Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-13 / 10. szám
A művelődési otthonok párti rányítása A népművelő kérdez V alljuk meg őszintén: a művelődési otthonok és a területi pártszervezetek kapcsolata ma még meglehetősen bizonytalan, és az esetek többségében inkább a személyi kapcsolatok függvénye. A művelődési otthonok vezetői természetesen elismerik a párt és — konkrétan — a helyi pántszervezet politikai vezető szerepét, de gyakran nem tudják, hogy ez gyakorlatilag milyen feladatokat ró rájuk. A pártszervezetek két véglet között hányódva hol mindent pusztáin szakmai kérdésnek tekintenek, hol a részleteket is maguk akarják szabályom». Ebben a helyzetben a X. kongresszus óta némi javulás tapasztalható. A kongresszus határozata nyomán ugyanis a pártszervezetek nagyobb figyelmet szentelnek a közművelődés általános kérdéseinek és helyileg fontos részleteinek. A felsőbb szintű pártbizottságok áttekintették a közművelődés és eaen belül a művelődési otthonok tevékenységét, eredményeit és gondjait, megszabták feladataikat. Határozataik azonban nem teremthettek automatikusan harmonikus viszonyt a művelődési intézmények és a helyi pártszervezetek között. Ezt a mindennapi munka során kéll kialakítani. A művelődési otthonok igazgatóinak tavaszi országos konferenciáján megfogalmazódott eZ intézmények feladata napjaink közművelődési rendszerében. A konferencia állásfoglalása szerint a művelődési otthonoknak elsősorban az aktív művelődés otthonaivá kell váUniuk, és csak résziben feladatuk, hogy más intézmények művészeti-művelődési programjai számára biztosítsanak teret. Ez a törekvés — nevezhetjük nyugodtan programnak is — azt jelenti, hogy a művelődési otthonok nem akarnak sem a sajtóval, sem a könyvkiadással, sem a televízióval konkurnálmi. A központi intézmények által ellátott művelődési feladatokat nem akarják átvállalni vagy hagyományból továbbra is folytatni. Helyet kell azonban adniuk olyan programok számára (hangverseny, kiállítás, irodalmi est stb.), amelyek az adott közösség számára a művelődési otthon helyiségeiben érhetők csak el. Az aktív művelődés föltóte- j lezi a puszta befogadáson túl [ a személyes részvétel és köz- j reműködés igényét is. Erre ! épülnek az amatőr művészeti csoportok, a szakkörök, a tanfolyamjellegű oktatási formák I és a klubok legkülönbözőbb I formái. Ez az aktív művelődés tehát egyúttal kollektív, ki- sebb-nagyobb csoportokban | végzett tevékenységet is jelent. Ezek a formák —> a részt I vevők számára — a művelődés »-magasabb« szintjét jelenítik a puszta befogadásnál, mert föltételezik az alkotó közreműködést, asz. intenzívebb érdeklődést. Másrészt szocialista jellegű nevelési kereteket is biztosítanak, hiszen a kollektív tevékenység szükséglete — az egymásrautaltság — a közügyek iránt fogékonyabb közösséget hozhat létre. Az ehhez szükséges feltételek megteremtése nem egyszerű. A művelődési otthonok korszerű szinten, való fenntartása és főleg a kiscsoportos művelődési alkalmak bővítése ugyanis mind több anyagi eszközt is igényel. Az állam te- I herbíró képességét figyelembe véve viszont a művelődési célra fordítható összegek — sajnos — csak lassan növekedhetnek. A pártsaervezetek félad a. fa most mindenekelőtt • az, hogy a konferencián megfogalmazott célkitűzések eléréséhez nyújtsanak segítséget a művelődést otthonoknak. Természetesen, politikai és ideológiai segítségről van szó, amely figyelembe veszi, hogy a művelődési otthonok fenntartója