsolásmentes vizsgálattal azt kell megálla­pítanunk, hogy a készített varrat megfelel-e a minőség­nek. A munkánk egyre több: ahogy nőnek a vállalat felada­tai — és a minőségi követel­mények —, úgy szaporodnak a vizsgálatra váró varratok. A Barátság II. kőolajveze­ték építésekor összesen 19 700 hegesztést vizsgáltak meg. Ipari röntgenfi'met tettek a hegesztésre, s radioaktív su­gárzásnak vetették alá: ahol hibásan végezték a munkát — gyengébb volt a falvastagság —, ott sötét csík jelent meg az előhívás után a filmen. Ebből már következett: újra kell he­geszteni. Izztóp és csővezeték A radiológusoktól kérdezem — Mérgesek a hegésztők a föl- fedett hibákért? Dórnak Gábor, napcserzett arcú fiatalember feleli; — A szemünkbe nem mond­ják, de látszik az arcukon, hogy rosszul esik nekik. Nagy Gábor mélyet szív a pipájából: — Az az igazság, ha megmu­tatjuk a felvételt, akkor min­denki hisz nekünk és nem te­het mást, mint újra hegeszti. Kényes dolog ez: a hegesztők prémiuma ugyanis a minőség­től függ. A minőségért vi­szont mi felelünk. Ha egyszer rámondjuk a csőre, hogy jó, akkor ki kell bírni a 90—100 atmoszférász próbanyomás után a 64 atonoszférás üzemi nyomást is. — Meddig tart a felelős­ség? — Tulajdonképpen amíg üzemben van a oső. Harminc év? KörülbelüL Amíg egy megépített rendszer üzemel, nekünk addig meg kell őriz­nünk a felvételeket. o A radiológusok jókedvű, pontos munkához szokott em­berek. Havonta 156 órát dol­goznak kint a vezetékeken, s hetenként legföljebb száz mil- liröntgen sugárzást kaphatnak. A sugárdózist rendkívül szigo­rúan veszik,' ha a fikndózimé­ier enne! tóhhet mutat, sagO­rú vizsgál átok sora követke­zik. A munka ütemét tulaj­donképpen a hegesztők hatá­rozzák meg: ahány varratot készítenek, annyit kell meg­vizsgálni, s mindezt úgy, hogy a sugárdózis ne emelkedjen a megengedett fölé. — Mit lehet tenni? Ha több a munka, gyorsabban szala­dunk. A legtöbb sugárzás ak­kor ér bennünket, amikor ki­emeljük az ólomtömbből az izotópot A távolság növeke­désével viszont csökken a su­gárzás mennyisége: rátesszük a csőre, s igyekszünk minél távolabb tőle. Decemberben nagy hajtás volt a hegesztők­nél, nekünk is menni kellett utánuk; mindent megcsinál­tunk, és senki sem kapott több sugárzást a megengedett­nél. Milyen a radiológusok mun­kája? Mint a szabadban dol­gozó építőké: havonta kétszer mennek ki, egy-egy dekádra, s akkor reggeltől estig hajtják az UAZ-kocsikat. Izotóp öt éve van. Addig röntgennel dolgoztunk, a su­gárveszély kisebb volt, a mun­ka nehezebb. Egy berendezés súlya nyolcvan kilogramm volt, s bárhol dolgozott elekt­romos áramról mindig gondos­kodni keltett, A sugaifarras most mindössze néhány dekát nyom. Könnyebb vele bánni. e A meősok valamennyien érettségizett emberek. Mielőtt sugárzó anyagot kaptak volna, hathónapos tanfolyamra men­tek. A bérüket harminc száza­lék veszélyességi pótlék egé­szíti ki. — Amikor a Barátság II. építése indult, brigádot alakí­tottunk. Azt mondtuk, hogy nálunk nem lehet normát elő­írni, mégis — éppen a nagy- beruházás miatt — többet akarunk dolgozni. A dózis vi­szont szorított bennünket, és akkor jött az újítás. Az újítást Szincsák István adta be: — Tulajdonképpen egyszerű az egész: egy kis kocsira he­lyezzük az izotópot, s ezt egy hosszú zsinórral húzzuk a csö­veken. Az ember messzebb van a sugárforrástól, kisebb dózist kap, nem kell úgy vi­gyázni, termelékenyebben dolgozhat. Volt eset, hogy egy nap nyolcvan varratot is meg­vizsgáltunk így, és sugárada­gunk a megengedettnek a ne­gyedére csökkent. Mindehhez még annyit: egyetlen varrat minőségi vizs­gálata — a munkabért, a gép­kocsiköltséget, is beleszámítva — 980 forintba kerül. Leicas, isnrc lálkozunk itt a község vezetői­vel is. A közös problémákat mindig megbeszéljük. Szívesen segítünk mi is, ha tudunk. Legutoljára fákat ültettünk, s három kilométer hosszú útpad­kát javítottunk ki Balaton- szentgyörgy és Balátoiíberény között. — Mire készül most az alap­szervezet? — A legközelebbi, legsürge­tőbb feladatunk a művészeti szemlékre való készülődés. Van irodalmi színpadunk, nép­tánccsoportunk, de a mi alap­szervezetünk tagja Gergye György parodista is, akit a nyári Ki mit tud-ról ismerhe­tett meg a közönség. Május­ban mi leszünk a gazdái az ERDÉRT-telepek kulturális se­regszemléjének. Az utolsó Szolnokon volt, mi Zánkán. rendezzük. Sok munka van vele. Nincs még színpad, meg kell oldani a több száz ideér­kező étkeztetését, elszállásolá­sát is. Lassan befejeződik a politi­kai oktatás az alapszervezet­ben, A VIT-ek történetét dol­goztuk fel, de volt több ifjú­ságpolitikai előadás is. A leg­emlékezetesebb talán az, ame­lyet Fecser Péter országgyűlé­si képviselő tartott az ifjúsági törvényről. Minden politikai oktatást egy totó kitöltése elő­zött meg. Feltérképezhettük ezzel a fehér foltokat, s így bővebben foglalkoztunk azok­kal az eseményekkel, amelyek problémát okoztak, vagy elke­rülték a tagság figyelmét. Most azon törjük á fejün­ket, mire költs ük el a tízezer forintot, melyet a klubmun­káért kaptunk. Tervezünk egy utat a nyáron külföldre, Ju- goszláviába vagy Csehszlová­kiába. Erre már együtt van a pénz. — Ügy látszik a tervekből, hogy nincs anyagi problémá­juk. — Gyakran végzünk a falu­ban olyan munkát, amiért pénzt is kaphatunk. f)e a leg­lényegesebb, hogy vállalatunk nem szűkmarkú. Furák elv- társék — ő a vállalat igazga­tója — mindenben támogat­nak bennünket — mondta Ra­dies Gyula titkárhelyettes, mi­előtt megérkezett as igazgató. Kénytelen voltam' - vissza­mondani a dicséretet, mert ki­váncsivá tettek az okok. — Rengeteg munkával jár a fiatalokkal való törődés, de megéri. Ügy nem megy, hogy csak ma figyelek rájuk, s hol­nap már él is felejtem őket, azután egy fél év múlva ismét eszembe jutnak. Most épült fel egy új téglagyár a faluban, itt van azonban a régi is még, meg a nádfeldolgozó, a vasút, és sorolhatnám a munkalehe­tőségeket tovább. Egynek sincs elszívó hatása. Igaz, amikor bú­tort vettünk nekik, azt mond­ták a faluban, kár a pénzért, úgyis tönkreteszik. Még .most is ép, pedig nem tegnap vet­tük. Dolgoznak itt becsülete­sen olyanok, akikről néhány évvel ezelőtt én is azt hittem, hogy csak libbenős nadrágban tudnak járni. Bízni kell ben­nük. Persze ne gondolja, hogy csak mi segítjük őket A párt- titkár, az iskolaigazgató, a ta­nácselnök is megértette, hogy csak velük együtt lehet tenni valamit — Engem beválasztottak a pártvezetőségbe, de tudom, hogy ez nemcsak nekem szólt, hanem társaimnak is — vetet­te közbe a KISZ-titkár. — Most már tekintélye van a KISZ-nek a faluban. Egy ilyen vallásos községben bi­zony nagy szó, hogy a lányo­kat egyedül elengedik estén­ként a klubba. Ha esküvőt tartunk, az általában KISZ-es- küvő — folytatta a beszélge­tést az igazgató. — Hogyan győzi ezt a ren­geteg szervezést a vezetőség? — Jól néznénk ki, ha min­dent nekünk kellene csinál­nunk. Art nem lehet, hogy egy-kettő csinálja, a többi meg csak kullog utána — mondta a titkár. — Látom én is, hogyan csi­nálják. Az új klubvezető ki­adott egy feladatot. Egyik nap haliam ám, hogy Feri, a he­lyettes azt mondja neki: »Az­tán ellenőrizted? Csak úgy fo­gadj el mindent, ha látod is.« Szóval, értik a dolgukat. Ha nem értenék, én sem tudnám támogatni őket. Csak- olyan embereket lehet segíteni, akik tudnak és akarnak is csele­kedni. H. É. Somogyi Néplapl 3

Next

/
Thumbnails
Contents