Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-18 / 65. szám

/ JELÖLŐ GYŰLÉSEN EGYHANGÚLAG HATÁROZTAK.. Választókerület a zártkertek helyén Három arany koszorús, nyolc kiváló Aki évtizedek óta isme­ri Barcsot, időről időre láthat­ja visszatértekor, hogy nem­csak új, hanem egyre szebb arcot is ölt a nagyközség. A tanácselnöki irodában Németh Jenővel beszélgetünk. A falon egy oklevél arra utal, hogy 1971-ben a Tegyünk többet Somogyért! mozgalomban a településfejlesztésben a nagy­községek között elsők lettek a barcsiak. Az elnök a harmincnégy évével azok közé tartozik, akik életörömüket lelik a munkában. Hat éve látja el ezt a tisztet a tanácson, s el­hiszem, hogy öröm tölti él, ha a mai Barcsot a több évvel ezelőttivel összehasonlítja. Beszélgetünk, s az esti prog­ramra térelem a szót, ugyan­is este jelölő gyűlés lesz a művelődési házban, A válasz­tókerületről érdeklődöm. — A tizenhetedik választó- kerületbe a Barátság utca, a József Attila utca és a Gaga­rin utca tartozik — mondja az elnök. — Valamennyi új utca. Csaknem kétszáz válasz­tójogosult él a kerületben. 1971-ben az előző választások idején ezen a helyen még sen­ki sem lakott: zártkerti terüle­tek húzódtak ott, ahol most többnyire OTP-társaeházak vannak, amelyekbe tavaly köl­töztek be az emberek. Villany, ivóvíz és szennyvízcsatorna van, az út és a járda azonban még hiányzik ezekből az ut­cákból. Sok a tennivaló. Ahogy egész Barcson is sok a feladat. Csak megjegyzem: amikor az elnökhöz bekopogtunk, ép­pen a község tisztán tartásá­ról folyt a beszélgetés a költ­ségvetési üzem képviselőivel, s már estébe hajlott az idő, amikor — ideiglenesen — le­zárták a témát... A jelölő gyűlésen Szabó Já­nos, a Somogyi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság barcsi üzemének vezetője elnökölt, s .Acs József, az üzem főmérnö­ke volt az előadó. Amiről szólt, a vendég számára érde­kes volt, a negyven választó pedig érezhette: róluk, a lakó­helyükről, a környezetükről beszélt az előadó, miközben azt vázolta, mekkorát léptek előre az elmúlt két évben, s milyen feladatok előtt állnak. A tervidőszak első két évé­ben a tervezett 24 helyett 28 lakás készült el, s 1976-ig még mintegy száz állami la­kást építenek. Utak készültek, óvodákat, iskolákat újítottak fel, létrehozták az öregek napközi otthonát. Elkészült az ipari szakmunkásképző iskola. Gyarapodott a boltok, kisáru- házak száma. összefogás, segíteni akarás — ez tükröződik az Egy nap Barcsért mozalomból, mely az új, 75 személyes óvoda létre­hozását célozza. Évente mint­egy 160 ezer forintot várnak ehhez a vállalatok, intézmé­nyek dolgozóitól, s tavaly ezt jegyzetsorok: Az intrikáról F urcsa, hogy manapság, amikor derűre borúra születnek izmusok, az intrikusak nem kerülitek még egy néven nevezett izmus zász­laja alá. Pedig milyen szépen hangzana: intricizmus. Egész tudományos. Vagy ha jobb volna ént m következetesen újratermelődő következetlen magatartásformát egy névhez kötni, a peromizmus mintájá­ra mondjuk tehetne jagoniz- mxLs, az Otelló immár örök klasszikussá nőtt figurájának szép eml ékezete jegyében. Per­sze az az igazság, hogy ez csu­pán a mindennel szembenézni kívánó ember naiv vágyakozá­sa. Az intrikának az a legszem­betűnőbb vonása, hogy nem szembetűnő, hogy egy különös — de jellegzetes — oldaltar­tással nem a szembe néz, ha­nem a fülbe súg. Úgyhogy — fájdalom! — tu­dunk az "■intrleizmusról-x, és mégsem érjük, érhetjük tetten valamennyi követőjét Néha azonban mégis. Szenvedélyes, izgalmas vb- ütós után — melyen egyik vá­rosi tanácsunk' egyik osztálya gazdasági tevékenységét tár­gyalták meg — a tanácselnök odafordult az osztályvezető­höz: »►Megnyugodott most már?-«. Kiderült ugyanis, hogy az ideges izgalomnak egészen más oka volt, nem az őszinte, segíteni kész vita légköre, ha­nem a fenntartások, egy utcai fültbesúgás. melynek alkalmá­val az osztályvezetőt megállí­totta hivatalbeli elődje, és azt mondta: »Hallottam, most le vagy soron ...« Valóban ő volt soron, de nem úgy, ahogy ezt a sértődött előd — és alkalmi intrikus —, adva a jól érte- sülrtet, szerette volna. Ebben a dologban az az elszomorító, hogy mégsem az intrikus az áldozat, hanem egy kissé az osztályvezető, akit érthetően idegesített, akinek fölösleges fejfájást okozott az intrika. Ügy látszik, Otelló óta nincs új a nap alatt... Hiszen az ál­dozat mindig az. akinek »intri­kálnak*. Persze a dolog nem mindig ilyen egyszerű. Néha van arra Is példa, hogy valaki vaigy valakik áldozatnak érzik magúikat, és sértetten élik be magúkat az említett szerepkör­be. Van Kaposvárom agy nagy­szerű vegyes kórus, mélynek minősítő hangversenyéről nemcsak a Néplap krítíkaíró- jának, hanem több részvevő­nek is az volt a véleménye, hogy akikor éppen »nem fog­tak ki jó napot.. * A kórus ettől függetlenül fesztiválkó­russá minősült, a kritikus pe­dig ettől ugyancsak függetle­nül. leírta értékelő — és e so­rok írójának véleménye sze­rint nem elmarasztaló — vé­leményét. Amivel a kórusve­zetők természetesen, nem ér­tettek egyet- Pár éves kritiku­si tevékenységem több ékes bizonyságot hozott már, az ilyen fogadtatás csöppet sem lep meg. Mert ugye, a bírálat a lap hasábjain egészen más, mint egy pohár bor vagy egy kávé metlett szép csendesen elmondva. (A dicséret ugyan­csak egészen másként hat, a beszélgetés superlatívusai néha kismiskák egy lapban közzé­tett mérsékelt hangú dicséret mellett. Ugyancsak pár éves gyakorlatomból...) A kritikát nem én írtam, így látszatra kívülálló­ként nézhettem az ese­ményeket. Tiltakozó levél ér­kezett a bírálat szerzőjéhez, szembeállítva ezzel egy stenci­len lehúzott véleményt. Rend­ben van, ez tiszta sor, ezzel le­het vitázni, ha érdemes. Ezt a levelet szótküldték több hely­re is a megyében. Ez is rend­ben volna, habár nem egészen értem... Az azonban már int­rikának minősül, hogy többen is megállítottak — más kórus vezetője, kulturális, népműve­lési vezetők —: őket éri olyan vád, hogy előkészítették, fül­besúgták ezt a cikket. Külö­nös, ha az intrika vádol intri­kával. Ezt hívják egyébként övön aluli ütésnek. Kár volt ezért, kérem. Mert lehetett volna beszélni — még a lap hasábjain is — arról, hogy az értékelő bírálat előre- viszi-e a műkedvelő művésze­ti mozgalom ügyét, vagy csak az örökös vállveregetés, ajná- rctzás, babusgatás. Mondom, le­hetett volna. Ez az alapállás azonban kizárja a vitát. A rá­galmakat elutasítjuk az intri- kusruak minősítettek nevében is. E gyáltalán, jó lenne meg­szívlelni azt — mert túlságosan is gyakori —, hogy művészed életünket (nemcsak a kórusokról van sző), lépésnyit sem viszi előre az örökös és egymás ellen fo­lyó intrika. a névtelen, jól ér- tesültet adó fülbeaúgás, sér­tődöttség. Két esetet mondtam él, le­hetett volna többet is. És ag. a legnagyobb baj, hogy lehetett veim többet is. az összeget már be is fizették. Az ÉPGÉP gyáregysége járdát épített, a helyi Vörös Csillag Tsz és a Lábodi Állami Gaz­daság somogytarnócai kerülete a földutakat javította. Sok minden történt Bar­cson és a társközségekben az elmúlt két évben, s a követke­ző feladatok tervei is megala­pozottak. Az áprilisban meg­választandó tanácstagok dolga lesz, hogy a lakosság igényei­nek a kielégítéséért követke­zetesen munkálkodjanak, mégpedig úgy, hogy szorosan együttműködjenk a választóik­kal. Németh Jenőt, a szerdai gyű­lésen a Hazafias Népfront he­lyi bizottságának javaslata alapján egyhangúlag megvá­lasztották tanácstagjelöltjük- nek a barcsi 17. választókerü­let lakói. Az egyöntetű véle­ményt talán dr. Papp Ferenc­nek, a Dráva Ktsz elnökének a felszólalása summázza leg­kifejezőbben. — Egyetértek a javaslattal, örülök Németh Jenő jelölésé­nek. Eddigi munkája alapján rászolgál a bizalomra. Ahol lakunk, sok feladatot kell még megoldani, de mi is szí­vesen segítünk. Társadalmi munkában elkészítjük a fél méter széles járdát a Barátság utcában. Jó volna, ha ebben minden ott lakó részt venne... És ebben van a megszív­lelendő igazság: mindenki se­gítse a jelöltet, később a ta­nácstagot, hogy eleget tehes­sen azoknak a követelmények­nek, amelyeket jelölői, válasz­tói támasztottak. Hernesz Ferenc Értékelték, az ifjúsági klubok munkáját Harminchat ifjúsági klub nevezett be 1972-ben a kiváló címért folytatott versenybe Somogyból. Az eredményt teg­nap hirdették ki a KISZ me­gyei bizottságán. Németh János, a KISZ me­gyei bizottságának kulturális felelőse értékelte az ifjúsági klubok tevékenységét. Ahogy elmondta, az előző évekhez képest javult a munkájuk. Te­vékenyen részt vesznek a köz­ségek közéletében, jól össze­hangolják munkatervüket a közművelődési tervekkel, a KISZ-szervezetek akcióprog­ramjával, sőt a honvédelmi nevelés elősegítése végett áz MHSZ-szel is. Nagyon sok he­lyen végeztek társadalmi munkát. Különösen a közsé­gek rendezésében volt nagy szerepe a fiatalok munkájá­nak, de segítséget jelentett az üzemekben is. Több klub vég­zett helytörténeti kutatómun­kát, és az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat kicserélték egymással. A megye ifjúsági klubjai egyébként is jó kap­csolatot alakítottak ki, a jók szívesen adtak tanácsot és gyakorlati segítséget azoknak, akik még a klubmozgaiom el­ső lépéseit tették. Az értékelés után került sor az eredményhirdetésre. Megyénkből három ifjúsági klub — a balatonszentgyörgyi, a kapospulai és a balatonsza- badi — az országos értékelés legjobbjai közé került. Mind­hárman aranykoszorús minő­sítést kaptak. Nyolc ifjúsági klub: a somogygeszti, a kapos­vári és a nagyatádi fegyveres erők klubja, a siófoki áfész és a kórház, a balatonszemesi, a barcsi és a csurgói mezőgaz­dasági /szakközépiskola ifjúsá­gi klubja megyei lei váló minő­sítést kapott. A KISZ megyei bizottsága még öt klubot részesített di­cséretben. Az okleveleket Weisz Zoltán, a KISZ megyei bizottságának titkára adta át a klubvezetőknek. Amikor a ki­tüntető címhez gratulált, azt is elmondta, hogy milyen fon­tos szerepük van az ifjúsági kluboknak a fiatalok nevelé­sében. Ezért az ifjúsági szö­vetség nagyra értékeli tevé­kenységüket. * S. M. Könyv készül Somogy építészeti emlékeiről KÜLÖNÖS véletlennek tar­tam, hogy éppen március 15-e előestéjén kaptam kezembe a Somogy megye építészeti em­lékei 1000-től 1900-ig című, megjelenés előtt álló könyv kéziratait. Módomban volt át­tekinteni azokat a fényképe­ket is, mélyek a Somogy me­gyei Tanácsi Tervező Vállalat centenáriumi' kiadványában kapnak helyet A tervező vállalat nemcsak szándékában jeleskedik, ha­nem a megvalósulás útjára lé­pett kötet tartalma is olyan, ami méltó a szívhez... Ki­lenc lelkes építész és építész­mérnök alapos munkáját di­cséri az író, szerkesztő Sziget­vári György építészmérnök te­vékenysége mellett a Somogy megye építészeti emlékei kéz­irat s majdan a könyv. Bár a kötet élőszavában is azt olvasom, hagy műemlé­kekben nem dúskálunk, de mégis, mintha több lenne an­nál, amennyire gondolunk, amennyiről tudunk és ameny- nyit magunkénak vallunk, amennyit szeretettel gondo­zunk és védünk a további pusztulás veszélyétől. A könyv szándéka sem csak a múlt művészi értékeinek ösz- szefoglalása, ismertetése, ha­nem az értékek megmentésére Somogryvámosi építészeti emlék (Toldi KoM felvétele) és megóvására is irányítja fi­gyelmünket. Nevezhetném ezért joggal olyan »röpiratnak« is a Somogy megye építészeti emlékei című könyvet, melyet alkotói azzal adnak át az ol­vasónak, hogy a valósághoz fűződő lelkesedés bennük is felébredjen. Talán nem a lagjéUamzőbb példát választom, de amihez kapcsolódik, arra szeretném fölhívni a figyelmet; viharos századokra és arra, hogy ma emelt fővel nézhetünk vissza. A gótikus stílusjegyeket őrző balatonszemesi templom az 1320-as bővítés során a ger- gelylaki Buzlai Mózes, Mátyás emberének domborművé vei gazdagodott, mely már a re­neszánszot idézi. 1740-ben Hu­nyadi Antal barokk stílusban építette át. (Az 1972-es res­taurálás az 1517-es állapotot igyekezett bemutatni.) Sok olyan műemlékünk van, mély koronként gazdagodott; alapig romba hullott és újra felépült, de már más formáiban. Nem az építészek kedvén múlott, hogy így történt. A romokban fekvő épületeket ők csak fölemelték. Való igaz. eb­ben nagy volt az akarásuk. Hanem a századok viharainak ők sem parancsolhattak. A készülő könyv kanosán sok min denről tehetne még be­szélni. Bizonyára, hozzá mél­tóan fogunk is még, nem fe- tekdezünk meg róla. Hasznos kézikönyvünk lesz mindannyi- unknak. A kötet a kaposszéntiakabi bencés apátság romjainak be­mutatásával kezdi műemléke­ink tárgyalását, majd a So­mogy véri romokhoz kalauzol ia el az olvasót, s itt előre vetíti azt az időt. mikor a feltárt műemlék teljés gazdagságában áll előttünk, mint megyénk legielentősébb középkori em­léke. Szó van a könyvben a gól építészet emlékeiről is többék között a kereki Fehér- kő-vár romjairól, a kőrőshe- oyi templomról, az andocsi ko lostorem/üttesTŐl. A rene- saárweból való m ötvöskónyi várkastély romja, a barokkból a nágocsi volt Zichy-kastély, a buzsáki kápolna, a meszteg- nyői kolostoregyüttes, a nagy­atádi volt ferences templom és..íj rendház, a kaposvári Május I. utcai volt Arany Oroszlán gyógyszertár épülete, a Do- rottya-ház. A klasszicizmus képviselője a kisasszondi kas­tély, a megyei tanács épülete, a kaposvári kórház, a niklai Berzsenyi-kúria. A ROMANTIKA és eklektika korát idézi a balatonszent­györgyi csillagvár, a zalai Zichy Múzeum, a kaposvári zárda és a Rippl-Rónai-villa, a kaposvári kálvária. A kötet népi építészetünkkel zárul. A bemutatás mellett a me­gyére vonatkozó összes mű­emlékadatot megtaláljuk a könyvben, s több természet­védelmi terüket, így a zalai Zichy-park, a barcsi lant ala­kú feketefenyő ic szerepel a Somogy megye építészeti em­lékei című könyv átfogó ada­tai, dokumentumai között.. A kiadvány megjelenéséről a megyei tanács gondoskodik. Horányi Barna Múzeumot kopott egy zselici faragémüvész Kevés ember mondhatja ed hogy még életében múzeumot neveztek el róla és a múzeum­ban a maga alkotásait helyez­hette ed. A zselici Boldogas­szony fán élő Hoff er János nyu­galmazott számadó gulyás mú­zeumot kapott az államtól. A 83 éves híres faragóművész, több mint fél évszázad óta ké­szíti remekeit és éppen tíz esztendeje kapta meg a »-Nép­művészet mestere« címet. A község közepén álló iskola- és könyvtárépület egyik szárnyá­ban alakíttatta ki a Baranya megyei Tanács közel százezer forintos költségigei a szép, tá­gas knáMítótermet, amely Kof­fer János nevét viseli és alko­tásait órai. A ma is kitűnő egészségnek örvendő ember friss alkotó­kedvvé’ ddligiOizik mindien nap. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents