Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-10 / 7. szám

J KB határozatának szellemében

Intézkedési terveket készítenek a Mgyekizottságok

Vezessék be a DH-t — Egyetértési jog a béremelésben

Először ülésezett a Szakszervezetek Megyei Tanácsa az idén. A tegnap délelőtti ülésen, amelyre szakszervezeti titkárokat, aktívákat is meghívtak, Klenovics Imre vezető titkár szóbeli jelentése alapján azt tárgyalták meg, milyen feladatokat ró a szakszervezetekre a Központi Bizottság november 14—15—i határozata. Az SZMT — a megye csaknem százezer szervezett dolgozója véleményének ismeretében — a legmesszebbmenőkig egyetért a Központi Bizottság állásfoglalásával, a SZOT által megjelölt feladatokkal, kész arra, hogy minden erejét összpontosítsa a határozat végrehajtására.

E tudósításban elsősorban azokra a legfontosabb feladatokra szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyeket az üzemek, gazdaságok, intézmények szakszervezeti bizottságainak körültekintően és következetesen meg kell oldaniuk. Nagyon fontos, hogy az üzemi demokrácia fórumain biztosítsák a dolgozók tényleges és nagyobb beleszólását az őket érintő legfontosabb döntésekbe. Még mindig nem támaszkodnak ugyanis eléggé a szocialista brigádok és brigádtagok véleményére, s nem kérik a munkásközösségek 'segítségét. A szakszervezeti bizottságok tehát segítsék elő, hogy egyértelműen, világosan megfogalmazzák a feladatokat, vitassák meg, majd fogadtassák el a dolgozók széles rétegeivel. Csak így teremthető megfelelő szilárd egység a vezetők és a munkásközösségek között Ez az alapvető föltétele, hogy a terveket, döntéseket következetesen végrehajtsák. A szak- szervezeti munka alapvető feladata, hogy tovább erősítse a munkásosztály vezető szerepét a megye politikai, gazdasági, művelődési életében. Az SZMT . ülését az üzem- és munkaszervezéssel foglalkozva leszögezte, hogy az idén az intézkedések megtételén a sor. A szak- szervezeti szervek gondoskodjanak arról, hogy a munkások

részvevői legyenek a munka- szervezés korszerűsítésének. Ahol a lehetőségek adottak, megfelelően előkészítették, ott vezessék be és alkalmazzák a Dolgozz hibátlanul! munka- rendszert. Az SZMT a szak- szervezeti tisztségviselők, a gazdasági vezetők körében állandóan ismerteti e ko^zerű munkamódszer lényegét.

A Központi Bizottság határozata hangsúlyozza a szocialista munkaverseny és brigád- mozgalom rendkívüli fontosságát. Az SZMT ezért hívta fel minden vezető figyelmét arra, hogy a követelményeknek csak akkor lehet eleget tenni, ha a versenymozgalomban egyre inkább a hatékonyság növelése, a minőség javítása, a hibátlan- munka kerül előtérbe, ha mindenhol megfelelően hasznosítják a munkások cselekvő aktivitását.

A munkások tervezett béremeléséről sok szó esett az ülésen, s elsősorban arra hívták fel a figyelmet, hogy a szak- szervezeti szervek állítsák ezt is tevékenységük középpontjába, ugyanis az egyetértési jogukkal élnek mindenütt a béremelés végrehajtásában. Az SZMT a szakmai megyebizottságoknak minden segítséget megad a végrehajtás megszervezéséhez és lebonyolításához.

Az ülésen felszólalók egyetértettek azzal, hogy a X. kongresszus határozatainak jobb végrehajtása érdekében a szakszervezeti szerveknek, tisztségviselőknek még felelősségteljesebben kell végezniük a munkájukat. Különösen nagy felelősség hárul a kommunistákra, mert nekik kell mozgósítaniuk a szervezett dolgozókat a Központi Bizottság határozatának eredményes végrehajtására. Az SZMT felhívta a megye szakszervezeti szerveit, hogy határozzák meg a Központi Bizottság határozatából adódó feladataikat A szakmai megyebizottságok intézkedési terveket készítenek, s ezekben azt is rögzítik, milyen segítséget adnak az alapszervezeteknek.

Zárszámadásra készül 139 somogyi term előszövetkezet

Az 1972. év gazdasági eredményeinek összegezése a napokban folyik megyeszerte a termelőszövetkezetekben. Legtöbb közös gazdaságunkban ez a mostani lesz a tizennegyedik zárszámadás a megalakulás óta. A múlt évet összegező, mérlegjóváhagyó közgyűlések előtt megsokasodnak a tennivalók, s mint minden évben ilyenkor, most is sok függ az előkészületi munkától. Hogy mi tartozik ide, mire kell ez idő tájt különösen odafigyelni — erről érdeklődtünk Tóth Lajostól, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezető j étől.

— Hány termelőszövetkezet készít zárszámadást Somogybán?

— Most 139 közös gazdaság állítja össze év végi mérlegéi, ezenkívül elkészítik összegezésüket a megyében levő tsz-közi építőipari vállalkozások, vízgazdálkodási társulatok és állattenyésztő társulások is. A zárszámadást készítő szövetkezetek száma a múlt évben történt egyesülések következtében néggyel csökkent.

— Ezúttal egy közismerten

viszontagságos évet kell zárniuk a közös gazdaságoknak. A kedvezőtlen időjárás ugyanis számottevően befolyásolta az eredményeket, következésképp a most készülő mérleg adatait. Többletköltségek

adódtak a munkák során annak érdekében, hogy a nehéz körülmények között is megbirkózhassanak feladataikkal, s ugyanakkor helyenként tetemes terméskiesések is akadályozták a bevételi és jövedelmezőségi előirányzatok teljesítését.

— Hogyan segítettek és segítenek a tsz-eknek a számvetés elkészítésében?

— A megyei tanács tanfolyamot szervezett a tsz-elnö- köknek és a főkönyvelőknek, ahol más fontos témák mellett a zárszámadással kapcsolatos tennivalók is szerepeltek. így az elnökök figyelmét még decemberben fölhívtuk arra, hogy reális, a valóságot hűen

járadékok, pótlékok teltételei a tsz-ekben

Az új rendelkezések kimondják, hogy a feleséggel egyenlő feltételek mellett jogosult a tsz-tag élettársa is az özvegyi járadékra és a házastársi pótlékra. Az ily módon folyósítható özvegyi járadék előfeltételei: ha a meghalt férfival — annak halálakor és azt közvetlenül megelőzően — megszakítás nélkül legalább 10 éven át együtt élt, vagy legalább egy éven át együtt élt, és ebből az együttélésből gyermek származott s a férfi az apaság tényét elismerte, vagy azt a bíróság jogerősen megállapította.

A meghalt élettárs jogán nem jogosult özvegyi járadékra az a nő, akinek korábban özvegyi nyugdíjat, özvegyi járadékot állapítottak meg.

Házastársi pótlék az öregségi és a munkaképtelenségi járadékost az után a házastárs (élettárs) után illeti meg, aki a járadékossal együtt élt és az f öregségi járadékra jogosító j életkort betöltötte, vagy mun- j kaképtelen (I. vagy II. csoport- j ba tartozó rokkant); akinek nyugellátása (egyéb ellátása), keresete, jövedelme az öregségi járadék összegét nem haladja meg, és a járadékos halála esetén özvegyi járadékra lenne jogosult.

A felsorolt feltételek megléte esetén sem jpgosult házastársi pótlékra az öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékos az után a házastárs (élettárs) után, aki fele összegű (260 forint) öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékban részesül.

Az öregségi és munkaképtelenségi járadékban részesülő termelőszövetkezeti tagok eddig fizikai munkát korlátozás nélkül, nem fizikai munkát

pedig havi 120 tízórás munkanapon végezhettek a tsz-ben. Ha a járadékos nem a tsz-ben, hanem munkaviszony keretében végzett munkát, akkor legföljebb évi 3120 Ft munkabért vehetett fel anélkül, hogy a járadékát szüneteltették volna.

Ez az értékhatár 1973. január 1-től évi 6000 forintra módosult. Ha a járadékos tsz- tag nem munkaviszonyban, hanem tsz-ben tagként dolgozik, úgy a már előbb ismertetett szabályok változatlanok (fizikai munkát korlátozás nélkül, nem fizikai munkát pedig havi 120 tízórás munkanap keretében végezhet).

