Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-18 / 65. szám
/ JELÖLŐ GYŰLÉSEN EGYHANGÚLAG HATÁROZTAK.. Választókerület a zártkertek helyén Három arany koszorús, nyolc kiváló Aki évtizedek óta ismeri Barcsot, időről időre láthatja visszatértekor, hogy nemcsak új, hanem egyre szebb arcot is ölt a nagyközség. A tanácselnöki irodában Németh Jenővel beszélgetünk. A falon egy oklevél arra utal, hogy 1971-ben a Tegyünk többet Somogyért! mozgalomban a településfejlesztésben a nagyközségek között elsők lettek a barcsiak. Az elnök a harmincnégy évével azok közé tartozik, akik életörömüket lelik a munkában. Hat éve látja el ezt a tisztet a tanácson, s elhiszem, hogy öröm tölti él, ha a mai Barcsot a több évvel ezelőttivel összehasonlítja. Beszélgetünk, s az esti programra térelem a szót, ugyanis este jelölő gyűlés lesz a művelődési házban, A választókerületről érdeklődöm. — A tizenhetedik választó- kerületbe a Barátság utca, a József Attila utca és a Gagarin utca tartozik — mondja az elnök. — Valamennyi új utca. Csaknem kétszáz választójogosult él a kerületben. 1971-ben az előző választások idején ezen a helyen még senki sem lakott: zártkerti területek húzódtak ott, ahol most többnyire OTP-társaeházak vannak, amelyekbe tavaly költöztek be az emberek. Villany, ivóvíz és szennyvízcsatorna van, az út és a járda azonban még hiányzik ezekből az utcákból. Sok a tennivaló. Ahogy egész Barcson is sok a feladat. Csak megjegyzem: amikor az elnökhöz bekopogtunk, éppen a község tisztán tartásáról folyt a beszélgetés a költségvetési üzem képviselőivel, s már estébe hajlott az idő, amikor — ideiglenesen — lezárták a témát... A jelölő gyűlésen Szabó János, a Somogyi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság barcsi üzemének vezetője elnökölt, s .Acs József, az üzem főmérnöke volt az előadó. Amiről szólt, a vendég számára érdekes volt, a negyven választó pedig érezhette: róluk, a lakóhelyükről, a környezetükről beszélt az előadó, miközben azt vázolta, mekkorát léptek előre az elmúlt két évben, s milyen feladatok előtt állnak. A tervidőszak első két évében a tervezett 24 helyett 28 lakás készült el, s 1976-ig még mintegy száz állami lakást építenek. Utak készültek, óvodákat, iskolákat újítottak fel, létrehozták az öregek napközi otthonát. Elkészült az ipari szakmunkásképző iskola. Gyarapodott a boltok, kisáru- házak száma. összefogás, segíteni akarás — ez tükröződik az Egy nap Barcsért mozalomból, mely az új, 75 személyes óvoda létrehozását célozza. Évente mintegy 160 ezer forintot várnak ehhez a vállalatok, intézmények dolgozóitól, s tavaly ezt jegyzetsorok: Az intrikáról F urcsa, hogy manapság, amikor derűre borúra születnek izmusok, az intrikusak nem kerülitek még egy néven nevezett izmus zászlaja alá. Pedig milyen szépen hangzana: intricizmus. Egész tudományos. Vagy ha jobb volna ént m következetesen újratermelődő következetlen magatartásformát egy névhez kötni, a peromizmus mintájára mondjuk tehetne jagoniz- mxLs, az Otelló immár örök klasszikussá nőtt figurájának szép eml ékezete jegyében. Persze az az igazság, hogy ez csupán a mindennel szembenézni kívánó ember naiv vágyakozása. Az intrikának az a legszembetűnőbb vonása, hogy nem szembetűnő, hogy egy különös — de jellegzetes — oldaltartással nem a szembe néz, hanem a fülbe súg. Úgyhogy — fájdalom! — tudunk az "■intrleizmusról-x, és mégsem érjük, érhetjük tetten valamennyi követőjét Néha azonban mégis. Szenvedélyes, izgalmas vb- ütós után — melyen egyik városi tanácsunk' egyik osztálya gazdasági tevékenységét tárgyalták meg — a tanácselnök odafordult az osztályvezetőhöz: »►Megnyugodott most már?