Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-07 / 5. szám
Maszk Vati Jóxect réidotnborltája. Benczc József ANYÁM Fagy megvicsorogja szél megremegteti. Vére értem imádkozik. Megálmodja a rémet, szerencse holdat, Őrködik, megalázó öregség rabja, turbános istennő, .halálosan csalfa... Rácsos talicskán ül szelíd galambom, holdfény hegedül hófehétr haján, napsárga kovász dagadó szíve. Ki menti meg, ha, elájul!?-^■Q&nd_bibir<gj}kj4t,... a>. .1. kesergő jóslatát, koporsó-pólyáját, .vérízű poharát, fáradt szalmazsákját, ál mahideg álmát, 'kicserzett homlokát, ki menti meg? Pacsirta magzatom, fájdalmas liliom! * * Szalmagyűrűs asszony, anyám kéveágyon a mézön szült,' ~ mint megáldott rozskalász, mire megért, meg is őszült. K ardos doktort mindenki utalta a kórházban. A betegekkel úgy be- snéüit, mint a spanyol gyarmatosítók az indián őslak os- iggal, az ápolónőikre meg szót se vesztegetett, csak vicsorgott rájuk, mint egy véreb. A kollégák kikerülték, mintha fertőzött lett volna. Kardos doktor nagyszerűen érezte magát ebben a köz- uitáiatban. Élvezte a mellette legtöbbször némán, köszönés nélkül elsurranó kollégákat, az arcokra fagyott mosolyt, aiz elhalkuló szavakat. Ha egy vidáman beszélgető társaság felé közeledett, gyönyörködött a pillantására élsápadó nővénettóben. Egyébként jó sebész volt. Az igazgató főorvos így kompromisszumos megoldásra kényszerült Kardossal kapcsolatban« szívből utálta mint embert, de becsülte mint orvost. — Mit tehetnék? — tárta szét a kezét a gyakorta megismétlődő panaszáradatra. — Én elsősorban mint orvost tartom nyilván ... És azt, hogy jó orvos, bár fogcsikorgatva, a kollégák is elismerték. Így aztán mind sanyarú végkielégítést fogadták él és őrizték meg a Kardost teljesen elborító ellenszenvüket. Mást nem is tehették, hiszen ha valamelyikük arra vállalkozott, hogy legyűrve belső ellenállását, emberileg is közeledni próbáljon Kardoshoz, az rövid úton visszabillen bet te az utálatba. Egyszerűen nem akarta, hogy más légkör végye körül, csak amit megszokott és amit már lassan úgy kívánt a szervezete, mint erős dohányos a nikotint. Otthon ritkán tartózkodott, tekintettel arra,, hogy saját magát mégsem utálhatta egyfolytában, más teremtett lélek meg nem tartózkodott körülötte. Néha sóvárogva gondolt vissiza a volt féleségére, Sárira, aki ahelyett, hogy kitartóan ' utálta volna egy életen keresztül, inkább elvált, és most boldog szeretemben él egy műanyagkis- iparossaiL Rokonai messziről utálták makacs elszántsággal, a házban meg senkivel sem volt beszélő-viszonyban. tthonra aztán már csak 1 3 .Zsófi néni maradt,, a . . bejárónő, aki hetenként kétszer jött utálni,, de.az : ís. rendszerint olyankor, áaöni- •• ' kor néin' tartóíakodott -odaha- : kos eleganciával öltözködik, divatos szakáiilt visel, kicsit hosszabb hajat, s éveinek száma közéi a negyvenhez. De ez mind csak külsőség, amivel mintegy letakartak egy csomó undorító tulajdonságot, amiket Kardos olyan célzabos alapossággal szedett össze, mint szenvedélyes vadász a különfajta trófeáikat. Egy napon új kolléga érkezett az osztályra. Kardossal lehetett egyidős, de teljesen az ellentéte. Vidám, tömzsi fickó volt, olyan apró szemekkel, mint két ötTóth-Máthé Miklós: Kollégák filléres. Kardos nem szerette az apró szemű embereket. A nagy szeműeket sem; egyáltalán senkit sem szeretett, ettől az embertől meg egyenesen undorodott, mikor bemutatkozáskor annak puha keze belefolyt az övébe. — Bényei Ernő! — har- ' sogta, aztán csak úgy mellékesen megkérdezte: — Nem olvastad a legutóbbi cikkemet a közlönyben? Kardos n^m felelt, .csak felhúzott szemöldökkel végignézett rajta. Mások egy ilyen nézéstől odébb somfordáltak, elsüllyedtek, vagy egyszerűen levegővé váltak, de Bé- nyed csak egy nagyot nevetett. — Ja, te vagy az, akit mindenki utál — mondta gátlástalanul. M ajd később jól infor- máitan, majd Kardos vállára csapott: — Nálam ne strapáid magad, öregem, engem nem fogsz elijeszteni ... Én szeretni foglak,'mintha'egy petéből származnánk! És Bényei állta a szavát.- Attól kezdve állandóan Kardos sarkában volt, hű vazallusként szegődve melléje, és nem volt olyan' goromba sértés, amit ne engedett volna el a füle mellett.- A háta mögött — mindenki megrökönyödésére- — a legnagyobb ...szeretettel -bass^..' ..róla,..;ál-. - landóan -dicsérte, és bár ő is jó sebész volt, nem szégyell— Kardos, a »énéi Kardos, a nagy! Kardos, a szent — ilyen, és ehhez hasonló kijelentéseket eregetett, majd lassan modorában, viselkedésében is kezdte utánozni »-barátját«, mire sikerült a közhangulatot teljesen maga elten fordítani. — Ez egy patkány — jelentette ki Kókai doktor, tömören összegezve Bényeiről alkotott véleményét, és attól kezdve barátságosabban köszönt Kardosnak, akivel végül is mégis csak régebben voltak kollégák. Kardos meglepődött, aztán egyre idegesebb tett. Végül teljesen elvesztette a fejét. Bényei fokozatosan feldúlta körülötte a légkört, és az eddig ránehezedő ellenszenvet lassacskán magához szívta, ö maradt egyedül a bűvös utálat légkörében, és Kardost, ' mint egy hiányzó téglát az épületbe, beillesztették maguk közé a kollégák. Ezáltal teljesen idegen közegbe került, szokatlan, furcsa, eddig ismeretlen hangulat vette körül. Mintha egy új bolygóra lökték volna. Néhányszor még próbálta visszaszerezni az elorzott ellenszenvet, de minden kísérlete kudarcot vallott. Modorát á kollégák különcségnek fogták fel, és kezdték magukban megállapítani, hogy a nyers, durva modorral Kardos csak belső érzékenységét takargat ja. Kardos ekkor a szeretet súlya alatt összeroppant. Ügy érezte: elvesztette az egyéniségét, mi több, szakmai tudásában is kételkedni kezdett. Örökösen az járt a fejében, hogy az a pálfordulás a személye iránt csak azért történhetett, mert Bényeit jobb sebésznek tartják, mint őt, s érdemesebbnek az utálatra. Némán járt-kelt napokig a kórházban. Bánatában egyszer még az Operába is elment Szdnáky doktornővel, Kókainiak kölcsön adott egy százast, az igazgató főorvossal sakkozott — szóval teljesen elvesztette a talajt lába alatt. Olyanná vált, mint bármelyik kolléga a sebészeten, közéjük ereszkedve a gyűlölet. magaslatából. N em bírta sokáig ezt az . állapotot. Mikor már á szike is remegett a ■ -kezében,-operáció közben, áthelyezését kérte egy megürült körorvosá. állásba. Igazi területe a.kórbáz.ma- radt Ott aztán felfrissült minden reggel, és ha rosszkedvűen ment be, nyomban helyrebillent a telki -egyensúlya, amint a kollégáira nézett. ........... E gyébként külsőre nem volt Visszataszító, sót, a gyanútlan szemlélő egyenesen' kellemes külsejűnek láthatta: magas szőke férfinak, aki választóié a. többiek tudomására hozni, hogy szakmailag sokat tamil Kardostól. — Kardoshoz képest Bar-' nard professzor egy tanyasi böHér — emlegette többször is a dél-afrikai ■ szívsebészt, hangoztatva, hogyha