Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-03 / 28. szám
„A születéssel hibák is Járnak...' E/kerne a te*» Gyár „csecsemőkorban“ Impozánsan magasodik az országút mellett a Budapesti Vegyipari Gépgyár új üzemcsarnoka. A hatalmas, fényes tornyok, a gőzt okádó kémények, a sistergő szelepek már a teljes üzemelés jelei. A beruházást augusztus 17-én adták át, de a próbaüzemelés július eleje óta folyt. A vállalat 3. számú tabi gyáregységében különböző nagyságú tartályokat gyártanak, ezzel munkalehetőséget biztosítva a volt járási székhely és a környező községek lakóinak. A beindulás óta eltelt öt hónap egy gyár életében ugyan még szinte »csecsemőkor-“, de arra alkalmas, hogy az első tapasztalatokat levonják a szakemberek. Teleki Sá.dor gépészmérnöktől, a gyáregység fiatal vezetőjétől ezek után érdeklődtünk. — Valóban volt elég idő, hogy tapasztalatokat szerezhessünk. Egy gyár felépítése igen nagy feladat, akár tervezői, akár kivitelezői oldalról. A hatalmas méretű munka természetesen magában hordja a hibalehetőséget. A magam részéről ezt egy bizonyos határig természetesnek is tartom. Elképzelhetetlen az, hogy »kulcsátadásra-“ dolgozzanak, azaz megszabott határidő elérkezte után csak egy gombot kelljen megnyomni, és az üzem teljes gépezete elinduljon. A mi esetünkben a létesítmény egyes részei az induláskor még nem voltak teljesen fölszerelve. Az első hónapok teljesítményét ez határozta meg. Csak példaként említem, hogy a beruházás terveiben szerepelt egy oxigén diffúz lefejtő, amelynek kiszolgáló szerepe van, egy nagy értékű gép működtetéséhez szükséges. Ez a berendezés még most sem készült el. — A kazánházból felszökő sok gőz nem jelent nagy ka- lóriapocsékolást ? — A kazánház szerelését a Prometheus Vállalat végezte, nem a legnagyobb megelégedésünkre. Valóban sok energia megy veszendőbe, de úgy néz ki, hogy napokon belül sikerül megoldanunk a problémát. A próbaüzemelés során kifogástalanul működtek a vízellátó berendezések is. Később a nagyobb teljesítményű szivattyúk felmondták a szolgálatot, ezeket nem tudtuk használni. A termelésből ennek következtében kieső értékeken kívül így a munkáAz acélhengerek könnyen hajlítják az acéllemezi. sok szociális ellátottsága (például a fürdés) sem teljes értékű. — A gyáregység beindulásakor problémát jelentett a hulladék tárolása. Hogy sikerült ezt megoldani? — Raktárhiánnyal küzdünk. A termelés során meglehetősen nagy méretű hulladékdarabok keletkeznek. Az átadott tárolók csak arra lennének alkalmasak, hogy a fémforgácsot és az egyéb apró hulladékot tároljuk bennük. A 6 méter hosszú, nagyobb daraboknál kénytelenek voltunk a MÉH Vállalathoz segítségért fordulni, ök ide telepítettek egy lemezdaraboló berendezést, amellyel megkönnyítik a hulladék szállítását. De ezek nem túl jelentős hibák, amelyek kijavítására megvan a lehetőség, és ismételni szeretném, hogy mindig együtt járnak egy nagyobb létesítmény üzembe helyezésével. — Hányán dolgoznak a gyáregységben ? — összesen mintegy 210-en. Ezekből 160 a fizikai állományú dolgozó, 1973-ban szeretnénk ezt a számot 170—180-ra növelni. — Milyen mértékű a fluktuáció? — örömmel mondhatom, hogy gyakorlatilag elhanyagolható. Még 1969-ben elkészült egy fölmérés, hogy hányán szeretnének dolgozni a gyáregységben. A jelentkezettek létszáma messze meghaladta az igényt. Néhányan elmentek az indulás óta, nem | „A legnagyobb örömöm, hogy visszavárnak“ mindenki a saját jószántából. Ezek száma azonban csak öt. A tabi 3. számú gyáregységben tartályokat és tárolóberendezéseket készítenek. Ezek a vállalat legnagyobb nyereséget hozó termékei. A legkisebb a 25 köbméteres, fekvő- hengeres üzemanyagtartály, a legnagyobb a 40 ezer köbméteres álló tartály. Ez utóbbiból 1973-ban négy készül el. — Még nem tudjuk egészen pontosan fölmérni, hogy a gyáregység milyen nyereséggel termel ebben az évben. Körülbelül 18—20 százalékos lesz. Tervünk 100 millió forintban határozza meg a termelési értéket. Megrendeléseink alapján azonban bízunk abban, hogy ez a szám emelkedni fog. Az előzetes programunk máris 130 millió forint értékű munkát jelez. A munkánk hatékonysága egyre emelkedik, a teljesítmények hónapról hónapra nőnek. A nagyobbak közül elkészült már több ötezer köbméteres tartály. A gyáregységet eddig 26,3 millió forint értékű késztermék hagyta el. A vezetők hetenként egyszer számba veszik és megbeszélik — a megoldást keresve — a jelentkező problémákat. A szakembergárda és a gyáregység is fiatal, így egy-egy feladat megoldásán még a szokásosnál többen dolgoznak. Az átlagos életkor 30 év alatt van. Olyan nem fordult elő, hogy egy munkás azért lépett volna ki, mert nem megfelelő hangon beszél vele valamelyik vezető. A műszaki gárda és a szakmunkások összeszokottsága biztos alapja lesz az eredményes munkának. — Szeretnénk — mondta Teleki Sándor —, ha 5—6 év alatt megtérülne ez a nagy és szép beruházás. Mészáros Attila A regionális bölcsőjénél Röpgyűlés az árokparton — Áll a tároló Balatonfenyves alsótól új nyomvonalon suhannak a járművek Keresztúr felé. Az úttal párhuzamosan, a berek felől láncos-darus markoló festett acélteste töri meg a vékony hótakaró egyhangúságát. S utána — mint a közeli Balaton rianó jégtábláinak túrzása — földhányás tornyosul. A csatornaásó gépnél a Skri- nyár-brigád. Semmi nem nyújt védelmet a minden lyukat megtaláló parti szél ellen. — Nem a központból jött az elvtárs? — kérdeznek vissza csalódva a bemutatkozás után a svájcisapkás, pufajkás emberek, a veszprémi DUVIÉP munkásai. — Talán ellenőrzést várnak? — provokálok. — Á, dehogy. Csak nem láttuk az építésvezetőt még az idén — szól az embergyűrűből valaki. — Buzsákiak vagyunk — nyújtja sárga védőkesztyűs kezét Skrinyár István brigádvezető. — Egész nyáron itt dolgoztunk. A bélatelepi vízháztól indultunk, s már a főnyomóvezetéket fektetjük, amíg az idő engedi. A kotrógép halkuló kattogása. Bojtor Géza vezető kot- rómester és Vörös András — a többiek »darabujjúként« tisztelik — lemászva a gépről, ropogtatják meggémberedett tagjaikat. — Ügy hallottuk, egy kicsit elmaradtak a tervezett ütemtől. — Hát az egészre értve lehet, de mi előbbre tartunk. A tavalyi tervünk először 8 kilométer volt, majd a módosítások után tizenegy lett. Most 13—14 kilométernél járunk, pedig nem vagyunk elkényeztetve — mondja a mester. — Amit a fenyvesi villák között, meg itt a berekben műveltünk, az nem gyerekjáték. Plusz 5 fok alatt védőital járna. Eddig egyszer kaptunk teának titulált cukros vizet. Felét ez a jó fekete föld itta meg. Ennyi embernek 15—20 liter se lenne kevés egy napra. Igaz? — gyűlnek Bojtor Géza köré a záportól, széltől vörös arcú munkások. v Termelési tanácskozás háromnegyed éve nem volt, az útiköltségtérítés sincs rendben szerintük. »Szellős« teherkocsin utaznak naponta oda-visz- sza. ömlik a panasz. Toliam »kihagy«, jó ürügyként arra, hogy dermedt ujjaimat megleheljem, mert a munkához látó brigádtagok kézszorításait már nem érzem... Újabb vezetékdarabok, újabb hórukk, elöl a kotró ássa a bölcsőt, hátul a tolólap tolja a takarót. o Pár kilométerre a keresztúri házaktól, a 7-es út jobbján a szőlőskertek, présházak között hatalmas betonhenger dörög. Körülötte gépek, melegedőhelyiség; kompresszor dohog, légkalapács csattog a fagyos földben. Áll a kétezer köbméteres tárolómedence, most készül a bekötő vezeték. A kivitelező a DÉLVIÉP. Az árok partján bordó kanna, körülötte olvadt hó. A tárolót csak huszonegy méteres karokkal lehetne átölelni. Belsejében, mint a kör sugarai, fenyőgerendák sora és deszkazsaluk. Schwing György és nyolc társa fűrészeli, illeszti az ácso- latot. — Egész kis erdőt dolgozunk bele — mondja. — Teát kapnak? — Kapunk, de nem az igazi — hümmög Varga József. — Persze rummal jobban bevenné a hasad — tromfol- nak társai. Dél közeleg. — A meleg ételt nem kívánják? — Lehetett íratni a Baglas étteremből, de most, a disznóvágások után elvagyunk leves nélkül is. Majd este eszünk. 0 A Nyugat-balatoni Regionális Vízmű a Veszprém melletti Nyírád környékén talált kiváló minőségű karsztvizet hozza majd el a Balaton déli partjára, Szentgyörgytől Őszödig, s a huszonegyezer köbméter nyi kincs százezrek szomját oltja majd. A hatalmas munka első műtárgyai már Somogybán is állnak, a vízépítők nem mentek "fagyszabadságra«. Az ütemezés szigorú, két év múlva üzembe kel! lépnie a rendszernek. Ám a somog bölcső körül nincs mindé i rendben, a bábának néhány apró dolgot tisztába kell tennie minél előbb. N. F. Csaknem egyharmadára Munkavédelem a vasúton Köztudomású, hogy a vas- utait a veszélyes üzemek között tartják számon. A magas fokon szervezett más üzemekhez hasonlóan különösen fontos a munkavédelmi intézkedések betartása és következetes eKenőrzése. A MÁV állóeszközei között ugyanis sok a gép és a gördülőanyag, s az állandó mozgás miatt a balesetveszély igen nagy. A MÁV Pécsi Igazgatóságán 1952 óta rendszeresen följegy- ,zik a balesetek számát. E föl- jegyzésekből megállapítható, hogy az elmúlt húsz esztendő alatt a legutóbbi év mutatja a legkedvezőbb képet. 1952-ben még 471 üzemi balesetet jegyeztek föl, de tíz év múlva már csak 363-at. S tavaly, 1972-ben ez a szám már 181-re módosult. Ami Somogy megyét illeti, legutóbb 35 baleset történt a megye területén. Húsz év alatt tehát csaknem egy- harmadára csökkent a balesetek száma. Mi az oka a számottevő javulásinak? A munkakörülmények szüntelen változása mellett kétségkívül fontos szerep jutott a vasútágaagatósáig és a szakszervezet alapos vizsgálatának és közös határozatának is. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a balesetek megelőzésének fő módszere változatlanul a meggyőzés, az oktatás (mégpedig a hatékony oktatás). A bekövetkezett balesetek 78 százaléka ugyanis a személyi mulasztás következménye. Az okok között szerepel egyebek között az italozás, nz egymás iránti közömbösség és az ellenőrzés lazasága is. A vizsgálat után az igazgatóság és a szakszervezet több intézkedést is tett. Így például 1966-ban vezették be a nagy szolgálati helyekre külön lebontott munkarendet, amelyben minden esetben mégha tá- ixxaták az egyes feladatok tel- ! jesítésóéirt felelős személyt. Ugyanakkor az adott munkahelyre szóló konkrét munka- védelmi föladatokat is kijelölték. Ezzel párhuzamosan növeltéit a szolgálati vezetők és a közvetlen munkavezetők felelősségét. Nagyon érdekesnek és példamutatónak tartjuk, hogy az igazgatóság elsőnek vállalta dr. Horányi Béla professzor tanulmányának, amely a mentálhigiénés szemlélet kialakítását elemzi — gyaftorla- ti megvalósítását 1969 januárjától. A sokoldalú intézkedések mellett — amelyek egyre több és jobb eredményt hozna!’, mint a számok is bizonyítják, — altad még azért tennivaló. Fontos például, hogy a mun- ! ltacsoportok egyes tagjainak felelősségérzete állandóan nö- j vetoed jen. A munkavédelem a vasúton nemcsak az egyes ember eg es/ - ségének, alapvető érdekeinél; ; védelme, hanem egyúttal tér - l melési tényező is. sóknál. A 840 órára, mélyet a * rendeletek engedélyeznek, J igényt tart a szövetkezet, f Őszinte legyek? Szükségem is van az ezért járó bérre.« A múlit év végén a hallaton- szárszói fogyasztási szövetkezet nyugdíjas és fiatal dolgozóit ünnepélyre hívta össze. Meleg, őszinte szavaikkal köszönt el az »öregektől« a sző- j vetkezet elnöke, felsorolta érdemeiket, és példaképül állí- , tóttá őket az ifjú alkalmazottak, a tanulók elé. Az idősek , között ott volt Danes Sándor , FEKETE GYULA > jí A fiú meg a katonák 28. "Édesanyám kereshet azóta - gondolta. — De úgyis azt is, aki jutalomképpen, meg- 4szokta mondani: rossz pénz emlékezésiül arany pecsétgyű- 4 nem vesz el. Majd nagyot néz, rűt kapott 21 éves szövetkezeti 4 ha beállítok, hogy megjártam "Eleinte biztosan furcsa lesz. Harminchat évi munka, szolgálat után nyugdíj. Van 300 négyszögöl szőlőm, találok ott munkait bőven. Nem szeretek henyélni, örök életemben mozgékony ember voltam. A volt főnököm, a ba- latanszárszói áfész elnöke is hívott vissza, ne hagyjam ott egészen a szövetkezetek A nyári szezonban szükség lesz a munkámra. A bérelszámolás nem könnyű a szezonmunkámunikájáért. Nem volt könnyű élete. Szülei asztalánál 13 gyerek kérte | a kenyeret. Napszámos, ré- j szesarató volt, majd állami szolgálat után került 1952-beri a f 6 Idm ű vessző vet kezet h ez. Termelési felelős, pénztáros. J frontvilág van, felvásárlási és ke- \ már az ki. Miskolcot ingyen, voltam Magdáéknál. Üzenhet velem haza legalább. Meg talán küld is valamit.« Valósággal úriasszony lett Magda, üres kézzel csak nem f engedi tán el. Akáripilyen f frontvilác van. hogy jönne Somogyi Néplap könyvelő, resikedé'imi előadó, majd pedig 1957-től bérelszámoló volt. Ez utóbbi maradt a végleges beosztása. Jó munkáját sok oklevél, jutalom és más megbecsülés fémjelzi. Danes Sándor legnagvóbb öröme mégis az. hogy 21 dolgos év, a nyugdíj után is igényt tart munkájára. visszavárja őt a balaton- saanszói aíesz.. Leginkább az apjától tartott laz elcsavargás miatt. Mert ’ hirtelen keze van az apjának. Alkonyodott már, és még (mindig nem találkozott Mag- i dával. Rezső bácsival sem. Ki tudná azt. melyik utcán | laknak a sok közül. Annyi ut- >ca van itt, hogy ha ki is jön ) valamelyikük a boltba, ő ép- ) pen másfelé jár, s könnyen el- ‘ mellőzhetik egymást Felsivalkodtak a szirénák. Csikorogva állt meg, éppen előtte, egy villamos. Mindenki leszállt róla, még a vezető is. Nem tudta még akkor, mit jelent a sziréna, és csak bámult utánuk: mindnyájan ugyanabba a házba mentek be. Ez aztán! Hazáig hozza őket a villamos. Egy rendőr kiáltott rá a túloldalról : — Hé! Gyerek!... Hallod!? Mit bámészkodsz? Süket vagy? Nem hallottad a szirénát? Akkor vette észre, hogy az utca már kiürült körülötte. Azt a rengeteg járókelőt mind elnyelték a kapuk. Aki még látható, az mind egyenruhás. Most értette csak meg, hogy légiriadó van, ugyanaz, amire otthon mostanában félreverik a harangot. De otthon nincs belőle ilyen ramazuri, végzi a dolgát mindenki tovább. Ebből is látszik, ijedősebbek a városiak. Szerencséje volt ezzel a légiriadóval. Egészen besötétedett már, amikor lefújták, amúgy sem tudott volna hová menni. És ha nappal nem találkozott Magdával, éjszaka, az elsötétített utcákon hiába is keresné. Amikor kikérdezték a házbeliek, egy terebélyes asszonyság rögtön a gondjaiba vette. Paprikás krumplit adott neki, egy púpozott tányérral, és helyet is szorított éjszakára az óvóhelyen: a saját fekhelye mellett, egy szalmazsákon. Nem volt több riadó, legalábbis még egyszer nem szirénáztak, mégis sokan odalent háltak az óvóhelyen; ez az asszonyság is. Másnap kora reggel, amikor a mozgolódás elkezdődött, a takaró alól lélegzet-visszafojtva hallgatta, hogy veszekszenek miatta a háziak: Kásá3 hang: — Kérem, a rendőrségnek kell jelenteni, ki van adva. Egy lépést se addig ... Az asszonyság: — Maga meg de nagyra van a rendőrséggel! Képes rásütni még erre a gyerekre is, hogy katonaszökevény ... A kásás: — Kérem, én senkire sem sütöm rá! És kikérem magamnak! Belevág egy kajla beszédű, aki ao-nak mondja az á betűt, ahogy a rádióban egyszer Te’ nai Klári: — Hagyjaok mao Majd én feladom a kalauzn; ■ a vonatra. Pincehang: —Ha még egyáltalán megyen arra vonat! Kásás: — Aztán miért ne menne? Pince: — Megyen, persze, hogy megyen. Ha még el nem vágták a vonalat az oroszo’’. Kásás: — Figyelmeztetem, kérem, figyelmeztetem, ez. . ez... Rikácsoló nő, messzebbrő : — Figyelmeztesse maga a nagyanyja valagát! Kicsoda maga, hogy folyton bennünket egzecéroz?! Még ilyet! Az asszonyság: — Ha legalább a cím megvolna, a nén- jéé. Kis szamár, azt hiszi, úg" van, mint falun ... Kásás: — Kérem, én nem t hetek róla, de nekem az s1 gorúan ki van adva, hogy id. gen nem tartózkodhat... Asszonyság: — Jó, hát nem tartózkodhat! Hol van itt r tartózkodás? Nem csaphatjuk ki ezt az ártatlan gyereket az utcára hálni, azt a rendőrség se kívánhatja el... (Folytatjuk)
