Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-27 / 48. szám
MAI KOMMENTÁRUNK GAZDASÁGTALAN TERMELÉS Más mértékkel A gazdaságosság pontes értelmezését egész sor tényező nehezíti — ezúttal ríiak néhányat említünk a több tucat közül. Mint ismeretes, a tőkés világ inflációs hatásainak számottevő részét nálunk nem a vállalatok érzékelik, hanem az állami költségvetés nagy kasszája. Kézenfekvő, hogy ilyen módon — mondjuk — inflációs áron behozott importáru valóságos gazdaságossági mutatóit a termelő vállalat, amely ezt az árut felhasználja, csak közvet- ve-torzítva érzékelheti. A másik tényező: ismeretes az is, hogy a költségvetés nemcsak az importált infláció semlegesítésére, hanem egész sor más okból is támogatásokat nyújt a vállalatoknak. Az ilyen módon folyósított milliárdok voltaképpen pontatlanná tehetik a vállalatok gazdaságossági mérlegelését, , hiszen megeshet (s ez nem is ritkaság), hogy a vállalat gazdaságosnak minősíti egy-egy gyártmánya termelését, mely a népgazdaság számára korántsem kifizetődő, hiszen csak a közpénzből nyújtott támogatás tette a vállalat számára azzá. Ám ne érjük be csupán enynyivel, folytathatjuk az értelmezési gondokat azzal, hogy a gazdaságosság — abban a feltételezett esetben is, hogy mértéke pontosan számítható — mindig viszonylagos és mindig mozgásban levő fogalom. Viszonylagos azért, mert soha nem mellőzhető a kérdés: mihez képest gazdaságos, pontosabban: melyik terméknél, ágazatnál, iparágnál gazdaságosabb vagy ráfizetésesebb az. amelyre a mércét éppen alkalmaztuk? Mozgásban levő fogalom pedig azért, mert ami ma gazdaságos vagy ráfizetéses, az holnap — az értékesítési vagy a gyártási körülmények változásával — gazdaságtalanná vagy nyereségessé válhat. A ráfizetés, a nem gazdaságos termelés szűkítése és megszüntetése elsőrendű feladat, s megvalósítása — párhuzamosan — több irányban haladva képzelhető el. Egyszerre kell törekednünk erre népgazdasá-' gi méretekben és az ágazati gazdaságszerkezet korszerűsítésével, s vállalati körben a termékszerkezet folyamatos megújításával. A probléma arányait hadd szemléltessük egyetlen ténnyel: miközben hazánkban egész sor, gazdaságossági mércével mérve is valóban világszínvonalú, korszerű iparágunk alakult ki, más iparágak e mérce választóvonala alatt helyezkednek el, amit a Gazdaságkutató Intézet számítása olyképp jellemez, hogy a magyar ipar 54 ága közül 16 nemcsak hogy tiszta jövedelmet nem hoz, hanem a többi ágban előállított, társadalmi tiszta jövedelmet fogyasztja. Ami most már az előrehaladást, a megoldást illeti, terI mészetesen rendkívül bonyolult feladatról van szó, s mindjárt hozzátehetjük: elsősorban nem is azért, mert gépek, eszközök esetleges átcsoportosításáról, iparágak, vállalatok gazdálkodásának átalakításáról, hanem mert emberekről, sorsokról, életpályák módosításáról van szó! A gazdaságosság javítása, a ráfizetés megszüntetése ugyanis végeredményben annak a feladatnak a folyamatos megoldását jelenti, melyet a gazdaság ágazati és termékszerkezetének korszerűsítéseként emlegetünk. Ez pedig olykor a megszokott, be- idegződött munka, a megtanult szakma felváltását is követelheti. Aligha várható, hogy bárki is könnyűszerrel megváljon a tevékenységtől, mélyhez esetleg évek, évtizedek fűzik, s amely élete tartalmává, részévé lett. A szocialista gazdaság rendelkezik társadalmi méretekben mindazzal, ami ezt a váltást emberileg enyhítheti. Tavaly nem ’ változott lényegében megyénk népessége — ez a KSH megyei igazgatósága jelentésének egyik lényeges pontja. Azért ezt a megállapítást ragadjuk*. ki, mert ez már következiftény, a tavaly megvalósult sok kis összetevő kedvező eredője. Somogy megye évek óta azzal a problémával küszködött, hogy lakossága szüntelen fogyott, másutt