Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-17 / 40. szám

fUAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 80 fillér Fock Jenő befejezte csehszlovákiai látogatását AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA* XXIX. évfolyam 40. szám 1973. február 17., szombat n£ szerződéssel űj korszak kezdődött“ Szovjet-magyar barátsági nagygyűlés az Egyesült Izzóban Miniszterelnökünk tegnap a .kpra, délelőtti „órákban sajtq- értekeletet tartott a miniszter- elnökség Moldva-parti palotá­jában, majd innen a Hrzan- palotaba hajtatott, ahol részt vett a tárgyalások záróülésén. Délben Lubomir Strougal kor­mányfő és felesége díszebédet adott a magyar vendégek tisz­teletére. A csehszlovák újságok pén­teken is a kiemelkedő fontos­ságú eseményt megillető rész­letességgel írtak Fock Jenő lá­togatásának eseményedről. Baráti látogatásának befe­jeztével tegnap Prágából kü- lönrepülőgépen haza indult Fock Jenő, a Minisztertanács elnöké és kísérete- Búcsúztatására a repülőtéren megjelent Lubomir Strougal miniszterelnök,' Josef Koreák és Josef Kpmpny, a CSKP KB elnökségének tagjai, Vaclav Hula, a CSKP KB elnökségé­nek póttagja, Fratptisek Ha- mouz miniszterelnök-helyettes, valamint Pavel Bahyl minisz­ter, az állami tervbizottság él- ső elnökhelyettese, Martin Dzur hadseregtábornok, hon­védelmi miniszter és Franti- sek Krajcir, a külügyminisz­ter első helyettese. A búcsúztatáson ott volt Vince József, a Magyar Nép- köztársaság prágai nagyköve­te. Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, tegnap este haza­érkezett csehszlovákiai hivata­los baráti látogatásáról. (Folytatás a 2. oldalon.) sec Bgyesfflt Inzó- Times helyettes elnöke, Németh nagygyűlést rendezett Károly, a budapesti párttbi­hsn tegnap délután az MSZMP Központi Bizottsága, a Mi- jn/iszten tanacs, a Magyar—Szov­jet Bánáti Társaság és a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa a magyar—szovjet ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés ajánlásának 25.. év­fordulója alkalma nól. A nagygyűlés elnökségében foglalt helyet Apró Antal, az országgyűlés elnöke, a Ma­gyar-Szovjet Barati Társa­ság elnöke. Gáspár Sándor, a zobtság első titkára, az Elnöki Tanács tagja, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai; dr. Tímár Mátyás, a Müiisz- tertanács elnökhelyettese, dr. Korom. Mihály igazságügyimi- niszter, Párdi Imre, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke, Roska István külügyminiszter-he­lyettes, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, Bencsik Ist­ván, a Hazafias Népfront fő­titkára. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet V. J. Pavlov, az SZOT főtitkára, az Elnöki Ta- iSZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió magyar- országi nagykövete, Sz. Sz. Novozsilóv, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökhelyet­tese, az SZMBT hazánkban tartózkodó delegációjának ve­zetője, I. Ty. Zamercev vezér­őrnagy, Budapest első szovjet városparancsnoka, az SZMBT küldöttség tagja. A himnuszok hangjai után Bistkey Tibor színművész el- szavaita Váci Mihály Kelet fe­löl című versét. Apró Antal nyitotta meg az ünnepséget, ezután Gáspár Sándor mon­dott ünnepi beszédet. Huszonkét—huszonhárom éve j ‘Délszlávkonferencia Pécsen Gáspár Sándor ünnepi beszéde Tiszteli nagygyűlés? Kedves eivtarsatk’ — Ünnepelni jöifctünk és em­lékezni. Emlékezünk a 25 év­vel ezelőtti napra, 1948. feb­ruár 18-ara, amikor a magyar es a szovjet kormány vezetői aláírtak az első magyar—szov­jet , barátsági szerződést, amelynek lényegét, szettemét még a lejárat előtt űj szerző­dés megkötésével erősítettük meg, 1967. szeptember 7-én. Az 1948-ban aláirt szerződés ide­jén hazánkban még nem volt munkáshatalom. Ebből adódik az a különbség, amelyet az 1967-ben megkötött szerződés már tartalmaz. Ma ünnepeljük ezt a szerző­dést, amely felöitólá országaink, népeink együttműködésének minden lényeges területét, amely kifejezi a magyar es a szovjet nép barátságát. Az 1948-ban aláirt okmány döntő fordulatot jelentett ha­zánk történetében. Felszaba­dulásunk után a Szovjetunió, mint vezető nagyhatalom ba­rátságát nyújtotta a háború pusztításából ébredező magyar államnak. Ez a szerződiés ak­kor a fiatal, független, demok­ratikus Magyarország első nemzetközi elismerését jelen­tette. E szerződéssel új korszak kezdődött, amelyben egymást követték a népi Magyarország nemzetközi sikerei, elkezdő­dött gazdasági, politikai és kulturális tekintélyének növe­kedése. Aktívan bekapcsolód­hattunk a nemzetközi életbe, az ENSZ munkájába és más nemzetközi szervezetek tevé­kenységébe. Jelenleg a Varsói Szerződés és a KGST aktív, szilárd tagjaként a haladás erőinek megbízható támasza vagyunk, ez a folyamat a fel-, szabadulással és az 1948-as szerződéssel indult él. Az euró­pai biztonságért tett jelenlegi erőfeszítéseink, a vietnami bé- kemegálitaoadásban vállalt megtisztelő nemzetközi meg­bízatásunk mind-mind elkép­zelhetetlen lett volna ha ak­kor, ezzel az államközi szer­ződéssel nem alanozz.uk meg nemzetközi kapcsolatainkat. A magyar történelemben ez az első olyan szerződés, ame­lyet egy hatalmas ország, a fa­sizmus felett győzedelmeskedő szovjet állam velünk, mint egyenrangú féllel kötött meg. Ez mondja a költő Hidas Antal egyik versében: »Nincsen olyan erő, amely elszakassza, amely közös küzdelmünket percre megakasszuk Valóban nincs ilyen érő! Ez a szerződés nem egyszerűen jogi aktus.' Ez több, mert a maga eaéGaéNsjn két nép test­vériségének Jegőszintébb tö­rekvéseit fejezd ki. A barátságunk természete­sen nem e szerződéskötéssel kezdődött, hainem a nagy ok­tóber 'harcaiban született. Azok a magyar hősök gyökereztették meg, akik a nagy forradalom idején erejüket, életűiket ál­dották , orosz, ukrán és más munkástestvéredkkél a szocia­lista f oiradalomórt. Munkásosztályunk követen­dőnek tartatta az orosz példát, s 1919-ben megteremtette a maga haltalmát. Akkor még legyőzött bennünket az impe­rialista. tűiierő. De a Horthy- fasizmus nehéz, küzdelmes évedben is elszántságot, re­ményt adott annak a tudata, hogy létezik a Szovjetunió, erősödik a munkások szabad országa, hogy épül a szocializ­mus. A barátsági szerződés 1948­ban történt aláírása óta élteit negyedszázadban országunk, népünk gazdagodott, erősödött. Még felsorolni is sok leg­főbb eredményeinkéit. Népgaz­daságunk egésze terveinkkel összhangban fejlődik. Jól bi­zonyítják ezt hazánk elmúlt évi eredményei. Kedvező ala­pok teremtőditek ez évre az életsizínvonal átfogóbb, gyor­sabb emelkedéséhez. Pártunk Központi Bizottsága múlt év novemberében megjelölte en­nek módját. 1950 óta 2? százalékkal nö­vekedett hazánkban az aktiv keresők szánna. A szocialista fejlődés ütemének megfelelő­en az iparban és az építőipar­ban foglalkoztatottak száma erőteljesen növekedett, miköz­ben a mezőgazdaságban ma 40 százalékkal kevesebben dölgiozrtaJk. egy harmada dolgozott a 1 szocialista szektorban, ma pe- j dig több mint 95 százaléka. í Hazánkban a nemzeti jövede­lem 1950 óta 221 százalékkal növekedett. Az egy főre jutó fogyasztás 140 százalékkal, az összes társadalmi juttatás pe­dig ez idő alatt 420 százalék­kal nőtt. 1950-ben a lakosság 47 szá­zaléka részesült társadalom- biztosításban, ma pedig egész népünk. Amíg 1950-ben 10 ezer lakosra 11, addig 1971-ben már 23 orvos jutott, a kórházi ágyak száma ez idő alatt — 10 ezer lakosra számítva — 56-ról 82-re emelkedett. Kölcsönösen kicseréljük tu­dományos eredményeinket, tapasztalatainkat, alkotásain­kat. Szellemi életünk, világnéze­tünk meghatározója a marxiz­mus—'lendnizmus. A magyar—szovjet barátsá­gi, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződés élő valóság. Hatása, ereje év­ről-évre gyarapodik, mert mindkét népnek az eszében, szívében és leikében él. A szerződés két azonos tár­sadalmi rendszerű ország né­pét kapcsolja össze. Ezért egy­más megbecsülése, tapasztala­tainak kölcsönös hasznosítá­sa a szocializmus építésében, túlmutat a hivatalos kerete­ken, mert ez internacionalista, osztálytartalmú, elvi és gya­korlati kapcsolat népeink kö- zött­(Folytatás a 2. oldalon.) Anyanyelv vagy „idegen” nyelv? Miben különbözik egy dél­szláv nemzetiségű iskola más iskoláktól? A feletet látszólag egyszerű: abban különbözik, hogy a gyerekek nem magya­rul, hanem anyariyelvükön, szerb-hotrvát nyelven tanul­nak. Ilyen azonban kevés van. A gyakorlat inkább azt mu­tatja, a délszláv nemzetiségű általános iskolai diákok fő­ként a legutolsó — hatodik vagy hetedik — órában gya­korolhatják anyanyelvűket. Ez persze erősen befolyásolja teljesítményüket is. Ahelyett hogy örülnének neki, sokszor nyűgnek érzik: az anyanyelv «•idegen-« nyelvvé válik szá­mukra. Ez a gond mindien hozzá­szóló mondanivalójában szere­pelt tegnap a Pécsi Nemzeti Színház kamaraszínházában megtartott délszláv tájegységi konferencián, amelyen — So­mogy négy délszálv lakta köz­ségének képviselőin kívül — megjelent Bíró Gyula, a me­gyei pártbizottság titkára és Varga Károly országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára is. A somogyi részvevők közül nyékiről és hiányosságokról. Megemlítette — többek között —, hogy ezekben a Dráva menti községekben sajátos, az irodalmitól eltérő tájnyelvet beszelnek' az emberek. Ezért, bár a községi könyvtárban rendelkezésre áH szerb—hor- vát nyelvű szépirodalom, alig olvassák. Annál is inkább, mi­vel cirfflbetűkkél íródtak. A nyelvművelésnek azonban vannak egyéb fanmái is, me­lyek a Dráva ének- és tánc- együttes jóvoltából eredmény­nyél jártak. Király György beszámolt arról, műyen ter­vekkel foglalkoznak a járási szervék. Popovity Milán, a Tótújfa- lusi Általános Iskola igazga­tója arról a gyűjtőmunkáról számolt be, mely a négy so­mogyi nemzetiségi községiben folyt 1972 nyarán. Lakócsán, Szentborbáson, Tótúj falun és Potonyban — a Délszláv Szö­vetség finanszírozásával és társadalmi aktivisták bevoná­sával — 95 különböző népdalt, 12 népballadát, 3 sdi-atódalt, 8 gyerekdalt, 14 tündértörténe­tet, ugyanennyi' népmesét, la­kodalmi, temetkezési, születé­. , , _ si, karácsonyi és húsvéti dél­népszokást jegyeztek esi Járási Pártbizottság titká ra fejtette ki véleményét a La­kócsán, Tótújfalun, Potonyban és Szentborbáson lakó délszláv nemzetiség gazdasági és poli­tikai helyzetéről, az eredmé­Találkozás Darhanban és Kaposváron Németh Ferenc fogadta a mongol küldöttséget Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, teg­nap délután fogadta a Kapos­váron tartózkodó mongol kül­döttséget: G. Damgyint, a dar- hand városi tanács elnökét, B. Donyidot, a darhani városi pártbizottság osztályvezetőjét, akiket Rostás Károly városi tanácselnök és dr. Ormosy Viktor elnökhelyettes kísért el a megyei pártbizottságra- A küldöttség két tagján kívül ott volt a fogadáson N. Dasbaldir, a most épülő darhani húskom­binát Kaposváron tanuló igaz­gatója is. A kölcsönös üdvözlés után a személyes élmények fölidézé- sévél kezdődött a beszélgetés, ugyanis a megyei pártbizott­ság első titkára tavaly június­ban pártmunkásküldöttséget vezetett Mongóliába, s két na­pot töltött Darhan városában. Járt az épülő húskombinátban, a tejüzemben, a csokoládé­gyárban, a hőerőműben. — Tavaly nem gondoltuk, hogy Kaposváron találkozunk — mondta Németh Ferenc a darhani tanácselnöknek. — S akkor még nem tudtuk, hogy ilyen szoros kapcsolat alakul ki a két város között. A megyei pártbizottság első titkára, az iránt érdeklődött a küldöttség tagjaitól, hogy érzik magukat Kaposváron. G. Dam- gyin elmondta, hogy nagyon jó a program, s már edejig is so­kat láttak, tapasztaltak- Né­meth Ferenc megjegyezte, hogy Darhan internacionalista város. A kuldöttaíég vezetője isisoratta. hég7 NDK-bél!, csehszlovák, szovjet, magyar szakemberek tartózkodnak a városukban. Az idén hatszázra nő az ott dolgozó magyarok szápia. Most fogadják a szov­jet szakembereket, akik a vá­rostól 160 kilométerre fekvő réz- és molifodénüzem építésé­ben vesznek részt. Sok szó esett az épülő dar­hani húskombinátról és a ka­posvári testvérüzemről, ahova hamarosan',további 35 jövendő vezetőt küldenek tanulni. G. Damgyin egy mongol közmon­dást idézett, amely szerint a í jó tanárnak jó tanítványai vannak. Ök azt szeretnék, ha a darhani üzem elérné a kapos­vári színvonalát. A megyei pártbizottság első titkára megérdeklődte, hogy Kaposvár hányadik testvérvá­rosa lesz Darhannak- A válasz­ból kiderült, hogy a második. Az első Ulan Üde, a Burjat- niohgol ÄSZS.ZK fővárosa, amely 350 kilométerre esik a városuktól. S nbha Darhan és Kaposvár között tízezer kilo­méter a távolság, ez nem vá­laszthatja el a barátokat. Németh Ferenc azzal búcsú­zott a mongol vendégektől, hogy nagyon örült a találko­zásnak, s reméli, sok sikert ér­nek el Darhan város további építésében. Azt kívánta, hogy érezzék jól magukat hazánk­ban a hátralevő napokban. A darhani húskombinát jövendő igazgatójától azt kérte, hogy minél jobban készüljenek föl a szakmára, hiszen szép és korszerű lesz a gyáruk, s ott csak jobban lehet dolgozni, mint itt. Popovity Milán hasonló gyűj­tőmunka végzésére hívta fel a konferencia részvevőit. Ennek fölbecsülheteöen jelentősége lenne a délszláv kultúra ápo­lásában. A konferenciáin, tizenkilenc felszólaló mondta el vélemé­nyét és tapasztalatait arró’. hogyan valósult meg a nemze­tiségi politika Baranyában és Somogybán a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szö­vetségének 1960-ben megtar­tott VI. kongresszusa óta eltelt időszakiban. Az élbamgzott ja­vaslatok — mint arra Ognye- novics Milán főtitkár válaszá­ban utalt — nagy segítsége; jelentenék az 1973 novemberé­ben sorra kerülő VII. kong­resszus anyagának összeállítá­sához. R. Zs. Vasárnapi számunk tartalmából LESRO LÁSZLÓ: Somodon befogadók és befogadónak (3. oldal.) CSUPOR TIBOR: Kezdettől ott volt (4. oldal) TRÖSZT TIBOR: Lengyeltóti beszélgetések (5. oldal) BERNÁTH LÁSZLÓ: Az ízlésnevelő képernyő (7. oldal) SUHA ANDOR: A hazudós (8. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents