Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-02 / 27. szám
Ami a legnehezebb ELVESZETT ILLÚZIÓK »A tanácstagi munka a választók bizalmán alapuló, megtisztelő, közéleti tevékenység.« (Tt. 36. §. 1.) — Mi a legnehezebb a tanácstagi munkában? 1 Beszélgető partnerem, Vermes Vilmos, az 503-as Ipari Szakmunkásképző Intézet kollégiumának igazgatója, a don- neriek egyik tanácstagja nem sokat ‘ gondolkodik a válaszon : — Az egész város gondjainak, törekvéseinek és lehetőségeinek ismeretében harcolni a magam körzetéért. Kaposvár »féloldalasán« fejlődik; a kalinyini sávház és környéke képviseli az egyik oldalt, az újat, a korszerűt, a donneri rész több kilométernyi föld- útjával, kiépítetlen közműhálózatával a másikat, egy kicsit a múltat. Nagy összeg kellene a mi környékünk fejlesztésére is. De tudomásul kell ' vennünk, hogy a megkezdett új városrész építését a terveknek megfelelően kell befejezni.- Meg azt is, hogy a kis családi házak építésére kiadott engedélyek nem jelentenek egyszersmind Vízvezetéket, szennyvízcsatornát és földgázt a környékünkön. Ezt sokan nem értik meg, és minket, tanácstagokat ostoroznak, hogy verjük az asztalt a mennél több és gyorsabb fejlesztésért. ' Mi harcolunk is. Ha kell, keményen, ha kell, sok utánjárással, minden kaput megkeresve. De nem feledheti üli: nemcsak mi élünk a városban, és hogy tervfegyelem, pénzgazdálkodás is van a világon. Rangsorolni kell a teendőket, Persze, az embereknek nehéz megmagyarázni, miért nem jut éppen most valamire. De hát nekünk a népszerűtlen dolgokat is el kell végeznünk. — Ezek szerint nem hálás megbízatás a város elmaradottabb részén 1 tanácstagnak lenni? — Ezt nem mondtam. Ellenkezőleg : ahol - mindent készen kapnak az emberek, ott a fejlődés valamennyi mozzanatát természetesnek tartják, és nem érdekli őket a tanácstag személye. Sokan azt sem tudják, hol lakik.' Engem megtalálnak. Telefonon, hazafelé menet, a lakásomon. De a feleségemet is megszólítják a boltban, a hentesnél. — A tanácstag hivatalos személy.' Erzi-e ezt munkája közben? — Megbízatásom teljesítésében a legfontosabb segítség, hogy amikor körzetem képviseletében járok el, a legnagyobb előzékenységgel találkozom a tanács vezetői, osztályai és szervei, intézményei részéről. Részletes felvilágosítással szolgálnak, és amilyen gyorsan csak lehet, intézkednek. Persze, ha netán ismeretiéi? helyen jelentkezem — ilyen ugyan kevés akad Kaposváron —, meg kell mondanom, ki vagyok, s hogy a körzetein ügyét képviselem. — Ügy tudom, több évtizedes közéleti múltjával tekintélyt szerzett. — Jól mondta: szerzett. Mert azt nfem adják kézbei a tanácstagi megbízólevél mellékleteként. A ‘ körzet lakossága szavazatával csak előlegezi a bizalmat, de ennek meg is kell felelni. Példákat sorol. Aprónak tűnő és nagyobb jelentőségű eseteket, amelyekben sikerrel járt a kezdeményezés, a szervezés, az intézkedés. Persze, rendszerint nem egyetlen telefonhívással. Sok utánjárással, tárgyalással, a céira vezető utak kitartó keresésével. — És még valamit nem szabad elfelejtenie egyetlen tanácstagnak sem — mondja Vermes Vilmos. — Nekünk nemcsak kérnünk kell, közvetítenünk az észrevételeket, az igényeket felszólalások, interpellációk, a tanácsi bizottságokban való előterjesztések, javaslatok formájában, hanem — amennyiben lehet — rá kell mutatnunk a megoldás lehetőségeire is. Hiszen a körzetben élünk, jól ismerjük a körülményeket és a lakosság ötleteit. Talán a legfontosabb: megszervezni a körzet lakóinak összefogását, mozgósítani őket egy-egy feladat elvégzésére. Nem könnyű dolog, igaz. Ha azonban az emberek pontosan tudják, miről van szó, miben kell segíteni, és fölismerik, hogy munkájukkal előbb megvalósítható egy-egy városi tervfeladat, nem zárkóznak el a társadalmi tevékenység elől. — A tanácstag nagy felelősséget vesz a vállára azzal, hogy elfogadja a megbízatást. Környezete jobban odafigyel minden megnyilvánulására kritikus szemmel nézi egész magatartását. Ráadásul ajtaja — és talán nem hat frázisnak e szó: szíve is mindig nyitva áll. Mi ad erőt ehhez éveken, évtizedeken át? — Az az érzés, hogy hivatásának gyakorlása mellett végzett társadalmi munkája nyomán valami mozdul előre. Rendszerint nem nagy dol'gok- ról van szó, de a kis hétköznapi sikerek is megnyugvással töltenek el. Hogy a kezdeményezés nyomán elindul valami, meghallgatásra talál egy ötlet, és egy idő után kézzelfogható dolgokban jelentkezik. Ez újahb gondolatokat szül és indít hitjára. Engem a hatodik X vége felé ez tart fiatalon. P. L. Egy osztály „kórképe” Jiabb négyéves tervet fogadtak el a küldöttek Vöröskeresztes konferencia Kaposváron Ünnepélyes vezetőség- és küldöttválasztó konferenciát tartott tegnap a Magyar Vöröskereszti kaposvári vezetősége. A városháza dísztermében dr. Varjú Irén városi főorvos, a városi Vöröskereszt-elnöke köszöntötte a részvevőket. Az elnökségben helyet foglalt Somogyi József, a városi párt- bizottság első titkára, Rostás Károly, a városi tanács elnöke és Fodor Gábor, a Magyar Vöröskereszt Országos Központjának főelőadója. A városi vezetőség beszámolójának bevezetőjében a megyeszékhely fejlődő egészség- ügyi hálózatát mutatta be: — Városunk a két kongresz- szus között — egészségügyi és szociális ellátottságának fejlődését figyelembe véve — a leg- .. , amikusabb szakaszát élte. Magyar Vöröskereszt sajátos programmal kapcsolódik az állami egészségügyi szolgálat munkájához. E feladatnak a végrehajtáséiról olvashatunk a beszámolóban, s erről szóit Mészáros Jánosné városi vöröskeresztes titkár. ' A két kongresszus között 15 új helyi vöröskeresztes alapszervezetet hoztak létre Kaposváron, a taglétszám 1207-tel emelkedett. A beszámoló kiemeli: a vöröskeresztes munka .legfontosabb része az egészségügyi felvilágosítás, ezen belül a fő hangsúlyt az aktív egészségvédelemre helyezték. A városi vöröskeresztes vezetőség feladatának tartotta, hogy elsősorban á kis üzemekben, ktsz-ekben, a lakóterületeken növelje az egészségügyi felvilágosító előadások számát. Az üzemekben 540 előadást tartottak. Több kaposvári gyárban hat előadásból álló sorozatot szerveztek a családvédelem időszerű kérdéseiről. A tisztasági mozgalmat értékelve a beszámoló megállapítja, hogy egyre több szocialista brigád felajánlásai között szerepel a mozgalom támogatása. Újdonság volt 1972-ben az IKV, a Hazafias Népfront városi bizottsága, a tanács és a lakóbizottságok tanácskozása, mely a város köztisztaságával foglalkozott. Jelenleg a legtöbb gondot a középületek előtti utcarészek tisztán tartása jelenti. A szocialista brigádok sok segítséget adnak a véradó mozgalom fejlesztéséhez, a családvédelem fokozásához is. A két kongresszus között, rendkívüli körülmény is adódott. Kaposvár lakossága, az üzemek, vállalatok, intézmények dolgozói jelentős anyagi támogatással segítették a szabolcsiaknak az új élet megkezdését az 1970. évi árvíz után. Végezetül a beszámoló foglalkozott azzal is, hogy Kaposváron nőtt a veszélyeztetett környezetben élő gyerekek, a magukra maradt öregek száma. A vitában értékes felszólalással segítette a konferencia munkáját többek között Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára és Fodor Gábor főelőadó. A városi vöröskeresztes vezetőség a konferenciára megfogalmazta a következő négy év programját, amelyben első helyen áll a felvilágosító munka, s fontos szerepet szánnak i-a köztisztaság fokozásának, a véradómozgalom fejlesztésének is. A konferencián dr. Varjú Irén és Mészáros Jánosné kitüntetéseket, jutalmakat adott át a legjobb vöröskeresztes aktíváknak. Dr. Gyócsi Jánosné a Kiváló vöröskeresztes munkáért aranyjelvény kitüntetésben részesült, többen ezüst és bronz fokozatot kaptak. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium 1972/73. félévi értekezletének: jegyzőkönyvéből : Az iskola tanulmányi átlaga: 3,4. A tagozatos osztályoké — matematika ta- gozáton 3,8, nyelvi tagozaton 3,7. A fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi átlaga 3,3. A városban lakó tanulók átlaga 3,5, a kollégiumi tanulóké. 3,4, a bejáróké 3,2. ■ Az iskolában 37 tanuló kapott elégtelen' osztályzatot, az összlétszám 5,8 százaléka, szemben az előző félévi 11 százalékkal. Kommentálva az Iskola félévi eredményét: élégédertibek lehetünk, főleg a bukások számának nagyarányú csökkenésével, a fizikai dolgozók gyer- rekeinek csupán egy tizedes lemaradásával is, viszont elgondolkodtató a kollégisták gyengébb szereplése. Ügy gondolnánk, hogy jobb várható a városi gyerekek eredményénél. Az egyébként dicséretes iskolai eredménynek azonban van egy »csúnya foltja« is. A bukások zöme két osztályra korlátozódik. Lássuk ebből az egyik III. osztályt, amelyik egy évvel az érettségi előtt áll. Tizenegy tanuló kapott félévkor elégtelent — negyven diákból —, s mivel volt olyan tanuló is, aki halmozta a bukást — van rá példa, hogy négy tantárgyból minősült elégtelennek egy tanuló félévi munkája! — így összesen huszonkét tantárgyi bukással »vezet« az osztály. Mi lehet a baj? Beszélgettem az iskola igazgatójával: az egy éve ebben a beosztásában tevő osztályfőnökkel — elődje matematikus vokt és kivált a pedagógusok táborából —, azután a tanulók közül egy-kettővel. A szálak a7, általános iskoláig vezetnek vissza. Ennek az osztálynak a tanulói is »jól voltak elengedve«; a nyolcadik osztályos eredmények alapján négyes átlaga volt az általános tagozatként szerveződött, induló első osztálynak. Félévikor derült ki, hogy mit ér ebben a gimnáziumban azoknak az általános iskolák- nalk a négyese... Nincs itt ellentmondás? Dehogy nincs. Az általános iskola és a gimnázium nem azonos értékelését megtoldhatjuk a gimnáziumok közti szintkülönbség eűfenitmcmdásával is. Lássuk a reflektorfénybe állított III. osztály munkáját. A baj tulajdoniképpen a második osztályban következett be: a tanulók nagy része rájött, hogy nincs előttük távlat a továbbtanulásban. Hiányzott máris a »■húzóerő« — ahogy a gimnáziumiban mondják. / Elegendő ok, hogy ezen a szálon tovább menjünk, s a gimnáziumi oktatás, nevelés egyik részproblémáját látas- suk. A gimnázium mintegy hetven tanulója már az első osztálytól fogva az érettségire, az egyetemi, főiskolai felvételire tanul. A ' tanórákon, a szákkörökben, a különórákon, tehát kihasználva minden lehetőségiét. És arról már kevés szó esik a tanári szobákban általában — kivéve a sokat hangoztatott — »fizikai dolgozók gyerekednek megsegítését« —, hogy kikből áll ez a »had«, Megnyílt Szántó Tibor tárlata A Magyar nyomdászat 500. évfordulójának első képzőművészeti eseményeként a Műcsarnokban Megnyílt Szántó Tibor Munkácsy-díjas könyvművész kiállítása. FEKETE GYÜLA A fiú meg a katonák 27. Mire a kisbíró azt mondta: 1 annál rosszabb nékik, ha átkeltek! Ö fix helyről tudja: ín- •dul a nagy német támadás, és 'aki átkelt, azt mind belehajtják a folyóba. (»Marhák! Épp [azért csalogatták át a Tiszán [őket, hogy most az egész hadsereget vízbe fojtsák! Ennyi [eszük sincs! Sok marharépát esznek, attól megy el az eszük ...«) ^ A csendőrök eltűntek a fajúból. Németekkel volt tele a csendőrlaktanya. Jobbára az j intelligencia is elmenekült, [csak a református pap nem, is egy öreg tanító, akiről az a (hír járta, hogy kommunista. A főjegyző utoljára kiadta a * csordásnak, aki a szomszéd* jukban lakik, hogy a község 'bikáját is menekíteni kell. 'Hajtsa el Egerbe, ilyen meg ' ilyen parancsnokságon adja át, ' papír ellenében. Mindenki vásárolt, ha volt [még pénze. Körös-körül a i Hangya boltban üresen ásítoz- tak már a polcok. Elfogyott a i falvédő, a nyárról maradt llégy papír, a lagziba való dí- iszes,ostorszíj, a fatalpú szandál. Az árpakávé, a fogpor, még a műrpstos cipőpertli is. Az anyja előző nap talált még egy tízpengőst a komódfia mögé lecsúszva. Rögtön szalajtotta Pirost, hogy vásárolja el. Akármit kap érte, többet ér, mint egy darab papír. Csak levesízesítő kockát adott már a hangyás' Marci bácsi Pirosnak. Ki is próbálták még az este, de egérízű lett tőié a krumplileves. ... Annyira elgondolkozott a teherautón, egy halom üres zsák tetején heverészve, csak későn fogott gyanút: már rég oda kellett volna érniük! Azt is csak most fogta fel, hogy már jó ideje nem ráz az autó: a topekán — a betonúton — haladnak. Kilesett a ponyva alól: ismeretlen volt a táj. Most aztán mit csináljon? Ha leugrik, összetörheti magát. Még a szekérről is, ha menet közben lelép az ember, elvágódhat, ha nem vigyáz. Dörömböljön a sofőrnek? De észrfevette már a sofőr a mozgolódást hátul. Leállt az út szélén. Kiugrott a fülkéből, s elhúzta a ponyvát. — Hát te? A jóistent benned! Most kirakjalak? Hosszút káromkodott,- aztán elővette a dóznit, s cigarettái sodorj — Hát, édes komám, én már nem fordulok vissza. Hazamész vonaton. Van nálad pénz?... Persze hogy nincs. Nemsokára egv nagy városba értek. Rögtön -gondolta, hogy ez csak Miskolc lehet. Volt ő már egyszer Miskolcon. Csak ott van ennyi nagy emeletes ház, Irgalmatlan nagy téglaépület előtt állt meg az autó. Már nem haragudott a sofőr, még pénzt is adott. —i Nesze, tíz pengő. Ne mondd, hogy én nem becsülöm meg a potyautast, megette a fene úgyis a pénzt. Váltsál jegyet, és hazamész a legközelebbi vonattal. Hány éves vagy te?... No, letagadsz egyet-kettőt, aztán félárú jegyet kérjél, akkor még az jár. S ami pénzed marad, vegyél rajta Marci bátyádnál egérfogót, azt még láttam nála vagy ötöt... Jó kemény barackot nyomott a fejére, s otthagyta. Akkor neki eszébe sem jutott, hogy az a nagy épület vasútállomás. ök szekérrel jártak benn a városban, sohasem látta még ezt az épületet, és ha mondják sem hitte volna, hogy létezik ekkora nagy vasútállomás. Csak később, kódorgásai közben járt arra megint, s hogy sokan jöttek-mentek a szélesre tárt 'ajtókon, ő is bemerészkedett. Csak akkor látta, hogy állomás, ésa túloida- lon ott a rengeteg sínpár, és rajta annyi vonat, amennyit egy falkában még elképzelni tudott, és kiket lehetne még »csatasorba« állítani fokozottabb támogatással. És nem is csak. az egyetemi kapuk szemmel tartására gondolok, hanem az eredményesebb gimnáziumi tanulmányok miatt is fontosabb lehetne a különböző kiválasztódások megfigyelése, helyes irányba terelése. Mert ha ez a gondosság párosul az oktató-nevelő munkával, akkor ebben az osztályban nem arra jönnek rá a tanulók és a szülők, hogy nincs előttük távlat, hanem új lehetőséget látva érdemesnek tartják a komoly tanulásit. így jutunk el a differenciáltabb tamanyagkezeléshez. Az általános műveltség szinttartásával egy új mértékhez. Ami egyelőre nincs meg gámnáziu- mainikban. Például ebben a harmadik osztályban sokan buktak meg németből. Talán néni gondolt sírra a pedagógus, hogy eztefklből a gyerekekből tolmács semmiké poén sem lesz... A földrajzbukást sem tudoom teljesein megértem,' Tantervi anyag kihagyására nincs mód, lehetőség. De egyes tantárgyaik hangsúlyos vagy kevésbé hangsúlyos »kezelésére« van, ha az osztály úgy követeli összetételénél, »szándékánál« fogva. A differenciáltabb »tananyagkezelés« — és osztályozás — nem okozna csalódást a tanulóknak, viszont több sikerélményben volna részük a rájuk szabott követelmények alapján. Személyi tulajdonságaik felszínre hozásával, pedig több lehetőség nyílik a személyiségfejlesztésre, a jó tulajdonságok ápolására. Ezek a gyerekek, akiilk nem pályáznak egyetemi, főiskolai felvételire sem veszhetnek el a gimnáziumban, őrlődhetnek máris ^elveszett-« felnőtté. Nem szabad bekövetkeznie annak, hogy a tanulók tantárgyi eredményeik alapján olyan következtetésekre jussanak, hogy nincs előttük perspektíva, mert ez csak a továbbtanulásra érvényes. s ezen belül is csak az egvetó™, főiskolai tanúimé» nyokra. A szakmai és agvéb lehetőségek nyitva állnak előttük. Amíg az MSZMP Központi Bizottsága határozatának szellemében a minisztérium jobb, korszerűbb gimnázium — iskola — megalkotásán fáradozik, addig helyben még többet kell tenni, talán »saját szakáidra« is. A felnövekvő generáció érdekében. Amíg jobb lehetőségek nyílnak a gimnáziumokban — iskolákban —, addig sok gyerek hagyja el az iskolapadokat. Mint például ez a harmadik osztály. Horányi Barna Hiszen éppen ezért tette ki oda a sofőr! Tudhatta azt a sofőr, hogy ez állomásépület! Csakhogy amikor a sofőr egyedül hagyta, neki már Magda nénje járt az eszében. Ha ilyen váratlanul — s méghozzá: ingyen — a városba ,, fölkerült, anélkül már csak nem mehet haza, hogy meg ne ‘ látogassa Magdá nénjét. Nem lesz könnyű megtalálni, mert borzasztó nagy város, és a házukat sem tudja. Soha nem volt még náluk; amikor ő a szekéren itt járt, Rezső bácsi még csak udvarolt Magdának. De csak kijön az utcára valamelyikük. A boltba vagy vízért, vagy valaminek. Lehetetlen, hogy valamelyikükkel ne találkozzék. Egész délután kóborolt, mindig a forgalmasabb utcákon. Nézte a tömérdek járókelőt, nincs-e köztük Magda nénje vagy Rezső bácsi. De nem találkozott velük. Azután már nem is a járókelőket nézte, hanem a kirakatokat. A falubeli Hangya megkopasztott kirakatához képest itt azért még került néznivaló. Ha más nem, hát Szá- lasi Ferenc képe meg Hitler Adolf képe. Meg a sok szép, elevenzöldre festett nyilaskereszt. Megunta aztán a kirakatokat is. (Folytatjuk) Somogyi Néplap
