Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-28 / 73. szám
Jegyzék a katonapolitikai előadásokról A honvédelmi szemlélet formálását segíti a TIT hadtudományi szakosztálya Plenáris ülést tartott a napokban Budapesten a TIT hadtudományi választmánya. Értékelték az 1988—1972 közötti évek munkáját, s meghatározták a jövő feladatait. Részt vett az ülésen Szendi József, a TIT Somogy megyei hadtudományi szakosztályának elnöke is. Vele beszélgettünk az ott szerzett tapasztalatokról, illetve a munkájukkal kapcsolatos terveikről. — Milyen lényeges megállapítás hangzott el a plenáris ülésen? — A hadtudományi ismeret- terjesztés népszerűvé vált az üzemekben, a termelőszövetkezetekben és az ifjúság között. Ennek ellenére az a vélemény alakult ki, hogy elsősorban a munkásosztály és a fiatalság soraiban kell ezen a téren élőbbre lépnünk. Vonzóbbá, érdekesebbé, sokrétűbbé. korszerűbbé kell tenni a hadtudományi ismeretterjesztést. Nagyobb arányban kell bevonni a munkába a nyugdíjas és tartalékos tiszteket, együttműködve a szakszervezetekkel, az MHSZ-klubokkal, a területi párt- és KlSZ-szer- vezetekkel, a művelődésügyi szervekkel. A szakosztályoknak lépést kell tartaniuk a változó nemzetközi helyzettel, ami a honvédelmi szemlélet, a közfelfogás alakításában újabb tennivalókat jelent. Az eddigieknél is következetesebbén kell a haza fegyveres szolgálatával. a hivatásos szolgálat kérdésével összefüggő kérdéseket magyarázni, elsősorban a fiatalság között. Megyénkben a TIT hadtudományi szakosztálya rövid múltra tekint csak vissza. ígv a plenáris ülésen elhangzottak nem annyira az eltelt időszak munkájának értékelését, hanem a jövő feladatainak meghatározását jelentették. — Hogyan kívánják ezeket megvalósítani? — Az első lépéseket már megtettük. Elkészítettük a katonapolitikai, hadtörténeti és haditechnikai előadások jegyzékét. amelyekre vannak felkészült előadóink. Ez országosan is egyedülálló kezdeményezés. Katonapolitikából 24. hadtörtén elemből 23, hadi- technikából 12 előadás címét tartalmazza a füzet. Valamennyi témajavaslathoz ajánlunk különböző keskeny-, rövid- és diafilmeket is. S nemcsak az általunk összeállított jegyzékekből, hanem kívánság szerint is tartunk előadásokat. A korábbinál nagyobb számban vonnak be munkájukba a jövőben nyugdíjas és tartalékos tiszteket, s nemcsak téma- javaslatok, ajánlatok összeállításával segítik ezt a tevékenységet, hanem hamarosan valamennyihez rövid vázlatot is készítenek, s azokat eljuttatják az érdekeltekhez. — Az iskolai honvédelmi neveléssel kívánnak-e foglalkozni? — Szakosztályi ülésen már tárgyaltunk erről a kérdésről is. Néphadseregünkben magas képzettségű hivatásos tisztek tevékenykednek, hasznosítani. kamatoztatni kell tudásukat. Elsősorban az iskolai honvédelmi felelős tanárok felkészítéséhez nyújthatnánk megfelelő elméleti és gyakorlati segítséget. Népszerűvé vált a hadtudományi ismeretterjesztés — ezt állapította meg a TIT hadtudományi választmánya a nemrég Budapesten tartott plenáris ülésén. Ezt már megyei tapasztalatok is bizonyítják. Több községben egykori katonák részvételével rendeztek például előadást a 2. magyar hadsereg doni vereségének okairól, s a hallgatók elmondták: szívesen vennének részt más hadtörténeti, katonapolitikai, haditechnikai előadáson is. Ezek az előadások jól szolgálják pártunk honvédelmi politikáját, a honvédelem iránti felelősség elmélyítését. Az ifjúsági, az MHSZ-klubok- ban, az üzemekben, falvakban és termelőszövetkezetekben jobban, kellene élni azzal a lehetőséggel, melyet a TIT hadtudományi szakosztályának jól felkészült tagjai kínálnak. Szalai László Mivel töltené szabad idejét? Ifjúsági klub — de kinek? »•AZ IFJÚSÁGI KLUBOT lehetőség szerint újjá kell szervezni. Határidő május 1.« — olvastam a háromfai tanács művelődési tervében a klubok címszó alatt. Valójában mit jelent egy ifjúsági klubot újjászervezni? Ha kell, miért kell, s ha már így van. akkor hogy fognak hozzá? Erről sehol sem találni még egy fél mondatot sem. — Két évvel ezelőtt csodálatos ifjúsági klubunk volt, a fiatalok szívesen látogatták, író—olvasó találkozókat szerveztünk, vetélkedők tették izgalmassá a programot. Azóta? Dugába dől minden kezdemé- nyezes. Van klubunk, de még sincs — mondja Vucskics Anna, a tanács igazgatási főelőadója, könyvtáros. Fölépült a művelődési otthon, amelyben egyedül a könyvtár jelent közművelődési lehetőséget. A “kiválóan« működő ifjúsági klub is helyet kapott itt. De aztán? Egyszerűen megszűnt létezni. Azóta is ugyanúgy állnak a szobában a székek, porosodik a lemezjátszó, a sok félredobált lemez ... — A fiatalok legnagyobb része máshol keres munkalehetőséget. A községben csak azok helyezkednek el, akik a nyolc általános elvégzése utón nem kívánnak tovább tanulni. Ügy hiszem, a hiba ott van, hogy nem lehet, velük együtt dolgozni. Ezt bizonyos szempontból természetesnek is tartom, hiszen a nap nagy részét munkahelyükön és utazással töltik el. Az ifjúsági klub ezért csak szombaton és vasárnap tart nyitva. Hétköznap nincs rá igény. MAJD HARMINC fiatal él a községben. Miért lehetett két évvel ezelőtt jó ifjúsági klubot kialakítani, s miért bukik meg minden kezdeményezés a kezdet kezdetén, noha itt a művelődési otthon? Teljesebb lesz a kép, ha elmondjuk, hogy a nagyterem, melyben hetenként kétszer tartanak filmvetítéseket, szintén kihaszná'ailan. Egyedül a fiatalok lehelnének arról, hogy nincs megfelelő klubélet a községben? Ügy vélem, a művelődési terv e “fejezete« valamennyi kérdésre • megválaszol. Érthetetlenebbé válik a kérdés akkor, ha bepillantunk a könyvtárba. Az olvasók többségé fiatal, s ahogy a könyvtár vezetőjétől megtudtuk, állandó olvasók. Az is igaz, hogy a művelődési ház vezetője egyedül nem tudja megvalósítani a programot. Nagy szerep hárul az iskola tantestületére. A község pedagógusait azonban — legalábbis úgy fest — semmi nem vezeti arra, hogy a terv megvalósításában részt vegyenek. A pedagógusmunka nehézségeire hivatkozva kitérnek a feladatok előL A tavalyi művelődési terv egyértelműen tárja fel a valóságot. — Sokat próbálkoztunk. Ügy érzem, a fiatalok nem becsülik saját szavukat sem. Kértek, mindenap a nyakaidra jártak, hogy vásároljak magnetofont, akkor megváltozik g helyzet. A zene életet visz. a klubba. Cserébe annyit kértem, hogy parkosítsák a művelődési otthon előtti terüj letet, nemsokára építik a ke- | rítést (csakhamar el is ké- ! szült), s utána már nehezebb lesz a földdel bánni. Ennyit sem tudtak megtenni— mondja elkeseredetten a tanácselnökasszony. Sokszor visszatérő téma: ; milyen programot állítsunk ' össze egy Ifjúsági klubban? S azon sem kell mór csodálkozni, ha valaiki visszakérdez: egyáltalán érdemes-e? Sajátságos helyzet, a klubvezető önmagával és a fiatalokkal játszik bujócskát. Program volt, a jövő évben változtatunk rajta, kiegészítjük, aztán úgy is jó. VALAMIT AZONBAN figyelembe kell venni! A fiata- 1 lók nagyabb része eljáró, s őket is meg kellene kérdezni, | vajon mivel töltenék el szívesen a szabad idejüket? Iíohrig Gábor íÍKLRLKES lMiit i* ESTE TÍZ UTÁN 12. Az első kört ma éjszaka a ^bál tiszteletére elhagytam. ^Tizenegykor volt a bulitam- ‘ bola, legalábbis ahogy tervezték, így 6zólt a plakát. Tombola közben kasszát még nem fúrtak, kerítésen át még nem másztak, ajtót még föl nem törtek. Ha ilyenkor van tolvaj, akkor most az is bulizik valahol, talán éppen itt, a kultúr- házban. Ha valamit forgat is a fejéiben. most legföljebb kiáll a ^kultúrház elé és úgy ^ tesz, ^mintha a holdat vizsgálná. ^Közben szemrevételez. A beit törést a ,jövő hétre ütemezi, jakkor majd kisebb lesz a ihold. Ha felhő se lenne, az se f baj. A puszta csillagíény még J elviselhető. t A második kört már nem ^hagyom el. Éjfél után mindig í tanácsos megkerülni a gyárat, f Mondjuk, valakinek csak anyS nyi ereje volt, hogy a réten át elhúzta magát a kerítésfalig. Kivitték a sötétbe, aztán ott a gotiröik ujajx, ha ottvttnnak még a gödrök, fojtogatták vagy kést mártottak belé. Nem a levegőbe beszélek, volt már ilyen i6. Azt soha előre nem lehet tudni, mit hoz az éjszaka. A sötét oldal sarkáról nézem végig a kerítést. A tetejére, jó messzire egymástól, három huszonötbe lámpát szereltek, de az soha nem ég. Nem is éghet. Ha ma kicserélik, holnapra valaki leveri. Ez még így volt, mióta áll a gyár. Ki veri le? A rendész azt mondja, ő nem nyomozó. Hiába, ez a tényállás. Egyszer aztán a villanyszerelők megunták, hogy hetenként cseréljék. Nincs rá kapacitás. Ha már sötét van, legyen az. Az ilyen huszonötös égők csak rontják a szemet. Most aztán nekivágok a sötét oldalnak. Még a nagy hóesések alatt téglát hordtam ide, naponta hármat, hogy legyen hol megállni. Még így is három pár gumicsizma megy szét egy télen. Mégis jobb volt a hó. Szakmailag iegaUhb i*, maci -a le1 Az 1001-es vándormozi Délután 3-kor már a vetítőgépeket és a filmtekercsekkel teli ládákat rakodta a két vándormozis, Semsi Antal és öcs- cse, Semsi István. Negyedórá- i val később már Hedrehely fe- i lé robogott a “mozisautó«. Ezen a kedden a fiatalabb , Semsi testvér Hencsén vetítet- ! te az Eltűnt nyolc űrhajó című film keskeny változatát, ! bátyja pedig Hedrehelyen a Hét aranyembert színesben. — Bátyám előadásán íolya- ! matosan pereg a film. Az ő i normál mozija két géppel dolgozik. Én egy géppel vetítek, így minden tekercs lepergése után újabbat kell föltennem, négyszer-ötször is megszakítva az előadást. István lemezjátszója sehogyan sem akart jól működni, mintha csak az igen elhanyagolt és málladozó hencsei “kultúrteremtől« ijedt volna meg. A hangszóró olyan vigasztalanul recsegett, hogy az öreg pénztáros felkiáltott: Pistikém, állítsd le. mert örökre elmegy a kedvem a zenétől! Nem időzhettünk soká. Hedrehelyen is várták a mozit. — Az előadás napján a falu életének egy darabja vagyunk. Télen és nyáron menni i kell — mondta Semsi Antal. — A megyében hány helyre jár a vándormozi? — Hét kocsi járja a megyét. Mindegyik naponta két községben vetít. Nyáron ezenkívül a balatoni ifjúsági táborokban is dolgozik egy kicsit. Csaknem száz helyen vetítenek egy héten. — így hetenként egy faluba [ csak egyszer jutnak el. — Igen. Állandó útvonalunk i van. Ugyanazt a filmet egy hétig vetítjük, minden este máshol. Évente 360—400 elő- I adásunk van. — A tv-műsor befolyásol- ; ja-e a nézők számát? , — Két műsor erősen: a focimeccs ■ és a filmsorozat, mint | például a Minden lében két ; kanál. Ilyenkor a mozikezdet : alkalmazkodik a tv-hez, ne- | hogy öt nézőnek kelljen vetíteni. — Meg lehet-e jósolni, melyik filmnél lesz nagyobb az érdeklődés? — Falun ez sokkal nehezebb, mint városon. Elég egy sürgősen elvégzendő mezőgazdasági munka vagy egy esküvő, és csaknem üres a mozi. Máskor — meglepő módon — “nehezebb fajsúlyú« művész- filmeken tele a nézőtér. Természetesen ez szervezés dolga is. Két hét múlva hozom a komoly politikai mondanivaló- jú Sacco és Vanzettit. Már most beszélnem kell a községek KISZ-vezetőivel vagy tanítóival, hogy szorgalmazzák a film megnézését. Hat órakor már minden készen állt a kezdésre. — Hosszú ideig a kocsmában vetítettünk, csak két éve tartjuk az előadásokat az új kultúrteremben — mondta Semsi Antal, miközben átvizsgálta a • gépeket. i Hét óra előtt néhány perc- ' cél alig húszán ültek a nézőtéren. — Ismerem az itteni közönséget. El kell kezdenem a vetítést, hogy bejöjjenek. Valóban, az előzetes lepergése után már több mint hat- vanan voltunk. — Nem unalmas hatodszorra is megnézni ugyanazt a filmet? — Valóban, már hatodszor nézem ezt a filmet, de nem tudnám megmondani, miről szól. Én látom a képélességet, a filmhibát, hallom a gépem i hangját, de nem tudom, mi történik a vásznon. — Honnan tudja olyan pontosan, mikor kell a másik gépre átváltani? — A nézők észre sem veszik, hogy a filmen időnként apró jelek jelennek meg. melyek nekem szólnak. Gépet indíts! Fényt add rá! Most mutatok egy hibás váltást. Figyelje meg, hogy az a pillanatnyi sötét mennyire képes kizökkenteni a nézőket a film cselekményéből! j A sötét pillanatában halk moraj futott végig a termen, I azután jó fél percig tartott, mire ismét hatott a képek varázsa. — A bérem nem függ a nézőszámtól. mégis sokkal jobb kedvvel vetítek, ha tele a nézőtér. Ma viszonylag sokan vagyunk. Általában negyvenötven embernek pergetem le a filmeket. Ritka az üzemzavar, de volt már eset. hogy hanghiba mialt le kellett állni és vissza kellett fizetni a belépőt. — Anyagilag nem ráfizetéses a vándormozi? — Nem. hiszen ez jóval olcsóbb. mint egy állandó mozit üzemeltetni. így egy gép egy emberrel hat községet lát el. Állandó mozinál minimum négy emberre volna szükség és két gépre, ráadásul a második vetítési napon nem volna néző.-i— Cserélne-e egy városi moi zi gépesszel? — Semmi pénzért, öt éve csinálom, a véremben van az állandó vándorlás, életelemem a nézőtér, a gép zúgása, az emberek moraja, a hétről hétié megújuló mozivászon. Minden nézőmet személyesen ismerem. Tudom, ki hova fog ülni, ki mennyit fog késni, és leinek mi lesz a véleménye az aznapi filmről. Bíró Ferene Régiséget gyűjtenek i termekben állítják ki, hogy az iskola többi tanulója is láthassa a szakkör munkájának ugyanakkor ba- szebbé tegyék a Több száz darabból álló ré- giséggyűjteménnyel büszkélkedhetnek a kaposvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola honismereti szakkörös pajtásai. A gyűjtött tárgyakat rendszerezés után az oszlályhérség, ahogy elönti a tájat, jobb minden védőállásnál. Olyan messze még sose láttam a tájon, mint most, ezen a télen. Arról már volt ugyan szó — csak úgy magamban —, hogy egyszer rászánok egy napot és bejárom a környéket. Már csak azért is, hogy tudjam, hol vagyok. De aztán mégse. Mit segít az, ha tudom, hogy hány gödörrel ismerek többet ebből a világból? Hóesés után, ha nagyon világos a környék, idelátszik az a két facsoport. De én még levelet nem láttam rajtuk. A helyzet ugyanis úgy alakult, hogy én csak télen láthatom őket. Most, hogy újra elolvadt, nekivághatok a sötétnek. Ez az igazi. Ha úgy veszem, a sötét az éjjeliőr kenyere. Ha akarom, ha nem, bele kell harapni. Harapom. Keresem a téglákat a lábam alatt. Most csak arra jók, hogy, az ember fölbukjon bennük. És most, ahogy lépek, újra csak keresem a következőt, hogy meg ne botoljak benne, és oda se figyelek, hogy mi lehet a sötétben., Mert innen a kerítés mellől még az se látszik, hogy a kultúrház ablakai ki vannak világítva. így. ilyenkor, a havas tél után még rosszabb, mint őszszel a nagy esők alatt. Mire memtoké* tieaaet, qémM)t néhány nap, amíg belenyugszik, hogy megint koromsötét az éjszaka. Ilyenkor fordul elő, hogy már késő dél van, mire lehunyom a szemem. Minthogy az éjjeliőr nappal alszik, ez olyan, mintha valaki éjszakázik. A téglákon túl, a sötét oldal másik sarkán, a hosszú kerítés mellett kilátni a városba futó széles út lámpáira. Ezen az oldalon, ha csak nincs vihar, valami mindig dereng. Ha innen még nem is lehet látni, hogy Lipták úr cikk- cakkban húzza a csíkot hazafelé. Szóval, itt, ezen az oldalon már mégis jobb az ábra. Az ember azt hiszi, ha mondjuk itt ütik le, azt /már úgyis észreveszik. És ez a fő. A portásfülkéből nézve, igy éjféltájt, már meghal az utca. Tölcsváry Adrienne daxlija már az igazak álmát alussza. Vajda úr, a KÖZÉRT-es is álmodik, és ha rossz az álma, arról álmodik, hogy ellenőrök jelentek meg az üzletben. Richter úr, ha fáradtan dől le, nyitva felejtett rádiónál durmol, és a bemondó hiába hangsúlyozza, hogy magyar idő szerint hol volt pucc6 vagy géprablás. Slezáknénak a fűtőtesten már megszáradt a fekete fehérneműje. Erdélyi úr, a festő pedig hanyatt fekszik, szemüveggel az orrán, mert «Égygaai «W& mms# watt. hogy még volt ereje kezéba venni az újságot. Ahogy múlik a tavasz, barátságosabbak az éjszakák, jobbak az éjjeliőr idegei. Van ilyen irányzat. A sötét ezen már mit sem változtat. Ha én mondom, ez így igaz. De itt a környéken van még egy irány. A temető. Jó irány! Ha kiállók a sötét sarokra, onnan jobb kézről a város felé tiszta időben látszana egy magas szürke fal. Na, az^a temető. Ha éjszaka onnan fúj a szél, az mindig a legkomiszabb. Állj meg már. mondom neki, mármint a szélnek, fújj ide a szemembe és válaszolj nekem: becsületes dolog-e vaksötét éjszaka így rátámadni az éjjeliőrre. Az Ilyen éjszakai szélnek be nem áll a szája, de nekem mégse válaszol. Elvi- háncol, neki az éjjeliőr semmi, egy közröhej. Fordulok utána, ököliéi fenyegetem: az anyád! De akkor már átugrotta a gyárkerítést, itt is, ott is, mi az neki. A konzervgyáron túl fölsöpri a fűrésztelepet, és lassan, bicegve elvonul a vágóhíd felé. A marhák ott alig várják a hajnalt. Reggel tagiózzák őket. (Folytatjuk,)