Eddig is lehetőség volt arra, hogy az öregségi járadéknak nyugdíjra való átcserélését kérjék azok a tsz-tagok, akik a járadékuk megállapításáig legalább 5 nyugdíjévét szereztek, és ezt követően még legalább öt éven át rendszeresen végeztek munkát a tsz-ben. Ettől a lehetőségtől elestek azok, akik a járadék megállapításáig öt nyugdíjévét nem tudtak megszerezni.

Az új rendelkezések e feltétel alól most egyéves időtartamra mentességet adnak. Az öregségi járadékban részesülő tsz-tag, ha a termelőszövetkezetben legalább 10 éven át rendszeresen dolgozott, a nyugdíjjárulék utólagos megfizetése mellett akkor is kérheti öregségi járadékának nyugdíjra való átcserélését, ha a járadéka megállapításáig 5 nyugdíjévét nem szerzett meg. (Azoknál, akiknek a részére 1972. december 31. napját követően állapítanak meg öregségi járadékot, az átcserélés lehetősége megszűnik.) Munkaképtelenségi járadékosokra ez nem vonatkozik.

A járadék átcserélésének lehetőségével — 1973. december 31-ig — azok a házastársak is élhetnek, akik a tsz-ben legalább 10 éven át rendszeresen

dolgoztak és nyugdíjéveket csupán azért nem szereztek, mert a másik házastárs járadékára tekintettel a járadékos korhatár betöltése után saját személyükben is mentesültek a nyugdíjjárulék megfizetése alóL

Dr. Sz. I.

tükröző mérleg szolgálhatja csak a gazdaság érdekeit, s ehhez nélkülözhetetlen a gondos leltározás. Arról is beszéltünk, hogy — ugyancsak a szövetkezeti közösség javára — az osztási tervet ott se lépjék túl, ahol a jövedelem egyébként felülmúlta a várakozást. Célravezetőbb a jövő biztonságosabbá tétele szempontjából, ha ebből a többletből feltöltik a különböző alapok felhasznált részét, s megfelelő összeget tartalékolnak fejlesztési céllal. Elmondtuk, hogy a tervezett jövedelem minden áron való elérése végett ne értékesítsenek olyan javakat, amelyek később nagyon hiányoznának, s ez a hiány már az idei évet vagy a szövetkezet távolabbi jövőjét veszélyeztetné. Ilyesfajta megoldásokra már csak azért sincs szükség, mert a tagság mindenütt jól ismeri és megérti a múlt évi gondokat.

— A főkönyvelők egyhetes tanfolyamán sok szó esett a leltározásról, a mérlegkészítésről, az év végi zárásról és az idei tervek előkészítéséről. Az idén nem hátráltatja a munkájukat nyomtatványhiány, minden anyag a rendelkezésükre áll. A tsz-szövetségek, a tanácsi és pénzügyi szervek is segítenek a maguk módján ott, ahol erre szükség van. így például jobban odafigyelnek a kedvezőtlen adottságú tsz-ekben a mérlegkészítésre, s a Bevételi Igazgatóság már megkapta a tájékoztatást, hogy várhatóan hol lesz szükség revízióra, tehát idejében fölkészülhetnek rá. Megítélésem szerint összességében most jobb a fölkészülés a zárszámadásra a megye közös gazdaságaiban, mint tavaly ilyenkor.

— Ez idő szerint milyen

helyi, termelőszövetkezeten

belüli tennivalókat tart különösen fontosnak? .—

— Előreláthatóan január 20 után kezdődnek Somogybán a zárszámadást jóváhagyó közgyűlések, s a legtöbb február első felében zajlik majd le. Helyes, ha addig valamennyi tsz-ben kisebb munkacsoportokban, brigádösszejöveteleken megbeszélik a múlt évi gazdálkodás tapasztalatait őszinte értékelésre, tárgyilagos mérlegelésre gondolok, amelynek során az eredmények épp ágy terítékre kerülnek, mint a problémák. Ezekben a körökben az emberek váltsanak szót a tapasztalatokon túl a feladatokról, a tervekről is, méghozzá felelősséggel, hiszen mindannyiuk közös ügyéről van szó — mondta befejezésül a megyei tanács osztályveze1 tője.

H. F.

Tojásgyár Balatonszabadiban

Naponta 13 051 tojás kerül ki a balatonszabadí November 7, Tsz baromfitelepéről. »Siez ónban« azonban olykor tizen* öt és fél «ser tojást is szállítanak naponta a modern »to* jasgyárho!*,

Zene és nyelv

L

átszólag nem is közéleti téma az, amit szeretnek ma megbeszélni Önökkel. Rögtön elosztanak azonban a kétségeik, ha nemcsak a címre figyelnek, hanem a manapság oly sóikat hangoztatott túlterhelésre, gyermekeinkre is. Bizonyára^ megfigyelték, hogy a túlterhelés, e gyötrő jelenség elemzésekor — sok más adalék mellett — gyakran szidják és okolják a szülőket. Idézek egy felszólalásból;...

»Tűrhetetlen, hogy egyes szülők milyen makacsok és telhetetlenek. Agyongyötrik gyermekeiket a különórákkal. Habzsolnak szinte a lehetőségek között, és nem veszik észre, hogy csemetéjük képtelen átugrani a magasra rakott lécet. Hogy elfásul, koravén lesz, kedvetlen, és nem tud megfelelni az alapvető iskolai követelményeknek sem. Többet dolgozik a szerencsétlen gyermek, mint a felnőttek. Ideje volna már helyes útra téríteni a túlzott igényeket támasztó szülőket.«

A felszólalás rokonszenves, csak egyoldalú; segítőkész, csak igazságtalan; szenvedélyes, de aligha célravezető; magyarán; igaz is, meg nem is. Mért egy kalap alá vesz. mindent, mert felszínesen ítél, tehát aligha néz a dolog mélyére.

Tudom, azt hangoztatják ilyenkor legszívesebben, hogy valamiféle majomszeretetből ragaszkodik a szülő ahhoz, hogy gyermeke több legyen, mint ő. Ezért persze becsülni szoktuk. Meg azért is, ha a gyerek képességeit figyelembe véve — anyagi erejéhez mérten — segíti készségeinek kibontakozását. Mikor tegye?

Az iskolában tanítanak éneket, zenét; az iskolában tanítanak nyelveket is. Az iskolában nem lehet megtanulni a zenét, és nem lehet megtanulni a nyelveket sem. Hozzátartoznak-e a mai ember életéhez? Növeli-e tudását, gazdagítja-e gondolat- és érzósviláigiát? Több lesz-e a zene és a nyelv által? Mikor tanuljon a gyerek zenét és nyelvet, ha alapkészsége és igénye van rá? Miért csak ebből adódhat a túlterhelés?

A válasz előtt azonban idézzünk a megyei adatokból. Somogybán 36 228 általános és 5626 középiskolai tanuló van. A zeneiskolai szervezetben Kaposvárom és vidékén-összesen 1155-en tanulnak, a gyerekeknek mindössze 2,8 százaléka. (Csak mellesleg és összehasonlításként: Baranyában ez a szám 3,1, Békésben 4,2, Hajdú-Biharban 4,4, Borsodban 5,0, Budapesten 7,9). Tehát a nagy fejlődés elleniére sem állunk valami előkelő helyen. Ennyi lenne csak a zenei alapműveltség megszerzésére képes fiatal nálunk? Vagy csak ennyi tanítására van lehetőség?

A nyelvtanulás még bonyolultabb. Igaz, hogy az iskolákban sakkal kiterjedtebb és intenzívebb nyelvtanítás folyik, mint amilyet a zeniéről, az énekről elmondhatunk. Tudunk jó néhány nyelvi laboratóriumról, nyelvi tagozatos osztályról is, ahol az átlagosnál magasabb színvonalon oktathatnak. És az iskolán kívül? Meghökkentő az adat. A TIT kaposvári nyelvtanfolyamain mindössze 13 általános iskolás és 50 középiskolás, illetve szatomunkásjelötlt vesz részt. Eszembe jut erről az a képtelennek látszó ötlet, hogy milyen jó volna a zeneiskolához hasonlóan valamiféle önálló nyelviskolát működtetni a városban, ami az egyéni oktatás révén, és önmagában attól is, hogy nem kötelező, nagy népszerűségnek örvendene.

Lehet, hogy utópiával vádolnak, pedig ez a jövő útja. De maradjunk a jelennél, igazuk van. Higgyék el, sokat tehetnénk enélkül is azért, hógy a zene- és nyelvoktatásit ne tekintsék periférikus »-hobby«-nak,1 hogy kellően becsüljék az iskolákban, a közéletben is; hogy belássák végre: éppúgy hozzátartoznak az általános műveltséghez, mint a történelem vagy a matematika- '

M

egkérdezhetnék most, hogy miért támadtak aggályaim? Nos, jó néhány adalékkal szolgálhatok. Ki mernéd jelenteni például valaki, hogy az iskolai énekórák túlterhelik a tanulókat? Megalapozatlan vélemény volna, hiszen az elméleti tárgyaik között felfrissít, jobb hangulatot ad, könnyeddé tesz, ráadásul még készséget is fejleszt, és művelődési szemléletet adhat. És mégis állandóam figyelmeztetni kell rá, hogy ne hagyják ki az óratervből, s ahol nincs, ott vezessék be az énefcoktatást. Vagy miért nem lehet elérni például — ha úgy tetszik a rendtartás módosításával is —, hogy az általános és középiskolák önálló és hasznos szakkörként kezeljék a zeneiskolát, a TIT nyelvtanfolyamait? S ha egy gyerek szívesen és sikerrel vesz részt az oktatásban, akkor ne késztessék mindenáron más jellegű szakkörökbe. Ugyanis ez okoz túlterhelést!

Vagy iitt van például az énekkarok működtetése. Azt hiszem, büszkék lehetünk kóruskultúrámk fejlődésére. Az iskoláikban azonban törvényszerűnek tartják, hogy minden zeneiskolás tagja legyen az énekkarnak. (Mert ez a könnyebb megoldás.) S közben hangszeres tudását ifjúsági fúvós-, vonós- vagy kamarazenekarokban nem tudja gyümölcsöztetni a zeneiskolában önmaga fejlesztésére és a közművelődés javára, mert arra már valóban nem marad ideje. Mondjam tovább? Miért van az; hogy ha romlik egy gyerek tanulmányi eredménye, pedagógusaink rögtön azt javasolják a szülőnek, hogy vegye ki a zeneiskolából vagy a nyelvtanfolyamról. Pedig országos fölmérés alapján bebizonyították már, hogy a zenei elfoglaltság sohasem oka a tanulmányi eredmény romlásának.

Ilyen példáikra építem aggályaimat. S ezeket jó volna figyelembe venni az állami oktatás továbbfejlesztésénél.

Hadd mondjak el két végletes esetet, amelyek között nyilvánvalóan kialakulhat az általánosítható kép. Az egyik középiskolában azt mondták a szülőknek, hogy ha a gyerek meg akar felelni a követelményeknek, akkor az iskolai időn túl odahaza még legalább hat órát kéül tanulnia. Ez túlterhelés a javából. Adódhat a tananyag túlméretezéséből meg abból is, hogy felkészültségénél fogva hogyan tudja a tantestület átadni az ismereteket. Beszéltem egy zeneiskolás fiúval. Zenei pályára készül, most fog érettségizni. Naponta hat órát gyakorol hangszerén, és nem rossz tanuló az iskolában sem. Nem érzi túlterhelésnek a zenét

a

z a gyanúm, ha pedagógusaink megkedveltetik tárgyukat, ha hivatástudattal tevékenykednek, akkor a közismereti tárgy, a nyelv meg a zene sem teher a gyerekeknek. Ez utóbbiakat kikapcsolódásnak, játéknak, maguk választotta örömnek tekinthetik, erre nem egy példát lehet felsorakoztatni. Csak azt kellene megértenünk — ami egyébként alapkövetelmény —, hogy W-ká adottságait, képességeit fejleszthesse szorgalma és elhatározása szerint. Akkor talán még nagyabb kedvvel tud eleget tenni általános iskolai feö- teiezettségeámieik is.

Nem hibáztatom a szülőket. És nem a zenében, nem a nyelvtanulásban látom a túlterhelés okát. Ezeket inkább fejleszteném, inkább propagálnám, mintsem »bűnbaknak« tekinteném, kibúvónak az igazi okok feltárása élőL Hadd fejezzem be Kodály szavaival e gondolatsort:

»Hogyan jusson így a zene jobb megértésére, nagyobb megbecsülésére a jövendő magyar társadalom, hogy legyen életszükséglete a zene, ha legfogékonyabb korában nem jut vele kapcsolatba? Ha az élet egyik legnagyobb kincsestárához nem kap kulcsot a magyar if jú, akkor szegényebben halad, végig az úton-«

Séxmsi Bé!A