Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-07 / 31. szám

Főlsri István (1923—1973) Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Fábri István elv­társ, a megyei pártbizottság tagja, a megyei tanács általá­nos tanácselnök-helyettese, a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának alelnöke 1973. február 6-án munkája végzése közben autóbaleset következtében elhunyt. Temetése 1973. február 10 -én, szombaton délelőtt 11 óra­kor lesz Kaposváron, a Keleti-temetőben. MSZMP Somogy megyei Bizottsága Somogy megyei Tanács Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottsága Sokoldalú, nagy munkabírá­sú, széles látókörű embert ra­gadott el a halál. Felelős be­osztásában az utolsó nap is terveket készített, ügyeket in­tézett. Munkája mindig szoro­san kapcsolódott Somogy gaz­dasági életéhez. Jelentős részt vállalt a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésében, felelős­séggel segítette a fiatal szövet­kezetek megerősödését, a me­gye általános fejlődését. Fábri István 1923. május 6-án született a Kisbárapáti- hoz tartozó Bári-pusztán. Ka­posváron érettségizett, azután a kisbárapáti körjegyzőségen, majd a párt lapjánál dolgozott. A gépállomások megalakulása után könyvelő a megyei köz­pontban. Később a Földműve­lésügyi Minisztérium revizora, majd a Szentendrei Gépállo­más igazgatója volt. 1957-ben került vissza Somogyba. A megyei tanács pénzügyi osztá­lyán dolgozott, majd a Gép­állomások Megyei Igazgatósá­gának üzemgazdasági osztályát vezette. Később a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályán a tsz-főkönyv élői teendőket látta el 1064-tői a megyei pártbizottság apparátusában dolgozott. 1967-tól a mezőgaz­dasági, 1970-tól pedig a gaz- j daságpoiitikai osztályt vezette. Sokat dolgozott és sokat ■ ta­nult. A Keszthelyi Agrártudo­mányi Főiskolán szerzett ag­rármérnöki oklevelet. A mező-j gazdaság és az élelmiszeripar j közgazdaság! ás vezetéseimé-' lett kérdései foglalkoztatták, j Eredményes munkát végzett a j szövetkezetek megsaiárditásá- I ban, a kedvezőtlen adottságú ; tsz-ek munkadijazási rendsze­rének kidolgozásában és beve­zetésében. Érdeklődési köre kiterjedt az egyéb területek gazdasági és gazdaságpolitikai kérdéseire is. A mindig nyugodt, meggyő­ző érvekkel vitatkozó embert Haas. Sp pp émI 1970-ben választotta meg álta­lános tanácselnök-helyettesé­nek a Somogy megyei Tanács. Betöltötte a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának alelnöki' tisztét is. Munkáját többek között a Munka Ér­demrend arany és bronz foko­zatával ismerték el. Megkap­ta a Tegyünk többet Somo- gyért! kitüntető jelvényt is. Sokam isimerték megyeszerte és tisztelték közvetlenségéért, következetességéért Otthon érezte magát a megye fal­vaiban, a szövetkezetek tagjai közül sokan köszöntötték sze­mélyes ismerősként. Hivatali elfoglaltsága mellett is mindig időt szakított arra, hogy rend­szeresen találkozzon azokkal az emberekkel akikért dolgo­zott. Felelős beosztásában is mindig egyszerű ember ma­radt aki megértette és ma­gáévá tette a megye lakóinak gondjait, bajait, és osztozott örömükben. Derűs mosolya, életkedve, alkotó energiája