Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-06 / 4. szám

Dosztojevszkij és hatása az irodalomban

»Vatomarmyien Gogol Kö - penyéből bújtunk ki-« — hangzik a Dosztojevszkijnek tulajdonított mondat. Ha osuk- ugyan ő mondta — ennek sehol sincs írásos bizonyítéka —, ez csak az ő munkásságáig igaz. Mert aztán ő lett a példa. Lelkes követői szemében a jó, dühödt támadóinak a rossz. Hatása azonban gyakran a »«dühödt támadók-« műveiben is fellelhető.

Ki is volt Dosztojevszkij? Szegényházi orvos gyermekeként látta meg a napvilágot 1821-ben. Hadmérnöki pályára készült. A Petrasevszkij-körben (ateista-szocialista csoport) való részvételéért négyévi omszki kényszermunkára ítélték. Visszatérése nem volt könnyű, bár módosított, illetve megtagadott .nézetei segítségére voltak ebben. Családi, egészségi megrázkódtatások is érlelték benne az igazán nagy írót. Török Endre írja: »A szLavofilre hangolt közvélemény rajongással fogadta eszzneíü itatásait ae egyetemes keresztény testvériségről,

amelyet Oroszország fog elterjeszteni a világon, mivel minden népet megért és szeretetne képes irántuk ...-« (Világirodalmi Lexikon.) Furcsa módon ez a már akkor sein túl eredeti, s bizonyos értelemben már akkor is túlhaladott idea olyan köntösben, olyan eredeti és sokrétű ábrázolásban jelentkezett Dosztojevszkijnél, mely műveit az úgynevezett »új regény-« típusának első megvalósításaivá avatta.

Talán érdekes: legjelentősebb alkotásait harminckilenc éves karától írta. Melyelv ezek? A Feljegyzések a holtak házából (1860), a Bűn és bün- hődés (1866), A félkegyelmű (1868), az Ördögök (1872), A Karamazov testvérek (1879— 80). Nem a forrna, a szerkezet mestereként, hanem az ember pszichikumának, lelki életének, a jellemek fejlődésének avatott kezű írójaként tartjuk számon. Olyan mélységekig még senki sem szállt le — s, utána is csak kevesen —, mint Dosztojevszkij.

Kortársai közül csak egynek, a legnagyobbnak véleményét idézzük: Lev Tolsztojét. így vélekedett Dosztojevszkijről: »-Ijesztget, de én nem ijedek meg.«. Mert csakugyan az eszményi jó és a bűnhöz vezető rossz párviadalát, sőt olykor-olykor összefonódását, egymást kiegészítő voltát írta meg számtalan művében. S a bűnhődásh-ez vezető utat, mely az »erősek" sorsa, akik azt hiszik, hogy az »erőseknek" ölni is szabad. Az utókor már tudja, hogy Tolsztojra — ha nem is »ijedt meg" ettől a világtól — ugyancsak hatott Dosztojevszkij. Legalább any- nyira, mint ő Dosztojevszkijre. Gondoljunk csak Tolsztoj Feltámadás című regényére, melyben Nyehl.iudov herceg bűnhődik a bűn elkövetése után.

Hatása azonban főként a mi századunkban mérhető le leginkább. A legnagyobbaknál éppúgy, mint a »szürkéknél". (Bár Sükösd Mihály Változatok a regényben című munkájában ezt mondja: »Ami az

emberi lélekből regényben fei- deríthetönek látszott, azt Dosztojevszkij látomásos és Proust emlékező -elemző személyiségépítése megteremtette.".)

Héra Zoltán Dosztojevszkij születésének százötvenedik évfordulóján sorolta a neveket, akikre véleménye szerint hatott Dosztojevszkij: »Thomas Mann a Halál Velencében című művében, Camus a Pestisben és majdnem mindegyik novellájában, Sartre Az ördög és a jóisten című drámájában, hogy csak a legismertebb példákat mondjam.".

Emeljük ki közülük — nem egészen önkényesen — Albert Camus-t. Mersa-ult-nak, A közöny hősének gyilkossága, ide- gensége a világban Dosztojevszkij Ördögök-jének Kl- rillovjára »rímed", ahogy erre Török Endre az Orosz irodalom a XIX. században című kiváló könyvében utal. Camus Caligulájának filozófiája pedig Iván Karamazovéhoz hasonlatos, aki e szerint él, cse- | leksziik: ha nincs Isten és halhatatlanság; mindent szabad. A francia író egy beként Dosztojevszkij ördögök-jét színpadra is alkalmazta.

