Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-09 / 6. szám

A k&lcsönös megismerés forrásai ¥ & Évtizedes kapcsolat Kalinyin és Somogy között Az APN munkatársa a barátságról A könyvesbolt tükörüvege mögött két leány az utolsó fényképeket erősítette fel a kiállítási állványra. A járóke­lők közül sokan megálltak a kivilágított kirakat előtt, fi­gyelmesen nézegették a Ma­gyar Népköztársaság életét be­mutató fotókat: »A budapesti metró egyik állomása«, »Ter- mésbetakarítás a termelőszö­vetkezetben«, »A százhalom­battai hőerőmű«, »Űj lakóhá­zak Kaposváron«. Ugyanezen a téren egy Ittasé távolabbra Kalinyin megye és Somogy megye kiragasztott térképe látható. Magát a te­ret Kaposvár térnek hívják. Kalinyin és Kaposvár im­már tíz éve testvérvárosok, a két megye pedig testvérmegye. Sokoldalú barátságuk évről évre fejlődik, erősödik. A kalinyini villamosberende­zések gyárában dolgozik Nyina Zalán hattagú szerelőbrigádja. Mindannyian kitűnő szakmun­kásnők. Baráti kapcsolat fűzi őket a Kaposvári Villamossági Gyár Latinca Sándor brigádjá­hoz, amelynek Stritecki Éva a vezetője. A két brigád tagjai leveleznek egymással, kölcsö­nösen meglátogatják egymást, kicserélik termelési tapasztala­taikat Itt jegyezzük meg, hogy más kalinyini közösségek is aktív tapasztalatcserét folytatnak magyar kollégáikkal. így pél­dául a kalinyini pamutfonó­kombinát és a kaposvári tex­tilművek . munkásküldöttségei behatóan tanulmányozták a testvérüzemekben a termelés technológiáját éa* «munkaszer­vezést. A magyar textilmun­kásoknak különösen a PK— 1000 típusú korszerű fonó-cér- názó gépek tetszettek a kali­nyini kombinátban, továbbá a műhelyek levegőjét a pihéktől, hulladékoktól állandóan tiszto­gató pneumatikus berendezé­sek. A kalinyiniakat viszont a gyáron belüli anyagmozgatás érdekelte Kaposváron. A ta­pasztalatokat már saját gyá­rukban is értékesítették. A két város húskombinátja is közvetlen kapcsolatban áll egymással; ugyanígy a kőny- nyűipari üzemek, a gépgyárak, a kalinyini egyetem és a ka­posvári tanítóképző tanárjai és diákjai. Sok kalinyini turista járt Ma­gyarországom,, és Somogy me­gyéből szintén saép számmal látogattak el a Sz»vjetunióba. A barátság a gyermekekben is ágat hajtott: a Kaposvári La­tinca Sándor Fiúkollégium ta­nulóinak egy csoportja Kali- nyinban nyaralt. A kalinyini labdarúgó-csapat, a Volga já­tékosai Magyarországon voltak Kiosztották m féléid értesítőket öntsmei elkof jeles A viharmadár Hunyady József Petőfi életrajza edzőtáborban. Több barátságos mérkőzést játszottak a magyar labdarúgókkal, és természete­sen Kaposvárra is ellátogattak. A testvérmegye egyik leg­jobb műkedvelő együttese, a Somogy népi táncegyüttes és zenekara többször föllépett Kalinyin megye területén. A magyar lakatosok, villanysze­relők, gépkocsivezetők, vasuta­sok, egészségügyi dolgozók, el­árusítók és tanulók megismer­tették a város lakóit a magyar népművészettel. A kaHnyiniak meleg vendégszeretettel fogad­ták az együttest, és szűnni nem akaró tapsviharral jutal­mazták művészetüket. A megyei újságok, a Szmena és a Kalinyinszkaja Pravda, a járási lapok és az üzemi újsá­gok, továbbá a megyei rádió rendszeresen beszámolnak az olvasóknak és a hallgatóknak a Magyar Népköztársaság éle­téről, külpolitikájáról, Kali­nyin és Somogy megye kapcso­latairól. Rendszeresen közük a Magyarországon járt kalinyi- niak úti beszámolóit, »Ki mit tud Magyarországról« címen vetélkedőket rendeznek. A Somogy megyéhez fűződő barátság, a testvérmegyei kap­csolat ezer meg ezer kalinyini számára teszi lehetővé, hogy jobban megismerhesse a Ma­gyar Népköztársaságot, a ma­gyar népet, és maga is hozzá­járuljon országaink barátságá­nak és együttműködésének erősítéséhez. J. Gonesarnk igen helyesen tették könyv­kiadóink, hogy a mostani ju­bileum alkalmából számé« roumkát jelentettek meg leg­nagyobb láríkusiunikróL Ezek között nagy olvasótáborra és népszerűségre számíthat Hu­nyady Józsefnek A viharma­dár című könyve. Mint maga a szerző mondja bevezetőjé­ben: a mű nem Petőfi költé­szetét értékeli, hanem a költő életének legérdekesebb, leg- fontosaWb mozzanatait tárja az olvasó elé. Végigkísérhet­jük e könyvben, a költő éle­tét a nádfed elles kiskőrösi szü­lőháztól egészen a segesvári hősi halálig. Láíjijk a későbbi költőt mint játszadozó, vagy az apját névnapján köszöntő gyerme­ket; megismerjük. az apa szándékát, mellyel fiát »ta­núit emberré« akarja nevelni (alhogy mondani is szokta: »thadd teljen meg ez a szeles fickó tudománnyal«). Ugyan­akkor halljuk »a világon leg- szeretőbb édesanya« hangját, aki gyöngéd szavakkal igyek­szik mindenkor békíteni a szi­gorú apát. Elvonulnak szemünk előtt a különböző iskolák, tanítóik­kal és tanáraikkal, és meg­tudjuk, kiktől tanult sokat, kiket szeretett és kikre hara­gudott a fiatal diák. Fülünkbe cseng, amint a sok olvasás miatt »könyves Sándor«-nak szólítják diáktársai, s hogy — bár könyv nélkül tudta az egész Horatiusi és kitűnően beszélt latinul — szlovák anyanyelvű és érzelmű taná­rának az órákon nem volt hajlandó latinul felelni, és büszke daccal odavágta: »&i magyar vagyok!« A barátok csoportja — a hűségesek és elpártolok — mind sorra bekerültek a könyvbe. Látjuk a »silfoak« deszkafalára verset rovó »zaLdihiajtófcás, sárgapitykés közlegényt«, akiit különösen káplárja nem szívelt és leg­több katonatársa is »világfutó tén.tanyaló«-ként emlegetett. S kibontakozik előttünk a költő forradalmisága, haza­szeretetének lángja is. A »feleségek feleségé««vel is — mindjárt első találkozá­suk alkalmával — a megyei bálon megismerkedünk. Ol­vashatjuk a »IbórtolLnok fir- kászok« vitriolba mártott tol­lal írt förmedvémyeit, és el­vonulnak előttünk a költőt dicsőítő, róla éneklő fáklyás menetek. Kossuthot is bíráló hangja, Jókaival támadt af­férja, később Vörösmarty val keletkezett átmeneti nézetelté­rése is teljes hitelességükben nyilvánulnak meg előttünk. A pesti Dohány utcai lakás­ban mi is szinte olvasni sze­retnénk a könyvszekrényben általa nagy gonddal összegyűj­tött, értékes Shakespeare-, Oasián-, Byron-, Shelley-, Beramger-, Victor Hugo-, Hei­ne-, Saint Just-kötetekiből és a nagy francia forradalom történetéről írt legjelentősebb alkotásokból. S együtt szo- morkodunk költőnkkel, ami­kor e könyvek közül nem egy­től megválik, hogy — szerető gyermeki jósággal — nyomor­ba jutott szüleinek segítségé­re siessen. Elkísérjük az »Úti jegyze- tek«-iben leírt észak-magyar­országi festői tájakra, és ag­gódó érdeklődéssel figyeljük útját, amikor a Pestre bevo­nuló Windisohgrátz elfogató­parancsot, körözőlevelet ad ki ellene. Joggal feliháborodunk már előbb is, amikor meg­tudjuk, hogy »Pilvax úr«, a Ellenzéki Kar tagjai kávéhá­zának tulajdonosa és öaszes alkalmazottja Becs beépített ügynöke volt, és hogy a pesti postafőnök — a bécsi rend­őrminiszter parancsára — Pe­tőfi minden levelét felbontot­ta, másolatokat készített ró­luk, és elküldte azokat a Ka- marillának. Ezek a spiclije- lentésefc szinte ismételten visszatérnek erre a kitételre: »Alexander Petőfi a legvesze­delmesebb felforgató, aki izzó gyűlöletével fenekedik Auszt­ria uralma ellen és meg akarja buktatni a fennálló rendet.« Haragunk csak foko­zódik, amikor olvassuk, hogy a pesti városparancsnok uta­sítására szánté minden va­gyonát, kínosét, büszkeségét — a könyvtárát elkobozták. A márciusi napok, a sza­badságharc eseményei, a harctéri ütközetek, a költő utolsó napjai, órái és a — megfelelő sok hírforrás alap­ján valószerűsíthető — halá­la körülményei mind sodró és lebilincselő erővel kötik le az olvasó érdeklődését e könyv olvasásakor. Igen jó szolgálatot tett a Kossuth Ki­adó, hogy a könyvet megje­lentette, és 42 ezer példány­ban nyomatta ki. Így az olcsó —■ 14 forintos — kötet min­den bizonnyal nemcsak a könyvtárak polcaira, hanem a magánkönyvtárakba is elke­rül. Gj. Z. Nagyapáink tudatában ie úgy él, hogy január elején bi­zonyítványt osztanak. Az érté­kelés azonban sokat változott azóta. Az 1972—73-as tanévben először vezették be országosan, hogy a második, harmadik, ötödik, hatodik és hetedik osz­tályokban egy-egy tantárgyból félévkor nem kapnak érdem­jegyet a tanulók. A hetedik­ben például kémiából. Tegnap, az értesitőosztáa napján, a Petőfi Általános Is­kolába látogattunk, ahol elő- satxr Bakos Gyula igazgatóval az új törekvésekről, az ered­ményekről beszélgettünk. Az igazgató elmondta, hogy noha a hatvanas évek elejétől történtek kísérletek a tanulók differenciáltabb osztályozásá­ra, szeptembertől ez kötelező gyakorlat. De elválaszthatat­lan az elmúlt évtized munkája a mai eredménytől. A tanul­mányi átlag nem romlott az új osztályozási módszer beve­zetésével. — Mit mondhatunk el a kö­vetkezetes kísérletekről, az el­múlt félévről? — A közepes, gyenge, szót- lan gyerekek az órákon felol­dódtak. Az osztályonként vál­tozó új tantárgyakban a tanu­lók »kényelmesebben« igazod­hatnak el, meghosszabbodott ugyanis az az idő, amely a tantárgyak megszerettetésére a pedagógusok rendelkezésére áll. — Mondjunk néhány példát arra, hogy milyen fogalmak­kal találkozhatunk a ma isko­lájában az értékelés területén. — Jobban igyekezz! — ez a fajta figyelmeztetés nem elma­rasztaló, inkább ösztönző. Ehe­lyett régen bizony néha előfor­Bezárta kapóit a pécsi Zsolnai Mózeom 1955 óta másfél millió ember tekintette meg a híres gyűjteményt Pécs legísmertefob múzeuma, a Káptalan utcai ZsaLnay-ki­állítás, hétfőtől zárva van. A múzeumnak otthonit adó mű­emléki épület belsejét ugyan­is felújítják, és emiatt leg­alább fél évig nem lehet meg­tekinteni a kiállítást A reno­válás ideje alatt átrendezik és felfrissítik a több mint ezer kerámiáiból álló gyűjteményt. A Zsotoay Múzeum 1955-ben nyílt meg, azóta körülbelül másfélmillió hazad és külföldi látogató csodálta meg a kiál­lított remekműveket. A fel­újítás során helyreállítják, il­letve pótolják a múzeumi ter­mek szép Barakk-kori parket­táját. A belső falakat végigku. tátják, mert a vakolat alatt 150—200 évvel ezelőtt készült freskó maradványokat sejte­nek. A Káptalan utcai épület Pécs legrégibb lakóháza, hat­száz évvel ezelőtt épült. A ta­tarozás során a szakemberek megvizsgálják az épület egész állagát. Elképzelhető ugyanis, hogy födémcserét kell végezni, s ebben az esetiben nem fél évig, hanem — sa jnos — két esztendeig vagy még tovább lesz zárva a Zsolmay Múzeum. dúlt, hogy egyest adtunk a gyereknek. Iskolánkban