a helyi tanács, szakmai-módszertani irányítója pedig az Illetékes művelődési központ (végsősorom a Népművelési Intézet). Azt is szem előtt kell tartani, hogy a művelődési otthonoknak ma már jelentős résziben jól felkészült, szakképzett vezetői vannak, akik képesek önállóan megoldani feladataikat. Segítségre elsősorban a közvetlen szakmai kérdéseken túlmenő gondok megoldásában van szükségük, ezekhez várják a pártszervezetek útmutatásait. Az üzemi és területi pártszervezeteknek azt szükséges megfogalmazniuk, hogy az adott területen milyen neveFEKETE GYULA \ A fiú meg a katonák 10. — Láttam, micsoda magyar vagy. Hová mész? Legalább tizen kérdezték már ezt tőle, mióta egyedül baktat, szembe a menekülők karavánjaival. De miből gondolhatták azok Is, hogy ő magyar? Idegen országban honnan lehet azt tudni valakiről, hogy magyar? Megvonta a vállát. — Hazafelé. Magyarországra. De látta már ő azt, hogy a nyilas nem elégszik meg eny- nyivel. Észrevette az egyenruhás nőt is, egy fiatal nőt, aki a sofőr mellett ült a fülkében, s azt gondolta: »Ügyse gombol- kozok ki. Németországban ezek nem parancsolnak. Vagy legalábbis hátul, az autó mögött gombolkozok ki.« — Hát hogy kerülsz te ide? Töprengett egy pillanatig, rosszul ne szóljon már. — Menekült vagyok én ... De az az, hogy itt még enni se adnak. Egy emberrel voltam, aki értett a nyelvükön, de még neki se adtak. A nyilas engedeti a szigorúságából. Háttal fordult a szélnek, cigaret'ára gyújtott. — És a túri az jobb lesz, fiú, ha az ' elvisznek majd Szibériába? — Á, . ,em visznek azok... — s hogy a nyilas szemöldöke megrándult, másképpen folytatta: — Megszököm én, ha vinnének.- Akármikor. Megszöktem én Pest alatt is, voltam én már odaát... — Te? Odaát? — Nem is egyszer. Persze, hogy voltam. Későn vette észre, hogy rosz- szul szólt, mert a nyilast ez a dolog bővebben is érdekelné. Akik a sapkáját elvették, azokat is törte a rossz, mi van odaát. A mellőző kocsik után pillantott a nyilas, majd a karórájára. Megszigorodott a hangja megint. — No, lépj csak fel az autóra. Egy-kettő. Ott hátul. Majd segítenek. Nem mozdult az innenső partról. Sunyin oldalra lesett, — üldözni nemigen üldöznék, de hátha utána lőnek. »Azt kéne mondani, hogy a kutyát nem hagyhatom itt« — gondolta. — Mozgás! Nem értesz?! A nő kiszólt a sofőr mellől: — Hagyja íViár a csudába azt a kölyköt, hazudozik összevissza! Épp az hiányzik, hogy eltetvezzen itt mindnyájunkat. Lehet, hogy ez a nő volt a parancsnok. Nem látta jól az üvegen keresztül az egyenruháját, különben sem tudott eligazodni a nyilas rangjelzéseken. De ez lehetett a parancsnok, szerencsére ez a nő. Most már letért az árokpartról, az oldalt húzódó, dombos legelőre. Fárasztóbb így a | lést feladatoknak kell meghatározniuk a szakmai-közművelődési programokat. A pártszervezeteknek kell megjelölniük azokat a politikai , világnézeti és egyéb nevelési célokat — például a gazdasági tervekből következő továbbképzési teendőket —, amelyek a közművelődési programban »aprópénzre válthatók«. Ez az általánosabb feladat- meghatározás nyújt megfelelő támaszt a művelődési otthonok számára. És gyakorlatilag csak ennek alapján lehet egy- egy évad végén beszámoltatni a szakmai vezetőket, ennek alapján lehet értékelni a munkájukat. A nevelési feladatok megoldásának formái és eszközei a felkészült népművelők rendelkezésére állnak, ezek kialakítása olyan szakmai feladat, amelyet terveik megfogalmazása során nekik kell megoldaniuk. A pártszervezet feladata továbbá, hogy segítsen a népművelőknek a művelődéshez szükséges föltételek kialakításában. Segítsen abban, hogy az illetékes tanács kötelességének tekintse a művelődés egészének szervezését és ösz- szehangolását, s szerepének és súlyának megfelelő figyelmet fordítson a közművelődésre. Segíthet a pártszervezet az anyagi feltételek biztosításában is Ahol a tanácsok, a vállalatok és a szövetkezetek közösen biztosítják egy közösség művelődési feltételeit — szerződéses formában, közös fenntartással vagy más eszközökkel — ott az egy-egy területen önmagukban nem kielégítő anyagi eszközök sakkal nagyobb hatékonysággal szolgálhatják a nevelésit, a művelődést. Ezt a szükséges együttműködést elsősorban a párt- szervezetek he lyzetf elismerése és céltudatos munkája biztosíthatja. M ’dez azt jelenti, hogy a elyi pártszervezetek c La data a művelődés irányításában az elvi, politikai keretek és a gyakorlati feltételek biztosítása, illetve ezek alapján a művelődési otthonok tevékenységének rendszeres ellenőrzése, értékelése. Rátki András, az MSZMP KB munkatársa RÉGÓT A készültem a randevúra Mayer Judittal. Sokan dicsérték előttem — helybeliek s nem helybeliek egyaránt Érthető tehát, hogy izgatottan vártam a találkát, és amikor sikerült ,.. Tévedések eloszlatása végett: a találka a Nagyatádi Konzervgyár irodájában zajlott le, állandóan csengő telefonok között. A »lánydicsé- rők« pedig kivétel nélkül népművelési vezetők voltak, nagyatádiak és kaposváriak. De dicséret nélkül is fölkerestem volna, hiszen arra is volt alkalmam már, hogy ha őt magát nem is, de munkamódszerét megismerjem. A Nagyatádi Városi Tanácson nyomták kezembe —• ha jól emlékszem: tavaly ilyenkor —a konzervgyár időben elkészített közművelődési munkatervét, és később egy üzemi szakbizottsági ülés jegyzőkönyve meggyőzött a megvalósulásról is. Mayer Judit üzfemi népművelő, de foglalkozik a vörös- kereszttel is; ő vezeti az üzemi könyvtárat, szociális ügyeket intéz, szakszervezeti dolgokkal is törődik; kopogtat és szervez, szerkeszti az üzemi híradót, nyüzsög, veszekszik és dicsér, derül és boíUL — reggel nyolctól néha tpftső estig. Kevés az olyan fiatal, akinek nincs pontosan meghatározva a munkaideje — Mayer Judit e kevesek közül való. Nem írják elő pontról pontra a dolgát, mert tudják, hogy dolgozik, eredmények igazolják: növekvő olvasólétszám, jól sikerült véradások, szép számú rendezvény — és a néhány kudarc (a közművelődés munkásainak kijut ilyenből is, de nem kedvetlenül el tartósan). Amit csinál, azt ismertem tehát, csak azt nem, aki csinálja. — Eléggé mozgékony embernek Ismernek... De az Is voltam mindig. Talán apámtól örököltem, ő a példaképem — mondta. — Hogy mitől ilyen az ember? Nézze, erre könnyű is; meg nehéz is felelni. Szeretek az emberek között mozogni, dolgozni, már iskolás koromtól. És szerettem olvasni mindig. Ez a kettő itt összekapcsolódott, örültem, hogy lehetőséget kaptam rá A dolog ott kezdődött, hogy volt itt egy kis szakszervezeti könyvtár meg egy műszaki könyvtár. A kettőt egyesítettük, szerveztem az olvasókat, s közben — a vállalat vezetősége szívesen költ könyvvásárlásra — nőtt a könyvállomány.., Hadd folytassam tovább Mayer Judit szavait azzal, hogy a nagyatádi • üzemi könyvtárban a szabad polcok több mint kétezer kötete mellett harmincféle folyóirat várja az olvasókat És egy idézet a Nagyatádi Konzervgyár Híradójából: »Kedves új munkatársak! Svsretette! köszöntjük önöket a könyvtár nevében, abból az alkalomból, hogy vállalatunk dolgozói lettek. Bízunk abban, hogy munkahelyüket, munkakörüket és munkatársaikat megszeretik és véglhges munkaiélyükneü választják vállalatunkat. Mindehhez könyvtárunk ie felajánlja segítségét: szakmai ismereteiknek bővítéséhez, műveltségük gyarapításához, szabad idejük kellemes és tartalmas eltöltéséhez« ... — Elég az ilyen írásbeli felhívás? — Nem. Szóban is kell szervezni, s kell ajánlani a könyvet Főleg akkor örülök, ha az ingázók közül lesz valaki olvasóvá. Leülnek a klubhelyiségben a buszra várva, először az újságokat lapozzák, s ez kitűnő alkalom arra, hogy az ember egy könyvet is »odacsempésszen«. Utána már lehet próbálkozni író—olvasó találkozóval is. — Szorgalmas aprómunka ez. Nincs egyedül az üzemi közművelődésben? — Van partnerem. — Ki? — A megyei művelődé* központ Művelődés című kiadványából idézek, ugyanis ott mondta el Jéger Ferenc igazgató, hogy: az üzemi népművelőt partnerének tlekinti. És ez így is van ... Mayer Judit a népművelési tervet készíti. Az alapmódszer — ahogy szavaiból kitűnt — az, hogy a népművelő kérdez. Kérdezi az embereket, hogy mit szeretnének; vallatja könyvtárát, hogy mire ad még lehetőséget, s érdeklődik a városi népművelési szerveknél, hogyan hangolható össze mindez a nagyobb rendezvényekkel. A válasz így kerekedik teljessé a tervben és a megvalósulásban. Például abban is, hogy nemcsak elolvassák az emberek a könyvet, hanem előadni is szeretik az irodáimat Itt jött létre a konzervgyárban a harmadik nagyatádi irodalmi színpad, amely Pe- tőfi-műsorral köszönti a költő jubileumát AZ ÜZEMI NÉPMŰVELŐ leírt szavai mögött energia, lelkes munka feszül. És amikor többször példaként említjük a gyár üzemi közművelődését mások előtt, ezt az igyekezetei, ezt az apától örökölt iskolás években szerzett és itt kiteljesedett tartalmas akaratot érezzük hajtómotornak. T. T. Barcstól Drávaszabolcsis gyaloglás a gyepen, de leg-^ alább nem kérdezgetik. A kutya, mintha puskából lőtték volna ki, elramodott valami pocok vagy ürge után.j) De később hívás nélkül a' nyomába szegődött megint. Váratlanul egy falu bukkant ki a dombok közül. Csak a névtáblánál merészkedett visz sza a kövesútra; idegen neve, volt még ennek a falunak is. Egyszerre megdobbant a Szíve, hevesen kezdett kalapálni: a szélső ház udvarán éppen a tyúkoknak adott az asszony, és(( tisztára magyarul hívogatta a tyúkjait. De aztán rákibált a gyerekre — a boglyához támasztott létrán mászkált egy ötéves forma gyerek — s azt' már nem magyarul. Takaros házak sorakoztak az' utcán. Bentebb emeletesek is, a templom körül. Egy kerekes kútnál civilek töltögették a kulacsaikat. Magyarul beszélgettek. Szívesei» elkerülte volna őket, de ahogy a pocskolást meglátta, elfogta a szomjúság. Csakugyan vallatni kezdték a civilek is. Csapatnyi gyerek bámészkodott a kútnál, helybeliek, de rögtön őt szúrták ki: — Hát te, gyerek! Te hová tartozol? A falu után hegyek következtek, és megint csak a kövesét mentén, az árokparton gyalogolhatott. És egy szembe jövő csoportból megint megkérdezte valaki: — Mi van, fiú? Meggondoltad magad? Ügy tett, mintha nem értené. Megvonta a vállát, s meg állás nélkül ment tovább. De észrevette most, ahogy néztek rá, hogy nem is őt nézik, hanem a sapkáját. (Folytatjuk.) Repülővel a folyó fölött Alacsonyan, alig kétszáz méter magasban szállunk ... A gépvezető, Katona Lajos, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság pilótája, térkép nélkül sorolja az alattunk elmaradó falvak, puszták, folyók nevét. Jól ismeri ezt a tájat. — Nemcsak ezt, Baranyát és Somogyot, hiszen huszonnégy esztendeje, amióta repülök, bejártam jó néhányszor az egész országot. Ott voltam a tiszai árvíznél, s tavaly a Drávánál. Ismerem a Duna, a Maros, a Körösök és más nagyobb folyók környékét is ... Csodálatos látvány fentről a középrigóci erdő. A haragoszöld fenyőfák, a gép zajára riadtan menekülő vadak. Innen látni, milyen nagyszerű helyen, ideális környezetben van az egykori grófi kastélyban az erdészeti szakmunkásképző iskola. • Barcs fölött vagyunk. Az új emeletes szövetkezeti és társasházak, az ifjúsági lakótelep, a gimnázium, mellette a szai - munkáskénző intézet szép épü lete és a többi is — minden nek a határmenti járási székhelynek fejlődéséről vallanak. Szeszélyesen kanyarog a Dráva. Barcsnál, a régi felrobbantott híd közelében hajók vesztegelnek. Ütitársaím — Horváth István mérnök, az igazgatóság kaposvári főépítésre zetője és Varga Vikt or írod., vezető — arról tájéko. ui’ua mi minden történik a — Itt Barcson épi az igazgatóság kikötőjét. A munkát már megkezdtük, ide jönnek majd téli pihenőre, javításra a drávai hajók. Elkezdtük a folyamszabályozást. A legfontosabb lépés az, hogy az országhatártól Barcsig — aztán majd tovább is — hajózhatóvá tegyük a Drávát, s akkor a vízi járművek száma is emelkedik. Szükség lesz egy téli kikötőre ... Tótújfalu. A múlt évi árvíz idején ettől a falutól egészen Drávaszabol- csig veszélyeztette a víz a környező falvakat. Volt olyan nap, hogy ötezer ember is dolgozott a gátakon. Hatalmas gépek hordják a földet. Egyre jobban, egyre magasabbra emelkedik Dráva- sztára fölött az új árvízvédelmi gát. Tavaly ez a község igen nagy veszélyben volt, a legszélső épületeket elöntötte a víz. Most biztonságban lesz a falu. Horváth István mérnök Vejf közelében egy hatalmas, szólsz! vetésté' 'ára hívja fel e gyelmeme. — Nyáro’ tt, eze- rüh an motor-ak’.'i’ la Ltunk ott volt a earatatlan gabona... Elhagyjuk Majlát-pusztát. Az itteni állami gazdaság egész területe, az épületek, a termés — minden víz alá került. Itt gátat kellett robbantani, s így vezetni le a folyó vizét, nehog- " másutt törjön ki. A magasból látni igazé víz újabb és újabb területei, rabol el. Ez is jelzi, mennyire I szükséges a szabályozása. — A munkát már négy évvel ezelőtt elkezdtük, közösen a jugoszláv vízügyi szervekkel. Drávapalkonya közelében tíz kilométeres szakaszon végeztük el a szabályozást, s ezt hamarosan újabb tíz kilométer követi — tájékoztatnak űtitársaim. Megmutatják a szabályozás érdekében emelt gátakat, köztük azt is, amelyet kísérleti céllal építettek. Ennél a régi, rőzsepokrócos módszer helyett fóliába csavart drótpokrocot alkalmaznak. Olcsóbb és gyorsabb is így a gátépítés, és jelentősen kisebb fizikai munkára van szükség, mint a régeb- )i építkezési módnál. Drávaszabolcsnál a folyómederben állnak már az új közúti híd pillérei. Most a hídfeljárók elkészítésén dolgoznak. Gépek, emberek sürgölődnek, a hidat — magyar anyagból — jugoszláv szn'-emberek készí- ik. A tend, szerint ez év szén adják át a ''rgalomnak ' ’■ új '• ti á‘. 'ár t. •Ta űnk n gép. \ • i nyitott, meen sok embert k. a magasból megnézzük még a Vízügyi Igazgatóság máriagyüdi kőbányáját, ahonnan 50 ezer tonna követ szállítottak tavaly a drávai folyamszabályozáshoz. Most s do’g^znak' féltik, robbant- ' ■ :dé>- ' •’sonló fel a i ' zló tűzné*ügjffl H