kereste megélhetését, ott, ahol több munkaalkalom, színvonalasabb szociális és kommunális ellátásban részesült. így az elvándorlás ellenszere is adott volt: munkahelyet teremteni, minél többet, egyúttal megteremteni a modern élet, a kulturálódás feltételeit, amelyek le tudják küzdeni más központok (például a főváros) vonzását. Ezt kívánja jelent ez a valóság, a mindennapok nyelvén az egyszerű embernek, akit szintén ériiit ez a változás? «•—- * Nemcsak a gépesítést és a modern üzemszervezést. Legalább ilyen fontos, hogy á korábban falvakban élő dolgozó emberek (főként háziasszonyok) élete, munkája többnyire csak laza szálakkal kapcsolódott a társadalmi termelés nagy rendszeréhez, ahhoz a rendszerhez, amely nélkül hatékony munka aHn lehetsénes. Most viszont belekapcsolódtak a gyár pontos rendszer szerint működő szervezetébe, ami meghatározott életritmus kialakítását teszi lehetővé. Keresetükre (havi vAsárlóereKikre) is nnntnsan lehet számítani, fph.n.t nln+y’ilr a Ipnlri^o^h spif, CL óle>+0 -í<j váUk ez^tsil. P'r+’V-neJc. a há~ zn,lc. az ui vn.— állami P* vonnó—f S a bÁrxitnl ielentó<té*ipk tanúGondok Nehéz év után, nagy feladatok előtt a batéi T ÖV ÁL Egy kicsit az újrakezdés éve volt 1972 a batéi TÖVÁL életében: a termelőszövetkezeti közös vállalkozás szövetkezeti vállalattá alakult, • és mint minden szervezeti változás, ez is magával hozott egy sor újszerű feladatot. Az alapító szövetkezetek is, a fiatal vállalat vezetői is úgy jellemezték a napokban megtartott zárszámadó közgyűlésükön ezt az időszakot, hogy tanulóév volt 1972. Nemcsak az új szervezeti forma hozott magával sok új problémát, hanem számtalan egyéb nehezseg is jelentkezett. Csökkentek az igények — A vállalatunkat létrehozó szövetkezetek többsége nem kezdett jelentősebb beruházásba. Ez a megállapítás általánosságban vonatkozik a mezőgazdasági üzemekre. Nádorfalvi Józsefnek, a vállalat igazgatójának ebből a megállapításából következik tulajdonképpen mindaz a gond, ami jellemezte a múlt évet. A korábbi harminc-negyven helyett 349 munkahelyen dolgozott a TÓVAL. Nem kíván különösebb magyarázatot, mennyi többletköltséget, szervezési, szállítási nehézséget okozott éz a területileg is és értékében is szétaprózódott munka. Súlyosbította a helyzetet — és erről szó esett a vitában is —, hogy nemegyszer késve és néha pontatlanul kapták meg a kivitelezési terveket. A jövőben a tervezővál- Lalatok pontosabb, minden tekintetben kifogástalan terveket szolgáltassanak — természetesen határidőre. A gondokról, a nehézségekről szóltunk. A fiaital szövetkezeti vállalat életképességét, az áldozatos erőfeszítések eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ilyen körülmények között is mintegy hárommillió 400 ezer forinttal túlteljesítették tervüket, és összességében csaknem 69 millió forint értékű feladatot végeztek el. Igaz, hogy az említett okok miatt az előirányzottnál csaknem húsz százalékkal magasabb költséggel állították elő ezt a 69 milliós termelési értéket, emiatt a vállalat a várt nyereségnek alig több mint a felét érte el. Aggódás a holnapért Ezen a zárszámadáson tárgyilagos őszinteséggel elemezték a helyzetet, s bizonyos aggódással tanácskoztak az ez évi feladatokról. A féltés — ahogy mondta az egyik alapító szövetkezet képviselője — abból fakad, hogy a vállalatot létrehozó szövetkezetek a sajátjuknak érzik ezt az építőjárdát építenek a társközségekben 42 millió sorsáról döntöttek t a marcali tanácstagok Marcali nagyközség közös tanácsa az 1973. évi költségvetés és fejlesztési alap pénzügyi terveiről, valamint az 1972. évi költségvetés és fejlesztési alap felhasználásáról tárgyalt. A tanácstagság arról tett tanúbizonyságot, hogy egyre inkább magáénak érzi a tanácshoz tartozó településeket, osztozik a végrehajtó bizottság és a vezetők gondjaiban, ugyanis több mint húsz kérdést, észrevételt tettek. A több mint 22 és fél millió forint költségvetés és a húszmilliós fejlesztési aiap korántsem elegendő a gazdasági, kommunális, kulturális, egészségügyi és szociális feladatok megoldására, ezért a tanács fontossági és sürgősségi sorrend felállításával, a feladatok mérlegelésével hozta meg döntését a pénzeszközök f<=,1)ha<ff.nAlásá,Ta.. ipari szervezetet, nélkülözhetetlenül szükségesnek tartják létét. Viszont az idei év már most, az induláskor sem biztatóbb, mint a tavalyi.. Mezőgazdaságunkban a szarvasmarha-programmal kapcsolatos beruházások előreláthatóan az év második félében kezdődnek. Viszont a vállalat több mint ötszáz dolgozójának addig is biztosítani kel] munkát. Jelenleg a hatvanmil- Liós terviből 17 millió forint értékű feladatra kötöttek szerződést, és mintegy 20 millióra tehető az a munka, amelyre még nincs végleges szerződés. A szarvasmarha-program indulásáig — amelynek megvalósítása során igen nagy feladat hárul majd a szövetkezeti vállalatra — megoldást kell keresni. A tavalyi tapasztalatból okulva olyan feladatokat kell átmenetileg elvállalni, melyek gazdaságosabbak a vállalatnak, nem aprózzák szét az erejét. Termelési értékét tekintve a megyében a harmadik legnagyobb építőipari vállalat a TÖVÁL. Munkájukra, tevékenységükre nagy szükség van. Ezen a zárszámadáson a tenni akarás hangján szólt mindenki. És ez már önmagában reménykeltő, hogy sikerül túljutniuk a mostani nehézségeken. V. M. A ráfizetéses termelés korlátozását, megszüntetését immár érvényes kormánydöntések írják elő; ezek alapján valamennyi minisztérium intézkedési tervet dolgozott ki, amelyekben mindenekelőtt a gazdaságosság ágazati keretekben sajátosan értelmezett fogalmát, követelményrendszerét rögzítik, - s irányelveket adnak vállalataiknak a termékszerkezet gazdaságosságának javításához. Mindez annak az alapelvnek az érvényesítésével valósul még, melyet áz MSZMP Központi Bizottságának novemberi állásfoglalása így körvonalazott: ».A feladat most az ipar progresszív ágazataiban a termelés növekedési ütemének emeléséhez szükséges rendszabályok kidolgozása, a gazdaságos cikkek termelésének növelése és a nem gazdaságos cikkek termelésének további, gyorsabb ütemű csökkentése.« T. A. egyébként a megye távlati területfejlesztési terve is, amelyben egyebek között Kaposvárnak felsőfokú és Barcsnak regionális szerep jut. A tavalyi fejlődést bemutató jelentésből kiderül, hogy 1972-ben az elképzelések, tervek döntő részét sikerült megvalósítani. A fejlődést a nyugodt, egyenletes tempó jellemezte. Az ipari termelés az országos átlagot meghaladó mértékben nőtt, s ez a fejlődés már zömmel a termelékenység növekedéséből adódott. Ez a tény azt is jelzi, hogy a megye fordulóponthoz érkezett. A iiagy beruházások ideje, amikor szinte egyik évről a másikra hatalmas gyárak, üzemek létesültek, s több ezer embernek adtak munkát, a vége felé közeledik. Az extenzív fejlődés helyett az intenzív került napirendre, amit a számok is bizonyítanak. De mit S'T'7'T 'fi ÍP'tőólr'>'n‘if*órt nJ+n.1d‘*i'~*S C^ÖJckenósp pifpv.óre tavaly a me- anchor] (T tanácsi beruházások összege meghaladta az előző évit. s ezek iélen+ös része kommunális célokat szolgált. Óvodák, iskolák évültek, bővült az egészségügyi és közműhálózat., s a kiskereskedelmi forgalom nyolc százalékkal haladta meg az 1971. évi szintet. Az általános fejlődés tényeit csak a somogyi építőipar gyengébb. teljesítménye árnyékolta, be. Mind olyan tények, számok, adatok ezek, melyek az ember jobb hétköznapi közérzetét, emberibb életét segítik megteremteni, összhangban a megye IV. ötéves térvével és a területfejlesztési terv legfőbb elgondolásaival. Cs. T. A