A Nobel-díjas Faulkner, altinak minden művén ott a dosztojevszkiji jel, így fogalmazott: »Dosztojevszkij ...

olyan mester, akivel minden író szeretné összemérni erejét ..."

Bakcsi György Dosztojevszkij világa című könyvében a már említett íróneveken kívül Kafkát, Gide-t, Mauriac-ot, Malraux-t, Huxley-t, Ziceiget, Arthur Millert is sorolja. Másik művében — melynek Dosztojevszkij a címe — idézi Franz Kafka naplórészletét. Ebben az író arról vall, hogy

— mint Ivan Karamazovnak

— neki is megjelent az ördög.

S Arthur Miller? Nem merész feltételezés az ő színpadi műveiben Dosztojevszkij-hatást keresni? Az Alkuban ezt mondja az egyik fivér: »Mintha ugyanannak a fickónak két fele lennénk". Mint Rogozsin és Miskin herceg A félkegyelműben, vagy Aljosa és Ivan Karamazov A Karamazov testvéreikben.

Egy »kurózium« a film világából. Luchino Visconti, aki előbb szalagra viszi A fehér éjszakákat, 1958—60-ban Giovanni Testőri novellásköteté- nek felhasználásával megrendezi a Rocco és fivéreit. Kétségtelen — s nem titkolt — dosztojevszkiji hatások ismerhetők fed ebben a filmremekben. Rocco mai Miskin hercegként teszi a jót, Simoné rogozsini tulajdonságokkal vert jellem. S Nadia mintha azonos lenne Nasztaszja Filip- povnával, A félkegyelmű című regény félvilági hölgyével. Visconti rokonszenve a messi- anisztikus Roccóé, de az igazságot nem hallgatja el: »Az ő rosszasága (Simoneé) ugyanolyan ártalmas, mint Rocco jósága. Furcsán hangzik? Pedig így van. Rocco valóságos szent. Csakhogy ebben a mi világunkban nincs hely az ilyenféle szentek számára ..

Jó és rossz. Egy ember lelkének két fele. Talán nem túl

nagy merészség megKockáztat- ni: a tudathasadásos állapot ábrázolása közvetve Dosztojevszkijtől származtatható.

Néhány sor erejéig utaljunk a magyar irodalomban felismerhető hatásra. Déry Tibor hőse skizofréniájának (A két- hangú kiáltás) vajon nincs köze Raszkolnvikov ' álom- ébrenlét állapotához? Németh László művének, az Emberi színjátéknak vagy az Utolsó kísérletnek hősei ilyenek lennének dosztojevszkiji »előfutárok" nélkül?

Sok műre, sok íróra hivatkozhatnánk még a magyar irodalomban, de most csak Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem című regényét választottuk. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének motívumai ismerhetők fel benne, természetesen szuverén, teljesen más alkotói világban. (Például: a főhős itt is, ott is idegen, hallott ötletek alapján — ezeket mozaikként összerakva — jut el a gyilkosság mikéntjéig.)

S az irodaiam »perifériáján" vajon hatott-e a XIX. századi orosz irodalom óriása? Kétségtelen, hiszen nála mélyebben senki sem ábrázolta a »bűn világát". Van, aki azt tartja: A Karamazov testvérek a »krimi őse«. De azit is elmondhatjuk, akiknek műveiben kimutatható a doszto- jevszkiji hatás, azok már nem egyszerűen bűnügyi regényt írtaik a szónak abban az értelmében, ahogy ma használjuk. Dürrenmatt ugyan — talán kritikuspukkasztási szándékkal — kriminek nevezi egyes műveit; azok azonban rendelkeznek az igazi irodalom minden értékével. Azt hiszem, hogy A bíró és a hóhér, vagy A baleset vizsgálódói nem nélkülözik a Bűn és bűnhődés Szvidrigaljov vizsgálóbírójának céltudatosságát, ravaszságát. A kevésbé ismert Patricia Highsmith A balek című »krimijének" hőse — Walter Stackhouse — éppen úgy keveredik gyilkosság gyanújába, ahogy Dosztojevszkij Dmitrij Karamazov- ja; saját maga lesz vesztének okozója.

Hiába is akarnánk témánkat lezárni, Dosztojevszkij ma is hat. Olvasóra, íróra egyaránt.

Leskó László

Télidőben, szünidőben

Az iskola olyan nyugodtnak látszik, mint egy hideg és elhagyatott családi ház. Hiányzik a megszokott zsivaj, az osztályokból kiszűrődő zajongás. Üresek a termek, néhol a fekete táblán még ott az utolsó tanítási nap nyoma.

A zsibongóban négyen játszanak. A zöld asztal közepén feszül a háló, pattog a fehér műanyag labda, már nem is számolják a poéneket, nem is érdekes, ki üt a hálóba, csak a játék a fontos, a szórakozás, hiszen szünet van. Az egyik teremben televízió áll a sarokban, s körülötte pádon ülve, könyökölve figyelik a gyerekek. Reggel nyolc órától délután ötig tartózkodnak az iskolában, természetesen a nevelő felügyelete alatt. Ilyenkor aztán nem kell attól tartani, hogy becsúszik véletlenül egy rossz osztályzat. Játék közben feledésbe merülnek a feszélyezett tanítási napok, órák.

Egy másik terem mint egy jól fölszerelt játékbarlang. Társasjáték, lendkereke« autó, építőkocka várja az alsós tagozatosokat. A naigyobbak — az ötödikesek, hatodikosok — külön csoportba tömörülnek, mással szórakoznak. Tankönyvet még véletlenül sem lehet

találni, mert hogy is nézne ki, ha az iskolai szünetben a jól megérdemelt pihenés alatt valaki a sok játék láttán például számtankönyvet forgatna.

— Nézd csak! — A kék színű autó elindul, szaladni kezd az asztalon, végigfut a társasjáték színes papírlemezén. — Vagy ez már nem is érdekes? — kérdem a szemével egy alacsony, talán éppen első osztályos, kék köpenyes, barna hajú fiúcska. Akinek szólt, az házat épít piros meg fehér műanyag elemekből. Hát persze, az is érdekes, de még mennyire! S mire az autó sebességéből veszítve megállapodik az asztal szélén, ketten rakják egymásra az építőelemeket, így gyorsabban készül a ház ...

A Pázmány Péter utcai általános iskolában félnaponként váltják egymást a pedagógusok. A gyerekek az iskolában ebédelnek, nem nehéz a számukra változatos, érdekes programot összeállítani.

Meglátogattuk a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár gyermekolvasóját is. Mint a múlt évben,-az idén is színes programok sorozatával kedveskednek a meséskönyvek birodalmába lépőknek. Igaz. hogy ilyen jellegű könyvek

vannak többségben, mégis nagyon sokan keresik az ifjúsági regényeket, a kalandos* fantasztikus olvasmányokat. Naponta átlagosan százan válogatnak a polcok mellett. Persze, a könyveken kívül a kerek asztalokon ott a társasjáték, elmaradhatatlan kelléke az igazi szórakozásnak. Gurul a kocka, néha a csendet megszakítja az önfeledt kacaj, de ez természetesen megbocsátható. Az egyik sárga fotelben copfos szőke kislány üldögél, lába éppen hogy leér a földre. Kezében egy mesekönyv, mely biztosan izgalmas történeteket tartalmaz, mert annyira belemerül az olvasásba, hogy még arra sem figyel fel, amikor a dobókocka belehulliig az ölébe.

Rajzok a falon. A foglalkozásokon a könyvtárosok mesélnek a gyerekeknek, akik előtt emberekké, fákká, hegyekké és állatokká nőnek a történetek.

Szünet van, iskolai szünet. Ilyenkor nem kell korán fölkelni, és táskába csomagolni a tankönyveket. A játék, az olvasás, a gondtalanság mérhetetlen ideje ez. Gyorsan múlnak a napok.

R. G.

FEKETE GYULA

J

A fiú meg a katonák

A Zrínyi Kiadó 1973-as újdonságai

Változatos témájú írásművekkel lép az olvasók elé az idén is a Zrínyi katonai kiadó. Folytatják a »Haditechnika fiataloknak" sorozatot, amelynek füzetei a különböző harci eszközökről adnak áttekintést, képekkel illusztrált szakszerű magyarázatot Az »Atomfegyverek" és »A helikopter" után hamarosan elhagyja a nyomdát a sorozat harmadik »tagja", Lőrincz István összeállítása, a »Száguldó erődök", mely a harckocsikról szól. A következő három füzet: Nagy István »Az íjtól a géppuskáig", dr. Kováts Zoltán »Páncélosok és páncéltörők", valamint Szentesi György »A hangrobbanástól a hőhatárig" — akárcsak az eddigi kiadványok — értékes segítséget nyújtanak a pedagógusoknak a honvédelmi ismeretek oktatásához.

Pirityi Sándor »Omladozó bástyák a világtengereken- című katonapolitikai könyvében riportszerű formában ír az egykori hatalmas gyarmatbirodalmak széteséséről. Bokor László a »Dobozba zárt háborúdban egyebek közt részletesen tárgyalja a német és az amerikai filmek szerepének jelentőségét a háborús propagandában. »Partizánháború Európában« címmel adják ki Heinz Kühnrich könyvét. A szerző országonként mutatja be az európai népek második világháború alatti partizánharcait, amelyekben mintegy 4,5— 5 millió antifasiszta vett részt.

Több mű jelenik meg a Zrínyi Kiadó gondozásában az ez évi ünnepi könyvhét alkalmából is. Ezek közé tartozik az »Aranyíörényű fellegek« című, a katonaéletről szóló antológia.

4.

(A Rozikáét persze, hogy ki- jkereste: szeptember 4-e Rozália. De az is lehetséges, hogy a tRózát kell nézni, az pedig augusztus 30-ra esik. Nincs ép- jpen messze a kettő egymástól, (de mindegynek se mindegy. (Meg kellene azt érdeklődni — (itt persze a németektől hiába (kérdezné —, hogy a Rózát (vagy a Rozáliát nevezik Rozijának?)

Árvalányhaj. Hát ez nem te- |her. És ilyen nincs otthon, kár, (hogy ennyire törik.

Tükrös púderosdoboz. Ez is (jó lesz valamelyik nénjének. (Púder is van benne, és jósza• gú. (Az az, hogy három nénje (van még odahaza, és ha az (egyiknek a melltartót adja, a (másiknak ezt a púderdobozt, (akkor már a harmadiknak is (kellene vinni valamit...)

Gumiszivacs, nagyon szép, (téglaszínű, összenyomva nem ' sok helyet foglal. (Ezt is ad- [hatja éppen valamelyik nénijének ... Nem, ezt azért nem I szívesen adná.)

Törhetetlen üveg. Kalapácsosai is megütötte — igaz, nem teljes erőből —, s nem tört el. l Repülőroncsról való. Ilyen az- (tán csakugyan nincs otthon

• senkinek.

Aranyos szélű, kis porcelán 'bögre, virágos mintákkal. Ez is nagyon szép. Ha még nem 'tört össze idáig, megérdemli, hogy maradjon. (Tényleg! — |Ez épp lánynak való ajándék.)

Elakadt a leltározással. Me- ■gint Rozika jutott az eszébe.

Idáig még sosem gondolt rá, hogy Rozikának is szánhatna valamit, és most is elfogta a bizonytalanság: illő ez vajon? Hiszen még az se biztos, hogy csakugyan Rozika lesz a felesége. És ha biztos volna, de egészen biztos, akkor sem adhatna neki púderdobozt vagy abroncsos melltartót — nagylánynak valók már ezek. Esetleg az aranyos szélű kis porcelán bögrét adhatná.

Megakadt a szeme a szép gumiszivacson, érezte, hogy Rozikának ezt is szívesen odaadná, s ettől megnyugodott.

»Kigondolom én ezt még. Csak el ne felejtsem kigondolni, mert lesz arra idő hazáig."

.. . összemaréknyi különféle gomb. Közte olyan kézhezálló, jókora petákok, hogy otthon kalapszám cserélhet gombot értük.

Szemüveg, tokkal. Csak csontkeretes, nem olyan szép aranykeretes, mint a Rebus nénié, de nem is az a paraszt- pápaszem. Az anyjának szánta, mert szegény feje sokat találgatja már, míg be tudja fűzni a tűbe a cérnát.

Lópatkó. Azt mondják, szerencsét hoz.

Fásli, amilyet a sebesültek karjára tekernek. Hat kis csomaggal. Egy van kibontva — megnézte kíváncsiságból, de nincs benne semmi orvosság — a többihez még nem nyúlt. Szükség lehet rá, akármi érheti út közben. Míg átjut a fronton, meg is lőhetik. És akkor csak feltekeri a sebre és kész.

Üres töltényhüvely. Zsákra valót szedhetett volna már, és szedett is; eleinte minden zsebét üres töltényhüvelyekkel tömte meg. Ez az egy megmaradt magnak. Csak épp hogy legyen. S öngyújtót is szoktak csinálni belőle.

Kis, piros, paplanbélésű doboz. De ez igazán sokat ér, ezt még senkinek, még Grisának sem mutatta. Egy halott katona holmija közül került ki a bőrtárcával, a csontnyelű bicskával meg az öngyújtóval együtt. Két aranygyűrű van benne, három aranyfog, s egy törött fülbevaló, gyémántkővel.

(Próbálgatta már, biztosan gyémánt, mert az üveget megkarcolja. Akkor pedig rengeteget ér ez a kis doboz — hát még amit Pesten dugott el! —, földet, házat, akármit vásárolhat érte. De egy biciklit biztosan, azt még leghamarább.)

Zseblámpa. Elem nincs benne, se villanykörte, de máskülönben semmi baja. És zöldre is lehet állítani elsötétítéskor vagy pirosra. (El ne felejtse: jó volna egy körtét keríteni, belevalót. Elem, az van, több mint akárki másnak... ha csak rá nem talált azóta a rejtekhelyre valaki.)

Kis, lapos, zsebbe való rumosüveg, csavaros kupakkal. Lehet majd tejet hordani benne az iskolába vagy forralt bort. (Bizony, igyekeznie kellene most már haza az iskola miatt is. Még aztán, ha túl sokat hiányzik, ismétlőre fogják.)

Honvéd cigaretta, bontatlan csomagban. S levélborítékba csavarva pár darab Levente. A legbiztosabb pénz máma — Gábor bácsi is a e:garettát tartotta legtöbbre —, akármit lehet érte cserélni. Idegen országban meg különösen, mert nem kell ahhoz beszéd. Csak megmutatja, hogy cigaretta, és adnak érte akár paprikás kolbászt is. Szorultság esetén erre kerít sort legelőször.

Nehogy aztán elvegyék erővel. Mert mindenféle emberek vannak.

Megrettenve pillantott föl a neszre.

A tarka kutya ott sunyított az ajtóban.

Körülnézett, mit vághatna hozzá. Azután mást gondolt, s tört egy darabkát a ragacsos kenyérből.

A kutya elugrott. De máris visszafordult, szimatolva közelebb somfordáit és mohón befalta a darab kenyeret.

»Mondom én, hogy éhes — gondolta a fiú. — Ebből is látni, hogy idegen kutya, a magyar kutya jól él mostanában, talál magának zabáin; valót. Persze hogy idegen kutya. Magyar kutya mit keresne itt."

»Csakugyan — jutott az eszébe —, errefelé sehol sem látni az útszélen se lódögöt, se kikezdett halottat, semmit."

Megint tört egy darabkát a kenyérből, s ahogy a kutya elé dobta, neki magának is összefutott a szájában a nyál.

Elővette használatos bicskáját. melyet már az előbb a zsebébe süllyesztett; akárhogy rendezkedik, annak mindenképp ott lesz a helye. A kissé már nyakli, vakrozsdás Sara- jevo-pengét megtörölte a nadrágszárban, és szelt egy karéj kenyeret. Vastagon megkente szója-pástétommal.

A kutya most már beóvatoskodott az ajtón, közelebb som- polygott. Türelmetlenül izgett- mozgott, sóváran leste a falatozást. De nem tudta elkapni, lepattant az orráról, amikor dobott neki egy falatnyit a pástétomos kenyérből.

7- >

Somogyi Niplapl 5