Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-17 / 64. szám

A szellemi gazdagodás napjai- A megye termelőszövetkezeteinek mintegy száztíz ál­lattenyésztője egyhetes tanfolyamon vett reszt Balaton- aligán. A továbbképzésen a legidőszerűbb tenyésztési, takarmányozási, tartási kérdésekről hallgattak előadáso­kat és folytattak konzultációkat. Részt vettem már szám­talan továbbképzésen, tanfo­lyamon, tanúja voltam izgal­mas vitáknak, följegyeztem sok elismerő véleményt, de nemigen emlékszem olyan szenvedélyes hangú beszélge­tésre, amely pillanatok alatt kialakult és szinte véget nem érően tartott Balatonaligán. Szokványosán indult a be­szélgetés Tubákos Károllyal, a megyei Állattenyésztési Fel­ügyelőség osztályvezetőjével, s a tanfolyam irányítóival: Ti- szavári Sándorral, a toponár- zimányi tsz és Kerekes Ká­rollyal, a somogyvári tsz főál- lattefiyésztőjével. Olyasmik­ről esett szó, hogy ezeket a továbbképzéseket kétévenként tartják, és állattenyésztésünk fejlődésének, céljainak megfe­lelően mindig a legidőszerűbb témákról tanácskoznak; meg hogy a hivatalos program dél­után négyig tart, de még éjjel tizenegykor is folyik a vita. Magamban már éppen úgy fo­galmaztam : »nem kell ide kommentár, önmagáért beszél ez a szervezett továbbképzés jelentőségéről«, amikor »fel­szakadtak a zsilipek«. — Egyszerűen nem értem, hogy miért csak kétévenként kerül sor erre a rendezvény­re! Én nem akarok nagy . sza­vakat használni, hogy a me­gye mezőgazdaságán belül mi­lyen szerepe van az állatte­nyésztésnek. De miért van az, hogy akiknek felelősséggel kell irányítaniuk ezt az ága­zatot. azok csak huszonnégy hónapos kihagyásokkal vált­hatnak szót a\ legilletékeseb- bekikel?! — Nem siránkozás, de meg lehet kérdezni itt bárkit; a na­pi munka mellett egyszerűen nincs mód arra, hogy az em­ber folyamatosan megfelelő áttekintést szerezhessen. — Elmondok valámit. A közelmúltban az öreglaki Ál­lami Gazdaságban a mezőgaz­dasági könyvhónap során dr. Dohy tartott egy igen értéltes, tartalmas előadást a szarvas­marha-tenyésztés időszerű problémáiról. Nemcsak állat­tenyésztők, hanem a brigádv^- zetők s néhány állatgondozó is ott voltak, a tsz-től viszont alig találkoztam valakivel. Hogy lehet dolgozni megfele­lő információ nélkül? Azt hi­szem ez is oka annak, hogy a megye mezőgazdasága annyi gonddal, bajjal vivődik. — Emlékszel, a szövetségek megalakulásakor mennyi üzemlátogatást, tapasztalat­csérét szerveztek nekünk. Más területekről nem beszélek. Most meg? Évek óta alig van! Szenvedélyei föltett kérdé­sek. Egy kicsit azt a véle­ményt éreztem kicsendülni: mintha az állattenyésztés irá­nyítói más ágazatokkal szem­ben valamivel' hátrányosabb helyzetben éreznék magukat. Azután a következtetés: — Szerintem valakinek kéz­be kellene vennie ezt a té­mát, és megteremteni a felté­telét annak, hogy rendszere­sebben, szervezettebben és fő­ként gyakrabban juthassunk friss ismeretanyagokhoz. — Itt van például Böbék József kutatónak a takar­mánygazdálkodási, tartás- technológiai előadása. Értékes számunkra, már holnap hasz­nosítható ismereteket adott. A felügyelőség megígérte, hogy az általa ismertetett! takarmá­nyozási szabványokat sokszo­rosítja és mindnyájan , kézbe kapjuk, vihejtük haza, alkal­mazhatjuk. Hát erre van szük­ség, ez kell nekünk! Ez a gondolat elindított egy újabb szakmai vitát. Ha cí­met kellene adni neki, azt ad­nám: A takarmánytermelés és az állattenyésztés fejlesztésé­nek összefüggései. A vita szak­mai részletei helyett hadd mondjam el a . sok példával alátámasztott alapgondolatot: nagyon sok hiba, kifogásolni­való van, olykor még a jónak tartott üzemekben is a takar­mány termelésénél, ez pedig fékezője á fejlesztés ütemé­nek. . A. növénytermelési ága­zatnak több figyelmet kellene fordítani a takarmányterme- lésre. Az állattenyésztő — bármennyire érzi is a felelős­ségét —■ azzal a takarmánnyal gazdálkodik, amit kap. Szak­mai ellentét lenne.? Nem hi­szem. Inkább talán egy jelzés, amire érdemes odafigyelni. Szinte véget nem érő volt ez a felelősségtől parázsló be­szélgetés. És jobban elhittem, mintha személyesen hallottam volna, hogy ezen a továbbkép­zésen este 11-ig a szarvas- marháról vitatkoznak, hogy nem győzik kicserélni vélemé­nyüket, tapasztalatukat. Ezúttal kevésnek tűnik a szó: igen értékes továbbkép­zésnek adott otthont Balaton- aliga. Vörös Márta Vita néfkfií A számítógép szava Két számot tesznek egymás mellé, ha a múlt évi munikát akarják jellemezni a kaposvá­ri aLektroocsogyarbain: három­negyed évkor még 3,6 millió forint volt a veszteség, s év végére 10 millió forint nyere­séget érték eL — Az eredményt — mondta Nagy Lafos igazgató — a költ­ség és önköltség csökkentés­nek köszönhetjük. Az árbevé­tel növelése számunkra nem volt járható út, takarékosab­ban kellett hát gazdálkodni, jobban kihasználni a lehető­ségeinket. A vezetők és a dol­gozók többsége megértette az akkori intézkedések lényegét, s ez sok segítséget ad az idei — jóval magasabb tervek meg­valósításában is. A gyár ta­valy 3,5 millió elektroncsövet készített: 1,073-bajn 7 milliót terveztünk, de a megnövéke- dett piáéi kereslet miatt leg­alább tíz százalékkal szeret­nénk többet készíteni. A több cső, s a véle járó nagyobb be­vétő! —. a ta- .kamétoos gaz­dálkodás mellett — a múlt évinél jobb eredmények lehe­tőségét is jelzi. A kaposvári eliefctroncsőgyár munkásad még soha nem kezdték az évet ilyen jó körülmények között. A központi béremelés és a vál­lalat saját fejlesztése révén 10,8 százáliélkfcal. emelkedtek átlagban a bérek. Az Egyesült Izzó 23 gazdasági egysége kö­zül a kaposvári kapta csak­nem a legtöbb pénzt béreme­lésre. Ez lehetővé tette, hogy a fiatal gyár bérszínvonala nagymértékben közelítsen a n«igwállia1ati átlaghoz. Ezt a jelentős mennviségű pénzt differenciAkan osztották szét- külön vették ttyvelambe a ne­héz munkát védőket, a hiány- sz~ikmákba.o dolgozókat, stöbb műszakosokat. Egy rádá ócsőszerelő bére például havi átlagban 154 fo­rinttal emelkedett. S a gyár­ban ötszáz rádiócső-szereló dolgozik. — A mostani béremelés — mondta az igazgató — körül­belül ötmillió forinttal növeli a vállalati községeket. Ennek a több pénznek a »megterme­lése“ nem okoz gondot. A ma­gasabb terv, a takarékos gaz­dálkodás, s a többi gyár -ré­szére vállalt alkatrészgyártás biztosítja ezt. Az ütemes termelés meg- szerveziését ebben az év­ben már szá­mítógép is segíti az edekitron- osőgyárban. Az Egyesült Izzó a múlt évben kísérte először figyelemmel a gyáraik közötti kooperációt számítógép segít­ségévei. Az egyes gyárak ve­zetői naponta tisztában voltak azzal, hogy időben elkészítet­ték-e a terméket, vagy meg- ikaptáik-e a másik üzemitől az alkatrészt? Ebben az évben tovább léptek: a gyáron belüli kooperációt, a termelésszerve­zést is számítógép végzi. Mit jelent ez az ébektrorucső- gyárbam? Azt, hogy naponta hasonlítja össze a gép a keres­kedelmi igényeket és a terme­lést, »megmondja«, hogy me­lyik termékekből szállítottak többet a tervezettnél, illetve maradtak le. Naponta kimu­tatta, hogy milyen a program- szerűség. A számítógépre való átállás e hónap végére fejeződik be. Ettől kezdve a komputertől lehet megkérdezni, hagy az egyes üzemrészekben milyen szabad kapacitások vannak, s nüit 'kell termi artriiak érdeké­ben, hogy határidőre a meg­rendelőnél legyen a készáru vagy az alkatrész? Választ ad arra a kérdésibe is, hogy hol (kicsi a kapacitás, előrelátható­lag hol lesz szükség túlórára s milyen mértekben ? Lehetősé­get teremt a különböző variá­ciók kidolgozására, a terme­lés jobb megszervezésére.' — A legfontosabb eredmény talán az lesz, hogy lehetetlen­né teszi a magyarázgatást: fie- kétén-fehiéran megmondja, mit lehet és kell tenni, s ezzel elejét veszi a vitáknak, hogy miént nem lehet valamit meg­csinálni. A szervezett termeléshez természetesen a korábbinál nagyobb szervezettségre van szükség a gyáron belül is. Az igazga­tó így fogal­maz: A szá­mítógép mun­káját csak akikor lehet igénybe vermi, ha megfelelően szervezzük az adatszolgáltatást. Mindenek­előtt pontosan kéü ismerni — és a gépbe betáplálni — a ténylegesen meglevő kapaci­tást, az amyagnormákat, s fo­lyamatosan átvezetni a válto­zásokat. Csak ilyen körülmé­nyek között várhatjuk, hogy biztosítsa a megfelelő haté­konyságot. A számítógép gyors, pontos információkkal szolgál, s ez lehetővé tette azt is," hogy a kaposvári éLektromcsógyár az idén megduplázza a termelé­sét az adminisztrációs létszám növelése nélkül. Mimikájuk azonban alapvetően megválto­zik. Nagy Lajos igazgató mondta: — Akik az adminiszt­rációban dolgoznak, nem . a rubrikák kitöltésével foglal­koznak majd, hanem érdemi, elemző munkát végeznek. Ez hasznos a vállalatnak es az egyénnek is. Eercia Imre Vörös vondorzósziót- kapott a húskombinál- KISZ-szervezete Ünnepi KISZ-taggyűlést tartottak tegnap este a Kapos­vári Húskombinát fiataljai az ÉDOSZ művelődési otthonban. A KISZ megalakulásának 16. évfordulóját ünnepelték, s azt, hogy a KISZ központi bi­zottsága vörös zándorzászló- val tüntette ki KlSZ-szerve- zetüket. Az ünnepségen megjelent többek között Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára, Stier Sándor, a KISZ kb tag­ja, a megyei KISZ-bizottság első titkára, dr. Banke Antal, az Állatfargalmi és Húsipari Tröszt vezérigazgatója. Balázs Nándor, a KISZ me­gyei bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet, mél­tatva forradalmi hagyomá­nyainkat. Ezután a KISZ kb vörös vándorzászlaját Stier Sándor adta át a tagságnak. A húskombinát fiataljai ke­mény munkával érdemelték ki ezt az elismerést. A tanulás­ban, a termelésben, a társa­dalmi munkában nagy ered­ményeket értek el. A hús­kombinát kezdeményezte az óvodaakciót, szocialista szer­ződést kötött a Vörös Hadse­reg úti általános iskolával, szocialista brigádjai támogat­ják a Zója nevelőotthont. A legsürgetőbb feladatok megol­dása érdekében pedig többször szervezték kommunista mű­szakot Internacionalista kötelezett­ségükről sem feledkeztek meg a fiatalok: véradást szerveztek a vietnami nép megsegítésére. Szoros kapcsolatot tartanak Mongóliával: szákembercse­révél, fölszerelésekkel támo­gatja a vállalat a távoli Dar- hánban fölépülő húsüzemet. A KISZ fiatalok példás mun­kájukkal elősegítik a húskom­binát fejlődését is. Tanmű­helyit építettek az ipari tanu­lóiknak, s az ő beilleszkedésü­ket külön gonddal figyelik. A .szórakozási lehetőségek meg­teremtése, a lakáskörülmények javítása is'fontos, ha azt akar­ják, hogy jól érezzék magukat dolgozóik. Társadalmi munká­ban teháit klubot építettek, s KlSZ-lafcásakció keretében pedig negyven lakást adtak át a családos fiataljaiknak. Ostoros István, a vállalat igazgatója meleg szavakkal köszönte meg a fiatalok segí- tőkészsógét a termelésben s a legjobbaknak Kiváló dolgozó kitüntetésit és jutalmakat adott át Galamb László, a KISZ városi bizottságának titkára pedig a KISZ kb dicsérő okle­velét nyújtotta át Balogh Fe­rencnek — eddig végzett mun­kájáért. A vörös vámdcraászflót Zol- nai Sándor, a vállalat KISZ- csúcsvezetőség titkára . kö­szönte meg. S végül a továb­biakban is olyan munkára kérte a tagságot, hogy ez az el­ismer és ne csiak átmeneti si­ker jele legyen, hanem a zász­ló véglegesen maradjon. Az ünnepségen a Fomómun- kás Kisszínpad Petőfi-műsorá­val kedveskedett a vállalat KISZ-fiatalságának. AZ Új TANÁCSTAGTÓL IS FÜGG Lesz-e út a Yasad-hegyen? .. Jelentős fejlesztések az Üvegipari Művek gyáraiban Jelentős műszaki-fejlesztési programot valósítanak meg az idén az Üvegipari Művek gyá­raiban. Az orosházi és a sa- jószentpéteri üveggyár egy-egy nagy teljesítményű olasz kon- zervüveg- és palackgyártó gé­pet kaip, Salgótarjánban pe­dig üzembe helyezik art az automatikus kehelygyártó gé­pet, amely núinz&konkátM 1&— 20 ezer kehelyszerű poharat készít a lakosság és a vendég­látóipar részére. Az idén feje­ződik be az orosházi síküveg­gyár építése, az év végén sor karül a próbaüzemelésre, s jövőre az üzemszerű munkára, amellyel évente 9.5 millió négyaetmétér táblaüveget ad az crssasoak m gyár, A VASAD-HEGYNEK hsak a neve hegy — magasságát te­kintve még dombnak is csu­pán jóindulattal nevezhető. Az öreglaki domboldalban meg­húzódó házak lakói mintegy százötven -százhat varan a va- sad-hegyiek, vagy ahogy itt nevezik, a Kispokoi környékén lakók. Kiss Istvánnal, a Hazafias Népfront élnökévél ballagunk végig a sáros úton, hogy részt vegyünk jelölő gyűlésükön. A domboldalban szépen rendben tartott házak, villanyvilágítás — csak az üt... Az bizony csak gyaiogoiásna alkalmas. •— Ezt majd biztosan szóvá, teszik — mondja Pista bácsi. Ez az út a vasad-hegyiek nagy fájdalma. Nemrég épült, tágas ház éLőtt állunk meg. Itt laknak Kéne­séi Jánosék, akik egyik szobá­jukat már berendezték »,gyű­lésteremmé«. Föltehetően a ház összes székét behozták, a heverőket pedig ügy rendezték el, hogy azokon is lehessen ül­ni. Hét órára, miniden széknek, minden ülőalkalmatosságnak gaizdája lesz; először egy fia­talember jön a szomszédból, azután egv idős bácsi botjára támaszkodva, ismét két fiű — az egyik szabaóságos katona, de ő képviseli háza népiét —. majd a többi utcabeli. Kene- seiék mindenkit szívesen fo­gadnak. A népfrontelnök ismerteti azokat az eredményeket, ame­lyeket két év alatt ért el a falu. Baráti-hegyen 1100 folyó­méter járdát építettek. Bőví­tették a víz- és villanyhálóza- i tot. Köve&út kiéstüllt ott. ahol , nem vadít eddig, Estembe jut,j amit délután a tanácselnöktől hallottam, öreglakon az elsők között épült törpe vízmű a já­rásban. Az utóbbi években 13 lólométer járdát építettek. Mo­dern higanygőzlámpákat he­lyeztek el a főutcán. A ta­nácselnök azt is elmondta, hogy a külterület közművesí­tése többe került, mint az egész falué. Barátit — a má­sik külterületet — épjáen az utóbbi két évben közművesí­tettek. Pista bácsi a község fejlesz­tési tervét is ismerteti a jelölő gyűlés részvevőivel. Utána kis csend következik, majd szinte egyszerre kér szót mindenki. — Hát a vasadi út? — Mi megint kimaradunk? Két éve ígérik... Pista bácsi rám néz. Ugye megmondtam? — Emberek. Én itt voltam két évvel ezelőtt is a jelölő gyűlésen. Akikor is megbeszél­tük, hogy az út építéséhez földmunkát, mégpedig társa­dalmi munkát kell végezni Amíg az 'útépítést akadályozó fákat ki nem vágják, a göd­röket el nem egyengetik, s a^ út vonalába eső kerítéseket beljebb nem. viszik, a tanács nem tud utat építeni — ma­gyarázza higgadtan, csendes szóval. — A tanács hozatott már sa­lakot is. Az is csak az út egy részéig volt elég ... — Vannak ám olyanok is. akik nem akarják beljebb vin­ni a kerítést. , — Pedig először magúk kö­zött kell megegyezniük... A fiatal Darabán Gyula kért szót: — Én azt mondom, fogjunk ossae fiatalok, ómegák, hívjunk egy földgyalut, az majd elvég­zi a munkát. Hozzá csatlakoznak a töb­biek is. ■ Pista bácsi újra elmagya­rázza: — Először kézzel kell el­egyengetni a talajt. Utána a tanács már hozat földgyalut — Akkor pedig nekünk kell összefogni, mert anélkül nem megy — zárja le a vitát egy kék kendős fiatalasszony, aki eddig nem nagyon szólt bele a vitába. A jelölésnél rá, Bokor Já­nosáéra tesz javaslatot a nép- 'rontelnök. A vasad-hegyiek megszavazzák. Bokám é — Marika — meg­köszöni a bizalmat, azután á második vaigy harmadik mon­data: — Hált akkor most. hogy így együtt vagyunk, megbeszélhet­nénk, mikor kezdjük egyen­getni az utat. Megállapodnak, hogy még az április 15-i választás előtt pekilétoak. HAZAFELÉ együtt megyünk Marikával az úton.. Elmondja, Hot háztartásban dolgozik, amióta férjhez ment. Szívesen vállalja a tanácstagi megbíza­tást, ha megválasztják. Most már a férjének sincs kifogása a közéleti tevékenység ellen. A villainylámpa alatt búcsúzunk. — Tudja, jó lenne ezt az utast megcsinálni. Augusztusra várjuk a gyerekünket, ö már ió úton járhatna az iskolá­ba.... Simon Márta SoB°SYÍ Nípldp ¥

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents