Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-06 / 30. szám
ítélet előtt Ügyeletes riporterünk megkérdezte Apró tenyerét csupacsont *rca elé emeli, egy pillanatig ural a képzet, hogy ezzel egész lényét láthatatlanná tette. Hogy megmozdul, látom még, a pici gyerekholmiban is elveszik. Szája sírásra görbül, lecsúszott vastag fejkendője széléig gördülnek a könnyek, s ott, mint egy kútban, eltűnnek. > Embert ölt A férjét, a volt férjét, nem is tudom, hogyan mondjam. Igaz, két vagy három éve elváltak, de egy lakásban maradtak, s az asszony nem nézhette a foszladozó ujjú, piszkos ingeket meg az üres lábosokat — ezért éltek tovább, ahogy a válás előtt. Ez mostanában volt, s az asszonyból a düh szikrája pattan felém, ahányszor az utolsó évekre próbálom terelni a szót. Beszéljünk hát a múltról. — Kilencen voltunk testvérek, de már csak hatan élnek. Otthon semmi jó sem várt rám. szolgáló lettem. Negyvennégyig egy zsidó családnál dolgoztam, de elvitték őket, úgy tudom, a háziurat Pesten agyonlőtték. Igen sajnáltam őket, rendes emberek voltak. Hazakerültem, az édesanyámat ápoltam, mert ellőtték a lábát, amputálni kellett, először térdig, aztán az egészet. — Mikor ismerkedett össze az urával? — Negyvenhétben. Én már betöltöttem a huszonhetet. — Hogyan jöttek össze? — Ahogy faluhelyen szokás, ö legényember volt, én lány, nemigen beszélgettünk, csak megesküdtünk. Az uramnak bazáros engedélye volt, jártuk a falvakat, ott voltunk minden búcsúban meg vásáron, ötvenkettőben elvették az engedélyt, az uramból fuvaros lett. Ettől kezdve igen sokat ivott, ötvennégyben vagy ötvenötben, nem emlékszem már rá, én megkaptam a papírt, hogy bazározhatok. Éldegéltünk, s amit lehetett, félreraktam. Az uram kevés pénzt adott, csak az italra meg a nőkre költött. De hiszen miért beszélek én erről? Mielőtt lementem a cellába, végigolvastam a per anyagát. A nyomozótiszt alapos munkát végzett, jegyzőkönyvei nem>> Léptető" motorok A KGST keretén belül a Szer számgépipari Művek halászteleki fejlesztő intézete és az NDK szerszámgépkutató inté- telki fejlesztő intézete és az a pályavezérlésű szerszámgépekre is alkalmazható elektrohidraulikus léptető motorokat. Ezek szabályozzák a modern íorgácsológépek szakaszos munkamenetét. csak a bűntettről árulkodnak. Az asszony egyik tanúvallomásából tudom, hogy évtizedek óta nemcsak a szívével meg az idegeivel volt baj, hanem mindenféle női bajok is kínozták. Gyermeke nem lehetett. Egyszer az egyik rokona nála járt a kislányával, s amikor elmentek, az asszony marékszám tömte magába a gyógyszert. Olyan szép volt a délután, s annyira reménytelen az éjszaka, hogy nem akart többé fölébredni. Megmentették. Tavaly még egyszer gyógyszerrel mérgezte magát, de azt mondja, akkor nem akarta eldobni az életét. Aludni szeretett volna. — Nagy bánatomon enyhített, hogy nevelhettem az egyik rokonom kislányát. Szerettem, mintha az enyém lett volna. Pár hónapja meglépett a vőlegényével. De nem rossz lány, kérem, ha nagykorú lesz, összeházasodnak. Negyed óráig is mentegeti a lányt, semmi áron se akarja, hogy rosszat gondoljak róla. A hangja azonban ismét remeg. — Elment, mit tehetek? így voltam én örök életemben. Ha úgy látszott, engem is megmelegít a jó, utána még csak nagyobb pofonokat kaptam. Hagytam az uramat is, tombolja ki magát, vénségére talán megjön az esze. ősszel már reménykedtem, kezdte hazaadni a pénzt, nem járt annyi rossz hír róla. Három hónapig tartott. De nem akartam megölni, hogyan bizonyítsam ... Karácsony előtti este volt, az .asszony egy nagykéssel belet tisztogatott. Az ura — a disznóölés ürügyén — egész nap ivott, estére lerésze- gedett. Tányérokat, poharakat vagdalt a falhoz, az asszony azonban nem sokat törődött vele. Megszokta az ilyesmit. A férfi nem hagyta békén, előállt és a tenyerével a fejére ütött. — Elöntött a forróság és a késsel feléje szúrtam. Ha más van nálam, azt fordítom ellene ... Nem tudom, mi történhetett ‘velem, hiszen annyit nyeltem már, s máskor nem jutott eszembe... De most csak feléje fordítottam, nem akartam... Innen már nem fűzi össze logika a szavait. Több nyugtatóért rimánkodik. Aludni szeretne, azt mondja. Pintér Dezső Milyenek a kaposvári utcák? Részlet eigy olvasó leveléből: »Az, ami most egész télen fennáll a Dózsa György utcában és a Tóth Lajos utcában, az olyan helyzet... hogy Kak- pusztán különb és tisztább járdák vannak.« Egy másik olvasóink panasza: — A Damjanich utcában estem el a síkos úton, követkéz- mény: váilcsonttörés. Már két hete annak, hogy a városi tanácshoz fordultam ajánlott levélben, hogy az orvosi költséget és a táppénzkülönbözetet térítsék meg. Még nem érkezett válasz... Mészáros Jánosné, a Vörös- kereszt kaposvári szervezetének titkára: — Valamennyi városi vörös- keresztesünk jelzi, hogy több helyen nem takarították eil rendesen a havat. Ha napközben olvadt, reggelre megfagyott, s nem sózták fel időben. 'Fpleg néhány középület előtt tapasztalható, hogy nem volt sem rendszeres hóeltaika- rítás, sem felsózás. Pedig nem volt különösebben erős a tél. Mi lett volna altkor, ha nagyobb hó esik? Idézhetnénk a Néplap ügyeleteseinek adott jelentésekből, amelyekben az illetékesek elmondták. hogy elegendő mennyiségű só és más hóoldó állt rendelkezésre. Mégis: a szombatról vasa.. napra virradó éjjel — peui„ mór kora este fagyott — akár a tükörsima korcsolyapálya, olyan volt a város közepe is. Mindenki felkészült a télre, mindenből elegendő meny- nyiségű oldószer van — írtuk —, mégis azt tapaszaltuk az északnyugati városrészben, a Pázmány közben és másutt is, hogy napokkal a hóesés után is iáiig lehetett járni a síkos úton és járdán. Dr. Bodosi Mihály, a megyei kórház baleseti osztályának vezető főorvosa elmondta, hogy december végétől február elejéig több minit kétszázötven baleset volt, s ennek jelentős része a síkosra fagyott járdák, utak következménye. Nagy ez a szám, különösen, ha hozzászámítjuk az agyrázkódás, kéz- és lábtörés miatt kiesett munkanapok számát. Amikor az első hóesés után ügyeletesként megkérdeztem az illetékes vezetőket, elmondták, hogy pontosan meghatározható méterről méterre, melyik terület tisztaságáért ki felel. Minden négyzetméternek volt tehát gazdába, és sok száz négyzetméter mégis gazdátlan képet mutatott. Mi erről most a vezetők véleménye? Az Ingatlankezelő Vállalat igazgatója: — Igyekeztünk mindent . :g tenni, • amit lehet. Elleneztük, hogy elvégzik-e dolgozóink a munkát. Hanyagság miatt két embert vontunk fegyelmi felelősségre. — Minit magánembernek mi a véleménye a kaposvári utóiról? — Hált kérem, szombaton aste végigmentem a Bajcsy- Isilinsaky utcán, sajnos ép- >en a magánházak tulajdonosai nem takarították le rendesen a járdát... A városi tanács költségvetési üzemének vezetője: — Állandóan dolgoztak az emberek. De hát a dolgozóknak pihenniük is kell. A gépkocsivezetők pedig nem szívesen adják át a járművet másnak, ledolgozzák inkább a napi több minit tíz órát. — Kielégítőinek tartja a város járdáinak és útjainak tisztaságát? ' — Sohasem lehet elég kielégítő, de mindent megteszünk. Állandóan dolgoznak az embereink. Ám, ha esik a hó, nincs sole látszata. Az előbb kinéztem az abla- kon. Már szimbólumképpen sem alctuális: száll a labda, a hólabda ... Lassan elolvad a hó, túl sokáig éktelenkedett piszkos kupacokban. Eltakaro- dik minden ütmen, jóllehet nem takarítottík el min^en^tt T. T. Munkahelye közelében a vízbe fulladt • • Üzemi baleset, bűncselekmény nem történt! A szük&zavi/ rendőri jegy- | azért, mert egy ember anmyi- zőkönyv, amelyet 1972. de- ! ra leitrtasodik, hogy beleesik cember 25-én vettek föl, csu- | egy erősen leapadt folyóba, s pán a rideg tényeket rögzíti: -A Kapos folyóban holtan találták, a mintegy 30 centiméteres vízben Visnyei János 45 éves kaposvári lakost, a cukorgyár dolgozóját. Külsérel- mi nyomok nincsenek rajta.« a 30 centiméteres fullad? vízbe beleA tragikusain elhunyt Vis- nyeá a cukorgyár vízszivattyúházában dolgozott Munkahelyére nem a főportán át járt, hanem rendszeresen a gyár Ezt erődítette meg a bonco- hátsó bejáratán. Megdöbbe lási jegyzőkönyv is, amelyben azonban közvetlen munkatár- még az szereptelt, hogy Visnyei j sának jegyzőkönyvi vallomá- iittas volt, halálát — föltehe- j sa, mély az emberi közömbös- tőén — vízbe fulladás okozta, j ségre figyelmeztet. Üzemi baleset, bűncselekmény tehát nem történt. A tragédiáért egyedül az elhunyt a felelős. * * * Hasonló tragédiák már máskor is fcrténiték; S vajon elmarasztalható-e valaki más FEKETE GYULA ^ A fiú meg a katonák 30. Kiskorecz Tesv(ér! Ezt a gyereket, a levél átadóját, amely egy menekült egyén az átmenetileg megszállt Országrészből, részesítse a zsidóholmikból néhány szükségesebb dolgokban. (Azaz ruhanemű.) Kitartás!, Éljen Szálasi! Pecsét, valamilyen aláírás: körzetvezető h. Sokáig téblábolt a folyosón, az egyenruhások rá sem hederítettek. Végtére egy takarítóasszony vette pártfogásába, és elvezette keresztül az udvaron a hátsó épület alagsorába, a raktárhoz. Vörös képű, tuskófejű ember volt Kiskorecz testvér, s az orra olyan lyukacsos, mint a gumiszivacs. Amikor megtudta, hová való, felélénkült: — Nem ismered a bátyámat? Kiskorecz Imre. Kocs- máros. Az alvégi zsidókocsmában. — Ismerem hát. Névről nem ismerte, de látni látta már. És beszélték a faluban, hogy »az a matyó« kapta meg a Három Rózsa kocsmajogát, amikor Terikéé- ket deportálták. Somogyi Néplap Jobban megnézte a tuskófe- jűt, nemigen hasonlítottak egymásra. Legfeljebb, hogy annak is veres az orra. De nem ilyen lyukacsos. Rengeteg holmi egymásra zsúfolva a polcokon. Valamikor, még iskolás kora előtt látott ennyi drága holmit a szomszéd faluban egy országos vásáron, a kétoldalt sorakozó csíkos sátrak polcain. A nyilas közelebb lépett a dróthálós ablakhoz, s némán mozgó szájjal még egyszer át- morzsolgatta a foga közt a levelet. — Aztán mi leszel, ha megnősz? — Hát. Nem tudom én még. — Jójó. De mi szeretnél lenni? — Háát. Katona. — Fasza gyerek vagy te. Hungarista leszel, igaz? Megvonta a vállát. Az valami újfajta katona lehet, nem hallotta még. — Mi a fene. Tán még azt se tudod, mi az a hungarista. — Háát... valami katona. — Több az, öcskös, mint a katona. Mert a katona csak a háborúban katona. A hynga- rista meg a békébe is katona. És nemcsak a fronton, hanem a hátországban is katona. Hát a nyilasok a hungaristák. Muti a lábad, hadd ném... Mi vagyunk a hungaristák, te ezt nem tudtad? Levett a polcról egy pár bakancsot, de rögtön látszott, hogy nem a gyerek lábára való. Vissza tette. — Uttél már zsidót? — Én azt még nemigen. Idáig. — Majd ha nagy leszel, mi? — Persze hogy. — Igyekezz, öcskös a növéssel, mert aztán neked nem marad. Akkorra egyet se hagyunk. Nézd ezt a sok szép holmit, ez mind a zsidóké volt. Csalták a népet, feketéztek, no, látod, ezt érték el vele. Hogy most ez mind a mienk. Belőlük meg szappant főzünk, hogy legyen valami hasznunk is... Kiválasztotta a legkisebb pár bakancsot. Ez jónak látszott. — Próbáld csak... Aztán szeretőd van már? — Hááát... —- húzta a szót, mit lehet erre mondani. — Nono! Aha! Hogy hívják? — Rózái. Póta Rozika. — Fasza gyerek vagy, mondom én. Aztán megvan annak a Rozikának mindene? Ami kell?... Kitapogattad már a tövén is? — Hogyisne. — Ki kell azt a lányoknál tapogatni, hát még ezt se tudóid? Hogy a helyén van-e minden ott is. Ahol nem látni. — Hogyisne. — Tudod-e, hány szoknya van a matyójányon, addig még tán számolni se tanúi tál. Aztán, látod, akárhányat szed magára, a végére kell érni. .. Mondd meg annak a Rozikának, hogy túl kell ezen esni. Nem vehetsz zsákbamacskát, nem igaz? — Majd adna ő nekem. Egy nagy taslit, már az biztos. — Jólesik az annak is, te. Azért olyan rúgós. Csak ló»Kót óra előtt tíz perccel érkezett munkahelyére, már ittasan. Ez többször előfordult. Magához vett egy csákíyéit, azzal ment el, hogy megnézi a vizet. Amikor hosszabb idő múlva nem jelentkezett, kerestem, de nem találtam. Szól- tam két másik gyári dolgozó- énak, nézzék meg már a Zolának nem jó a rúgós, lánynak* !^a vendéglőben, hátha ott ta- annál jobb, minél rúgósabb.. .* 'lálják. Gyakran előfordult. Príma kis bakancs volt,J ho«F ^tment a vendéglőbe indupla talpú, szögletes orrú.||m ' * Egy-két számmal nagyobb ai kelleténél, de dupla kapcával(i Ekkor — fél hat lehetett — éppen kitelt. találták meg a holttestet, a Gyerekholmi kevés volt területén kívül. Az orvosi raktárban. — Hadd ném csak, itt ez aj lajbi, bújj bele. Elég rendesen felöltöztette] Kiskorecz. A végén a nyaká-] ba akasztott egy oldalzsákot. — Jó lesz elemózsiának. So-| se árt egy kis tartalék. És megtanította karlendítés-1 sei tisztelegni. Addig kellett* ismételnie a karlendítést, és* közben jo hangosan ezt kiáltani: »Éljen Szálasi!-“, amíg] nem talált benne kifogást. vizsgálat azt állapította meg, hogy a halál két órával előbb következett be. Visnyei csomagjában az élelerrj mellett még egy üveig bort is találtak! — Ittasan érkezett, ez máskor is előfordult csakúgy, minit az, hogy átment a közeli Zöldfa vendéglőbe inni. Munka közben észlelték ezt, s vajon mit tettek, hogy ez máskor ne fordulhasson elő? * * * Tóth Lajossal, a gyár igazHasznát is vette később en-^ .... , , „ . , ( gatojavai beszélgetek erről a me=i» tragédiáról. Milyen gondot jelent a gyárnak az italozás nek a tudományának, nem is. Az biztos, hogy a nyilasoki mindig jóságosán néztek rá,1 ha így köszönt. Nem az, hogy nem bántották, de bántani megelőzése, s milyen tanulságokat vontak le ebből a tragédiából? — A kampány idején 1800 sem engedték volna. (A Grisa-i ember a gyárban A fele prémsapkát se igen veszik* torzsgárdávaü, az állandó dóiéi, ha akkor így köszön. De el-\ _____________________________ s zokott már akkor ettől, eszé-J be sem jutott, hogy így is kö-\ szönhethe. Odaát, Pesten, egé-J szén másfajta köszönés járta,f ott az öklét kellett megemelgazokkal ' kevés a baj, annál több van viszont az időszakos munkásokkal. Sokan közülük csupán annyi ideig dolgoznak, amíg keresnek egv kevés pénzt, aztán továbbállnak. Ezek képtelenek elfogadni, "»«tartani a gyári fegve' m Fizetésnapokon, ünnepekkor tpbben ittasan érkeznek, munkahelyükre, sőt tapasztaltuk, hogy italt is be akarnak hozni. Megszigorítottuk az ellenőrzést. bevezettük a szondázást. Szigorúan eljárunk a fegyelmezetlenekkel, az Utasokkal szem,ben. hiszen a gyár veszélyes munkaterület. A párt- és a szakszervezet egyik fontos feladatának jelöltük meg a fegyelem erősítését. Azt kértük régi és új dolgozóinktól: ne legyenek egymás iránt közömbösek, érezzenek egymásért felelősséget,' hiszen minden embert képtelenek vagyunk kellően ellenőrizni, ezt csak összefogással tudjuk elérni. Visnyei régi, becsül« dolgozónk volit. Ha szólnak, valóban tapasztaljuk, hogy nem tartja be a gyári szabályokat. más beosztásba helyezzük, ahol nincs módja inni, munka közben elmenni a vendéglőbe. A következő kampányban még fokozottabban ellenőrizzük az ita'ozást, és ismételten azt kérjük dolgozóinktól: segítsenek, szóljanak, akadályozzák meg a súlyos fegyelemsértést, összefogással előzzék meg a tragédiákat. Mert Visnyei János ma is élne, ha időben szólnak! Visnyei Jánosnak özvegye, három gyereke maradt hátra. A tragédiát — föltehetően — az okozta, hogy, ittassága miatt megcsúszott a folyóparton, a vízbe esett, s belefulladt. De ha időben szólnak, jelzik az italozást, akkor ...! Sz. L. A szovjet vasút újdonsága nie egy kicsit az embernek, s azt mondani: »Szabadság!«) Viszont azt is hamar észre szemmel, ha ő a karját lengeti, és »Síjén Szálasi!«-t köszön. (Folytatjuk) Hamarosan új, háromezer lóarŐ6 Diesel-mozdonyok jelennek meg a szovjet vasutakon. Az új gépeik a mostaniakénál kisebb fagyasztás melvette: a civilek nem nézik jé <>}*“■ eeetén áranként 100, kilométeres sebességgel vontatnak teherszerelvényeket. Sok új hűtővagont és új típusú, kényelmes. 26 méter hosszú utasszállító kocsikat is kap a szovjet vasút. Megváltozik a pályaépítések technikája is. A vasútépítők új, 18 tonnás teherbírású sín- raikó darukat kapnak. Az uj Jaruk segítségével 25 méter hosszú, talpfákra szerelt pá- lyaelemek i6 lerakhatok. A szintén új gépele, amelyek egyidejűleg rakják, igazítják és csiszolják a síneket, pályaépítési és javító munkáknál egyaránt jól használhatók.