Kardos számára megteremtenék a feltéteteket, már régen szív- átültetést végezhetett volna Magyarországon. — Nekünk .. nem , sikerült kiutálni — jegyezte meg Kókai a többieknek, Kardos elárvult köpenyére tekintve —, s erre jött Bényei, és »ki- szérette« innen. Az emberi leleményesség kifogyhatatlan! De mit csináljunk mi Bényei vei? — Szeressük! — .mondta Kárász doktor, aki a legjobban utálta Bényeit. tyagetli és szardínia Szívemben és gyomromban mély sajnálattal, őszinte együttérzéssel értesültem róla, hogy az olasz makaróni zömében már nem olasz, mnem amerikai spagetti. A makaróni olaszsága és • a spagetti amerikai volta közti lülőnbséget talán azzal tud- \ám "legjobban ' érzékeltetni, nintha a magyar paprikás- ■sirkéhez való galuskát ma- liókalisztből gyúrnák, s mi ■több: a csirke is csak japán törpe kakas .lenne az olajból készült zaftban. E gondolatnak is borzasztó vízió érthető rémülettel, a jövőbe vetett hit megrendülésével, az egész magyar nép sorsa miatti mélységes aggódással töltene el mindenkit kis hazánk polgárai közül. Ezek után képzeljük el, mit érezhetnek a szegény olaszok, amikor megszokott paradicsomos makarónijuk kilométerei helyett amerikai ízű. színű s anyagú spagetti kunkorodik össze-vissza a rezignálton emelt villan .. . Bárki jogosan tehetné most föl a kérdést, hogy végtére is a világ nagy sorskérdései közepette miért pont az izgat engem, hogy az olaszok tálján makarónit vagy yenki spagettit tekernek-e a villájukra. Egy NATO-ország polgárai azt eszik, amit főztek Somogyi Néplap| nekik az amerikaiak. Eljön még az az idő is, amikor a Cinzanát is Manhattanból exportálják és a velencei gondolák orrán ott lesz a stigma: Ford! Ám a kérdés a yen föltevése és a válaszok még ilyenebb kaján megfogalmazása csak a szűklátókörűek sajátja lehet. A békés egymás mellett élés és az egymás jobb megismerésének politikája következtében mind több és több magyar utazik Olaszországba is, és igen . sok nyugati turista érkezik szűkebb kicsi hazánkba. .. Bevallom őszintén, hogy megjárván Itália tájait az eladdig csak gúnyos hangnemben tárgyalt és témákban tálalt makarónit mind nagyobb élvezettel fogyasztottam a valóság paradi- csorhszósztál piros porcelántányérjain. Olasz makarónit! És nekem Olaszország igenis Capritól és Rimini homokos partjaitól, a Colosseumtól és a finom kis tengeri halaktól, az Vfiizitöl és a makarónitól olasA De higyjék el, ez még mindig csak töprengő méltatlankodásom egyik oldala eme olasz ügyben. Van egy másik hümmógésem is! Megkérdeztem ugyanis, hogy lehet-e kapni Magyarországon szovjet tejfölös paprikás csirkét galuskával, de ha az nincs, akkor egyszerű székelykáposzta avagy a szegedi halászlé is megtenné. A kereskedő, aki még élénken emlékszik egykori boltos voltára, egy kicsit aggódó arccal nézett rám, aztán megkérdezte még egyszer, hogy mit is óhajtok... — Szovjet paprikás csirkét galuskával, esetleg székely- gulyást vagy szegedi halászlét ... Szovjetet. Illetőleg oroszt vagy ukránt, vagy akár kirgizt is ... Mindegy, csak szovjet legyen a márkája... — Drága,' kedves vevő ... — nyájaskodott az eladó.' Ma/d h árom lépést hátrálva: — Sajnos, ilyennel nem szolgálhatok. S hogy mikor lesz? Majd, ha mi, magyarok gyártjuk az oroszoknak a scsit meg a borscsot és a burjátoknak a kumiszt... De már megbocsát: honnan jutott ez a ked,ves vevő eszébe? — Hogy honnan, uram ... Hát nem olvasta? Az olasz makaróni helyett az