tagság befogadta őket A VAROSOKBAN, de különösen a megyeszékhelyen, a termelőszövetkezetben sokkal nagyobb gond a munkaerőutánpótlás, mint a vidéki gazdaságoknál. Az itt élő fiatalok inkább a gyárakban, ipari üzemekben helyezkednek el. Ezt bizonyítja a kaposvári La- tinca Sándor Termelőszövetkezet példája is, ahol 1971 óta mindössze ketten kérték tagfelvételüket, és ők is más, vidéki szövetkezetekből jöttek. Varga János Inkéről érkezett, jelenleg segédmunkásként dolgozik, de traktorosként került ide. — A traktorom régi gép volt. Rendszeresen meghibásodott, ezért kellett megválnom tőle. A gazdaság vezetői megígérték, hogy amint lehet, újat kapok, de addig is dolgoznom kell. Most korszerűsítik az irodákat, a kőművesek mellé segédmunkásra volt szükség, elvállaltam ezt a feladatot. — Mint említette, Inkén kitűnő állása volt. Miért változtatott mégis munkahelyet? — A fiam itt dolgozott a vágóhídon, és a kislányom az általános iskola befejezése után ugyancsak itt vállalt munkát. Ezért a feleségemmel mi is ide költöztünk. Így együtt maradt a család. A kereseti lehetőségek nem rosz- szabbak, a feleségem is dolgozik a szövetkezet kertészetében. A lakásunk Üjmajor- ban van, így még utazni sem A járási székhelyközség gyorsuló fejlesztése mellett — a tanács döntésének megfelelően — nem kerültek hátrányos helyzetbe a társközségek sem, mert járdaépítést határozott el Bononikám, Csőmeneten, Keile vizen és Horvátkú- ton. Ezenkívül jelentős támogatást nyújt a művelődési intézmények felújításához és fenntartásához. A kétéves tanácsciklus utolsó ülésén a tanácstagok nagy többsége ismét bizonyította, hogy mind a testületben, mind a mindennapi életben egyre teljesebb értékkel képviseli választókerülete lakos- sáigiániak érdekeit, s egyre jobban összhangban vannak a fejlesztési tervek elbírálásánál a társadalmi — népigazdasági — és egyéni érdekek. a.M.1 Szövetkezeti áruház épül Kaposváron Kaposváron a Kalinyta városrészben megkezdték a 2460 négyzetméter alapterületű, kétszintes szövetkezeti áruház, építését. Az országban másodikként itt hloiwa trah ilyen me- J-Stbea £ ikewnynaer^kezfiteg, építési ÍSSÓdscSSíi, kell a munkahelyre. A városba keveset járok, a kis háztáji gazdaságomban töltöm szabad időm nagy részét. Van egy tehenem és bikahízlalássai is foglalkozom. Kell a pénz, mert tavasszal házat szeretnék építeni A csere semmilyen szempontból nem volt hátrányos. Munkatársaim szívesen fogadtak, dolgozni pedig mindenhol kell. Völgyi Imre a szövetkezet vagyonára vigyáz, vállán táskájával járja a határt, foglalkozása: mezőőr. — Mindig a mezőgazdaságban dolgoztam. A felszabadulás előtt uradalmi cseléd voltam, aztán földet kaptam, majd a mikei tsz tagja tettem. Mikéből költöztünk Kaposvárra. Először a termálfürdőinél segédfűtő voltam, de a nehéz fizikai munkát nem bírta a szervezetem, és megbetegedtem. Gyógyulásom után beléptem a La tinea Termelőszövetkezetbe, és azóta mezőőrként itt dolgozom. A munkaidő tizenkét óira, de a nyári szezonban ezt nem lehet mindig pontosan betartani. Gyakran éjjel is a határt járom. A fizetésem ezerhét- száz forint, feleségem pedig nyugdíjat kap. Kettőnknek ennyi elég. Főnökeimmel is jól kijövök, a rendet megkívánják, és én be is tartom. A KÉT TSZ-TAG munkájával a gazdaság vezetői elégedettek. Beilleszkedésük a közösségbe sikerült, bár itt a beilleszkedés szó egészen más fogalmat takar, mint vidéken. Az emberek közötti kapcsolatot a munka jelenti. Az üzem a város határában van, és a munkaidő letelte után mindenki igyekszik hazafelé. A családok távol laknak egymástól, és nemcsak egyetlen művelődési ház, szórakozóhely van. ahol a szabad időt eltörhetik. Talán ez is oka annak, hogy a munkatársi kapcsolatok a szokottnál .erősebbek. D. T. Somogyi Néplap