Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-11 / 35. szám
Falu a rengetegben Ä térképen nem jelölik Vietnam egy évtizede 1964. augusztus 2—4: a Maddox és a Turner Joy nw fi amerikai rombolók tüzet nyitnak a VDK torpedónaszádjsúra, Johnson elnök a tényeket meghamisítva a VDK-t vádolja a Bányáit a kis tói is elzárja a világtól. Nem is próbáljuk megközelíteni a rövidebb úton, Báirdibülkk felőli. Hogy a Volga ne ragadjon bele a sárba, a hosszabb utat választjuk: huszonhat kilométer a zselici erdő jól (kiépített útján. Beérünk a télbe. Az erdei út fehéren kapaszkodik fölfelé a dombok' között A délelőtti nap ragyogóvá fényesíti. Apró zselici települések bukkamnak föl a kopasz fák rengetege mögül. Mároaidó, Visnye, Denna. A tisztásom farakások. Beljebb pihenőhely a kirándulóknak, itt van a Mátyás-kút. Tábla hirdeti, hogy valamikor a nagy király ivott belőle egy vadászat alkalmával. Az erdei út végén megáll a kocsi. Innét már csak gyálog mehetünk tovább. A járdán — ha 'nem is száraz lábbal, de bejutunk a faluba. Mellettünk tengelyig süllyed egy lovas kocsi a kátyúba. Ha kininimairad, akikor is bán. ja, ha bennmarad, akkor is bánja — mondják a bányai emberék. Miért? Ez a falu mindig is távol volt a világtól. Közigazgatás szerint a bárdudvarnoka tanácsihoz tartozik. Ha valakinek bármilyen elintéznivalója van — ha csak egy 1 akiásbejelentő is —, föl kell ülnie a vonatna, és beutazni — ahogy itt mondják — Bárdra. Sokan elköltöztek a faluból az utóbbi években. Legtöbben Kaposvárra, ds akadt olván Is, aki Kadartcútom, vagy Kapós - mérőbem vett házait A 78 éves Ménes éli Józsi bácsi, aki 1948-ban a falu elöljárója volt, meséli: — Jól emlékszem, abban az évben kétszáznegyvenen laktak Bányán. Pontosan annyi férfi, mint amennyi nő. Most százhetvemmyólcan élnék itt A lakosság nagy része a termel őszövetkeaetben és az erdőgazdaságban dolgozik. Körülbelül ötvenien — a fiatalok [ valamennyien — járnak be a megyeszékhelyre, és a Kaposvári Ruhagyár kadarkút! telepére dolgozni. Végigmegyünk a falun. Ta- : karos házak a domboldalon. A feljiárat csúszós agyag. Egy, ■ vagy két ablak néz az utcára } — majdnem minden második tetőn tévéantenna. Sok a régi ház, az utolsó -új« 1960-ban épült. Láttunk félig lebontott, de egészen jó állapotban levőt is. Horváth Istvánná, a tanács vb egyik tagjának a felesége mérgesen kifakad, ami'-o:- ar- ! ró! beszélgetünk, hogy miért hagyják el az emberek a községet. — Fáj az ember szíve, amikor látja, hogy erős, jó házakat bontanak le azért, hogy elvigyék az anyagot Mérőbe, Ka- diarkútra, és ott építsék föl. Hát van ennek értelme? Hallottam én már olyat is, hogy valaki azt mondta: Alig várom már, hogy ne Írelljen azt mondanom: bányai lakos vagvok Tudja, nagyon mérges lettem Hát szégyen ez? Azt persze elfelejtik, hogy innen élnek Mert a zöldségtől a csirkéig mindent, itt termelnek nekik t, szülők. Én bizony nem mennék el innen. Meg lehet itt élni — mindig is meglehetett Igaz, kiesik a forgalomból, s a fiata- lóknak kevés a szőraikozási lehetőség. de ha kövesutat kapnánk, akkor mindjárt köny nyebb lenne. — Az idén ígéretet kaptunk a tanácstól, hoigv meglesz. Már kint voltak a KFM-től fölmérni. Bizony nagyon kellene — erősíti miéig felesége szavait Horváth István. A művelődési ház a falu szélén áll. Egy nagy terem, benne székek, lócák, asztal. A fal frissen meszelve, négyszínűre. Átüt rajta a nedvesség. — Nagyon sókat dolgoztunk rajta — mondja Pintér Zoltán KISZ-titkár. — A tsz egy évig gabonát tárolt benne, akkor Szibéria kőolajfolyama Világviszonylatban egyedülálló teljesítményű és hosszú olajvezeték készül el 1973-ban a Szovjetunióban. Az új- vezeték utat nyit a szamotroli olaj előtt a Volga-vidék feldolgozó- üzemeibe és tovább a Barátság vezetékrendszeren át, az európai szocialista országokba. Szamotlor egyedülálló olaj- lelőhely Nyugat-Szi'bériában. 1975-ben ez a tajgai olajmező már 70—80 millió tonna olajat ad (1971-ben 14,5 tonnát termeltek ki). Az új, föld alatti fővezeték hossza 3100 kilométer. Nagy áteresztőképességét az 1220 milliméteres csőátmérő biztosítja. Az olajáradat gyorsan mozog majd: a vezeték vonalán ugyanis 24! nagy teljesítményű szivattyú állomás létesítését tervezik. ment tönkre a fáL Amikor kiköltözött belőle, nekiálltunk rendbehoend. Pénzünk nem volt, úgy hordtuk össze az anyagot otthonról, meg gyűjtöttünk is pénzt, hogy a hiányzó anyagot meg tudjuk venni. Szinte minden fiatal itt dolgozott — Bogdán Tibi, Lengyel Feri, Czanka Vali, Fehérvári József a legtöbbet. — A tetőt mi segítettük megcsinálni, mert az eső is beesett volna — egészíti ki a beszámolót Zoli édesapja. — A faluban mindenki melléjük állt, segített. Megérdemlik ezek a gyerekek. — Mit csinálnak itt a fiatalok? — kérdezem a KISZ-tit- kártöl. — Inkább csak este meg vasárnap vagyunk itthon. Ilyenkor összejövünk, bált rendezünk, majdnem minden héten, színdarabot tanulunk. — 1972-ben alakúit a KISZ- szervezet — mondja Bogdán György, a járási KlSZ-bizott- ság munkatársa. — Valamany- nyien akkor végezték el az általános iskolát. Azóta hallatnak magukról. A művelődési ház építésén körülbelül hatszáz órát dolgoztak, sportversenyre neveztek. A Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő legjobbjai között ott voltak a bányaiak. Pedig egyetemet végzettek is indultaik a versenyen. Az udvarok többségében a nagy házak mellett ott a kis ház — a nyári konyha. Oda húzódnak egész nap .— ott végzik a »piszkos« munkát, ott főznek eleséget az állatoknak. Aztán este bemennek a nagy házba. Amikor végigmegyünk az utcán, és afelől érdeklődünk, hogy melyik házban ki lakik, kísérőink gyakran mondják: itt is két öreg lakik, ott is... Bemegyünk a falu legöregebb házaspárjához. Idős Boj- tor József 92, a felesége 80 éves. Terus néni négy évvel ezelőtt még összepakolta a vinnivalót a vékába, és beutazott vele a kaposvári piacra. — Bánja is a lábam — mondja. — Most már nem bírnám. — Hívott minket a fiam Kaposvárra — szól Józsi bácsi. — Azt mondta, apám, az egvik szoba a maguké lesz, csak jöjjenek. De hát mát csináljak én ott Nézzem a falakait? Mi már itt maradunk. Majd oda a domboldalra megyünk ki — mutat a temető felé. Bárhová mentünk Bányán, lépten-nyomon előkerült egy név, Czakónéé. Amikor érdeklődtem, ki ismeri jól a falut, azt mondták, Czakóné. Ki tanítja be a színdarabot, Iá a könyvtáros, Czakóné. Czakó Sándorné alacsony, mosolygó, szelíd tekintetű asz- szony. A tsz-be>n dolgozik. Ha nagy szavaikat akarnék használni, azt mondanám — a falu lelke. Miért van annyi társadalmi funkciója Bányán? — Azt szeretném, ha mdm- denlká elégedett lenne. — Mi ennek a föltétele T — A kövesüt. Az a legfontosabb. Akikor talán nem mennének el annyian innen. Könyvtáros. Kapásból mondja. hogy a múlt évben 1144 könyvet kölcsönzött. 67 olvasó. Szerinte még többen is olvashatnának. — Hogy lett könyvtáros ? — Kitűnő tanuló voltam még a nyolcadik osztályban is. A tamitó úr. aki régen tanított itt, emlékezett rá, hogy menynyire vonzódom a könyvekhez, hát rám bízta. Nagyon szeretek a könyvtárba járni. Ott pihenem ká magam. Ha nincs kölcsönző, olvasók. — A fiatalokkal miért foglalkozik? — Nekem is vwn három lányom. A legnagvobbik jó szavaló volt Kadarkútón, az által ános iskolában. Azt szeretném, ha ezek a gyerekek itthon találnák meg a szórakozást, a hasznos időtöltést. — Nem nehéz velük foglalkozni? — Nem. Jó gyerekek. Bánya. Miért? Az ftttafcók véleménye megoszlik. Méneséit Józsi bécsi szerint — akinek ősei 1800-ban költöztek ide —, azért, mert valamikor ez a terület hamubánya volt. Faszenet égettek, annak a hamuja rakódott le a földbe. Mások szerint agyagbánya volt itt, a harmadik variáció, hogy sóbánya. (Ennek valószínűsége a legkevesebb.) Somogy térképén nem jelölik a falut. Itt van a város közelében, a zselici dombok között. Itt valamivel tovább tart a tél, mint a városban. Simon Márta FEKETE GYULA ^ A fiú meg a katonák 35. Élénken elképzelte, ahogy legurik a villamosról a partizán — Rezső bácsi azt mondta: suhanc —, olyan nagyobbacska fiút képzelt el, sildes sapkában, foltozott ülepű, imitt-amott rongyos nagdrág- ban... Szétnyílik a kabátja, ahogy szalad, kilátszik most a derékszíja is, rajta a tőr meg a tölténytáska... A . pisztoly éppen nincs nála (mert ha nála volt volna a pisztoly, akkor minek szaladt volna el?). Menekül a partizán, kiabálnak a járókelők: — Fogják meg! Fogják meg! ö ledobja a nagykabátját, lerúgja a bakancsot, és sebesen, mint a szél, a nyomába ered. Jó futó a partizán fiú, és előnye is van; szaporán csattog a bakancsa a kövezeten. Nehéz ám az a bakancs, és akármilyen jó futó, ő mezítláb mégis utoléri az utca végén, és egy ügyes gánccsal összeakasztja a bokáját. Mire a partizán elterül a lc<v*V',W*,’!'n. nvnt a béka. Nagyot puffan a hasa, ahogy elvágódik, és már ott, fektében a tőre után kaparász. Odaérnek akkorra az emberek is, ráesnek vagy hatan, ütik-verik, kicsavarják a kezéből a tőrt. És trappolva jönnek az aszfalton a nyilasok. Elől a tuskófejű. S azt mondja: — Nem simogatni kell ezt, emberek, hanem így kell ezt ni!... És hozzálát a puska tussal. Gyűlik eközben a tömeg, ea mondogatják: — Ez a gyerek fogta el! — Még ilyet! — Nézzék már! A földből ki se látszik... — Rendes gyerek ez, rbondtam én. — S a nyilas parancsnok elviszi magával a pártházba. És választhat a raktárban derékszíját, tőrt, akármit.. Pisztolyt nemigen adnak gyereknek. De kitüntetést lehetséges, hogy adnak. Olyat, amit civilek is kívül, a nagy- lajbin szoktak viselni... Kicipeltek egy díványt a fűtetlen konyhába, s őt oda fektették le. — Te csak aludd ki magad, korán lesz holnap ébresztő — mondja a nénje. — Mi még beszélgetünk Rezső bátyáddal, csak nem tudnál tőlünk aludni. Pedig nagy út előtt állunk, te csak aludd ki magad jól... és csavargózzál be a pokrócba, ki ne takarózzál... Alá ja gyűrte a takarót mindenfelől, és magára hagyta a sötétben. Ez, hogy őt a konyhába kideportálták kíváncsivá tette. Megfeledkezett a partizánról is. Most búcsúzkodnak ezek? Vagy reggel búcsúzkodnak majd?... Nem említette Rezső bátyja, hogy éjszakára vissza kell mennie. Figyeltfe egy ideig a jrutto- góra fogott beszédet, majd a kitartó neszeket odaátról. Aztán megúnta a figyelést, megint a partizánhoz s a kitüntetéshez kalandoztak a gondolatai. 19. Azt a falut, amelyet tegnap látott, elkerülte a kövesút. Szemmel tartotta a felhíguló távoli ködöket, de nem látta a következőt. Deleiére hajlott már a nap, amikor egy' emelkedőre fölérve megpillantotta a völgyben. Igaz, nem haladt úgy, mint tegnap. A kutya folyton elka- lamolt, hajkurászta a pockot meg az ürgét. Sőt egy nyúl után olyan messzire eliramodott, az erdőszélig utána kellett mennie. Sokáig szólogatta, míg a sűrűből előkerült. Ma már kevesebben jöttek szembe az úton menekülők. Gyalogos csoportok alig jöttek, és elég ritkán az autók is. Az ágyúzás észrevehetően közelebbről hallatszott, mint reggel Bár az igaz, reggel óta ő is sokat haladt. »Ha akkor Magda nénémé- ket nem találom meg — gondolta —, azóta bőven otthon lehetnék.« »Mi az hogy. Hiszen még velük voltam, amikor Henrik újságolta, hogy Miskolc kaput. Akkor pedig én rögtön utána hazamehettem volna. Tudom most már, melyik az állomás, onnan hazáig elvisz a vonata« »Igaz, Pestről is hazamehettem volna. Mondta a házmester, hogy jár a vonat arra, mehetek, ha akarok... Nem is tudom, maért nem mentem haza Pestről.« »Édesanyámat sajnálom a legjobban... ö azóta, szegény, biztosan halottnak vél. Talán már harangoztatott is értem... ó annyi most a halott a front miatt, hogy akár mindennap csendíthetnek valakiért ...« »Édesapám is sajnál, meg lehetséges, a lányok is, de édesanyám bánkódhat a legtöbbet. Hogy éppen a fiával járt így. Pedig hányszor el-, mondta: hat lányom van meg egy fiam; erre az egy szem fiúra kell a legjobban vigyázni ...« »Nem lehet már messze a határ, érzi ez a kutya. Neki ez a hazája, onnan kezdve meg idegen ország, azért nem akar jönni. Pedig szeretném valahogy elcipelni hazáig ... Az egész faluban senkinek nincs idegen kutyája. Még Acsay tekintetes úrnak sincs.« (Folytatjuk.) * »tonkini iincldens«-éi't. Augusztus 7-én Johnson felhatalmazást kap az amerikai kongresszustól a légi háború és a szárazföldi hadműveletek eszkalációjához. Csaknem egy évtized telt el a nevezetes dátumok óta, ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a világ legnagyobb imperialista hatalma megértse: itt olyan erőkkel áll szemben, amelyeket fegyveres erővel nem törhet meg. Tanulságos ennek az egy évtizednek néhány epizódját fényképekkel felidézni. Ilyen katonai célpontokat támadtak az amerikai terrerbem- bázók a VDK-ban. Az egyik hanoi kórház az amerikai légitámadás után. l Amire a támadók nem számítottak: a VDK légvédelme sorra semmisítette meg a támadó amerikai repülőgépeket. Női milicista az egyik lelőtt amerikai gép pilótáját kiséri a gyűjtőhelyre. előtt B—52-es amerikai hadászati bombázó Hanoi egyik kerületében. I