amerikaiak tömték tele a maguk gyártotta spagettivel az olasz piacot... — Nem olvastam, uram, de nem is csodálom ezt... A kapitalizmusban minden lehetséges — mondta fennsőbb- ségesen a bolt vezetője, és egy konzervdobozt vett le a pultról... — Ebből vegyen, uram ... Biztosíthatom, hogy a világ legjobb szardíniája... Szovjet! S ez garancia, kérem.., Gyurkó Géza Petőfi Sándor S. K. emlékkönyvébe Vén épület már a világ, De, alacsonyra süllyedett. Ha egyenest jársz: beütöd , A gerendában fejedet. Hajolj meg, ha a fejtörő Gerenda ellenedre van .,. En inkább betöröm fejem, Semhogy meghajtsam derekam! BtnetéO, M. KMptemtoer M—ofcto bér 7 fctaOtt. NYELVMŰVELÉS A szünetek szerepe beszédünkben Amikor ketten vagy többen beszélnek, az egymást követő hangok sorozatát lépten- nyomon a hangok hiánya, beszédszünet szakítja meg. Azt hihetnénk, hogy míg a hangok, a szavak, a mondatok — amelyek mondandónk gondolati tartalmát közvetítik — tartalmas elemek, a szünet csak arra szolgál hogy ezeket elválassza egymástól, s hogy a beszélő lélegzethez jusson. Beszédünket átlagosan mintegy 15 százalékában szünetek teszik ki. Ezeknek csaknem felét azonban a beszélő nem akkor iktatja közleményének úgynevezett tartalmas elemei közé, amikor kifogyott a szuszból, s tüdejének levegő-utánpótlását biztosítania kell, hanem akkor is, amikor ezt közleményének nyelvtani szabályai határozzák meg. A szünet eredetileg valóban arra szolgálhatott, hogy a szervezet oxigénellátását biztosítsa azzal, hogy a nyelvi elemek folyamatos áramlásában közöket hagyjon, teret adjon a lélegzetvételnek. A szünet később mennyire nyelvi elemmé vált maga is. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy teljesen függetlenítette magát a fiziológiai funkciótól: nagy hányadban még belégzéskor sem tapasztalunk szünetet. szédszünetet nyelvi törvény- szerűségek határozzák meg, mindenekelőtt azt kell megvizsgálnunk, mikor is ikta- tódik a nyelvi elemek közé, mikor valószínű, hogy szünetet fogunk tartani. Nagyon ritkán történik meg, hogy szavak közben kell hirtelen rövid szünetet tartanunk (bár erre is van példa: ha nem tudjuk még, hogy egy szóhoz milyen ragot kell illesztenünk, mivel nem gondoltuk meg eléggé a mondat folytatását, előfordulhat, hogy csak a szó , kiejtése közben dől el, hogyan fejezzük majd be magát a szót s később a mondatot). Ennél lényegesen gyakoribb eset, hogy a szavak közé kerül szünet. Különösképpen azokban az esetekben, ahol a két egymás mellet álló szó nem tartozik Szorosan össze. Ritkán esik meg, hogy a jelző és a jelzett szó nem folyamatosan követik egymást. Az viszont természetesnek hat, hogy a mondat alanya és állítmánya között kisebb-nagyobb időtartamkiesés észlelhető. Az igazi szabályosság területére azonban akkor kerülünk, amikor a mondat részei, a tagmondatok közötti szünetek előfordulási arányát igyekszünk megállapítani. A leginkább elhatárolódó tagmondattípus- nál, a mellérendelt mellékmondátok kozott már 85 százalékban fordul elő beszéd- szünet. Ennél is többször van szünet mondatok között. Ügy szólván mindig szünet van a nagyobb közlésegységek (eltérő gondolati magvak köré épített mondatok halmazai) között. Látjuk tehát, hogy minél szorosabban összetartozó elemek sorát tekintjük, annal ritkábban találkozunk szünettel, illetve minél több elemet tartalmazó egységek között keressük, annál többször akadunk rá. Ha most arra gondolunk, hogy milyen általános törvényszerűségek jellemzik a több elemből álló nyelvi egységeket a kevesebb elemet tartalmazókkal szemben, mind tárt a jelenség okára is rájöhetünk. Arról van szó, hogy a kevesebb nyelvi elemet tartalmazó, természetes nyelvi egységele tagjai szorosabb meghatározottságban vannak. A főnév és a névutó egymásutánisága sokkal természetesebb és torvény mtarűbb, mint — hogy egy többszörösen összetett mondat első vagy harmadik tagmondatában hány és milyen elem hangzik el. Ennélfogva a kisebb számú elemek egysége nyilvánvalóan összetartozóbb, egységesebb, »integráltabb«, mint az, amelyik sok építőkockából tevődik össze. Mármost a szünet mint tagolási jel ott valószínűbb, ahol az integráltság kevésbé szorosan fűzi össze az egybetartozó tagokat; ebből világosan látható az is, hogy a szünetnek mennyire a szöveg nyelvtani felépítése határozza meg a helyét. Hasonló eredményre jutunk, ha a beszédszünetek átlagos időtartamát vizsgáljuk aszerint, milyen elemeket elválasztó szünettel van dolgunk. . Itt azt találjuk, hogy a nagyobb közlésegységeket elválasztó szünet nagyobb időtartamú (ez másodperc nagyságrendű, egy és három másodperc között alakul); a mondatok, tagmondatok közötti szünetek nagyobb időtartamúak, bár nem lényegesen, niint a mondatrészek, között észlelhetők (körülbelül 20 százalékkal hosszabbak a tagmon- ■ datokat, mondatokat elkülönítő szünetek, mint a mondatrészek közöttiek). Ez is arra mutat, hogy a beszéd- szünet alkalmazkodik a beszéd elemeinek természetéhez. Megjegyezzük különben, hogy a hölgyek általában kevesebb és rövidebb időtartamú szüneteket iktatnak beszédükbe, mint a férfiak. A beszédszünetek tartamát mégsem elsősorban az szabja meg, hogy milyen szintű nyelvtani elemeket választanak el, hanem a gondolkodáslélektani mozzanatok. Könnyen belátható, hogy a ritkább, a jelenséget élesebben jellemző, telibe találó jelző, nehezebben jut eszünkbe, mint ha megelégednénk egy igénytelenebb nyelvi. . megoldással.;. De ugyanígy van ez, a főnevekkel, igékkel is. A névelőkkel, névutókkal, névmásokkal bizonyosan nem, hiszen ezeken nincs mit törni a fejünket; nem is mondhatunk helyettük mást, annyira természetesen adódnak. Vagyis minél nagyobb hírértéke, információs tartalma van egy következő elemnek, annál intenzívebb, élénkebb és hosz- szabb gondolkodást igényel, s ahogy mérésekkel igazolták, annál terjedelmesebb szünet előzi meg. Sőt, a szünet időtartama követhető összefüggésben van a szünet után álló elemnek szintén mérhető hírértékével. Ami a megfeszítettebb gondolkodást a fülünk számára is jelzi, az a habozás: a beszélő megáll, hogy megfelelő kifejezést találjon, de nem hallgat el, hanem valamilyen hangot hallat, mintha beszéde folytatódna (leginkább az ő-re emlékeztető1 hang szokott ez lenni). Ez főképp azt a célt szolgálja, hogy fenntartsa beszéde folyamatosságát, nehogy félbeszakítsák, másrészt meg, hogy utaljon arra, mennyire fontosnak találja a pontos kifejezést. Ebben mintegy saját személyes viszonyát jelzi tárgyához. Szünetet tartunk akkor is, ha egy kérdésre választ várunk. Szünetet tartunk azután, ha megdöbbenünk, megijedünk, megbotránko- zunk. Szünetet tart a színész, ha az elmondott verssor gondolati folytatását igyekszik felidézni hallgatójában. A beszédszünet tehát nemcsak a nyelvi elemeket tagolja, hanem érzelmeket és tudat- tartalmakat is hordoz, kifejez. Ennyiben maga is ugyanolyan nyelvi elem, akárcsak! a szavak.