-«. Kiderült ugyanis, hogy az ideges izgalomnak egészen más oka volt, nem az őszinte, segíteni kész vita légköre, hanem a fenntartások, egy utcai fültbesúgás. melynek alkalmával az osztályvezetőt megállította hivatalbeli elődje, és azt mondta: »Hallottam, most le vagy soron ...« Valóban ő volt soron, de nem úgy, ahogy ezt a sértődött előd — és alkalmi intrikus —, adva a jól érte- sülrtet, szerette volna. Ebben a dologban az az elszomorító, hogy mégsem az intrikus az áldozat, hanem egy kissé az osztályvezető, akit érthetően idegesített, akinek fölösleges fejfájást okozott az intrika. Ügy látszik, Otelló óta nincs új a nap alatt... Hiszen az áldozat mindig az. akinek »intrikálnak*. Persze a dolog nem mindig ilyen egyszerű. Néha van arra Is példa, hogy valaki vaigy valakik áldozatnak érzik magúikat, és sértetten élik be magúkat az említett szerepkörbe. Van Kaposvárom agy nagyszerű vegyes kórus, mélynek minősítő hangversenyéről nemcsak a Néplap krítíkaíró- jának, hanem több részvevőnek is az volt a véleménye, hogy akikor éppen »nem fogtak ki jó napot.. * A kórus ettől függetlenül fesztiválkórussá minősült, a kritikus pedig ettől ugyancsak függetlenül. leírta értékelő — és e sorok írójának véleménye szerint nem elmarasztaló — véleményét. Amivel a kórusvezetők természetesen, nem értettek egyet- Pár éves kritikusi tevékenységem több ékes bizonyságot hozott már, az ilyen fogadtatás csöppet sem lep meg. Mert ugye, a bírálat a lap hasábjain egészen más, mint egy pohár bor vagy egy kávé metlett szép csendesen elmondva. (A dicséret ugyancsak egészen másként hat, a beszélgetés superlatívusai néha kismiskák egy lapban közzétett mérsékelt hangú dicséret mellett. Ugyancsak pár éves gyakorlatomból...) A kritikát nem én írtam, így látszatra kívülállóként nézhettem az eseményeket. Tiltakozó levél érkezett a bírálat szerzőjéhez, szembeállítva ezzel egy stencilen lehúzott véleményt. Rendben van, ez tiszta sor, ezzel lehet vitázni, ha érdemes. Ezt a levelet szótküldték több helyre is a megyében. Ez is rendben volna, habár nem egészen értem... Az azonban már intrikának minősül, hogy többen is megállítottak — más kórus vezetője, kulturális, népművelési vezetők —: őket éri olyan vád, hogy előkészítették, fülbesúgták ezt a cikket. Különös, ha az intrika vádol intrikával. Ezt hívják egyébként övön aluli ütésnek. Kár volt ezért, kérem. Mert lehetett volna beszélni — még a lap hasábjain is — arról, hogy az értékelő bírálat előre- viszi-e a műkedvelő művészeti mozgalom ügyét, vagy csak az örökös vállveregetés, ajná- rctzás, babusgatás. Mondom, lehetett volna. Ez az alapállás azonban kizárja a vitát. A rágalmakat elutasítjuk az intri- kusruak minősítettek nevében is. E gyáltalán, jó lenne megszívlelni azt — mert túlságosan is gyakori —, hogy művészed életünket (nemcsak a kórusokról van sző), lépésnyit sem viszi előre az örökös és egymás ellen folyó intrika. a névtelen, jól ér- tesültet adó fülbeaúgás, sértődöttség. Két esetet mondtam él, lehetett volna többet is. És ag. a legnagyobb baj, hogy lehetett veim többet is. az összeget már be is fizették. Az ÉPGÉP gyáregysége járdát épített, a helyi Vörös Csillag Tsz és a Lábodi Állami Gazdaság somogytarnócai kerülete a földutakat javította. Sok minden történt Barcson és a társközségekben az elmúlt két évben, s a következő feladatok tervei is megalapozottak. Az áprilisban megválasztandó tanácstagok dolga lesz, hogy a lakosság igényeinek a kielégítéséért következetesen munkálkodjanak, mégpedig úgy, hogy szorosan együttműködjenk a választóikkal. Németh Jenőt, a szerdai gyűlésen a Hazafias Népfront helyi bizottságának javaslata alapján egyhangúlag megválasztották tanácstagjelöltjük- nek a barcsi 17. választókerület lakói. Az egyöntetű véleményt talán dr. Papp Ferencnek, a Dráva Ktsz elnökének a felszólalása summázza legkifejezőbben. — Egyetértek a javaslattal, örülök Németh Jenő jelölésének. Eddigi munkája alapján rászolgál a bizalomra. Ahol lakunk, sok feladatot kell még megoldani, de mi is szívesen segítünk. Társadalmi munkában elkészítjük a fél méter széles járdát a Barátság utcában. Jó volna, ha ebben minden ott lakó részt venne... És ebben van a megszívlelendő igazság: mindenki segítse a jelöltet, később a tanácstagot, hogy eleget tehessen azoknak a követelményeknek, amelyeket jelölői, választói támasztottak. Hernesz Ferenc Értékelték, az ifjúsági klubok munkáját Harminchat ifjúsági klub nevezett be 1972-ben a kiváló címért folytatott versenybe Somogyból. Az eredményt tegnap hirdették ki a KISZ megyei bizottságán. Németh János, a KISZ megyei bizottságának kulturális felelőse értékelte az ifjúsági klubok tevékenységét. Ahogy elmondta, az előző évekhez képest javult a munkájuk. Tevékenyen részt vesznek a községek közéletében, jól összehangolják munkatervüket a közművelődési tervekkel, a KISZ-szervezetek akcióprogramjával, sőt a honvédelmi nevelés elősegítése végett áz MHSZ-szel is. Nagyon sok helyen végeztek társadalmi munkát. Különösen a községek rendezésében volt nagy szerepe a fiatalok munkájának, de segítséget jelentett az üzemekben is. Több klub végzett helytörténeti kutatómunkát, és az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat kicserélték egymással. A megye ifjúsági klubjai egyébként is jó kapcsolatot alakítottak ki, a jók szívesen adtak tanácsot és gyakorlati segítséget azoknak, akik még a klubmozgaiom első lépéseit tették. Az értékelés után került sor az eredményhirdetésre. Megyénkből három ifjúsági klub — a balatonszentgyörgyi, a kapospulai és a balatonsza- badi — az országos értékelés legjobbjai közé került. Mindhárman aranykoszorús minősítést kaptak. Nyolc ifjúsági klub: a somogygeszti, a kaposvári és a nagyatádi fegyveres erők klubja, a siófoki áfész és a kórház, a balatonszemesi, a barcsi és a csurgói mezőgazdasági /szakközépiskola ifjúsági klubja megyei lei váló minősítést kapott. A KISZ megyei bizottsága még öt klubot részesített dicséretben. Az okleveleket Weisz Zoltán, a KISZ megyei bizottságának titkára adta át a klubvezetőknek. Amikor a kitüntető címhez gratulált, azt is elmondta, hogy milyen fontos szerepük van az ifjúsági kluboknak a fiatalok nevelésében. Ezért az ifjúsági szövetség nagyra értékeli tevékenységüket. * S. M. Könyv készül Somogy építészeti emlékeiről KÜLÖNÖS véletlennek tartam, hogy éppen március 15-e előestéjén kaptam kezembe a Somogy megye építészeti emlékei 1000-től 1900-ig című, megjelenés előtt álló könyv kéziratait. Módomban volt áttekinteni azokat a fényképeket is, mélyek a Somogy megyei Tanácsi Tervező Vállalat centenáriumi' kiadványában kapnak helyet A tervező vállalat nemcsak szándékában jeleskedik, hanem a megvalósulás útjára lépett kötet tartalma is olyan, ami méltó a szívhez... Kilenc lelkes építész és építészmérnök alapos munkáját dicséri az író, szerkesztő Szigetvári György építészmérnök tevékenysége mellett a Somogy megye építészeti emlékei kézirat s majdan a könyv. Bár a kötet élőszavában is azt olvasom, hagy műemlékekben nem dúskálunk, de mégis, mintha több lenne annál, amennyire gondolunk, amennyiről tudunk és ameny- nyit magunkénak vallunk, amennyit szeretettel gondozunk és védünk a további pusztulás veszélyétől. A könyv szándéka sem csak a múlt művészi értékeinek ösz- szefoglalása, ismertetése, hanem az értékek megmentésére Somogryvámosi építészeti emlék (Toldi KoM felvétele) és megóvására is irányítja figyelmünket. Nevezhetném ezért joggal olyan »röpiratnak« is a Somogy megye építészeti emlékei című könyvet, melyet alkotói azzal adnak át az olvasónak, hogy a valósághoz fűződő lelkesedés bennük is felébredjen. Talán nem a lagjéUamzőbb példát választom, de amihez kapcsolódik, arra szeretném fölhívni a figyelmet; viharos századokra és arra, hogy ma emelt fővel nézhetünk vissza. A gótikus stílusjegyeket őrző balatonszemesi templom az 1320-as bővítés során a ger- gelylaki Buzlai Mózes, Mátyás emberének domborművé vei gazdagodott, mely már a reneszánszot idézi. 1740-ben Hunyadi Antal barokk stílusban építette át. (Az 1972-es restaurálás az 1517-es állapotot igyekezett bemutatni.) Sok olyan műemlékünk van, mély koronként gazdagodott; alapig romba hullott és újra felépült, de már más formáiban. Nem az építészek kedvén múlott, hogy így történt. A romokban fekvő épületeket ők csak fölemelték. Való igaz. ebben nagy volt az akarásuk. Hanem a századok viharainak ők sem parancsolhattak. A készülő könyv kanosán sok min denről tehetne még beszélni. Bizonyára, hozzá méltóan fogunk is még, nem fe- tekdezünk meg róla. Hasznos kézikönyvünk lesz mindannyi- unknak. A kötet a kaposszéntiakabi bencés apátság romjainak bemutatásával kezdi műemlékeink tárgyalását, majd a Somogy véri romokhoz kalauzol ia el az olvasót, s itt előre vetíti azt az időt. mikor a feltárt műemlék teljés gazdagságában áll előttünk, mint megyénk legielentősébb középkori emléke. Szó van a könyvben a gól építészet emlékeiről is többék között a kereki Fehér- kő-vár romjairól, a kőrőshe- oyi templomról, az andocsi ko lostorem/üttesTŐl. A rene- saárweból való m ötvöskónyi várkastély romja, a barokkból a nágocsi volt Zichy-kastély, a buzsáki kápolna, a meszteg- nyői kolostoregyüttes, a nagyatádi volt ferences templom és..íj rendház, a kaposvári Május I. utcai volt Arany Oroszlán gyógyszertár épülete, a Do- rottya-ház. A klasszicizmus képviselője a kisasszondi kastély, a megyei tanács épülete, a kaposvári kórház, a niklai Berzsenyi-kúria. A ROMANTIKA és eklektika korát idézi a balatonszentgyörgyi csillagvár, a zalai Zichy Múzeum, a kaposvári zárda és a Rippl-Rónai-villa, a kaposvári kálvária. A kötet népi építészetünkkel zárul. A bemutatás mellett a megyére vonatkozó összes műemlékadatot megtaláljuk a könyvben, s több természetvédelmi terüket, így a zalai Zichy-park, a barcsi lant alakú feketefenyő ic szerepel a Somogy megye építészeti emlékei című könyv átfogó adatai, dokumentumai között.. A kiadvány megjelenéséről a megyei tanács gondoskodik. Horányi Barna Múzeumot kopott egy zselici faragémüvész Kevés ember mondhatja ed hogy még életében múzeumot neveztek el róla és a múzeumban a maga alkotásait helyezhette ed. A zselici Boldogasszony fán élő Hoff er János nyugalmazott számadó gulyás múzeumot kapott az államtól. A 83 éves híres faragóművész, több mint fél évszázad óta készíti remekeit és éppen tíz esztendeje kapta meg a »-Népművészet mestere« címet. A község közepén álló iskola- és könyvtárépület egyik szárnyában alakíttatta ki a Baranya megyei Tanács közel százezer forintos költségigei a szép, tágas knáMítótermet, amely Koffer János nevét viseli és alkotásait órai. A ma is kitűnő egészségnek örvendő ember friss alkotókedvvé’ ddligiOizik mindien nap. Somogyi Néplap