vi­szont már korábbi törekvés: nehezebben adjunk elégtelent, mint ötöst. — Az osztályozás szorosan összefügg a személyiséggel is. — Jó néhány éve arra tö­rekszünk, hogy tanulóinkat a legteljesebben ismerjük meg. Nemcsak a személyiségüket, hanem az életkörülményeiket is. Rájöttünk például arra is, hogy korrepetálni nemcsak az iskolában lehet hatásosan, ha­nem a családi házban is, ha egy jó tanuló köré baráti ala­pon gyengébbeket csoportosí­tunk. Nagy jeten tőséget tulaj­donítunk az úttörőszeruezet- nek ebben a feladatban. Báto­rítani keß néhány tanulót, hogy visszaadja azt, amit tud. — Azt hiszem, mindezért ma egyre többet kell tennie a pe­dagógusoknak. — Igen, többet. Ami eddig csak kísérlet volt az iskolánk­ban, az ma gyakorlat. S ennek meg kell tudni felelni. — A szülői ház? — Bár azt tartjuk fontosnak, hogy elsőrendűen az iskola a tanulóévek színtere, az otthon szerepét is hangsúlyozzuk. Fontos az együttműködés, az állandó kapcsolat. A szülők ez­által megismerkedhetnek azok­kal az új fogalmakkal is, ame­lyek változtak. Azt várjuk, hogy a szülő is ösztönözzön. Bakos Gyula Igazgatóval az­tán beszélgettünk arról is, hogy a társadalom milyen mó­don igyekszik az iskola segít­ségére lenni. — A DÉDÁSZ Noszlopy szo­cialista brigádja azzal, hogy rendszeresen megjavítja a vil­lanyhálózatunkat, szemléltető eszközeinket, sok pénzt taka­rít meg számunkra, s ebből már hat tv-t, nyolc automata vetítőt tudtunk vásárolni. De a társadalmi akivitásnak azt is kell jelentenie: a boltban, a vonaton, az utcán is nevelik a gyerekeket. A Petőfi iskola 7. osztályá­ban Mákos Gyuláné osztályfő­nök köszönő és egyéb értékelő szavak kíséretében kiosztotta a félévi értesítőket. A kémia helyére nem került osztályzat. Sokan szívből sajnálják. Mert — úgy mondták a gyerekek, és ezzel nagyrészt egyetértettek a nevelők is — elégtelen osztály­zat nem, ellenben sok négyes és ötös töltené meg a helyét. A 7. B-ben mindenki szereti a kémiát, s ez Lieber György ta­nár érdeme. Meg az önismeret is, amelyből jelesre vizsgáztak a gyerekek. Mert tudják, hogy ha osztályozták volna őket, mi állna érdemjegyként az ellen­őrzőben. Év végére ez is »beérik«. Hórányi Barna SZOBROK SORSA Az egyetemes magyar mű­velődés sok-sok kiválósága vallja büszkén szülővárosá­nak azt a helységet, amelyik a Tisza bal partján terül el. Így, szó szerint, mert lakos­ságához mérten vagy három­szor akkora területet szakí­tott ki a végtelen alföldi ró­nából, mint amennyi szüksé­ges lett volna. Azt sem ta­gadta meg még senki, ame­lyik jobbadán a folyó jobb partjára telepedett, s másod­szorra is felépült a nagy víz után — nem is akárhogyan. E két város lakossága hosz- szú-hosszú évtizedeken át amolyan »-két szomszédnép­ként telcintgetett egymásra. Eredt talán ez onnan is, hogy még a múlt század derekán a nevezetes Vásárhelyi Pál úgy elvezette a Tisza vizét az egyik alól, hogy ahol egykor kikötöttek a dereglyék meg a ladikok, s a halpiac volt egyik legnevezetesebb és frekventáltabb fóruma a pol­gárságnak, ott most felhő- szakadáskor sem gyűl össze egy kalapnyi viz. Ellenben a másik főterén szobrot emel­tek a mérnök úrnak ... * * « Másként állt a helyzet szel­lemi régiókban. Egyik ontot­ta a cserepeseket, a festőket, a szobrászokat, a másik a költőket meg írókat, tudóso­kat. Ám ők szomszédolóik, tisztelték és becsülték egy­mást. A piktorok meg a min­tázok kiállításra hordták a bal partról a jobbra alkotá­saikat, a jobbpartiak baráti látogatásaikkal, versekkel, prózával hirdették a másik dicsőségét. Aztán kihalt itt is, ott is a nagy nemzedék. Előtérbe ke­rültek ismét a nézeteltérések, személyeskedések, intrikák. De hát eg is a múlté lett. Űj nemzedék jött. A bal part termi ma is az ecsetek meg a mintázófák mestereit, s a jobbon kupálódnak ki a fia­tal színészek, dolgoznak te­hetséges költőink, és a tudo­mányok művelői. Ez a nem­zedék megteremtette ismét a szent békét a Tisza két part­ján ... • * • A bal parti város kiter­jedt határában ma is élnek családok, melyek vezetékne­vükben híven őrzik eleik fog­lalkozását. Se szeri, se száma a csikósoknak, gulyásoknak, juhászoknak. Nemcsak ne­vükben őrzik a múltat, ha­nem áldott tehetségükben is. Faragnak, mintáznak, ezer- mesterkednek. Az apa úgy, mint a nagyapja, a fia úgy, mint az apja. A határ egy kissé homo­kos részén is él egy ilyen család. A két fiú örökölte ősei tálentumát. A nagyobbik — végezvén tanulmányaival — a legjobb úton van a pikto­rok pályáján, öccse most ta- nítványoskodik. Az egyik fes­tő, a másik szobrász, azaz azzá szeretne válni a jobb parti város művészeti gim­náziumában, minthogy a bé­ke uralkodik a két szomszéd vár között... A tanév közbeni szünetben sem tétlenkedett az öccs. A kishomoki tanyán — szülei árgus szemei előtt — szünte­lenül mintázott. Téma témát, terv tervet követett, míg nagy elhatározásra jutott: meg- mintázza a bátyját. De nem ám úgy naturálisán, a kon­vencióknak megfelelően. Va­lami újat, valami még újab­bat kitalálni, csinálni; vala­mi olyat, ami meglepő, meg­hökkentő. Amiről már majd beszélnek nemcsak az osz­tályban, hanem az iskolában, a tanári karban is ... És for­málódott napról napra a port­ré, mígnem elkészült. Ezzel végétért a vakáció is. És amint ilyenkor szokás — óvatos csomagolásban, min­denre kiterjedő figyelem kö­zepette —, átkerült az algyői hídon a Mű a szülővárosból a nevelőbe. Csak az tudja átélni a vá­rakozás szörnyű, perceit, aki maga is faragott egy verset, szült egy elbeszélést, egy új­ságcikket, és ott áll, hogy hallja a mindenható szer­kesztő véleményét, meg az, aki szivét-lelkét ráfestette egy vászonra, belevitte az anyagba, és várja, mit mond tanár mestere. Óh egr1-’-- emelő dicséret es porb\. sül elmarasztalás! Másnap fiatal szobrásznö vendékünk is ott állott — kezében alkotásával — a mestere előtt. A tanár úr felfigyelt. Ki­vette tanítványa kezéből a bátty’ portréját. Nézegette, forgatta. Valóban valami olyasmit látott, amire nem volt könnyű egy pillanat alatt igent vagy nemet mondani. »Tehetséges ez a kölyök.« — »Tényleg valami mást csi­nált.« — Elfogadható-e a fia­talságának ez a kézzelfogha­tó lázadozása?« — tömérdek ilyen gondolatfoszlány ciká­zott át a Mester agyán, mig nézte, vizsgálta tanítványa munkadarabját. Még nem szólalt meg, amikor — egek ura: zsupsz ... — kicsúszott kezéből a bátyus feje, és mil­liónyi darabkánál is többre pattant szét a száraz gipsz­tömb. A lélegzetük is elállt. Méla csendben nézte egymást a jobb meg a bal part szülötte. Mi volt ez? Mikor már tel­jes a béke, akkor újul ki is­mét a háború? Az ellentétek ilyen burkolt mezben, szító '- nak fel? Akarat vagy vélet­len volt, ami történt? így veszett’1- , mást? A legkínosabb szituáció ; véget ■< •iny szólalt meg először rezignált hangon: — Pechünk van, tanár űr, kérőm. Néhám/ hete a Piéta, most mög. ez. Szobrok sorsa... Szabó Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents