Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
Mere/ András Lánchíd E z Magyarország közepe, itt ez a híd a láncokon, ahogy megtartva terheit a folyókon át ível a híd, minthal Budapest tengelye láthatatlanul függene vonalba-pontba zárva, úgy rejti függőségeit: a szolgait, az istenit asszonyi karcsúsága. Minha betér* lenne fi, világ előtt a vetkező, lágyulhat sornyi lámpa — Takarja szökkenése még, milyen roppantó nyomaték fogódzik derekába. Feszül, íeszft az egy-idom, sorsomban is hidam, húgom. Két part között és kétfelé, mégis megtartva terheit, itt ez a híd a láncokon. Toldalági Pál Vallomás Olyasmit tett, hogy kiirtotta a szenvedélyt, mi bennem élt. Már csak az ablakokban álló szerény, színes virágokért lelkesedtem, a csendes Siet formái vonzottak, magam is ablakomba ültem volna, hogy nézzem én is céltalan a fényt, a fákat, a növekvő és fogyó embertömeget, öreg emberré váltam volna, ki mindent s mindenkit szeret de főtt megint, s szemébe néztem, s ott voltam, ahol azelőtt: magamat megvetve, zíláltan szerettem és kívántam őt Cseh Anno i Te vagy, tavasz Áttörő fényeik, csillagos éjek, színes virradat: Te vagy, tavaszi 'Ébredő szerelmek, álmatlan éjjelek, zúgó vihar: Te vagy, tavaszi Reszkető vágyak, tovatűnő álmok, elsujbtogott szavak: Te vagy, tavasz! A kisfiú számára ajkkor kezdődött a háború, amikor a kakasoikat levágták. Véres nyakkal feküdtek egymás mellett a csűr mögött, szám szerint heten. Még egy irtolsó számycsapás, még egy rángás az inakban,... Nem tudta róluk levenni a szemét Ez a látvány komikus és ijesztő volt egyszerre. Hová akartak futni ezek a kakasok fej nélkül? Tudta persze,' hogy a kakasokat a molnár úr részére ölték le, mert a molnár ezért megőrli a búzájukat. Nem volt mit tenni: háború volt; és a molnár úr titokban őrölte meg a búzát. A fiú negyvenháromban költözött ki falura, az anyjával. Rigából jöttek a nagybácsihoz. Apjára mint nagy, erős emberre emlékezett, akinek dús haja és meleg keze volt Most valahol nagyon messze lehetett, nem tudta pontosan, hogy hol és merre... Ősszel ' németek szálltak meg a nagybácsi házéiban. A fiú legtöbbször az udvaron játszott. A németek sok lekvárt ettek, és olykor neki is adtak, sőt bonbont és csokoládét is. Veimképpen jóvágású legények voltak ezek a német katonák, bír a nagybácsi azt mond la. hogy mind vadállatok, és csakhamar el fognak tűnni, mint a köd ... * Lett író. X9S8-ban született. Re- gfcaye. Egy vizsgálAhíró. SOMOGY FORRADALMA — KAPOSVÁR HISTÓRIÁJA Táncrend egy megyebálra t Utcakép a századfordulóról. gimnáziumMagas tetős, kis ablakos építmény, mégis van benne valami megható: hi^en a tudomány egyik fellegvára Somogybám Különös hangulatúak a képék. A mer szemnek egészen . idegen. Pontos utcái’ palánk- sar, földszintes ház, egy vendéglő, a Bárányhoz címezve — a régi Kaposvár. Az ember párhuzamokat keres Hiszen itt vannak ezek az utcáit most is, ugyanúgy mag kéH másznia ezeket a donnert dombra kapaszkodó lábnak, ha gyönyörködni akar az új villáik, modem, üvegtáblás házak mellől a neon- és vil- lanyfűzénes Kaposváriban. Nem leket szabadulni a mai városképtől a régi városképek előtt időzve sem. A kisváros porában, aprócska, boltjaiban zajló lassú élet, amelyet időnként pezsAlberts Bels* A NYOMTATOTT LEVEL A következő tavasz egyik napján nem túl messziről erős dörgés hallatszott A nagybácsi összehívta az egész háznépet, kocsiba ültette őket, és kivitte az erdőbe. Néhány nap múlva, amikor visszatértek, orosz katonák üdvözölték őket Nekik nem volt csokoládéjuk, hanem csak főtt krumpliból adtak kóstolót a fiúnak, aki a kuktájukká szegődött Az egyik katonától egy csillogó markolaté kést kapott ajándékba: attól kezdve ezzel szúrkálta a tűzhely körül futkározó svábbogarakat, és tigriséknek képzelte őket... A nagybácsi házába sebesülteket hoztak, és a kisfiú az anyjával a fészerbe költözött át. Hallotta a sebesültek nyögését, és látta, hogyan váltak vörössé a hófehér kötések... A nehéz kórházszag mindenhová elkísérte. Egyik napon egészségügyi gépkocsi hajtott be az udvarra, épp amikor a német vadászgép repült el a ház fölött. Ledobott egy bombát, a fák koronája megbillent, és a detonáció fcáborftatta a laórbázautót. A háznak nem lett baja. Egészségügyi katonák futotak a kocsihoz, hordagyakkal, kötszerekkel — és velük a fiú. A fölborult kocsiban karokat, lábakat látott egymás hegyén-hátán, átvérzett kötéseket, amiktől visszahőkölt, és közben egy csizmára lépett, A asizima egy katonához tartozott, aki ott állt, összeszorított foggal, és nézte, amint az egészségügyi katonák a hordagyakra rakják a sebesülteket. A fiú megragadta a katona kezét, amely meleg volt és puskaporszagú, és erre a kézre hajtotta a fejét A kéz megmozdult, és végigsimított kócos haján. A katona oroszul beszélt, talán nem is a gyerekhez, inkább csak magában. ... Másnap a kisfiú egyedül játszadozott az udvaron, amikor öreg, fáradt katona egy iszonyatosan mocskos, piszkos, véres emberi lábat hozott ki az épületből és a csűr mellett eltemette. Érthetetlen volt ez, és iszonyatos. Egy láb, ember nélkül! Ez a különös élmény nem hagyta nyugodni. És elképzelte, hogy ez a láb föláll, elindul, majd táncüépésben tovább megy ... Még a kórház elvonulása után is erről álmodott. Egy lálb lépett a szobáiba. — Mit keresel itt? — kiáltott rá. — A gazdámat keresem... — Elment a kórház tel — Nem ment el;... ■ — mondta a láb. — Elbújt az erdőben... És még közelebb jött az ágyához. A kisfiú ekkor nagyot kiáltott, fölébredt és sírva fakadt. Az anyja vigasztalni kezdte, . magához vette az ágyba, s akkor megnyugodott. Néhány nap múlva már úgy találta, hogy sok érdekes dolog van ebben a háborúban, Mi minden' hever szanaszét! Üres ampullák, injek- cióstűk, de még egy fecskendő is. Micsoda ' kincsek egy kisfiúnak! Amikor a nagybácsi kiment a szobából és pipáját az asztalon hagyta, vizet fecskendezett bele. Csodálkozott is később, hogy mitől lett olyan nedves hirtelen a dohány? ... Mindez nem lett volna, ha nincs háború... Hát még a patronok! Lép- ten-nyomon a iá,ha. éié gnrultak. örák hosszat lekötötték a figyelmét: játszott velük a csűr mögött Kibontotta a hüvelyt, megtöltötte félig puskaporral, földje rakta a golyót aztán meggyújtotta. Nagy durranás hangzott, s a puskapor a golyót a magasba röpítette! Csak az a kár, hogy nem maradt egy ágyú sem, amivé! a verebekét riaszthatta volna! De faragott magának egy géppuskát, azzal szaladgált az erdő szélén, és mindenkit lelőtt, aki az útjába került C gy napon a postás szür** ke borítékot dobott a levélszekrénybe. Anya bontotta föl, és magában olvasta. A kisfiú nem értette, miért van a levél nyomtatott betűkkel írva Meg is kérdezte az anyjától, de nem kapott feleletet — Meg akarok tanulni én is olvasni — makacskodott. — Én is ed akarom olvasni apa levelét... —* Ez tőle az utolsó levél... nem kapunk többet... — Miért? Hol van apa? — Apa ... ? Apa már a győztesek között van... És sírt A kisfiú nem értette, de nagyon szomorúan indult az udvar sarkába. azon emlékest szemKfjúik is, amikor semmi, de semmi más nem volt itt, mint dzsentriélet a dzsentrifészekben. Persze ez látszat mert valójában szorgalmas kismesterek, iparosok^ boltosók gyarapítják, akarják naggyá, nagyobbá tenni. Egy vaskos ikönyv kinyitoitt lapjai előtt áBofc. Dőlt férfias betű- vonások a múlt század derekáról, Kaposvár kérelme: "töredezett tanácsú várossá kívánnak lerad, magisztrátussal, felelős tanáccsal a város élén. A kiváltság százéves múltját ünnepli a más felső fokú központ Ds maradiunk ^ egy kicsit a századforduló körül! Nézzük csak az úri dámákat, mint igyekeznek a megyebálba, ahol a tusra készen vár a cigány. Nagy az ünnep, hiszen farsang van. Vagy éppen iparkiállítás, és az étkezők nem titkolt ravisörömmel beszélik, hogy — micsoda szenzáció! — több oldalas képeslap jelent meg Kaposváron! Beszélik, hogy jön az ipar, hogy az első világháború után, egy levert tenácskormány után megérkezik a várva várt manna: a nyugati kölcsön! A cigány tust húz, a belépő hölgyek kezébe nagyon elegáns kis »báli nend-«-et adnak: csonflapocskák, legyezőszerű- en egymásra hajolva A legfelsőn a megyeháza épülete s egy ovális zománcképecske a címerréL Gazdag ornamentika szalad körbe a polgári úri ízlés e furcsán keveredett kis mütyürjén, a belső lapokon a táncrend áll. szünet előtt és szünet után. Francianégyesek, keringők. polkák, tipegők, rezgő csárdás... Ugyanebben a tárlóban mutatják be a kiállítás rendezői a polgármester könyörgő levelét a nyomor enyhítése érdekében. Báli füst és korom. Aranyozás és málló vakolattá, nedves penészes lakások a külvárosban. Kaposvár. Emlékek, tárgyak, beszédesek. Tizenhat . üvegezett tárló. A múlt kiállított mozaik darabkái. A levéltár nagyszerű jubileumi ■ tette: a látogatónak kell ezeket a moza’kszemeket egész- szé, válságos történelmi folyamattá összeraknia. Tröszt Tibor Egy kiállítás krőDikája K&ÉlÚ*fl£K hat a vallomás : ez a kiállítás, amelynek krónikásául szegődtem, megfiatalítja az embert. Izgatott diákká teszi, aki zaklatott érdeklődéssel temetkezik a böngészésbe, szinte remegőn érinti a levélét, amelyet egykor maga Petőfi Sándor- írt, vagy egy másikait, melyen ott áll Kossuth Lajos aláírása. Nem a történelemkönyv lapjait nézi a diákká változott látogató a megyei levéltár »házi« kiállításán, hanem a történelmet jelentő dokumentumokat: valló, beszélő még fantáziáigatásra is ingerlő — emlékeket. Kanyar József, a megyei levéltár igazgatója nem is tagadta: ez a kiállítás elsősorban a diákoké, még pontosabban: az iskoláké. Persze ezen túl mindenkié, aki szereti a múltat, akinek jólesik beletemetkezni a jelen bői kiszakító és a jelenbe visszavezető emlék- anyagba. Még egy tanulságot is adott útnavalóul, mielőtt végigjártam a levéltár termeit: arra is figyeljek, hogy a hősök, történelmünk nagy alakjai mellett miként sorakoznak föl azok a .. második . vonalbeli egyéniségek, akik a köztudatban jobbára névtelenek még — jóllehet forradalmárok voltak: 48 nagy ügyének közkatonái. Takács Éva, a levéltár tudományos munkatársa elmondta, hogy nem állították ki a levéltár valamennyi, Sott. ogywa vonatkozó dokumentumát, csak a legszemléletesebbeket. A krónikásn ak persze választania kell ebből, s ez nem könnyű. Hiszen olvasható itt Kossuth leirata. Perese? köszönőlevele, sőt az egyik Somssich hivalkodó nyilatkozata is, királyhűságét bizonyítandó: hogyan segítette a Dráván átkelő Jellasics katonáit Beszédes ténye ez annak, hogy a haladástól elzárkózó nemes ellenszenve miként csapott át hazaárulásba .,. És itt van egy somogyi közember, Kacskovics Ágoston két levele! Az egyik az első híradás a pest-budai márciusi -ribülióróh-, ijedt hangú tudósítás. És egy másik levél, amely már Noszlopy hűsége mellett tesz tanúságot. Sok dokumentum olvasható arról is, miként szervez, intézkedik, irányít, gondolkodik és gondoskodik 48 egyik nagyszerű forradalmár hőse, Noszlopy Gáspár. Mégis, egy másik becses dokumentum előtt időztem hosz- szan. Ejnye Windischgrátz! — mondaná az ember —, hát ennyire nem ismerte Petőfit? Cirkalmas, zászlós farkú gót betűk, árkusra nyomva: kö- rözvény a »rebbeüs« forradalmár Petőfi Sándor ellen. S mitől ’ becses a. dokumentum? Mert rajta olvashatók Petőfi Sándor sorai, véleménye a kö- rözvényrőL 1849-ben Szászsebesen jutott a kezébe. Ezt írja a költő: »Sok hiba van benne, úgy látszik a külsőségeket arczképemről vették, a többit csak ygy gondolom, formán érti^e. Hogy tíz esztendővel öregebbnek tettek, hogy azt mondták, hogy »Führer-dichter. S a többi hazugságok és ostobaságok nem bántottak .. de egyen szörnyen bosszankodtam, hogy engem a német divat szerint öltöztettek. Engem, aki világéletemben magyar ruhában jártam! Petőfi Sándor.Börtönkulcsok. A hírhedtté vált kaposi - megyeháza szomorú-félelmetes emlékei is ott Várrajz lőporfüsttel. Kaposvár a tor fik időkben. láthatók a tárlóiban — a jegyzőkönyvek mellett, melyek a hazafiak perén készülték. A kiállítás másik része: Kaposvár története levéltári dokumentumok, térképek, levelek. hivatalos inátok, újságok, fotográfiák, ' nyomtatványok alapján. A középkori vázlat a töyök időket idézi Magas kofát veszi körül a várost,, bedül pattantyúsok, szorgoskodnak, felszálló lőporfüst jelzi, hogy a Kapos mentén korántsem váltották egymást békésen a mányiévá^ aki itt letelepedett, három esztendeig adómentességet élvezett A térképek jelzik: terjeszkedik, terebélyesedik a város. Fakult rajz: az első kaposvári dftett csak meg egy-egy igyekvő polgármester — például Németh István — temn- akarása, idegen ma már, és egy kissé idegesítő is. Mert szeretjük ezt a várost, még ha “A városi levegő szabaddá tesz- — tartja a középkori mondás; a városba költözés a megtelepedő árusnak, iparosnak, fölemelkedett jobbágy-' nak mást is ígért Kaposváron. A királyhű Eszterházy herceg a levert szabadságharc után, a törökdúlás másfél százada után külön kiváltságot adott a városnak — tanúsítja az adoiWiwt.. AnttiSy ísáváa