feledhetetlen marad. Májusban lett volna 50 esz­tendős. Korai tragikus halálá­val nagy veszteség érte a me­gyei pártbizottságot, a megyei tanácsot és a Hazafias Nép­front Somogy megyei Bizott­ságát. Emlékét kegyelettel őrizzük! Több árut a kisgazdaságoktól raeg­Nemrég készítették el a nagyatádi áfész termeltetési és felvásárlási üzletpolitikájának irányelveit 1973-ra. A szövet­kezet évről évre nagyobb gon­dot fordít a kisgazdaságok termelésének szervezésére. "Ez a törekvés már a múlt évben jelentős eredményeket hozott Az elképzelésekről Varga Já­nos felvásárlási osztályvezető tájékoztatott. — Milyen eredményeket hozott az 1972-es esztendő? — összesen 111 vagon árut vettünk meg a kisgazdaságok­tól, és 4,5 millió forint érték­ben vásároltunk gyógynö­vényt, csigát és egyéb termé­ket. Fontosnak tartjuk, hogy a két évvel ezelőttihez képest megháromszorozzák a burgo­nyafelvásárlást, amely 32 va­gon volt. A zöldségféle az 1970. évi 16 vagonról 36 va­gonra emelkedett 1972-ben. Különösen az uborka termel­tetésében volt nagy fejlődés,' A gyümölcsfélvásárlásba szólt bele talán legjobban az idő­járás. Az utóbbi három évben 12,5, 24, illetve 14 vagon volt a felvásárlás. 1972-ben alig volt alma és meggy. A bab- termelés lassan terjed a terü­letünkön. — Mit tartalmaznak az 1973. évi tervek? — Üzletpolitikánk, elképze­léseink készek. Talán úgy mondhatjuk, fő célunk, hogy mérsékelt haszonnal több árut vehessünk meg a kisgazdasá­goktól. E célokért igyekszünk sokat tenni. A szervezést már az ősszel megkezdtük. Legna­gyobb gondunk a burgonya termeltetése. Sajnos körze­tünkben, Háromfán a múlt év­ben a termelőszövetkezet egy­általán nem termelt burgo­nyát. Ügy hallottuk, ez évben Taranyban is beszüntetik má­sodik kenyerünk termelését Pedig korábban ez a két köz­ség a burgonya nagy tömegét adta. Ebből következik a mi feladatunk. Termeljenek több burgonyát a kisgazdaságok. A vidékünkön legelterjedtebb a kisvár dal rózsa fajta, ebből van a gazdáknak vetőmagjuk is. 1974-re már más fajtát ho­zatunk vetögumónak. A fel­vásárlással szeretnénk elérni, a 40 vagont Bár valamennyi községünkben hagyományai vannak a burgonyatermelés­nek, a legtöbb mennyiséget Háromfáról, Lábodról és Ri- nyaszentkirályról várjuk- Lesz előhajtatott korai burgonyánk is. — Várható-e a zöldségter­melés emelkedése? — A zöldségből 4 vagonnal többet, 40 vagonnyit akarunk megvenni. A primőr termelé­sét 20 fóliasátor segíti 1620 négyzetméteren. Három sza­kaszban hónapos retket, pap­rikát és paradicsomot, vala­mint a sátrak áttelepítése után uborkát termelnek. Babból 200 mázsát, tojásból 12,5 va­gonnal tervezünk, összességé­ben a tavalyinál 20 vagonnal több, 130 vagon árut szeret­nénk megtermeltetni, felvásá­rolni. — Milyen támogatásban ré­szesítik a termelőket? — Jelenleg 100 000 forint előlegünk van a termelőknél az 1973-as évre. Vetőmagot, palántát, facsemetét, szőlő- oltványt, műtrágyát, növény­védő szerékel kisgépeket, szerárukat, kertészeti eszközö­ket adunk a termelőknek. Ezek egy részét csak a terme­lésből kell majd kifizetniük. A kisállattenyésztést naposba­romfival, tenyészállatokkal, takarmánnyal, táppal segítjük. A termelőszövetkezetektől je­lenleg 15 hold földet bére­lünk zöldltakarmány termelé­sére. A területet várhatóan 5 holddal növelni tudjuk ez év­ben. A tíz szakcsoportunkba tömörült 380 tag részére szak­oktatást szervezünk, tanácso­kat és szakirodalmat adunk részükre segítségül. Február második felében egy tanácsko­zást szervezünk. Szeretnénk elérni, hogy az ide meghívott termelőszövetkezeti szakem­berek, töonegszervezeti veze­tők a saját területükön támo­gassák, segítsék a termeltetés nagy munkáját. Ez csaik elő­nyökkel jár. A háztáji és kis­gazdaságok jövedelme növek­szik, szorosabb lesz az együtt­működés a termelőszövetkeze­tek és az áfész-ek között. Több lesz a megtermelt áru — és ez a legfontosabb, nemcsak helyi érdekekből, hanem népgazda- .sági szempontból is — fejezte be Varga János. D. Z. Repülőgépek az őszi kalászosok felett Az előirt javítási és karban­tartási munkák után vissza­tértek állomáshelyükre, Buda­örsről a repülőgépes növény­védő állomás brigádjai. A hódmezővásárhelyi bázis kör­zetében — amely Csongrád megyén kívül Bács és Békés egy részére is kiterjed — 13 gép állomásozik. A »légi föld­művelők" helyenként már munkához láttak: az őszi ka­lászosokra vittek néhány for­dulóban műtrágyát A brigá­dok töbhségénék a felszállását azonban még akadályozza a köd. Csak akkor emelkedhet­nek a levegőbe a gépek, ha két kilométer távolságra el le­het látni. Szaporodott a nagy teherbírású AN—2-es típusú szovjet gyártmányú repülőgé­pek száma. A korábban hasz­nált gépek mindössze 5 mázsa hasznos terheléssel szálltak fel az AN—2-asek viszont 15 mázsa teherrel emelkednek a levegőbe. Utazó munkásokkal be­szélgettünk a vasútállomáson, mellőzve minden formaságot, bemutatkozást — a megbecsü­lést feszegettük, közben szinte észrevétlenül a közgondolko­dás vizeire eveztünk. Hogy mi benne a fonák, hol, milyen helyietekben nevezhetjük egészségtelennek, a közre néz­ve éppenséggel károsnak. Gyakran föltesszük egymás­nak például a kérdést: meg­becsülnek, elismernek? Az új­ságok, a rádió, a tv sarkkér­dése is ez, megközelítő, fölfe­dező igénnyel. A munkásha­talom lényegére utalva hozzá­tartozik ez a napi politizálás­hoz. A közgondolkodás általában jogosnak tartja a kérdés na­pirenden tartását, holott oly­kor bizony sokkal helyénva­lóbb lenne arról érdeklődni: ki miben, mennyiben szolgál rá az elismerésre, egyáltalán rászolgál-e arra, amit kap, él­vez és elfogad. Kérdéseinkről szólva általá­ban elmondhatjuk, hogy azok nem mindig nevezhetők végig­gondolt — fogalmazzuk így — politikus kérdéseknek. Túl gyakran kerül első helyre »kötelesség" helyett a »köve­telés", az »adok" helyett az »adjatok« igénye. Hol burkol­tan, hol nyíltan. Nem csoda te­hát, hogy vannak emberek, akiknek a fejében hovatovább már meg se fordul, hogy ná­A munka szerinti elosztás elvén vél tartozik a társadalomnak, szűkebb értelemben a munka­helyének. Egyedül azzal fog­lalkoznak, mi jár nékik fo­rintban, juttatásban, erkölcsi, anyagi elismerésben. S nincs annál rosszabb, ha az ilyen felfogás eluralkodik. Ismerünk örökké elégedet­len, állandóan panaszkodó embereket, akik éppen a köz­morál hibás értelmezésétől megzavarva a marku­kat mindig tartják, de ahol pluszt kellene nyúj­taniuk, onnét rendsze­rint elódalognak. A munkások többségétől ez a tartás ide­gen, ez a viselkedés számúk­ra ellenszenves. Erről győződ­hettünk meg törzsgárda, szo­cialista brigádtagokkal beszél­getve. S éppen értük, miattuk látszik helyénvalónak a köz- gondolkodás torzulásaira irá­nyítani a figyelmei hiszen ér­demekhez jutni, érdemek nél­kül előnyöket élvezni hangerő árán nem más, mint a csend­ben dolgozó többség megrövi­dítése, megkárosítása. Nyugtalanító lehet egy-egy munkahelyen az olyan elkép­zelés, hogy a nagyobb nyere­ség reményében növelik az árakat. A nyereség talán'való­ban több. de egy dologról Arról hogy az ember nemcsak kere­ső, hanem egyúttal fogyasztó is. Ilyenformán éppen a hibás közgondolkodás következté­ben: amit megszereznek a ré­ven, elvesztik a vámon. Naponta találkozunk pa- I naszkodokkal társaságban, a ■ munkahelyek, a hivatalok, az érdekvédelmi szervek folyo­sóin olyanokkal, akik sérel­mezik, hogy a főnök goromba, részrehajló, -á dolgozónak nincs becsülete". Ilyenkor rendszerint nyomban hajlamo­sak vagyunk a panaszkodóval együttérezni. Arra ritkán gon­dolunk: talán azért nincs be­csülete, mert nem szolgált rá, hogy legyen, s a gorombaság talán annyi csupán, hogy nem nézik el kótetességmulasziá­Szeretunk jöl, akarunk job­ban élni. Természetes emberi törekvés. Nagyon sokan tud­ják, megtanulták, hogy az óhaj kevés. Sült galamb nincs. Ahhoz, hogy több jusson, töb­bet kell termelni, s ez nem szólam: jobban kell dolgozni. Első tehát a munka. Mégis, sokan még mindig fordítva gondolják, valahogy úgy, hogy először jól élni. De miből, ha macs : vmi bőség, bőséget produkáló termelékenység, te­hát: munka. Ez a közgondolkodás egyik fonákja, s erededete talán oda vezethető vissza, hogy azt már megkérdezzük egymástól a gondoskodás jogán és jegyé­ben, »hogyan becsülnek?". De azt még ritkán: »rászolgálsz a megbecsülésre?"­Nem árt ezúttal » idézni -a X. kongresszus hatá­rozatából: »A munka szerinti elosztás szocialista elvét kö­vetkezetesen kell érvényesíte­ni. Elkerülhetetlen, hogy az egyes ágazatok, munkaterüle­tek dolgozóinak átlagos kere­sete között eltérések legyenek.. Minden ágazaton belül is szükségszerű a különbség az egyes dolgozó kategóriák ke­reseti szintje között a szak­képzettségük színvonalától fi­zikai igénybevételüktől és más tényezőktől is függően. A szakmákon belül pedig jelen­tős kereseti szintkülönbségnek kell lennie az egyes dolgozók jövedelmében, begyakorlott­ságuk, tehetségük, szorgalmuk, munkafegyelmük, teljesítmé­nyük szerint. Ennek az eddi­gieknél következetesebben kell megvalósulnia.* Odaadással A fiatalokat váratlanul érte a kérdés. Nein is csodálkoz­tam, hiszen egészen másról beszélgettünk: újságról és hivatásról; módszerekről és az olvasó hangjáról; fele­lősségről és a »kacsák" okairól, derűs epizódokról, életűéről — mindenről, ami az újsággal kapcsolatban érdekelte őket És akkor egy pillanatnyi szünetben felhangzott a kérdés: Mi lelkesít? Meghökkentek egy kicsit, talán azért is, mert nem hagytam időt a gondolkodásra. Jó egy órája beszélgettünk a Boglárka ifjúsági klubban, a teremben hátul már hangolt volna a beatzenekar. Mégsem udvariasságból válaszoltak. A tőmondatok, szavak egyszerűek voltak. Nem idézek macskakörmök között, csak csokorba gyűj­tök néhány választ. Ahány mondat, annyi fiúé és lányé. Mi lelkesét? A dicséret; akármilyen apróságért kapom, lelke­sít. Engem a sport. Engem a versírás. Semmi. Az irodalmi színpad munkája; három éve tagja vagyok. Az, hogy ha ér­telmét, eredményét látom annak, amit csinálok. Engem a természet. Ha örömest szerezhetek másnak. A nemes cél, még akkor is, ha átmenetileg megközelíteni sem tudom. A to­vábbtanulás lelkesítő. A hobby is lehet az, főleg átmeneti sikertelenségek esetén. Engem a tánc. Engem a fiatalság. De ezekről nem szoktunk beszélni... Mi lelkesít? Javarészt középiskolások ültek a Idubban, érdeklődve, kíváncsiskodva; korábban szemérmesen papírra róva kérdéseiket. Szemük nem kalandozott semerre sem, fi­gyeltek. Ügy éreztem, vizsgázom. Szándékosan nem boncol­gattam a kérdés jelentését, nem mondtam él, hogy az a lel­kes. aki valamit teljes odaadással végez, aki valamilyen ügy­gyei, céllal, közösséggel érzelmileg teljesen azonosul, s e kötődés meghatározza cselekvéseit. Most is csak azért emlí­tem, ment kiderült, hogy lelkesíti őket ez a klub. amelynek taigj>ai. Itt töltik szombat estéiket; különböző típusú és hiva­tásé emberekkel találkoznak, egyek az érdeklődésben, a ta­pasztalatszerzés óhajában. Mi lelkesít? Minden, ami szép és jó, ami nemes és az emberért való. Nemcsak a fiatalokról akarok beszélni, bár ők semmiből sem maradhatnak ki. Azt szokták mondani: csak a fiatalok tudnak lelkesedni. Mások görcsösen bizony­gatják, hogy azok sem. Régi öregek, álak tiszteletreméltó múltjukból élnék, évtizedekkel előbbi eseményeket idézget­nek. Természetes, hisz akkor fiatalabbak voltak. Az ifjak egy része azt mondja: könnyű volt nekik. Ne vitatkozzunk most ezen. Azt hiszem: a lelkesedés nem életkori sajátosság, a lel­kesedés az azonosulás akarása és képessége, a tenni akarásé; vágyakozás a munka örömére. Feninköitnek tűnő szavak, jól tudom. De kérem, gondol­ják végig; járuljanak hozzá, hogy bizonyítsak. És nem egy fiatal véleményével hanem egy ötvenen felüli férfi, egy okos parasztember lelkesítő példájával. Róla nem 'beszélni akarok, őt idézni kell. S ha húszszor írtam is arról, amit most 5 mond, sose tehettem olyan szemléletesen, olyan hitelesen és egyszerűségében is megrázó erővel. Szavai sokszorosítva lát­tak napvilágot a termelőszövetkezet üzemi híradójában, de azt hiszem, kevés emberhez jutottak még él. Ezt írja: A tizenegyedik zárszámadást készítettük el termelőszö­vetkezetünk életében. Rö»id ez az idő, és mégis egy új paraszti életforma nehéz kezdetét és sikeres foly­tatását fejezi ki a négy délszláv község életében. A közép­éé kisparasztókból, a hónaposokból és napszámosokból e rö­vid idő alatt egységes paraszti osztály alakult ki. A lakosság egy része munkássá lett, egy töredéke paraszti értelmiségi. Megváltozott falcaink arculata. Népünk igényes lett. Kultu­rált lakásokat építenek, a régi hagyományos bútorok és esz­közök helyett modern bútorok, gépek vonultak be a paraszti lakásokba. A tisztálkodásban is nagy a változás. A régi gya­korlat helyett — amikor csak deréktól felfelé és térdtől le­felé mosakodtunk — fürdőkádas, bojleres, modern fürdők vonultak be otthonainkba. A gyaloglás lassan ismeretlen lesz a falun. Minden háznál személyi kerékpár, motor vagy kis­motor, és átlagosan minden tizedik háznál személygépkocsi van. Manapság a munkaruhákat se foltozzák már, senki sem javít lábbelit. Nyáron senki sem jár mezítláb, pedig a négy délszláv község lakosai valamikor márciustól decemberig mezítláb, decembertől márciusig faklumpában jártak. Ünne­pi öltözködésük modem, a női bundák és a férfi bőrkabátok a régi urak viseletére emlékeztetnek. Betört hozzánk a csú­nya városi és világvárosi divathóbort, reméljük, rövid életű lesz. Élelmezésünk eltér a régi hagyományoktól, konyháink készítményei kalóriától dúsak. Sok töltelékárut, édességet fo­gyasztunk, és csökkent a báb, a savanyú káposzta, a burgo­nya aránya. Megszerettük a terítékes étkezéseket. Mindeze­ket csak azért soroltam föl, hogy emlékezzünk a szegényes múltra, hogy jobban tudjuk becsülni azt, amit két kezünk munkájával teremtettünk...” Es még egy mondat, figyeljék csak: hogyan hívta ez a tsz-elnök a tagjait a közgyűlésre: „Vegyük fel magunkra az ünnepi ruhát; férfi tagjaink borotválkozzanak meg, női tag­jaink elegánsan, ünneplőbe jöjjenek, és örüljünk, ünnepel­jünk együtt.” Mi lelkesít? Szeretném most újra megkérdezni a Boglár­ka tagjait. És valamennyi ükét, akik végigverekedték magu­kat e sorokon. Szeretném újra és újra megkérdezni: tudunk-e azonosulni mindennel, ami szép és jó. ami az emberért való; képesek vagyunk-e lelkesedni, azaz odaadással cselekedni érte? Túl tudunk-e nézni önmagunk sízemélyes érdekein, hogy ezeket az érdekeket is kielégítsük mimdannyiunkévaű. együtt? Nézünk-e avagy látunk is, ahogy vógigmegyünk az utcán, ahogy 'betekintünk egy-egy lakás ablakán, ahogy vé­gigjárjuk a körzői s ahogy visszapillantunk önmagunk ko­rábbi életébe? Mi lelkesít? Gyakran találkozom magyarázatokkal. Ezek ritkán válaszolnak a kérdésre, inkább hiányát »elemezgetik Hogy ugyebár valóban nagyszerűek a mi társadalmi cél­jaink. Lelkesedne is értük az ember, csalihát... Annyi min­den másképp »sikerül", mint ahogy mondjuk; annyiszor lát­ni, hogy a szép szavak, a nemes törekvések elsikkadnak; hogy késve, vagy egyáltalán nem az lesz valamiből, mánt amit elhatároztunk. Hogy lelkesedjen így az ember? Hogy adja teljes önmagát? Miért lelkesedjek ón, ha más nem teszi? Miért éppen tőlem várja el a társadalom? N emcsak az ifjúsági klubban, hanem másutt is sokan mondták: a siker lelkesít. Igaz. De azt hiszem: a hiba, az elilenttnondás, a tévedés, a kudarc is lelkesíthet, ha hiszünk abban, amiért élünk, ha vállalásunk őszinte és nemcsak önmagunkért való, ha erősek vagyunk és képesek az újrakezdésre is. Gondolják csak mag: hányszor fut neki a magasugró, hogy minden idegiszálát és erejét megfeszítve »át­ússzon" a léc fölött. De hisz a cél megvalósíthatóságában, és bízik önmaga erejében, képességében is. Magasra állítattuk a lécet? Érdemes megküzdeni vele. Jávori Béla Sz. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents