Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

HOMBURG HERCEGE CSAPATGYŰLÉS NAGYATÁDON A mai néző nem emlé­kezhet Heinrich von Kleist darabjaira, hi­szen egyfelvonásos vígjátéka, Az eltört korsó, valamint el­ső nálunk megjelent regényes drámai hőskölteménye, a Heil- bronni Katalin vagy a tűzpró- faa már rég feledésbe me­rült. Több oka is le­het a feledésnek. A ro­mantikus drámát hosszabb időre száműző színházi felfo­gás is, az avitt fordítás is. A Kaposváron bemutatott Hom­burg hercege Tandori Dezső nagyszerű fordításában került elénk: költői levegőjű, egyál­talán nem arisztokratikus, ha­nem minden ízében, forró dia­szép beszéd, az irodalom kö­vetel helyet magának a szín­téren. A meghatározó erejű kan ti filozófiáról annyit: Kleist nemcsak történelmi drámát írt, sőt elsősorban nem ezt, hanem morális tételdrámát is. Romantikus eszményekkel, kanti logikával. A hős költői magatartása igaz. A széprevá- gyás, a sóvárgás, a merengő meditáció tipikus magatartás- formája a »kriticizmus korá­nak« (ahogy Kant nevezi ezt a kort). így áll előttünk az if­jú Hamburg is eszményeivel, me, hódító-rabló éhsége, ame­lyet olyan nagyszerűen ábrá­zolt Brecht is. Ezért eszménye­ket rajzolt kora kilátástalan valóságába az eszményekhez menekülő, zaklatott lelkű szem­ző. » ..: mindig kétségeim vol­tak, hogy mint tiszt vagy mint ember kell-e cselekednem, mert e kettő kötelességeit a hadsereg jelenlegi helyzetében lehetetlen összeegyeztetni« — írja Kleist egy levelében. Zsámbéki Gábor rendező Hombur-g-órtelmezése — né­mely vonatkozásban ha vitat­kozunk is vele — összességé­Megemlékezések a dicső 133 napról Koszorúzás Siófokon, Tabon, Marcaliban amelyek a játék során nem j ben kitűnő, puritán, a romaa­J tűnnek el, hanem »felma gasz - [ fásulnak«, Brandenburgi Fri­lógusaiban, tiszte vallomásai- ! gyes alakja példázat: ö tipiku­ban drámai költészet — igen gyakran hiányolt — irodalmi san kanti eszményi hős, aki hordozza a törvényeket, és nyelv. Ez egy bemutató sike- j még érzései ellenére is — hí­rének biztos alapja lehet. Ügy vélem, nem jutunk zsákutcába, ha éppen a költői nyelv nyomán indulunk el Kleist drámavilága felé, ame­lyet véleményünk szerint ket­tős gyökér kapcsol bizonyos külső meghatározó tényezők­höz. S ezit leginkább a Hom­burg hercege kapcsán tehetjük, mivel bizonyos irodalomtörté­neti értékelések, konzekven­ciák félreérthetetlenül jelzi k: itt sűrűsödik leginkább a drá­maíró tehetsége, ez a leg­egyenletesebb, legsikerültebb műve. A két külső mégha tározó: egyrészt a német irodalmi drá­ma tradíciója, melybe szerve­sen illik a Homburg her­cege. a másik pedig a ko­rabeli kanti filozófia, neveze­tesen a kanti erkölcstan (min­den bizonnyal A gyakorlati ész kritikája). Rövidebben az előbbiről. Kleist korára a német szín­játszásnak két jellegzetes vo­nulata alakul ki, mindkettő idegen hatásra. Az egyik bő­ven alkalmazza a rögtönzést, a komikus eleiteket, a másik sokkal fegyelmezettebb, nagy­szerű színészi alkatokat nevel, leírt szónak van előjoga szén szereti Homburgot — képviseli azokat. Ezzel a pél­dázattal azonosul Homburg is. aki pontosan abban a pillanat­ban, mikor önmagát ítéli ha­lálra, a nemzet fennmaradá­sának törvényét képviseli, ez az, amit Kant úgy nevez, hogy a belső én parancsa. Ezért jut el Homburg a meggyőződéiig — és nem valamiféle renegát katona-beletörődésig —, hogy a győzelemhez vivő kaland végül is nem a szabadságesz­t-ikát éppen lényegében üstö­kön ragadó felfogást képviselt. Kevés eszközt használt, de az mind telitalálat: harangzúgás, hadd zászlók, tompuló, felra­gyogó fények ... A történelmi tablót hangulat töltötte fel mindenütt. A díszlet és jel­meztervező Pauer Gyulát is­mét szó szerint alkotó társnak éreztük. Némely helyzet láttán azon­ban éreztünk még kimunká- latliairsáigot, s am,i nagyobb bosszúság: ezt a kitűnő irodal­mi szöveget korántsem mondja minden szereplő szépen. Olyan szépen, mint Olsavszky Éra vagy Molnár Piroska. Mind- I ketten kitűnőek voltak. Ügy mén.v hősi tette volt, hanem az I vélem, a legjobb alakítást Sza- egyéni boldogulás és hírnév j bő Kálmán Brandenburgi Fri­hősi póza csupán. E bben a Kleist-drámában benne van a kanti er­kölcstan sok éréivé és korlátja is. A legnagyobb kor­lát, amely a kor tudományos gondolkodásának szintjén ter­mészetesen érthető: az erköl­csi ítólőerő, Brandenburgi Fri­gyes lelki alkata valami ön­magától adott dolog. A fentiek látszólag arra utalnak, hogy egy' nagyon fe­gyelmezett drámáit láttunk, az életrajzból pedig egzalítált »fe­gyelmezetlenség-« árad: a po­rosz katonaélettől megszaba­duló, .öngyilkosságba menekü­lő életsors. S ebben tulajdon­képpen nincs ellentmondás. A. Kleist, ha nem is ír verseket, | porosz állam megszilárdításá­költ a színpadon, lírát teremt: sugározza ezt a Homburg her­cege is. Nem véletlen tehát, hogy mindenkor kínálja ma­gát ez a kitűnő dráma, ahol a tói több mint száz év telt el. A porosz katonaszellem újra felöltötte azokat a rigorózus, militarista vonásokat, s vissza­taszító embertelen vakfegyel­evese hozta. A belső nyugalom és határozót fsáig — amely nem egv elkent lelkű hadvezérből árad, hanem sok eredeti ka­raktervonásból — érett, nagy­szerű színészi teljesítmény. Kiss István Hamburgja nem­csak alkatában rapszodikus. hanem a megformálásban is. Több helyütt izgalmasan nagy írrel mi viharokat tükröz te- '’»m5e«env másutt viszont a rzövag érthetőségének- rovásá­ra megy a világfájdalmas jaj­S7Ó. E gy kitűnő epizódfigura: Dánffy Sándor Kott- viíz ezredese. Ruszti­kus, csupa érzés egyéniség, amelynek életre keltése me- gintósak igazolja Kleistte! kapcsolatos sejtéseinket: az ilyen katona eszményét raj­zolja korának ' egy csalódott szerző a tizenkilencedik szá­zad elején. Tröszt Tibor Fonyódon a Latinca-tábla előtt tartottak ünnepséget.1 A Tanácsköztársaságra em­lékeztek a megye városaiban és községeiben az 54. évfor­duló alkalmából. Tudósítóink a vidéki ünnepségekről szá­molnak be. Kedden délután a nagyatádi Ady Endre Gimnázium isko­és Halász Lajost, a siófoki di­rektórium tagját megölték. Emléküket a város kegyelettel őrzi. Az évforduló alkalmából koszorúzási ünnepséget tartot­tak a Dimitrov parkban fel­állított -Mártírsirató emlékmű­nél. A Kőolajvezeték Vállalat lai ünnepségén a diákok iro- KISZ-szervezete a temetőben dalmi színpada mutatott be az alkalomhoz illő műsort. Este a József Attila kollégiumban a Radnóti tanulóközösség 1919 dicső napjaira emlékezett. A szakmunkásképző intézet a művelődési központban tar­tott szerdán délelőtt ünnepsé­get. Czipóth Dezső, az intézet párttitkára méltatta a dicsősé­ges 133 napot, majd a növen­dékek adtak műsort. Az álta­lános iskola udvarán mintegy levő mártírsírokat, a szak­munkástanulók és a gimná­zium fiataljai Halász Lajos emléktábláját koszorúzták meg. Délután 3 órakor a párt­ós tanácsszékház előtt levő szo­bornál több száz siófoki lakos részvételével ünnepséget tar­tottak. Dr. Németh István, a városi tanács pártalapszerve- zetének titkára mondott be­szédet, majd Juhász István, a városi pártbizottság első tit­Harmadszor is bizalmat kapott A SORBA ÁLLÍTOTT kék között, kis asztalkán rítójukkal lefedett gépek áll­nak egymás mögött. Itt a köz­ség egyik legtöbb embert fog­lalkoztató üzemének az alka­lomra »átrendezett« műhelyé­ben gyűltek össze a választók délután hat órára. A 8 számú tanácsi választó- körzetben lakók pontosan ér­keznek a Kesztyűs Ktsz fo- nvódi telepének termébe. A körzethez huszonhét ház tar­tozik. A választók közül har­mincán jelentek meg, tehát minden család képviseltette magát. A közelmúltban ki­épült utca lakóit nagyon ér­dekli közérdekű javaslataik elintézésének módja, megvaló­sítása. A Hazafias Népfront nevé­ben Bolvári József, a jelölő gyűlés elnöke üdvözölte a megjelenteket, maid Páncsics István, a Kesztyűs Ktsz fo- nyódi telepének vezetője be­szélt a kétéves ciklus jelen­tősebb eseményeiről, a meg­oldott #s még megoldásra vá­ró problémákról. A téma mindenkit közelről érintett, érthető volt a feszült figyelem. Páncsics István végül a Ha­zafias Népfront nevében Hor­váth Pálné háztartásbelit ajánlotta tanácstagjelöltnek. Két ciklusban már eddig is ő látta el ezt a megtisztelő fel­adatot. S hogy választói meg­elégedésére, azt bizonyítja, hogy a következő négy évre egyhangúlag elfogadták je­löltnek. Ezen a gyűléseit nem voltak szenvedélytől fűtött fel­szólalások, parázs viták. Pe­dig sokan szóltak hozzá. Majdnem mindegyikük soka­kat érintő, közérdekű problé­máról beszélt. Cseri Ferenc, a Balatonboglár és Vidéke Áfész elnöke ismerte a fo- nyódiak régi panaszát: legyen fenn a faluban, a hegyen is ABC-áruház. Ezzel kapcsolat­ban elmondotta, hogy az áfész bármikor hajlandó itt egy euu'usit»helyet létesíteni, szé- i ha a helyi tanács ad hozzá bo- I megfelelő ingatlant. Az is szó­ba került — az áfész tevé­kenységének bizonyítékaként —, hogy a fonyódi sorompó­nál épülő társasház földszint­jén kétmillió forintos költség­gel ABC-áruházat rendez be a fogyasztási szövetkezet. Baksa Sándor az utcák tisz­tán tartásának szükségességé­re hívta föl a figyelmet, és ar­ra, hogy végleges megoldást kellene már találni a szemét elszállítására. Ez utóbbi ugyanis az elmúlt években sokszor akadozott, sok kelle­metlenséget okozva így a helybeli lakosoknak, és ront- i va — esztétikai-higiéniai szempontból egyaránt — a környezetet, pedig sok ezer üdülő vendég is megfordul itt. Hozzászólásában Baksa Sán­dor kitért a »Virágos Bala- ton« mozgalomra is. Javasol- j ta: mindenki parkosítson a saját háza előtt; ültessen mi­nél több virágot. hogy ezzel a helyi lakosok üdévé, színes­sé tegyék községüket, és ered­ményesen versenyezhessenek a mozgalomban is. ' Közérdekű problémákkal foglalkozott a többi hozzászó­ló is. Végül Páncsics István válaszolt ezekre. Elmondta, hogy a két évvel ezelőtti je­lölő gyűléseken is szóba ke­rültek a mostani problémák, így többek között a fonyódi piac ügye. A község rendezési terve alapján 1975-re elkészül az új piac, a jelenlegit pedig ^ dé.st a vállalattal, nem vásá­rolnak kukát, s a szemét egy részét utakra, közterületekre, elhagyott telkekre öntik ki. A parkosítással kapcsolatban — Baksa Sándornak válaszol­va — elmondta, hogy ennek segítése és gyorsítása érdeké­ben a tanács a kiültetéshez ingyen adja a virágokat, eze­ket csupán igényelniük kell a lakosoknak. M. A. ezer fiatal és szülő részvételé- kára köszöntötte az ünnepélyes vei ünnepélyes csapatgyűlést fogadalomtételre felsorako- rendeztek. Hubay Gabriella, zott KlSZ-fiatalokgt. A helyi elszavalta a Latinca-balladát, majd Torják Teodóra mondott emlékbeszédet. Az iskola kóru- j sának műsora után a szaktár- j gyi versenyeket értékelték, s | jutalmakat adtak át. A város J több KISZ-alapszervezetében ! ünnepélyes taggyűléseken em- ! lékezték meg az évfordulóról, és ezen a napon bonyolították j le a VIT-vetélkedőket is. Az Kőröshegyen Libics Imre, Ba- intézeti rendezvényen részt ; latonföldváron a Fehér család, üzemek, intézmények képvi­selői elhelyezték koszorúikat az emlékmű talapzatára. Tabon a temetőben levő emlékművet koszorúzták meg. Az ünnepségen felidéződtek az egykori események: Somo­gyi Ferenc nyomdász vezeté­sével a járás községeiben is megindult a szervezkedés. vettek a városi párt-végrehaj­tóbizottság tagjai. 1919-ben Siófok volt egy idő­Bálványoson Horváth András. Zalán Fintzkov János, Karó­don dr. Fischer Albert vezet­re Horthy ideiglenes főhadi-i te a haladás híveit. A tabi szállása. Különítményei több mint 600 személyt végeztek ki. Legszörnyűbb vérengzésü­ket augusztus 25-én vitték I ság megdöntése után a járás véghez, amikor egy éjszakán ; területéről Tabra hurcolták a 39 Veszprém megyei mártírt, I direktóriumok tagjait, majd nemzetőrök a déli határrész védelmében nagy szerepet vállaltak. A. Tanácsköztársa­tíznapi kínzás utón az 1 reg­szemcséből és Siófokról érke­zett fehértisztek kivégezték őket. Somogyi Ferencet a tabi piactéren akasztották fel, Mi- zerák Mihályt, Székely Igná­cot, dr. Fischer Albertet, Ri- bics Imrét és a Fehér csalá­dot hat társukkal együtt a ta­bi .temetőben végezték ki.- Tab nagyközség lakossága kegye- gyelettel őrzi a Tanácsköztár­saság mártírjainak emlékét. A marcali nagyközségi te­metőben a 24 mártír hősi sír­emlékénél tegnap délelőtt 11 órakor koszorúzási ünnepség­re gyűltek össze. A megemlé­kezésen több mint háromszáz­ötvenen vettek részt. Megje­lentek a mártírok hozzátarto­zói is, hogy leróják kegyeletü­ket. Varga István, a Haza­fias Népfront megyei bizottsá­gának . tagja, tartott -megenniér­kezést. Kiemelte, hogy a Vö­rös Somogy egyik legforradal­mibb pontja Marcali volt, ezért nem véletlen, hogy Pró- nay és pribékjei vadállati ke­gyetlensége éppen itt tetőzött, és mártírokká váltak azok, akik a nép, a település igaz ügyéért szólni mertek. A dél­előtt folyamán a Mechanikai Művek helyi gyáregységének KISZ-fiataljai megkoszorúz­ták az 1919-es mártírok em­lékművét. Az 522. sz. Szak­munkásképző Intézet és KISZ- szervezete iskolanapot rende­zett. Ezenkívül a nagyközség és a járás többi oktatási in­tézményében is megemlékezé­seket tartottak tegnapelőtt. KEREKES IMRE ESTE TÍZ UTÁN megszüntetik. FELSZÓLALÁSÁBAN érin­tette a termálprogramot is. Ennek végrehajtásával a So­mogy megyei Víz- és Csator­namű Vállalatot bízták meg. s ____ _________ _______ a program első szakaszának / Ilyenkor még a szabad mező 7. Onnan is jön. Ha nem lesz nyereség vagy nem stim­mel az export, azt valahol itt baltázzák el a gyáron belül. Valamelyik műhelyasztal vagy gép mellett. De hogy hol, azt még soha nem sikerült meg­tudni. Talán még neki se, mert akkor nem kapkodná a fejét olyan tanácstalanul. Ez az első éjszaka, amit szabadságon kellett volna töl­tenem. Majd csak eltelik ez is. Eddig semmi különös esemény nem történt. Lassan éjfél lesz. Egyszer már körüljártam a gyárat. A Nelli ma nem jön. Havat vártam. Hóesésben könnyebb az éjjeliőr dolga. A hó alulról világítja a földet, ahogy a szobrokat szokták. előkészületi munkálatai már folynak. A szemétszállítás végleges megoldása pedig részben a lakosságtól is függ. A szállításért ugyanis a Tő­zegkitermelő Vállalat a fele­lős. de még mindig elég sok azoknak a lakosoknak a szá­ma, akik nem kötöttek saerző­felé is szép a táj. Belebámul [hatok a világos éjszakába, még csatornáin messzi facsoport is idelát- [szik. A hóban nyom marad. Szeretem a nyomokat a ki­shalt tájon meg a temetőben. [Az éjszaka kenyeret ad az éj« 'jeliőrnek, akit azért fizetnek, fhogy a sötétben m lásson. Ha­vazás után — még éjszaka is — a környék úgy mutatja ma­gát, amilyen. Gyerekjáték az éjjeliőr dolga. A kóbor- ku­tyák nyomát is meg tudja szá­molni. De nem havazik. Csendesen, sűrűn esik a decemberi eső, és függönye mögött folyik a já­ték. Eloltom a villanymelegítőt s körülnézek az udvaron. Az épületek közt, a műhelyutcán s;;et'^eket" át jutok el az irodaházhoz. A rossz esőcsatornákból nyakam­ba csurog a víz. A köpeny mű­anyagból, de hiába: az ilyen időben még belül is nyirkos, lankadtan tapad a vállon. Az irodaépület üvegfalán cso­bog a víz, függőleges patak. Fény villan a tócsában. A töl­tésen áteuhanó vonat reflekto­rai. Csobog az eső, csurog, lár- mázik a műhelyépületek rossz V issza-visszanézek, ban már a betörő az úr. Há­tulról terít le a vasrúd, vagy a csavarhúzót nyomják beléd. Ez az ajtó zárva. Alábbhagy az eső. Fehér pi­llék szállnak a levegőben, a felhők közt kiugrik a hold. Színpadi világítás; szegélyes felhők rohannak alatta söté­ten, réseik között az éjszaka játszik a csillagokkal. Karácsonytájt csendes a vi­lág. Indulnék vissza, amikor megszólal egy telefon. Valakit keresnek. Kedvem lenne föl­venni a kagylót. Valaki nyit­va hagyott egy ablakot, onnan szól a csengetés. Éjszaka a szerelmesek telefonálnak meg a túlórázók. A mentőket hív­ják, de az is lehet, hogy a rendőrséget. Keresik az elve- Valaki ébresztőt akar. Valaki nyitva hagyta az ab­lakot, valaki arra vár, hogy be­leszóljanak: minden rendben. A tolvaj anyja az elfekvőiben, most kap morfiumot, hogy hogy aludni tudjon, a fia pe­dig lábujjhegyen jár, hogy el­emei je a kasszát. És most be­lecseng a telefon. A világot nem jól hangszerelték. A pénztár a harmadik eme­leten, a telefon nem lehet föl­jebb, mint az elsőn. Elhallgat a csöngés. Az éjjeliőr ilyenkor ideges, zseblámpával bevilágítom a szögleteket, megnézem az iro­daház bejáratát. Az éjjeliőr Tovább "lépek, hogy megkerül- akkor nyugodt, ha minden aj- jem a régi műhelytömböt. Ke- tó zárva van előtte. Alapsza- rülöm ezt a patkánytanyát, bály az éjjeliőrnek: nyitott aj- Bot mino, nálam, starterrel tón ne lépj be. A lepcsoihaz­Itt aztán van törött ablak meg rossz ajtó. A bejárat egy roncs. Nekirohannak az elekt­romos targoncákkal, ostromol­ják, mint valami várat. Be­kukkantok a résen, patkány- szagú a levegő. A harmadik ablaknál meg­állít a horkolás. Valaki hor­kol. De hol? — Hé, ki van ott? Szabályosan húzza a lóbőrt. Be kellene másznom az abla­kon. de alapszabály, hogy éj­jeliőr ajtón, ablakon ne lépjen be, ha még egyszer ki akar onnan lépni. Hol egy kő? Vasrudat találok. Van még egy ép ablak, három lépesről belevágom. Erre aztán abba­hagyja. — Gyere ki — mondom —, mert belédlövök! Fölugrik. Kintről látom, ahogy imbolyog a sötétben. — Gyere az ablakhoz, ma­tasd a pofád! — Jól van na — mondja a hang —, nem kell mindjárt így beszélni az emberrel. — Ne pofázz! — mondom. — Gyere az ablakhoz. Odajön. Mutatja magát, a szeme majd leragad. A haja csomókban egy kóc. Már me­gint ez a naplopó, a Pererz Vince. (FVljfttoejuk.) Somogyi Nép/api 5

Next

/
Thumbnails
Contents